V. I. LENIN : Statisztika és szociológia
Az alábbiakban közreadott Lenin-tanulmány elsőizben jelenik meg magyar nyelven. Ez! a befejezetlen munkáját Lenin 1917 januárjában irta Svájcban és Pirjusev álnév alatt külön füzetben szándékozta kiadni.
A cikk orosz nyelven nyomtatásban először a ,,BJlsevik" című folyóirat 1935. évi 2. számában jelent meg. Az alábbi fordítás Lenin Összes művei—
nlek IV. (orosznyelvű) kiadása alapján készült. (23. kötet, 260—270.
0 d. )
Lenin ebben a töredékes munkájában számos értékes szempontot vet fel a statisztikának történelmi, politikai és szociolójiai kutatásokban való alkalmazhatóságáról. Lenin az egyes ,,állalános és az egész össze/üggéséből peldakent kiragadott" tételekkel szemben zseniálisan domborítja ki a statisztikának, mint a politikai és történelmi kérdések tudományos megközelítésének jelentőséget. Kiviláglik a cikkből a lenini munkamódszer, amely minden felületességtől és sem'nilmandó általáno—
sttástól mentesen szigorú lndományosságyal és —— ahol szükség volt — alapos és lelkiismeretes uiánjárást és munkál igénylő számszerű alá—
támasztással dolgozta ki politikai következtetéseit. ( A szerk. )
_ELöszó
Az olvasó figyelmebe ajánlott tanulmányok részben még nem kerültek sajtó alá, részben pedig a háború előttkülönböző időszaki kiadványokban megjelent cikkek—
nek utánnyomásai. E tanulmányok tárgya: a nemzeti mozgalmak jelentőségének és szerepének, a nemzeti, és a nemzetközi egymáshoz való viszonyának kérdése most természetesen különös érdeklődésre tarthat számot. Ennek a kérdésnek fejtegetésénél a leggyakoribb és legnagyobb hiba a történelmi szempont és a konkretizálás hiánya.
Igen gyakori, hogy mindenféle csempészárut tálalnak fel általános frázisok lobogója alatt. Ezért úgy gondoljuk, hogy egy kis statisztika egyáltalán nemlesz fölösleges.
Azt hisszük, hogy nem lesz haszontalan, ha azt, amit a háború előtt mondottunk;
összehasonlítjuk a háború tanulságaival. A tanulmányokat az elmélet és a szempont egysége kapcsolja össze.
1917 január. A szerző
A NEMZETI MOZGALMAK TÖRTÉNELMI KÖRÚLMÉNYEI
,,A tények makacs dolgok" —— állítja az angol közmondás.Ez a közmondás különösen akkor jut gyakran eszünkbe, mikor azt látjuk, hogy egyik—másik író a fülemüle hangján áradozik a ,,nemzetiségi elv"—nek különböző jelentőségében és vonatkozásaiban való magasztosságáról, és e mellett ezt az ,,elvet" nagyobbára éppen olyan sikeresen alkal—
mazza, mint amilyen sikeres és helyénvaló volt a népmese ismert hősének mondása, aki a temetési menetet látván ezt kiáltotta : ,,Soha el ne fogyjon a munkátok !"
