Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy neves egyházi személyeket, vagy általuk írt világiakat köszöntő versek, olykor prózai beszédek milyen sajátos stílus-elemekkel rendelkeznek, a bennük használt képrendszer miben különbözik (kü-lönbözik-e) a világiakhoz írt, vagy világiak által létrehozott alkotástól. Mennyiben határozzák meg az egyházi viszonyok a költői, fiktív világot, hogyan illeszkednek a feudális hierarchiát megillető, nem költői szókincshez? Kimutathatóak-e liturgiával való kapcsolatok, ismerjük-e a köszöntés módozatait?
Arra elég sok adat, részletes leírás maradt fenn, hogy milyen alkalmakra készül-tek ezek a köszöntések. Mészáros Ignác (1721–1800) több száz oldalnyi terjedel-mű, különösen barokk kort reprezentáló beszédgyűjteménye,403F1 amelyet főként la-tinból, de németből is magyarra fordított, jól illusztrálja azon világi és egyházi alkalmakat, amelyeket az adott korban irodalmi művel is ünnepélyessé kívántak tenni. Mészáros Ignácnak, a kor első, modern értelemben vett regényírójának (Kártigám, 1772), a Faludi- és Amadé-költészet kedvelőjének talán a Batthyány-család jogtanácsosaként nyílt alkalma fordítói tevékenységére. Ám, hogy a nagy terjedelmű, kéziratban maradt beszédekkel mi volt a célja a címben megjelölteken kívül, azt most nem kerestem. E haszonnal forgatott kéziratos gyűjteményen kívül igen jó forrásként kínálkozott címadó témámhoz Bárdos Kornél különböző vá-rosok zenei történetét feldolgozó könyvsorozata.404F2 Természetesen Bárdos nem az irodalomra helyezte a hangsúlyt, amikor ceremóniákról, fogadásokról stb. hírt adott, ám rádöbbentette a kutatót arra, hogy mennyire közöletlenek a megyei le-véltárakban fellelhető irodalmi vonatkozások alkalmi költészetének darabjai. A zenetörténész többször közzétette a különböző városok látvánnyal megrendezett ünnepségeinek forgatókönyveit is, utalva a köszöntő versek és beszédek
elhangzá-1 Mészáros Ignác gyűjteménye: Külömb kűlömb alkalmatosságokban mondott Jeles Beszédek, és irott Ne-vezetes Levelek, mellyeket munkáson őszve-szereztvén nagyobb részént más nyelvekből által-tévén, akár példaképen, akár emlékezetre ki-botsátotta […] MÉSZÁROS Ignácz Kézirat, OSZK, Fol. Hung. 164, 1864 pp.
2 BÁRDOS Kornél, Eger zenéje, 1687–1887, Bp., Akadémiai, 1987; UŐ, Sopron zenéje a 16–18. szá-zadban, Bp., Akadémiai, 1984; UŐ, Győr zenéje a 17–18 században, Bp., Akadémiai, 1980. stb.
Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 12), 163–193.
