Statisztikusok egymás között

266

Az ülés második napirendi pontjaként ,_A Központi Statisztikai Hivatal 1990. évi adat—

gyűjtési rendszere" c. tájékoztatót vitatták meg, amelyhez dr. Kollár Zoltánné, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal Statisztikai Rendszerfejlesztő és Koordináló főosztályának főosztályvezető-

helyettese fűzött szóbeli kiegészítőt. Ebben utalt arra, hogy a tájékoztató hagyományos szerkezete figyelemreméltó változásokat tartal- maz a korábbiakhoz képest. Ilyenek a centrali—

zált évközi munkaügyi statisztika megszervezé—

se, a pénzügyi statisztika kialakítása, az ipari szakmai adatgyűjtések szüneteltetése és a repre—

zentatív megfigyelések alkalmazásának bővíté-

sére tett kezdeményezések.

A hozzászólók a tájékoztatót tudomasul vet- ték, kifogásolták viszont azt, hogy a munkaügyi és a pénzügyi statisztikai adatgyűjtési rendszer előkészítésekor nem egyeztettek a külső szer- vekkel.

A Központi Statisztikai Hivatal elnöke az el—

hangzott kritikák megszivlelése't szorgalmazva kérte az adatgyűjtő szervezeti egységeket, hogy a tartalmi észrevételeket vegyék figyelembe az 1991. évi statisztikai adatgyűjtési rendszer elő—

készítéséhez.

A harmadik napirendi pontban Német/t Fe- renc. a Központi Statisztikai Hivatal Mezőgaz—

dasági Statisztikai főosztályának vezetője szo- ban tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az

ősz elején a Békés megyei TESZÖV több sta-

tisztikai jelentés vonatkozásában bojkottra szo—

lította fel a mezőgazdasági termelőszövetkeze—

teket. A bojkottra felhivás nagyobbrészt —— mint—

egy 70 százalékban — az igazgatási statisztikai adatgyűjtéseket érintette. Maga a hir a rádió, a televízió és a telel'onkapcsolatok révén gyor- san terjedt. Az. hogy a bojkott nem vált olyan méretűvé. amely a folyamatos statisztikai inuit—

kát veszélyeztette volna. elsősorban a Mező- gazdasági és lilelmeze'siigyi Minisztérium. az Állami Bér— és Munkaügyi Hivatal ,, mint fő érdekeltek -— és a Központi Statisztikai Hivatal

SLEMLE

aktivitásának és megértő magartásának kö-

szönhető. A bojkottot ennek ellenére figyelmez—

tetésnek kell tekinteni, fel kell tárni és ki kell

küszöbölni a kiváltó okokat.

A Bizottság a beszámolót azzal vette tudo—

másul, hogy a Központi Statisztikai Hivatal

nem él a statisztikai törvény adta szankcioná—

lási lehetőségekkel. de haladéktalanul kivizs—

gálják a panaszokat, és a lehetőségekhez képest orvosolják azokat.

Az ülés negyedik napirendi pontjaként ,,Az adatgyűjtések elrendelési jogköre szükítésének igénye és lehetőségei" c. előterjesztést vitatta

meg a Bizottság. Az írásbeli anyagot dr. Kollár

Zoltánné azzal egészítette ki, hogy a távlati cél

— az átalakulási program részeként — az adat-

gyűjtési rendszernek és költségvetésének az Or- szággyűlés által való jőváhagyatása. A jelen előterjesztés átmeneti megoldásra tesz javasla—

tot. és szoros összefüggésben van a jogszabályi deregulacios tevékenységgel. Mivel a vita során az igazgatási statisztikai tevékenységet folytató szervek képviselői elzárkóztak a jelenlegi adat—

gyűjtés-elrendele'si gyakorlat szigorításától, egy—

séges állásfoglalás nem alakult ki. Tekintettel erre. a Bizottság elnöke úgy határozott, hogy a Deregulácios Tanács részére alternativ javasla- tot kell beterjeszteni. Az egyik változat szerint a költségvetési szférába tartozó szervek vonat—

