A beruházás mérésének csapdái

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A BERUHÁZÁS MÉRÉSÉNEK CSAPDÁI

DR. MIHÁLY] PÉTER

Közismert tény, hogy Magyarországon a beruházások 1979 és 1986 között lényegében stagnáltak — volumenben számítva pedig csökkentek —, mert a gazdaságirányítás csak ilyen módon tudott forrásokat felszabadítani az életszínvonal szinten tartásához és a külső egyen—

súly romlásának lassitásához. Ám a beruházások erőteljes visszafogása sem volt elegendő ahhoz, hogy a beruházási javak piacán megszűnjön a krónikus hiány és mindaz, ami ezzel jár (szétforgácsoltság, rossz minőség stb.).

Állítsunk mindezzel szembe egy kevésbé ismert tényt : 1979 és 1986 között a beruházások és az állóeszköz-fenntartás együttes összege egyáltalán nem csökkent, hanem éppen ellen- kezőleg, a korábbi trendeknek megfelelően tovább emelkedett. Ilyen megvilágításban tu—

lajdonképpen érthető is, hogy a beruházási piacon miért nem történt minőségi fordulat.

]. ábra. Álláeszkőz-fenntartás és beruházás a szocialista szektorban, 1960—1987

(folyó áron)

M/Y/ia' forin/*

4 5 a 0 0 0

4 0 0 0 00 , ,

0-—-o /7//a'fsz/'á'z-/2m7fanfás és beruházás őrszem?

3 50 000 ————-—

. Beruházás

3 0 0 0 00

, 250 (700 200 000 r — 150 000 700000

*50 000 U

Nem szeretnénk más tollával ékeskedni! Valójában a szakirodalom már évtizedekkel ezelőtt is, napjainkban is többször felhívta a figyelmet arra, hogy nincs egymásról elkülö- nült beruházási és állóeszköz-fenntartási piac.1 Abból a könyvelési—statisztikai tényből, hogy

1 Lásd (6) és (7), valamint Gegesy Ferenc: A központi szándékok érvényesülése a beruházási folyamatokban (kéz- irat) és Vargha Jenő: Beruházni vagy fenntartani? (Figyelő. 1986. július 17.).

654 DR. MIHÁLY! PÉTER

a keresleti oldalon a termelővállalatok kiadásaikat két vagy három különböző rovatban tartják nyilván, még nem következik, hogy a kínálati oldal szempontjából ezek a valóságban is egymástól elkülöníthető folyamatok. A karbantartási—felújítási munkák ugyanis lényegé- ben ugyanazokat az inputokat igénylik, mint a beruházások. Ezen túlmenően : a karbantartás vagy felújítás címén elkönyvelt összegek egy része valójában beruházási kifizetés, csak éppen erről a statisztika és a hivatalok soha nem szereznek -— nem szerezhetnek — tudomást.2 Itt érezzük a kiegészítés szükségességét. Hosszabb idősorok elemzésével igyekszünk megmutatni, hogy az 1950—től napjainkig terjedő időszakban melyek voltak azok az évek, amikor az ilyen típusú torzítások bizonyíthatóan erősebben jelentkeztek.

A SZÁMíTÁS LOGIKÁJA, MÓDSZERE

A Központi Statisztikai Hivatal nyilvános kiadványaiból származó alapadatainkat a tábla tartalmazza. Ezek érvényességi köre a szocialista szektor, az értékadatok a mindenkori folyó árakat tükrözikCéljainknak ez megis felel, mert így közvetlenül szembe tudjuk állítani a ténylegesen eszközölt beruházási kifizetéseket, illetve a fenntartás címén elszámolt össze- geket.3

Vizsgálatunk arra az egyszerű feltevésre épít, hogy a trendhatás kiszűrésével megálla- pítható, melyek azok az évek, amikor az állóeszköz-fenntartási (a tábla első oszlopa) és a beruházási ráfordítások (negyedik oszlop) a trendből számított értékeknél feltűnően na- gyobbak, illetve kisebbek voltak. A következő lépés annak bemutatása, hogy e két változó- nak a trendhez viszonyított százalékos eltéréseiben van-e szisztematikus eltérés, az idősorok mozgásában felfedezhető-e valamilyen ,,széttartás". Több függvényt kipróbálva úgy tűnik, hogy az idősorok trendjét legjobban logaritmikus függvények segítségével írhatjuk le.

A trendhatás minél pontosabb nyomon kísérése érdekében azonban le kell mondani arról, hogy a teljes — 38 éves —- idősorra egyetlen trendet használjunk.

Nevezetesen:

a ) minthogy folyó áras adatokkal dolgozunk. az egyszeri drasztikus árhatásokra is figyelni kell, a tábla adataiból is látszik, hogy az 1959. január l-jei árrendezés nyomán az árszint közel megkétszereződött (e hatás semlegesítésére az első oszlop és a harmadik oszlop idősoraít 1958-ná1 kettévágtuk, és külön trendet számítottunk az l959—et megelőző, illetve az azt követő időszakra);

b ) már említettük (és ez az 1. ábrán is látható). hogy a beruházási kifizetések idősora 1979—

ben megtört; célszerűnek tűnt tehát. hogy a beruházásoknál az ezt követő periódusra is külön trendet számítsunk!

