Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon

(1)

(2)

Lelkiségtörténeti tanulmányok

Az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport sorozata

Sorozatszerkesztő Szelestei N. László

A sorozatban megjelent:

1. Lelkiségtörténeti számvetés

2. Régi vallásos énekek és énekeskönyvek 3. Régi magyar imakönyvek és imádságok 4. Az áhítat nem hivatalos alkalmai és formái

az 1800 előtti Magyarországon 5. Misztika a 16–18. századi Magyarországon 6. Szelestei N. László, Irodalom és lelkiség 7. Menny és pokol a barokk kori ember életében 8. Közkincs: Tanulmányok a régi magyarországi

prédikációk kompilációjáról

9. Kovács Eszter, A Makula nélkül való tükör cseh forrásai 10. A nők és a régi magyarországi vallásosság

11. Régi magyar népénekek és imádságok

12. Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon

(3)

a régi Magyarországon

Szerkesztette

Báthory Orsolya és Kónya Franciska

MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Budapest, 2016

(4)

Készült

az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoportban, a Szerkesztők a Kutatócsoport munkatársai

A kötet a Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport konferenciájának (Budapest, 2015. április 16–18.) előadásait tartalmazza

A borítón elöl:

Keresztély Ágost temetési menete (Adam Pühler metszete, Regensburg, 1725)

Hátul:

Részlet Tarnóczy István Mennybe vezérlő kalauz című művének címlapjáról (Nagyszombat, 1675)

ISBN 978-963-508-815-7 ISSN 2060-7385

Tördelte: Báthory Orsolya A sorozat címlapterve: Szentes Éva Nyomdai munkák: Séd Nyomda Kft.

Ügyvezető igazgató: Katona Szilvia www.sednyomda.hu

(5)

A Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport

2015. április 16–18-án tartott Az egyházi reprezentáció megnyilvánulásai Magyarországon 1800-ig konferenciáján elhangzott előadások ... 9 VARGA LAJOS

A VIII. lelkiségtörténeti konferencia megnyitója ... 13 BÁN IZABELLA

Egyházi és világi reprezentáció megjelenése a társulati

imakönyvekben ... 17 BARNA GÁBOR

Kegykép-koronázások a 17–18. században – és utána ... 25 BÁTHORY ORSOLYA

Batthyány József esztergomi érsek főispáni beiktatása ... 45 BOGÁR JUDIT

Pázmány Péter Imádságos könyvének kiadásai és a reprezentáció ... 59 CZIBULA KATALIN

Metastasio szerepe a magyar jezsuita iskolai reprezentációban ... 79 DÉRI ESZTER

Esterházy Imre temetése ... 93 DÓBÉK ÁGNES

Barkóczy Ferenc esztergomi reprezentációja ... 103 GÖRÖG DÁNIEL

Bakócz Tamás római bevonulása ... 113 HENDE FANNI

A magyar uralkodókoronázás egyházi szertartása a 18. században ... 121 HEVESI ANDREA

Az egyházi reprezentáció és az önreprezentáció kapcsolata a 16–17. századi protestáns gyülekezeti énekeskönyvekben –

A 17. század végi kolozsvári unitárius nyomda ... 133

(6)

A Győri (Szombathelyi) Egyházmegye 18. század közepi példáján ... 143 HUBERT ILDIKÓ

Egyházi és világi főméltóságokról/főméltóságokhoz

írt versek képi világa ... 163 KÁDÁR ZSÓFIA

Fundatores et benefactores –

Jezsuita intézmények alapítói és jótevői a rendi emlékezetben

a 17. századi Magyar Királyságban ... 195 KÓNYA FRANCISKA

Magyar nyelvű esküvői beszédek és köszöntők a 16–18. századból .... 209 KÖKÉNYESI ZSOLT

Egy magyar főpap jelenléte és karrierútja a bécsi udvarban –

Vázlat Erdődy László Ádám nyitrai püspök életrajzához ... 223 LIPP MÓNIKA

Egyházi reprezentáció Egerben Erdődy Gábor

és Barkóczy Ferenc püspökök idejében ... 255 M. HORVÁTH MÁRIA

Pázmány Péter magánkönyvtárának újabban azonosított kötetei ... 267 MACZÁK IBOLYA

Keresztély Ágost temetése ... 273 MEDGYESY S. NORBERT

A váci piarista gimnázium színi előadásai (1722–1747)

helybéli egyházi méltóságok reprezentációjában ... 285 PÁLFFY GÉZA

Küzdelem a király- és királyné-koronázás jogáért

a kora újkori Magyarországon ... 299 PAPP INGRID

Egy felső-magyarországi könyvműhely szerepe a 17. századi

lutheránus reprezentációban ... 315 RUSZKAI ZSÓFIA

Lodovico Antonio Muratori és az „igazság szeretete” ... 325

(7)

SZELESTEI N. LÁSZLÓ

Esterházy Imre hercegprímás aranymiséje (1738) ... 343 T. ORGONA ANGELIKA

Pannonhalma hétpecsétes titka – A Pannonhalmi Főapátság

barokk pecsétnyomói . ... 361 TORNAY KRISZTINA

A jászói premontreiek templomának barokk újjáépítése –

Egy katolikus férfi szerzetesrend spirituális önértelmezése... 377 TÜSKÉS ANNA

A nagyszombati Szent Miklós székesegyház kegyképének tisztelete ... 397 VOIGT VILMOS

Látványlakoma III. Károly koronázási ebédje (1712)

alkalmából ... 411 Személynévmutató ... 413 Inhalt ... 431

(8)

(9)

2015. április 16–18-án tartott Az egyházi reprezentáció megnyilvánulásai Magyarországon 1800-ig című

konferenciáján elhangzott előadások

V^ARGAL^AJOS(Vác)

A konferencia megnyitója PÁLFFY GÉZA (Budapest)

Küzdelem a király- és királyné-koronázás jogáért a kora újkori Magyarországon HENDE FANNI (Budapest)

A magyar királykoronázás egyházi szertartása a 18. században ROKAY ZOLTÁN (Budapest)

Pietro Metastasio „komoly” darabjai Patachich Ádám nagyváradi püspök szín-padán, és annak szomorú vége (Adalék)

CZIBULA KATALIN (Budapest)

Metastasio a magyar egyházi reprezentációban MEDGYESY S.NORBERT (Piliscsaba)

A 18. századi jezsuita és piarista iskolai színjátszás főpapi mecénásai PAPP INGRID (Budapest)

Egy felső-magyarországi könyvműhely szerepe a 17. századi lutheránus reprezentációban HEVESI ANDREA (Szeged)

Az egyházi reprezentáció és az önreprezentáció kapcsolata a 16–17. századi protestáns gyülekezeti énekeskönyvekben – Egy különös példa: a 17. század végi kolozsvári unitá rius nyomda

S^ZELESTEIN.L^ÁSZLÓ(Piliscsaba–Budapest) Esterházy Imre hercegprímás aranymiséje (1738) G^ÖRÖGD^ÁNIEL (Budapest)

Bakócz Tamás érsek reprezentációs eszköztára BÁTHORY ORSOLYA (Budapest)

Az esztergomi érsekek főispáni kinevezésének reprezentációs elemei HUBERT ILDIKÓ (Budapest)

Egyházi- és világi főméltóságokról/főméltóságokhoz írt köszöntő versek képi világa BÍRÓ CSILLA (Budapest)

Esterházy Pál nádorrá választása és „a tizenkét István nevű hős”

(10)

T.ORGONA ANGELIKA (Budapest)

A Pannonhalmi Főapátság kora újkori pecsétnyomói KISS ERIKA (Budapest)

A Pécsi Püspökség 18. századi ötvösművei HORVÁTH SÁNDOR (Szombathely–Narda)

Reprezentálás öltöztetős szobrokkal a körmeneteken – A Győri (Szombathelyi) Egy házmegye 18. század közepi példáján

KÓNYA FRANCISKA (Budapest)

Magyar nyelvű esküvői beszédek és köszöntők a 16–18. századból SZVORÉNYI RÓBERT (Budapest)

Pongrátz György Centuria chronographicorum című műve M^ACZÁKI^BOLYA (Budapest)

Keresztély Ágost temetése D^ÉRIE^SZTER (Budapest)

„Az örökké valóság háza” – Esterházy Imre temetése BÁN IZABELLA (Piliscsaba)

Egyházi és világi reprezentáció megjelenése a társulati imakönyvekben S^ZULYR^ITA(Piliscsaba)

Társulati reprezentáció a nyugat-dunántúli szabad királyi városokban a 18. század első felében

KÁDÁR ZSÓFIA (Budapest)

