Az elhunyt Esterházyak felett elmondott beszédek csokrában eddig összesen hu-szonhét darab magyar, latin és német nyelvű katolikus prédikációt ismerünk. Ez a csoport figyelemreméltó, mert nem ismerünk más olyan magyarországi főúri csa-ládot, amely esetében ilyen nagyszámú halotti beszéd maradt volna fenn – lehető-séget adva az egy azonos család tagjaira vonatkozó szövegek közös jegyeinek vizsgálatára.
Az 1746-ban kinyomtatott beszéd, amely Esterházy Imre érsek207F1 végtisztessége alkalmából jelent meg, több szempontból is kiemelkedő kontextusát tekintve.
Egyrészt mert a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban megtalálható Ester-házy Imre temetésének latin nyelvű leírása,208F2 így a szertartás forgatókönyvével együtt már a temetés teljes képét magunk előtt láthatjuk, másodszor a magyar nyelvű halotti beszéd hangsúlyos családi laudációja és szokatlan biblikus mitizáció-ja miatt, harmadrészt mert ismerjük az érsek Donner-féle fehérmárvány térdeplő szobrát az Alamizsnás Szent Jánosnak szentelt kápolnában,209F3 így a prédikáció rep-rezentációs elemeit (amelyek elősősorban a prédikáció nyomtatását finanszírozó személy szándékait tükrözik) az a kép is kiegészíti, amelyet Esterházy Imre kívánt önmagáról az utókorra hagyni.
*A szerző az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport munkatársa.
1 Személyéről elsősorban: MESZLÉNYI Antal, A magyar hercegprímások arcképcsarnoka (1707–1945), Bp., Szent István Társulat, 1970, 50–75; KOLTAI András, Esterházy II. Imre = Esztergomi érsekek 1001–2003, szerk. BEKE Margit, Bp., Szent István Társulat, 2003, 331–338; MOJZER Miklós, Egy jelmezes mecénás: Esterházy Imre hercegprímás = Sub Minervae Nationis Praesidio: Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára, Bp., ELTE, 1989, 64–70; UŐ, Donner egykori pozsonyi főoltáráról, Művészettörténeti Értesítő, 1992, 36–44; SZELESTEI N. László, Adalé-kok Esterházy Imre hercegprímás műpártolásához, Művészettörténeti Értesítő, 2001, 285–292; F OR-GÓ András, Esterházy Imre és az aulikus politika a 18. század első évtizedeiben = „Fényes palotákban, ékes kőfalokban”: Tanulmányok az Esterházy családról, szerk. MACZÁK Ibolya, Bp., WZ Könyvek, 2009 (A források tükrében), 65–86.
2 Itt szeretném megköszönni Maczák Ibolyának és Koltai Andrásnak, hogy felhívták a figyel-mem a kéziratra.
3 A kápolnáról és a szoborról: MOJZER, Egy jelmezes…, i. m., 64–70.
Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 12), 93–102.
A temetés menete
A temetés és az előkészületek leírása hiányosnak tűnik. A Koller-gyűj-teményben található kéziratban210F4 nem szerepelnek a költségekre, a kellékekre, a dekorációra, a gyertyákra vonatkozó számszerű adatok, sem a castrum doloris le-írása. A hiányzó részleteket a Beke Margit által a 18. századi főpapi temetésekről tett megállapítások segítenek kiegészíteni.211F5 Esterházy Imre végtisztességével kap-csolatosan a Veszprémi Érseki Levéltárban található latin nyelvű kéziraton kívül csupán egy metszetről tudunk, egyéb illusztrációt vagy a castrum dolorisra vonat-kozó utasításokat nem ismerünk.
Miután Esztergom elfoglalása után az érsekség központja Nagyszombat és Pozsony lett, az érsekek temetkezési helye többnyire Pozsony volt.212F6 A forrás több helyen említi, hogy a szertartás a római rítust követte, amely alapján a temetés az elhunyt házánál kezdődött, akinek testét azután körmenetben vitték a templomba.
Főpapi végtisztesség alkalmával e rend értelemszerűen változott néhány részletet tekintve: a körmenetben jóval többen lehettek, és a szervezés időigényessége miatt a halál és a temetés között gyakran több hónap is eltelt. Esterházy Imre 1745.
december 6-án halt meg, de a temetési ceremónia több mint másfél hónappal ké-sőbb zajlott.