kozasaban az adatgyűjtések elrendelést rendje

nem változna, a költségvetési szférán kívül eső szervek (vállalatok, szövetkezetek stb.) vonat—

kozásaban viszont az elrendelésijog a Központi Statisztikai Hivatal elnökéhez kerülne. Másik

változat szerint az adatgyűjtések tervezetét

— a Hivatal által meghatározott tartalmi indo—

kolással véleményezésre a Központi Statisz—

tikai Hivatalhoz kellene beterjeszteni és az adat- gyűjtések csak a Hivatal jóváhagyó nyilatkozata után lennének elrendelhetők. Döntésre a Dere—

gulációs Tanácsot kell felkérni azzal. hogy szükség szerint esetleg a kilinisztertanacs elé terjessze az ügyet.

S't'A'l'lSZ'l'lKUSOK EGYMÁS KÖZÖ'H'

[így új rovat vagy inkább vitafórum indítására teszünk kisérletet a fémjelzett címmel. Célja a statisztika megújításán szolgáló gondolatok és elképzelések nyilvanos megvitatása. Ugy véljük.

hogy a különböző nézetek ütköztetése tanulságos és has znos lehet az átmeneti időszak követel—

ményéhez igazodó statisztikai szolgálat megteremtéséhez. Ezért várjuk minden olyan kolléga irását. aki gondolataival. javaslataival segíteni kívánja a szakmai megt'ijulást. (A szerk.)

, líLKtZPZlflLt'SEK A itt;)zigoNt—t siA'iisz'rtkAi HIVATAL, , liS A MEGYEI IGAZGATOSAGOK JÓVOBENI KAPCSOLATAR OL

A [leti Világgazdaság 1989. deeemberlZ'iki, majd a ll'ltlgl'al' Nemzet WHO. december S—iki számában l'rcljda Agnes és liar/(as János (mind- ketten a Központi Statisztikai Hivatal Társa—

dalmi Statisztikai főosztályának dolgozói) kri—

tikus észrevételeket tettek közzé a jelenlegi sta—

tisztikai tevékenységről. Az interjú egy része ki—

tér a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) köz—

SZLMLE

pontja és a megyei igazgatóságok kapcsolatára is.

A szerzőknek — a publicisztika követelményei

miatt — ,,sarkítottan" fogalmazott nézeteivel

sokan nem értettek egyet, így többek között Kovács Tibor, statisztikai főtanácsos, főosztály- vezető-helyettes jelezte, hogy véleménye eltér

a nyilvánosságot kapott nézetektől. Ugy véljük,

hogy a statisztika fontos kérdéseinek nyilvános megvitatását mindenkinek támogatnia kell, még akkor is, amikor a hivatalostól eltérö né—

zetek iránt nem alakult ki kellően türelmes

légkör.

Kérésünkre Kovács Tibor vállalt a szerzők-

kel egy véleményegyeztető szakmai beszélgetést,

melyet — vitaindító gyanánt — közzéteszünk a hivatali és a tágabb szakmai nyilvánosság előtt.

*

A vita elsősorban a körül bontakozott ki,

hogy milyen mértékben és milyen értelemben tekinthetők önállónak a jelenlegi megyei igaz- gatóságok, továbbá, hogy a területi apparátus- nak a jövőben milyen modell felé kellene közelednie.

Bevezetésképpen összefoglaljuk a szerzők

közreadott és Kovács Tibor által vitatott gon- dolatait. A szerzők véleménye szerint ajelenlegi

megyei igazgatóságok ,,. . . nem önállók, tulaj- donképpen csak végrehajtják a központ utasí—

tásait; összegyűjtik az adatokat, s mi itt össze- sítjük őket. Kétségtelen, hogy mutatkozik némi

törekvés az önállóságra, de ezek egyéni kezde- ményezések, szervezetileg semmi sem változott:

a megyei igazgatóságok nem helyi pénzekből

finanszírozott autonóm szervezetek". (Heti Ví-

lággazdaság. 1989. évi 48. sz. 74—75. old.)

