STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ
363
jobb extrapolációs módszerek alkalmazása mellett sem adtak kielégítő eredményt.
sőt még az egyes prognózisvariánsok minő—
ségére vonatkozólag sem sikerült egyértelmű általános következtetéseket levonni. Az egyes eredmények összehasonlitásának azonban még egy pozitívuma volt: meg le- hetett állapítani, hogy mely évek voltak a legkevésbé ,.rendhagyó" évek (itt az előre—
jelzés és a tényadat viszonylag közel esett egymáshoz). és mely évek voltak igazán azok. A nemzeti jövedelem növekedésének előrejelzése szempontjából például az 1961..
az 1967. és az 1968. év kevésbé rendhagyó—
nak, ugyanakkor az 1964., az 1965., és az 1966. év erősen rendhagyónak mutatkozott, (Ism.: Nyáry Zsigmond)
HAACK. W. G. C. M.:
AZ EGYESULT KIRÁLYSÁG KÖZÖS PlACBA VALÓ BELÉPÉSENEK GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI (The economic effects of Britain's entry into the Common Market.) —— Journal of Common Market Studies. 1972. 2. sz. 136—151. p.
Az Egyesült Királyság Európai Gazdasági Közösséghez történt csatlakozásának gazda—
sági következményeit pontosan nem lehet előre látni, de közgazdasági ismeretek és a gazdasági integrációkkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok alapján levonhatók bizonyos következtetések.
A belépés gazdasági következményeit két csoportra osztja a szerző: a rövid idő- szakon belül érvényesülő ún. statikus hatá- sokra és a hosszú távon érvényesülő, dina-
mikusnak nevezett hatásokra.
Az angol közgazdászok egy részének az a véleménye, hogy a rövid távon — 5-10 éven belül — érvényesülő gazdasági következmé- nyek az Egyesült Királyság számára negatí- vak lesznek. Ezeket úgy fogják fel._ mint a Közösségbe való belépésért fizetendő árat, amely több elemből tevődik össze. Ezen ele- mek közül a legfontosabbaknak tekintik a közös mezőgazdasági politika elfogadását, a Közösséghez való anyagi hozzájárulást és a fizetési mérlegre háruló terheket.
A közös mezőgazdasági politika elfoga—
dásának három lényeges következményét sorolja fel a cikk: az áremelkedést. az Egye- sült Királyság mezőgazdasági termelésének fokozódását és az import megdrágulását. Az első következmény — becslések szerint -— (:
létfenntartási költségek 3—5 százalékos nö- vekedését fogja előidézni. Ha az ezzel kap—
csolatos bérigényeket az állam elismeri, ez a fizetési mérleg romlását idézi elő. A kö- zös mezőgazdasági politika elfogadásának másik következménye az angol mezőgazda- sági termelés előrelátható emelkedése lesz,
7—
amely hosszabb időszakon belül kedvező és jelentős hatást gyakorol a jövedelmek ala- kulására. Végül. az import drágulása abból adódik, hogy a belépés után az Egyesült Királyság mezőgazdaságiimport—igényét az olcsóbb világpiaci források helyett nagyobb részben a Közös Piac magasabb árszintű termékeiből elégíti ki.
Főként a közös mezőgazdasági politika elfogadásával függ össze az Európai Gazdasági Közösséghez való pénzügyi hoz—
zájárulás kérdése is, mivel ebben döntő sze- repe van a mezőgazdasági támogatásnak.
Az integrációs megállapodások értelmében 1973 és 1978 között az Egyesült Királyság évenkénti hozzájárulása 100—200 millió fon—
tot tesz ki. ami a nemzeti jövedelem 0.25—
O,4 százalékának felel meg.
Az Egyesült Királyság belépését megelőző hosszú tárgyalásokon nagy súlyt kapott a fi—
zetési mérleg alakulásának kérdése. Nem tartja helyesnek a szerző a belépéssel kap—
csolatos pénzügyi terhek indokolatlan felna—
gyítását, de egyetért azoknak a közgazdá- szoknak az óvatos becslésével, akik szerint a belépés mintegy 500 millió fonttal fogja terhelni évente a fizetési mérleget.