A halált követő három nap, illetve a gyászszertartást megelőző három nap ép-pen annyira fontos volt, mint maga a temetés. A 18. századi érseki végtisztességek forrásai beszámolnak az elhunyt balzsamozásáról. Barkóczy Ferenc gróf halálát követően például testét forró borral mosták le, így göngyölték gyolcsba és helyez-ték az állványra, amely mellett két égő gyertya állt.213F7 Esterházy Imre érsek halálát
4 „Ordo funebralium Comitis Emerici Eszterházy archiepiscopi Strigoniensis”, 1746. Veszprémi Érseki Levéltár, Koller-gyűjtemény, Fasc. 7. No. 4. – Köszönöm Báthory Orsolya és Lánczky István segítségét, amelyet az átírás és a fordítás kérdéseiben nyújtottak.
5 Elsősorban: BEKE Margit, Barkóczy Ferenc esztergomi érsek temetési pompája = Ministerio: Nemzetkö-zi Történészkonferencia előadásai, 1995. május 24–25., szerk. BÁRDOS István, B.M., Esztergom–
[Tatabánya] – Dorog, Esztergom-Budapesti Érsekség – Komárom-Esztergom M. Önkor-mányzat – Kultsár I. Társadalomtud. és K. Alapítvány – Bohner, 1998, 21–27. – Az érseki szék-ben Esterházy Imrét követő főpapok végtisztessége elsősorban Beke Margit kutatásainak kö-szönhetően ma jórészt ismertek. Vö. BEKE, Barkóczy Ferenc…, i. m., 21–27; UŐ, Főpapi temetési szertartások és halotti címerek a XVIII–XIX. században, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 4, 1992, 65–69;UŐ, Az esztergomi érsekek temetései Pozsonyban a XVIII. században = A magyar művelődés és a kereszténység (La civiltà ungherese e il cristianesimo): a IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai, szerk. JANKOVICS József, MONOK István, NYERGES Judit, SÁRKÖZY József, Bp.–Szeged, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum, 1998, II, 900–906.
6 BEKE, Az esztergomi érsekek temetései…, i. m., 900.
7 UŐ, Barkóczy Ferenc …, i. m., 22.
követő napon délután egy órakor a „nagyobb ércharang” jelére a káptalan tagjai az érseki kúriára vonultak, és ott elvégezték a Laudes Defunctorumot. Szintén ezen a napon (a „kitétel első napján”) négy órakor a trinitáriusok ugyanezt a offíciumot imádkozták, a kitétel második napján a ferencesek és a kapucinusok, végül a har-madik napon az irgalmasrendiek. A fennmaradó időben a Szent Imre szeminári-um növendékei mondtak imát az elhunyt hercegérsekért.
A forrás ezen a ponton szűkszavú, és nem említi azokat a részleteket, amelyek segítenek elképzelni a pazar ravatalt, amelyről csupán a fentebb említett,Georg Nicolai által metszett ábrázolást ismerünk. Metszetén a pódium mellett Fede és Patria allegorikus alakjai állnak.
Allegorikus ábrázolás Esterházy Imre ravatalával, 1745. Georg Nicolai rézmetszete.
Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok.
Barkóczy Ferenc 1765-ös halálát követően mindenesetre feljegyezték, hogy a nyári érseki kúriának azt a helyiségét, amelyben az elhunyt ravatala három napig volt,
fekete posztóval vonták be, a halottat ötlépcsős pódiumra helyezték, és a szobá-ban négy oltárt állítottak fel, hogy ott minden nap háromszor misét tarthassanak.214F8 Ebből a teremből a halált követő harmadik napon vitték el az elhunyt érseke-ket, ahogyan Esterházy Imre testét is. Miután számba vették azokat a ruhákat és eszközöket, amivel együtt kívánták eltemetni az érseket, az előírt dolgokkal együtt koporsóba tették, és este 10 óra körül a Szent László kápolnába vitték, majd a te-metés napjáig ott őrizték.
A szertartás időpontjáról az esztergomi főkáptalan döntött, ahogyan a résztve-vők meghívását is a főkáptalan tagjai intézték. Miután összeírták az elhunyt hagya-tékát, és meghatározták azokat a feladatokat, amelyek a temetés látványosságához tartoztak, a castrum doloris (cenotaphium) elkészítésével a díszlettervező és épí-tész Antonio Galli Bibienát bízták meg, aki korábban több megbízást kapott Es-terházy Imrétől, és többek között ő tervezte III. Károly bécsi és pozsonyi castrum dolorisát, illetve részt vett az érsek ötvenéves jubileumi diadalívének kivitelezés-ében.215F9
A temetés közeledtével a Szent Márton dóm oltárát, falait, oszlopait és a stal-lumokat fekete anyaggal fedték be, és a herceg jelvényeivel díszítették. A hajó ab-lakait besötétítették, hogy csak annyi fény legyen, amennyit az égő gyertyák adnak.
