STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
tesítési elaszticitással a következő kapcsolat- ban áll: öz1/(1—j—9). Ezen egyenlet alap- ján az említett kritériumot felhasználva a tőkeállomány K* optimális nagysága:
* 0
K :a Rö /3/
ahol a :: yó .hm—Ö.
Amennyiben a technikai haladás az ún.
Harrod-neutralitás feltételét kielégíti, vagyis a tőke határhozadéka állandó, úgy az a pa- raméter szintén állandó.
A beruházási elmélet szerint az optimális tőkeállomány AK* változása nettó beruhá- zást eredményez, amelynek létesítése több időszakra oszló késedelemmel (distributed lag) valósul meg. A bruttó beruházás 1 év- ben: !, , mint a nettó beruházás és elhasz-
nálódott berendezések pótlásának összege, a _ következő egyenletből határozható meg:
09 *
hir—Za),- AKt_i—j—ÖK1.
í : a
itt Aki—,- a t—i időszaknak megfelelő
optimális tőkeállomány változása wo és mi külön meghatározandó nagyságú paraméte- rek. 002, 603, paraméterek értékei pedig geometriai haladvány szerint csökkennek, amikor az állandó hányadost jelölje 2. Ezt figyelembe véve a nettó beruházás: I,N reg- resszió-egyenlete a következőképpen írható:
It': 600 AK; *i— (mi - Aminek; _ nt uit ,i— s,
ahol 8, a sztochasztikus reziduum. Ezen nem lineáris egyenlet alapján a mo, mi, 2, a, 6 paraméterek értékei megbecsülhetők. A AK; AK;_1regresszorok értékei a beruhá—
zások, (: termelés, és a tőkehasználat reál- költségét determinálő tényezők évenkénti adataiból az /1/ és /3/ egyenletek segítsé- gével minden egyes évre meghatározhatók.
A reggresszió-egyenlet által elért közelítést jellemző átlagos determinációs együttható (RZ) a bruttó és a nettó beruházások eseté- ben O,8, illetve 0.7. ami kielégítőnek minősít- hető. A késedelemeloszlási együttható be—
csült értékéből megállapítható, hogy a nagyarányú berendezési kiadások által jel- lemzett szektorokban az optimális tőkeválto- zás már ugyanazon évben számottevő beru- házást eredményez, a következő évben a be—
ruházás még nagyobb. azután az előidézett beruházások évről évre csökkennek. A szekto- rok egyharmadában az optimum változásá- nak évében még nincs beruházás. A beruhá- zásnak mintegy 70 százaléka az első három évben létesül.
6—
579
Különleges érdekességű a helyettesítési elaszticitás (ö) értékének az alakulása az egyes szektorokban. 43 szektorban a ő ér—
téke szignifikáns mértékben különbözik a Cobb—Douglas terme/ési függvény alapjául - szolgáló özt értéktől. Ez utóbbi termelési függvény a 68 szektor közül csak 14-ben adja a valóságos viszonyok elfogadható megköze- litését.
További fontos következtetés vonható le a regresszió-számításokból a beruházási adó- hitel befolyásának kvantitatív mértékére nézve.
Ennek szemléltetésére alkalmas egy—
részt a motorizált járművek szektora (6:
21.03). ahol az a befolyás különösen szá- mottevő, így az 1965. évben a beruházások 14,8 százaléka az adóhitelnek tulajdonít- ható. Másrészt a számítógépek szektorában (öZO.35) ugyanakkor az ilyen módon léte- sült beruházások oz egész invesztíciónak csak 52 százalékát tették ki. A beruházási adó- hitel 1967-ben megszűnt, ami a tőkehaszná—
lati költségek ebből származó emelkedése folytán a beruházási volumen kb. 7 százalé- kos csökkenését eredményezte.
A felhozott konkrét példák szemléltetik, hogy a szerző által meghatározott regresszió- függvények alkalmasak egyrészt a tőkeállo- mány optimumában bekövetkező változások—
nak a beruházásokra gyakorolt hatásai meg- állapítására. Másrészt ezen alapon lehetsé—
gessé válik az adópolitikai intézkedések kö—
vetkezményeinek az előrelátása. Mindez lé—
nyeges haladást jelent az eddigi dinamikai input-output előrejelzésekhez képest.