A két periódus összevetéséből jól látszik, hogy 1967-ig a beruházás és a fenntartás trend- től való eltérései többé-kevésbé együtt mozogtak. Az l968-at követő periódusban inkább a két idősor ellentétes irányú mozgása jellemző.

Az első időszak adatait bemutató 2. ábrán látható, hogy tulajdonképpen 1950 és 1967 között csak két rövid periódus volt, amikor a beruházások és az állóeszköz-fenntartás idő- sorai látványosan ellenirányban mozogtak. Az egyik az 1954—1955-65 periódus, amikor 1953- hoz képest előbb 30 számlákkal, majd egy év múlva újabb 6 százalékkal csökkentették a be- ruházási ráfordításokat. Igaz, 1954-ben a felújítási költségek is csökkentek, de azután — mint-

' A gyakorlat és az elmélet szakemberei számára nem ismeretlen a ,,í'ekete beruházás" fogalma. Tehát az, hogy a vál- lalatok a karbantartási de felújítási kereteik terhére — :: Bosszabályokat megsértve - beruházásokat finanszíroznak. Ez vissza—

visszatérő témája az irodalomnak ((2) 514. old. és (8) 93. old.).

' Változatlan áras adatok alkalmazása itt és most akkor sem lenne célravezetőbb, ha történetesen rendelkeznénk ilyen sorokkal. Nemcsak azért, mert az árindexszámítás es a változatlan adatok képzése a beruházások területén általában bizony- talanabb talajon áll, mint más szférákban, hanem főleg azért,mert itt a vizsgálat fent megfogalmazott tárgyához a minden- kori t'olyó áras adatok állnak közelebb.

' A figyelmet olvasónak bizonyára feltűnt, hogy a tábla alapidősoraiban l968-nál is törés mutatkozik. Ennek azon- ban speciális oka van, amelyet a számítások során adagolással kiküszöböltünk. A reform bevezetésekor ugyanis több szem- pontból is megváltozott a beruházások statisztikai számbavételi rendszere. Az átmenet megkönnyítése érdekében a válla- latoknak módot adtak arra, hogy 1968 első két hónapjának beruházásait még 1967-re könyveljék el. így 1968 ,,10 hónapos év" volt. (Erről részletesebben lásd Gegesy Ferenc ]. jegyzetben hivatkozott írását.)

A BERUHÁZÁS MÉRÉSE 655

' ha a vállalatok egyszercsak ,,észbekapta'k" volna 4- a felújítások nyomban 30 százalékkal / nőttek. Az 1964—1965-ös évek beruházási visszaesését a fizetési mérleg romlása nyomán meg- hirdetett ,,takarékossági program" indukálta ((2) 137—139. old.). Ez azonban nemigen érin- tette a fenntartási kiadásokat, azok a korábbi évekmtrendjéhez képest csak kismértékben

csökkentek.

Állóeszköz—fenntartás és beruházás a szocialista szektorban ,

(folyó áron, millió forint)

Ebből

, , , —— * 'f— j—ff—x , , ,, _lÁllóeszközr $$$;- Beruházási

Ev fenntartás ' karban- ? ! kifizetések a beruhá: éves eves

tartás' ! feluutás i zások sza- változása , változása

; * zalékúban (százalék) ! (százalék)

4 1

1950 1 1 143 , 9 664 ] i .

1951 ; 1352 5 13127 ; 18 36

1952 [ 2 251 15 824 ; 66 21

1953 _ 3612 : 16 741 — 60 1 6

1954 - ! 3 248 — 11620 ; — 10 — 31

1955 ; 4 398 § 10 892 35 —6

1956 ; 4 522 i 11 284 3 ' 4

1957 _ . 4 879 10 821 g _4

1958 ' 5 665 13 548 16 25

1959 10 038 3 31 708 . .

1960 19 885 8 927 , 10 958 ! 38 536 51,6O 9 22

1961 , 19 935 8 957 10 978 L 34'787 57,31 O — 10

1962 5 22124 9 877 , 12 247 40147 55,ll 11 15

1963 1 23 675 10 763 12 912 45 434 * 52,11 7 13

1964 25 072 11 573 ' 13 499 i 47 592— ; — 52,68 6 5

1965 25 872 12 157 13 715 ; 44 681 5790 3 ——6

1966 27 649 49 199 56,20 7 1 10

1967 2 30 476 59 662 51,08 10 21

1968 29 107 57 804 50,35 —— 4 — 3

1969 31 505 9 3 ' 77 532 40,63 8 34

1970 ' 39 095 § 91 999 ' 42,50 24 19

1971 39 138 , ' 102 866 ; 38,05 0 12

1972 42 764 105 563 40,51 9 3

1973 46 033 ' 111616 41,24 * 8 n 6

1974 49 851 ! ; 124156 ? 40.15 8 11

1975 55 222 ' ! 146 522 1 37,69 11 18

1976 66 128 ; 152 089 § 43,48 20 4

1977 73 201 181493 40,33 11 19

1978 82 096 197 606 41,55 12 9

1979 88 709 203 957 43,49 8 3

, , 1980 98 766 189 676 52,07 11 —— 7

1981 107 892 182 781 59,03 9 —— 4

1982 117 520 ! 185 765 6326 9 2

: 1983 ; 126 026 ? 188148 66,98 _7 1

1984 139 987 1 188 792 74,15 11 0

1985 150 987 194 128 77,78 8 3

1986 _ 161 221 207 354 77,75 7 1 7

' 1987 ,_ V' 175 889 1 "243 605 § 72,20 9 i 17

' 1 i 1 !

