Ray,G.F.: Változások az Egyesült Királyság gazdasági szerkezetében

826

A közgazdasági gondolkodás fejlődése, valamint a világgazdasági válság kitörése arra késztette a tőkés országok vezetőit.

hogy vizsgálják felül nézeteiket a gazdaság fejlődésének ösztönösségéről. Az állami szer—

vek makrogazdasági szintű mutatókat számi—

tottak, ami kedvező feltételeket teremtett a mérlegelmélet szélesebb körű elterjedéséhez és fejlesztéséhez.

A nyugati közgazdászok már a harmincas évek végén kidolgozták a makrogazdasági mérlegek összeállításának új formáját: a nemzetgazdasági számlarendszert. A makro- gazdasági mérlegek fejlődésének ez az irányzata tartalmában a tőkés gazdaság ku- tatósán alapult azokból a kate'góriákból és fogalmakból kiindulva. amelyeket a polgári közgazdászok alkalmaztak. Ez gyökeres elté- rést jelentett a népgazdasági mérlegektől.

amelyek a szocialista újratermelés marxista—

leninista elméletén alapultak.

A Szovjetunióban a nagy honvédő háború idején is végeztek mérlegszámításokat. ozon- ban a korábbiaknál jóval szűkebb körben.

1950—ben a Szovjetunió Központi Statiszti- kai Hivatala új sémát dolgozott ki a nép—

gazdasági mérlegek számítására, jelentős mértékben kibővítve a háborús évek mérleg- sémáját.

A népgazdasági mérlegek háború utáni fejlődésének egyik legfontosabb eseménye volt az új népgazdasági mérlegséma megvi—

tatása és elfogadása 1957-ben. a statiszti—

kusok össz-szövetségi értekezletén. A nép- gazdasági mérleg a következő táblákból

épült fel:

1. a népgazdasági mérleg összefoglaló táblája:

2. a népgazdasági munkaerőforrásak mérlege;

3. a társadalmi termék termelésének, fogyasztásá—

nak és felhasználásának mérlege;

4. a társadalmi termék felosztása:

5. pénzügyi mérleg:

6. a társadalmi termék újratermelése a népgazda- ság alapvető ágazatai szerint;

7. az állóalapok mérlege.

Az 1961—ben nagy számú ágazat és termék alapján összeállított ágazati kapcsolati mér- leg (ÁKM) jelentős mértékben kibővítette a társadalmi újratermelés kapcsolatainak és arányainak tanulmányozását. Később az 1966.. 1972., 1977. és 1982. évekre dolgoztak ki mérlegeket. 1975 óta minden évben ösz—

szeállitanak szűkebb körre népgazdasági mérlegeket.

Az elmúlt 60 év alatt a módszertan fino- mult. Az ágazati kapcsolatok mérlegének korszerű sémája jelentősen túlszárnyalja az első. az 1923—1924-es mérleg sémáját mind a gazdaság elemzésének lehetőségeit, mind a mutatók integrációjának fokát és számi—

tási módszertanuk fejlettségét tekintve.

A szerző rámutat arra, hogy a módszertan alapvető problémája volt és maradt a táb- lák kölcsönös kapcsolatának biztositása. E-

nélkül nem lehet a mérleg tábláinak összes- ségéről mint rendszerről beszélni. A mérleg egyes táblái közötti kölcsönös kapcsolat mindenekelőtt a mutatóik közötti összhangot jelenti. A rendszerszerűség kérdése állandó—

an a szakemberek figyelmének középpontjá—

ban áll.

A szerző és más tudósok véleménye sze—

rint a mátrix-mérlegek az egyik lehetséges irányzatát jelentik a népgazdasági mérlegek továbbfejlesztésének. A mátrix-mérleg össze- állításának elveire alapozva ki lehet dolgoz- ni a népgazdasági mérleg összefoglaló táb- láját, ami szigorú kölcsönhatásban levő ele- mekből áll, és ugyanazokkal a formai sa- játosságokkal rendelkezik, mint az ágazati

kapcsolatok mérlege.