Barkóczy Ferenc temetése kapcsán újra bővebb az erre vonatkozó információ: a festő 180 selyem, 150 papír és 150 kisebb papír címer készítésére kapott utasítást, amelyekhez fáklyákat készíttettek, és kapcsokkal erősítettek egymáshoz.216F10 A kü-lönböző nagyságú és méretű címereket és fáklyákat az egyházi hierarchia alapján osztották szét a menetben résztvevők számára.
Magát a temetést egy szintén háromnapos szertartás előzte meg. A halált köve-tő szertartásokkal szemben ez főleg a Szent Márton dómban zajlott, középpont-ban a castrum dolorisszal, amelyről az Esterházy Imre temetésére vonatkozó for-rás sajnos csak annyit jegyez meg, hogy az az egész Magyarország teljes fájdalmát képes volt kifejezni.
Január 18-án minden harang megszólalt Pozsonyban, és mintegy 100 egyházi elöljáró, illetve a Szent Imre szeminárium növendékei 3 órakor átvonultak az ér-seki kúriára, ahol a „nagyobb kapu” alá már korábban kitették a koporsót Ester-házy Imre holttestével. A menetet, amely a kihelyezett koporsóhoz vonult, a talár-ba öltözött zenekar nyitotta, akiket Galgóczy János esztergomi kanonok, a
8 Uo.
9 GALAVICS Géza, Antonio Galli Bibiena in Ungheria e in Austria, Acta Historiae Artium, 1984, 177–263.
10 BEKE, Barkóczy Ferenc …, i. m., 24.
ceremóniamester követett, utána a keresztet két akolitus vitte, majd a rangjuk alap-ján felállított sorrendben követték az egyháziak. Az akolitusokat a Szent Imre sze-minárium és a nagyszombati papnövendékek követték superpelliceumban, akik után a lelkészek és plébánosok vonultak stólában, superpelliceumban, birétumban.
A menet további sorában érkeztek az apátok és a prépostok, a társaskáptalanok kanonokjai között két nyitrai, két veszprémi kanonok és az esztergomi székesegy-ház kanonokjai, akiket tömjénezők, diakónusok és szubdiakónusok követtek. Ez-után infulás főpapok, Pannonhalma apátja és Bajmóc prépostja következett. Az érsek utódainak temetésekor általában az érseki székben az elhunytat követő utód zárta a menetet,217F11 Esterházy Imre temetésén azonban a jelenlévő egyháziak között a legmagasabb rangú, az akkori váci püspök, Michael Karl von Althann (1702–
1756) zárta a menetet, illetve végezte el a szokott szertartásokat, amikor a menet a kúriához ért. Itt hangzottak el azok a beszédek, amelyeket ma nem ismerünk ugyan, de a végtisztesség leírása szerint elsősorban az érsek bölcsességét és nagy-vonalúságát dicsérték. Miután Michael Karl von Althann püspök levezette a cere-móniát a római szertartás szerint, a világi előkelőkkel és a családtagokkal kiegé-szült menet a Szent Márton templomba indult.
A koporsó előtt Esterházy Imre jelvényeit, kitüntetéseit vitték kispárnákon, magát a koporsót pedig, amit kereszttel és misekehellyel díszítettek, 14 plébános hordozta. A rokonság, a család férfi tagjai a koporsót követték, és a sort a nők zár-ták, akik a szokások alapján akár a templomban is megvárhatták a menet érkezé-sét, ahogyan ebben az esetben – a leírás szerint – ezt meg is tették.
A menet a templomhoz érve a keleti kapun át lépett be, ahol (a többi kapuhoz hasonlóan) egy őrző katona állt, azért, hogy a tömeg ne lépjen be. Az officium alatt a koporsó az oltár előtt feküdt, majd a castrum dolorishoz vitték, és végül in-nen arra a helyre, amely „előre el volt készítve erre az alkalomra”, azaz az Ala-mizsnás Szent János kápolnába.