, " Számított adat.

" Az 1950es 1958 közötti időszakra.

Forrás: Statisztikai évkönyv, 1980. 119. old.; 1987. 4., 89. old.; Beruházási adattár, 1950—1966. 1967. 63. old.; Beru- hálám adattár 1950—1977. 1979 311. old.

Az 1968-at követő időszak a 3. ábrán jól látható módon három, egymástól különböző alperiódusra bomható.

656 DR. MIHÁLY! véren

2. ábra. Állóeszköz-fenntartás és beruházás a szocialista szektorban, 1950—19 67

! fpano'fő/ ra/o' elféf'és' Szám/ák

50

.- - -o Beruházás 40

o—-o Femianfás-Fe/dj/Yás

50

20

70

—70

—20

-30

7950— 7957- 7952— 7953— 7954- 7955- 7956— 7957- 7958— 7959" 7960— 7967- 7962— 7963- 7964— 7965- 7966— 7967-

3. ábra. Állóeszközzfenmartás és beruházás a szocialista szektorban, 1968—1987 A Iwo/70707 afa/o' e/fe'nés

Száza/e'k

75

9

:

70

;

la

!

" § % '. .'

:;J! tw4)—(x ix; .

W

-10

' .. ,

o——o AV/oosz/(oz- fem/an/as

_ 75 1 l A ! ! I I l l l 1 I l l ! I ! I I !

, en 0) § % N N': §!" ln §!) tx 0.) (h a 5 N ": § la fo (X (a lo LX (x tx tx [x [x (x [x R IX 01) no % (D 00 00 00 03 0: 0) 07 03 03 05 0) 0) 0) 0) 03 m 01 0: 03 C!) 03 D) 0: (h xx xx xx xx xx xx xx xx N x x xx xx xx xx xx xx xx xx xx

A BERUHÁZÁS ntaése 657

Az 1968—tól 1975-ig tartó beruházási fellendülést — amelyet természetesen kisebb idő- közi visszaesések is kísértek — alapvetően az jellemezte, hogy eközben az állóeszköz-fenn—

tartási kiadások jócskán elmaradtak a trend által meghatározott szinttől. Az 1976 és 1980 közötti évek - utólag visszatekintve — átmeneti időszaknak tűnnek. Ezzel szemben 1981 és 1986 között minden megfordult. Mint ahogyan azt már említettük, ezekben az években a beruházások visszafogása az állóeszköz—fenntartási kiadások átlagon felüli növekedésével

párosult. m

A szakmai közvélemény úgy tudja, hogy 1985—1986 táján egy újabb beruházási ,,boom"

kezdődött, és ezzel a gazdaság Visszatért a korábbi évtizedekben tapasztalt ciklikus pályára (3). Erre utalnak a mi kiinduló adataink is (a tábla hetedik oszlopa). Ha azonban figyelembe vesszük azt a lehetőséget is, hogy a hivatalos beruházási statisztika esetleg csak a beruházás és.—Va fenntartás közötti átváltás miatt mutat ingadozást, és ezért a két ráfordítás idősorát összevontan vizsgáljuk, akkor l985—1986-ban nyoma sincs valamiféle ciklikus fellendülésnek!

(Lásd az 1. ábrát.)

VÁLLALATGAZDASÁGTAN — STATISZTIKA — GAZDASÁGIRÁNYÉTÁS

A vállalatok és az őket ellenőrző revizorok számára közismert, hogy a mindennapi gyakorlatban milyen nehéz pontos határt vonni javítás, karbantartás, felújítás és beruházás között. Gépek, berendezések és épületek javításánál, karbantartásánál ugyanis rendszerint szükséges és gazdaságilag is indokolt egyes részegységek, berendezési tárgyak cseréje. Ilyen- kor nemlehet és nem is célszerű pusztán a meghibásodás előtti állapot helyreállítására töre- kedni. Az újonnan beszerelt alkatrész korszerűbb, a felújított épület szebb, használhatóbb, mint amilyen a korábbi volt. A statisztikus ilyenkor csak bólint, és azt mondja: ,, . . .elhatá—

rolás a gyakorlatban csak konvenciók alapján valósítható meg" ((S) 108. old.). Az erre vonat—

kozóan kiadott előirások példákkal, magyarázatokkal világossá és érthetővé tehetők. Fel- tételezhetjük, hogy a vállalatok - ha ez érdekükben állna — elfogadható pontossággal el is tudnának számolni kiadásaikkal. Minthogy azonban a Vállalati könyvelés nem statisztikai ujjgyakorlat, hanem tétre menő gazdasági akció, elkerülhetetlen, hogy határesetekben a köny- velés a közmondásbeli lókupec logikája alapján történjék: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Ha a vállalat vezetői úgy látják jónak, hogy a kiadások egy részét felújításként és ne beruházásként számolják el, akkor bizonyos határok között a könyvelési osztály ezt meg is tudja tenni. Revizor legyen a talpán, aki bebizonyitja a szándékos torzítás tényét.