Pontos, vitathatatlan tények —— ez az, ami különösen elviselhetetlen az ilyenfajta irók számára, és ez az, ami különösen nélkülözhetetlen, ha komolyan el akarunk igazodni egy bonyolult és nehéz, gyakran tudatosan összezavart kérdésben. De hogyan gyűjtsük össze a tényeket, hogyan állapítsuk meg összefüggésükct és kölcsönös kapcsolataikat ? A társadalmi jelenségek terén nincs még egy annyira elterjedt és hibás eljárás, mint az egyes jelentéktelen tények kiragadása, a példákkal való játék. Példákat felhozni általában igen könnyű, de annak vagy nincs semmi értelme, vagy tisztán negatív értelme van, mert a dolgok lényege az egyes esetek történelmi, konkrét viszonyaiban rejlik. A tények, ha egészükben és összefüggéseikben vesszük öket, nemcsak ,,makacsok", hanem kétségtelenül bizonyító erejűek is. Ha az egyes tényeket az egészből, összefüggé—
sükből kiragadjuk, ha azok nem teljesek, vagy önkényesek, akkor nem tekinthetők több- nek, mint puszta játéknak vagy még annál is rosszabbnak. Például, amikor egy író ——-' aki a multban komoly író volt és azt kívánja, hogy most is annak tekintsék ,— kiragadja
275
a ,,mongol iga tényé"1)—t és példaként hozza föl azt a XX. század Európájában végbe— , ment egyes események magyarázatára, vajjon lehet—e ezt csupán játéknak tekinteni, nem helyesebb-e politikai sarlatánságnak minősíteni? A mongol iga történelmi tény, amely kétségkívül kapcsolatban áll a nemzeti kérdéssel, mint ahogy a XX. század Európájában is észlelhetők olyan tények, amelyek ugyancsak kétségtelenül össze- függnek a nemzeti kérdéssel. De kevés olyan ember van -— az ilyen tipusú embereket a
' franciák ,,nemzeti bohócok"-nak hívjak —, aki a XX. század Európájában lezajlott
' . eseményeket a ,,mongol iga tényé"-vel magyarázza és ezekután még elvárja, hogykomolyan vegyék. ?
Ebből világosan következik: meg kell kísérelni olyan alap meghatározását, amelyre támaszkodni lehetne és amellyel össze lehetne hasonlítani azokat az "áltas-
lános", ,,példaként" kiragadott tételeket, amelyekkel napjainkban bizonyos országok—
ban oly mértéktelenül visszaélnek. Hogy ez tényleges alap legyen, nem az egyes
tényeket kell venni, hanem a tényeknek a szemlélendő kérdéshez tartozó teljes ősem—
ségét, egyetlen kivétel nélkül, mert másként elkerülhetetlenül felmerül az a gyanú, ——-—
és teljesen jogosan —— hogy a tényeket önkényesen választottak ki, vagy szedték össze, hogy a történeti jelenségek egészükben való objektív kapcsolata és kölcsönös függő—
sége helyett ,,szubjektív" készítményt hoztak létre, egy —— meglehet —— gyanús dolog
igazolására. Bizony ez előfordul. .. gyakrabban, mint gondolnánk.Ezekből a megfontolások ból kiindulva határoztuk el, hogy foglalkozunk a statisz—
tikával, noha teljesen tudatában vagyunk annak, hogy milyenmély ellenszenvet vált ki a statisztika egyes 'olvasókban, akik az ,,alávaló igazságok"-náltöbbre tartják a ,,bennünket felemelő csalás-"t, és egyes írókban, akik az internacionalizmusra, a kozmo- politizmusra, a nacionalizmusra, a patrotizmusra, stb. vonatkozó ,,általános" elmél—
kedések zászlaja alatt politikai csempészárut terjesztenek.
1. F E J E 2 E T EGY; KIS STATISZTIKA
I.
Hogy a nemzeti mozgalmak adatait valóban a maguk teljességében áttekint—
' hessük, szemügyre kell vennünk a földkerekség egész lakosságát. Két ismérvet kell minél pontosabban megállapítani és minél teljesebben kimeríteni: először, az egyes államok nemzeti összetételének tisztaságát vagy tarkaságát; másodszor az államok—
nak (vagy abban az esetben, ha kétség merül fel, lehet-e tulajdonképpeni államról
beszélni, az államhoz hasonló alakulatoknak) politikailag önálló és politikailag függő országokra való felosztását.Vegyük a legújabb, 1916—ban közzétett adatokat ; itt két forrásra támaszkodunk : az egyik a német "Földrajzi—Statisztikai Táblázatok"(0tto Hübner), a másik pedig az angol ,,Politikai Évkönyv" (,,The Statesman's Year-Book"). Az első forrást vesszük
" majd alapul, mert ez, a minket érdeklő kérdésben sokkal teljesebb, viszont a másikat ellenőrzésre és néhány —— főként —— i'észletkiigazításra fogjuk felhasználni.
Szemlénket a politikailag önálló és nemzeti összetétel szempontjából ,,legtisztább"
államokkal kezdjük. Itt első tekintetre is az Oroszországtól és Ausztriától nyugatra fekvő európai államok csoportja kerül az élre.