Ezek után azt a kérdést kellett tisztázni, hogy

ki mit ért az önálló területi igazgatóságon.

(A továbbiakban interjú formában adjuk közre a beszélgetés lényegét.) ,

KO VACS TIBOR (K. T.): En egészét tekint- ve és a területi igazgatóságok szintjén is egy

teljesen autonóm, ám egységes statisztikai szol- gálatot tudok elképzelni. A központi, illetve a területi apparátus közötti munkakapcsolatok jellegét nézve a nyugat-európai országokban is kétféle modell létezik. Az egyik hasonló a ma- gyarhoz, nevezetesen, hogy a területi apparátus szervezetileg is a központi hivatalhoz tartozik, és így a területi szervek költségvetési forrásaikat is a központi alapokból kapják. A másik mo—

dell ezzel szemben úgy épül fel, hogy a területi

szervek a helyi önkormányzathoz tartoznak, és a működésükhöz szükséges pénzügyi alapokat

is zömében arhelyi önkormányzattól kapják.

VAJDA AGNES (V. A.) Ugy vélem, hogy a

statisztikai szolgálat egységességének követel- ménye összeegyeztethető a területi appará-

tus önállóságával. Példaként említem a há—

ború előtti Fővárosi Statisztikai Hivatal és a Központi Statisztikai Hivatal hatékony együttműködését. Az egykori Fővárosi

Statisztikai Hivatal köteles volt végrehajtani

267

a Központi Statisztikai Hivatal országos felvé—

teleinek rá eső részét (amelyhez megkapta az adott vizsgálatokhoz szükséges forrásokat is).

Ez azonban nem akadályozta abban,hogy auto—

nóm statisztikai hivatalként működjék, sőt egészséges szakmai rivalizálás volt a két hivatal

között. A működéséhez szükséges forrásokat a főváros biztosította. Mindezt csak azért emli-

tem meg, mert mi is úgy gondoljuk, hogy szűk- ség van az egységes szervezeti keretre, de bizto—

sitani kell a szakmai autonómia feltételeit is.

K. T.: En úgy vélem, hogy a szervezeti felépí-

tést esak a feladatok jellegéből kiindulva lehet

felvázolni. Mindenképpen az lenne a célszerű.

hogy a KSH az Országgyűlés erre illetékes bi—

zottsága alá tartozzék. Ennek a bizottságnak

kellene jóváhagynia — egy megfelelően átgon-

dolt fcladatlinanszírozási rendszerben — azokat a költségvetési kereteket. amelyek

— egyrészt a KSH állandó jellegű feladatainak az ellátásai—

hoz (ezek között szerepelne a kormányzati és a nemzetkozi kötelezettségből fakadó igények kielégítése);

— másrészt az eseti feladatok elvégzéséhez (például idő—

szaki eenzusok végrehajtásához) szükségesek.

Lehetnek azonban ezen túl is —— akár kívül,

akár a Hivatalon belül a felmerülő információs

igények, ezek esetében azonban mérlegelni kel- lene, hogy megszerezhetők—e ehhez a megfelelő külső források. Az ilyen tipusu igények kielégí-

tésére a központi költségvetés nem biztosítana forrásokat.

Természetesen statisztikai informacios igé- nyek a helyi önkormányzatok részéről is felme—

rülhetnek. ebben az esetben az ezekhez szüksé- ges forrásokat az önkormányzatnak (a megren—

delőnek) kellene biztosítania. Alapelv tehát, hogy a helyi igényeket ne a központi költségve—

tés finanszírozza. Egy ilyen típusú feladattinan- szirozási rendszerben pedig csak az a járható út, ha a központi feladatok ellátásához szüksé—

ges forrasokat központilag osztjuk el, ehhez azonban egységes szervezeti felépítésre van szükség.