Az előző mondatban használt ,,bizonyos határok között" kifejezés ez esetben nem szok—

ványos nyelvi fordulat,- a jelen cikkben ennek a megszorításnak fontos szerepet szánunk;

hogy miért, arra még visszatérünk. Előbb azonban lássuk, hogy ezek a mikrogazdasági fol ya- matok miként tükröződnek abban a makroszintű statisztikai elszámolási rendszerben, amely a tervezés és a napi gazdaságirányitás információs bázisát jelenti.

A tervgazdálkodás történetének első másfél évtizedében a Központi Statisztikai Hivatal a vállalatimérlegbeszámolók adataiból kiindulva népgazdasági szinten folyamatosan elvé- gezte a három fogalom -— karbantartás, felújítás és beruházás —- elkülönítését. Az első kategó—

riát (a tábla második oszlopa) a statisztika a termelési ráfordítások elemeként kezelte, és makroszinten nem tartotta nyilván, vagy legalábbis nem publikálta. A felújításokról (har- madik oszlop) és a beruházásokról (negyedik oszlop) azonban a Hivatal részletes adatgyűj- tést folytatott. Az éves tervjelentések és más értékelő — elemző publikációk pedig rendszerint e kétféle ráfordítás együttes értékösszegét közölték. Ezzel a szemlélettel összhangban a nem- zetijövedelem-számitásnál a felhasználási oldalon a felhalmozás fogalmába a felújítási rá- fordításokat is beszámítottáksl Ez volt az 1966-ig érvényes metodika, ami egyébként Össz—

' A nemzeti jövedelem hosszú soros indexeinek felülvizsgálata 1938. és 1950—65. évekre. Központi Statisztikai Hi- vatal. Budapest. 1967. 33-36. old.

6 58 DR. MIHÁLYI PÉTER

hangban állt a többi KGST-országban alkalmazott gyakorlattal és az ENSZ által kidolgo- zott SNA-rendszer idevágó ajánlásaival is.

Az új gazdasági mechanizmus beindulása óta azonban a vállalatok nem kötelesek elkü- lönítetten nyilvántartani karbantartási és felújítási kiadásaikat,s és a Központi Statisztikai Hivatal is csak e kétfajta kiadás összegét: az állóeszköz—fenntartás adatait tartja nyilván.

Ez több szempontból sem szerencsés megoldás. Ily módon a karbantartásnál használt gép- rongy ára összemosódik az adott gép motorcseréjének költségével.

Az első következmény az, hogy — még ha szándéktalanul is —, sikerült egy újabb tényezőt létrehozni, ami megnehezíti a magyar adatok értékelését a nemzetközi összehasonlításban.

Nyilvánvaló, hogy a választott módszer a felújítások értékösszegének mértékében kevesebb—

nek mutatja a magyar beruházási volument, mint amekkorának az az SNA szerint vagy a KGST-módszertan szerint mutatkozna. Nehéz lenne meghatározni, hogy nagyságrendileg mekkora ez a torzítás. Ugyanis a meglevő állóeszközökön végzett korszerűsítési és átalakítási munkák egy részét, ,,. . . amely az állóeszközök terjedelmének, teljesítőképességének, kapa—

citásának növelését, funkcióinak bővítését, rendeltetésének megváltozását eredményezi . . . "7 a vállalatoknak beruházásként kell elszámolniok. Ezzel tehát a módszertan legalább fele- részben eleget tesz az SNA kívánalmainak is. (Azért felerészben, mert az SNA szerint beru- házásnak minősülnek az olyan javítások is, amelyek ,,csak" az adott állóeszköz várható élet- tartamát hosszabbítjákP) Az is igaz, hogy akármelyik megoldást választjuk, ez a nemzeti- jövedelem-számítást nem igazán érinti, talán annak idején ezért is talált elfogadásra a javas—

lat. Ha a felújításokat (vagy azok egy részét)nfelhalmozásként kezeljük, akkor az értékcsök- kenési leírás összegét is növelni kell a felújítások leírási költségeivel ((I) 121. old.). Napjaink- ban már más a helyzet, mert a nemzeti jövedelem kategóriája a tervezésben és a statisztiká—

ban egyaránt háttérbe szorult, átadva a helyet a GDP—nek. A bruttó jellegű elszámolásoknál azonban az amortizáció összege nem kerül levonásra. Ily módon az SNA ajánlásától való eltérésnek már van számottevő makroökonómiai hatása.