Összesen 17 ilyen állam van, amelyek közül öt -— bár nemzeti összetétel szempont—, jából igen tiszta —— jelentéktelen nagysága miatt valósággal játékszer. Ezek: Luxemburg, Monaco, San Marino, Lichtenstein és Andorra, melyeknek lakossága együttesen 310.000 fő. Kétségtelenül sokkal helyesebb lesz, ha ezeket egyáltalán nem soroljuk az államok közé. A többi 12 állam közül hét, nemzeti összetétel szempontjából, teljesen tiszta:
Olaszországban, Hollandiában, Portugáliában, Svédországban, Norvégiában a lakosság 99 %—a, Spanyolországban és Dániában a lakosság 96 %—a egy nemzethez tartozik.
Három állam —— Franciaország, Anglia és Németország —— nemzeti összetétele majdnem teljesen tiszta. Franciaország lakosságának mindössze 1.8%—a olasz, akiket —— a nép akaratát semmibevéve és meghamisítva -— Ill. Napoleon csatolt Franciaországhoz.
_Angliában Irország annektált ország, amelynek 4.4 milliós lakossága kevesebb, mint
I) A ,,mongol iga" a XIII. század elejétől a XIV. század végein Dzsingisz kán és Batu kauutódaiuak Oroszország egyes részei felett gyakorolt uralma (,,az aranyhorda uralma"). —— ( A ford.)
276
1/10—e Anglia lakosságának (amely 46.8 millió) ; Németország 64.9 milliós lakosságából nemzetileg idegenek _ és nemzetileg majdnem annyira elnyomott elemek, mint az irek Angliában —— a lengyelek (5.4? %), a dánok (0.25%) és az elzász—lotharingiaiak (1.87 millió), noha az utóbbiaknak egy része (pontosan nem tudni hányadrésze) nemcsak nyelve, hanem általában gazdasági érdekei alapján és rokonszenvből is kétségtelenül Németországhoz vonzódik. Németországban kb. 5 millió ember idegen, nem teljesjogú, elnyomott nemzetekhez tartozik.
Nyugat—Európában csak két kis ország vegyes nemzeti összetételű: az egyik Svájc, amelynek lakossága valamivel kevesebb négy milliónál és 69 %—ban németekből, 21 %—ban franciákból és 8%-ban olaszokból áll ; a másik Belgium (valamivel kevesebb mint 8 millió lakossal; megközelítően kb. 53%—a valószínűleg flamand és kb. 47%—a francia). Meg kell azonban jegyezni, hogy. bármilyen tarka is ezeknek az országoknak a nemzeti összetétele, nemzeti elnyomásról itt nem beszélhetünk. Mindkét ország alkot—
mánya szerint minden nemzet egyenjogú; Svájcban ezt az egyenjogúságot tényleg teljesen megvalósították. Belgiumban a flamandok nem egyenjogúak, bár ők alkotják a lakosság többségét, de az egyenjogúságnak ez a hiánya elenyésző ahhoz képest, hogy mit kell elviselniök a lengyeleknek Németországban, vagy az ireknek Angliában, nem is beszélve arról, ami mindennapos azokban az országokban, amelyek kívül esnek az általunk vizsgált államok csoportján. Ez a kifejezés: ,,nemzetiségi állam", mely a nemzeti kérdéssel foglalkozó opportunisták, Renner és Bauer osztrák írók kezdeménye—
zésére terjedt el, ezért —— többek közt ezért —- csak igen korlátozott értelemben tekint—
hető helyesnek, éspedig így is csak akkor, ha egyrészt nem feledkezünk meg az ilyen típusú államok többségének különös történelmi helyéről (erről alább még beszélnünk kell), és másrészt, ha nem engedjük meg, hogy ezzel a forgalommal álcázzák a nemzetek tényleges egyenjogúsága és a nemzetek elnyomása közötti alapvető különbséget.
