414
SZEMLEE függetlenség érdekében a Statisztikus Kör a következőket tartja szükségesnek.
— Biztosítani kell a statisztika teljes nyilvános- ságát. Ez nem csupán az adatok nyilvánosságát, hanem azt is jelenti, hogy a statisztikai szolgálat szakemberei szabadon fejthessék ki nézeteiket egy-egy szakmai kérdésről.
— A központi (országos) statisztikai szolgála—
tot közvetlenül a Parlament fennhatósága alá kell helyezni. Feladatát és költségvetését egy arra kijelölt parlamenti Statisztikai Bizottság határozza meg, és gyakorolja felügyeletét.
A Parlament a legalkalmasabb fórum a statiszti- kával szemben felmerülő valamennyi igény nyil- vános megfogalmazására, illetve annak elbírálá- sára, hogy ezek közül melyek ismerhetők el tár- sadalmi (ezen belül kormányzati), következés—
képpen a költségvetésből finanszírozható igé- nyeknek. A finanszírozás mértékének meghatá- rozásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egy képzett szakembergárda toborzását és megtartását is lehetővé tegye. Jelenleg a Hiva- tal a Kormány alárendelt ,,részeként" épül az államigazgatásba, és ennek változó intézkedé—
seihez igazodva Végzi munkáját, ennek megfele- lően bizonytalan módon kapja a működéséhez szükséges forrásokat is.
— Felügyeletének átalakításával egyidejűleg a Központi Statisztikai Hivatal csak azokat a ha- tósági jogköröket tartsa meg, amelyek az infor—
mációs rendszer kiépítését, fenntartását, műkö- dését szolgálják. Meg kell szüntetni minden más hatósági jogkörét. Ezeket a feladatokat a Parla—
ment döntése alapján a megfelelő kormányszer—
vekhez kell áthelyezni.
-— Fel kell állítani az Országos Statisztikai Ta- nácsot (OST), melynek tagságát az ország elis—
mert statisztikus szakemberei, valamint a sta- tisztikát felhasználó intézmények, szervezetek, és szakterületek [gazdasági élet (érdek)szerveze- tei, közigazgatás, szociológia, közgazdaság, ur- banisztika-településtudomány, történettudo- mány stb.] képviselői alkotnak Az OST taná- pet látna el: új módszertani eljárások, vizsgáló- dási területek kidolgozására vonatkozó és a Hi- vatal éves munkatervének megvitatása nyomán kialakult javaslatai a parlamenti szakbizottság munkájának megalapozását szolgálnák.
Mindezeknek érvényt kell szerezni az új sta- tisztikai törvényben.
Az intézményi és szakmai függetlenség továb- bi előfeltétele a statisztikai szolgálat depolitizá—
lása. Ennek érdekében a különböző politikai erőknek megegyezésre kell jutniok abban, hogy az 1990-es parlamenti választásokat követően a statisztikai szolgálat nem lesz a politikai osztoz—
kodások tárgya. A statisztikai szolgálat vezetői—
nek kinevezésénél kizárólag szakmai szem on- tok érvényesüljenek. A pártok vezető tisztsegvi- selői ne tölthessék be a hivatal elnöki (elnökhe—
lyettesi) tisztét.
A fent vázolt értelemben független statisztikai szolgálat létrehozásának szükségessége nem csupán a statisztikus világ belső igénye, hanem mindenekelőtt a kialakult társadalmi viszo—
nyokból fakadó követelmény, azaz nemcsak egy szakma becsületének, szakszerűségének védel—
méről, hanem a közintézményekbe vetett társa—
dalmi bizalom megszerzéséről is van szó.
STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:
A STATISZTIKAI HIVATAL MEGYEI SZERVEI, AVAGY MEGYEI STATISZTIKAI HIVATALOK?
A Statisztikai Szemle 1920. évi 3. számában közzétett polémia Vajda Agnes és Farkas E.
János, valamint Kovács Tibor között a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) központja és megyei igazgatóságai jövőbeni kapcsolatáról — vélemé- nyem szerint — nem is igazi nézetkülönbség.
