SZEMLE
STATISZTIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT:
A STATISZTIKA GYERMEKFOGALMAgÓL
A háztartások gazdálkodásával foglalkozó
felvételekben (például a jövedelemfelvételben
vagy a háztartás-statisztikában) a háztartásokcsoportosításánál az egyik leggyakoribb, a jö—
vedelmi egyenlőtlenségre leginkább ható ténye-
ző a gyermekszám. Eppen ezért a gyermekfo- galom tartalmának meghatározása alapvető fontosságú.Ez az egyszerű fogalom több dimenzió men- tén írható le, ugyanis a gyermeki létnek több jogi, gazdasági, családi stb. kritériuma van.
A szempontok fontosságától függően igen elté-
rő fogalmat alkothatunk. A statisztika felhasz- nálóiban talán fel sem merül, hogy a gyermek- szám szerinti csoportosítás a különböző szak- statisztikákban más—más körre vonatkozik.Hosszú időn keresztül nem egy szakstatisz- tika (például a jövedelmi felvétel, népszámlálás stb.) a 15 éves kor alatti (eltartott) személyt so- rolta a gyermekek közé, ez volt a fogalom alap—
vető tartalma. Ez a kategória valóban tisztának
látszik, használatát az is indokolja, hogy a munkavállalási kor alsó határa 15 év, ezért az e korhatár alattiak mindenképpen eltartottak.Mivel a 15 évesnél fiatalabbak házasságot sem
köthetnek, nem kell a családi állapotot sem be- vonni az ismérvek közé, ők csak nőtlenek s ha- jadonok lehetnek.
A valóság azonban ennél bonyolultabb. A 15
évesnél idősebb gyermekek jelentős része még
18—19 éves koráig tanul, általában nem köt há—zasságot, s jogi értelemben is kiskorú, hiszen a nagykorúvá válás korhatára a 18. év. Amennyi—
ben ezek a feltételek fennállnak (a harmadéves szakmunkástanulók kivételével, akik már kere- settel rendelkeznek) a fenti 15 éves és idősebb eltartottak családi pótlékban is részesülnek,
a jelenlegi szabályozás szerint 16 éves korig
mindenképp, 16 és 20 év között pedig abban azesetben, ha nappali tagozatos középiskolába
járnak. Ezenkívül 1990 márciusa óta a testi, szellemi fogyatékos gyermekek után a családipótlék korhatár nélkül jár. Tehát létezik egy második, a 19 éven aluli eltartott gyermek fo-
galma. Ennek meghatározásakor, legalábbis a legutóbbi, az 1987. évi jövedelmi felvételben csak két kikötést tettünk: eltartottak és 19 éveskor alattiak legyenek. Ez a fogalom azonban
nem illeszkedik megfelelően a családi pótlékrajogosultság kritériumához, mivel nem minden
19 év alatti eltartott gyermek részesül családi pótlékban, s minthogy a fogalom meghatáro- zásánál az ún. családi állás, azaz a családbanelfoglalt hely, szerep nem szerepelt kritérium-
ként, még az is előfordulhat (természetesen csak igen ritkán, tehát az adatok használhatóságátérdemben nem befolyásolja), hogy például egy
18 éves feleség, aki történetesen eltartott, eset-leg gyermekként lesz nyilvántartva.
E helyt egy újabb problémára kell felhívni a figyelmet: úgytűnik, jelenleg a munkanélküli—
ség elsősorban az iskoláikat befejezett fiatalokat
sújtja. Tehát feltehetően megnő a jövőben azok—
nak a 19 éven aluli eltartottaknak a száma, akik tanulmányaikat befejezve családi pótlékra nem számíthatnak, s mivel nem volt még munka- helyük, munkanélküliként sem vehetik őket
számba, segélyre sem jogosultak, s teljes egészé- ben szüleikre vannak utalva. Kérdés, hogy sta- tisztikailag gyermekként vegyük—e őket számba vagy sem?Végül tekintsük áta harmadik fogalomválto-
zatot, amely tartalmilag talán a jelenlegi adózás
fogalomköréhez áll legközelebb. Ezen felfogás-ban, amelyet például a háztartási költségvetési felvétel (háztartás—statisztika) is követ, a nappa—
li tagozatos gyermek, egyéb rokon, nem rokon családi állású 25 év alatti személyek szerepelnek
gyermekként, valamint a gyermek családi állású
testi szellemi fogyatékosok, ók korhatár nélkül.E felfogásnak az a logikája, hogy ez utóbbiak családi pótlékban részesülnek, a 25 év alatti nappali tagozatos tanulók után pedig szintén megilleti a szülők valamelyikét (3 és több el—
tartott gyermek esetén) az adózásban érvénye-
sített gyermekkedvezmény.
A felsorolt, a háztartás- és jövedelemstatisz-
tika köréből vett példák csupán a problémát kivánják érzékeltetni. Valószínű, hogy a Köz-ponti Statisztikai Hivatal kategóriái között ezen kívül még más ,,gyermek"-fogalmak is lé-
teznek.A fogalmi rendszer kialakítása már azért sem könnyű, mert sem a családipótlék—, sem más
488
hasonló rendszerek nem következetesek és ál- landók. Ha például a családi pótlék folyósítását tekintjük a fogalom alapkritériumának, folya- matosan korrekcióval kellene élnünk, s az idő- beli összehasonlítás szinte lehetetlenné válna.
