Statisztikusok egymás között: Az önkormányzat információigényei

SZEMLE

1007

mögött nem húzódik meg a feltevések megbiz- hatósága, azok nem igazolhatók a számítások még oly komplex voltával. Azt is ritkán mond-

hatjuk el, hogy statisztikai modellek segítségé—

vel sikeresen tudunk ellenőrizni megfigyelhető jelenségeket. Mindezek kényelmetlen kérdések- hez vezetnek, mint például: hasznosak-e a mo—

dellek? lehetséges—e megkülönböztetni a mo-

dellek sikeres és sikertelen használatát? hogyan

ellenőrizhetők és értékelhetők a modellek?

Majd száz év telt el azóta, hogy először hasz-

náltak regressziós modelleket társadalomtudo- mányi adatokon, úgyhogy ideje feltenni ezeket a kérdéseket. Szabatos válasz azonban, mint Freedman kiemelkedően érdekes előadásából kiderült, nem várható rájuk. P. W. Holland (Egyesült Államok) a pszichometriai modellek és a versenyvizsgák küzdelmi szempontja kö-

zötti konfliktusról beszélt. L. E. Moses (Egye-

sült Államok) ember és modell tökéletesíthető—

ségéről tartott előadást. Tudományos vagy gaz-

dasági problémák esetén előnyös lehet valamely

modell alkalmazását úgy tekinteni, mint egy számítógéppel segített gondolatkísérlet végre-

hajtását. Ahhoz, hogy ily módon megbízhatóan

hasznos előrejelzéseket tudjunk adni, vagy erős elmélet és jó adatok kellenek, vagy elegendő

olyan sikeres tapasztalata modellt és ,,hasonló"

problémákat illetöen, amely biztosítja az erre a problémára vonatkozó eredmények használ—

hatóságát. Kérdések megfogalmazásával a mo-

dellek sajátos alkalmazásake'nt felfedhetők az elmélet vagy az adatok hiányosságai. Moses ar—

ról beszélt, hogyan lehet jó kérdéseket feltenni,

jó 'gondolatkisérleteket javasolni. V. Fabian (Egyesült Allamok) a varianciaanalízis egy sok-

kal konkrétabb kérdéséről, az interakciók prob—

lémájáról tartott előadást.

A többváltozós analízis statisztikai elemzé—

sekben rendszeresen használt módszere a több- dimenziós skálázás, amely minőségi (kvalitatív, kategorikus, megállapítható) változók, illetve ilyenekkel jellemzett objektumok (egységek, egyedek) megjelenítésével foglalkozik. Ennek

egy tiszta matematikai vonatkozásáról szólt

a jelen sorok szerzőjének ,,Az alkalmazott ma- tematika alkalmazása a tiszta matematikában

— minimális szórásnégyzetű elrendezések több—

dimenziós skálázás segítségével (Application of

applied mathematics in pure mathematics: ar- rangements of minimal variance using multi—

dimensional scaling)" című előadása, amely

— bár nem oda illett — a ,,Valószínűség—számí—

tás" ülésen hangzott el.

Dr. Telegdi László

STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTfl":

AZ ÖNKORMANYZAT INFORMÁCIÓIGENYEI

Napjainkban sok vita folyik az önkormány—

zatok működési feltételeiről. Ezek közül a leg-

fontosabb a gazdasági, a jogi és az informatikai feltételek megteremtése. Az első kettő a figye—

lem előterébe került, míg a harmadikról mintha megfeledkeztek volna. Ezért úgy gondolom, ne—

künk statisztikusoknak kell erre felhivni a ügyelmet.

Az önkormányzatok kialakításával és műkö- désével — változatlanul szűkös pénzügyi feltéte- lek mellett — lényegesen több döntés kerül terü—

leti szintre, ám felelős és racionális döntést csak megfelelő információk birtokában hozhat az

önkormányzat. Gondoljunk például a lakbér—

kategóriákra vagy a különféle adók, adóöveze—

tek kialakitására, annak becslésére, hogy bizo—

nyos adók kivetésénél egy széles réteg mérsékel—

tebb vagy egy szűkebb csoport nagyobb mérvű

adóztatása mekkora bevételt eredményez stb.

Nem kevésbé fontos annak előrelátása, hogy a kedvezmények vagy súlyosbitások milyen vál- tozásokat okozhatnak bizonyos társadalmi—gaz- dasági folyamatokban? A szűkÖSSég közepette

a közvélemény előtt joggal pazarlásnak tűnhet egy rosszul kidolgozott döntés. A különféle, le- hető legjobb változatok kidolgozásához a helyi

döntéshozóknak egyedi, a helyi területet jellem—

ző adatokra van szükségük.