(Ism.: Theíss Ede)
RAY. 6. F.:
AZ INFRASTRUKTÚRA FEJLÓDESE ÉS TERVEZÉSE
(Development and planning of infrastructure.) — Long Range Planning. 1971. 2. sz. 47—54. p.
A tanulmány az infrastruktúra általános kérdéseit, valamint az Egyesült Királyság je- lenlegi infrastrukturális helyzetét és fejlesz- tési alternatíváit elemzi. Megállapítja. hogy az infrastruktúrának nincs pontos definíció—
ja. általában mindazokat a szolgáltatásokat beleértik. amelyek egy modern gazdaság lé—
nyeges bázisának tekinthetők, tehát a közle- kedést. az energiaellátást, a vízellátást. az oktatást. az egészségügyi szolgáltatásokat, a lakásellátást és mindennemű közszolgálta—
tást. Az infrastruktúrát gyakran a társadalmi rezsitőkével tekintik azonosnak, és ilyenkor azok a tőkeelemek kerülnek előtérbe, ame—
lyek a szolgáltatást létrehozzák. tehát az utak, hidak, vasutak. repülőterek. kórházak.
iskolák. lakóházak. középületek stb.
580 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ
Az infrastruktúra fejlesztése és tervezése főleg azért kíván különös gondot és figyel- met, mert nagyon tőkeigényes, mert mind a lakosság. mind a gazdasági szféra helyzeté- re közvetlen hatással van, és mert általában hosszú élettartamú létesítményekből áll, és így jövő generációkat is szolgálni fog, ami- hez az igények anticipációjára van szükség.
Az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos viták egyik forrása éppen abból származik, hogy a jelenben hozott áldozat gyümölcseit kevésbé lehet a jelenben és sokkal inkább a jövőben élvezni. Másik vitaforrás, hogy az infrastruktúra fejlesztésére fordítható eszkö- zök általában alatta vannak a szükségletek- nek, ezért szembe kell nézni a választás di- lemmáival.
Az infrastruktúra tervezésénél a következő kettősséget kell figyelembe venni: egyfelől a gazdasági és társadalmi fejlődés változáso- kat követel az infrastruktúrában, másfelől az infrastruktúra befolyásolja a gazdasági fej- lődést és az életmódot.
Az angliai infrastruktúra általában igen régi. A korán kezdődött iparosítás következ- tében a jelenlegi infrastrukturális létesítmé—
nyek nagy része a XIX. század elején vagy a viktoriánus korszakban épült, s ma már igen sok tekintetben elavult. Az infrastruktú- ra-szükségleteket növeli az életmód gyökeres átalakulása, az igények jelentős növekedése.
Ehhez járul, hogy az Egyesült Királyság la- kossága a következő 10 évben előrelátha—
tólag 3 millióval fog növekedni. és növeked- ni fog a 19 éven aluli és 65 éven felüli né—
pesség aránya. ami egyrészt az iskolák szá- mának. másrészt az idősekről való gondos—
kodásnak a növelését kívánja.
Az infrastrukturálís beruházások aránya fo—
kozatosan növekszik. Részesedésük az összes beruházásból az Egyesült Királyságban (a kereskedelmet Ray nem számítja ide) 1949- ben 53.5, 1959-ben 54.3, 1969-ben 56.1 szá- zalék.
Az egyes infrastrukturális területek közül a tanulmány legrészletesebben az energiael—
Iátóssal foglalkozik. A GDP-növekedés ener—
gia iránti határkereslete az ötvenes évek kö- zepén az addigi 0.7 százalékról 0.2 száza- lékra csökkent, 1968—1970-ben pedig várat—
lanul 1.6 százalékra ugrott. Anglia fő ener—
giahordozója hagyományosan a szén volt, még 1951—ben is az összes energiatermelés 90 százaléka szénbázisú volt. Ezt követően azonban jelentős arányeltolódás állt be. és 1970-ben a szén aránya csak 47, az olajé pedig 45 százalék. Az energiaszerkezetnek ez az átalakítása azonban súlyos problémákat okoz: az egyszer bezárt bányákat nem lehet többé megnyitni, illetve csak túlságosan nagy befektetések árán lehetne. Ugyanakkor a bányászkörzetekben nincs más foglalkoztatá—
si lehetőség.
