2—3. szám.
Róma 1942, fr.). —— Costa M.: Az 1941. évi szüreti eredmények. — A világ lenmagtermelése 1941—42—
ben. —— Fejős tehenek és tejtermelés Belgiumban.
Der deutsche Volkswirt(16.éuf.18.
sz., Berlin 1942, ném.). — Utasforgalom a háború- ban. — Franciaország államháztartása. —— Bulgária, a szövetkezetek országa. —— (19. sz.). — A meg- szállt keleti területek gazdaságának megszervezése.
——- Anders J.: Nyers- és mügumigondok az Egye- sült Államokban. —— (20. sz..) —— A belga ipar újjá—
epitese —-— von der Decken S E.: Élelmiszerellátás és mezőgazdasági termelés —— (21. s: .). —— Anders I: A hollandindiai ónipar. —— (22. sz). —— Aust V.:
Honvédek részére fenntartott foglalkozási ágak. ——
Gerwin E.: Finnország gazdasága a háborúban. — .(23. sz.). Wagemann E.: A moderm pénzelmélet út- törője. —— Knapp K. F.——Sehr ()..- Központositás a filmgazdaságban. —— (24. sz.). — Anders J.: A hol—
'landindiai kaucsuklermelés mai nemzetközi prob- le'mái.
Deutsche Arbeit (42. évi. I. sz., Berlin 1942, ném.). — Sutter V.:
sítése. —— Thierfelder F.:
ségben.
Deutschtum im Ausland (24. évi. 9——
Alsó-Stájerország némete—
A Balkán az európai tér—
10. sz., Stuttgart ISM—I, ném.). —— Kusch E.: A régi Vilna és németjei. — Moritz i.: Poroszország és Kurlanrd. '—— Mehlan A.: Német paraszlközségek Bulgáriában. —— (11—12. sz.). — B.: A flamand népnemzet szerepe a lmlga—limburgi szénbányák fel—
tárásában. — Schrenk K.: Grof Széchenyi István politikai eszméi.
Hitel (3—4. sz., Kolozsvár 1941, m.). —
"( Reményik S.: Nemzetpolitikai gondo—latok. ——
Kom-ig B.: Széchenyi szelleme. —— Ottlik L.: Szent István birodalma az új Európában. —— Venczel J.:
Erdély és az erdélyi román földreform. — P. Incze L: Egy telepítés tanulságai. — Molter P.: Falu—
kutatás Bálványosváralján. — Albrecht D.: Ma- gyarság a változásban.
Jahrbíicher für Nutionalökonomie und Stalístik (145. köl. fűz,, Jena 1941, ném.). — Wilbmndt R.: A kapitalizmus gyógyu—
lasá. —— Hennig R.: Az északisark gazdasági kincsei Journal de la Société Hongroise de Stutistigue (19. évi. 1w2. sz., Budapest 1941, fr., ném.. (mg.). — Kouáí's A.: Thirring Gusztáv (moi—1941) emlékezetem. — Földes B..
A kriminálstatisztika és a nemzetközi statisztikai kongresszusok. —— de Vergottini M.: A demográfiai előrelátás. —— (iuolhfulvy Dorner Z.: Az ipari telep—
helyek megválasztása és az észszerűség elve. ——
Matolcsy M.: A statisztika a német mezőgazdaság szolgálatában. ——_ Sipos S.: Az ipari nyersanyagok
megoszlása a világon. ;
Kárpáimedence (2. évf. 2. sz., 1942, m.). -,— Csapodi Cs.:
Budapest Egy békés évszázadunk gazdasági élete. —— Csuka Z.: A délvidéki magyar- ság ieltegvára. —— Medriczky A.: A Közel-Kelet vajúdó kérdései. —— Darvas J..- Uk—rajna magyar szemmel. —— Bezsényi B.: Vidéki sajtónk. —— A sza—
bad dunai. víziút. —— A textilkereskedelem kérdései.
_- Szabót M.: A zsidó szőlőbirtokok igénybevétele.
—— Erdély gazdasági megerősítése. —— Milclósy T.:
Németország a gazdasági év elején. —— Péchy Hor—
váth R.: A világ kőolajtermelése. * Kelet-Karéliai
nemzetiségei. . ,. . .
Kisebbséguédelem (5 évf. 1—2. sz.,;
Budapest 19142, m. ) _._ Polzovics I.: Széchenyi —
nemzébiségi politikája . ukrán problem
(II,). — Gogolálc L,: Az a. —— KarI J.: .4 bunyevác kérdés. ——f.—
—————14"4———
Rochlilz (gy.: Av Népszövetség ,,k—isebbségiiéd Im nek" halódása a két utolsó béke—esztendőben ,_
Köztelek (52. évi. I. sz., Budapest
m. ) _ Setgály F.: Európa zsirellátása -—— Blake, L.: A mezőgazdasági társadalombiztosítás kiadatá—
a visszafoglalt Délvidéken. .,. (3. sz..) ———— Seherer P. P.: Búzakérdés :; háború után. — Temesvári; E.: '
x magyar kendertermesztés és a nemesített kender—
mag jelentősége (lel). —— (5. sz..) —— Balassa— M.:
A magyar mezőgazdaság és a vend munkás. —, (9. sz. ). —— László Z.: A jugoszláv agrármformV bukása. —— ;zako B.: Sikeres ricinustemes—ztes hazánkban és hazájában.