A tartalmi kérdésekben, abban ugyanis, hogy szükség van-e területi szervekre, amelyek részt vesznek az állami statisztikai feladatok ellátásá- ban, s eközben kielégítik a helyi önkormányzati igényeket, mindkét fél egyetért. Amikben eltérő- en vélekednek, azok valójában szervezeti-finan—
szírozási kérdések, amelyeket azonban addig nem lehet eldönteni, amíg nem ismerjük egy—
részt a statisztikai szolgálat működését a szüksé- ges átalakulása után, másrészt, amíg nem alakul ki az új helyi-területi önkormányzati rendszer.
Jelenleg a megyei igazgatóságok helyzetét az jellemzi, hogy csökkenő létszámmal kell ellátni- uk nem csökkenő adatgyűjtési feladataikat.
A beérkező jelentések száma ugyan kevesebb,
ám a feldolgozandó kérdőívek mennyisége az elmúlt időszak ,,gründolási lázában" számotte- vően nőtt. (Bács-Kiskun megyében például az ipari adatszolgáltatók száma az 1988. évi 122- ről 1989—ben 168—ra emelkedett, s ez a tendencia 1990—ben várhatóan tovább folytatódik.) A be- érkező kérdőívek rögzitését és előfeldolgozását ma már elavult számítógéppel kell elvégezni (A számítástechnika helyzetét jelzi, hogy az évezred utolsó évtizedébe lépve még nincs min—
den igazgatóságon személyi számítógép. )
A költségvetési elvonások miatti kényszerű létszámcsökkentés (l987—hez képest 1989 végén 20 százalékkal volt kisebb az igazgatóságok bel- ső munkatársainak száma) felemésztette a tarta- lékokat, és a munka jellegéből adódó csúcsidő- szakokban szinte tarthatatlan a helyzet (akár- csak a határidők). Ráadásul a létszámcsökken—
tésből adódó bérmegtakaritás nagyobb részét az igazgatóságok kénytelenek voltak dologi kiadá- saik növekedésének ellentételezésére forditani, s
SZEM LE
415
ez emésztette fel a kínnal—keservvel megszerzett többletbevételek egy részét is.
Miközben a megyei igazgatóságok adatgyüj—
téssel és —feldolgozással foglalkozó részlegei ilyen feszített rendben dolgoznak, az elemzéssel, tájékoztatással foglalkozó munkatársakra az el- bizonytalanodás jellemző. Szinte egy időben megszünt a számukra szakmai—módszertani hát—
teret biztosító Területi Statisztikai főosztály (eb- ből, de csakis ebből a szempontból valóban saj- nálatos a hiánya), és eltűntek az elemzések eddi—
gi fő felhasználói, a megyei pártbizottságok. Az új igénylők e hozzászólás megírásának időpont- jában még nem jelentek meg.
A jelenlegi helyzetben tehát — és ebben a vitá- zó felek is egyetértettek — a KSH területi szervei—
nek jövője szempontjából meghatározó jelentő- ségű a helyi-területi önkormányzatok és a sta- tisztikai szolgálat közötti kapcsolatok alakulá- sa. A továbbiakban az ezzel kapcsolatos elkép—
zeléseimet szeretném ismertetni.
Az önkormányzati rendszer egyik fő vonása, hogy a település szempontjából fontos kérdések helyi szinten dőlnek el, ezért a statisztikának késznek kell lennie települési szintű adatok szé—
les körü szolgáltatására. Fel kell azonban ké- szülni a sok szempontból megfogalmazható, re- gionális adatigények kielégítésére is (városkör—
nyékek, elmaradott térségek, bizonyos — például idegenforgalom-fejlesztési — szempontból közös érdekkel bíró települések).
Ugyanakkor szükség lesz a régi értelemben vett megyei adatokra, különösen ha az ún. ön- kormányzati megye koncepcióját fogadják el.
De statisztikai adatokat igényel majd az állam- igazgatási feladatokat ellátó megyei hivatal, va- lamint a továbbra is fennmaradó megyei szerve—
zettségű intézmények tájékoztatása is. Ennek kapcsán arra is utalni kell, hogy a korszerű statisztikai adatgyűjtési rendszer zömében nem teljes körű, hanem reprezentativ megfigyelése—
ken alapszik majd, ami megnehezíti a település- szintü adatbázis kialakítását.