Sok esetben a munka jellege is megkívánja ezt az egységességet, hiszen várható például, hogy a lakossági adatfelvételek köre ki fog ter- jedni a gazdálkodó egységekre, a kisvállalko- zásokra, és tőlük fogunk gazdasági jellegű ada- tokat kérni. Az ilyen és ehhez hasonló felada—

tokat csak egységes, központi vezérlésű össze—

iróhálózattal lehet megoldani, és ez nem bízható

az önkormányzatok mellett működő statiszti—

kai részlegek szabad döntésére. Szükségünk van

tehát a központhoz kapcsolódó területi appa-

rátusra. ,

FARKAS JÁNOS (F. J.): Teljesen egyetér- tiink azzal, hogy ajelenlegi helyzetben nem le—

het lemondani a területi apparátusról, illetve ajelen keretek között kialakult munkamegosz-

tásról. A megyei kollégák szakértelmére feltét- lenül szükség van, a legutóbbi időben éppen ezért telcpitettiik például az [KV—ról szóló sta—

tisztikai adatgyűjtést formálisan is a megyékhez.

268

A mai rendszerben azonban az esetek jelentős részében az egyszerű adattovábbítás feladata nagymértékben leköti a megyei kollégák ka—

pacitását. Az ilyen jellegü feladatokat viszont csak az adatgyűjtéshez szükséges korszerű infrastruktúra kiépítésével lehet majd meg—

felelően csökkenteni,

A mai megoldatlan gondok azonban nem

akadályozhatnak bennünket abban, hogy egy

új modellt kidolgozzunk. A jövőbeni kívánt

modell felvázolásánál abból indulunk ki. hogy a megyei tanács vagy annak jövőbeni utód-

szervezete csak kis részben tudja megfogalmaz- ni a helyi statisztikai igényeket. Nem tudja

—— és nem is kell tudnia ——, hogy ezeket az igé—

nyeket milyen statisztikai módszerekkel és eszközökkel kell kielégíteni. A statisztikai szempontok szerint megfogalmazott igények ismerete ugyanis meghatarozott szakértelmet kíván, amivel csak a területi kollégák rendel- keznek.

Ezt a körülményt az önkormányzatoknak is fel kell ismerniük, és ennek érdekében olyan jogkört kell adniuk a megyei igazgatóságoknak, hogy azok teljesen önállóan tudják megszervez—

ni a statisztikai adatt'elvételeket.

Ennek szükséges feltétele az, hogy a forraso- kat is az önkormányzatok teremtsék meg. E le'—

ren tehat csak azt mondjuk, hogy a megyei kol- légáknak hasonló feltételek között kellene dol- gozniuk, mint nekünk a központi apparátusban dolgozoknak. Nekünk sem mondják meg, hogy milyen módszerekkel. milyen adattielvételeket végezzünk (a kivételes esetektől tekintsünk el).

Ugy véljük, hogy ugyanezt a státust kellene biztosítani (a helyi, regionalis)önkormány zatok mellett működő teriileti statisztikai apparátu—

sok részére is.

Ilyen szervezetben is biztosítható a kozponti igények egységes modszerekkel valo kielégítése, sot az önkormányzati statisztikak kellő mod- szertani koordinálása is. Ennek megfelelően a területi iga zgatóságmunkáját elsősorban a he—

lyi önkormányzat finanszírozná és csak kisebb

részét a központ.

K. ] Ez az a kérdés. amelyben végképp nem értünk egy et. Nem tudom elképzelni egy ilyen modell hatékony működését. Egyébként az a véleményem, hogy a helyi önkormányzatok igényét az igazgatóságok most is megfelelően

kielégítik.

V. A.: Sajnos nekünk teljesen mások a ta—

pasztalataink. Amikor a társadalomstatisztikai

felvételeket végezzük, akkor a megyei kollégák döntő többsége arrol panaszkodik. hogy vagy

nem kapják vissza a megyei szintű adatokat.

vagy ha visszakapják, akkor pedig gond van azok megyei szintű használhatóságz'ival. Ehhez még azt is szeretném hozzáfűzni. hogy ezek az adatfelvételek nem elsősorban a megyei igények kielégítését szolgálják, hiszen egy országos adat—

felvételben ezeket a szempontokat nem is lehet érvényesíteni.