si, vagy osztogatási idejére, miközben a források valamennyi zenei hivatkozását feldolgozta. Ezekből kiderült, hogy a muzsikusoknak (ahogy a művészeti tevé-kenységeknek is) mindig helye volt a barokk kori protokollban: szabad téren, pa-lotában és szent helyen, a templomban. Nem véletlen tehát, hogy a zene valami-lyen formában a köszöntő költeményekben is helyet kapott. Például Nádasdy Fe-renc főispáni beiktatásáról olvashatjuk, hogy az ünnepség közben különböző és jól hangzó zenekarok váltakozva szórakoztatták a jelenlévőket, miközben latin és magyar verset osztogattak;405F3 vagy az évi tisztújításkor a plébánia templomban
„trombita és dobok harsogási közt a mindenható Istennek hála-adás énekelte-tett;”406F4 „közben a polgári alakulatnak és a székesegyháznak a zenekara muzsikált, a mozsarak pedig távolról dörögtek;” avagy Barkóczy Ferenc prímási kinevezé-sekor Orczy Lőrinc köszöntő verse szerint:
Musika szerszámmal a’ Városok zengnek, Magos kö falakról ágyúkat döngetnek, Parasztos vig nótát falukon pengetnek, Ifiak vénekkel csoportokra gyülnek,
…
Dob, trombita, síp, ágyú zengenek 407F5
A fő- és alispáni beiktatás, a kancellári hivatalba lépés, a vármegyei-, vagy a po-zsonyi országgyűlés elkezdése, a mennyegzőn és temetésen részvétel, a papi pá-lyán való előrehaladást jelző beiktatás, az egyház évközi ünnepei stb. mind alkal-mat kínáltak a köszöntéshez. Voltak akiket felkértek erre, de akadtak akiktől el is várták mindezt (pl. Révai Miklós, Ürményi József bihari főispánsági beiktatására írt verséhez odaírta: „Szomorú állapotbánn írtam Horvát Mihály’ kérésére.”) A verses kötetekkel jelentkező életművekben, különösen papi személyek esetében, ezért olvashatunk annyi egyházi címzettnek szánt alkalmi költeményt, amennyit a mai olvasó nemcsak sokall, de szívesen ki is hagyna a költői életműből. (Lásd pél-dául a Baróti Szabó Dávidról írt kritikákat!) Szerencsére a korabeli naplók, jegyző-könyvek, vármegyei iratok, egyházi levéltárak, később a Pressburger Zeitung,
3 BÁRDOS Kornél, Székesfehérvár zenéje 1688–1892, Bp., Akadémiai, 1933, 230–231. – Faludi Fe-renc Szily Jánoshoz írt üdvözlő versét megírta latin nyelven is. (RÉVAI Miklós, Faludi Ferenc köl-teményes maradványi, Győr, 1786, 103.)
4 BÁRDOS, Székesfehérvár zenéje, i. m., 231.
5 ORCZY Lőrinc, Mátra hegyei között mulatozó Nimfáknak éneke, mellyet a’ nagy méltóságú herczeg Barkóczy Ferencz Magyar-ország primássának, esztergomi érsek úrnak, mint-egy búcsúzó kép-pen szomorodott szivel mondának, 1761-dik esztendőben, Eger, 1761.
gyar Kurír, Hazai s Külföldi Tudósítások stb. is megőriztek valamit a barokk kor fényeiből, betekintést engedve egy-egy történelmi korszak ünneplési szokásaiba.
(Megyénként, levéltárakként jó lenne feldolgozni és kiadni az irodalomnak ezt a háttérbe szorult gazdagságát, miként Bárdos Kornél tette munkatársaival a zenei életről.)
Mielőtt az előadásomhoz használt konkrét szövegpéldákat bemutatnám, elő-összegzésként, vagy inkább kiindulásként az elolvasottakból leszűrt tanulságok:
A köszöntések fényűzésének fokát legtöbbször meghatározta a köszöntött személy rangja, titulusa és vagyoni helyzete. Például a Budai Palotába 1770-ben beköltöztetett angol kisasszonyok ünnepi beiktatását Grassalkovich Antal bőkezű-sége tette lehetővé:
Az angolkisasszonyok és a három csillagkeresztes lelkész közös budavári palotába költözésénél az ünnepi beiktatásra 1770. május 13-án került sor a kápolnában. Reggel 8-9 óra között vonultak be az angolkisasszonyok ágyú- és trombitaszó hangjai mellett. A beiktatást a még mindig üresen álló esz-tergomi érseki szék miatt Migazzi Kristóf bíboros végezte, Grassalkovich Antal gróf, a kamara elnöke és Hadik Andrásné született Lichnovszky Franciska mint királyi biztosok jelenlétében. A kamara elnöke és kísérete reggel 8 órakor érkezett Pestről négy hatlovas fogaton, a menet élén Affol-ter PéAffol-ter, a palota inspektora jött. Az udvari személyzet kék selyembár-sonyban, dolmányos huszárok és hajdúk kíséretében a palotáig vonult. A bíboros a kápolna oltáránál celebrálta a misét, kétoldalt a királybiztosok és az angolkisasszonyok foglaltak helyet. A bíboros csendes misét mondott, közben a kórusról a lorettói litánia zengett. Ezután bíbornoki öltözékben átadta az alapítványi okmányt a kamara elnökének, aki titkárával olvastatta fel. Azután Migazzi Kristóf rövid beszéd kíséretében átadta a templom csait a csillagkeresztes rend prépostjának, Scheiner Jánosnak, a palota kul-csait pedig az angolkisasszonyok általános főnöknőjének, Sancti Julianná-nak nyújtotta át. A hat első növendék, Klenau Antónia grófkisasszony, Tauber Erzsébet bárókisasszony, Philips Marianne grófkisasszony, Klauendorf/Gandorf Borbála, Werner Terézia és Schlögl/ Schlegel Rozália kisasszony mellére Hadik grófné Mária Terézia zománcból készült alapít-ványi jelvényét tűzte fel. Miután Pitroff Ferenc csillagkeresztes lovag el-mondta köszöntő beszédét, színpompás körmenet vette kezdetét, melynek élén a budai és pesti líceum tanulói haladtak, őket követték a budai tanács és kamara hivatalnokai, a hadparancsnok személyzete, a zenészek, az asz-szisztencia és a három csillagkeresztes kereszttel, a bíboros baldachin alatt az oltáriszentséggel, amelyet vörös díszmagyarba öltözött ifjak vettek körül fáklyákkal. Az oltáriszentség mögött jöttek az angolkisaszszonyok általános
és budai főnöknői, a nővérek kettesével közrefogva egy-egy növendéket, azután Grassalkovich Antal hajdúival, a had- és városparancsnokság tisztjei, a nemesek és katonák. A körmenet a palota udvarát megkerülve visszatért a kápolnába, ahol Te Deumot énekeltek, majd 18 ágyú dördült el. Az ünnep-ség és a jeles személyek részvétele jelezte, hogy országos fontosságú ese-ményről van szó, egyúttal a körmenetben mintegy megszentelték az udvart is, ahol a palota látogatói, lakói megfordulnak. A beiktatás Grassalkovich Antal bőkezűsége folytán a császári teremben ért véget 120 személyes ebéd elfogyasztásával és asztali zenével. A nevelést a királynő alapítványa tette lehetővé.408F6
Magas állami, vagy egyházi pozíciót betöltők esetében szabályok és hagyományok is kötötté tették a beiktatásokat. Például:
Minthogy Batthyány érseki minőségében akkor készült először hivatalosan belépni a reá bízott egyházmegyébe, az esemény szertartásrendjét a római liturgia egyik szertartáskönyve, a Caeremoniale episcoporum szabályozta. A Pontificale Romanum kiegészítő részeként VIII. Kelemen pápa által 1600-ban jóváhagyott és előírt Caeremoniale episcoporumnak a De primo accessu episcopi seu archiepiscopi ad suam diocoesim vel provinciam című fejezete alapján kellett a szer-vezőknek eljárniuk.409F7
A szónoki beszédek építkezését a retorikai tanulmányok, s ezek elsajátításának különböző iskolázottsági foka, a költészeti alkotásokét pedig mindazon poétikai tanulmányok alakították, amelyet a humanista iskolákban a retorikai tanulmányok részeként elméletként és gyakorlatként elsajátítottak.