A helyi önkormányzatok (de a regionálisak is) elsősorban az adott település (térség) ,,műkö- dését", azaz az ott élő emberek ,,komfortját"
kivánják javitani. Döntéseiket főként ellátási kérdésekben hozzák majd, ezért várhatóan in- formációs igényeik is elsősorban a település né- pességének szerkezetére (korstruktúra, foglal- kozási struktúra, bizonyos szociális ellátás szempontjából szóba jöhető személyek száma és aránya stb.) és a település infrasrukturális ellá—
tottságára (lakás, hálózatos infrastruktúra, köz—
lekedés, kereskedelem stb.) irányulnak.
A gazdaságstatísztikai információk terén vár- hatóan kevésbé érdeklődnek majd a termelési eredmények iránt, sokkal inkább a település (térség) gazdasági potenciálja, népességeltartó (jövedelemtermelő) képessége lesz a számukra fontos (konkrétan pedig a foglalkoztatási, jöve- delemszerzési lehetőségek, illetve a területükön működő szervezetek adófizető képessége).
Az önkormányzatok információigénye felte—
hetően ágazat— és szektorsemleges lesz, mivel számukra mindegy, hogy egy település (telepü- lésrész) kereskedelmi ellátását állami, szövetke- zeti vagy magánüzleteken keresztül oldják—e meg, és hogy ezeket az üzleteket a kereskedelem vagy a mezőgazdaság népgazdasági ágba tarto—
zó szervezet üzemelteti. Ezért a statisztikai szol- gálatnak is egységes tájékoztatásra kell felké- szülnie, nem mondhatja azt, hogy a kért infor—
mációkat csak az állami szektorra vagy csak a kereskedelem népgazdasági ágra vonatkozóan tudja megadni.
Nyilvánvaló az is, hogy másféle statisztikai információs igénye lesz egy kistelepülésen mű- ködő önkormányzatnak, mint egy városinak.
Az előbbi pontosan ismeri például a község infra- struktnrális ellátottságát, kereskedelmi hálóza- tát, az erre vonatkozó információkat, tehát nem a statisztikai szolgálattól várja majd azokat.
Egy nagyobb településen belül azonban igény jelentkezhet a belső szerkezetre vonatkozó ada—
tokra (például egyes városrészek népesség- összetétele vagy kereskedelmi ellátása). Ameny- nyiben létrejönnek a térségi (megyei) önkor- mányzatok, azok igényelhetnek olyan informá- ciókat is, amelyek települési szinten nem értel—
mezhetők (például közúthálózat). Egészen elté- rő igények lehetnek a fővárosban, illetve a nagy- városokban működő önkormányzat(ok) tájé- koztatását illetően.
Az elképzelések szerint az önkormányzatok működésének demokratizmusát a többpárt- rendszerű szabad választások bevezetése teremti meg. Az egyes pártok (valamint a nem pártsze- rűen működő érdekcsoportok) érdekeiket a he- lyi képviselőkön keresztül az önkormányzati testületekben jelenithetik meg, Mivel valószinű—
leg nem minden párt (érdekcsoport) rendelkezik majd saját képviselővel, de a településpolitika formálásában ők is részt kívánnak venni, fel kell készülni ezek megfelelő tájékoztatására is.
Bár tudomásom szerint a tanácsokat felügye—
lő Belügyminisztérium arra készíti fel a helyi önkormányzatokat, hogy informatikai szem—
pontból önellátók legyenek, ezek technikai és személyi felkészültsége a statisztikai informá- ciók befogadását tekintve jelenleg még meglehe- tősen különböző. Altalában azonban elmond—
ható, hogy a nagyobb településeken, ahol több statisztikai adatot komplexebb módon használ—
nak fel, a szükséges feltételek adottak. Ismerve a tanácsi informatika (elsősorban technikai) fej—
lesztésére vonatkozó elképzeléseket (illetve, lát—
va ennek bizonyos eredményeit is), okkal felté- telezhetjük, hogy az önkormányzatok oldaláról elvileg nem lesz akadálya egy korszerű, új típusú tájékoztatás fogadásának.