A cikk befejező részében a szerző rámu—

tat arra. hogy lanyhult a tudományos kuta- tás aktivitása o statisztikának ezen a fontos területén.

Megérett az idő a tudósok és (: gyakor- lati szakemberek érdeklődésének felkeltésé- re a népgazdasági mérlegmódszer további fejlesztése terén. E munkának komplexnek kell lennie, felölelve a mérleg összeállításá—

nak, az információs, matematikai, technikai stb. oldalak tökéletesítésének valamennyi

kérdését.

(Ism.: Lenottí Sándorné)

R.AY, G. F. :

VÁLTOZÁSOK AZ EGYESULT KIRÁLYSÁG GAZDASÁGI SZERKEZETEBEN

(The changing structure of the UK economy.) — National Institute Economic Review. 1966. november.

82—88. o.

A gazdaságok szerkezete az idő múlásá- val állandóan változik. Különösen markáns- nak tekinthetők az elmúlt tíz esztendő vál- tozásai. Ez elsősorban a növekvő olajterme—

lés iránti igény fokozódására vezethető visz- sza, de közrejátszott ebben a korábban ve- zető helyzetben levő iparágak (például acél—

ipar, bányászat. textilipar). súlyának mérsék- lődése is, illetve mások (például elektronika, vegyipar) jelentőségének erősödése. A szer- kezeti változásban egyes szolgáltatások ará- nyának növekedése is szerephez jutott. Ezt világosan jelzik a következő számok: az el- múlt tíz év során a feldolgozóipari termelés 15 százalékkal visszaesett, míg a szolgáltató—

sok egyes tipusai számottevően emelkedtek:

különösen érvényes ez a megállapítás a ban- ki, pénzügyi, üzleti szolgáltatásokra, ame- lyeknek volumene közel 70 százalékkal nőtt.

A változások ilyen irányát azonban a het—

venes évek elején még nem lehetett előre látni. A prognóziskészítés helyzete ma sem kedvezőbb. épp olyan kockázatos vállalkozás

STATISZTIKAl iRODALMl FIGYELÓ 827

ez a mostani erősen változékony gazdasági klímában is. amit elsősorban a technikában.

és a műszaki fejlődésben a századvégre be- következő gyors változások fémjeleznek. E ..forrongó" helyzetnek egyik szimptómája, hogy sok országban az elektronika területén folyik a legnagyobb intenzitással a kutatás.

Ennek során választ szeretnének kapni egy sor fontos kérdésre: ,,hogyan lehetne e gyors ütemű technológiai fejlődés következtében kettévált világban a ,nyerők' csoportjába ke—

rülni; melyek azok a tevékenységek, ága- zatok. amelyek a leginkább alkalmasak a változásból következő előnyök kihasználásá- ra; melyek azok az ágazatok, amelyek fej—

lesztése a legnagyobb valószinűséggel hor- dozza magában a tényleges fejlődést. biz- tositván az ország adott ágazatának megfe- lelő pozícióját a világpiaci versenyben".

A helyes irány kijelölése természetesen el—

képzelhetetlen a gazdasági fejlődés múltjá- nak vizsgálata nélkül, azonban nem szükség—

szerűen tekinthető ez a legbiztosabb kiindu—

lópontnak. Ugyanez érvényes a múltbeli fej- lődési tendenciákon alapuló gazdasági elő- rejelzésekre. becslésekre is. Az Egyesült Ki—

rályság gazdasága is szolgáltat példát erre.