A centralizált tanácsi irányítás sem nélkülöz-

hette a település paramétereinek ismeretét.

A központi döntések, a különféle programok

végrehajtásához a tanácsok pótlólagos forrást

kaptak a költségvetésből. Például, ha kor- mányzati döntés született az alacsony nyugdí-

jak kiegészitéséről, a lakbértámogatásról, a kor- mány minden bizonnyal végzett előzetes költ—

ségszámitásokat.

A helyi tanácsok azonban nem tudtak tervez-

ni, mert nem ismerték a településükön élő ala-

csony nyugdíjjal rendelkezők (lakbérkiegészí—

tésre jogosultak) számát, arányát. Azt pedig

még kevésbé tudták, hogy közülük hányan lak—

nak tanácsi lakásban. (A lakbérkiegészítés pél-

dául úgy történt, hogy az érintett nyugdíjasnak

a tanácsnál kellett azt kérvényeznie. Ez vagy megtörtént, vagy nem, így egyesek még hátrá—

nyosabb helyzetbe kerültek.) A tanácsok mind- ezek után tudták csak megmondani, hogy ,,mennyibe került" ez az intézkedés, s ennek alapján kérték utólag a központi kiutalást.

INFORMÁCIÓ-REND SZER KIALAKlTÁSA

Folyamatban van az új kormányzati infor—

máció—rendszer kidolgozása. Az új rendszernek

egyben az is a célja, hogy elhagyja mindazon in—

1008

SZEMLE

formációk költséges begyűjtését, amelyek feles—

legesnek bizonyultak. Ugyanakkor begyűjtse mindazokat, amelyek az új rendszer kormány-

zati, önkormányzati döntéseihez nélkülözhetet—

lenek, és mindezt úgy alakítsa ki, hogy az ehhez szükséges adminisztráció ne növekedjék. Ezt a

célját körültekintő szervező munkával érheti el,

félő azonban, hogy a ,,vidék" aktív részvétele nélkül — minden ellenkező szándék ellenére — a centralizáció erősödése következik be.

Az önkormányzatnak tehát a kormányzati in-

formáció-rendszer létrehozásában egyrészt te- vőleges résztvevőként, másrészt az eredmények felhasználójaként kell megjelennie. Arészvétele azért is fontos, mivel éppen az önkormányzatok állnak közvetlen kapcsolatban a potenciális adatszolgáltatókkal, akikkel szemben kötele—

zettségeket is kell vállalniuk.

Az önkormányzatok alapinformációinak biz- tosításához a ,,vidéknek" két területen kell részt vállalnia: az egyik a kormányzati információ- rendszer tartalmi kialakítása, a másik az infor- mációáramlás útja, kapcsolódási pontjainak ki-

alakítása.

AZ INFORMÁCIÓ TARTALMA

Az elképzelések szerint a kormányzati—ön- kormányzati alapinformációk gyűjtésének, ke—

zelésének finanszírozása a költségvetésből tör—

ténik, melyet Országos Statisztikai Program- ként a parlament hagy jóvá. Ugy gondolom, hogy a kormányzati információk körébe tarto- zó adatokhoz az önkormányzatoknak is térítés- mentesen kellene hozzájutniuk. A Központi Statisztikai Hivatal azonban a jövőben nem

végez teljes körű adatgyűjtést egy-egy témában,

hanem túlnyomó részt a számjelregiszter alap- ján, egy országos reprezentáció szerint gyűjtibe

az adatokat. Ezért hiába áll majd ingyenesen az

önkormányzatok rendelkezésére egy költségve—

tésből finanszírozott kormányzati információ, azt kis valószínűséggel tudják ott használni,

mivel nem feltétlenül reprezentálja az adott tele—

pülést, településszíntű felhasználása téves ered- ményre vezetne.

Könnyű szőnyeg alá söpörni ezt a problémát,

mondván, hogy az önkormányzatok maguk fi—

nanszírozzák speciális adatgyűjtéseiket. Ebben

az esetben azonban az önkormányzati kiadá—

sokban nemcsak az adatgyűjtés—feldolgozás

jelenik meg plusz teherként, hanem — az ön-

kéntes adatszolgáltatás miatt — még az adat—

szolgáltató költségei is megjelenhetnek. (Bár még az adatszolgáltatónak történő némi ellen- szolgáltatás üzetése mellett is elképzelhető az

adatszolgáltatás megtagadása.) Az új informá—

ció-rendszer kialakításakor tehát nem lehet elhanyagolható szempont az önkormányza- tok alapinformációinak biztosítása. Ezért lénye- ges kérdés, hogy a kormányzati információk-

hoz szükséges adatok milyen tartalmúak, mi-

lyen a reprezentációs minta kiválasztása.

AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS

Ugyancsak fontos feladat az adatgyűjtési csa- tornák kapcsolódási pontjainak kialakítása.

A centralizált kormányzati információ-rend- szerekben a kormányzati információk különfé-

le csatornákon először természetesen a közpon—

ti szervekhez kerültek. Az adatok keletkezési

helyére vertikális csatornákon keresztül juthat-

tak vissza, sok esetben valamilyen összesített,

nem egyedi adat formájában. Ezek az adatok csak korlátozottan alkalmasak elemzésre, to- vábbi csoportosításra. Hátránya a centralizált adatgyűjtésnek az is, hogy operatív döntésekre nem alkalmazhatók, mivel elég nagy késéssel kerülnek vissza. A jelenlegi robbanásszerű gaz- dasági változások mellett centralizált körülmé—

nyek között rendkíyül nehézkessé válna a nap-

rakészen tartás is. Ugy tűnik, a különféle orszá- gos szervek — az egymástól független közpon-

tok megerősítésével — saját számítástechnikai

hálózatuk országos kiépítését tekintik elsődle—

ges célnak. Erre valóban szükség van. Nyugat-

Európa jelentős támogatást nyújt az új számí—

tógépes hálózatok kiépítéséhez. Éppen ezért ezeket a korszerüsítéseket a teljes információ- rendszer szem előtt tartásával kell átgondolni és kialakítani. Ahatékony, integrált információ-

rendszerek racionálisak, kiküszöbölik a párhu-

zamosságokat, optimalizálhatók, rugalmasak.

Nyugat—európai kutatások lényeges tartalékokat

vélnek felfedeznia horizontális információáram—

lás kialakításában. A jelenleg kialakult helyzet- ben a különféle országos szervezetek (Adó— és

Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Országos Társada—

lombiztosítási Főigazgatóság, Cégbíróság, Köz-

ponti Statisztikai Hivatal stb.) létrehozzák az adatokat, és ezek az adatközpontok ezután —

különféle megegyezések alapján — adják át egymásnak az egyedi, illetve az összesített ada-

tokat. A területre csak a központokon keresz- tül jut el az információ.

Az új információ-rendszer nem igényelne na-

gyobb pénzügyi erőforrásokat, csupán megfe- lelő, körültekintő szervezést, valamint az adat-

tárolás tartalmára, módjára, felhasználhatósá- gára vonatkozó jogi keretek megteremtését.

A különféle kormányzati információcsatornák

alsóbb szintű kapcsolódási pontjai legracioná—

lisabban megyei szinten alakíthatók ki. A ko—

rábban felsorolt országos szervezeteknek van- nak megyei szintű szervezetei is. Az országgyű-

lési képviselők tájékoztatása is bizonyos esetek- ben egy településnél szélesebb régiót ölel fel.

A megyei szintű adatbázis még optimálisan ke-

zelhető. Mindez hosszú távon kiküszöbölhető—

vé tenne számtalan párhuzamosságot, amely je- lentős költségmegtakarítást eredményezne. Ezt

az adatbázis—kezelő szervezetet a Központi Sta—

tisztikai Hivatal megyei igazgatóságain lenne a

legcélszerűbb kialakítani. Elsősorban azért,

mert megalapozott adatgyűjtési—adatfelhaszná-

lási hagyományokkal bír. Másodsorban azért,

SZEMLE

1009

mert immár tíz éve van egy országos hálózata, következésképpen jelentős számítástechnikai

múlttal rendelkezik. Harmadszor — de nem utolsósorban — azért mert ez az a szervezet,

amely nem kötődik sem a politikai, sem a hatal- mi intézményekhez.

.

Az önkormányzatok megfelelő működéséhez a gazdasági és a jogi feltételek mellett szükség

van tehát az információ-rendszer megteremté- sére is. A kormányzati információk tartalmi, valamint az információcsatornák horizontális kapcsolódási pontjainak kialakítása az elsődle—

ges, mivel az ismeretek hiánya óhatatlanul pa- zarlással jár, és takarékoskodni csak az tud, aki környezetéről megfelelő információkkal rendel-

kezik.

Moravcsik Ágnes

MAGYAR SZAKIRODALOM

GIDAI ERZSÉBET:

JÖVÖALTERNATIVÁK

Akadémiai Kiadó. Budapest. 1990. 193 old.

Nemcsak a laikusok, hanem a ,,hivatásos"

közgazdászok többsége is egy kicsit elnéző mo-

sollyal tekint a jövőkutatásra, a futurológiára,

a hosszú távú prognosztikára. Holott ma már Magyarországon is széles körű intézményrend—

szere, tudományos társadalmi szervezetei van-

nak ennek az évezredekre visszavezethető disz—

ciplinának. A modern jövőkutatás azonban kö—

rülbelül csak a XX. század közepétől kezdi elfoglalni az őt megillető helyet az ,,akadémiai"

tudományok körében.