Fundatores et benefactores: jezsuita intézmények alapítói és jótevői a rendi emlékezetben a 17. századi Magyar Királyságban

TÜSKÉS ANNA (Budapest)

A nagyszombati Szent Miklós székesegyház kegyképének tisztelete BARNA GÁBOR (Szeged)

Kegykép-koronázások a 17–18. században és utána TORNAY KRISZTINA (Debrecen)

Egy katolikus férfi szerzetesrend spirituális önértelmezése – A jászói premontreiek temp- lomának barokk újjáépítése

LIPP MÓNIKA (Eger)

Egyházi reprezentáció Egerben Erdődy Gábor és Barkóczy Ferenc püspökök idejében DÓBÉK ÁGNES (Piliscsaba)

Barkóczy Ferenc érseki reprezentációja

(11)

BOGÁR JUDIT (Piliscsaba–Budapest)

Pázmány Péter Imádságos könyvének kiadásai és a reprezentáció RUSZKAI ZSÓFIA (Piliscsaba)

Ludovico Antonio Muratori és az „igazság szeretete”

M.HORVÁTH MÁRIA (Budapest)

Pázmány Péter magánkönyvtárának újabban azonosított kötetei MÉSZÁROS KLÁRA (Pozsony)

[Pázmány Péter magánkönyvtárának a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban lévő kötetei]

(12)

(13)

VARGA LAJOS

A VIII. lelkiségtörténeti konferencia megnyitója

Jelen konferenciánk szervezője az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Ku- tatócsoportja. Amennyiben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oldaláról nézzük a munkálatokat, nyilvánvalóan a katolikus egyházon belül kifejlődött lelkiségről van szó. A reprezentáció fogalmát nagyszerűen leírja a Balassi Kiadó által napvilá- got látott Magyar művelődéstörténeti lexikon tizedik kötetének azonos elnevezésű szó- cikke. A kiadott program arról tudósít bennünket, hogy a konferencia ennél is szé- lesebb körben dolgozza fel a témát, hiszen a protestáns egyházak is szóba kerülnek.

A reprezentáció ebben az értelemben a katolikus, illetve a keresztény mentali- tás és lelkiség megnyilvánulása irodalmi művek, valamint a tárgyi emlékek segít- sége által. Az egyházi reprezentáció ezen a konferencián nemcsak lelkiségtörténeti szempontból kerül tárgyalásra, hanem az egyházi élet egyéb területei is szóba ke- rülnek. Ha a lelkiség megnyilvánulását vesszük tekintetbe, ebbe a népi vallásosság is beleértendő. Mégis leginkább a főúri reprezentációról szoktunk beszélni, mivel a népi kultúra is merített a felsőbb társadalmi rétegek világából.

Mivel az egyházi hierarchia a társadalom közép vagy felső rétegéhez tartozott, ezért a főpapi reprezentációnak sajátos jellege volt. Az alsóbb papság a barokk korban a papszentelés által a nemesi osztályba került. A püspökök sokszor az arisztokrácia köréből kerültek ki, a vidéki papság pedig a helyi földesúrral való kapcsolata miatt is részese lett a közép vagy felső rétegek életének. A reprezentá- ció kifejezi a méltóságot, melynek egyik kelléke a tárgyi világ, a másik pedig a szel- lemi alkotások iránti nyitottság, azok megbecsülése. Ehhez a társadalom felsőbb rétegeiben hozzátartozott a művészetek pártolása is, mely megvalósulhat az irodalom, például egy könyvnek a dedikációja, az építészet, a szobrászat, a képző- művészet révén és így tovább. Hasonló értéke lehet a történetírásnak vagy a csalá- di levéltáraknak, melyek a család származásáról tesznek tanúságot. Ide tartozik akár egy monostor vagy kolostor létesítése is.

Szerzetesek esetében a reprezentáció sokszor a templom épületében, annak berendezésében, a kolostor könyvtárában vagy refektóriumában nyilvánult meg.

Ennek is szép példái figyelhetőek meg a jezsuita templomok esetében, többek kö- zött azért, mert a barokk stílus eleve szoros kapcsolatban állt a jezsuita renddel.

Ennek a stílusnak a megjelenése sok esetben a középkori hagyománnyal való sza-

Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 12), 13–15.

(14)

kítást jelentette. Azt hiszem, hogy ennek nagyszerű példája lehet egy másik szerzetesrend, a ciszterciek. Míg a középkori monostortemplomaik igen egyszerűek, a barokk kori templomaik – mint például a zirci bazilika is – ugyancsak felékesítet- tek. Ez vonatkozik a 18. századi bencés építkezésekre is.

A reprezentáció továbbá átszövi az élet egészét, erre jó például szolgálnak a korabeli köszöntők, az egy-egy alkalomra mondott beszédek vagy versek. A repre- zentáció milyenségét a vagyoni helyzet is meghatározta. A főpapi mecenatúra is jelentős volt a magyar kultúra kibontakozásában. Ugyanakkor nem lebecsülendő a társadalom felsőbb rétegéből származó egyházi intézményeket támogató mece- natúra, mellyel az arisztokrácia köréből kikerülő személy templomépítéssel, szerzetesek letelepítésével fejezte ki keresztény mivoltát. A Váci Egyházmegyében ti- pikusan ilyen gr. Koháry István vagy gr. Grassalkovich Antal. Mivel a főpapság a főúri osztállyal vált egyenrangúvá, így az egyházi reprezentáció is része lett a főúri reprezentációnak, a főúri pedig része lett az egyházi reprezentációnak. A kettő egybefolyt egymással. Ennek igen szép példái a püspöki paloták, de az ausztriai bencés monostorok is. Ilyen például a melki apátság. Sok esetben ilyenek a kápta- lani csillagok is, melyek már a falerisztika területét érintik. A főpapi reprezentáció megnyilvánulását mind a mai napig őrzik a székesegyházak, azok kincstárai, a tör- ténelmi múlttal rendelkező egyházi könyvtárak és a különböző egyházi és világ gyűjtemények. Kegyúri templomaink is értékes emlékei a főúri reprezentációnak.

A világi és az egyházi reprezentáció egybefonódása sok esetben a védőszent tiszteletében valósult meg. Az arisztokrata családok is arra törekedtek, hogy meg- örökítsék védőszentjeiket. Sokszor a szentek közbenjárásába vetett hit fejeződött ki egy-egy szent tiszteletében vagy egy-egy kegyhely létesítésében. Ebben élen járt például az Esterházy család, vagy megemlíthetjük az Andrássy családnak a krasz- nahorkai várkápolnában őrzött Mária-képét, melynek felirata azt örökíti meg, hogy a család vagyonát Szűz Mária közbenjárásának köszönheti, ezért Mária az Andrássy család ügyvédnője, latinul advocata. Mivel őseink hittek az isteni segít- ségben és a szentek közbenjárásában, a hadi cselekmények megörökítése is kapcsolatban van az egyházi reprezentációval, hiszen egy-egy győztes csata össze- függhet egy-egy Mária-kép tiszteletével, sőt komplex építménnyel és annak berendezésével is. Ilyen jeles esemény volt a lepantói tengeri csata, az 1620-as fe- hérhegyi csata vagy a magyar történelemben a zentai csata, aminek következtében a szegedi ferencesek templomának Madonnája a Maria Auxiliatrix Szegediensis (Szegedi segítő Szűz Mária) titulust nyerte. Hivatkozhatunk Bécs ostromára is, amely 1683-ban volt, a váci Hétkápolna és annak búcsúja éppen ennek emlékét őrzi.

(15)

Mivel az egyházi reprezentáció anyagi alapja a szekularizáció és a társadalom szerkezetének átalakulása miatt jelentősen megcsappant, ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos meglévő emlékeink feltárása és megbecsülése. Az egyházi repre- zentáció megnyilvánulásának foghatjuk fel azt is, hogy Ferenc pápa a szegénység szellemének elterjesztésével az Egyháznak más arculatot igyekszik adni.