A csatlakozás statikus következményeit vizsgálva a szerző arra a következtetésre jut, hogy ezek együttvéve negatív hatásúak lesznek az Egyesült Királyság gazdaságára.
Különbséget tesz a belépéssel kapcsolatos egyszeri költségek és az évenként felmerülő kiadások között. Az előbbi a nemzeti jöve- delem 0,3—1 százalékára tehető, az utóbbi ennél feltehetőleg kisebb mértékű lesz.
Az Európai Gazdasági Közösségbe való belépéssel kapcsolatos rövid távú, negativ hatású költségtöbblettel szemben áll az in—
tegrációból fakadó gyorsabb ütemű gazda- sági fejlődés lehetősége és mindazok az előnyök, amelyek ebből származnak. lgaz
azonban, hogy a hosszabb időszak alatt ér-
vényesülő előnyös hatások még nem eléggé körvonalazottak, és az angol közgazdászok egy része kétségbevonja azokat. A továb- biakban a szerző azt vizsgálja, hogy melyek a nemzeti termék évi átlagos növekedésé- vel mért gazdasági fejlődésnek azok a té—
nyezői. amelyeket az integrációtól várnak.
E tényezők között az első helyen említi a tanulmány a verseny fokozódását, amely az angol gazdaság egyes területein meglevő monopol—helyzet megszűnéséből, illetve szá- mottevő mérséklődéséből adódik. A verseny élesedése szükségképpen növeli a termelés hatékonyságát. Ehhez szorosan kapcsolódik a második tényező, a nagysorozatgyártás előtérbe kerülése, ami a gazdasági növeke- dés és a költségszint csökkenése szempont- jából egyaránt fontos. A tömegméretű ter- melés megvalósítása tágabb lehetőséget biztosít nagyvállalatok létesítésére. amelyek
364 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
viszont többet tudnak fordítani majd a tudo- mányos kutatásokra, korszerűbb termelési el- járások kidolgozására. Mindezek együttvéve a gyorsabb műszaki fejlődés megvalósítását szolgálják. Ennél a pontnál külön hangsú- lyozza a szerző a tagországok közötti szo—
ros együttműködés fontosságát, mivel haté—
kony és összehangolt fejlesztési és kutatási politika nélkül a műszaki fejlődés meggyor- sulására nem lehet számítani.
Az Európai Gazdasági Közösség által meg- valósított vámunió és az egyéb korlátok to—
vábbi előrelátható megszüntetése fokozottabb lehetőséget nyújt a tagországoknak az egy—
más piacaira való behatolásra. Ettől a folya- mattól a beruházások ösztönzését, a Közössé- gín belüli tőkeáramlás megélénkülését remé—
li .
A felsorolt. hosszabb távon érvényesülő gazdasági előnyöket az Egyesült Királyság csak bizonyos előfeltételek megvalósulása esetén tudja kihasználni. Mindenekelőtt szük- ség van az angol gazdasági szerkezet korsze- rűsítésére, a munkafeltételek és a termelési módszerek javítására, az állóeszköz-állomány széles körű felújítására, továbbá arra, hogy az ügyviteli módszerek igazodjanak (: gyor—
sabb gazdasági fejlődés kivánalmaihoz. Meg—
oldásra vár ezenkivül a fizetési mérleg ál—
landó hiányának problémája.
Az új gazdaságpolitika megvalósítása a je- lek szerint nem lesz könnyű feladat. Meg kell szabni a gazdaság átalakításának reális üte- mét olyan formában, hogy a növekedés első- sorban az exportképes és az importot helyet- tesítő szektorokat érintse. Ha a gazdaságfej- lesztés előfeltételei nem valósulnak meg, az Európai Gazdasági Közösséghez való csatla- kozás — a cikkíró következtetése szerint — hátrányos helyzetbe hozhatja az angol gaz- daságot; tőkekiáramláshoz, munkanélküliség- hez. stagnáló termeléshez vezethet. Megfelelő gazdaságpolitika alkalmazása esetén viszont a Közös Piachoz való csatlakozás —- hosz- szabb időszakot tekintve —- gazdasági előnyö- ket jelent az Egyesült Királyság számára, en—
nek mértékét illetően azonban megoszlik a közgazdászok véleménye.
