Statisztikusok egymás között: Itt az adat, hol az adat

S ZEMLE

389

STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:

ITT AZ ADAT, HOL AZ ADAT

A Statisztikai Szemle 1990. évi 12. számának

1007—1009. oldalán jelent meg ,,Az önkormány-

zat információigényei" címmel Moravcsz'k Ag-

nesnek, a KSH Komárom-Esztergom megyei

Igazgatóság osztályvezetőjének néhány gondo- lata. A szerző a múltbeli, központi, összesített adatgyűjtési szemlélet helyett az egyedi, területi

információk fontosságára hívja fel a figyelmet.

A régi gyakorlat negatív példájaként felidézi a múlt évben végrehajtott lakbéremeléssel kap- csolatos lakbér—kiegészítésre jogosultság kér- vényezési módját, mely esetben a döntéshozó csak a döntést követő információ-visszacsato- lás után állapíthatta meg az intézkedés árbe- vételi hatását.

A helyi adók kerettörvényét az országgyű—

lés már megalkotta, a gyakorlati alkalmazás

azonban a helyi önkormányzatokra vár.

Ugyanakkor az egyes országos vagy regionális

szinten rögzitett (becsülhető) információk helyi önkormányzati szintű részletezettsége nem is—

mert, vagy ha ismert is — és ez a gyakoribb —,

csak összesítetten, ezért más adatokkal össze—

függő újracsoportosítása nem lehetséges. Igy például rendelkezésre állnak ugyan a területi népesség— és lakásadatok, de ezekből csak átlag-

értékeket lehet számítani, az alsó és a felső ha- tárértékek, a megoszlás, a szórás stb. rejtve

maradnak. Márpedig mind a támogatást, adó—

kedvezményt, illetve a valós lakáshiány alapját képező zsúfoltságot, mind a társadalmi ked- vezménnyel nem támogatandó luxuskörülmé—

nyeket már a döntést megelőzően számításba kellene venni.

Az idézett irás szerzője utal arra, hogy a Köz- ponti Statisztikai Hivatal a jövőben számos

területen nem végez teljes körű adatgyűjtést,

ugyanakkor az egyes helyi adatközpontok majd

a különféle országos szervezetek adatállomá-

nyaiban fellelhető egyedi, illetve összesített

adataira fognak támaszkodni.

Jómagam is egyik ilyen központi, nyilván- tartást kezelő szervezet, a Fővárosi Építőipari üzemgazdasági és Úgyviteltechnikai Iroda

(FUTI) tagjaként szólok hozzá a fenti kérdés-

hez 25 000 lakóépület és 400 000 lakás számító- gépen levő részletes adatainak birtokában.

Ezek az adatok egy Építésügyi és Városfej- lesztési Minisztérium és Központi Statisztikai

Hivatal—utasítás alapján 1986 és 1989 között

végrehajtott felmérés eredményeként állnak rendelkezésre a főváros teljes állami (önkor—

mányzati) tulajdonú épületállományáról. Az adatállomány épületenként mintegy ötven álta—

lános adatot tartalmaz a tulajdoni jelleget, a ke-

zelőt, a műszaki, a méret- és felszereltségi jel—

lemzőket illetően, valamint az épület különböző szerkezeteit — az alapozástól a szemétledo- bóig — harmincöt szerkezetcsoportba sorolva,

átlag 60—80 ,,elemi szerkezet"-re bontja, azok műszaki jellemzői, mennyisége és állaga alap-

ján. Eredendően az adatbázis az Országos Egységes Épületnyilvántartó Rendszer (OÉR) elsődlegesen az állami lakóépületek fenntartás—

tervező rendszerének (FTR) alapadatigényét

volt hivatott kielégíteni, ezért korábban az ál—

lami lakásfelújítási alapok szétosztásában érde—

kelt szervek támogatták az adatgyűjtést és az

állomány fejlesztését. Miután azonban a lakás-

gazdálkodás a helyi önkormányzatok döntési körébe került, feltehetően a jövőben az infor-

mációk jellegét is a helyi igények fogják meg-

határozni. Miként képes ez a rendszer az új

követelményeknek megfelelni?