(16)

(17)

BÁN IZABELLA

Egyházi és világi reprezentáció megjelenése a társulati imakönyvekben

A 18. században a katolikusok között virágkorukat élték a laikus vallásos társula- tok. Elsődleges céljuk a hit elmélyítése és a helyes, erkölcsös életmódra való veze- tés volt. Ezen felül kiemelkedő szerepük volt a kor társadalmi, szociális kihívásai terén is azáltal, hogy a tagok segítséggel, adománnyal támogatták egymást testi-lelki nehézségek idején. A különböző szervezetek a hitélet egy-egy mozzanatát emel- ték ki, mint például a Szentháromság, Jézus Szíve vagy valamely szent tisztelete, példájának követése. Természetesen a társulati életnek vannak írásos lenyomatai, a társulati tagokról készült albumokat vagy a társulati eseményeket megörökítő diáriumokat általában kézzel vezették, míg a közösség tagjainak szánt kéziköny- vek, áhítati művek nyomtatásban jelentek meg.¹

A tanulmányomban ezekkel a nyomtatványokkal, azon belül is az imádságokat tartalmazó könyvekkel foglalkozom. Knapp Éva a barokk kori társulati kiadvá- nyokat számba vevő munkájában funkció szerint csoportosította a nyomtatvá- nyokat áhítati művekre, ajándékkönyvekre, alkalmi kiadványokra, valamint kézi- könyvekre és felvételi lapokra.² Jelen esetben tartalom és műfaj szerint vizsgálom a kiadványokat, így ettől a csoportosítástól most eltérnék, és minden olyan nyom- tatványt, amely imádságokat tartalmaz, imakönyvként kezelek, mivel előfordulnak olyan kézikönyvek is, amelyek jelentős mennyiségű imádságot tartalmaznak.

Ezek az imádságokat tartalmazó nyomtatványok szerkezetileg két egységre oszthatók, általában a kiadvány első fele tartalmazza a társulati életre vonatozó in- formációkat (regula, búcsúk, társulat története, egyéb szokások, sajátosságok), a

1 A témában megjelent korábbi tanulmányaim: BÁN Izabella, Gondolatok az általános és társulati imakönyvek kapcsolatáról = Prózai kegyességi műfajok a kora újkorban (Prédikáció, meditáció és imádság), Studia Litteraria, 54(2013), 3–4, 371–377; UŐ, Társulati imakönyvek a misztika szolgálatában = Misztika a 16–18. századi Magyarországon, szerk. BOGÁR Judit Piliscsaba, PPKE BTK, 2013 (Pázmány Irodalmi Műhely: Lelkiségtörténeti tanulmányok, 5), 23–30; UŐ, Nők a vallásos társula- tokban a Budai Jézus Szíve társulat 1742-es kéziratos albuma alapján = A nők és a régi magyarországi val- lásosság, szerk. BAJÁKI Rita, BÁTHORY Orsolya, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2015 (Pázmány Irodalmi Műhely: Lelkiségtörténeti tanulmányok, 10), 31–35.

2 KNAPP Éva, Pietás és literatúra: Irodalomkínálat és művelődési program a barokk kori társulati kiadvány- okban, Bp., Universitas, 2001.

(18)

második fele pedig a különböző témájú és műfajú imádságokat. A két egység ter- jedelme társulatonként és kiadványonként eltérő. Az egyházi és világi reprezen- táció megnyilvánulásait elsősorban a társulatra vonatkozó leírásokban vizsgálom.

A társulatra, társulati életre vonatkozó bevezető fejezetek feldolgozása kapcsán tettem fel a kérdést, hogy vajon találunk-e leírást, és ha igen, ezek az ismertetők milyen részletességgel szólnak a társulat napi áhítatgyakorlatain túlmutató meg- nyilvánulásairól. Néhány példa segítségével szeretnék képet adni a társulatok magyar nyelvű imakönyveiről, imákat tartalmazó nyomtatványairól.

A nyomtatványok kézbevételével máris eljutottunk a társulati reprezentáció el- ső állomásához, magukhoz a kiadványokhoz, mivel az ismert szervezeteknek megközelítőleg egytizede rendelkezett nyomtatványokkal, ami a társulatok bizonyos szervezettségi fokára és anyagi színvonalára is utal. A kiadványok a legtöbb esetben egy-egy tehetősebb támogató nevéhez fűződnek, aki világi és egyházi személy egyaránt lehetett. A világi személyek közül a legnagyobb támogatás a fő- nemesség tagjaitól érkezett, majd a nemeseket, végül pedig a megyei és városi tisztviselőket találhatjuk a mecénások sorában. Egyházi patrónusok esetében is hasonló a sorrend, a főpapságot a magasabb tisztséget viselő papság, és a helyi plébánosok követték.³ Kivételes esetben a társulat saját költségén jelentette meg a nyomtatványt, de arra is van példa – igaz, nagyon kevés –, hogy a nyomdász maga finanszírozta a nyomtatást. Erről olvashatunk Kordás társulat kiadványában (Len- kötelecske…⁴), ahol a bevezetőben a nyomdász önmagát nem nevezi meg, csak a szándékait:

Ezen Kordaviselő Atyafiak kongregációjának reguláit, vagyis rendtartásit a szent szerzet béli szuperioroknak engedelmekkel, én is most magam költsé- gemmel, Istennek szent neve dicséretire, s lelkeknek üdvösségére, a korda viselő atyafiaknak buzgó kívánságokra újonnan ismét kinyomtattam.⁵

A mecénásokat általában név szerint említették a nyomtatványok, ennek egyik le- hetősége volt a könyv címlapján feltüntetni a támogató nevét, más esetekben az ajánlást címezték neki vagy a bevezetőben írtak róla. A következő példa az esztergomi kordás társulat Harmos kötelecske⁶ című nyomtatványából való. A mecénás nevét – és adott esetben címét, megszólítását – sokszor csak megemlítik a köny-

3 KNAPP, Pietás és literatúra…, i. m., 35, 90.

4 Len kötelecske […], Győr, 1749.

5 Az idézeteket mai helyesírással írtam át, és ha külön nincsenek jelölve, az aktuálisan tárgyalt nyomtatványból származnak.

6 Harmos kötelecske […], Nagyszombat, 1718.

(19)

vek, de itt részletes ajánlást találunk, amelynek a végén a szerző kéri, szinte már felszólítja, hogy a továbbiakban is anyagilag támogassa a társulatot: „Bő kezű ada- kozásával segétse, igye fogyott állapotjában atyai gondviselésével vigasztalja.” Ter- mészetesen ezért égi gazdagságot, üdvösséget ígérnek, valamint azt, hogy a társu- lati tagok kiemelten is imádkoznak érte és családjáért.

A nyomtatványok díszítettsége változatos képet mutat. A legtöbb nyomtat- vány egyáltalán nem tartalmaz metszeteket, esetleg csak kisebb, fejezetek vagy kü- lönféle egységek közötti motívumok jelennek meg. A kordás társulat Szeretetnek kötelei⁷ című nyomtatványának első fejezete előtt találunk egy nagyobb díszítést, ez elfoglalja a lap egyharmadát, valamint az első mondat első betűjét egy szárnyas an- gyal tartja a kezében. A kötet további részében semmiféle díszítéssel nem találko- zunk. A budai Szentháromság kongregáció A Szentháromság, tudniillik Atya, Fiú és Szentlélek Isten üdvösséges neve…⁸ című nyomtatványában például minden egyes feje- zet díszes kezdőbetűvel indul. A kiadványok nagyon kis százalékában vannak teljes oldalas képek, ezek legtöbbször a címlap-előzékeken. Így a már korábban emlí- tett Len-kötelecskében egy Szent Ferenc-ábrázolást találunk, a pozsonyi Mária szíve társulat Igaz és köteles szívbéli ájtatossága⁹ című könyvében pedig egy férfi és egy női szerzetes látható, kezükben egyházi szimbólumok, felettük az első felhőrétegen angyalok (puttók), felettük virágokkal körülvett égő szívet koronáz Isten és Jézus, akik egy következő felhőrétegen láthatóak. Ennél sokkal ritkábbak azok a köny- vek, ahol a teljes oldalas képek nem az előzéklapon, hanem a nyomtatványon be- lül helyezkednek el, és ez is inkább az adott mű újrakiadására jellemző. Ennek két oka lehetett, az egyik a szűkös anyagi körülmények, a másik a társulatok azon szo- kása, hogy bizonyos időközönként, illetve ünnepek alkalmával a tagok között szentképeket osztottak szét, így nem volt szükségszerű ezeket a nyomtatványok- ban is megjeleníteni. Ezt a szokást a nagyszombati Szent Kereszt társulat Myrhából szedett lépes méz című könyve is említi.¹⁰

A külsőségek után nézzük meg a nyomtatványok tartalmát. Noha kutatásaim során a kiadványok szerkezeti, tartalmi, műfaji feldolgozását végzem több szem- pont figyelembe vételével, most jelen kötet tematikájához igazodva kizárólag az egyházi, világi és társulati reprezentációra vonatkozó adatokat, szöveghelyeket emelem ki.