Kételyeink azért mégis vannak, mert egyrészt a testület és az apparátus viszonyában az előbbi szerepe az elképzelések szerint jelentősen meg- növekszik, és bár ez elvileg azt jelenti, hogy a ,,laikus" döntéshozónak több információra van
416
SZEMLEszüksége egy számára idegen területen, az ko- rántsem biztos, hogy információért a statisztikai szolgálathoz fordul. Másrészt nem zárható ki (legalábbis a kezdetkor), hogy egyes önkor- mányzatok az önállóságot úgy értelmezik, hogy saját, a statisztikai szolgálattól független (legfel- jebb annak kiadványait felhasználó) informáci—
ós bázist alakítanak ki. Ez magában rejti annak veszélyét, hogy bizonyos, számukra fontos problémákat külső jelzés, független információ hiányában nem ismernek fel. Következésképpen a statisztikai szolgálatnak — legalábbis az első időkben — aktív propaganda- (más megközelí—
tésben ismeretterjesztő) tevékenységet kell kifej- tenie az alakuló önkormányzatoknál.
Az eddigiekből is kitűnik, hogy a statisztikai szolgálat jelenlegi adatgyűjtési és —feldolgozási rendszere csak részben felel meg az önkormány- zatokkal való kapcsolattartás prognosztizálha- tó igényeinek. Olyan megfigyelési rendszert és módszert kellene alkalmazni, amely:
—— biztositja elsősorban a népesedés- és társadalomstatisztikai adatok széles körénél a településre (esetenként a településen belüli egységre) bonthatóságot;
— szeleskörűen képes bemutatni egy település állapotát;
— egységességével biztosítja az időbeli és a térbeli összehason—
líthatóságot és összedol ozhatóságot, ugyanakkor lehetőséget ad a helyi sajátosságok %gyelembevételére;
— szektor- és ágazatsemleges.
Meg kellene teremteni annak lehetőségét, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben a helyben begyűjtött adatokat azonnal (vagyis a központ- ban végzett ,,javítás" nélkül) át lehessen adni az önkormányzatoknak. Véleményem szerint az ilyen tájékoztatás nemcsak gyorsabb, de hitele—
sebb is lenne. (Az esetleges elkerülhetetlen kor- rekciókat vagy már a felvétel során, vagy a KSH területi szerveinek adatfeldolgozási munkájá- ban lehetne végrehajtani.)
Ami a tárgyi feltételeket illeti, a jelenleginél jóval elterjedtebbé és átfogóbbá váló tájékozta- tási igény miatt szükséges lenne kicserélni a KSH területi szerveinek elöregedett számitógép- parkját (erre már van döntés), korszerűsíteni kellene a távközlés lehetőségeit (működő és nagy kapacitású telefonközpontok, telefax, kor- szerű telex stb.), és megteremteni a nagy pél—
dányszámú sokszorosítás lehetőségét (hiszen megyénként olykor több száz települési önkor—
mányzathoz kell kiadványokat eljuttatni).
Mivel a helyi önkormányzatok tájékoztatása széles körű, mégis elveiben, értelmezéseiben, megnevezéseiben egységes adatbázist kíván, szólni kell a statisztikai szolgálat átalakítása szempontjából alapvetőnek számító kérdések egyikéről: egy— vagy többcsatornás adatgyűjtési rendszer működjön-e az országban. Temánk szempontjából lényegtelen az adatok begyűjté- sének mikéntje, az azonban elkerülhetetlenül szükségesnek látszik, hogy mindazon településszin- tű információk, amelyeket bármelyik adatgyűj- tési csatomán összegyűjtenek, részévé váljanak az egységes megyei adatbázisnak. Ennek azon—
ban feltétele, hogy a begyűjtés elvei azonosak legyenek.
Jelenleg számos olyan szervezet van, amely gyűjt településszintű adatot (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Földhivatal, Társadalom- biztosítás, Posta stb.), vagy ha tudatosan nem is gyűjt ugyan, de természetesen használ (áram- és gázszolgáltató vállalatok, rendőrség stb.).
Feltehetően az ő munkájukat is segítené, ha az általuk gyűjtött egyes adatok iránt érdeklődő önkormányzatok nem hozzájuk, hanem a KSH—
hoz, mint a területi adatbázis kezelőjéhez for- dulnának.
Az önkormányzatok és a statisztikai szolgálat várható kapcsolatrendszerére vonatkozó elgon- dolásokból kitűnik, hogy a statisztikai szolgálat feladatai nem láthatók el a területi igazgatósá—
gok nélkiil. A nemzeti statisztikai adatszolgálta—
tás teljesítéséhez szükséges kérdőívek begyűjté- se, rendezése, feldolgozása továbbra is meghatá- rozó, és csakis központilag vezérelhető feladata lesz a KSH-nak. Mindez nem csökkenti, hanem
— véleményem szerint — tovább növeli a KSH területi szerveinek szerepét. Ezért szervezetileg egyelőre nem látnám indokoltnak, hogy a terű—
leti igazgatóságok megszűnjenek vagy részei le- gyenek a helyi (területi) önkormányzati hivatal—
nak. A helyi önkormányzatok statisztikai tájé- koztatási igénye ugyanis igen változó lehet.