gépipar az egyik legjelentősebb angol iparág, s annak ellenére, hogy voltak olyan vállalatai, amelyek nagyon hamar alkalmaz—

ták a korszerű technológiákat, ezek elterje- dése olyan lassú volt. hogy képtelenek vol- tak iparági szinten felzárkózni a vezető or—

szágokhoz. Másként fogalmazva. egyes pros- peráló ágazatokban bevezetett új technoló—

giák adaptációját más ágazatok nem voltak képesek megvalósítani, illetve követni. Ha—

sonló példa található a másik fontos ipar—

ágban, a ruházati iparban. Ezekből pedig arra lehet következtetni, hogy a gazdaság fejlődését illetően igen lényeges. hogy a technológiai fejlődésből adódó lehetősége—

ket az iparágak, a vezetők, a munkások, és az egyik legmeghatározóbb közvetett faktor, a kormányzat milyen mértékben képes hasz—

nositani; tehát mennyire képes a gazdasá—

got előnyhöz juttatni általuk.

1974 és 1985 között a feldolgozóipari ter- melés erőteljesen visszaesett; az 1981—es mélypontot követően valamelyest emelkedni kezdett. mig az energiaipar — élén az olaj- termeléssel — megkettőzte kibocsátását. A feldolgozóiparban bekövetkezett visszaesés természetesen hatással volt más iparágak fejlődésére is. talán csak a kőolajipar és a mezőgazdaság fejlődését nem befolyásolta.

A jövőre vonatkozó előrejelzések (: GDP 1.75 százalékos évi növekedését feltételezve készültek, Az előrejelzések világosan körvo- nalazódó tendenciákat rajzolnak meg: csök- ken a kőolajtermelés, egyes szolgáltatások viszonylag gyors ütemű növekedése folytató—

dik, valamint lassú növekedés várható a fel-

dolgozóiparban. Ez utóbbi tendencia meg- lehetősen nyugtalanító. hiszen a lassú üte- mű növekedés kérdésessé teszi a feldolgozó—

ipari termékek exportjának olyan mértékű emelkedését. ami ellensúlyozhatná az olajex-

port volumenének csökkenéséből adódó jöve- delemkiesést.

Néhány ágazat fejlődésének előrejelzése a következőket mutatja.

—- Mezőgazdaság: az 1974—1985 közötti időszak két ok miatt volt kedvező: a Közös Piac egységes ag- rárpolitikájából következő védelmező hatás, valamint az átlagosnál kedvezőbb időjárás.

—— Szénbányászat: a következő években az 1984—

1985—ös bányászsztrájkot követően. várhatóan újra fellendül a termelés.

— Kőolaj- és földgáztermelés: 2000-re az előrejel- zés szerint 1985-höz képest 37 százalékkal csökken az olajtermelés. Ezen a területen meglehetősen ne- héz prognózist késziteni, hiszen sok múlik a folya- matban levő, valamint a későbbi feltáró munkák eredményességén.

— Fémek: két. egymástól teljes mértékben függet- len technológiai tendencia gyakorol hatást a fém—

feldolgozó iparágakra: az egyik a nehezebb fémek minél könnyebb fémekkel való helyettesítése, a mű—

sik pedig újfajta fémek alkalmazása. Éppen ebből következően a jelenleg versenyképes pozicióban levő angol acélipar fejlődését nehéz előrebecsülni.

- Vegyipar; ez tekinthető a háború utáni időszak fejlődő iparágának. Figyelembe véve az új techno- lógiák bevezetése után kiemelkedőnek itélhető angol helyzetet. amennyiben ez a tendencia nem torpan meg. az iparág prosperáló jellege a jövőben is fenn- tartható. bár valószínűleg a fejlődés üteme elma—

rad majd a korábbi időszakétól.

—Ruházati és cipőipar: ezen iparágak legjelen- tősebb problémája az import következményének tu- lajdonítható. Nagyon magas az import aránya; 36—

46 százalék között importálnak ilyen termékeket. A termelés alakulásában jelenleg javulás tapasztalha- tó, s ez reális bázisa lehet annak az előrejelzésnek.

hogy a termelésszervezésben beállt javulás további- akban is folytatódni fog. valamint tovább javul az ágazat marketing tevékenysége. lgy pedig lehető- ség nyílik arra. hogy az ágazat bekapcsolódjék a világpiaci versenybe és lassan növelhesse termelé-

sét.

