Statisztikusok egymás között: Néhány szó a kormányzati információ-rendszerről

932

STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:

NÉHÁNY szó A KORMÁNYZATI INFORMÁCIÓ-RENDSZERRÖL

Egy neves kibernetikus mondotta: ,,Mutasd meg országod információ-rendszerét, s az in- formációcsatornák kapcsolódási pontjai alap- ján megmondom az államrendszer mennyire de—

mokratikus. " Az idézet jól tükrözi, hogy a tár- sadalmi változásoknak le kell csapódniuk az információ—rendszerben is. A többpártrendszer kialakításával, majd az önkormányzati rend- szer létrejöttével megindult a hatalom decentra—

lizálása, de még nem követte ezeket a változá- sokat a megfelelő információ-rendszer megte- remtése. Márpedig, ha az önkormányzatoknak nincsenek döntéseik előkészítéséhez adataik, akkor e döntések szubjektívek lehetnek, és első—

sorban a hierarchiában elfoglalt hely határozza meg az anyagi források szétosztását.

A teljes kormányzati információ- rendszert át kell gondolni az új rendszer kialakításakor, hiszen az információcsatornák polarizációját Hgyelhetjük meg napjainkban. Amennyiben ezek horizontális összekapcsolhatósága sem tartalmi, sem technikai szempontból nem lehet—

séges, akkor minden ellenkező szándék ellenére az információ-rendszer centralizációja követ—

kezik be.

A kormány is egyre kényelmetlenebb hely- zetbe kerülhet, ha a rendelkezésre álló infor—

mációkat nem tudja komplexen kezelni; ez esetben, információ hiányában, állításait rend- szeresen megcáfolhatják. A jogállamiság kiala—

kítása nem csak európai színvonalú törvényal- kotásból áll Mit sem ér a ,,legeurópaibb" tör—

vény sem, ha nincs mögötte olyan technika, amely annak kijátszását megakadályozza.

A kormányzati infbrmácz'ó-rendszer kialakításának főbb szempontjai

A kormányzati információ—rendszer kiépíté- sét tartalmi és technikai szempontból koordi- nálni kell.

A készülő statisztikai törvény tervezete sze- rint a kormányzati alapinformációk finanszíro- zása költségvetésből történik, melyet a parla—

ment hagy jóvá. Tehát a legkisebb település ön- kormányzatánakis a kormányzati információk körébe tartozó adatokhoz központilag megha—

tározott minimális önköltségen hozzá kell jut- nia. Ezért a kormányzati információ- rendszer adatgyűjtését úgy kell kialakítani, hogy az al—

sóbb szinten is ,,megcsapolható" legyen. Ez pe- dig akkor bír használati értékkel, ha az adat- gyűjtés akár önkormányzati szinten is felhasz—

nálható. Véleményem szerint a különféle in- formációs csatornákon gyujtott adatok jelenleg jó esetben település—, de leggyakrabban megyei

szintű összesített adatok.

A kormány az elmúlt időszakban a nyugat—

európai minták alapján több országos hivatalt

hozott létre. (A munkaügy, a környezetvédelem több országos szervezetre bomlott, cégbírósá- gok alakultak stb.) Létrejöhetnek korszerű or- szágos hálózatok óriási költséggel, csak éppen az eredmények maradnak el, ha tartalmi—techni—

kai szempontból az adatok nem kompatibili- sek. így sem a kormánynak, sem a területnek nem lesznek döntéseik előkészítéséhez, végre—

hajtásához komplex információik.

A tartalmi összekapcsolhatóság feltétele: va—

lamennyi területen azonos fogalmak és azonos megfigyelési egység alkalmazása. (A megfigye—

lési egység és a személyiségi jogok összeférhe- tetlenségének tiszteletben tartásáról és a komp—

lexitásról később szólok.)

A technikai összekapcsolhatóság feltétele:

az adatáramlást megkönnyítő számítástechni—

kai rendszerek kialakítása a kormányzati és az önkormányzati szervek között.