A statisztikai szolgálat egészének fenntartása ezért sem bízható rájuk.
Visszatérve a kiindulópontra, a Vajda—Far- kas—Kovács—vitára, ebből a szempontból nem tartom jogosnak összehasonlítani az egykori Fővárosi Statisztikai Hivatalt és a KSH jelenlegi igazgatóságait. Az előbbi ugyanis egy közigaz- gatásilag homogén, egységes irányítású na vá- ros speciális igényeit volt hivatva kielégiteni, míg az utóbbiak sorsa egy heterogén, ki tudja milyen elvek alapján összehozott közigazgatási rendszer százféle érdek által vezérelt önkor—
mányzatainak kezébe kerülne. Következéskép- pen — véleményem szerint —— központi munkaterv szerint működő és ebből adódóan központi költségvetésből finanszírozott területi igazgató—
ságokat kellene működtetni. Ezek feladatai kő—
zé tartozna a helyi önkormányzatok alaptájé- koztatása. A helyi önkormányzatok külön igé- nyeit is ezek a szervezetek elégítenék ki, de az ehhez szükséges forrásokat — az igények mérté—
kében — a helyi önkormányzatoknak kellene biztosítaniuk. Nemcsak egyedi megrendelések- kel, hanem az igazgatóság költségvetéséhez való jelentős (esetleg 10—15 százalékot is elérő) hozzá- járulással. Ebben az esetben a megyei tanács (esetleg az e célból társuló helyi önkormányza- tok képviselője) minden évben elöre meghatá- rozná, hogy az adott esztendőben milyen jellegű adatszolgáltatást, külön jelentést, egyedi adat- felvételt vár el a KSH területi szervezetétöl, és hogy erre mennyi pénzt szán. Stabil kapcsolat esetén erre a finanszírozási forrásra alapozva az így keletkező többletfeladatok ellátása céljából
SZEMLE
4l7
munkatársakat lehetne foglalkoztatni, számító- gépeket üzemeltetni stb.
Ugy gondolom, ily módon lehetne megterem- teni annak lehetőségét, hogy a területi igazgató—
ságok ne csak a KSH megyei részlegei legyenek, hanem megyei statisztikai hivatalok is.
Király László György
BUDAPEST, BÉCS, PRÁGA*
E három város nevét olvasva és címerét meg—
pillantva egyazon kiadvány borítóján, önkénte—
lenül száz évvel ezelőttre utaló gondolatok kel—
nek életre az olvasóban. Igen, ama sokat emle- getett ,,boldog békeidők", az egykori Monar—
chia régiói idéződnek fel. Azonban, ha alapo- sabban megszemléljük a címlapot, már nem ke- rülheti el figyelmünket, hogy a Központi Sta- tisztikai Hivatal Fővárosi Igazgatóságának itt ismertetett kiadványai egy ,,Nemzetközi össze- hasonlitások" elnevezésű sorozat első négy ter- méke. Fellapozva őket pedig látjuk, hogy nem a régmúltat, hanem körülbelül az elmúlt 15—20 év egyes társadalmi-gazdasági folyamatait kö—
vetik nyomon. A bevezető gondolatokban a szerzők nem rejtik véka alá szándékukat, misze- rint ,,A ,kitekintés, igénye napjainkban a koráb- binál is nagyobb, s ennek kielégítését kívánja Igazgatóságunk is szolgálni a ,Nemzetközi ösz—
szehasonlítások' kiadványsorozat megindításá- val, melynek keretében Budapest társadalmi, gazdasági életének különböző területeit más eu- rópai nagyvárosok adatainak tükrében teszi vizsgálat tárgyává."
Joggal kérdezheti a figyelmes olvasó, mire utal a fenti idézetben a ,,korábbinál" szó. Arra, amit igen lényeges momentumnak érzek, hogy ugyanis a szerzők — méltón saját intézményük legjobb hagyományaihoz — dr. Thírríng Gusztáv—
nak, az egykori Budapest Székesfőváros Statisz- tikai Hivatala igazgatójának törekvését kiván—
ják folytatni, aki jeles statisztikai munkásságá- nak nem kis részét áldozta a nemzetközi városi statisztika megteremtésére és kifejlesztésére.