Tehát annak okát, hogy az egyházi és világi személyek által írt köszöntések szókincse, képrendszere, stílusa és legtöbbször az azonos műfaj választása miért nem különbözött számottevően a 18. században egymástól, valószínű, ezekben a hagyományt követő és szabályozottsághoz igazodó elvárásokban, valamint a szer-zetesi iskolák oktatási gyakorlatában kell keresnünk. Igazi költői remekléseket azonban csak azok tudtak létrehozni, akik nemcsak megtanulták a verselés szabá-lyait, hanem a költői létet is tudatosan vállalták. A köszöntő versek sokaságában több olyan szerzővel találkoztam, akik egyházi, vagy világi személyként ismertek
6 BEKE Margit, A királyi palota egyháztörténeti vonatkozásai a XVIII. században, Tanulmányok Bu-dapest múltjából, 29(2001), 127–128. http://epa.oszk.hu/02100/02120/00029/pdf/ORSZ_-BPTM_TBM_29_125.pdf. (A letöltés ideje: 2016. 01. 20.)
7 BÁTHORY Orsolya, Batthyány József esztergomi érsek beiktatása Nagyszombatban, 1776, Magyar Sion, 2014/2, 163–180.
voltak ugyan, de poétaként mégsem tartották számon őket a korban – pozícióik miatt valószínű, ezt nem is igényelték.
S míg a prózai megszólalásokban a családi geneológiára, emberi- és adott pozí-ciót betöltő személytől elvárt erényekre, kiválasztottság érdemességére tett hivat-kozások adták a beszéd gerincét (például Gróf Pálffy János főispáni hivatalába történő beiktatásakor az orációt mondó Somogyi Dániel főapát410F8 elhelyezte a Pál-ffy-házat az országos hierarchiában, majd felsorolván a család katonai erényekre való nevelésének módozatait – hadi életben részvétel, vitézségre, bátorságra, okos és bölcs vezérlésekre nevelés, haditudomány ismerete stb. –, „valamint az Orosz-lán tsak OroszOrosz-lánt nevel, úgy Méltóságos Pálffy ház-is tsak vitézeket kívánt nevel-ni”411F9), addig a költeményekben (főleg eklogákban) az antik mitológia történetei, képrendszere, allegorizáló műfaja legtöbbször az alap, s ebbe mosódik bele (álta-lában direkt utalás nélkül) a kereszténység képes beszéde, morálja. Ahogy például Patachich Ádám érseknek írt ódájában Zimányi Lajos, a kalocsai érsekké kineve-zett szomorúságát érzékeltette az allegorizált menyasszony (váradi egyház) képé-vel, amiért el kellett hagynia azt. Tóth Sándor Attila tanulmányából idézem Zimá-nyi latin versének nyersfordítás részletét:
Vagyis a főrendek és az alacsony pórnép számára a haza magasztos ékéhez sietsz, jaj, mily siratnivaló (sokak által siratott) főpap! Micsoda sóhajtásokba csaphat a menyasszony (a váradi egyház) zilált hajjal, hogy időnap előtt el-távolították őt öledből; a nagy gonddal épített, és thessaliai ékességgel díszí-tett nászágy hogy viselje a szerződésszegést; figyelj oda, ha tudsz, hogy őse-idnek ezen kövei mennyire könyörögnek, hogy az elődök címerei jelölje őket.412F10
8 SOMOGYI Dániel, Méltóságos Gróff Erdödy, és Pálffy házoknak nagy érdemi, mellyeket tiszteletekre Méltóságos Gróff Erdödy Jánosnak, Monyorókerék etc. örökös urának, szabad királyi Varasd város, és vár örökös fö kapitányának, Kolos Hegye, és Tekéntetes N. Varasd Vármegye örökös fö ispányának stb. […] Fö ispánysági hivatallyában bé-helyeztetésekor több úri méltóságok, és fő rendek jelen létében, szabad, királyi Posony várossában 1774. esztendöben, Sz. Andr. havá-nak 8dik napján, rövid beszédben foglalt méltóságos, és fö-tisztelendö Somogy Daniel, Szent Mártoni fő-apátur, Midön föllyebb nevezett Méltóságos Urakat, Ö Excellentziájokat, T. N. Po-sony Vármegyének nevével üdvözlené. PoPo-sonyban, PatzkoFerenc Ágoston, 1776, 1–18.