Az adatbázis és a használatára kialakított programok egyedi és különféle aggregáltságú

(összesített) adatok lekérdezését éppúgy lehe-

tővé teszik, mint — a megfelelő épületazonosí—

tók összehangolásával — más adatbázisokkal

történő összekapcsolásukat, illetve meghatáro- zott állományuk kiemelését. Már a fejlesztés korai szakaszában felmerült az igény a más te-

rületi adatbázisokkal (ingatlan—, népesség-,

közműnyilvántartás stb.) kiépíthető kapcsolat

megteremtésére. Mindezt az DER—be beépített, többszintű azonosító (cím, helyrajzi, épület- nyilvántartási szám, geokód) szerinti hozzáfé—

rési lehetőség biztosítja. Ezen túl az adatbázis része lesz a fejlesztés alatt álló Fővárosi Tér—

informatikai (FOTÉR) rendszernek is.

_A rendszer további fejlesztése céljából a FUTI még az 1990. évi népszámlálás előkészí- tése során javasolta a Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási osztályának, hogy a kér- dőívek ún. lakásadatlap—részéhez számítógépes úton biztosítsa a budapesti lakásállomány mint—

egy ötven százalékát kitevő állami lakásva- gyon megfelelő adatait. Sajnos azonban külön-

böző (szervezési, címazonosítási stb.) problé—

mákra hivatkozva erre nem került sor, mint

ahogy az OÉR-adatállomány felhasználására

— néhány egyedi területfejlesztési célt szolgáló adatkérés kivételével — sem volt még ez ideig igény.

Teljes mértékben osztom az idézett írás be-

vezetőjében rögzített gondolatot, miszerint az önkormányzatok (de az egész ország és az egyedi piaci résztvevők) működéséhez is nél- külözhetetlen a megfelelő informatikai alapo—

kon nyugvó jogi és gazdasági feltételek meg- teremtése. Lássunk néhány élő, ,,húsba vágó"

példát!

A közelmúlt országos érdeklődést kiváltó in- tézkedései közül erős bírálat érte az egyszer

már jogi okokból elvetélt kedvezményes lakás—

építési kölcsönök kamatadójának bevezetését,

valamint ugyancsak nem csekély ellenérzést

váltott ki a tervezett helyi adó (ezen belül az

390

ún. építményadó). Az előbbi adófajták által nem (vagy csak részben) érintett, állami la—

kásokban lakó réteget viszont az egyre gyak- rabban emlitett lakbéremelési és privatizálási tervek foglalkoztatják. Gyakorlatilag ezen há- rom költségteher valamelyikének mindenki ,,alanya", legfeljebb a különféle mentességek

szerint nem mindenkit érint egyformán. Ám éppen ezen mentességi kategóriák, kedvezmé- nyek stb. meghatározásához nem biztosítottak elég részletes adatot helyi szinten, sőt néhol az

átlag sem ismert, márpedig a területi átlagér—

ték mögött jelentős eltérések, szórások lehet-

nek, melyek mind—mind állampolgárokat, va- lóságos emberi sorsokat érintenek.

Ugy gondolom, a helyi döntések előkészíté- sénél, a statisztikai adatok felhasználásánál ezeket a szempontokat messzemenően figye-

lembe kell venni, és ez nem is lehetetlen, hiszen nem egy esetben a szükséges adatok rendelke- zésre állnak, csak a megfelelő szervező akarat

szükséges. Nézzük meg az állami tulajdonú lakóépületek és lakások adatbázisának hely—

zetét.

Az állami tulajdonú lakóépületek és lakások adatállománya két adatbázisból állítható össze.

Vidéken az ún. ÉPMUSZ;rendszer mintegy öt éve, a fővárosban az OER adatállománya

egy éve lehetővé teszi a részletes adatlekérde- zést. Az utóbbinál adatazonosító szinten lehe—

tőség van a népesség-nyilvántartással történő

épületszintű kapcsolat megteremtésére is, csak

a szervezési feltételeket kell biztosítani.