S?l;Ml,E

K. T.: Úgy vélem, hogy az eddigi (),5 százalé—

kos mintán felvett adatok nem lennének ,,rep- rezentatívabbak", ha a megyei apparátus a he—

lyi önkormányzathoz tartozna. Egyébként sem biztos, hogy a megyei különbségek a legfonto- sabbak. Ezta tényt igazolja a háztartásstatisz- tikai adatt'elvételek településtípusok szerinti fel—

dolgozása is. Ebből kiderült, hogy Vas megye falvai közelebb állnak a szabolcsi falvakhoz, mint a vasi városokhoz.

F. J.: Ez igaz, de szombathelyi adatokkal nem lehet Nyíregyházat irányítani, következés-

képpen a jövedelmi és egyéb társadalom— és gazdaságstat'isztikai adatokat helyi szinten kell

biztosítani. Eppen ezért egy központi vezérlésű szervezeti modellbe nem illeszthető bele az ilyen típusú igények kielégítése.

K. T.: Szeretném Franciaország példáját em—

líteni, ahol — mint ismeretes — az önkormány—

zatok nak nagy hagyománya van, ennek ellenére a helyi statisztikai apparátus része a központi hivatalnak. Am az eddigi hazai gyakorlat alap-

ján sem kell szerénykedniink. hiszen nemzetkö—

zi összehasonlításban a magyar statisztikának jó híre van.

F. J,: A magyar viszonyokat nem lehet össze—

hasonlítani a franciaországi adottságokkal, hi- szen ott több évszázada gyakorolnak olyan köz—

igazgatási és irányítási módszereket — egy kö—

zépkor ota fokozatosan kifejlődő és a XVIII—' XIX. században kialakult polgári autonómia

körülményei között —. amelyeket Magyarorszá—

gon a XIX. század második felében éppenhogy

csak elkezdtek bevezetni. majd l945 után fel is

számoltak.

Félek. hogy ebben a térségben nem a francia hagy omanyok honosodnának meg hanem a ea—

ri zemsztvo rendszer ,,szoeialista" változata.

Már 1926—ban Thirring Gusztáv is óva intette a közigazgatás szakembereit attól, hogy a cári központi irányítási technikákat adaptálo szov—

jet statisztikai rendszer nem éppena legalkalma—

sabb modelljét vegyék át a területi adatgyűjtés megvalósításához. Sajnos a mai magyar modell inkább ezekre az alapokra épül.

Ugy vélem továbbá, hogy ajó és használható statisztikat készítő országok ritkán dicsekednek

azzal, hogy milyen jó adatokat szolgáltatnak az

ENSZ Statisztikai l—livatalának. Mindez viszo- nyítás kérdése. Emellett azt is figyelembe kell vennünk. hogy más országok statisztikusai ke—

vésbé kompetensek annak megítélésében, hogy egy adott ország statisztikai adatai mennyiben fedik a helyi valóságot.

K. T.: Az eddigiek alapján az a véleményem.

hogy nem azon vitatkozunk. hogy kell-e. és ha igen, milyen típusú legyen a helyi statisztikai információ. hanem azon. hogy ezeket az igénye—

ket milyen szervezeti keretek között elégítsük ki. Továbbá a Hivatal eselyet illetően nem a

távlati modell kialakítását tartom elsődleges—

nek, hanem azt, hogy a statisztikai szolgálat at—

alakítási programjának keretében a lehető leg-

SZEMLE

269

gyorsabban találjunk megfelelő megoldásokat égető módszertani problémáinkra (modern pénzügystatisztika kiépítésére, a tevékenységi statisztika bevezetéséhez, a környezet megfigye-

lésének rendszerére stb.) annak érdekében, hogy

hamarosan össze ne omoljon az egész informá- ciós rendszer.

F. J.: Ez utóbbit illetően nincs vita közöt—

tünk, ám igen nagy baj lenne, ha a rövid távú gondok mellett képtelenek lennénk a jövőre is

figyelmet fordítani. Tudatában kell lennünk.

hogy ajövő szempontjából nem mindegy, hogy

—— ha kis lépésekkel is — milyen irányban indu—

]unk el.