A Statisztikai Szemle 1991. évi 4—5. számá-

ban Árvaí Béla az ,,ltt az adat, hol az adat"

című írásában felhívja a figyelmet az egyedi adatok szükségességére, mivel az átlagértékek mögött jelentős eltérések, szóródások lehetnek, melyek mind-mind állampolgárokat, valóságos emberi sorsokat érintenek. Döntésközelben

— önkormányzati szinten — éppen ezekre kell figyelemmel lenni

Tartalmi kérdés a reprezentatív adatgyűjté- sek mintakiválasztása is. A Központi Statiszti- kai Hivatal például reprezentatív adatgyűjtésre tért át több területen. A mintakiválasztásban területi szempontok nem szerepelnek, az így gyüjtött információk területi felhasználásra al- kalmatlanok. Az adatgyűjtés önkormányzati szinten történő kibővítése még anyagi ellenszol- gáltatás mellett sem lehetséges minden esetben, mivel a megyei igazgatóságoknál még az a cím- jegyzék sem áll rendelkezésre, amelyből a min- tát megfelelően bővíthetnék az önkormányzati adatkérés esetén. Kérdés továbbá az is, hogy adnak-e adatot az adatszolgáltatók, ha kike—

rülnek a kötelező adatszolgáltatás köréből.

Gazdasági információkra pedig szükségük van az önkormányzatoknak, ha a jövőben piaci szereplőkké válnak. Erre, illetve az információk üzletrontó hiányára már ma is több példa hozható.

A törvénytervezet hiába deklarálja, hogy a kormányzati információ—rendszeren belül be- gyűjtött adatokat az önkormányzatok számára is át kell adni, ha az adatok maguk nem lesznek alkalmasak a kisebb területi egységek jellem- zesere.

Az információ útja

A jelenlegi információ—rendszerben a külön- féle információcsatornákon begyűjtött ada-

SZEMLE

933

tok először a központokba, majd onnan kor- mányzati megegyezések alapján kerülnek át va- lamilyen (összesített/egyedi) formában más köz—

pontokhoz. Ezektől kapják (vagy nem kapják) meg az így keletkezett kormányzati informá- ciókat a vidéki hivatalok, államigazgatási egy- ségek. Minél inkább polarizálódnak az adat- gyűjtési csatornák, annál inkább válik lehetet—

lenné a terület alapos átvilágítása. A polarizá- ció következtében egy—egy országos szervezet kisebb szeletet vág ki az információk köréből.

Míg a kevesebb egység között lehetséges volt egy hallgatólagos megegyezés információát- adásra alsóbb szinten is, addig a sokcsatornás változatban, megfelelő technikai—tartalmi koor—

dinálás nélkül, ez lehetetlenné vált. További akadálya az információátadásnak az intézmé- nyek költségérzékenysége is. így a kormányzati információkból szinte teljes egészében ki van—

nak rekesztve a települések. Egy—egy központ- ból lehetetlen ellátni a mintegy 3000 települést kívánalmaiknak megfelelő gyors információk- kal. E célból feltétlenül be kell építeni legalább egy megyei szervezetet, amely lehetővé teszi a különféle kormányzati információcsatornák ,,megcsapolását".

Ugyanakkor a személyiségijogok tiszteletben tartása miatt látványosan külön kell választani az államigazgatási, valamint a statisztikai jel- legű információ-rendszert. A Központi Statisz—

tikai Hivatalnak ki kell dolgoznia egy olyan területi elven előírható kódrendszert, amely az adatok egyedi felhasználhatósága mellett a sze- mélyiségi jogok tiszteletben tartásával az ada- tok területi egységhez köthető komplexitását biztosítja.

A vertikális adatáramlás esetén a területi in- formációk felhasználásának további korlátja az adatok óhatatlan időbeni késése. Operatív döntésekhez készülő elemzések esetében pedig igen nagy szükség lenne egyedi adatokra.