Külügyi Szemle (19. évf. 2. sz., Hridapeát, 1942 m. ) Nagy I.: Nagy Finnország —— Wes.—m- , lányi M: Törökország :) világpolitikában —-— Fa.-se- kas ..:I lisztország bolsevizálása. _— Szende Z.:g A esendesóceáni terület és a nagyhatalmak. __
Merlin Z.; A kullúrpropaganda kérdése. _ Kgoto University Economic'lte— * view (16. köt. 2. sz., Kyoto 1941, aug..) —— Yagí Y. _' Japán rízspolitikája. -— Matsuoka K.: A kínai infláció. —— Horie Y.: A beiföldi termeiés támoga- tása a Tokugawa— korszakban. —— Anytime! H.: ; Robertson D. H. takarékossági és beruházási elmé—
letének bírálata (H.). ,
Láthatár (10 évf 2 sz., Budapest 19—62, m.). ——- Pappné Tarc my (x.. Magyarok és bolgárok
—— PieifferM Xll. Pius pápa a kis nemzetekről és a nemzeti kisebbségekről. —— Sebestyén E.: Az—
amerikai magyarság helye —— Pusztai-Popovils J.:
(A pécsi német gimnázium —— (..? sz..) —— Gál l.:
Magyarország és a Balkán. w— Kovács 4.: Szlovák
Az amerikai N emzetnev e—
élettér és a városok. —— Sebestyén E:
magyarság helye. (II.) %. Kemény G.:
lés és nemzetiségi kérdés.
Magyar Guzdálc Szemle'je (47. évi.
1—2. sz., Budapest 1942, m.). _ Kulin S.: A har—
madik birodalom agrártörvényei a nemzetiszoeia- lizmus tükrében. —— Hertelendy G..- .4 tengeri és helyzete a mezőgazdaságban. —— Balla L.: A falu és a szövetkezet. — Szabolcs M.: Csanádvármegyei gazdasági cselédbérek —— M T.: A bolgár mező—
gazdaság újabb fejlődése.
Magyar Kisebbség (21. évi. 1. sz. Lugas 1942, m) _ Vita Zs: Kiket adott Déierdély ma—
gyarsáUa a magvar művelődés—inek? —— Cseresnyés I.:
lorvényes rendelkezések a magyarországi zsidók ról a XIX. század folyamán. —— Németek a laibaohi tartományban. _— ,,Munkaközösség a történelemért".
—— Az ellengyelesített németek visszavezetése. ——
(2. sz.). -——— Jakabbfy l')..- Kiket adott aBánság ma—
gyarsága ;) magyar művelődésnek? —— Schiff B.:
Az egykori ,,Temesi Bánság" 7sidó rendtartása
1776 lmi —— .4 német népcsoportra vonatkozó tör—
vények a Független Horvát Államban
Magya! Külpolitika (23.
Budapest 1942 m ) —-—— Polzovics I.:
mai helyzete és jövoje
ali. ?. sz..
A semlegesség
— Neller M.: Japán es a Szovjetunió. —— Sármáudy S.: Benes ésHodzsa számkivetésben.
M a g y a r S : e m I e (42. köl. 2. [INA] sz., Budapest 1942. m. ). _ Neuba'uer Gy.: A. drágmág.
—— Simontsits E.: A Kereskedelmi Bank száz éve.—"—
(3. sz.). —— Szász Zs.: Nemzet—i önrendelkezés-. % Lállrős l.: A magyar paraszttársadalom. MVarga I.:
A közgazdaságtan klasszikusai magyar nyelven '- Mitteilungen der Statzstisclfre'w Z e n'f r a l a ml 6 s (23. évi. 53—13! sz., Prága . 1952, ném. ) —— A Szudetavidék lakosságának— száma _
1869—1940 között. *
2—m3- szám
Nation und Staat (15. évi. 2. sz., Wien 1941, ném.). -——— Az első népcsoporttörvények Hor- vátországban. —— Pohl O.: Szlovákia megoldja a zsidókérdést. -—— Germán országalapítások Keleten. .
— (3. sz.). Heimberger P.: Népcsoport és gazdaság.
——- uon Stamati C.: A karéliai kérdés Finnország és a Szovjet-Unió között. —— Új népcsoporttörvé- nyek Horvátországban. —— (4. sz.). — 'i- Fittbogen G.: List Frigyes terve egy német újság megalapítá- sára Magyarországon. —— (5 sz..) —— Klein R.: A gottsoheei németek áttelepítése. —— Acker I.: Horvát nációnalizmus.
Népegészségügy(23. évf. 3. sz., Budapest 1942, m..) -—- Beznák A. és Csáky 'I.:
gok élettani értékmérése. —— Melly J.: Az idegbete- gek gondozásának megszervezése Budapesten —— A m kir. Országos Közegészségügyi Intézet tájékoz- tatója a vizviZSgalatok végzéséről. —— (4. sz.). ——
Bezna'k A.: A tudományos kutatás szerepe a ma—
gyarországi népélelmezési viszonyok megjavításá- ban. —_ Havas I.: Az egészségvédelmi szolgálatok vezető orvosainak felaa—dtai a zöldkeresztes kiskert- akcióval kapcsolatban —— Réthy A., Váczi L. és Zonda L.:
zása a komádi állami internátusban. —— (6. sz ). ——
Frank K.: Közegészségügyi Zomborban.
Nép és Családvédelem (2. évf. 2. sz., Budapest 1942, m.). —— Karvázy J.: A házassági kölcsön. —— Kamocsay J.: A szegénygondozás és a produktív támogatás. —— Kovács D.. A sokgyerme- kes családok jövedelmének fokozása.
Revista de Igiena Socialű (11 évi.
11—12.sz, Bukarest 1941 mm..) — Banu G: A
román nép eugenikája.
Revuelde lilnstitut International de Statístígue (9. évi. 3—4. sz., Háyu'1941,
—-—145—-——
Élelmianya— ,
Iskolás gyermekek egészségügyi gondo- * kérdések a visszatért _
1942
fr. ). —— Savorgnan F.: Miként hal ki, egy nemzedék?,_
—— Huber M.: A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Statisztikai Szakértő Bizottsága (1933—1939) 1-—
Meyer M: A rákhalálozás, rákbetegség és a rák—
megelőzés statisztikája. _ ;
Sehmollers Jahrbuch (65. évf. 6. sz, Berlin 1941, ném.). —— Kelter E.: A parasztháború gazdasági okai. —— Wald E.: A birodalmi eszme a , német kameralistáknál -— Möller H.: A gazdaság
térbeli rendje.