7 Szeretetnek kötelei […], Pozsony, 1780.

8 A Szentháromság tudniillik Atya, Fiú és Szentlélek Isten üdvösséges neve […], Nagyszombat, 1759.

9 Igaz és köteles szívbéli ájtatosság […], Pozsony, 1732.

10 Myrhából szedett lépes méz […], Nagyszombat, 1762, 22–24.

(20)

Az alább részletezésre kerülő szerkezeti egységeket¹¹ nem azonos módon és arányban tartalmazták az egyes nyomtatványok; ezekre most nem térek ki, általá- nosságban igyekszem bemutatni a bevezető szövegek tartalmát, kiemelve a repre- zentációra vonatkozó információkat. Számos kiadványban találunk a már koráb- ban említett, általában a mecénásnak címzett ajánlás mellett az olvasót megszólító rövid bevezetőt is, amelyben a szerző a társulat mibenlétéről értekezik. Amennyi- ben vannak a társulathoz kötődő csodák, különleges megnyilvánulások, akkor azok is itt kapnak helyet, több esetben külön fejezetben, részletes leírásokkal, tör- ténetekkel. A kordás társulati nyomtatványokban rendszeresen olvashatunk ilyet a kordához kapcsolódóan, a Lelki kincsben¹² pedig a skapuláréhoz fűződő jelensé- gekről írnak. A Lelki virágos kert¹³ című nyomtatványban ezen a helyen olvasható egy több oldalas, a kert motívumról szóló értekezés, amely a paradicsomkerttől kezdve egészen a Getszemáni kertig taglalja a motívumot részletes magyarázatok- kal. Néhány esetben előfordul a pápai és egyéb engedélyek teljes szövegének vagy részletének közlése, ritkán összefoglalt leírása. A társulati tagokra vonatkozó bú- csúkról és egyéb engedélyekről, kiváltságokról is részletes leírások jelennek meg a nyomtatványokban, amelyek természetesen kongregációnként eltérőek.

Szinte minden könyvben szerepel a társulat regulája. Ezek a leírások szerkezetileg hasonlóak, csak tartalmukban különböznek. Rendszerint a társulat célkitű- zéseit részletezik először, ritkább esetben itt is szólnak a kongregáció kialakulásá- ról. A társulatba való belépés a legtöbb nyomtatvány tanúsága szerint ugyanúgy zajlott az egyes kongregációkban: az újonnan csatlakozónak bizonyítania kellett erkölcsös életét, és azt, hogy megfelel a társulat elvárásainak. Arra azonban már nincs adat, hogy ez ajánlás alapján működött-e, vagy valamilyen más formában zajlott. Ezután gyónás, szentáldozás következett, majd pedig a csatlakozó személy adatait bevezették a társulati albumba. Ezekben a nyomtatványokban nincsenek részletes leírások, hogy pontosan hogyan zajlottak ezek az események. Egy-két esetben egy rövid megjegyzés olvasható: a „szokásos ceremóniával”. Itt kiemelnék két speciális mozzanatot, az egyik a kordás társulatoknál a korda felvétele, amely még a tagkönyvbe való beíratás előtt történt. A megszentelt övet a direktor adta a jelöltre. Az öv anyagára vonatkozóan több nyomtatványban is vannak rendelkezé- sek, a legrészletesebb leírás a Len-kötelecskében olvasható:

11 Ajánlás; bevezető; pápai és egyéb engedélyek; búcsúk; regulák; egyéb leírások.

12 Thesaurus desiderabilis, az az lelki kincs […], Kassa, 1745.

13 Lelki virágos kert […], Nagyszombat, 1712.

(21)

Eszünkben köll vennünk, hogy ezen korda övnek semmiféle ló, teve, s más szőrből, sem hajbúl avagy bőrbűl, hanem csak fonalból kell csináltatva len- ni. Nagysága és vékonysága, kinek kinek akarattyára hagyatik […]

A hordásának módjáról is gyakran írnak, miszerint nyilvánosan/látványosan kell viselni, kifejezetten körmenetek alkalmával, a rosszalló tekintetek ellenére is. Má- sik érdekesség a skapuláré viselése, amelyről az egri Szentháromság társulat kiad- ványában, a Lelki kincsben olvashatunk. A skapuláré átvételéről nincs szó a nyom- tatványban, a tárgyról magáról már többet tudunk meg, mégpedig, hogy három színből állt: fehér, kék és vörös. A nyomtatvány leírja továbbá, hogy a fehér az Atyát jelképezi, a kék a megtestesült Fiút, a vörös, a tűz pedig a Szentlelket. Egy másik magyarázat szerint (amit még ugyanitt olvashatunk) a fehér a lelkiismeret tisztasága, a vörös az isteni és a felebaráti buzgóság, a kék pedig Krisztus kínszen- vedéseinek emléke. A regula többi részében meglehetősen részletes leírások vannak a napi áhítatgyakorlatokra vonatkozóan, ezekben a társulatra jellemző sajátos áhítati formákat, szövegeket is részletezik, számos esetben a kongregáció elneve- zését, célkitűzéseit taglaló szövegközlésekkel. Itt szokták közölni a speciális rózsa- füzér-leírásokat is, tudniillik hogy mikor milyen imádságokat kell mondani, és amennyiben ezek a fohászok eltérnek a megszokottaktól, azok szövegét is meg- adják. A napi áhítatgyakorlatnál maradva, egy érdekesség olvasható a budai Szent- háromság kongregáció A Szentháromság, tudniillik Atya, Fiú és Szentlélek Isten üdvössé- ges neve című nyomtatványban. Szokás volt, hogy belépéskor a tagok egy dobozból cédulát húztak ki, ezen az év egy napjának egy adott órája volt felírva, amikor is külön imádságokat kellett mondani a Szentháromság tiszteletére – részletes leírás- sal és szövegközléssel. Amennyiben idővel megfelelő számú taggal rendelkezett a gyülekezet, akkor előbb-utóbb a teljes év minden órája kiosztásra került, így meg- valósulhatott a Szentháromság folyamatos dicsérete, ami egyben a társulat célkitű- zése is. A regulából kiderül továbbá, hogy a tagoknak kötelező volt a különféle ünnepi körmeneteken való részvétel. A társulati ünnepeket részletesen felsorolják a nyomtatványok, viszont magáról a ceremóniáról itt sem tudunk meg többet.

Egy-egy említésből kiderül, hogy a processziók a város terein és a templomon be- lül, a társulat oltáránál történtek, egy-két szövegben felszólítják a tagokat, hogy égő gyertyával a kezükben érkezzenek, valamint a társulat labarumát (zászlaját) is vigyék magukkal a körmenetben.

Ismét, a már többször említett budai Szentháromság társulatnak a kiadványát hozom példának, ebből a társulati ünnepekről tudhatunk meg valamennyivel töb- bet. A társulatnak öt alkalommal volt az év során saját ünnepe és ehhez kapcsoló- dóan körmenete, ezek közül a fő ünnepen (szeptember második vasárnapján) és

(22)

Szentháromság vasárnapján a körmenettel kezdődött a ceremónia, majd prédiká- ciót hallgattak „magyar, német, tót és rác” nyelven, végül énekes szentmise zárta az eseményt. A többi ünnep alkalmával az angyali olvasó elimádkozása először magyar, majd német nyelven történt, ilyenkor a prédikációt németül hallgathatták a hívek, végezetül a körmenet a Szentháromság képe körül zajlott – ez utóbbiból arra következtetek, hogy minden bizonnyal a nagyobb ünnepek körmenetei a templom körül vagy a városban is zajlottak.

Valamennyi társulatnál a tagok kötelezettségei közé tartozott az erényes, ke- resztény életmód. Az egyes kiadványok eltérő részletességgel szólnak arról, hogy milyen tulajdonságokat várnak el, ugyanakkor szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy a tagoknak jócselekedetekkel, erkölcsös életmóddal is reprezentálniuk kell a társulathoz tartozást. Eszerint a napi templomba járás, a mise figyelmes hallgatása, békesség, békeszerzés, tévelygők üdvösség felé segítése, tudatlanok oktatása, a fe- lebaráti szeretet különféle megnyilvánulásai, stb. és még hosszan lehetne sorolni.

Az ungvári Haldokló Krisztus társulat A keresztfán halálra vált Krisztus¹⁴ és a kordás társulat Szeretetnek kötelei című nyomtatványokban olvasható, hogy nagyon üdvös- séges cselekedet, ha az Oltáriszentséget a beteghez, haldoklóhoz kísérik, valamint az elhunyt tagok temetésén részt vesznek. Az utóbbi nyomtatványban ezért a jó cselekedetért különböző búcsúkat is elnyerhetnek a résztvevők. Nincs részletes le- írás, hogy esetleg volt-e valamiféle ceremóniája ennek a gesztusnak, de elképzel- hetjük a látványt, amint egy kisebb-nagyobb csoport végigvonul a városon, telepü- lésen, élükön az egyházi személlyel és az Oltáriszentséggel. A keresztfán halálra vált Krisztus című nyomtatványban olvasható továbbá, hogy a szegények és úton járók befogadása is kiemelten jó cselekedet.