Hazánkban a hatvanas évek végétől műkö- dik a Közgazdaság-tudományi Egyetemen ön—

álló Jövőkutatási Tanszék, majd ezt követően

alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia

Jövőkutatási Bizottsága, amely 1985-ben már a

III. Magyar J övőkutatási konferenciát rendezte meg. Említésre méltó még a Prognózis Kör és a

Prognosztikai Klub, amelyekben magas szin-

vonalú előadásokat és vitákat rendeznek a leg—

égetőbb magyar társadalmi—gazdasági problé—

mák megoldási lehetőségeiről. Nem utolsósor-

ban szólni kell a Központi Statisztikai Hivatal

elnökének felügyelete alatt működő Gazdaság—

kutató Intézetről, amely évente rendszeresen

több rövid távú (egy—két éves) gazdasági prog- nózist ad közre, és amely kritikus elemzéseivel

visszaszerezte a hetvenes években kivívott te-

kintélyét.

A jövőkutatásnak a legtöbb (fejlett) piac- gazdaságban azonban jóval nagyobb szerepe van, mint nálunk. Ezt igazolta a nemrégiben Budapesten megrendezett XI. Jövőkutatási

Világkongresszus is, amelynek 85 országból

félezernyi külföldi résztvevője volt. A Jövő—

kutatási Világszövetség (World Futures Studies Federation — WFSF), amely ezt az egyhetes

konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Jövőkutatási Bizottságával együtt szervezte,

világszerte elismert nemzetközi szervezet.

Az ismertetendő könyv szerzője Gidai Erzsé- bet, az MTA Jövőkutatási Bizottságának elnöke,

a magyar jövőkutatás úttörője és e tudományág

egyik vezető egyénisége. Jelen kötete, melynek

alcíme: A társadalmi-gazdasági fejlődés előre-

jelzésének lehetőségei, két évtizedes kutatási

eredményeit foglalja össze. A könyv ismertetése alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük a magyar

jövőkutatás helyzetét is.

Bevezetésként szólnunk kell arról a nem csak erre a tudományágra jellemző fogadtatásról, miszerint — és erre a szerző is többször utal — a valóság által bizonyított elemzéseket és kö- vetkeztetéseket az ,,illetékesek" egyáltalán nem, vagy alig vették (veszik) ügyelembe: ,, . . . az elő—

rejelzéseket — az akkori kedvező konjunkturá- lis helyzetből adódóan -— a fejlett tőkés orszá- gok is figyelmen kívül hagyták. A szocialista

országokban pedig fel sem ügyeltek a várható problémákat feltáró elemzésekre. Igy, amikor

a belső ellentmondások egy feszültséggel teli

pillanatban a felszínre törtek, sokkal erőtelje- sebben rázták meg a gazdaságot annál, mintha

a döntéshozatal idejében reagált volna a figyel—

meztető jelekre." (155. old.) Az ilyen ,,bevált",

de figyelembe nem vett előrejelzéseket Kasz—

szandra-prognózisoknak hívják. Ezeket az elő- rejelzéseket a trójai királylányról nevezték el, akinek Apollón valós jóstehetséget adományo—

zott, mivel azonban Kasszandra nem viszo-

nozta Apollón szerelmét, az isten azzal átkozta meg, hogy igaz jóslatait ne higgyék el.

Ezzel a jelenséggel a statisztikusok is gyakran találkoznak, amikor a valós helyzetről készí- tett elemzéseik és következtetéseik süket fülek-

re találnak. Ilyen értelemben a statisztikusok

(a demográfusok, a gazdaságstatisztikusok

stb.) maguk is jövőkutatók, és viszont: a ,,hi- vatásos" jövőkutatók nagy része statisztikus—

ként kezdte tudományos pályáját. Es itt kell

utalnunk arra — amit Gidai többször is hang—

súlyoz —, hogy a jövőkutatás egyik legfontosabb eszköze, alapja, épitőköve a hosszú távú, pon—

tos és megbízható statisztika. A könyv beve- zetőjéből kiemelt alábbi idézet is ezt támasztja

alá, miközben tömören összefoglalja alapvető mondanivalóját is: ,,A jövő megismerése fel-

tételezi a múlt és a jelen átfogó ismeretét. Tisz—

tában kell azonban azzal is lenni, hogy a jövő

nem egyszerű folytatása a jelennek, a jövőre nem lehet egyszerűen rávetíteni a múlt és a je- len tanulságait, hanem ezt megtartva és fel-