Sozíale Praxis (51. évi. 1. sz., Berlin
1942, ném). —— Biztosítás és ellátás. —— Herschel W.:
Az üzem konkrét rendje —— Preller L:
dalmi válság _. az Egyesült Államok sorsa. ——
(2. sz.). —- Lindemann: Munkavédelem a német.
bányászatban, —— (3. sz.). —— Steinle Th.: List Fri-*
gyes -— ma. —— Herschel W.: Házhelyátadás _ és
vállalatátirás. ,
Statistísche Rundschau (22 évi 7——
8. sz. Prága 1942, ném. és cseh). —— Machotka O.:
A boldog házasság a számok tükrében. —— Ullrich Z.: A középiskolai tanáruk helyzete. —— Trisku K:
A szellemi funkciók állandóságának kérdése külo- *
nös tekintettel a g- tényezőre. ,
_Statistík der Karpatlienld'nder (2.- éuf. 9. sz., Budapest 1942, ném.). —— Dohányterme- lés a magyar mezőgazdaságban. —— Szlovákiában mindenki havonta egy liter belföldi sört fogyaszt-
hat. — (10. sz.). -— A_vukovári magyarság kultúr—
munkája. —— Románia külkereskedelme 1941—ben.
—— (11 sz.). —— A szlovák mezőgazdaság belterjessé tétele. —— (13. sz.). —— A magyar söripar. —— Európa börellátása. _ (14. sz ) —— Magyarország sörgyárai
—— (15 sz). -— A kisipar részesedése Magyarország kivitelében. —— A magyar vasutak első 25 éve. _—
Cigányok a Nagy Magyar Alföldön, — (16. sz.). ——
Dohány a maoyar kíilkereskedelemben.
)KÚLÖNFÉLE
!. _ _
*Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.
Commission Hongroise pour la Fixatz'on des Valeurs de Statistigue Commerciale.
Szakosztályülések. — Séances de sectións. '
(Ötödik közlemény.) —— (Communication no 5.) XXII. szakosztály (elektrotechnikai cikkek és
járóművek) ülését mult évi április hó 30-án tar—
totta. Jelen voltak: Juhász Zoltán m. kir. kormány- főtanácsos, szakosztályelnök, Bud Kornél dr., Ko- uarcz Ernő, ifj. Majthényi Béla, Mátray Lóránt Stacho Aladár, Tahy Ferenc, Záborszkg Rezső, Zámor Ferenc bizottsági tagok, Haltenberyer Tibor és Ladomérszky Lajos szakértők.
Jendrassik György 1940. évi jelentése az elek- trotechnikai és járóműiparról:
Az 1940. évi foglalkoztatás az_előző évekhez viszonyítva emelkedést mutat, bár az év folyamán nem (volt egyenletes. Azévfordulón ugyanis erős emelkedés mutatkozott, amit azonban a hosszar-
tartó és abnormálisan hideg tél kedvezőtlenül be-
folyásolt. ,
A belföldi piac felvevőképessége az ország területi gyarapodása és a fokozódó ütemben végre- hajtott beruházások következtéhen erősen növeke-
dett. így végeredményben annak ellenére, hogy nagy exportterületeket veszítettünk el, teljes ren—
delési állományunk lényegesen emelkedett az előző évekhez képest. A belföldi rendelések kö—
zött kimagasló fontosságú Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek a Mátravidéki Villamos Elő- központ berendezéseire, továbbá hajógyárunkban tengeri hajókra és dunai hajókra vonatkozóyrenf delések.
Gyártmányaink áralakulásánál élesen külön kell választani az őnköltségek alakulását az el- adási árak alakulásától minthogy utóbbiak ható- sági intézkedések következtében (Árellenőrzés Orsz.
Kormánybiztossága) nem követték szabadon az önköltségekben mutatkozó változásokat
Árváltozás szempontjából különbözőnek kell tekintenünk a belföldi származású és a külföldi származású anyagokat. A belföldi anyagárak vál-
tozásánál, akárcsak az általunk gyartott gyártmá- 10
A társa— _
szam ,
nyek, áránál, fékezőleg hatott a hatósági árrög—
zítés, illetőleg árellenőrzés. Ennek következtében belföldi származású nyersanyagok, mint pl. nyers- vas, hengerelt vas, belfoldi szén, t'a, stb. az 1940.
évfolyamán csak kis mértékben változtatták az árnivójukat. Ezzel szemben, a külföldről származó anyagok, mint pl. férnek, ötvözőanyagok, porosz szén, öntődei koksz, stb. ára erősebben emelkedett.
így pl. a vörösréz kb. 25%-kal, csapágyfém 807- kal, porosz szén és koksz kb. 557-kal, stb.
drágult. VVVV
Külön megemitendő az olajok áremelkedése, ami kohászati üzemeink (olajjal fűtött kemencék)
és nyersOlajmotorjaink önköltségalakulását érez-, hetően befolyásolja. Ennek az emelkedésnek túl- nyomórésze a kincstári részesedés, illetve adótéte-
lek emelkedéséből származik. így pl. a gázolaj 100%'—kal, a gyorsfutóolaj 70%-kal emelkedett. *
Itt akarunk rámutatni egy másik áremelke- dési okra is, nevezetesen a pótanyagok által oko- zott drágulásra. Ezek a pótanyagok részben vagy már eleve drágábbak a helyettesítendő anyagnál, avagy másodlagos drágulásokat is okozhatnak, mint pl. a szerszámaeéloknál, ahol a magas krőm- és wolframtartalmú szerszámacélokat ala- csonyabb ötvözetü szerszámacélokkal, helyettesí- tik; ezeknél a pótanyagoknál a megmunkálási idők emelkednek és így —— ha a szerszámacélok egységára csökkent is' — a termelés végered—
ményben megdrágul. *
A béreket hivatalosan 1940 október 1—től kezdve 7%-kal emelték. Ezt az emelést a tisztvi—
selöi iletményeknek és azokkal összefüggő téte- leknek (adók, illetékek, stb.), továbbá az OTI és MABI járulékoknak közel azonos emelkedése kő—
vette. Ezt a hivatalos béremelést megelőzően kisebbmérvű béremelés állt elő a minimális óra- bérek és túlórák hatósági rendezésének következ- ményeképen.