Megyei szinten tehát feltétlen szükség van egy szintetizáló szervezetre. Ily módon kikap—

csolhatóvá válnának az információáramlásban a központok. (Természetesen minden informá—

ciós szervezet a saját adatait a saját központjá- nak ugyanúgy továbbítaná, mint eddig.) Ezál—

tal egy-egy megyei információközpont nem 3000 igénylővel állna szemben egy esetleges ön- kormányzati döntéshez szükséges információ- kérésnél, hanem 60—200 településsel. Az ön—

kormányzatoknak sem kellene valamennyi in- formációcsatorna központjában információ- igényükkel megjelenniük. Hiszen ha nekik még a különféle területen begyűjtött információkat időben és térben rendszerezniük is kellene, úgy szinte lehetetlen komplex informáltságuk biztosítása, döntéseik gyakorlati tapasztalato- kon, illetve szubjektivitáson alapulnának.

A decentralizált, horizontális információ- áramlás előnye a párhuzamosságok kiküszöböl—

hetősége (polarizált adatgyűjtés mellett a költ- ségvetés óhatatlan növekvő kiadása), valamint

az, hogy gyorsabban jutnának adatokhoz az operatív döntésekhez és az elemzésekhez szük- séges egyedi adatok komplex módon rendelke- zésre állnának a területen.

Az információ—rendszer struktúrája

Talán önkényesnek tűnik a kormányzati in- formációtermelés szétválasztása végrehajtásra és adatgyűjtésre, de hosszú távon fontos ez az elkülönítés. Mégis — véleményem szerint — már megyei szinten kétféle szintetizáló szervezetet szükséges kialakítani. Az egyiknek egy igen szoros, fegyelmezett információ-rendszernek kell lennie a kormányzat (önkormányzatok) szolgálatában, a végrehajtáshoz kötődően. A másiknak az információgyűjtés, -szintetizálás területi szervének, a végrehajtástól független, döntés-előkészítő, elemző szervezetének kellene lennie (ez lehet a KSH megyei szerve). Lénye- ges a különféle adatok alanyhoz történő kap- csolódásának azonosíthatatlanná tétele. Ennek személyiségi, állampolgári jogi vonatkozásait nem kell magyarázni. Ma, amikor önkormány- zati szinten a területi sajátosságok figyelembe—

vételével vethetők ki az adók, igen veszélyes bárminemű összemosása a statisztikai adatgyűj- tésnek és a felhasználásnak. De ide sorolnám a vállalati adatoknak az ágazati minisztériu—

mokhoz történő átcsoportosítását is. Ugyanis így csak az a lobby rendelkezik információk- kal, amely ennek alapján érdekeit képviseli a kormányzaton belül (például Ipari és Keres- kedelmi Minisztérium gyűjti be az ipari válla- latok statisztikai adatait, s adja át a KSH—

nak). De történnek ilyen irányú kezdeménye- zések a Földművelésügyi Minisztérium részéről is. Egy többpártrendszerű államban igen veszé—

lyes lehet, ha csupán egy—egy szakminisztérium rendelkezik saját magáról adatokkal, mert könnyen felhasználhatja azokat saját céljaira.

Nyugati példa, hogy az ottani vállalatok ál- lami célra nem adnak adatokat, viszont a sta- tisztikai hivataloknak bármit, mert statisztikára nekik is szükségük van, és ott a bizalom kölcsö- nös. Egyúttal a létrehozott adatokhoz biztosí- tani kell a szabad hozzáférést mindenkinek mi- nimális, hozzáférhető áron, és ráadásul egyidő—

ben. A megyei igazgatóságok képesek lennének elemzéseket végezni a településeknek, amennyi- ben rendelkeznének adatokkal.

A területi kódrendszer kialakítása

A szervezéstanban alapkövetelmény a funk- ciók helyes szétválasztása. Csak a tisztázott és elhatárolt tevékenységek alapján lehet jól koor—

dinált információ-rendszert kiépíteni. A kor- mányzati információ-rendszert két nagy, funk- ciójában eltérő csoportra lehet osztani az infor- máció meghatározó célja alapján:

a) államigazgatási (végrehajtáshoz szükséges) adatigény, b) statisztikai (elemzések, prognózisok) adatigény.