Témánk szempontjából van azonban egy ennél fontosabb következmény is. A válasz- tott megoldás — tehát a folyó karbantartás és a felújítások (vagy azok egy részének) össze- mosása —- a tervezés és a gazdaságirányítás számára is elfogadhatatlan. Ez még akkor is igaz, ha esetleg maga az apparátus erre nem döbben rá. A beruházási piac szabályozására kon- centráló gazdaságirányítás önmagát csapja be, ha elhiszi, hogy a statisztikailag kimutatott beruházási volumen változása azonos a beruházási javak piacán lezajló tranzakciók volu- menének változásával.

Tételezzük fel, hogy központi elhatározásra csökken a szocialista szektor beruházási volumene, méghozzá úgy, hogy eközben a beruházási javak kínálata nem esik vissza .9 Ebből azonban még nem következik, hogy a beruházási javak piacán a gazdaság egészét tekintve javul az egyensúly. Például azért nem, mert lehetséges, hogy csak annyi történt, hogy a vállalatok felújításként számolták el az eredetileg beruházásra szánt összegeket. Igaz, a statisztikailag kimutatott beruházási kifizetések összege kisebb lesz, de ettől még nem csök—

ken a gazdaság importalkatrész-igénye, nem lesz kevesebb az építőanyag-felhasználás stb.

1987-es adatok szerint —- a szocialista szektorban - a beruházási javak 100 forintnyi értékéből csak 58 forint a statisztikailag nyilvántartott beruházás, a többi karbantartás és felújítás célját szolgálja. (Ha ügyelembe vesszük azt, hogy valójában a népgazdasági szinte n

' A költségvetési szervek azonban gazdálkodásukban és elszámolásaikban elkülönítve kezelik karbantartási és fel.

" Beruházásstatisztika. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 22. old.

! ,,Szííkséges, hogy a javítási munkák közül elkülönítésre kerüljenek azok, amelyek meghosszabbítják az állóeszköz várható élettartamát vagy növelik termelékenységét. E nagyobb volumenű javítások költségeit a beruházási kiadások között kellószítárába ivenni." (Handbook on national accounting. Studies in methods. Series F. No. 39. United Nations. New York.

19 . . 0 d.)

' Ez nem magától értetődő feltételezés. Soós (8) elméleti és tapasztalati érvek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szocialista országokban a beruhánisi visszafogás viszonylag kis késéssel a kínálatot is szűkíti, s így a restrikció nem

teremt egyensúlyt, csak alacsonyabb szintű egyensúlytalanságot. '

BERUHÁZÁS MÉRÉSE 659

értelmezett beruházási piac a lakosság és a magánszektor beruházásait és állóeszköz-fenn- tartási kiadásait is magában foglalja, akkor ezen a kibővített aggregátumon belül a szo-

cialista szektor beruházásai már csak 36 százalékot tesznek ki."!)

A Központi Statisztikai Hivatal által immár több mint két évtizede engedélyezett válla- lati gyakorlat -— mármint a karbantartási és felújítási költségek összemosása —- azért is sajná—

latos, mert nincs mód e két idősor utólagos rekonstrukciójára. Ennek elvégzéséhez látszólag a tábla második oszlopának adatai adnak bizonyos támpontot. Az új módszerre való át- téréskor ugyanis a Hivatal l960-ig visszamenően is közölte az állóeszköz-fenntartás adatait.

Amásodik és —- az általunk számított —- harmadik oszlop adatainak összevetéséből úgy tűnik, hogy a karbantartás és a felújítás egymáshoz viszonyított aránya körülbelül 1 : l,2-nek felel meg. Ebből talán ki lehetne indulni. . . A baj csak az, hogy némi számolással könnyű meg—

győződni arról, hogy ezek az arányok a megadott időintervallumban (1960 és 1965 között) gyanúsan állandók. Ez feltehetően azt jelzi, hogy az első oszlop első hat adata — amit a Hiva- tal publikált —— valójában nem a vállalati adatok újbóli feldolgozása, hanem egyszerűen becslés alapján készült.

—' Aklasszikus tervgazdálkodás, a központi irányítás idején a karbantartás—felújltás—beru- 'llázás körüli manipulációkból nem sok zavar származott. Egyrészt azért nem, mert akkoriban (sőt még egy évtizeddel később is) az állóeszköz-fenntartás volumene relatíve sokkal kisebb Volt (lásd a tábla ötödik oszlopát). Másrészt — és ez a lényeg —- a központi irányítás gyakor- latilag minden vállalat minden inputját és outputját közvetlenül nyilvántartotta, alakította.

Mai szóhasználattal ezt úgy is mondhatjuk, uralta valamennyi erőforrás — az építési kapa—

citások, a gépgyártás és az import — piacát. Pénzügyi oldalról tekintve pedig rajta tartotta alkezét a karbantartási, a felújítási és a beruházási alapokon is. Másképpen kifejezve: a terv- utasításos rendszerben a makroökonómiai jelzőszámok pontossága, megbízhatósága tulaj- f donképpen nem is volt fontos, a gazdaságvezetés csak a naturáliákban mérhető részletekre