A nyersolajmotorok, nyomdagépek, elektro—
mos készülékek stb. önköltségét, amelyeket ,,bér—
igényes gyártmányok"-nak tekinthetünk, elsősor- ban a bérek változása befolyásolja. Ezzel szem—
ben pl. vasszerkezetek, kazánok, öntvények —- anyagigényes gyártmányok —-lönkőltsége inkább az anyagár- változásával" mozog párhuzamosan.
Külön csoportba sorolhatók azok a gyártmányok, amelyekben sok a külföldi származású anyag, mint pl. az elektromos iparnak sok rezet, külföldi transzformátorlemezt vagy olajat igénylő gyárt, mányai. Ezeknek az önköltség változása a külső"
származású nyersanyagok, árváltozását azonnal
nyomon követte. , —
Ami az önköltségek időbeli alakulását illeti, úgy azt látjuk, hogy az 1940. év elején, a külföldi származású _nYersanyagok drágulása volt elsősor- ban érezhető, arninekf következtében elsősorban az elektromos iparba tartozó gyártmányaink drágul-
tak; az októberi héremeléskor pedig. főleg ,,bér-
igényes" gyártmányaink önköltsége szökött fel.
A különböző önköltségi összetevők, változása
—— rövid időtartamon belül vizsgálva —— nagy különbséget okozhatnakaz árkialakulásban, azon—
ban hosszabb periódust véve tekintetbe, a látszó- lag különböző gyártmányok átalakulása [bizonyos kiegyenlítődést mutat. így első megközelítéssel és átlagosanlaz év folyamán gyártmányainknál kb.
10—.—15%-os önköltségemelkedést állapíthatunk
meg.' , ,, , ,, *
Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztossága az önköltségben mutatkozó emelkedést csak igen
—_ _14'á, ——
kis mértékben, vagy egyáltalában nem engedte, tovább hárítani. Igy pl. a 7%-os béremelés Deák ' volt áthárítható. Az anyag-áremelkedéSek átkát?
tása csupán részben volt lehetSé'ges, mint "pl.
egyes fémeknél, ahol azonban ez az áremelkedés általában csak abban az esetben számlázható _a ' vevőnek, ha a szóbanforgó gyártmányban levő fém értéke az ősszgyártmány értékének egy bizo—v nyos megadott százalékát eléri. Előfordult, hogy) egyes gyártmányainkhan több ilyen százalékos—auf korlátozott anyagán—drágulás fordult elő, miyenrf külön-külön az engedélyezett százalék alatt maa";
radnak, tehát nem voltak átíhái'íthatők, annak ellenére, hogy a különböző okokból _származfó'lj drágulások együttes összege az önköltségét ímár'f lényegesen megemelte. ' _ * , "
Kovarcz Ernő jelentése az au—tomobilok Elám,—
évi förgalmáról: , Ö '.
A (háborút megelőző szisztematikus alatt:—mobile;—
gyártás Németországban az elképzelhető legma—pf gasabb szinvonalra emelte 'a motorizációtg Ez a:
megállapítás természetszerűen mentesek a személy—* v autókra vonatkozik, hanem helytálló a hasznos
kocsik minden ágazatára. ' !. ; *
A Magyarország és Németország között fenn—*"
álló szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolat ered—
ménye volt, hogy a német motorizációs gyártás készítményei nagyszámban jutottak el hozzánk és ! hazai kocsiiparunk igen nagy mértékben a nekünk—
megfelelő típusokkal gazdagodott—. A német gyár—.a tásban megnyilvánuló állandó szállitóképesség,"
éveken keresztül minden zökkenés nélkül látta el a fokozódó magyar vásárlási igényeket s ez"
maga után vonta a magyar piacon a német gyárt—' mányú gépkocsik elszaporodását, magával rántva így a magyar vonatkozású motorizáció fellendii-' lését is,
A háború óta, ha az eladási statisztika csök—
kenést mutat is, ez a kiesés főleg az üzemanyag és pnemnatikkérdéssel hozható összefüggésbe._
A német produkción kívül még az olasz?
gyártás dotálta Magyarországot.
A (háború utáni idő, tekintettel a felfokozott * munkára és a folyton fejlődő konstrukciókra, motorizáció szempontjából nagy reményekkel ke—
csegtet, mert a belterjes gyártás kétséget kizáró—
lag meghozza az új polgári típust, a százezrek kocsiját, amely árban és építésben erősen alá fogja támasztani a kisemberek gépkocsivásárlási kedvét.
A magyar kormány hangsúlyozottan rátér a nagyarányú útépítésre, a bekötő utak problémá—
jának megoldására s ez a kérdés egybevetve az , olcsó kocsik és motorizált mezőgazdasági gépek .—
iigyével, igen biztató képétmutatja Magyarország gazdasági fejlődésének. s a magyar automobiliz—e mus négen várt s esedékes nagyszámú kiugrását
már előre éreztette.