A kitétel első napjának nevezett napon, január 19-én, reggel 9-kor hangzott el a magyar nyelvű prédikáció, amelyet a Requiem követett. A kitétel második és har-madik napján minden ugyanúgy zajlott, de 20-án német prédikációt mondott Leo-pold Fischer,218F12 majd 21-én egy latin „eleganti dictione” beszéd hangzott Kelcz Imre jezsuita szerzetestől.219F13 Ezen a harmadik napon a kijelölt esztergomi
11Uo., 25–26.
12 Leopold FISCHER, Ruhmwürdigste Thaten für Gott [...], Pressburg, 1746.
13 Emerico KELCZ, Celsissimus ac reverendissimus S. R. I. princeps Emericus e comitibus Eszterhazi de Galantha [...], Tyrnaviae, 1746.
kok az elhunyt testéből már korábban orvosok által kiemelt részeket abban a krip-tában helyezték el, ahova később a testet is elhelyezték.
A mise végén újabb körmenettel a kriptába vitték a koporsót és ciprus kopor-sóban helyezték el az Alamizsnás Szt. János kápolna alatti kriptában, hogy – a for-rás személyes megjegyzése szerint – tőle az érsek még holtában se legyen elszakít-va.220F14 A temetés végén dicsőséges misét mondtak tubával és trombitaszóval.
Az egyénítés lehetősége a magyar nyelvű halotti beszédben
A temetés leírásának tanulsága, hogy a menetben résztvevők hierarchiai sorrendjét, a ceremónia napjainak programját tekintve összességében nem találunk különbsé-get Esterházy és utódainak temetése között. A főpapok végtisztességét a tem-plomban mindenhol kifüggesztett címerek és a castrum dolorisok tehették az el-hunyt személyére vonatkoztatottnak, ugyanakkor ezekre vonatkozóan nem mindig találunk forrást. Az Esterházyakhoz kapcsolódó halotti prédikációk legtöbbjének sajátossága, hogy ha nem is áll rendelkezésünkre a temetés látványáról tudósító metszet, a beszédek családi dicsőítésének képei sok esetben pótolják a címereket és a castrum dolorisok allegorikus alakjait.
A katolikus prédikációs gyakorlatban a genealógia az elhunyt laudációjához kapcsolódik. Ez a hagyomány felekezettől függetlenül vitás kérdésnek számított,221F15 ezért a szószéken ki így, ki úgy igyekezett mentséget találni az ősök felsorolására.
Például kinek is lehetett volna kifogása az ősök méltatása ellen, ha a prédikáló pap csupán az elhunyt mottóját („Fortes creantur a fortibus”222F16) kívánta megmagyaráz-ni a szülők magasztalása útján, vagy ha a genealógia célja mindössze felhívmegmagyaráz-ni a
14 Közismert, hogy a hercegérsek a kápolnát Alamizsnás Szent János tiszteletére építtette.
MOJZER, Egy jelmezes…, 1. jegyzetben i. m., 64.
15V.LÁSZLÓ Zsófia, Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében, doktori disszertáció, Budapest, ELTE BTK, 2011, 47–48. A dolgozat elektronikus formában is olvasható:
http://doktori.btk.elte.hu/hist/laszlozsofia/diss.pdf. (Az utolsó letöltés dátuma: 2016. 01. 29.)
16 Hoffman Pál magyarázata szerint Esterházy László ősei miatt választotta magának „bélyegül, jelül, Symbolum-ul” a „Fortes creantur fortibus” mottót. (HOFFMAN Pál, A tekentetes es nagysagos Hoffmany Pal, péczi püspök [...] predikatzioia..., Bécs, 1653, 13.) A sor Horatius költeményéből (Odae, IV, 4, 29), a magyar fordításban Drususnak dicsérete címen megjelent ódájában szerepel (HORATIUS, Ódák és epódoszok, bev., jegyz. BORZSÁK István, Bp., Tankönyvkiadó, 1975, 432.), ami azért is megjegyzésre érdemes, mert ezt a sort követően az ódában a költőnek az a gondo-lata jelenik meg, amely rokon a legtöbb főúri halotti beszéd gondolatával: nem elég, ha valaki nemes ősöktől származik, életében meg is kell szolgálnia származását. „A tiszta erkölcs hogyha elvész, / még a nemes születés sem ment meg” (Horatius, Drususnak dicsérete). A mottó megje-lenik még az Esterházy Pál Antal temetésén mondott beszédben (Georg PRIMES, Trauer und Trost-Rede über den Thränen-würdigen Tod, Oedenburg, 1762, 10.).