Véleményem szerint a háztartások gazdálko—
dásával kapcsolatos felvételek gyermekfogal—
mát mégis vagy a családi pótlékhoz, vagy az adózási rendszer gyermekfogalmához kellene közelíteni; ha pedig mégis több fogalmat is
használnánk, jó lenne, ha azok egymásbólkönnyűszerrel levezethetők lennének. (Például
SZEMLE
általános fogalomként használhatnánk a családi
pótlékra jogosult gyermekek fogalmát, s ezenbelül bizonyos témák vizsgálatánál a korhatár megjelölésével esetleg a 15 év alatti gyermekek számát is megadhatnánk.)
A téma felvetését azért tartom indokoltnak, mert több területen módszertani változások, tisztázások előtt állunk, s ezek sikerének alap- feltétele a megfelelően kialakított, lehetőleg egységes rendszer létrehozása.
Dr. Salamin Pálné
MAGYAR SZAKIRODALOM
SI POS BÉLA:
HELLER FARKAS
A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó. Budapest.
1990. 218 old.
Nemcsak a könyveknek, Magyarországon a társadalomtudósoknak, közgazdászoknak is megvan a maguk sorsa. 1948 után, három év-
tizeden keresztül Heller Farkas műveit alig idézték, közgazdász—generációk úg y végezték el a Marx Károlyról elnevezett Közgazdaság-tu-
dományi Egyetemet, hogy nem is hallottakHeller Farkasról és munkásságáról. Heller
könyvei, cikkei több mint negyven évig nem voltak hozzáférhetők, Ugyanezen idő alatt Hel—ler Közgazdasági Lexikonjának spanyol nyelvű
kiadása a spanyol nyelvterületen (például Dél-
Amerikában, Spanyolországban stb.) számos,1969-ig hét kiadást ért meg, közgazdaságtana pedig Ausztráliában volt tankönyv. Bálint György, a fasizmus áldozatává vált újságíró
,,A halhatatlan szöveg" című írásának SiposBéla által idézett megállapítása (182—18 3. old.)
a helleri életmű esetében is igazolódott: ,,A sza-vak megmaradnak, az emberiség legszebb és
legokosabb mondatai többé már nem veszhet-nek el. Lehet, hogy évekig, évtizedekig nem
akad senki, aki elolvassa vagy megértse őket,lehet, hogy évszázadokon át értelmetlenü l me—
rednek majd rájuk az új barbárság fiai — de ez nem nagy baj. Az a fontos, hogy megmaradnak, számos példányban, olvasható állapotban.
Előbb-utóbb megint csak akadnak majd olva- sóik. . .".
S bár a szöveg is szennyeződik és roncsoló—
dik, de elpusztítani mégsem lehet. így maradt
meg a két világháború közötti időszak köz-
gazdasági élete legkiemelkedőbb képviselőjé—
nek, Heller Farkas professzornak az életműve
is. Egyedülálló a tudományos teljesítménye, mivel három területen —— a közgazdasági elmélet története, az elméleti és alkalmazott közgazda- ságtan, valamint a pénzügytan terén — alkotott jelentőset. Az utolsó enciklopédikus, a köz-gazdaságtanban mindent felölelő ismeretanya g- gal rendelkező tudós volt.
Magyarországon elsőnek ismerte fel a meny-
nyiségi törvényszerűségek egzakt tanulmányo-
zásának fontosságát a gazdaságkutatásban, amit a statisztikai és a matematikai módszerekalkalmazása (vagyis az ökonometria) tett lehe- tővé. Nem véletlen, hogy inspirálására két ki-
váló munkatársa, Kádas Kálmán és Theiss Ede professzorok az ökonometria tudományának nemzetközi hírű tudósaivá váltak.Heller Farkas pályafutását öt fejezetben tár- gyalja Sipos Béla, és a kötetet Utószó, Köszö—
netnyilvánítás és Bibliográfia zárja. A fejezetek
mondanivalóját jól megválasztott irodalmi mottókkal is megvilágítja. Az indulás és pálya- kezdés időszaka az 1877 és 1917 közötti éveketöleli át. Bár Heller Farkas 1900-tól kezdve rend—
szeresen publikált, igen nehezen került a tudósi
pályára, pályázati kérelmeit rendre elutasítot- ták (például a Kassai Kir. Jogakadémián, a kolozsvári Ferencz József Tudományegyete- men és a Nagyváradi Jogakadémián). Végül
1917 januárjában a budapesti műegyetemennyilvános rendes tanárrá, a nemzetgazdaságtan és pénzügyi tanszék vezetőjévé nevezték ki.
Heller nehéz pályakezdése általánosabb érvé—
nyű, az etika körébe vágó megjegyzésekre kész-
tette a tudósportre' íróját. Többek között azalábbiakra hivta fel a figyelmet: ,,A tudomány
és a hatalom viszonya mindig ellentmondásos volt, annak ellenére, hogy a tudomány mindiga haladást szolgálta. Különleges tehetségre és
jellemre, a lényeglátás képességére és nagy szor- galomra van szükség ahhoz, hogy jelentős ered—ményeket érjen el egy kutató" (55—56. old.).
Az új tudományos eredmények azonban csak—