A kerékpárokat termelő ipar az országban annyira kifejlődött, hogy a szükségletet.- teljes mértékben fedezni tudja. Az utóbbi években mégis német kerékpárok behozatalát, egy meghatározott kontingensen belül, engedélyezték. '
A külföldi konkurrencia érvényesülésének , még az a közgazdaságilag hasznos,!ratáSa isvan, , hogy a belföldi termelőket a jobb, tökéletesebb ' minőségek előállítására serkenti és árszabályozóil
hatása van. ! , , " i'
A kerékpár használatának terjedése Magyar—
országon mind nagyobb _tért foglal és ezt termé—; ';—
szetesnek kell találni, mert a kerékpár ma a 'lng
2——3.szmm
olcsóbb közlekedési eszköz a kisember számára.
Mindazonáltal a lakosság még ma sincs annyira szaturálva kerékpárokkal, mint a nyugati álla- mokban. Ebben az irányban tehát még nagy fejlő—
dési lehetőség áll fenn.
Stacho Aladár jelentése: a mult évi adataink—
hozf képest a villamosgépek e's készülékeknél, ne- vezetesen a dinamomotorok és transzformátorok—
nál csak lényegtelen ártöbblet mutatkozott.
Az ólomkábeleknél az ólomfelár emelkedése következtében mintegy 2%-os árszaporulat tapasz—
talható.
A villamos főző- .és fűtőkészülékeknél, porszí—
vóknál stb. az ármelkedés mintegy 5%-os.
Ami az elektrotechnikai ipar termelési és for- galmi viszonyait illeti megjegyzem, hogy a helyzet- adta konjunkturális lehetőségeket nem lehetett tel—
jes mértékben hasznosítani, minthogy a legfonto- sabb anyagok a szabadforgalomban hozzá nem fér- hetők.
Szalay István jelentése az erősáramú elektro-
technikai cikkek 1940. évi termelési, forgalmi és árviszonyairól: Az elmúlt esztendőben az elektro—
technikai ipar foglalkoztatása erősen emelkedő irányzatú volt, ami elsősorban a belföldi fogyasz- tás növekedésének, másodsorban pedig a külföldi árubehozatal általánosan ismert nehézségeinek tu- lajdonitható.
Sajnos az elektromosipar a mutatkozó nagy szükségletet csak részben tudta kielégíteni, mivel az elektromosiparban nélkülözhetetlen anyagok, mint fémek, gumi, pamut és egyéb szigetelőanya—
gok csak korlátolt mértékben álltak rendelkezésre.
Különösen a vörösréz és gumi hiánya állította igen nehéz feladat elé iparunkat, amely minden esetben igyekezett pótanyagok felhasználásával a fennálló nehézségeket leküzdeni. A pótanyagok felhaszná—
lása azonban kőltséges kísérleteket, a gyártás pedig különleges új szerszámok beszerzését igényelte és úgy ezen többletkiadások, mint az ipari termelésre nehezedő és folyton növekvő szociális terhek jó foglalkoztatás ellenére is az egyes iparvállalatokat Válságos helyzetbe sodorták. Különösen nagy meg—
terhelést jelentenek a vállalatokra a katonai szállí- tások, amelyeknél a rendeléseket nem végleges árakon adják ki, hanem az árakat az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa utólag állapítja meg.
lly körülmények mellett a legtöbb iparválla- lat nem tud gépi berendezésének felújítására tőke- alapot létesíteni, azonfelül különösen a pótanya—
gok felhasználása és alkalmazása terén nem tud
előre haladni, mert az új szerszámok készítésére fedezet nem áll rendelkezésre, illetve az e címen eszközölt befektetéseit nem tudja amortizálni. Fon- tos közgazdasági érdek, hogy a magyar ipar már most felkészüljön az eljövendő békebeli termelésre, amidőn majd meg kell küzdenie a kül- földi áruk versenyével. Forgótőke nélkül, elavult és elhasznált gyári berendezéssel az ipar sehogy sem fog tudni megfelelni jövendő feladatainak.
Ezekre a körülményekre iparunk ismételten fel—
hívta az illetékes szakkörök figyelmét.
A fokozott belföldi kereslet mellett különösen a balkáni országokból jelentkeztek komoly export—
lehetőségek, meglehetős jó árviszonyok mellett, amelyeket azonban iparunk csak igen kis mérték—
ben tudott hasznosítani.
XXIII. szakosztály (műszerek, optikai üvegek, hangszerek, órák, nemesfémipar termékei, drága- és féldrágakövek, díszműáruk, játékszerek, fény- képészeti cikkek, film) ülését mult évi május hó
——-l47-—— 1942
13-án tartotta. Jelen voltak: Castiglione Henrik, Félix Aladár, Herpy Arnold, Horváth Gyula, Lipp Ernő, Opitz László, Petz-ich Gyula, Radványi István, Rucz Gyula, Schmidt Rezső, Schmidt Ottó, Szom-
bathy Ferenc, Ttuac Jenő bizottsági tagok, Kron—
berg László dr. és Mogyoróssy Frigyes szakértők.
Szombathy Ferenc jelentése a nemesfémípar és kereskedelem 1940. évi helyzetéről:
Az. év első felében a konjunkturális kereslet nyomai még nemigen láthatók. Az év első fele szakmai szempontból általában rosszabbnak mu—
tatkozik, mint az 1939. év. A forgalom kisebb, oly- annyira, hogy pl. a hazai ezüstművesipar az év második felében jelentkező konjunkturális tünetek ellenére sem éri el a teljes évben a tavalyi terme—
lést és a platina fémjelzés is alatta marad az 1939.
évi termelésnek.
Az évközi katonai behívások a mestereket hetekre, hónapokra távoltartották a munkától és a munkás nélkül dolgozó kismester, tehát a szakma legszegényebb rétege, kénytelen volt műhelyét rövidebb—hosszabb időre elhagyni. Erdély egy részének és a keleti részeknek 1940. ,évi szeptem- ber havában történt visszacsatolása sem befolyá- solhatta már jelentősen az 1940. évi forgalmat.