(Megjegyzésre érdemes, hogy — az 1870—es évek elején — a Fővárosi Statisztikai Hivatal szemléle—
tében és munkásságában már nyomon követhe- tő a nemzetközi kitekintés igénye. Egyes szak- statisztikák, például az építkezési statisztika ki—
alakításában és az adatok közlésében már a Hivatal első igazgatója, Kőrösy József is él a különböző városok — Bécs, Berlin, Drezda, Lip—
cse — épületállományi adatainak közlésével vá- rosunk adatainak jobb ,,megvilágíttatása" érde- kében.)
Jelen kiadványsorozat ]. kötete a három fő—
város ,,fontosabb adatait" tartalmazza. Az ösz-
* A Központi Statisztikai Hivatal Fővárosi Igazgatósága Nemzetközi Osszehasonlitások c. sorozatának l., 2,, 3. és 4, kötete: Budapest, Bécs, Prága fontosabb adatai. Budapest.
l988. 36 old.; Budapest és Bécs népességének halálozási VISZO- nyai. Budapest. 1988. 53 old.; Budapest és Prága népességének demográfiai jellemzői. Budapest, 1988. 53 old.; Budapest, Bécs, Prága idegenforgalma. Budapest. l990. 53 old.
9
szefoglaló szöveges elemzésben átfogó képet ka- punk a városok területi, népességszámbeli jel- lemzőiről. Felhívja a ügyelmet arra a fejlődésbe- li hasonlóságra, melynek következtében mind a magyar, mind az osztrák főváros az adatokkal bizonyíthatóan ,, . .. az ország méretéhez képest aránytalanul naggyá vált". Mellettük Prága né- pességkoncentrációja feltűnően kicsi, ugyanis az alacsonyabb népességszám mellett ez utóbbi vá- ros ,, . .. közigazgatási területe majdnem 20 szá- zalékkal nagyobb, mint Bécsé, és mindössze
5,5 százalékkal kisebb, mint Budapesté".
A népesség összetételének és a legfőbb nép- mozgalmi adatoknak bemutatását követően a városok gazdasági struktúráját elemzik a szer- zők, jelentős hangsúlyt adva a lakossági infra- struktúra színvonalának alakulásáról szóló ada- toknak, ezen belül is elsősorban a lakásállo- mány változásának. Az egészségügyi, oktatási és az idegenforgalmi szféra összehasonlításával zárul az elemzés, melyet jól áttekinthető tábla—
anyag egészít ki.
A sorozat 2. és 3. kötete demográfiai témájú.
Az előbbi Budapest és Bécs halálozási viszonya—
it helyezi nagyító alá, míg az utóbbi Budapest és Prága népességének átfogó demográíiai jellem- zését adja közre.
Budapest és Bécs halálozási viszonyainak ösz- szefoglaló jellemzése eredményeképpen sajnos nem éri meglepetésként az olvasót fővárosunk rosszabb helyzete. Az elemzés azonban rámutat arra, hogy ,,A két — egymáshoz földrajzilag igen közel fekvő — főváros népességének halálozási viszonyaiban kialakult különbségek, pontosab—
ban a Budapesten tapasztalt abszolút értelem—
ben is kedvezőtlen változások okai sokrétűek, és egyértelműen nem is határozhatók meg".
A részletesebb elemzés és a kiegészítő tábla—
anyag ezeket az okokat igyekszik feltárni és néhány oldalról megvilágítani.
A Budapest és Prága összehasonlításban is fővárosunk rosszabb halálozási viszonyai dom- borodnak ki, noha ,, . . . a főbb tendenciák tekin-
tetében . . ." nem voltak lényeges eltérések a két város között. ,,Az azonosságok mellett azonban a változások mértékét, kiváltó okait illetően bi- zonyos különbségek is jelentkeztek . . — hívják fel a figyelmet a szerzők, és alapos, körültekintő elemzés útján jutnak el e különbségek érzékelte—
téséhez.
A csehszlovák és a magyar főváros demográ- fiai jellemzésén belül megismerhetjük a népesség lélekszámát, nemenkéntí és kor szerinti összeté—