SZEMLE
,STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:
ÉSZREVETELEK A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1948 UTANI TÓRTENETÉRÖL
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) el- múlt 40 éves története természetesen elválaszt- hatatlan az egész magyar államigazgatás törté—
netétől. Sőt a KSH szerepe a korábbi, a háború előtti korszakhoz képest, a tervgazdálkodás be- vezetésével, bizonyos szempontból felértékelő- dött. Tekintettel arra, hogy a központosítást minden területen le kell bontani, nyilvánvalóan ezt a statisztikai információ-rendszer sem ke- rülhette el. Meg kell jegyezni, hogy ezen idő—
szakban az információ — mint a hatalom egyik forrása — a piacgazdaságokban is egyre nagyobb jelentőségre tett szert, de az információszerzés módja korántsem volt olyan centralizált, mint a sztálinista struktúrájú államokban.
1948—1949-ben - az államigazgatás más terü- leteihez hasonlóan —— alapvetően megváltozott a KSH apparátusának személyi összetétele, részben a politikai szempontú kádercsere, rész—
ben az általános létszámfejlesztés miatt.
A KSH—t az akkori vezetés — a szovjet tanács—
adásnak megfelelően — egy óriási információ- központtá kívánta fejleszteni, és fő feladatává tette a tervhivatali kívánalmak teljesítését és az ,,eredmények" statisztikai szempontúal átá—
masztását. Az 1945 előtti Központi Statisztikai Hivatalhoz képest döntő módon megváltozott a társadalom-, illetve gazdaságstatisztika viszo- nya, a KSH—tól elsősorban gazdaságstatisztikai adatok gyűjtését várták. A KSH-nak korábban területi szervei sem voltak, ám a központosítás jegyében 1952-ben létrehozták a megyei igaz-
gatóságokat.
A KSH szervezeti felépítése nagyobbrészt az akkori központi államigazgatási szervezetet tükrözte, meghatározóvá váltak az ágazati fő—
osztályok, és a KSH adatgyűjtési rendszere fő—
leg ezen részlegek érdekeit vette figyelembe.
Ha megnézzük az e korszakban született kiad- ványokat, akkor láthatjuk, hogy a közlemé- nyek túlnyomórészt ,,adattár" típusúak voltak, tehát a KSH-nak elsősorban az adatgyűjtés és -összeállítás volt a feladata és kevésbé az elemzés, kutatás. Abban az időben — az ötvenes években —- nem is várták el a KSH-tól, hogy akára társadalomra, akár a gazdaságra nézve
mélyebb — főleg önálló, a politikai hatásoktól független — elemzéseket, értékeléseket adjon.1 1948-ban nevezték ki Péter Györgyöt a KSH élére, aki elsőként felelős a Hivatal személyi összetételének megváltoztatásáért, a KSH szak—
emberei közötti ,,tisztogatásért", márcsak ezért is elgondolkodtató, hogy munkássága vajon mérhető—e Fényes Elekéhez és Keleti Károlyé-
hoz. Érdemeinek tulajdonítható ugyanakkor,
hogy a későbbiek során sokat tett a Hivatal te- kintélyének biztosítása, autonómiájának meg- őrzése érdekében. Az említett korszakban való- színűleg szinte egyedülálló volt, hogy egy veze—
tö személyiség olyan hosszú ideig - 20 évig - maradjon egy országos hatáskörű szerv élén, mint Péter György. Ez talán azért is történhe- tett meg, mert a KSH ,,szélárnyékos" helyzete miatt bizonyos fokig előnyösebb helyzetben volt azon államigazgatási intézményeknél, me- lyeket a politikai vezetés jobban kitüntetett figyelmével. A minisztériumokat és a többi fő- hatóságot erősebben ellenőrizték, kevésbé tet- ték lehetővé, hogy ,,politikailag megbízhatat- lan", de szakmailag kiváló szakembereket foglalkoztassanak, ott gyakran cserélték a ve- zető gárdát, és többször voltak átszervezések is.
Úgy gondolom azonban, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szervezeti és személyi sta- bilitása (illetve változása) bizonyos szempont- ból a Hivatal feladatával is összefügg. A szű—
kebb és tágabb szakma számára nem kíván ma- gyarázatot, hogy a statisztikai munka igen ér- tékes részét képezik az ún. ,,idősorok", mert az egyes statisztikai jelenségeket nemcsak tér—
ben, hanem időben is el kell helyezni. Ez azt jelenti, hogy óvatosan kell bánni a szervezeti
' Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Hivatal nem nyilvános, csak a politikai vezetés számára készitett jelen- tései, tájékoztatói sok olyan értékes adatot, elemzést tar- talmazhattak, amelyek jelezték, hogy a KSH szakértögár—
déja — megfelelő társadalmi-politikai feltételek esetén — be tudta volna tölteni feladatát. Ezért nehéz helyzetben van az, aki a KSH-nak az elmúlt évtizedekben végzett tevékeny- ségét értékelni kivánja, mert jelentős különbség van a KSH nyilvános és nem nyilvános szereplése között, az utóbbi teÉÉnység megismeréséhez sokrétű kutatómunkára lenne sz 3.