A visszacsatolt keleti és erdélyrészi területekről hazatért mintegy 300 aranyműves, órás és keres- kedő, amint látni fogjuk, egyébként is aránylag nagy raktárral rendelkezett és ezért egyelőre nem is volt szükség árura. A M. kir. Fémjelző és Fém—
beváltó Hivatal részéről a keleti és erdélyi ország- részek ékszerészei raktárkészleteinek a felülvizs- gálása és ott a román fémjellel ellátott áruknak a magyarországi forgalombahozatalra jogosító kész- letjellel való ellátása most van folyamatban. Az erdélyiek raktárkészlete a kétévi termelésuket is meghaladja. Az újonnan visszacsatolt teruleteken élő aranyműves iparosok atrianoni Magyarország atla- gos aranyfémjelzésének majdnem 5%-át, az ezust-_
művesek pedig átlagos ezüst fémjelzésének tobb, mint 4%%—át termelik. Ha már most összehason:
lítjuk a visszatért országrészek népességét a régi csonka-ország népességével és az ott élő iparo—
sok számát a trianoni Magyarország iparosainak számával, úgy azt látjuk, hogy ez a számarány arányos, tehát a visszatért területek árubeszerzés szempontjából önellátás alapján állhatnak, vagyis az erdélyrészi szakmai iparosok megfelelő szám- ban vannak arra, hogy a visszatért területeken [élő kereskedőket áruval ellássák. Ez a helyzet feltét- lenül egészséges, mert így a visszatért mesterek megélhetése biztosítottnak látszik. Ezzel szemben komoly nehézségeket okozott kezdetben az a' körülmény, hogy a román impérium alatt a nemesfémtárgyakat igen súlyos illetékek terhelték, tehát a visszakerült raktárakon levő nemesfém- áruk és órák sokkal többe kerültek és drágábbak voltak, mint a trianoni Ország piacain eladásra ke- rülő áru. A két piacot ár szempontjából közös nevezőre hozni hosszabb ideig nem volt lehetséges, ezért az Árkormánybiztosság az országos áraktól eltérő magasabb árakat állapított meg Erdély részére.
Az 1940. év arany, ezüst és platina összfor- galma jóval az 1939. évi mögött maradt. Némi emelkedést mutat a belföldi aranyáru fémjelzése.
Ha azonban összeadjuk a belföldi aranyárulfém—
jelzésta külföldi behozatallal, amely 1940, évben 61%-kal visszaesett, azt látjuk, hogy az aranyáru forgalma az 1939. évhez viszonyítva kb. 11%'—kal
csökkent. ' * *'
10*
2—3. szám
A zsebórabehozatal az 1939. évhez viszonyítva megnövekedett számban és értékben is. Értékben jelentősen megnövekedett az álló falióraimport, de súlyban már nem annyira. Ezt,-az árut úgyszól—
ván kizárólag Németországból importáljuk és a német áru az utolsó évben lényegesen megdrágult.
A legnagyobb importunkat a német eredetű áruból a 929/a vámtarifaszám alá tartozó ú, n. konyhai fali— és ébresztőórák teszik ki. Ebből a cikkből az 1939. évhez viszonyítva súlyban kb. 40%—kal töb—
bet hoztunk be, viszont értékben kb. 76%-kal fizettünk többet érte. Ennél a cikknél a mérsékelt forgalo'mnövekedés mellett az áru drágulása a lé- nyegesebb tényező.
A svájci órabehozatal terén az év második felében nehézségek mutatkoznak. A magyar—
svájci kereskedelmi megállapodás szabja meg az óraimport évi értékösszegét ma tágithatatlan keretben, mert azok a termelvények, amelyekkel Magyarország a svájci importot kiegyenlíti, a rossz termés folytán megcsökkentek, viszont az utolsó évben az óraimportőrök száma RO—ról ISO-ra emelkedett, s ezért a megnövekedett beho—
zatali igényeket nem lehetett kellőképen kielégí—
teni. Az 1939. évi IV. törvénycikk alapján az át- állításaz örakereskedelemben most van folyamat- ban. A zsidó cégek az év folyamán már igen kevés behozatali engedélyt kaptak, a Külkereskedelmi Hivatal inkább az újonnan alakult cégek behoza- tali engedélyeit igyekezett honorálni. A régi beve- zetett elsőrendű óramárkák még a régi kezekben vannak, minthogy azonban —— amint említettük ——
ezek a kezek 1940. évben nem kaptak elegendő
behozatali engedélyt, az elsőrendű áru mind-
inkább kevesebb lesz a piacon 5 helyét az olcsóbb márkájú áruk foglalják el. Az év utolsó hónap- jaiban az elsőrendű óramárkákban már komoly hiány mutatkozik, s minthogy ezeket a márkákat nem pótolják az olcsóbb minőségű órák, a kérdés úgy az órakereskedelem, mint a nagyközönség éi'tlekeinek a védelmében még megoldásra ,vár.
A budapesti és pestkörnyéki kereskedőknek a magánfelektől történt vásárlása értékben csökkent Ennek oka főkép abban keresendő, hogy a nagy—
közönség a háborús izgalom miatt nem vált meg fölöslegesen az értékesebb nemesfém- és ékszer"
tárgyaitól, ha tehát számszerint nem is került kevesebb áru eladásra, de mindenesetre kisebb értékű ékszertárgyakat adtak el, tehát csak olyan értékeket, amelyektől okvetlen meg kellett válniok.
Mirthogy pedig a Csarnok készáruforgalma is régi
árukból adódik (ide az a régi áru kerül, amelyet
a detailkeresked'ők a csarnok—kereskedők útján hoznak forgalomba), csökkent értékben a Csarnok készáruforgalma is.