Korábban már említettem a társulatok szociális megnyilvánulásait. Ezekről viszonylag részletes leírásokat olvashatunk a regulákban, kezdve az egymás támoga- tásával, segítésével, úgy a testi, mint a lelki nehézségek esetén. Ha valaki távol ma- rad a gyülekezeti alkalmakról, akkor a tagok közül valakinek, több társulat eseté- ben magának a papnak vagy más egyházi személynek kell őt meglátogatni, és ha támogatásra szorul az illető, erről intézkedni. A bajban jutottakat pénzadomány- okkal, gyűjtésekkel is segítették. A budai Szentháromság kongregáció A Szenthá- romság, tudniillik Atya, Fiú és Szentlélek Isten üdvösséges neve kiadványában olvasható egy érdekes szokás, amely még egy-két helyen megjelenik, de ennél részletesebb leírást eddig még nem találtam. Ebben a közösségben évente egyszer gyűjtést ren- deztek, ahol ki-ki anyagi helyzetének megfelelően köteles volt pénzt tenni egy do-

14 A keresztfán halálra vált Krisztus Jézus […], Kassa, 1719.

(23)

bozba, ebből három szegény fiúgyermeket ruháztak fel és taníttattak mesterségre, illetve finanszírozták a továbbtanulásukat. Ugyanezen pénzalapból intézték három szegény leánygyermek hozományát is, hogy tisztességesen férjhez mehessenek.

Fizették továbbá az orvost, a patikust és a borbélyt a szegényebb tagok számára.

A dobozban maradt összeget a szegények között osztották szét.

A társulati megnyilvánuláshoz tartoztak a rendszeres összejövetelek. A nyom- tatványok alapján nem kapunk részletes képet ezekről az alkalmakról, legtöbbször csak annyi olvasható, hogy a részvétel is a tagok kötelezettségei közé tartozott. A könyvek áhítati részében gyakran találunk az efféle összejöveteleken elmondandó kezdő- és záróima-szövegeket, azonban, hogy a két imádság között mi történt, azt más forrásokból kell kiderítenünk. Eddig egyetlen nyomtatványban, a nagyszombati Szent Kereszt társulat Myrhából szedett lépes méz¹⁵ elnevezésű kiadványában ol- vastam adatokat a nagyszombati közösség szokásait illetően:

Vasárnapokon a gyülekezet helyén, dél után, mindnyájan öszve gyűlnek, aholott egy órát közönségessen töltenek a lelki Könyv olvasása és lelki tani- tás hallgatásában, s több jó és szent cselekedetek gyakorlásában. Az ilyen gyülekezeteket mindenkor szokott imádságokkal kezdetik el és ugyan azon képpen bé is fejeztetik.

Tanulmányomban a társulathoz kapcsolódó imakönyvek bevezető, a közösségi életre vonatkozó, úgymond kifelé irányuló megnyilvánulásait igyekeztem össze- foglalni néhány példa segítségével. Ezek a nyomtatványok az egyéni áhítatgyakor- latot szolgálták elsősorban, ezért találunk bennük nagy mennyiségű imaanyagot is, emellett viszont jól kirajzolódik, hogy mit jelentett a társulathoz tartozás, ezeknek milyen közösségi, társadalmi megnyilvánulásai voltak. A nyomtatványok jellegéből adódóan, illetve a bemutatott példák alapján is jól látszik, hogy ezek a kiadványok az egyházi és világi reprezentációval kapcsolatban inkább utalásszerű információ- kat tartalmaznak, így a részletes leírásokat más társulati forrásokban kell keres- nünk.

15 Myrhából szedett lépes méz […], Nagyszombat, 1762.

(24)

Die Erscheinung der kirchlichen und profanen Repräsentation in den Gebetbüchern der Bruderschaften

Die Gebetbücher der Bruderschaften lassen sich in zwei Teile gliedern: eine Einleitung und die Gebete. Diese Teile erscheinen in den verschiedenen Drucken in unterschied- lichem Umfang. In der Einleitung finden wir die folgende Themen: Dedikation, Mirakel, Regel der Bruderschaft, das Kirchweihfest, verschiedene Genehmigungen, die Geschichte und andere Beschreibungen der Bruderschaft. Ich habe in diesem Teil die Informationen über kirchliche und profane Repräsentation untersucht und diese in meiner Studie zu- sammengefasst. Die Beispiele habe ich aus den folgenden Gebetbüchern gesammelt: Len- kötelecske; Harmos kötelecske; A Szentháromság, tudniillik Atya, Fiú és Szentlélek Isten üdvösséges ne- ve; Igaz és köteles szívbéli ájtatosság; Myrhából szedett lépes méz; Lelki kincs; Lelki virágos kert; A ke- resztfán halálra vált Krisztus; Szeretetnek kötelei.

(25)

BARNA GÁBOR

Kegykép-koronázások a 17–18. században – és utána

^15F^*

Ha körülnézünk katolikus templomainkban, nagyon sok megkoronázott Mária- képet és Mária-szobrot látunk. Ez a ma is meglévő szokás arra az örök emberi tö- rekvésre utal, hogy a Szentet valamiképp ékesíteni kell vagy illik. Időben pedig az antikvitásig, a korai keresztény tanításokig vezethető vissza.

Magyar példák

A megkoronázott magyarországi Mária-kegyszobrokat és kegyképeket, koronázá- suk történetét, a koronázási szertartás lefolyását még nem vizsgálta a kutatás. A magyar atlas marianusok, búcsús útikönyveink csupán érintik ezt a kérdést.^16F¹ Az el- ső, s nem is teljes felsorolást Balogh Ágost lelkiségtörténeti, egyháztörténeti, mű- vészettörténeti, néprajzi, összefoglalója adja: a Mária-ábrázolások, valamint a bú- csújáró helyek kapcsán megemlíti a megkoronázott Mária-kegyképeket és szobrokat az Osztrák–Magyar Monarchia egész területéről.

Felsorolásában első a tersattói kegykép megkoronázása: XI. Kelemen pápa ennek a Szent Lukács evangélista által a názáreti Szent Ház asztallapjára festett, vagy legalábbis az Apostolok idejéből származtatott képnek két értékes arany ko- ronát küldött: a Fiúnak és az Anyának. Pápai legátusként Ratkai Ádám modrusi

*A szerző az MTA–SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport vezetője.

1 ESTERAS [ESTERHÁZY] Pál, Az egesz vilagon levő csudalatos boldogsagos Szüz kepeinek rövideden föl tet eredeti: Mellyet sok tanusagokból öszve szerzett, és az Aétatos hivek lelki üdvösségére ki bocsátott Galanthai Esteras Pal Szentséges Romai Birodalombéli Herczeg’ s, Magyar Országi Palatinus, Nagyszom- bat, 1690; UŐ, Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos Boldogságos Szűz Kepeinek rövi- deden föl tett Eredeti, Mellyet sok tanuságokból öszve szerzett és az áetatos hivek lelki idvösségekre ki bocsátott uijonann Galathai Esterás Pál, Szentséges Romai Birodalombéli Herczeg Magyar Országi Pala- tinus, Nagyszombat, 1696; Ladislaus NEDECZKY, Fontes gratiarum Marianarum novi et veteres seu historia relatio. De imaginibus miraculosis per Hungariam et adjecta eidem regna, ac provincias, Kolozsvár, 1739; JORDÁNSZKY Elek, Magyar Országban, ’s az ahoz tartozó Részekben lévő Boldogságos Szűz Mária kegyelem’ Képeinek rövid leírása, Pozsony, 1836; stb.