§gyelt igazán.11

Az állóeszköz-fenntartással, illetve beruházással összefüggő kereslet pontos nyilván- tartása egy jól működő piacgazdaságban sem különösebben fontos. A piacnak, ezen belül a beruházási piacnak is éppen az a jellemzője, hogy alapjában véve önszabályozó. Más a, helyzet egy olyan átmeneti rendszerben, ahol a központ indirekt — jobbára pénzügyi — eszközökkel operálva igyekszik biztositani uralmát a részfolyamatokon. A központi szervek tudják, hogy a beruházási piac állandó feszültségekkel terhes, ezért megpróbálják a hiányo- kat, törvénysértéseket, a szemet szúró anomáliákat határok között tartani. Ilyen körülmé- nyek között a piac központi befolyásolása azt feltételezné, hogy az irányítóknak pontos isme- reteik legyenek a beruházási javak iránti kereslet alakulásáról. De ez ma a beruházási piacon nem igy van. A tervezők és a gazdaság irányítói akarva-akaratlanul foglyai két olyan csapdá- nak, amely lehetetlenné teszi, hogy pontos információik legyenek. Nevezzük ezeket mérési, illetve kategóriacsapdának. Tulajdonképpen ezek a csapdák a gazdaság minden területén léteznekmmiről most szó lesz,azcsak alesete egy általánosabb tervezési—irányítási problé—

A KÉT CSAPDA

— A mérési csapda bemutatására, egy fizikából kölcsönvett hasonlattal élhetünk. Mint ismeretes, az atomfizikában a Heisenberg-féle határozatlansági reláció azt fejezi ki, hogy a mikrovilágot megfigyelő ember csak úgy szerezhet ismereteket az ott zajló folyamatokról,

" Ez a számítás azon a feltételezésen alapul, hogy a lakosság és a magánszektor a tulajdonában levő eszközállomány folyó áron számított bruttó értékéhez viszonyítva évente ugyanannyit költ állóeszköz-fenntartásra, mint a szocialista szektor vállalatai ésintézményei. Ez a hányados épületek mtében 2,8 százalék, gépek, berendezések esetében 10,2 százalék.

_ * _ "Nem véletlen, hogy a népgazdasági mérlegek rendszere nagyjából az 1968-es reformmal egyidőben ,,vált felnőtté", tudniillik abban az értelemben, hogy alkalmassá vált makroszintű döntések megalapozására. Számos olyan országban, ahol még tervutasításokkal irányítják a gazdaságot, ma sincs megbízható makroszintű beruházási statisztika.

660 DR. MIHÁLY! PÉTER

hogy közben be is avatkozik azokba. Akármilyen érdekes lenne az atomokat ,,magukra hagyott" állapotban megügyelni, erre a fizika törvényei szerint nincs mód, mert maga a mérés jelenti a beavatkozást. A beruházási piacot irányító központ kevésbé ,,ártatlan" szándékkal figyeli a gazdaság szereplőit : éppen azért gyűjt információt, hogy beleavatkozhasson a folya- matba. Csakhogy ezt a szereplők is tudják, és ennek megfelelően igyekeznek olyan informá- ciókat továbbítani, amelyekről úgy gondolják, hogy pillanatnyi érdekeiknek éppen a leg- inkább megfelelnek. Térjünk most vissza arra a gondolatra, hogy a vállalatok bizonyos ha- tárok között manipulálhatják mérlegeiket. Két lehetőséget kell végiggondolnunk.

] . Van-e okunk feltételezni, hogy a gazdaságban működő ezernyi gazdálkodó eseten- kénti torzításai végső soron kiegyenlítik egymást? Erre egyértelmű ,,nem" a válasz. Tudjuk, hogy a vállalatok a szabályozórendszer változásaira többé—kevésbé egyformán reagálnak (a normatív szabályozás elvileg is pontosan ezt várja tőlük), tehát vélelmezhető, hogy egy általános pénzügyi restrikció, a beruházásokhoz kapcsolódó fiskális költségek emelése egy- szerre minden vállalatból ugyanazt a reakciót váltja ki: igyekeznek elbújtatni beruházásai—

kat.12 Vagy ellenkező előjelű változás esetén, ha a központ kedvezményekkel serkenti a be—

ruházást, akkor mindenkinek egy időben jut eszébe beruházni, vállalva akár a karbantartá—

sok és felújítások elhalasztását is. ,

2. Vannak-e korlátai a torzításnak? Erre a válasz igenlő. A korábbi évek megszokott arányait nemigen lehet hirtelen felborítani, ez mindenképpen szemet szúrna. De 10—15 százalékos könyvelési manipulációkkal még a hihetőség határán belül lehet maradni. Mint- hogy azonban a statisztikailag nyilvántartott beruházási kifizetések is nagyjából ebben a sávban ingadoznak —- mert normális körülmények között a gazdaságvezetés ennél nagyobb ingadozásokat sem nem kíván, sem nem enged —, az ilyen méretű torzítások már elegendők ahhoz, hogy a végeredményt tekintve meghiúsítsák, vagy legalábbis erősen tompítsák a köz- pont által kezdeményezett beruházási vásárlóerőt szabályozó akciókat.

A kategóriacsapda lényege az, hogy a korábban, más elképzelések alapján kialakított statisztikai adatgyűjtési rendszer szükségszerűen torz információt kínál, ha a kiinduló felté—

telek jelentős mértékben megváltoznak.