A levegőszennyeződés megakadályozására törvény szabályozza a háztartások tüzelőfei- használását, és kötelezi őket füstmentes tü- zelő használatára. E tüzelőanyagfajták közül legfontosabb a koksz. Minthogy azonban a gázművek egyre inkább felhagynak :! gáz- koksz gyártásával (szén helyett olajra tér- nek át, és földgázt is használnak). a háztar—
tási koksztermelés az öt év előttinek a ne—
gyedére esett vissza. Mivel a kellő mennyi- ségű füstmentes tüzelő nem volt biztosítva.
a levegőtisztasági törvény végrehajtását részlegesen fel kellett függeszteni.
A villamosenergia-termelés fejlesztésének nagy problémája. hogy a háború utáni trend szerint a villamosenergia iránti kereslet évi növekedési üteme 7.1 százalék volt. az utolsó hat évben viszont csak évi 3.7 százalék. Az első trend extrapolációja 1980-ra 81,7 mil—
lió, a másadiké 56 millió megawatt kapaci- tást kíván.
A közlekedés problémái kétirányú válto-t zásból származnak: a népességszám növeke- déséből és az eltolódásból a közhasznú jár—
művek használatától az egyéniek felé. A gép- kocsi elterjedése oda vezetett, hogy minél.
többen használnak magánautót. annál több közútra van szükség. viszont minél több a közút és jobbak az utak. annál vonzóbb az autózás, annál többen vásárolnak autót. A közhasznú tömegközlekedés drágul, ez is ar- ra ösztönöz. hogy az emberek magángépko—
csit vásároljanak. Mindehhez járul a gépjár—
művek által okozot levegőszennyeződés kér- dése. Ennek a csökkentése technikailag meg- oldható. de nagymértékben megdrágítja az autóhasználatot.
Felmerül a kérdés. hogy a közlekedés egy- általán milyen mértékig közületi szolgálta—
tás. Ha a lakosságnak mondjuk a fele ma—
gánjárművet használ, kell—e a hatóságoknak gondoskodni a lakosság másik, nyilvánvalóan szegényebb fele számára a közhasznú köz- lekedésről? Hogyan lehet ezt megszervezni?
Magasabb viteldíjjal. amely valószínűleg meghaladná e szegényebb réteg anyagi le- hetőségeit vagy valamilyen közvetlen támo—
gatással?
A Iakásberuházás fő problémája, hogy so—
hasem elég. A termelés közösségi és magán- forrásokból történik, hogy milyen arányban, az az állam elhatározásától, illetve az álta- lános gazdasági helyzettől függ. Jelenleg nem kielégítő színvonala elmarad a német, francia. skandináv és svéd standardoktól.
Az Egyesült Királyság a sok csapadék el- lenére vízhiánnyal küzd. Minden olyan beru—
házásnak, amely a vízgazdálkodás javítását szolgálja, preferenciális kezelést kellene kap-
ma.
Az Egyesült Királyság úttörő volt a jóléti intézmények terén. és ma is többet nyújt sok iparilag fejlett országnál olyan vonatkozás-
STATISZTiKAi IRODALMI FIGYELÖ
581
ban, mint az ingyenes oktatás és ingyenes egészségügyi ellátás. Más vonatkozásban (például állami nyugdíjrendszer) elmaradt a többi ország mögött. és romlott az egészség- ügyi és oktatási szolgáltatások minősége is.
Hiába építenének azonban kórházakat, is—
kolákat és szociális létesítményeket. ha nincs kellő számú orvos, ápolónő, oktató, és nem is lesz, ha helyzetük a munkabér és más vo- natkozásban nem változik meg.
(Ism.: Szilágyi György)
DEMOGRÁFlA
SMOLlNSKI. Zb.:
A TERMEKENYSEG LENGYELORSZÁGBAN 1945—2000
(Rozrodczosc w latach 1945—2000.) Warszawa.
1971. GUS. 270 p.
Szerző a rendelkezésre álló statisztikai ada- tok alapján igen részletesen és sokoldalúan elemzi a lengyel népesség termékenységének alakulását a második világháború óta, vala—
mint előrebecsléseket mutat be a 2000. évig.