9 Uo., 7
10 Zimányi Lajos (1748–1805, piarista szerzetes) versét Patachich Ádám (1717–1784) kalocsai érsekké választásakor Tóth Sándor Attila fordításában közlöm. TÓTH Sándor Attila, Versek és versutalások a kalocsai árkászról, Patachich Ádám érsekről Zimányi Lajos piarista költő verseskönyvében = Patachich Ádám érsek emléke: Zajezdai báró Patachich Ádám kalocsai érsek (1776–1784) halálának 220.
évfordulója alkalmából rendezett konferencia és kiállítás emlékkönyve, Kalocsa, 2005, 55–65.
Az évi nagyszámú reprezentációval megtartott ünnepek a tudományos- és költői létben a találkozás, egymás számontartásának, közösségteremtésének lehetőségei is voltak. Baróti Szabó Dávid megírta örvendező versét a „tekéntetes nemes Sza-bolcs Vármegye öröm-ünnepére”413F11, s erre a kisnyomtatványban is megjelentetett,
„A távol eső (vidéki) költőknek is megvan az a jövőbelátó képességük, hogy előre megmondják, amit jövendő sors mestere sötétséggel el akar rejteni. Nem tévednek, akik az isten unszolására hevülnek. Egy számodra ismeretlen csillag ereszkedett le a minap Ausztriában, főpapok legna-gyobbika! Mert ahogy Galenus a halandók számára nem ismert mesterséggel elűzte a Halál (Libitina) felfuvalkodott erejét, azt mondtuk (mi a költők): ez a sugárzó csillag, a felhőt elűzve fényét úgy csóválja, mint ahogy az aranyhajú Titán (a Nap)csillog kis tüzek (csillagok) között.
Így volt ez. Ugyanis örül, hogy a kegyes égtől megszülettél, hogy magas helyet foglalsz el Celeu-stesként; a kedvező dolgoknak örül egyetértően a király is, a haza is, a szent nép is, és a hívek hosszú sora, hogy méltóságos hivatalokkal tüntetnek ki. Téged a ritka erény jellemez, gondol-hatná az ember, hogy a sok késedelmesség megbánást okoz, s készségesen arra sarkall, hogy a megkettőzze gyors lépteit, hogy a főpapi szalaggal övezzen. – Tehát a Duna bátor nem a saját partján kóborolni, s tégedet, akit irigyelve féltenek, vinni fog szolgáló habjaival, ott is, hol a csá-szári Ausztriának földjét mossa, s ott is, hol felborzolja a fekete tengernek futó habjait – Haj! A tapsok közepette merre révednek (hová irányulnak) ezek a szemek, és mire utal a kétes (kétség-beesett) arcszín. Jaj! A halandók mily szerencsétlen faja vagyunk! S mennyire nincs semmiféle gyönyör fájdalom nélkül. – Vagyis a főrendek és az alacsony pórnép számára a haza magasztos ékéhez sietsz, jaj, mily siratnivaló (sokak által siratott) főpap! Micsoda sóhajtásokba csaphat a menyasszony (a váradi egyház) zilált hajjal, hogy időnap előtt eltávolították őt öledből; a nagy gonddal épített, és thessaliai ékességgel díszített nászágy hogy viselje a szerződésszegést; figyelj oda, ha tudsz, hogy őseidnek ezen kövei mennyire könyörögnek, hogy az elődök címerei jelölje őket. Mit is tehetnének a papi szalaggal a tisztességes atyák, s mit tesz a tieid szent rendje? Az avatatlan gyűlés, a gazdag és a vagyont nélkülöző, az Igaság istennője (Astraea), a múzsák, és az ékes Faustitas (Boldogság) vajon könnytelen arccal azt veszi-e már észre, hogy nélkülöznie kell a távol levő