(Ism.: Szőnyi Gyuláné)
KUDlNOV. P. A.:
A NEPGAZDASÁGI AGRÁR—IPARI KOMPLEXUMOK MEGSZERVEZÉSÉNEK ALAPJAI
(Osznovü formirovanijo narodnohozjajsztvennogo agrarno-promüslennogo kompleksza.) ———Vesztnik Mosz—
kovszkogo Universziteta. Széríia 7. Ekonomika. 1973.
2. sz. 12 - 21. p.
Az utóbbi években a Szovjetunióban szá—
mos mezőgazdasági—ipari egyesülés (ipari—
kereskedelmi, tudományos—ipari egyesülés, kombinát) jött létre. Ezek hatékonysága lé-
nyegesen nagyobb, mint az egymástól elszi—
getelten működő vállalatoké. Mindamellett az agrár—ipari együttműködés folyamatában számos gyakorlati és elméleti kérdés vár megoldásra.
Ezekben az egyesülésekben ugyanis kü—
lönböző minisztériumok, felügyeleti szervek alá tartozó vállalatok vesznek részt. Kérdés, hogy nem jelent—e hátrányt a vállalatok ter—
melési technológiája fejlesztésében az, hogy saját szférájukon kívül is tevékenykednek?
A szerző szerint ez a probléma csak úgy oldható meg. ha ezeknek a kapcsolatok—
nak az irányítására olyan szervezeti rend—
szert alakítanak ki, amely összekapcsolja az ágazati irányítás előnyeit az ágazatközi kapcsolatok irányításának előnyeivel. Az ag—
rár—ipari komplexumokkal kapcsolatban a közgazdasági irodalomban eltérők a néze—
tek. Egyesek azt javasolják, hogy a gyü- mölcskonzervipari vállalatokat, amelyek a mezőgazdasági üzemekkel egyesülés formá—
jában működnek és az Élelmiszeripari Mi- nisztériumhoz tartoznak, adják át a szovho- zokat irányító szerveknek. Mások szerint a szovhozoknak az iparvállalatokat irányitó szervek felügyelete alá kellene kerülniök.
Ez utóbbi esetben -— amennyiben az ilyen egyesüléseket a területi minisztériumok irá- nyítanák —, a mezőgazdasági termelés mint egységes ágazat, amely saját természeti. bio—
lógiai törvényei miatt egységes irányítást kö- vetel. néhány minisztériumnál különböző módon lenne megszervezve. Ez pedig a me—
zőgazdasági termelés növelését hátráltatná.
A fordított eset viszont a mezőgazdasággal kapcsolatban álló vállalatok munkájának szervezését rontaná.
A szerző szerint az agrár—ipari egyesülé- sek irányítását olyan speciális szervre kel- lene bízni. amely az érdekelt minisztériu- mok és felügyeleti szervek állományából ala- kulna meg. és amely lényegében kettős irá- nyítási feladatot látna el.
A mezőgazdaság és az ipar kapcsolata történeti fejlődésének rövid áttekintése után a szerző megállapítja, hogy a Szovjetunió a cári Oroszországtól félig patriarkális mező—
gazdaságot örökölt, és lényegében egyetlen olyan fejlett iparággal sem rendelkezett, amely a mezőgazdaságot kiszolgálta volna.
Az első világháború és a polgárháború a helyzetet tovább rontotta.
A szovjet hatalom rövid idő alatt létre- hozta és kifejlesztette a mezőgazdaságot korszerű technikával kiszolgáló iparágakat.
A második világháború megszakította az agrár—ipari komplexumok fejlődését. A há- ború utáni rekonstrukció során újra kellett építeni a mezőgazdasági vegyipart. Új ipar- ágak jöttek létre, mint a takarmánytáp-elő- állító, a mikrobiológiai és a mezőgazdasági épitőipari ágak.