934

Az a) jellemzői: az elérhetőség tárgyra és sze- mélyre; az egyedek országos regiszteres napra- kész nyilvántartása; komplexitás egyének szint—

jén, de a különféle információcsatornákon tör- ténő összekapcsolhatóság tilos.

A b ) jellemzői: döntés—előkészítéshez szüksé- ges információk sokaság alapján; nem szem- pont a nevesithetőség az adóalanyra, adótárgy—

ra, bár a csoportosíthatóság csak egyedi ada- tokból lehetséges; a komplexitás a döntéselő- készítésekhez szükséges elemzésekhez, vala- mely általunk meghatározott egységhez kötöt- ten fontos.

Az államigazgatási információ-rendszer kü- lönféle információcsatornáinak összekapcsol- hatósága kétségtelenül sértené a személyiségi jogokat (minthogy az adatgyűjtés egyedi elér—

hetőségen alapul, tehát ha az egyedek azonos kulccsal elérhetők, ily módon összekapcsolha—

tóságuk is lehetséges). Tehát a komplexitást a különféle információcsatornák között (Belügyminisztérium Területi Államháztartá—

si és Közigazgatási Információs Szolgálat

[TAKISZ], Állami Népesség—nyilvántartó Hi- vatal [ÁNH], Földhivatal, Adó— és Pénzügyi

Ellenőrzési Hivatal [APEH], cégbíróságok, Or- szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, [TB], különféle környezetvédelmiszervezetek stb.) ki kell zárni. Minden ilyen országos szerv egyedekkel áll kapcsolatban, s azok adatainak naprakésszé tétele a feladata. Azaz olyan regisz- terrel kell rendelkeznie, amely a személyről, a vállalati egyedekről a legrövidebb időn belül időszerű adatokkal bír. (Például a cégbíróság a vállalatalapításnál biztositson valamiféle esély—

egyenlőséget a kiadható egyedi vállalati infor- mációk hozzáférhetőségében az üzleti életben szereplőknek a cégalapítás zökkenőmentes biz- tosítása mellett.)

A személyiségi jogok és az információ-rendszer összeegyeztetése

Látszólag feloldhatatlan a személyiségi jo- gok védelme és a komplexitás igénye közötti ellentmondás. Amennyiben a két információ—

rendszert már kialakításakor a tevékenység cél- ja szerint jól különválaszthatjuk, akkor éppen a legkisebb elérhető egység oldja fel a szemé- lyiségi jogok miatti korlátot. A végrehajtásnál minden kormányzati információ—rendszerben fontos az egyedek elérhetősége. Ezért bizonyos szempontból teljesen érthető az Alkotmánybí- róság döntése, miszerint igyekszik megszüntet- ni a személyiségi jogok védelmében az egyedi adatok összekapcsolhatóságát.

A statisztikai információ-rendszer — amely- nek ugyan egyedi adatokat kell használnia a csoportosításhoz — úgy határozza meg azt a leg—

kisebb komplexitásában vizsgálandó egységet, hogy ne legyen lehetséges az egyedek össze- kapcsolása, de használható legyen az általa meghatározott nagyobb egységre. Tehát egy-

egy halmaznak az egyedei nem összekapcsol- hatók, míg a halmaz mint információegység komplexszé tehető. Azaz az egyedi adatok nem tartalmaznának címet, egyedi megjelölő kul- csokat, csupán az ún. területi azonosítót kapná minden egyed, hogy a statisztikai területi hal- mazba behelyezhető legyen.

Ma a társadalomstatisztikai adatgyűjtések legkisebb komplexen kezelhető egysége a tele- pülés, de — különösen a KSH—n kívüli informá- ciócsatornákon gyűjtött adatok — sok esetben csak megyei szintűek. Ezen belül lehet vizsgálni például a lakásellátottsági, a népességi stb.

adatokat. Az új önkormányzati rendszerben az operatív döntésekhez ennél összetettebb terü- leti adatokra van szükség.

