GAZDASÁGSTATISZTI KA
DAUB, M.:
A KANADAI RÖVID TAVÚ GAZDASÁGI ELÓREJELZÉSEK FONTOSSAGA
(On the accuracy of Canadian short-term econom- ic forecasts.) -— The Canadian Journal of Econom- ics. 1973. 1. sz. 90—107. p.
A tanulmány célja, hogy a folyó áron számított fontosabb nemzetgazdasági agg- regátumok újabb előrejelzéseinek eredmé—
nyét hosonlítsa össze; az előrejelzések rész- ben hivatalosan közzétett. részben publiká- latlon adatok. A tanulmány különböző mód—
szerekkel készült, részben szakértői becslé—
sen alapuló nyolc előrejelzés eredményét hasonlítja össze.
A szerző első megállapítása az. hogy a bruttó nemzeti termék előrebecslésekor va—
lamennyi kanadai előrejelzés alábecsülte a növekedés ütemét, éspedig kb. egymilliárd dollárral (a megelőző év szintjéhez viszo- nyítva, abszolút értékben). és közel 2 száza- lékkal (ha az utolsó tényszámhoz viszonyí—
tott százalékos változást vesszük figyelembe).
A Z-próba segítségével végzett további vizsgálatok szerint a hiba 95 százalékos megbízhatósági szinten szignifikáns. Össze- hasonlítva az egyes nemzetgazdasági agg- regátumok különböző előrejelzéseit a tény- számokkal, kiderült, hogy 83 eset közül 68 esetben becsülték alá a növekedést, ami arra enged következtetni, hogy az előrejel- zések eredményét a véletlenen kívül valami szisztematikus hiba befolyásolta, éspedig je—
lentős mértékben. Az átlagos hibanégyzet komponenseinek vizsgálata szerint az ún.
torzítási komponens szerepe domináns. A szerző a tényleges és előrejelzett értékek regressziós kapcsolatának elemzésére is ki—
sérletet tett: ez ugyancsak a korábbi ered- ményeket támasztotta alá. Ha ugyanis a regressziós együttható becsült értéke kisebb mint 1, a megfelelő nemzetgazdasági agg- regátum növekedését alábecsülték. Ez is szisztematikus hibára mutat.
A szerző véleménye szerint néhány fontos szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni. Előrejelzések esetében gyakran for—
dul elő, hogy a korábbi előrejelzések puszta létüknél fogva is befolyásolják a későbbiek
eredményeit. Ez megmagyarázza (: torzítást.
de kétséget ébreszt abban a tekintetben.
hogy van-e itt értelme a hagyományos szig—
nifikancia—tesztek alkalmazásának. Kompli- kálja a helyzetet egyrészt, hogy az eredmé- nyeket az alapsokaságból vett különböző minták speciális kisminta—tulajdonságai is feltehetően erősen befolyásolják; másrészt magukat a változókat is gyakran terheli megfigyelési hiba. A különböző előrejelzé- sek összehasonlításakor végül az sem hagy- ható figyelmen kívül, hogy az előrejelzést milyen modellre építették. Ökonometriai mo- dell esetében például szerepet játszik az is.
hogy a modell abszolút számadatokra vagy első differenciákra épült stb.
A tanulmány részletes beszámolót tartal- maz arra nézve. hogy a bruttó nemzeti ter- mék komponensei tekintetében milyen elő- rejelzési teljesítmények adódtak az 1958—- 1969. évi időszak folyamán. A nyolc külön- böző előrejelzés igen sok közös vonással rendelkezik. Általában meg lehet állapítani, hogy a felhasználás. illetve fogyasztás olda—
láról tekintve a bruttó nemzeti terméket, a lakosság fogyasztását pontosabban sikerült előrejelezni, mint a közösségi fogyasztást;
ez utóbbit viszont sikeresebben jelezték elő- re. mint a gépi beruházások. az építkezések vagy a készletek alakulását. Az előrejelzés hibájának valószínűsége minden esetben növekedett abban a mértékben. ahogy a prognózis a bázisévtől egyre távolabbi idő- szakra szólt.
Némileg eltérő eredmények adódtak ab—
ban az esetben, ha a szakértői becslés se- gitségével előrebecsült egyes nemzetgazda—
sági aggregátumokat azokkal a számérté- kekkel hasonlították össze, amelyek a meg- felelő jelenség múltbeli alakulásának trend- extrapolációja alapján adódtak. (A szerző ezt az esetet a ..relatív pontosság" vizsgála- tának nevezi.) Ebben az esetben úgy talál—
ta, hogy például a nem lakóház céljára szolgáló új épületek számának előrejelzése sikeresebbnek bizonyult, mint a közösségi és lakossági fogyasztásé.
'Ami azonban a negyedéves előrejelzése—
ket illeti, ezek még a legfejlettebb és leg—
STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ
363
jobb extrapolációs módszerek alkalmazása mellett sem adtak kielégítő eredményt.
sőt még az egyes prognózisvariánsok minő—
ségére vonatkozólag sem sikerült egyértelmű általános következtetéseket levonni. Az egyes eredmények összehasonlitásának azonban még egy pozitívuma volt: meg le- hetett állapítani, hogy mely évek voltak a legkevésbé ,.rendhagyó" évek (itt az előre—
jelzés és a tényadat viszonylag közel esett egymáshoz). és mely évek voltak igazán azok. A nemzeti jövedelem növekedésének előrejelzése szempontjából például az 1961..
az 1967. és az 1968. év kevésbé rendhagyó—
nak, ugyanakkor az 1964., az 1965., és az 1966. év erősen rendhagyónak mutatkozott, (Ism.: Nyáry Zsigmond)
HAACK. W. G. C. M.:
AZ EGYESULT KIRÁLYSÁG KÖZÖS PlACBA VALÓ BELÉPÉSENEK GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI
(The economic effects of Britain's entry into the Common Market.) —— Journal of Common Market Studies. 1972. 2. sz. 136—151. p.