(26)

püspök 1715. Mária születése napján a koronákat ünnepélyesen a képre felhelyez- te.^17F² (1. kép)

A mariazelli kegyszobor történetéről szólva Esterházy Pál azt írja, hogy Nagy Lajos király csodás álma és győzedelmes csatája után „az Egész Magyar Táborral Czelben méne, a’ holott ezen Szent Képet, egy arany Koronát […] oda ajándéko- zott”.^18F³ Negyven évvel később is említik (1739) „corona aurea”-ját.^19F⁴ A kolozsvári (füzesmikolai) kegyképnek Felvinczi Klára adományozott értékes koronákat.^20F⁵ A dubnici Boldogasszony képről: a 18. század közepén (1742–1756 között) gróf Il- lésházy József hitvese, gróf Traun asszony „Új arany koronát, új királyi páltzát, új drága öltözetet ajándékozott tehát e jeles képnek; […]”^21F⁶ (2. kép)

Balogh Ágost több pozsonyi templomot említ, ahol megkoronázott és öltöz- tetett Mária-szobrok vannak: a ferences templomot, a bencés apácák templomát.^22F⁷ Könyvében koronázottnak és fogadalmi ajándékokkal ékesítettnek mondja Győr- ben a kármelita, a jezsuita (később bencés) templom,^23F⁸ a székesfehérvári bazilika,^24F⁹ a kassai akadémiai (ferences) templom Mária-szobrait.^25F¹⁰ A koronázás időpontját azonban nem említi. Feltételezhetően ezek mind 18. századiak.

Csíkszentmárton Mária-szobrát 1675-ben koronázták. A brünni kegykép nagy- szebeni másolatát pedig 1735-ben.^26F¹¹ Csíkszenttamáson a Lehajtott fejű Mária ké- pe a magyar Szent Koronával látható.^27F¹²

A máriavölgyi kegyszobor koronázásának idejét ugyan nem említi Balogh Ágost, de azt írja, hogy a kegyszobornak arany koronái, értékes öltözékei vannak, öltöztetni szokták.^28F¹³ (3. kép) Fraknó várának kegyszobra is megkoronázott, Mária

2 Augustus FlorianusBALOGH, Beatissima Virgo Maria Mater Dei, qua Regina et Patrona Hungari- arum historico-pragmatice-adumbravit Augustus Florianus de Nemcsicz, parochus Kocskocziensis, Eger, 1872, 365, 447.

3 ESTERHÁZY,i. m., 1696, 47. Esterházy Pál 1690-ben kiadott könyvében több Mária-kegykép, - kegyszobor metszetét közli. Mind a fraknóváraljai, mind a kismartoni, máriatali (Mariavölgy), röjti, lauretomi (Lorettom), pázsiti, loki, oslii és remetei kegykép, kegyszobor megkoronázott.

4 NEDECZKY, i. m., 26.

5 Uo., 36.

6 JORDÁNSZKY,i. m., 41–42.

7 BALOGH, i. m., 292.

8 Uo., 293.

9 Uo., 299.

10 Uo., 300.

11 Mária-tisztelet Erdélyben: Mária-ábrázolások az erdélyi templomokban, szerk. MIHÁLY Ferenc, Szé- kelyudvarhely Haáz Rezső Múzeum, 2010.

12 Uo.

13 BALOGH, i. m., 455.

(27)

jogart, a kis Jézus pedig földgömböt tart a kezében.^29F¹⁴ (4–5. kép) Megkoronázott a privigyei kegyszobor is, Mária a gyermek Jézussal.^{30 F}¹⁵ (6. kép) Dénesd kegyszobrát a 17. században a török elől menekítették északra Dömölkről. A szobrot 1742-ben Nagyboldogasszonykor ünnepélyesen helyezték a főoltár trónusára, a tabernáku- lum fölé mint az ég királynéját. Mind Mária, mind az Istenfia koronával és jogarral ékesített, körülvéve aranyozott ezüst sugarakkal.^{31 F}¹⁶ (7. kép)

Mátraverebély-Szentkút kegytemplomának kegyszobra szintén koronázott.

Mária jobbjában a Kisjézust, baljában pedig egy jogart tart, és különböző színű, ér- tékes ruhákba öltöztetik.^32F¹⁷ (8. kép) A felsorolt példáinál nem említi a koronázás évszámát.

A gyöngyösi ferences templom Fájdalmas Anya szobrát „ékesítik több arany lántzok, gyűrűk, koronák” – írta Jordánszky Elek 1836-ban.^33F¹⁸ Mindez a múlt. Ma csupán a szobrot szemlélhetjük. (9–10. kép) Almás (Verőce vármegye, Szlavónia) Madonna kegyszobrát Folyamodás Anyja (Mater Refugii) névvel illetik. „Jobb ke- zén áll a’ kisded Jézus áldást adván a’ nézőkre; bal kezében tart Mária egy Királyi pálczát; mind a’ kettőnek drága Korona van a’ fején”.^34F¹⁹

A Habsburg Birodalom más tartományait is említi Balogh Ágost. Az első megkoronázott lengyel kegykép Częstochowa Fekete Mária képe volt.^35F²⁰ (11. kép)

14 Uo., 456–457.

15 Uo., 465.

16 Uo., 469.

17 JORDÁNSZKY,i. m., 39., BALOGH, i. m., 473.

18 JORDÁNSZKY,i. m., 111.

19 Uo., 126.

20 A hely 17. századi múltjáról, az ide vezetett lengyel és külhoni zarándoklatokról, nemzeti kegyhellyé emelkedéséről ír Aleksandra Witkowska. Aleksandra WITKOWSKA OSU, The Cult of the Jasna Góra Sanctuary int he Form of Pilgrimages till the Middle of the 17th Century, Acta Poloniae Historica, 61(1990), 63–90. – Az 1655. évi svéd ostromot sikerrel kiállta Czestochowa. Hálából János Kázmér király 1656. április 1-én a lwówi (lembergi) székesegyházban ünnepélyes fogada- lom keretében felajánlotta országát a Szűzanyának, egész birodalma Patrónájává és Királynőjévé választotta Őt. Ettől kezdve a katolikus Lengyelország felett a Szentséges Szűz gyakorolja a leg- főbb hatalmat, Jasna Góra pedig a nemzeti és vallásszabadság jelképévé vált. A „Mária erőd”

falainak sokszor kellett még védelmet nyújtani különböző támadókkal szemben, köztük a své- dek ellen 1656-ban, 1702-ben, 1704-ben és 1705-ben. Az 1711 után Lengyelországra köszöntő békés időszak végre lehetővé tette a Csodatevő Kegykép koronázását. A koronázási szertartásra 1717. szeptember 8-án került sor kb. 200 ezer hívő jelenlétében. A dátum megválasztása is tu- datos volt, az egyik legjelentősebb Mária-ünnepre tették. A koronázást XI. Kelemen pápa enge- délyével a kulmi megyéspüspök, Krysztof Szembek végezte. A Jasna Góra-i Szűzanya képe végérvényesen összefonódott a szabad lengyelség képével. Lásd még: Ewa SMULIKOWSKA, Koroní i sukienki obrazu Matki Boskiej Częstochowskieh jako przejaw kultu królowej korony Polskiej, Studia Claromontana, 23(2005), 55–88; Aleksandra WITKOWSKA OSU, Marianische Kultstätten in

(28)

Számos kegyképkoronázásával kitűnik Galícia, a lembergi érsekség. Galíciából említi Sokal kegyszobrát, amit a pápai delegátus koronázott meg több püspök, számos prelátus és pap, valamint vallási egyesület jelenlétében.^36F²¹ 1727-ben Podka- mien kegyszobrának XIII. Benedek pápa küldte a koronákat.^37F²² A lembergi do- monkosok templomának Mária kegyszobrát 1751-ben koronázták meg. Az ün- nepség viszonylag részletes leírását olvashatjuk.^38F²³ 1752. szeptember 8-án Rómából kapott koronákkal koronázták meg a szintén galíciai, Lzajsk Mária kegyképét, majd másodjára 1853-ban.^39F²⁴ 1762-ban Ressov kegyszobrának XIII. Kelemen pá- pa küldött koronákat. A lembergi érseki bazilika Mária-kegyszobra 1766-ban lett megkoronázva.^40F²⁵

A koronázás szokása a 19–20. században is folytatódott.

Máriaradna kegyképén 1820. április 18-án Rudnay Sándor, akkori erdélyi püs- pök nagyszámú papság és sok ezer nép asszisztálásával „a’ bóldog Asszony’ ’s a’

kisded Jésus’ fejét új arany gyöngyös Koronával felékesítette”.^41F²⁶ (12. kép)

Máriagyűd templomában 1839-ben helyezték el Mária kegyszobrát, 1842-ben azonban már új kápolnát építettek számára. 1862-ben új márvány oltárt készítet- tek Mária csodatévő kegyszobra számára. Mind Mária, mind a Kisjézus értékes koronát és értékes kazulát visel.^42F²⁷ (13. kép)

A sasvári kegyszobor eredete 1564-re megy vissza. Első megkoronázásának idejét nem ismerjük. A ma látható templom a két évszázados jubileumra készült el. Feltételezhetően az 1764-es építkezés és translatio emlékére Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc koronázták meg. A kétszázados ünnepség idején ugya- nis már „ezüst szövetű” palástba öltöztetett Fájdalmas Anya-szobrot említenek, a- mit „sugaras korona” ékít.^43F²⁸ A szentély két oldalánál pedig „téres sekrestyék” vannak a „gazdagon aranyozott koronák-, sasokkal és egy rendjelekkel, mellyek mind

Polen im 19. Jahrhundert = De Cultu Mariano Saeculis XIX–XX: Acta Congressus Mariologici-Mariani Internationalis in Sanctuario Mariano Kevelar (Germania) Anno 1987 celebrati, VI, Romae, 1991, 489- 490.