1032
és személyi mobilitással, mert egy átgondolat- lan változtatás jelentős kárt okozhat az ,,infor- mációvagyonban". (Ha megszüntetünk egy több éve tartó adatgyűjtést, akkor számolni kell azzal, hogy egyfelől az adott ,,idősor" is megszűnik, a feladattal megbízott szakemberek is szétszélednek és az adatgyűjtés esetleges újra- indítása nehéz feladat.) A Hivatal szervezeti stabilitása tehát nemcsak annak volt köszön—
hető, hogy sikerült kivédeni a szervezeti változ- tatásokat követő ,,idegen" hatásokat, hanem a stabilitás végsősoron a statisztikai munka ter- mészetéből is adódott.2
A KSH-nak, a már említett ,,szélárnyékos"
helyzete különösen az 1960-es években kez- dett gyümölcsözően hatni. Az 1950-as évek végén megkezdődött a gazdaságireform-elkép- zelések kialakítása, és ebben a Hivatal egyes szakemberei — mindenekelőtt Péter György — is részt vállaltak, és e munkálatok során elég hamar világossá vált, hogy a reform nem lehet meg valós adatokon nyugvó információszol- gáltatások nélkül. Különösen a társadalom- statisztikai vonal erősödött meg, de történ—
tek változások a gazdaságstatisztikában3 is.
Az l968—as gazdasági reform a politikai, de főleg az államigazgatási intézményrendszerben is okozott némi változást, oly módon, hogy a reform szellemének megfelelően új szervezeti egységek alakultak, anélkül azonban, hogy az 1950-es években kialakított alapstruktúrához hozzányúltak volna. (Például a társadalomsta- tisztika erősítése céljából létrehozták ugyan a Társadalomstatisztikai főosztályt, de ugyan- akkor továbbra is változatlanul hagyták a nagy létszámú ágazati főosztályokat.) E folyamat eredményeképpen a szervezeti részegységek szá- ma növekedett, és a korabeli szervezeti sémából látható, hogy bonyolultabbá váltak a hierarchi- kus viszonyok.
Az, hogy ily módon történt meg a reform szellemének beáramlása a KSH-ba, több okra
vezethető vissza:
1 . a politikai gazdasági környezet lényegében nem vál- tozott, a Pártközpont, a Kormányzat továbbra is igényelte azokat az információkat, melyeket az 1948 utáni gazdaság- statisztika szolgáltatott;
2. az előmeneteli és bérezési rendszer továbbra is inspi- rálta a szervezeti osztódást;
3. szerepet játszott a Hivatal jellegéből, feladataiból származó konzervativizmus is.
' Ez utóbbival függ össze, hogy az ún. adatgyűjtés jellegű munka szakmai fortélyait főleg a gyakorlatban lehet meg- tanulni, és szakmai munkaköri leírások hiján monopol—
helyzetbe'kerűltek egyes munkatársak, akik közül némelyek féltve őrizték szakmai titkaikat, és joggal gondolták, hogy munkaköröket nehéz lenne más személyekkel betölteni. Ez azonban egyúttal hátrány is volt, mert akik évtizedekig ugyanazon témával foglalkoznak, nehezen tudják konver- tálni tudásukat, és igy a munkahely-változtatás is nehézsé- gekbe ütközik. (Nem véletlen, hogy főleg az elemző, kutató- képsséggel és gyakorlattal rendelkező munkatársak a mo—
bilabbak.)
' Erősödött az igény az elemzés- és kutatásjellegű tevé- kenységekiránt, ebben az időben alakult megjpéldául a Gaz- daságkutató Intézet és a Népességtudományi Kutató In-
tézet. *
SZEM LE
Ismeretes, hogy 1972 és 1974 között fordulat következett be a politikai, gazdasági életben.
A reformellenes erők jelentős befolyásra tettek
szert, és ennek érződnie kellett a KSH "tevé- kenységében is. Ujra erőteljesebben jelentkezett az az igény, hogy a KSH adatokkal támassza alá a ,,sikereket", és tovább működtesse az 1950-es években kialakított konzervativ struk- túrákat. (Például ebben az időben fogalmazó- dott meg az az igény a KSH—val szemben, hogy olyan osztály-réteg struktúrát állítson össze, melyben a munkásosztály túlsúlya kimutat- ható.)