Az aranyművesipar az 1940. év folyamán még elegendő nyersanyaggal rendelkezik. Az aranyellátást továbbra is a 2860/1935. M. E. számú rendelet alapján szervezett Bizottság szabályozza és ebben az évben a piacon előforduló törtarany fedezte a nemesfémipar anyagszükségletét. Az aranyművesipar az 1940. évben több, mint ezer- ötszáz kilogramm tizennégykarátos aranyárut fémjelzett, ezt az egész mennyiséget a nemesfém- ipar kizárólag a szabadtorgalomban önellátás alapján szerezte be, tehát anyagellátás szempont—
jából a 2360/1935. M. E. számú rendelet alapján szervezett Bizottság kiutalásait nem kellett igénybe venni. (Az 1939. évben a 2360/1935. M. E.
számú rendelet alapján szervezett Bizottság az
,,19433
aranyműVesipar részére a teljes aranysziikséglet 9'75%-ára adott még vételi igazolványokat.) *
Ez a helyzet tulajdonképen 1940 december hó l-ig állott fenn, amikoris a fogászok *részére'szótgi kiutalásokat a Pénzintézeti Központ már nem az 5800-as színarany-bázison, hanem a napi tört- arany—árházíson szolgáltatta ki. Ettől az időtől kezdve a használt fogászati arany már elkerülte az ékszerészeket, s ez a naplófeljegyzések szerint az ékszerészeknél a nemesfémanyag ellátásában kb. 250 kg hiányt okozott. December l-töl kezdve tehát a 2360. M. E. számú rendelet alapján szer- vezett Bizottság egyrészt, hogy azt a hiányt pó- tolja, amelyet a használt fogarany kiesése az ék—
szerészek'nél okozott, másrészt, hogy a piacon jelentkező kevés törtaranykínálaton segítsen; a kisebb aranyművesmesterek részére ismét vételi igazolványt szolgáltatott ki. Ez a kiutalás azonban az 1940. évben még olyan minimális mennyiség volt, hogy az 1940. évi anyagellátásnál nem vehető komolyan figyelembe.
Az ezüstellátásban sincsenek zavarok még, annak ellenére, hogy az év második negyedétől az czüstnyersanyag—import teljesen leállott. Az év második felében az összes háborút viselő államok, de a semleges államok is a nyers nemesfém kivi—*
telét leállították.
Az ezüstművesiparunk az év márciusától kezdve október haváig így kizárólag a saját kész- leteiből, a magánkezek által áruba bocsátott ezüst—
ből, törtezüstből és a recski bányáknak a Csarnok forgalmában áruba bocsátott színezüstjéből fedezte szükségleteit.
Az ezüstella'tás terén döntő változást hozott a keleti részek és Erdély egy részének hazatérése.
A hazatért területekkel együtt visszakaptuk a bányavidékeink egy részét, nevezetesen Nagy—
bányát, ahol a két nagyobb bánya mellett több kisebb bánya termel ezüstöt, s így a hazai bányák termelésével normális kereslet mellett el tudjuk látni az ipart.
Az ékszerészeink egyik nyersanyagáhan, a plati- nában, az egész év folyamán komoly hiány mutat- kozik, de a csökkentett szükségletet a piacon levő tört platina még fedezi.
A brilliánsáru—behozatal az év folyamán telje- sen szünetelt, úgyhogy az ékszerészipar a legna- gyobb nehézségekkel küzdött. Úgyszólván kizáró—
lag az országban levő régi kövek feldolgozásából fedezte szükségletét.
A féldrágakövek behozatala símán bonyoló—
dott le, áruszükéről nem panaszkodtak.
Exporttevékenységet a nemesfémipari szakma 1940-ben nem fejtett ki, minthogy ebben az évben a kivitel a nemesfémek kiszállítása és a háborús viszonyok miatt áthidalhatatlan nehézségekbe ütközött. Az exporttevékenység leallitasa ötvös- iparosainkat érintette igen súlyosan, mert az ötvösiparunk az utolsó évek során több külföldi államban már piacot talált és az exporttevékenység komoly fejlődést mutatott,
A szakmai helyzetképhez tartozik a szakmai ipari munkások bérkérdésének az ismertetése is.
Az ezüstműves munkások átlagos heti bére az év túlnyomó részében 40—50 pengő volt, az arany—
munkásoké 45 pengő, a platina— és ékszerkészítö—
munkások 55 pengőt kerestek. A munkabérek fel—
javításáról szóló 7%—os rendelkezést a rendelet utasítása szerint ebben az) iparban is keresztül—
vitték anélkül, hogy a munkabérek felemelését a vásárlóközönségre áthárították volna. Az órásipari
2—3. szám
-—149—— 1942
munkások heti keresete 25—30 pengő volt. Az év folyamán az ipari műhelyek a heti 48 órát kidol- gozták, szezon-időben a megengedett keretek kö—
zött meglehetősen erősen túlóráztak is. Az 1939.
IV. törvénycikk hatása úgy a szakmai iparban, mint a kereskedelemben is már láthatólag jelent—
kezik. Ha az egyéni fémjelzési adatokat nézzük, azt látjuk, hogy a keresztény kismesterek munká- banigen jelentős tért hódítanak. Áll ez úgy az aranyművesekre, mint az ezüstművesekre is.