A szervezet működési terve

A Központi Statisztikai Hivatal a kormány- zat olyan információs szerve, amely jól elkü- lönül a végrehajtástól. A kormányzati—igazga- tási információcsatornákon begyűjtött egyedi adatokat decentralizáltan, megyei szinten a KSH igazgatóságai részére át kellene adni, az átadás feltételeit meg kellene és meg is lehetne teremteni. Ezek ugyan egyedi adatok lennének, de az egyedek azonosíthatatlanságával. A leg- kisebb aggregátum valamiféle állandó, az önkormányzatok által értelmezhető, alkalmaz- ható területi egység község, de városon belül már kisebb területi részegység (kerület, orvosi körzet vagy lakástípus szerinti, építészetileg elkülöníthető terület) lehet. A népszámlálás, az állatszámlálás, az APEH, a TB egyedi adatait (amennyiben ilyen területi egységkóddal lenné—

nek ellátva) átadnák a KSH megyei igazgató- ságának, így megoldható lenne az önkormány- zatok területi adatokkal történő ellátása az esélyegyenlőség jegyében. Az esélyegyenlőség úgy értendő, hogy a gazdaság szereplői elérhe- tő áron és azonos időben jussanak adatokhoz.

A KSH megyei igazgatóságai képesek lenné- nek a megyei szintű információk szintetizálá- sára. Ezen a szinten még jól kezelhető és a helyi igénylők által időben elérhető adatbázi- sok hozhatók létre.

Ma, amikor a kormányzati információ-rend—

szer főhatóságonként polarizált, de ezen belül erősen centralizált, a mintegy 3000 település csak részinformációkhoz juthat az egyes főha- tóságok számítógépes nyilvántartásaiból, ha egyáltalán tudja azt, hogy hol, mit kérhet és kaphat. Kérdés, hogyan lehetséges a települé- sek azonos időpontban történő adatellátása egy—egy országos központból. Ma még a telepü- léseknek szinte lehetetlen komplex módon vizs- gálniuk területüket, mivel nem kevés ismeret szükséges ahhoz, hogy egy—egy területi vonatko—

zású információtipusért kihez tudnának fordul- ni adatokért döntéseik előkészitéséhez. (Ma pél—

dául úgy készülnek az önkormányzati lakás- koncepciók, hogy nincs a területre vonatkozóan

SZEMLE

sem létszám-, sem lakásadat, jövedelmi ada- tokról nem is beszélve, az APEH- és a TB-ada- tok körzetekre vonatkozóan pedig egyáltalán nem is készülnek.)

Mi a feladata ebben a Központi Statisztikai Hivatalnak? Ki kellene dolgoznia területi szin- ten, melyek azok az adatok, amelyek az igaz- gatóságoknak átadhatók. Ehhez ki kell dol—

gozni egy kódrendszert, hogy a más csatorná- kon begyűjtött kormányzati információk a sta- tisztikai rendszerbe helyezhetők legyenek. Az elkészült koncepcióval meg kellene keresni azt a felsőbb döntéshozó fórumot, amely előír- hatná a települések kódját. E munkához több személynek fómunkaidőben lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy feltárja a megyei szinten összegyűjtött információk átadásának módjait.

Az adatigényeknek másik bejelentési módja egy országos pályázati rendszer. Eddig az ön- kormányzatok a működésükhöz szükséges pénzt valamiféle kvótarendszer szerint kapták.

A fejlesztési összeget — a korábbi megyei taná- csok által adott céltámogatások helyett — fel—

adattípusonkénti országos pályázati rendszer—

ben lehet elnyerni. (Például az iskolaépítési célú

935

támogatásban részesülőket az országosan be- nyújtott valamennyi kulturális területhez tarto- zó pályázat közül választották ki.) Adatok hiá- nyában azonban az önkormányzatok nem tud- nak ilyen jellegű kérdésekben reálisan dönteni.

Más oldalról a településeknek is fel kell tud- niuk mérni időben, hogy országosan hol helyez- kednek el a többi településhez képest, így ala—

kulhat ki valós képük esélyeikről, igényeikről.