Az Egyesült Királyság Európai Gazdasági Közösséghez történt csatlakozásának gazda—
sági következményeit pontosan nem lehet előre látni, de közgazdasági ismeretek és a gazdasági integrációkkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok alapján levonhatók bizonyos következtetések.
A belépés gazdasági következményeit két csoportra osztja a szerző: a rövid idő- szakon belül érvényesülő ún. statikus hatá- sokra és a hosszú távon érvényesülő, dina-
mikusnak nevezett hatásokra.
Az angol közgazdászok egy részének az a véleménye, hogy a rövid távon — 5-10 éven belül — érvényesülő gazdasági következmé- nyek az Egyesült Királyság számára negatí- vak lesznek. Ezeket úgy fogják fel._ mint a Közösségbe való belépésért fizetendő árat, amely több elemből tevődik össze. Ezen ele- mek közül a legfontosabbaknak tekintik a közös mezőgazdasági politika elfogadását, a Közösséghez való anyagi hozzájárulást és a fizetési mérlegre háruló terheket.
A közös mezőgazdasági politika elfoga—
dásának három lényeges következményét sorolja fel a cikk: az áremelkedést. az Egye- sült Királyság mezőgazdasági termelésének fokozódását és az import megdrágulását. Az első következmény — becslések szerint -— (:
létfenntartási költségek 3—5 százalékos nö- vekedését fogja előidézni. Ha az ezzel kap—
csolatos bérigényeket az állam elismeri, ez a fizetési mérleg romlását idézi elő. A kö- zös mezőgazdasági politika elfogadásának másik következménye az angol mezőgazda- sági termelés előrelátható emelkedése lesz,
7—
amely hosszabb időszakon belül kedvező és jelentős hatást gyakorol a jövedelmek ala- kulására. Végül. az import drágulása abból adódik, hogy a belépés után az Egyesült Királyság mezőgazdaságiimport—igényét az olcsóbb világpiaci források helyett nagyobb részben a Közös Piac magasabb árszintű termékeiből elégíti ki.
Főként a közös mezőgazdasági politika elfogadásával függ össze az Európai Gazdasági Közösséghez való pénzügyi hoz—
zájárulás kérdése is, mivel ebben döntő sze- repe van a mezőgazdasági támogatásnak.
Az integrációs megállapodások értelmében 1973 és 1978 között az Egyesült Királyság évenkénti hozzájárulása 100—200 millió fon—
tot tesz ki. ami a nemzeti jövedelem 0.25—
O,4 százalékának felel meg.
Az Egyesült Királyság belépését megelőző hosszú tárgyalásokon nagy súlyt kapott a fi—
zetési mérleg alakulásának kérdése. Nem tartja helyesnek a szerző a belépéssel kap—
csolatos pénzügyi terhek indokolatlan felna—
gyítását, de egyetért azoknak a közgazdá- szoknak az óvatos becslésével, akik szerint a belépés mintegy 500 millió fonttal fogja terhelni évente a fizetési mérleget.
A csatlakozás statikus következményeit vizsgálva a szerző arra a következtetésre jut, hogy ezek együttvéve negatív hatásúak lesznek az Egyesült Királyság gazdaságára.
Különbséget tesz a belépéssel kapcsolatos egyszeri költségek és az évenként felmerülő kiadások között. Az előbbi a nemzeti jöve- delem 0,3—1 százalékára tehető, az utóbbi ennél feltehetőleg kisebb mértékű lesz.
Az Európai Gazdasági Közösségbe való belépéssel kapcsolatos rövid távú, negativ hatású költségtöbblettel szemben áll az in—
tegrációból fakadó gyorsabb ütemű gazda- sági fejlődés lehetősége és mindazok az előnyök, amelyek ebből származnak. lgaz
azonban, hogy a hosszabb időszak alatt ér-
vényesülő előnyös hatások még nem eléggé körvonalazottak, és az angol közgazdászok egy része kétségbevonja azokat. A továb- biakban a szerző azt vizsgálja, hogy melyek a nemzeti termék évi átlagos növekedésé- vel mért gazdasági fejlődésnek azok a té—
nyezői. amelyeket az integrációtól várnak.
E tényezők között az első helyen említi a tanulmány a verseny fokozódását, amely az angol gazdaság egyes területein meglevő monopol—helyzet megszűnéséből, illetve szá- mottevő mérséklődéséből adódik. A verseny élesedése szükségképpen növeli a termelés hatékonyságát. Ehhez szorosan kapcsolódik a második tényező, a nagysorozatgyártás előtérbe kerülése, ami a gazdasági növeke- dés és a költségszint csökkenése szempont- jából egyaránt fontos. A tömegméretű ter- melés megvalósítása tágabb lehetőséget biztosít nagyvállalatok létesítésére. amelyek