—Gépipar: a legmeghatározóbb változást ennél az iparágnál :: számítógépek megjelenése és a ter- melésbe való bevezetése jelentette. Ennek hatása mind erőteljesebb és mind szélesebb körű a tekin- tetben. A szerző az alkalmazott ipari robotok szá- mának alakulásával kísérli meg elhelyezni Angliát a többi fejlett tőkés ország között. s a számok alap- ján Svédország, Japán. a Német Szövetségi Köztár- saság. az Egyesült Államok. Olaszország és Francia- ország is megelőzi Angliát.

—Élelmiszeripar: valószínűleg az eddigi mérsé- kelt növekedés jellemzi az elkövetkező időszakot is.

- Textilipar: az egykor vezető pozícióban levő an- gol textilipar fejlődésének a korábbi időszakban ta- pasztalt visszaesése megállt, és az 1981 és 1985 kö- zötti időszakban a termelés növekedése volt tapasz- talható. Remélik, hogy ez a fellendülés a kívánt specializált területeken fenntartható, sőt valamelyest még erősödhet is. E folyamat eredményeként csök- kemhető lesz az import volumene.

A feldolgozóiparra együttesen tehát a 2000—ig tartó időszakra szóló előrejelzés 1.5 százalékos évi átlagos növekedéssel számol.

Az előbbiekben leírtakból következik: az Egyesült Királyság feldolgozóiparától nem várható, hogy számottevően kompenzálja majd az olajexportból származó jövedelmek csökkenését.

828

Magasabb aggregácíós szinten vizsgálva a gazdasági fejlődés alakulását, a termelőága- zatok esetében a feldolgozóipar mellett meghatározó az olajtermelés csökkenése is.

s így ez időszakra csak mintegy évi átlagos egy százalékos növekedés várható e körben.

A szolgáltatási szféra együttesen várható—

an számottevően magasabb arányt képvisel a GDP-ben 2000-ben. mint 20 évvel koráb- ban. Ez a váltás elsősorban az üzleti jellegű szolgáltatások. valamint a hírközlés jelentős mértékű növekedésének lesz a következmé- nye. Némileg csökkenni fog a közlekedés, valamint az oktatási és egészségügyi szol- gáltatások hányada, továbbá nagymérték—

ben. közel 2 százalékponttal a kormányzati

kiadások aránya. *

(Ism.: Bóday Erzsébet)

(SCHNORR-BACHER. S.:

A NÓK HELYE A GAZDASÁGBAN

(Zur Stellung der Frau in der Wirtschaft. Zu den Bericht der gleichnamigen Arbeitsgruppe der OECD.)

— Wirtschaft und Statistik. 1986. 7. sz. 489—498. p.

A tanulmány áttekintést ad a nők foglal—

koztatottságáról a Német Szövetségi Köztár- saságban és részletesen elemzi az általános és a korspecifikus, a részmunkaidős foglal- koztatottság, valamint (: faglalkozásválasz—

tás és a jövedelem kérdéseit. A szerző meg- állapítja, hogy a nők foglalkoztatottsági aró- nya a tíz, illetve húsz évvel ezelőtti helyzet- hez képest alig változott. A korspecifikus adatok azonban differenciáltabb képet ad- nak. Viszonylag magas növekedési ütem fi—

gyelhető meg a 20—45 éves nők körében. A 15—20 évesek csoportjában a foglalkoztatott—

ság visszaesett. ennek magyarázata a hosz—

szabb képzési időtartam. A férfiakhoz viszo- nyitva a nők korspecifikus foglalkoztatottsági hányada 25 év felett csökken, valószínűleg azért, mert a nők nagy része a családala—

pitás után nem folytat kereső tevékenységet és családjának szenteli idejét.