A vizsgált országokat egybevéve megállapíthatjuk, hogy annak a csoportnak, melyet a 12 nyugateurópai állam alkot, 242 millió lakosa van és ebből a 242 millióból csupán 91/2 millió —— azaz 4% —— az elnyomott (Angliában és Németországban). Ha ebben a 12 államban a lakosságnak azt a részét összegezzük, amely nem tartozik az államalkotó nemzethez, akkor az eredmény 15 millió, azaz 6%.
Tehát általában és egészében az államok említett csoportját a következő ismérvek alapján jellemezhetjük: ezek a leghaladottabb kapitalista országok, a legfejlettebbek mind politikai, mind gazdasági szempontból. Ugyanígy kulturális színvonaluk is a leg—
magasabb. Nemzeti tekintetben ezeknek az országoknak többsége teljesen, vagy majd- nem teljesen, tiszta nemzeti összetételű. A nemzeti egyenjogúság hiánya, mint különös politikai jelenség, egész jelentéktelen szerepet játszik.A ,,nemzeti állam"—nak az a típusa áll előttünk, amelyről oly gyakran beszélnek, a legtöbb esetben megfeledkezve ennek a típusnak az emberiség általános kapitalista fejlődésében történelmileg feltételezett és átmeneti jellegéről. De erről a maga helyén még részletesebben beszélünk.
Kérdezhetnék, hogy vajjon az államoknak ez a típusa csak Nyugat—Európára szorítkozik—e ? Világos, hogy nem. Ennek a típusnak minden fő ismertető jele : a gazda- sági (a kapitalizmus magasfokú és különösen gyors fejlődése), a politikai (a képviseleti rendszer), a kulturális, a nemzeti ismérvek Amerika és Ázsia leghaladottabb államaiban
—-—- így az Egyesült Államokban és Japánban is —-— észlelhetők. Az utóbbinak nemzeti összetétele már régen kialakult és teljesen tiszta: a lakosságnak több mint 99%—a japán. Az Egyesült Államokban a lakosságnak csak 11.1%—a néger (mulatt, vagy indián), akiket ugyancsak az elnyomott nemzethez kell számítani, mert az 1861——
1865 évek polgárháborújában kiharcolt és a köztársaság alkotmányában biztosított egyenlőséget a gyakorlatban a négerek főbb lakóhelyein (délen) _— mégpedig sok tekintetben egyre inkább —— korlátozták annak következtében, hogy az 1860w1870—es évek haladó, nem monopolisztikus kapitalizmusa a legújabb kor reakciós, monopolisz—
tikus kapitalizmusába (az imperializmusba) ment át; ez a legújabb kor Amerikában különösen világosan határolódik el az 1898. évi spanyol—amerikai imperialista háborúval (azzal a háborúval, melyet két rablónak a zsákmányon való osztozkodásaidézett elő).
Az Egyesült Államok 88.7%—a fehérbőrű lakosságából 74.3% amerikai és csak 14.4 %—a külföldi születésű, azaz más országból bevándorolt. Ismeretes, hogy az amerikai kapitalizmus fejlődésének különösen kedvező körülményei és ennek a fejlődésnek
különös gyorsasága okozták, hogy óriási nemzeti különbségek sehol a világon nem őrlőd—tek át oly gyorsan és oly radikálisan egységes nemzetté, mint Amerikában. * Ha az Egyesült Államokat és Japánt az előbb felsorolt országokhoz számítjuk,
277
14 allamot kapunk, amelyeknek lakossága 394 millió, ezek közül nemzeti szempontból
nem egyenjogú kb. 26 millió, azaz 7 %. A kérdésnek egy kissé elébe vágva, mega —-jegyezzük, hogy ennek a 14 haladó államnak legtöbbje a XIX. század végén és a XX V
század elején —— azaz éppen a kapitalizmusnak imperializmussá való átváltozása idején —— különös erővel tört előre a gyarmati politika útján, melynek eredményeként 'ezek az államok a gyarmati és a függő országokban most több mint fél milliárd lakossággal ,,rendelkeznek".
II.