Mivel Lengyelország demográfiai története.
különösképpen a születésszám alakulása a második világháború óta eltelt huszonöt év—
ben egészen kivételes és változatos, az ada—
tok elemzéséből általánosabb következteté—
sekhez is lehet támpontot kapni a termékeny- séget befolyásoló gazdasági és társadalmi tényezőkről.
Közismert. hogy az élveszületési arányszám Lengyelországban az 1950-1952. években 30 ezrelék fölé emelkedett. tehát a többi euró—
pai országokéhoz képest rendkívül magas volt. Kevésbé közismert. hogy 1956—ban ez az arányszám erősen csökkenni kezdett, és az elmúlt években már alig volt magasabb 16 ezreléknél. tehát már egyáltalán nem számít
magasnak az európai országok között.
Ebben az időszakban az élveszületési arányszám területi differenciái is kivételesen alakultak. A születési arányszám csúcspont—
ja körüli években a városi és a falusi nyers arányszám közötti különbség majdnem telje- sen eltűnt, majd az országos arányszám csök- kenése után újra és egyre erősebben jelent- kezett.
Ugyanakkor a második világháború utáni években az élveszületési arányszám lényege- sen magasabb volt azokon a nyugati és észa- ki területeken, amelyek a háború előtt Né- metországhoz tartoztak. mint a régi lengyel területeken. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a nyugati és északi területekre a háború után bevándorolt lakosság élveszületési arány- száma nagyobb volt. mint a régi területeken nagyjából helyben maradt lakosságé. Az él- veszületési arányszámnak ezek a területi dif- ferenciái is lényegesen lecsökkentek, sőt elég nagy részben eltűntek, és másfajta különb- ségeknek adtak helyet.
A szerző először- megvizsgálja, hogy a nyers élveszületési arányszámok ilyen alaku- lását mennyiben határozzák meg olyan de—
mográfiai tényezők, mint a korstruktúra és a családi állapot szerinti összetétel. Meg- állapítja, hogy mind az északi és nyugati te- rületek népességében, mind az egyes városok népességében az átlagosnál sokkal több volt a propagativ korú nő az 1950—es években (a nagy odavándorlással összefüggésben), vi- szont a korösszetételnek ezek a különbségei nagy részben kiegyenlítődtek az 1960-as évek végére. és ez lényeges szerepet játszott az élveszületési arányszám regionális különle—
gességeinek eltűnésében, illetve a város—
falu differencia újabb megerősödésében.
A korspecifikus termékenységi arányszá—
moknak. illetve az azoknak szintetikus mu- tatószámaként értelmezett bruttó reproduk- ciós együtthatóknak a vizsgálata azt mutat—
ja. hogy a városi népesség termékenysége mindig alacsonyabb volt a falusi népessé—
génél, bár ez a különbség 1950 és 1970 kö—
zött másfélszeresére nőtt, az egyes vajda—
ságok közötti termékenységi differenciák pe- dig némileg csökkentek, és főképpen 1970 körül az északi és nyugati vajdaságok már nem tartoznak a legnagyobb termékenységű területek közé.
Nagyon világosan mutatja a nyers repro- dukciós együtthatók alakulása a termékeny—
ség csökkenését az egész országban. Míg ez az együttható 1950 és 1955 között Lengyel- országban 1.7 és 1,8 között volt, tehát egé- szen kivételesen magas szintet ért el, 1969—
ben már csak 1.065. tehát alig valamivel magasabb, mint ugyanez az együttható eb—
ben az időpontban Magyarországon. Az utóbbi időpontban a lengyel városi népes—
ség nyers reprodukciós együtthatója 0.820.
a falusi népességé 1.403.
A szerző érdekes eredeti elméleti magya—
rázatot ad a lengyel termékenység ilyen kü- lönleges alakulására. (Leszögezi, hogy je—
lenleg nem tudja adatokkal alátámasztani a megállapított okozati összefüggéseket.) Mindenekelőtt azt mondja. hogy Lengyelor—
szágban az elmúlt 25 évben elsősorban gaz—
dasági tényezők (nem biológiaiak és nem morálisak) határozták meg a termékenység alakulását. A gazdasági tényezők hatásának iránya pedig ebben az időszakban megvál- tozott. Korábbi tanulmányaiban (többek kö—
zött a Demográfia 1965. évi 1. számában) azt az elméleti modellt fejtette ki, hogy a