Amikor a Központi Statisztikai Hivatal az l968—as reformra készülve átalakította a beruházási statisztika módszertani és fogalmi rendszerét, az egy másfajta beruházási rendszerre lett szabva, mint a jelenlegi. Mint ismeretes, az 1968—as reform alapkoncepciója szerint a beruházási döntések túlnyomórészt a központi irányítás hatáskörébe tartoztak volna — éppen úgy, mint 1968 előtt —-, a vállalatok csak a ,,dinamikus szinttartás" igényeinek megfelelő fejlesztési eszközökkel rendelkezhettek volna,13 a lakosság pedig még annyival sem.14 Másrészről viszont a vállalatoknak a napi működés igényeihez mérten önfinanszíro- zókká kellett volna válniuk, ezzel tehermentesítve a központot a folyamatos beavatkozás terhétől. Ennek a logikának felel meg az a döntés, mely a karbantartási és felújítási ráfordí- tásokat összevontan, a beruházásoktól mereven elkülönítve kezeli.15

E koncepció életképessége témánk szempontjából nem fontos. A lényeg az, hogy a folya—

marok a valóságban nem így alakultak. Számos, itt nem részletezhető ok miatt a vállalatok

" Vállalati szakemberek szerint 1986-ban az akkor érvényes szabályozók alapján minden 1 forint értékű beruházás—

hoz 2,60 forint nyereségre volt szükség. Ehhez képest a felújítás sokkal olcsóbb, hiszen adómentesen, ,,egy az egyben"

elszámolható a költségek között. (Lásd a Figyelő 1986. július 3l-i beszámolóját a Magyar Kereskedelmi Kamara és az MTESZ szakértőinek közös vitájáról.)

"* ,,Irányelvnek kell tekinteni, hogy a vállalatok önálló gazdálkodási és döntési körébe célszerű utalni, és fokozatosan saját beruházási forrásból célszerű megvalósitani az állóalapok szinten tartásával és kisebb méretű bővítésével kapcsolatos beruházásokat", olvashatjuk a ma már klasszikusnak számító l966-os KB-határozatban (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról. Népszabadság. 1966. május 29.).

" A távlati elképzelések szerint a lakásépítés és lakáskarbantartás egyre nagyobb mértékben állami feladat lett volna.

Ezt a célt szolgálta többek között a házgyári hálózat kiépítése is.

"' Lehetséges azonban, hogy a Központi Statisztikai Hivatal akkori döntését még más — ma már talán nehezen ki- deríthető — okok is magyarázzák. Army egy önmagában sem teljesen világos okfejtés során egy fél mondat erejéig mintha erre utalna. Ezt írja: ,,1966-tól kezdve azonban — minthogy a korábbi módszer a valóságosnál indokolatlanul nagyobbnak mutatta a felhalmozások összegét, és más okok miatt is — a felújítási kiadások a felmerülés időpontjában folyó termelő- felhasználásként kerülnek elszámolásra" ((I) 121. old.).

A BERUHÁZÁS MÉRÉSE 661

beruházási és pénzügyi önállósága — az időszak egészét tekintve -— nőtt, a központi szervek mozgástere pedig szűkebb lett. Ugyanakkor azonban fennmaradt az a központi redisztri—

búciós mechanizmus is, amely nélkül, pusztán a szabályozórendszerre hagyatkozva, a vál- lalatok nagy részének napi működése sem lenne biztosítható.

Mai körülményeinek között a gazdaságvezetésnek nem egyszerűen beruházási adatokra, hanem a beruházási piac állapotát jellemző adatokra lenne szüksége. Ezen a helyzeten az sem segít, ha a Statisztikai évkönyv beruházási fejezetében — a legutolsó helyen, egy aprócska táblában -— megtalálhatók a szocialista szektor fenntartási kiadásainak adatai. így tehát elvi- leg a statisztikai adatok felhasználói megtehetnék, hogy a beruházási és a fenntartási adatok mozgását együttesen elemezzék. A kategóriacsapda lényegéhez azonban az is hozzátartozik, hogy az elnevezések maguk is befolyásoló erővel bírnak. Hiába mondja vagy gondolja a sta- tisztikus, hogy a beruházások alakulásának elemzésekor a fenntartási adatokat is meg kell nézni. Tíz felhasználó közül kilenchez el sem jut ez a figyelmeztetés. A tizedik felhasználó pedig, még ha érti is miről van szó, akkor sem használja ezeket az adatokat, mert attól fél

—- és tulajdonképpen joggal —, hogy a fenntartási kiadásokkal ,,korrigált" beruházási adatok használata csak zavart okoz.