A keleteurópai államok csoportja —— Oloszország, Ausztria, Törökország (ezt az utóbbi országot földrajzilag helye sebb most ázsiai országnak és gazdaságilag ,,fél—
gyarmat —nak tekinteni) és 6 kis balkáni állam: Románia, Bulgária, Görögország, Szerbia, Montenegró és Albania —— az államok előbbi csoportjától gyökeresen eltérő képet mutat. Egyik állam sem tiszta nemzeti összetételű! Csak a kis balkáni államokat lehet nemzeti államoknak nevezni, de itt sem szabad megfeledkezni arról, hogy a lakos- ság 5———10%—a ezekben is idegen nemzetiségű, hogy (az adott nemzet képviselőinek számához képest) rendkívül sok román és szerb ,,sajat" állama határán kívül él, hogy a Balkánon az ,,államépítés" általában burzsoá'nemzeti irányban nem fejeződött be, még —— hogy úgy mondjuk -—— a ,,tegnapi" , 1911—1912--es háborúban sem. Egyetlen olyan nemzeti állam sincs a balkáni kis államok között, mint Spanyolország, Svéd—
ország, stb. És a három nagy keleteurópai államban a ,,saját' lakosság és egyben az uralkodó nemzet csupán 43%. Ennek a három államnak mindegyikében a lakosság több mint fele, 57 %—a, ,,idegen" nemzetiségű (ahogy az orosz soviniszták mondják ,,más—
eredetű"), lakossághoz tartozik.Az államok nyugateurópai és keleteurópai csoportja közötti különbség statisztikailag a következőképpen fejezhető ki:
Az első csoportban van 10 tiszta vagy majdnem teljesen tiszta nemzeti állam 231 millió lakossal ; nemzeti szempontból csak 2 állam ,,tarka", lakosságuk száma 11 1/2 millió, akik nemzetileg nincsenek elnyomva, alkotmányosan biztosított,tényleg megvalósított egyenjogúságot élveznek.
A második csoportban 6 majdnem tiszta állam van 23 millió lakossal; három állam ,,tarka" vagy ,,kevert, 249 millió lakossal, de a nemzetek jogilag nem egyenlők.
Nagy jában és egészében a más nemzetű (azaz a fő nemzethez nem tartozol) lakosság százaléka Nyugat— Európában 6%, és ha az Egyesült Államokat és Japánt is hozzá—
számítjuk, akkor 7/ .Kelet E urópában ez az aiány )3%!
Vladimir Iljics Lenin és a szovjet statisztika*
Huszonöt esztendő telt el Vladimir Iljics Lenin, a forradalom legnagyobb géniusza, a bolsevizmus és a világ első szocialista állama megalapítójának halála óta. Lenin és Sztálin tanitása világítótoronykéni mutatja az Utat a világ dolgozóinak a kapitalista rabság alól való felszabadításáért folytatott harcban. Lenin és Sztálin eszméi behatoltak a tömegekbe, hatalmas átalakító erővé váltak. A leninizmus a világ dolgozó millióinak zászlaja.
Sztálin elvtárs 1924. január 26 án a Szovjetek II. Össz-szövetségi kongresszusán mondott beszédében a köv etkező szavakkal méltatta a halhatatlan Lenin nagyságát:
,,Lenin nagysága elsősorban éppen abban van, —— mondotta Sztálin elvtárs —— hogy ő, megteremtvén a Szovjetek Köztársaságát, ezzel a gyakorlatban mutatta meg az egész világ elnyomott tömegeinek, hogy a megváltás reménye nem veszett el, hogy a földesurak és tőkések uralma nem tartós, hogy a munka birodalmát maguknak a dolgozóknak a megfeszített erejével meg lehet teremteni, hogy a munka birodalmát, a földön és nem az égben kell megteremteni."
A marxizmus-leninizmus gazdag tárháza Leninlől és Sztálinto'l a statisztikára "—
mint a megismerésnek, az állam irányításának és a kommunista társadalom épitésé—
nek eszközére —— vonatkozóan mélyértelmi'i kijelentéseket tartalmaz. Lenin és Sztálin munkái a marxista statisztikai tudomány és gyakorlat fejlődésében új korszakot, valóságos
1)Oroszorszagban a nagyoroszok, Ausztriában a németek és a magyarok, Törökországban a törökök.
* Vesztnik sztitlsztlkl, Moszkv a, 1949, . sz.., '?'—18 ülni '