A Központi Statisztikai Hivatalnak pedig e várható adatigények elé kellene mennie. Fel kellene térképeznie az önkormányzatoknál, me—

lyek azok a területek, amelyeken pályázatra ké—

szülnek, illetve készülhetnek, hiszen a KSH szakembereinek van (vagy kellene legyen) olyan áttekintésük és szakmai ismeretük, amelyek alapján javaslatokat tehetnek az önkormány—

zatoknak az adatok szükségességét illetően egy-egy meghatározott területen, illetve eldönt- hetik, melyek azok az adatok, amelyeknek be—

gyűjtése — az országosan összehasonlítható fogalmi és kódrendszer miatt — a Központi

Statisztikai Hivatalban a legracionálisabb.

Moravcsík Ágnes

MAGYAR SZAKIRODALOM

SZILÁGYI GYÖRGY:

NEMZETKÖZI GAZDASÁGSTATISZTIKA Aula Kiadó. Budapest. 1991. 190 old.

A téma iránt nagy érdeklődés tapasztalható mind az egyetemi hallgatók, mind a gyakorló közgazdászok körében, s így a Budapesti Köz—

gazdaság-tudományi Egyetem kiadója, az Aula Kiadó gondozásában megjelentetett könyv hiánypótló, ugyanis hasonló témájú jegyzet (szintén a szerző műve) utoljára 1975-ben jelent meg. A könyvet többek között az Egyetem Statisztika tanszéke által meghirdetett alter—

natív tárgyhoz tankönyvként használják.

Az öt fejezetből álló kötet első fejezete a nemzetközi statisztika általános kérdéseivel foglalkozik. A szerző ezek közül az összeha- sonlíthatóság kérdését emeli ki, hiszen a pub- likált mutatószámok számítási módszerei, il- letve az egyes országok termelési/fogyasztási szerkezete eltérhet, ami az összehasonlítható- ság hatékonyságát jelentősen ronthatja: ,, . . . i gy a nemzetközi összehasonlitásokkal szemben ál—

talában kisebb pontosság igényével léphetünk csak fel, mint a belföldi statisztikai vizsgála—

tokkal szemben."

Ezt követően az összehasonlítások során fel- lépő gyakorlati problémákat ismerhetjük meg.

Az osztályozások alfejezet az ágazati osztályo- zást (ISIC) és a termékosztályozást (CPC) mutatja be részletesen.

A könyv gerincét jelentő második fejezet a nemzetgazdasági mutatószámok nemzetközi

összehasonlitását tekinti át. A téma tárgyalását teljesebbé tette volna egy nemzetgazdasági számla— és mérlegrendszerrel foglalkozó rész.

E fejezetben a nemzetközi összehasonlitások kezdeti megoldásainak és fejlődésének bemu- tatásán túlmenően az összehasonlítások során felmerülő alábbi kérdéseket elemzi a szerző:

-—az értékben kifejezett mutatószámok más valutára történő átszámításának torzító hatásai;

- a torzító hatás mérséklésének egy lehetséges módja:

a világbanki korrekciós módszer, amellyel eddig a magyar szakirodalomban még nem találkozhattunk;

— a részletes átszámítás módszere, ezen belül a minta kiválasztásának kérdései.

A fejezet tartalmazza a két ország értékbeni mutatóinak összehasonlítására használatos in- dexeket, majd részletesen bemutatja a több ország mutatóinak összehasonlítását szolgáló módszertant. Az összehasonlítást végző szak- ember a több ország bevonásával készülő ösz- szehasonlitások esetén több gyakorlati és elmé- leti problémával találhatja magát szembe.

A sokoldalú megközelítésnek köszönhetően a megoldási módszerek gazdag tárháza alakult ki. A gyakorlatban használatos módszereket mutatja be a 2.5.4. alfejezetben a szerző, ele- mezve azok előnyös és hátrányos tulajdonságait.

Többek között a következő multilaterális mód- szerekkel ismerteti meg az olvasót:

- összehasonlítás az egyik ország árain,

— ,,centrális módszer",

—- Geary—Khamis—módszer,

— EKS-index (Éltető Ödön, Köves Pál és B. Szulc által javasolt módszer).