21 BALOGH, i. m., 391–392.

22 Uo., 392.

23 Uo., 392–393.

24 Uo., 393.

25 Uo., 394–395.

26 JORDÁNSZKY, i. m., 99., BALOGH, i. m., 366.

27 BALOGH, i. m., 471.

28 A sasvári háromszázados nagy búcsú-járat: Az 1864. szeptember 8-iki sasvári nagy bucsu-ünnepélyre vo- natkozó történeti jegyzetek, főpásztori levelek, előkészületek, utazási rajzok, alkalmi versezetek és egyházi szent beszédek, Nagyszombat, 1865, 39.

(29)

Mária-Thereziára s férjére, a feledhetetlen kegyes alapítókra emlékeztetnek.”^44F²⁹ A kegyoltár mögötti lépcsőn meg lehet közelíteni és érinteni a kegyszobrot. Az érin- tőzés a sasvári tisztelet fontos jellemzője. Sasvár háromszázados jubileumi évében, 1864-ben, újra megkoronázták a kegyszobrot a IX. Piusz pápa által megáldott ko- ronákkal.^45F³⁰ A trisaeculáris ünnepségek lefolyását részleteiben megismerjük a jeles alkalomról 1865-ben kiadott könyv alapján.^46F³¹ A sasvári koronák tervezését Scitov- szky a Bécsben élő, de aradi születésű Lippert József műépítésznél rendelte meg.

Mind Jézus, mind Mária koronája jelképes elemeket tartalmaz. Mária koronáján li- liomszálak, a korona tetején keresztet tartó gömbben egyesülő viráglevelek látha- tók („mezők lilioma”, tisztaság, szüzesség). Krisztus koronájának lemezén körben a töviskoronát formálta meg. Mindkét korona ezüst, gazdagon aranyozva, drága- kövekkel ékesítve (smaragd, ametiszt, krizolit).^47F³² (14–15. kép) Valószínű, a templom 1884-es újjáépítésekor koronázták meg Pozsony-Virágvölgy Jótanács Anyja kegyképét. (16. kép)

A 20. században is volt néhány koronázás Magyarországon. Lékai László bíbo- ros-érsek 1986-ban a márianosztrai kegyképet koronázta meg. (17. kép) 2000-ben pedig Kada Lajos érsek a budavári Mátyás-templom főoltáron álló Mária-szobrát, amelynek koronáját a pápa is megáldotta.^48F³³ (18. kép) A máriapócsi könnyező kegy- képet 2005-ben a Magyar Nemzeti Galériában restaurálták. December 3-án Erdő Péter prímás a püspöki kar jelenlétében a képet újra megkoronázta a XVI. Bene- dek pápa által, Rómában megáldott arany glóriával. A csallóközi Szentantal kegy- képét 2013. július 6-án koronázták meg. (19. kép)

A fentebb említetteken kívül még számos megkoronázott kegyképünk és kegy- szobrunk van, tanulságos azonban, hogy koronázásuk időpontját rájuk vonatko- zóan nem rögzítették. (Turbék, Tétszentkút, Bodajk, Doroszló – Sümeg, Vác, Szokolóc).

A 18. századi metszetek is hathattak a koronázásokra. A Napba öltözött asz- szony ábrázolásai (Bécs, Domonkos templom, Csíksomlyó) eleve a mennyek ki- rálynéjaként ábrázolták Máriát.

29 Uo.

30 BALOGH,i. m., 387–390.

31 A sasvári háromszázados nagy búcsú-járat…, i. m., 155–158.

32 Uo., 79–80.

33 Vö. CSOMOR Lajos, DIÓS István, Mária képének megkoronázása = Magyar Katolikus Lexikon, főszerk. DIÓS István, szerk. VICZIÁN János, VIII, Bp., Szent István Társulat, 2003, 651.

(30)

A jelenség története és értelmezése

Az antikvitásban az istenek szobrait, a kultusztárgyakat koszorúzták.^49F³⁴ A Mária-ké- pek megkoronázása az egyházi év meghatározott és visszatérő alkalmain az antik- vitás és a középkor példái után a késő-középkorban vált gyakorivá. Mária a meny- nyek királynéjaként visel koronát.^{50 F}³⁵

Első ismert példája III. Gergely pápához köthető (731–741), aki a római Szent Péter székesegyházban egy Mária-képet arany diadémmal ékesített. Ebben akkor – még a keleti egyház ikontisztelete mellett – az éppen folyó képrombolás is közre- játszott: Mária-királynő az Egyház megjelenítője volt.

A 12. században jelentek meg olyan Mária-képek, amelyeken Mária égi trónon ül és a koronát angyalok tartják feje felett, miközben Krisztus Mária felé fordulva megáldja őt. (Sendlis 1185 körül, Párizs 1210, Chartes 1225.) Vagy a trónon ülő Krisztus koronáz (Strassburg 1230). A 14–16. században az az ábrázolás uralko- dó, hogy Mária Krisztus előtt térdepel, amikor megkapja tőle a koronát, (Vitale de Bologna 1353). A késő gótikus fafaragványokon a korona a Szentlélek, egy há- romszög, melyben esetleg egy galamb is található (idősebb Holbein 1499). A rene- szánszban már feltűnik az Atyaisten is (Boticelli 1490, Filippo Lippi 1467) koro- názóként. A 17. században Mária mint az Apokalipszis asszonya áll a föld fölött, fölötte pedig a koronát tartó Szentháromság. (L. az idősebb Hans Holbein fest- ményét Eichstättben, a püspöki kápolnában, 1496).^51F³⁶ Ezek a példák nem koroná- zások, de jelzik Mária királynéi tiszteletét, s ilyen Csíkszentdomokos 15. századi táblaképe is.

A reformáció idejében viták kereszttüzébe került ez a gyakorlat is. 16. század- ban VIII. Kelemen pápa ékesített egy Mária-képet koronával a Santa Maria Mag- gioreban Rómában. 1652-ig negyvenöt szobrot illetve Mária-kegyképet koronáz- tak meg Rómában. 1792-ben Pietro Bombelli bíboros már négykötetes műben so- rolja fel az addig megkoronázott műalkotásokat.^52F³⁷ Feléledése pedig a 17. század

34 BARNA Gábor, Istenek, érdemek, erények szimbolikus elismerése = Pietas non sola Romana: Studia memoriae Stephani Borzsák dedicata, ed. CZEGLÉDY Anita, HORVÁTH László, KRÄHLING Edit, LACZKÓ Krisztina, LIGETI Dávid Ádám, MAYER Gyula, Bp., Eötvös József Collegium, 2009, 758–764.

35 Otto WIMMER, Kennzeichen und Attribute der Heiligen, Wien, Tyrolia, 1995, 74.

36 Hendrik Willem van OS, Krönung Mariens = Lexikon der christlichen Ikonographie, II, Hrsg. von Engelbert KIRSCHBAUM, Freiburg im Breisgau, Herder, 1990, 671–175.; Nikolaus GUSSONE, Krönung = Uo., 661–671. – Lásd még: PÁL József, ÚJVÁRY Edit, Szimbólumtár: Jelképek, motívu- mok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Bp., Balassi, 2001², 280–282.

37 Pietro BOMBELLI, Raccolta delle immagini della B.ma Vergine ornati della corona d'oro dal R.mo Capitolo di S. Pietro con una breve ed esatta notizia di ciascuna immagine, Roma, 1792. Internetes forrás:

(31)

eleji katolikus megújulás idejére tehető, amikor az ún. népmissziók keretében elő- ször a kapucinus Girolamo Paulucci de’ Calboli da Forli 1631-ben Alessandro Sforza Pallaviccino vatikáni kanonok anyagi támogatásával, s a pápa támogatásával ezt újra bevezette.A jezsuiták római templomában a Santa Maria della Strada (Úti Boldogasszony) kegyképet 1638-ban Alessandro Sforza vatikáni kanonok arany- koronával megkoronázta. (A Jézus Társasága 1773. évi feloszlatása után megfosz- tották a képet minden ékességétől, de 1885-ben a vatikáni káptalan újból megko- ronázta és igazgyöngyökkel ékesítette.)