A laikus közvéleményben sajnos olyan tév- eszmék élnek, hogy a KSH az adatokat direkt módon meghamisította, holott az adatok be—
gyűjtésében és alapszinten történő összeállítá- sában nem valószínű, hogy szakmai szempon—
tokat figyelmen kívül hagyva, célzatos beavat—
kozások történtek volna. Sokkal inkább elkép- zelhető — és ez a statisztikai munka természeté—
ből is adódik —, hogy (mint a fenti példa is mu- tatta) az adatok csoportosításában vettek figyelembe külső szempontokat!
Az országos helyzethez hasonlóan a reform—
ellenes erőknek a KSH-ban sem sikerült teljes mértékben leállítani azokat a megújulási törek—
véseket, melyek az 1960—as évek közepétől meg—
ügyelhetők a KSH tevékenységében. Különö—
sen a társadalomstatisztikában történtek válto- zások azzal, hogy 1976—től megalakult az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR), és ez lehetővé tette a társadalmi élet változásainak jobb nyomon követését. Mind- azonáltal ebben az időszakban zajlik például az 50 ún. ,,kiemelt" nagyvállalat helyzetét be—
mutató, felülről kierőszakolt adatgyűjtés is.
Az 1970-es évek végére tehető, hogy megkez- dődtek az államigazgatási szférát érintő költ- ségvetési elvonások, amelyek jelentős mérték—
ben érintették a KSH tevékenységét is. A fo—
kozatos költségcsökkentés eredményeképpen először a KSH dolgozóinak — főleg a fogalma—
zói karnak - a jövedelme kezdett látványosan csökkenni, majd az üres státusokat kezdték megszüntetni, végül a nyugdíjba menő munka—
társak helyére nem vettek fel senkit. A leg- utóbbi időszakban a Hivatal vezetése kénytelen volt a dologi költségeket oly mértékben csök- kenteni, hogy az már a működésképtelenség ve- szélyét hordozza magában. A munkatársak egy része a jövedelemcsökkenés miatt arra kény—
szerült, hogy különmunkát vállaljon, és ez óhatatlanul odavezetett, hogy kevésbé tudott a hivatali munkára koncentrálni. A vállalati,
' Az emlitett osztály-rétegstruktúra kialakításakor, alap- szinten — foglalkozás, iskolai végzettség, ágazat kombiná- ciója szempontjából — szakmailag korrekt módon történt az adatok begyűjtése, összeállítása, a ,,csúsztatás" a további csoportosításban következett be, mikor például a szellemi foglalkozásúként nyilvántartott művezetőket a munkásosz- tályhoz sorolták, az igazi hamisítás tehát akkor következett volna be, ha ezt a réteget elemi szinten fizikai foglalkozású- ként tartottak volna nyilván. _ _ ,_
SZEMLE
1033
banki és az államigazgatási jövedelmi különb- ségek növekedése miatt az l980—as évtizedben a Hivatal érdemi munkatársi gárdájához tarto- zó több szakértő távozott a KSH-ból, ezzel is gyengítve a Hivatal szellemi erejét. (Ez a szel- lemi erő nagyon fog hiányozni egy megújult KSH munkájában.)
Az említett negatív tendenciákat csak egy ra—
dikális hivatali átszervezés enyhítette volna, ez azonban nem következett be. Már akkor is olyan átszervezésre lett volna szükség, amely az emberi munkaerővel történő takarékosságra ösztönöz, a legjobb erőket a stratégiai szem- pontból legfontosabb pontokra koncentrálja stb. Voltak kisebb jellegű átalakítási kíSérletek, ezek azonban csak látszatmozgások voltak, gondoljunk például a Munkaügyi Osztály kál—
váriájára.
A racionális szervezet kialakítását gátolta a teljes államigazgatási rendszer felépítése és működése. (Ennek szociológikus intézmény-tör- téneti leírása még várat magára.) Ennek lénye- ge a (teljes intézményi és az ezen belüli vezetői) szuverenitás. A vezetői szuverenitás megsér- tése már a miniszterelnöki poziciónál kezdő- dött, tekintettel arra, hogy a minisztereket több- nyire nem a miniszterelnök, hanem az MSZMP Politikai Bizottsága válogatta, Lengyel László írja ,,Ablak mögül" című írásában (2000. 1991.