*

Mit lehetne tehát tenni? A dolog érdemét tekintve a legfontosabb lépést nem a statisz- tikának kell megtennie. Az állami gazdaságirányítás feladata, hogy véget vessen a pénzek ,,megpántlikázásának", és olyan viszonyokat hozzon létre, amelyben az állóeszköz—fenntar- tás vagy beruházás alternatívája tisztán üzemgazdasági kategóriává válik. Véget kell vetni annak az áldatlan helyzetnek, amikor a vállalatokat a szabályozórendszer évenkénti válto—

zása arra kényszeríti, hogy ugyanazt a munkát egyik évben beruházásként, máskor felújítás- ként számolják el. Ami a statisztikára tartozik, az annak eldöntése, hogy nem lenne-e idő- szerű a beruházás fogalmát teljes mértékben SNA—konform módon meghatározni, és egyben visszatérni az 1966 előtti gyakorlathoz. A beruházási piac irányítása, befolyásolása szem- pontjából pedig talán az is jó lenne, ha a Központi Statisztikai Hivatal megkísérelné évről évre kiszámítani a folyó évi karbantartási ráfordításokat is. így a karbantartási—felújítási és beruházási kifizetések együttes elemzésére is lehetőség nyílna.

IRODALOM

9 3 127/5130), János: Nemzeti termelés, nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

1 7 . o .

2) Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. l981. 622 old.

33 Bauer Tamás: Ciklusok helyett válság? Közgazdasági Szemle. 1987. évi 12. sz. 1409—1434. old.

(4 Erőforrás-tartalékok a vállalati gazdálkodásban. Szerk.: Chikán Attila. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Budapest. 1988. 274 old.

(5) Gazdaságstatisztika. Szerk.: dr. Drechsler László—dr. Kupcsik József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Buda- pest. 1982. 327 old.

Lami György: Az állóeszközök felújítása. Statisztikai Szemle. 1962. évi 3. sz. 299—315. old.

Pálfi József: Kapacitástartalékok. Megjelent: (4) 40—74, old.

(8) Soós Károly Attila: Terv, kampány, pénz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1986. 532 old.

TÁRGYSZÓ : Beruházás.

PE3IOME

B nepaon c 1979 no 1986 ron oőmaa cyMMá xannranonnoxtennü n conepacanna ocaoanstx cpencm Bospacrana B cooraercraau c npexcamvm TpennaMu. I'Ioaromy coöcrnermo ronopa a no- name, nouemy Ha pblHlCe Karmranonnoxcermü He nponsonmo xauecraennoro nepenoma. PaőOTbl B oőnacm per/roma 11 penonaunü no cymecrny TpeÖYIOT Tex ace tanonceimü, KaK u Kamranonnoxe—

Hm. Ha 100 (bopnmon cromvrocm nnaecmnnoaumx őnar Tonbxo 58 (hopunroa npnxozmrca Ha cra-

662 DR. MIHÁLYI: A BERUHÁZÁS MÉRÉSE

mcm'recm yfmrsmaemme Rann'ranoanoaceuna, ocrammoe cnyxnr nem pemonra u peuonaunü.

Aarop nyreM anamrsa nmmmax BpeMennmx palma noxaabmae'r, B iram: rom B nepnozt c 1950 rona no Hamu mm ncrcaxemm raroro pona nposmnmcn n nanőorrbmert mepe. Cornacno Bemonam ouepxa nepexomraa nmmocnaaa mexcny xannranonnoxemrmu n aarparamn Ha conepxarme ocuonmx cpencrn ronuco B omenbnsre rom npoxsmmacb nureacmmsm oőpasoM, no ne B Teuemre ncero nepuona mm naxe xo-rsi 651 normepnozra.

B samomrenmom paazrene an'rop oőoőmaer nacromnyro npoőnemy n noxasbmae'r, Karom OőpaBOM mamam u xoanücrnenume pyxononarem—l nonanaror B nee rame nosynncn, xoropme immaror mr noamoxnocm nonyvrenrm rounsrx antbopmarmü.

Gymnoc-n, (msMepnrenbnoü nonymmm cocronr n TOM, trro xoaaücrnennbre cyősex'rbr crpe- Marcx nomen-ri, ]; uenrp Terme mrtbopmaunn, Koropme no nx mennie a namam momenr Hanöonee cooreerc'reyror nx nnrepecaM. ((Honyrmca xareropmarmm) me oanatrae'r ro, nro cosnanna peace cncrema cőopa cramcmaecrcnx nannsrx B namemmnmxcn ycnoarmx nensöemro npenocrammer ncramerrnyro uncbopmaumo.

SUMMARY

The sum of üxed capital formation and maintenance of fixed assets increased in accordance with the previous trends between 1979 and 1986. Thus it is easy to understand why did not happen gualitative change in the investment market. The maintenance and renewal works reguire basically the same inputs as üxed capital formation. Of 100 Forints of the value of investment goods the statistically registered fixed capital formation comes only to 58 Forints, while the rest serves for maintenance and reneval. The author points, through analysing long time series, to the years when bias of this type manifested itself as more significant within the period from 1950 up to our days.

The study points out that the correlation of fixed capital formation and maintenance expenditures presented itself vigorously only in certain years but not in the whole period or during certain sub- periods.

In the concluding part of the study the author, generalizing the problem, explains how plan- ners and managers of economic policy become prisoners of two pitfalls which make exact informa- tion unaccessible for them.

The essence of the "pitfall of measuring" is that participants of the economy strive to supply information to the centre which they consider as best suited to their momentary interests. As for the" pitfall of category" it means that the system of statistical surveys elaborated previously on the basis of other notions, inevitably provide biased information under altered conditions.