1984—ben a részmunkaidőben foglalkozta- tottak 88 százaléka nő volt. és ezeknek kö—

zel háromnegyede a harmadik szektorban dolgozott. A részmunkaidős foglalkoztatott- ság motivumaira a hivatalos statisztikában kevés utalás található. Az 1984-es felvétel válaszai alapján azonban megállapítható, hogy a nők 7. a férfiak 13 százaléka nem ta- lált teljes munkaidejű foglalkozást magá—

nak.

A foglalkozás szerinti megoszlást illetően a szerző megállapítja. hogy a férfiak és a nők között nemcsak az egyes foglalkozási te- rületeken, hanem a konkrét tevékenységek—

nél mutatkozó számszerű különbségek is fel- tűnőek.

1984—ben a Német Szövetségi Köztársaság—

ban a nők háromnegyede a szolgáltatásban dolgozott és csak 17 százalékuk állt termelői vagy műszaki alkalmazásban. Az összes gaz—

dasá'gilag aktív nő 42 százaléka a szolgái- tató szférának csupán három csoportjában

koncentrálódott:

21 százalék irodai szakalkolmazott és segéderő;

13 százalék áruházi kereskedő. eladó, könyvtára:, gyógyszertári kingitő:

8 százalék egyéb egészségügyi szolgáltató foglal—

kozást űz (ápolónő gyógytornász stb.).

A gazdaságilag aktív férfiak esetében a foglalkozási csoportok szerinti kimutatás dif- ferenciáltabb. Ha az 1984. évi összképet ösz—

szehasonlítjuk az 1973. évivel, az eltérés cse- kély, mégis megállapítható, hogy a külön- leges szakmai képzést igénylő műszaki szak—

területeken nőtt a nők aránya.

A szerző felhivja a figyelmet arra, hogy a nemek szerinti foglalkozási különbségek mennyiségi meghatározásához (: szakiroda- lomban eltérő jelzőszámokat találhatunk. Az OECD—tanulmány egyrészt az ún. WE—indexet (..Women and Employment"). másrészt :: Dl- indexet (Dissimilarity Index) alkalmazza.

Mindkét index a nőknek egy foglalkozási csoportban vagy területen való arányából indul ki az összes gazdaságilag aktív nőre vonatkoztatva. Ezeket összehasonlítják az e- zen foglalkozási csoportban található összes gazdaságilag aktív nő arányával (WE-in—

dex). vagy a férfiak arányával az összes gazdaságilag aktiv férfira vonatkoztatva (Dl—

index).

A WE-index értelmében a nemek szerinti foglalkozási diszparitások nőttek. Ha a WE- indexet szektorok szerint számítjuk, akkor a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodás- ban a diszparitások csökkentek, ezzel szem- ben a többi ágazatban a különbségek még nagyobbak lettek.

A foglalkozási különbségek megalapozá- sára a szerző három közgazdasági elméletet ismertet. A sztereotip szerepmagatartás el- mélete azt feltételezi. hogy a nők többsége csak azért választ kisszámú foglalkozás kő- zül. mert a munkaadók olyan munkahelyek- re alkalmaznak elsősorban nőket. amelyek a női munkával kapcsolatos elvárásaiknak megfelelnek.

Az emberi tőke elmélete szerint a nők az idő függvényében szakmai tapasztalat, to—

vábbképzés révén kevesebb emberi tőkét hal- 'moznak fel. mivel gyakran kénytelenek rö—

videbb—hosszabb ideig feladni munkájukata családjuk vagy a gyermeknevelés miatt. Ez az oka annak, hogy a nőket inkább a ke—

vésbé felelősségteljes pozíciókban alkalmaz- zák.

A duális munkaerőpiac elmélete azt felté—

telezi. hogy a nők bizonyos részmunkaerő—

piacokhoz gyakorlatilag nem térhetnek hoz—