évi 3. sz. 3—8. old.): a ,,Kádár-rendszer törté- nete az osztály— és főosztályharcok története".
A KSH-ra is jellemző volt egyes főosztályok meglehetősen széles körű autonómiája, erős ér- dekérvényesítési pozíciója, míg más, f unkcioná- lis főosztályok helyzetének megerősítése csak időleges eredménnyel járt, az előbbieknek ál- talában sikerült kivédeniük a centralizációs tö- rekvéseket. Ez különösen az egyes főosztá- lyokra kiosztott álláshelyek őrzésében nyilvá—
nult meg, azaz az egyik főosztály a másik fő- osztály részére státust önként csak a legritkább esetben adott át. Ez azért probléma, mert ne- hézkessé tette a feladatváltozás miatti, szükség—
szerű munkaerő-átcsoportosításokat, és nem tette lehetővé, hogy a KSH minél gyorsabban
reagáljon a felmerülő újabb külső igényekre.
Igy a KSH az 1980-as évtizedben anyagi szem- pontból fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került, információ-rendszere egyre kevésbé tud- ta követni a gazdaságban és a társadalomban végbemenő változásokat, az elemző statiszti—
kusi (régi szóhasználattal élve a fogalmazói) kar személyi összetétele gyengült. Ezen idő—
szakban a KSH tevékenységében alapvető vál—
tozások ugyan nem következtek be, de néhány területen voltak előremutató próbálkozások.
Például növekedett az elemző kiadványok szá—
ma, történtek erőfeszítések az élvezetesebb, szí- nesebb tájékoztatásra (lásd az Életszínvonal
füzeteket), egyre több olyan kiadvány született, amelyeket a főosztályok közösen állítottak elő, megvalósult néhány magas színvonalú társa- dalomstatisztikai felvétel, az 1984. évi mikro- cenzus, az 1986-es időmérleg-felvétel, a gazda- ságstatisztikai kiadványok között több, az ága—
zati jelenségeken túlmutató, szintetizáló össze- állítás jelent meg stb.).
Nyilvánvaló, hogy a KSH elmúlt negyven éves tevékenységének objektív értékelését csak hiteles dokumentumok, nyilvános és nem nyil- vános kiadványok alapos tanulmányozása út- ján lehet majd elvégezni. Ezért észrevételeimet csupán a KSH történetével kapcsolatos nagyon vázlatos, szubjektiv élményanyagon alapuló vé—
leménynek lehet tekinteni. Fontosnak látom, hogy a statisztika történetével foglalkozó ku- tatók a jövőben nagyobb figyelmet fordítsanak a KSH—nak mint működő szervezetnek a ku- tatására, mert a visszatekintő adatsorok reális értékeléséhez ez a kutatási szempont is hozzá- tartozik.
A Hivatal 1948 utáni történetének talán leg—
jelentősebb átszervezése 1990 őszén volt, az új társadalmi—politikai helyzetnek megfelelően.
Az átszervezés hatásának elemzése azonban egy újabb összegzést kíván, és ezt is csak akkor célszerű elvégezni, ha elegendő távolságból szemlélhetők a következmények.
Dr. Lakatos Miklós
A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK VÁROSHÁLÓZATA, 1780——1918*
Az 1933. évi varsói nemzetközi történészkon- ferencián született terv megvalósításaképpen még az 1930-as években elkészült E. Keyser pro- fesszor irányításával a Német városkönyv
* Ismertetés Ernő Deák: Das Stádtewesen der Lander der ungarischen Krone (1780—1918). I. Allgemeine Bestimmung der Stádte und der stádtisehen Síedlungen. (A városok és városi települések általános jellemzői). 1979. 227 old., 3 térkép; II. Ausgewáhlte Materialen zum Stádtewesen.
(Válogatott adatgyűjtemény a városokról.) 1989. 1042 old.
(Österreichische Akademie der Wissenschaften. Veröffent- lichungen der Kommission für Wirtschafts-, Sozial- und Stadtgeschichte) címü munkájáról.
6
(Deutsches Stádtebuch). Ausztriában is — bár az állami függetlenség elvesztése után megsza- kadtak a munkálatok — megjelentek az egyes tartományok városkönyvei. .A német és az osztrák példák ösztönözték az elgondolást ha- sonló felépítésű városkönyv létrehozására a Duna—térség közép- és kelet-európai részére is, a történeti Magyarország területén, vagyis a ,,Magyar Korona országai"-ban. A Bécsi Egyetem Gazdaság- és T ársadalomtörténeti Intézete és az Osztrák Tudományos Akadémia Gazdaság-, Társadalom- és Várostörte'neti Bi—