gyelmet a növekvő család és Ábrahám nemzetsége közötti, a korban nem kirívó párhuzamra.223F17
Az Esterházy Imre tiszteletére írt, 1746. január 19-én elhangzott magyar nyel-vű prédikációt Padányi Biró Márton veszprémi püspök mondta el.224F18 Az Esterhá-zyakhoz kapcsolódó parentiációk közül ez az első, amely részletes családfát állított a hallgatóság elé.19 Az Esterházyak honfoglalás koráig visszavezetett történetének kiindulópontja a több más búcsúztatóban megtalálható, az Isten Ábrahámnak tett ígérete és Örs nemzetségének gyarapodása között vont analógia:226F20
[...] Méltóságos Esterházi maradéknak élsö Attyát Eurs egyik magyar fö hadi Vezért, Ezres Kapitánt, kiben amaz Ábrahám Patriárka áldását látatott az Is-ten igérni: […] Meg sokasitom aʼ te magodat, mint az égnek csillagit: és […]
Tündökölnek, és tündökleni fognak mint az eröségnek az égnek fényessége, és fénylenek, s' fényleni fognak mint aʼ Csillagok örökkön, örökké [...].227 F21
A prédikációirodalom műfaján belül ugyan kiemelkedő Padányi Biró Márton munkája a családtörténet e gazdag színezésével, azonban az ősök kiemelésében és dicsőségük hangsúlyozásában egyáltalán nem egyedülálló a korban. Elegendő, ha rokon műfajokra, a genealógiára és nemzetségkönyvekre gondolunk, amelyek pél-dáiról, funkcióiról, birtok- és öröklési ügyekben játszott szerepéről az elmúlt bő
17 Az ezzel rokon zsidó-magyar sorspárhuzam és az ószövetségi gyökerű történelemszemlélet kérdéséről: GYŐRI L. János, Izrael és a magyar nép történetének párhuzama a XVI–XVII. századi pré-dikátori hagyományban = Egyház és művelődés: Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI-XIX. századi történetéből, szerk. G.SZABÓ Botond, FEKETE Csaba, BERECZKI Lajos, Debrecen, Tiszántúli Re-formátus Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár, 2000, 29–52. – További irodalom:
RESTÁS Attila, Két bölöni unitárius kéziratos prédikációskötet tanulságai: Zsidó-magyar sorspárhuzam, szö-vegátvétel, kritikatörténet = Stephanus noster: Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára, szerk. J AN-KOVICS József, JANKOVITS László, SZILÁGYI Emőke Rita, ZÁSZKALICZKY Márton, Reciti, Bp., 2015, 175–180.
18PADÁNYI BIRÓ Márton, Esther Id est: Occulta Abscondita, Pozsony, 1746.
19 A beszédek Esterházy Pál nádor 1713-as halálát megelőzően szinte egyáltalán nem említették a család évszázados történetét. A ma ismert prédikációk közül első alkalommal 1734-ben, Es-terházy György temetésén hallottak a jelenlévők a dicső ősi EsEs-terházy-múltról. (STEHENICS Já-nos, Threnus inclyti Comitatus Albensis, Győr, 1734.)
20 Első alkalommal Esterházy Pál nádor temetésekor hangoztt el: „[...] aʼ mint Abrahámnak ál-dása eʼ vala Istentöl: […] Meg-áldalak tégedet, és meg sokasitom aʼ Te magodat mint az égnek csillagit, és nagy Nemzetté tészlek Tégedet: úgy hasonló áldását Istennek láttyuk bé-tellyesedet-nek lenni, aʼ Méltóságos Esterhás Familián.” VARGYASSI András, Sol mysticus, Nagyszombat, [1713], 6–7.
21PADÁNYI BIRÓ, i. m., B2r.
másfél évtized szakirodalma tudósít.228F22 A leggyakrabban példaként hozott genealó-giák az Esterházy családhoz kapcsolódnak,229 F23 ezeknek a tervezeteit, előzményeit is ismerjük, és tudjuk, hogy a műfajban legtöbbször említett Arbor genealogicát, vala-mint a Trophaeumot egy Esterházy Miklós nádor számára készített, 1200-ig vissza-vezetett családfa, illetve Esterházy Pál nádor „tudós” munkája előzte meg.230 F24 Annak ellenére azonban, hogy a nádornak láthatóan fontos volt a múlt vélt ismeretének továbbörökítése, Esterházy Pál temetésén nem, csupán Padányi Biró Márton Esther című beszédében szerepel először ez a konstruált múlt.