A budapesti adóközösség feljegyzése szerint az elmult év folyamán öt iparigazolványt szüntettek meg és harminc iparigazolványt adtak ki. Az ön- ellátási alapból Budapesten három mester részesült, kettő közülük detail-üzletet nyitott, egy műhelyét vezeti tovább. A szakmai hitelező védegylet jelen- tése szerint 1940—ben fizetésképtelenség nem for—
dult elő, annak ellenére, hogy a hitelélet a normá—
lis keretek között mozgott. Ez a tény a szakmai kereskedők komoly anyagi megalapozottságát bizo- nyítja, de ezenfelül több más körülmény is elő—
segítette a kereskedők fizetőkészségét, nem utolsó sorban a raktárérték emelkedése, amely a nyers- anyag érte'kemelkedésével áll összefüggésben. Mint- hogy pedig a nyersanyag drágult, a tárgyak eladási ára változatlan haszonkulcs mellett is megfelelő százalékkal emelkedett. De megszilárdítottak a szakmai kereskedők fizetőképességét az év utolsó másfél hónapjában jelentkező konjunkturális vásár-
lások is. ,
A nemesfémtárgyak eladási árait ez évben is az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa által a Csarnokban életrehívott ár'jegyzőbizottság jegyezte és az általa jegyzett árak a szakmabeli kereskedők és iparosok számára kötelezők. A jegyzett árakon felül eladni tilos. Az árjegyző bizottsag jegyzi az arany nyersanyag, vagyis a törtarany, a színezüst, törtezüst, szin- és törtplatina, továbbá a detail- kereskedelemre érvényes nemesfém készáruk árát.
A, készáru jegyzésének árelemzése a tizennégykará—
tos aranyáruknál a következő: a törtarany hivatalo—
san jegyzett napiára, plusz 12'% differencia, plusz gr-ként 8 fillér fémjelzési díj, plusz munkadíj, plusz maximálisan 30% brutto haszon.
Az ezüst— és platinaárukkalkulációja megegye—
zik az aranyáru kalkulációjával, a megfelelő fém- jelzési dijjal és a szokványos differenciával.
Az aranykészáru ára az 1940. év folyamán:
a) karikagyűrű a törtarany árától függően grammonként 8'20—9'70 P között változott;
b) 14 karátos egyéb aranyáru a törtarany árá—
tól függően 9—12 P között változott.
Az ezüstkészáru ára az 1940. év folyamán;
a) 800-as finomságú tálca és étkészlet ára grammonként a színeziist árától függően 19—24 fillér között változott;
b) SOO-as finomságú dísztárgyak ára gram- monként a színezüst árától függően 23—29 fillér
között változott. , _
A platina késuzárú árfolyamát az árjegyző—
bizottság nem jegyezte.
Azt mondottuk, hogy az arany készáru árjegy—
zése aszerint fluktuált, ahogyan a törtarany, illetve a színeziist árfolyama a piacon kialakult. Ha végig- nézzük az arany és ezüst áralakulását, azt látjuk.
hogy ez igen erősen változott. Az év folyamán a törtarany legalacsonyabb pénzkurzusa grammon—
ként 5'20 P volt, a legmagasabb pénzkurzusa pedig 7 P, a legalacsonyabb áru kurzusa 5'60 P, a leg- magasabb pedig 730 P. Tehát azt látjuk, hogy az árakban az árkurzusokat ve've figyelembe, mint—
hogy a nemesfém—piacon a kötések rendszerint az árukurzuson jönnek létre, több mint 30%-os ki—
lengés mutatkozik. Vajjon mi okozza az arany fluktuálását, amikor tudjuk, hogy árban teljes mér- tékben elszakadtak a piacok az irányító nemzet- közi piacoktól, tehát nem is függenek azoktól. Ez tényleg így is van és mégis, minthogy az arany ma még megmaradt nemzetközi viszonylatban érték- mérőnek, erősen reagál minden olyan nemcsak bel—
földi, de külföldi eseményre is, amely úgy gazda- sági, mint politikai szempontból bármely irányban kihatással lehet.
Nézzük meg, hogyan alakul a készáru árjegy- zése a nyersanyaghoz viszonyítva.
Nyersanyag és készárri árviszonya a nemes- fémiparhan.
a) Arany.
Törtarany ;
H () átlagár : Készáru—jegyzés Pengő ?
január . . *6'36—6'66 10'— *) február . 6'32—6'60 10'——
március . 6'10—6'40 10'——
április . . 5'80—6'10 9'00—11'00**)
május . 6'01—6'31 9'00—11'00
június . . 6'72—7'02 9'72—11'72
július . 6'10—6'40 9'26—11'26
augusztus . 5'75—6'50 9'10—11'10 szeptember. . 5'36——5'65 8'80—10'80 október . 5'42—5'75 9'00—11*00 november , . . 5'96—6'26 9'20—11'20 december . 5'96—6'26 9'20—11'20
b) Ezüst.
, Színezüst Készáru
H 0 ügy;? tálca és étk. dísztárgy
január—május 120—150 19'04—22'0 23'0—27'0 június—július 140—150 21'0—24'0 25'0—29'0 augusztus—október 130—14820'0—23'0 24'0—28'0 október—december 125—13619'5—22'5 23'5—4—27'0 Előző oldalon *) januártól április 10'ig csak a karikagyűrű árát jegyezték.
**) 14 karatos aranyát-u ara.
Ha a kiskereskedői haszon szempontjából vizs—
'gáljuk a fenti kimutatásokat, látjuk, hogy a detail-
*kereskedő haszna úgy az arany-., mint az ezüst- tárgyak eladásánál jóval az Arkormánybiztosság által engedélyezett 30%-os haszon alatt marad. Ha az Árkormánybiztosság által jóváhagyott és előbb
ismertetett árelemzés szerint kalkulálnak, azt lát-
juk, hogy a detailkereskedő brutto haszna az aranytárgyaknál átlagban a törtarany árfolyamá- nak középértékét véve alapul, az 1939. évi augusz- tus 26-i árkormánybiztosi rendelet szerint meg- kötött ipari munkabérek mellett az engedélyezett legmagasabb árról lefelé számítva, alig 20%, a jegygyűrűknél pedig 10—15% között mozog. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy az árjegyző bizottság a jegyzéseknél a spekuláció megakadályo—
zására erősen visszatartja a nyersanyagárakat s így sokszor képtelen a kereskedő, ha az eladásait fe- dezni akarja. nemcsak a jegyzett középárnál, de a jegyzett áron felül is nyersanyagot beszerezni. Ter—
mészetesen a magasabb áron szerzett nyersanyag