A koronázás szertartása

Az eddig megtalált forrásokban kevés szó esik magáról a koronázási szertartásról.

Egyetlen kivétel van: a sasvári trisaeculáris ünnepségek lefolyását részleteiben megismerjük az 1865-ben kiadott könyv alapján.^53F³⁸Ez a legrészletesebb leírása egy koronázási ünnepségnek. Feltételezhetjük, hasonlóan ment végbe korábban és ké- sőbben is. Érdemes tehát röviden áttekintenünk!

A háromszázados ünnepségre készülvén Scitovszky János bíboros, herceg- prímás, esztergomi érsek engedélyt kért IX. Piusz pápától a kegyszobor megkoro- názásra, amit a pápa 1864. augusztus 14-én kelt brevéjében engedélyezett, s a ko- ronákra áldását küldi.^54F³⁹

Az ünnepség és a „Coronatio solemnis sanctissimae Mariae Matris Dolorosae et Filii Jesu” minden részletét előre megtervezték. Az ünnepségsorozatból most csupán a koronázás szertartását ismertetem vázlatosan: a sasvári egykor pálos, ekkor azonban már plébániatemplomban 1864. szeptember 8-án reggel, a matuti- num után fél 7-kor a főoltárnál német, 8 órakor magyar nyelvű szentmise volt. A főpapi nagymise 10 órakor kezdődött, amelyre a bíboros-érsek ünnepélyes körme- nettel, az „ajándék-koronákat” díszpárnán hordozván, vonult be. Felolvasta IX.

Piusz brevéjét, s a Filiae Sion antiphona hangjai mellett a pápa nevében megál- dotta, megszentelte s megkoronázta a szobrokat. (Az antiphona szövege: „Filiae Sion, venite et videte martyres cum coronis, quibus coronavit eos Dominus in die solemnitatis et laetitiae, aleluja.”) Mária koronájának felhelyezése alatt a Sancta

https://play.google.com/books/reader?id=JhP2LAUmGjUC&printsec=frontcover&output-

=reader&hl=hu&pg=GBS.PP1. https://books.google.hu/books/reader?id=9vADu01fhEA- C&hl=hu&printsec=frontcover&output=reader&pg=GBS.PP9. Az utolsó letöltés dátuma:

2016. 02. 19.

38 A sasvári háromszázados nagy búcsú-járat…, i. m., 155–158.

39 Uo., 70–71.

(32)

Maria, Sancta Dei Genetrix, Mater Dolorosa invocatiók hangoztak fel, amire a je- lenlévők Ora pro nobis-szal válaszoltak. Jézus koronázásakor pedig Jesu, Fili Dei vivi; Jesu, qui pro nobis spinis coronatus es; Jesu, qui pro nobis vulneratus es kö- nyörgéseket mondták, mire a nép válasza Miserere nobis volt. A szertartás végén a Te Deumot énekelték. Ekkor megszólaltak a harangok hírül adván a templomból kívül rekedt tömegeknek az eseményt, bent a templomban pedig „a zarándokok örömét síp, dob, trombita s orgona tolmácsolta, tovább zengvén ezen Szent Ágos- ton- és Ambrusnak gyönyörű hálaadó énekét”.^55F⁴⁰ Ezt követte az ünnepélyes nagymise szlovák nyelvű főpapi prédikációval.^56F⁴¹ (20. kép)

A rítus szabályozása

A 17. században a Szent Péter bazilika káptalanja kialakította, szabályozta és enge- délyezte a koronázás szertartását. Ennek előfeltétele volt, hogy az ábrázolás tisztes korú legyen, s a megyéspüspök által hitelesített csoda fűződjön hozzá. A 17. szá- zad elejétől sok száz koronázás történt ily módon, nem egyszer személyesen a pá- pa közreműködésével.

E koronázások esetében nem találunk közvetlenül utalást liturgikus könyvekre, az esetek nagy száma megengedi, hogy az eseménynek sajátos liturgiája legyen. A 17. századtól a római liturgia ismeri a Ritus servandus in coronatione imaginis Beatae Ma- riae Virginis szertartását, amit többször átdolgoztak. Valószínűleg ezt alkalmazta 1864-ben Scitovszky János hercegprímás, a Fájdalmas Anya sasvári kegyszob- rának megkoronázásakor.

Emellett a hivatalos koronázás mellett azonban – különösen Dél-Németor- szágban, Ausztriában és amint láttuk, Magyarországon is – élt a képkoronázás kö- zépkori szokása. Az eltérő gyakorlat miatt a római rítuskongregáció végül 1897- ben egységesített a koronázás szertartását, amit 1982-ben II. János Pál pápa újra szabályozott. A koronázás általában szentmise keretében történik.

1954-ben XII. Piusz pápa megírta a Fulgens corona kezdetű pápai körlevelét, és elrendeli, hogy május 31-e legyen a Mária királynői méltóságának napja.

A koronázás római engedélyezése erősítette a pápasággal fenntartott kapcso- latokat. Jól szolgálta azt a folyamatot, amit IX. Piusz pápa a Szeplőtlen Fogantatás dogmájában (1854) megfogalmazott. A koronázás a 19. század második felében nemzetközivé, sőt, világméretűvé vált, s több mint egy évszázadon át intenzíven

40 Uo., 151–158.

41 Uo., 77–79, 158.

(33)

tartottak, 1853-tól 1964-ig. Ez a Mária-tisztelő évszázad, amely a második vatikáni zsinattal ér véget, és amely megszűntette a mariológia önállóságát. A jelenség nap- jainkban kezd visszaszorulni.

A koronázás mellett a szobrokat sokszor öltöztették (Boldogasszony, [21. kép]

Máriabeszterce [22. kép ]) Ez megerősítette a nép érzését, hogy kapcsolatban áll- nak egy olyan égi személlyel, aki láthatóvá teszi magát a hívőknek, különbözik tő- lük, de mégis elérhető mindenki számára.

A biblikus és ikonográfiai háttér

Egy Mária-kép megkoronázása a katolikus Mária-tisztelet liturgikus eseménye.

Annak a római katolikus szándéknak kifejezése, hogy Máriának olyan megkülön- böztetett tisztelet jár, mint egy királynőnek. Azt a meggyőződést juttatja kifejezés- re, hogy Mária a Megváltó Édesanyjaként Isten országának új rendjében királyi méltóságot élvez. Másrészt a koronázás elismerése egy kegyképben való hatékony megjelenésének is. A Madonna-szobroknál mindig megkoronázzák a gyermek Jé- zus alakját is. A korona tehát régtől fogva Mária attribútuma, bár Mária megkoro- názásának említését nem találjuk az apokrif evangéliumokban, sem a Legenda Au- reában. Dante Paradisojában (23, 2) Gábor arkangyal koronázza meg Máriát, ami- vel átvitt értelemben Krisztus megtestesülésére és Mária megdicsőülésére utal.

A koronázás indoklásaként több szentírási helyre szoktak hivatkozni. Néhány példa: a Zsoltárok könyvéből Máriára vonatkoztatják, hogy „Dicsőséggel és tisztelet- tel koronáztad meg” (Zsolt 8, 6) A 20. zsoltár 4. verse is Máriára vonatkoztatható:

„Sőt eléje siettél boldogító áldással, Fejére drágakőből koronát helyeztél.” (Zsolt 20, 4) Ugyanígy értelmezhetjük a 44. zsoltár 10. versét is: „Királylányok jönnek di- csőségedben; Arannyal átszőtt, sokszínű ruhában a királyné áll jobbodon.” (Zsolt 44,10) vagy a Bölcsesség könyvében „a szépség koronáját”, amit az Úr kezéből nyer el. (Bölcs 5, 17) De ott állhat a Jelenések könyve (12, 1) Napba öltözött asszonyának képe is.^57F⁴² Jézus, Sirák fiának könyvében olvashatjuk: „Süvegén arany korona volt, el- látva a »szent« felírással, pompás ékesség.” (JSir 45, 14)^58F⁴³ A 20. zsoltár 4. versében

42 N. GUSSONE, Krönung von Marienbildern = Marienlexikon, III, Hrsg. Remigius BÄUMER, Leo SCHEFFCZYK, St. Ottilien, Eos, 1991, 683–684.

43 Bibliorum sacrorum iuxta Vulgatam Clementinam Nova Editio […], curavit Aloisius GRAMATICA, Typis Poliglottis Vaticanis, 1951, 664; magyar fordítás: Ószövetségi Szentírás a Vulgáta szerint, KÁLDY György fordításában, Bp., 1932, II, 1024.