A magántulajdonú épületingatlanokról is lé- tezik nyilvántartás, legfeljebb ennek számító-

gépes rendszere még nem teszi lehetővé az egyéb területi szintű adatbázisokkal való kap—

csolatot (például ingatlan-nyilvántartás). Mi

hát a teendő, hiszen adat — úgy tűnik — van, legalábbis több van, mint amennyit felhasz- nálnak.

SZEMLE

Mindenekelőtt meg kellene oldani a külön—

böző adatrendszerek közötti együttműködés szervezeti formáját, gazdasági alapját, hogy ezek a rendszerek a felhasználók rendelke—

zésére állhassanak. Egyetértek azzal, hogy a rendszerek kapcsolatát — ahogyan Moravcsik Ágnes javasolja — a KSH megyei igazgatóságai

is megoldhatják, de úgy gondolom, nem egy

esetben ez technikailag alacsonyabb szinten is

elképzelhető. A lényeg az, hogy az adatok ren-

delkezésre álljanak a tényleges felhasználói szint igényeinek megfelelően, és egyidejűleg szűnjék meg a párhuzamos adatgyűjtés. Jelen- leg nem ritka, hogy valamely országos vagy egyéb magas szintű információ megszerzéséhez egyedi adatgyűjtésre kerül sor (például épület- használatbavételi engedély), mely a feldolgozás során elveszti egyedi információtartalmát, és később (olykor indokolatlanul eltérő adattar- talommal) csak ismételt adatfelvétellel re—

konstruálható.

Az önkormányzatok tulajdonában levő la—

kásállomány adatain kívül a többi adóalapot képező (magán- és vállalkozói) épületet és az önkormányzati gazdálkodás egyéb (például ke- reskedelmi stb.) építményeit is egységes nyil- vántartási rendszerbe kellene venni (esetleg az OÉR-ben levő rendszeres, fenntartási szintű

adatok helyett, csökkentett adattartalommal).

Ez is elősegítené, hogy a területi felelős szer—

vek megalapozott döntéseket hozhassanak.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az új

önkormányzatok működésének hatékonysága,

a társadalom többségi támogatását magáénak

valló gazdasági és politikai döntések hozatala

csak alapos, megfelelő információkon nyugvó

előkészítő munkával érhető el. Mindehhez fel kell tárnunk a rendelkezésre álló adatállomány—

ban rejlő lehetőségeket is.

Árvai Béla

MAGYAR SZAKIRODALOM

A GAZDASÁG És TÁRSADALOM FÖBB KAPCSOLATAI

Helyzetkép a rendszerváltás küszöbén. (Tanulmánykö—

tet.) MTA Társadalomtudományi Intézete. Budapest. 1990.

250 old.

,,E tanulmánykötet szerzői arra vállalkoz—

tak — irja bevezetőjében a kötet szerkesztője, Nyitrai Ferencné —, hogy valós, a lehetőségekhez

mérten objektív képet adjanak a magyar gaz- daság és társadalom kölcsönhatásainak általuk legfontosabbnak ítélt elemeiről, tényezőiről s ezek helyzetéről a nyolcvanas évek végén,

tehát a rendszerváltást megelőző időszakban."

(7. old.) E tiszteletre méltó vállalkozásban a szerzők három kérdéskörre koncentráltak:

— ,,a gazdasági szerkezetváltás társadalmi feltételei és várható hatásai,

—— az emberi erőforrások állapota, a iövedelemfolyama—

tok jellemző sajátosságai,

—— az infrastruktúra és a társadalom állapotának kapcso- latai."

Az első kérdéskörrel foglalkozó tanulmány

(szerzője: Nyitraí Ferencné) statisztikai adatok alapján tekinti át a gazdasági és társadalmi fo- lyamatok összefüggéseit. Ennek keretében a

népesség korösszetételétől az életmód alakulá- sáig, a különböző tényezőknek a technikai fej—

lődéssel való kapcsolatát igyekszik bemutatni.

A tényszerű információk alapján készített összegzésében a szerző arra keresi a választ, hogy az 1977. évi párt— és kormányhatározatot

követően miért nem indult meg a szerkezetvál—

tás. Az általa felsorolt okok meglehetősen szé-

les skálát fognak át.