A történet forrásának megjelölését tekintve a prédikáció meglehetősen nagyvo-nalú („Historiákban, a mi Eleink, aʼ mi Atyáink beszélleték nékünk”231 F25), a Trophaeum egyes részeivel való összevetés tanulsága azonban azt mutatja, hogy az 1700-ban megjelent monumentális családtörténet lehetett az elsődleges kútfő.232 F26 A későbbi halotti beszédek 1762-ig jobbára tartalmaznak a Padányiéhoz hasonló genealógiát (bár ezek forrása nem minden esetben ilyen egyértelmű), így a beszéd sokkal in-kább a laudációt meghatározó allegóriával emelkedik ki a család halotti búcsúztatói közül.
Padányi Biró Márton az Esterházyak erényeit Eszter királynőben formálta meg, és az ő érdemeihez kötötte. Olyannyira sikeresen tette ezt, hogy beszéde már-már inkább az ószövetségi alakról szól, mint magáról a hercegérsekről. Ráadásul a püs-pök Eszter királynő alakját a dicsőítés céljára formálta: élettörténetét kibővítve
22 Általános összefoglaló: PANDULA Attila, A genealógia magyarországi histográfiájának áttekintése = Genealógia, szerk. KOLLEGA TARSOLY István, KOVÁCS Eleonóra, PANDULA Attila, VITEK Gá-bor, I, Bp., Tarsoly, 2012, 7–41.; BENE Sándor, Őskeresők (A Zrínyi-családtörténet és műfaji háttere), Irodalomtörténeti Közlemények, 2003, 3–6.
23A teljesség igénye nélkül: GALAVICS Géza, Barokk családfák és genalógiák = Főúri ősgalériák, csalá-di arcképek a magyar történelmi képcsarnokból, szerk. BUZÁSI Enikő, Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1988, 22–25; UŐ, Családfák, genealógiák = Főúri ősgalériák…, i. m., 46–51; BUZÁSI Enikő, Fikció és történetiség az Esterházy család ősgalériájában és a Trophaeum metszeteiben = Történelem – kép: Szemelvé-nyek múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon, szerk. MIKÓ Árpád, SINKÓ Katalin, Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2000, 411–424.
24FAZEKAS István, Esterházy Pál nádor és a családtörténet, Századok, 2009, 905–917. E tanulmány-nyal ellenkező véleményt fogalmaz meg Berényi László, akinek feltételezése szerint már Ester-házy Miklós hihetőnek találta a Balásfi Tamás által „oklevelek” alapján összeállított, 1200-ig visszamenő genealógiát, ezért örökítette tovább fiára. Továbbá Berényi László azt sem tartja va-lószínűnek, hogy a Trophaeumot Esterházy Pál nádor maga állította össze. Vö. BERÉNYI László, Domini de Salamon-Watha dicti Zyrház, de genere Salamon: Jegyzetek az Esterházy család eredetéhez és korai történetéhez = B. L., Esterházyak: Egy ezeréves család történetei, [Fertőd], Eszterháza Kulturális, Kuta-tó-és Fesztiválközpont, 2014 (Eos könyvek), I, 139–142.
25PADÁNYI BIRÓ, 18. jegyzetben i. m., B2v.
26 Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae Domus Estorasianae, Bécs, 1700.
emelte neveltetését, azt hogy minden tettét Istennek szentelte, hűségét, amellyel őrizte uralkodóját az árulóitól, és annak ellenére, hogy az Ószövetségben ez a részlet nem szerepel, a prédikáció szerint csupán azután emelte fel őt az uralkodó, hogy hűségét és hitét bizonyította.
[Eszter] minden dolgait, és cselekedetit az Istennek dicséretire és dicsösé-gére alkalmaztatta, intézte: a’ Királynak életét örizte, védelmezte, Judásit, árulóit, és alattomba halálára igyekezö ellenségit ki-jelentette, meg-ismértet-te […].233F27 […] Ezen erényei miatt választotta ki őt Ahasvérus, maga mellé emelte, és mindenkinél jobban szerette, így Eszter „házának, nemzetének és hazájának gratiát szerzett.228
Mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket az ószövetségi királynőben rajzolt meg, Padányi végül az Esterházyakra vonatkoztatta az Eszter név által kínált szokatlan biblikus mitizációval: Eszter házának minden ékét a család erényeinek
Mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket az ószövetségi királynőben rajzolt meg, Padányi végül az Esterházyakra vonatkoztatta az Eszter név által kínált szokatlan biblikus mitizációval: Eszter házának minden ékét a család erényeinek