Atyát? – Mindenesetre a nemesebb arcélt nyert Körös partjának lakója vezérlete alatt a jogos fájdalom mértékét tartsd csak szem előtt, és légy rajta (Jupiteren keresztül), hogy a kalocsaiaktól ezt a kedves ékességet nehogy megirigyeljék. Érintetlen ajtófélfákkal az új módon készített termek is Dácia mély erdeiben a Napnak örök irigységére ragyognak. Silvania (Erdély) nem vendégszerető vidékeit már maga Themis lakja. A Körös vize már semmit sem enged át a castaliai forrásvizeknek. Tetszik, hogy Apolló távol van a Pindus szent vizeitől, s a mi folyónk-ban mártja meg fürtjeit. Közülünk ki ne fogadná el, hogy ily érdemekről kis ünnepnapok vallja-nak? Senki sincs ilyen! A magyarok egén ezt az istenek ezt kétszer megadva övéi hű szíveit két-szeresen is halhatatlanná tette! A kétszer emlékezetes jeleket és a kétkét-szeresen is kegyes köveket háromszoros boldogság kerítette hatalmába. – De Múzsa! akarva, nem akarva magára hagytam az atyát, ejnye, szeretni kell! Óvakodjatok, hogy az öröm szomorúsággal vegyüljön. Nem min-den reményed szállt el. Éppúgy a jelenlévőnek közeli aggodalma leszel, miként, akinek uralmára bíztak téged, fejedelmi büszkeséget kettős oltalom alatt a csillagok.”
11 OSZK, Hung. l. 377, Kisnyomtatvány: Örvendező vers tekéntetes nemes Szabolcs Vármegye öröm-ünnepére, Pünkösd havának 30. napján, 1791, szerzette BARÓTI SZABÓ Dávid, a’ Kassai Magyar Társaságnak eggyik Tagja. Kassán, Ellinger Jánosnál, 1791.
bizonyára az ünnep helyszínén (is) ajándékozott műre Virág Benedek verssel
A tárogató szavára, a szent harsogásra, a hangszerek fújására, azaz a zene versbe szedésére, mindegyik költeményben találhatunk példákat. A hangszerek milyen-sége, és megszólaltatási módjának leírása azonban különbözik egymástól, attól függően, hogy az ekloga milyen környezetbe, póriasba, avagy fennköltbe helyezte megszólaltatottjait. Akadt olyan szerző, aki a Faludi nyomán elterjedt műfajt csak díszletként használta, de olyan is, aki belehelyezkedve a bukolikus környezetbe gyönyörű természet-lírát, s magasrendű irodalmat hozott létre. Álljon itt két példa minderre:
Simonchich Ince piarista szerzetesnek írta az alábbi pásztoréneket egy ismeret-len,415F13 aki a szerepjáték szabályait, a dramatikus ének antik szereplőit, a nyáj-pász-tor allegóriáját jól ismerte, sőt verselési ügyesség híján sem volt, mégis mennyivel költőibb Rájnis József idillje.
12 Baróti Szabó Dávidhoz. Mikor 1791. eszt. T. N. Szabolcs vármegye örömünnepére örvendező verset énekelne. = VIRÁG Benedek válogatott művei, Bp., Szépirodalmi, 1980, 47–48.
13 Pásztorének T. Innocentius Simonchichnak [1750–1807, piarista szerzetes] a’ Szigeti Királyi Gym-nasium’ első tanitójának. Midön F. K. Consilium névvel szorgalmatos tanitásáért meg-ditsér-tetnék. 1789, Pestenn, Patzkó Ferentz’ betüjivel, 86–88 [ceruzás lapszámozás].
14 RÁJNIS József, Pásztori dal Archilochus’ rendi-szerint, mellyet Felsö-Szopori SzilyJános Úrnak eö nagyságának, midön püspöki méltóságra emeltetett, mély alázatossággal bé-ajánlott Kőszegi Rájnis Jósef a’ Győri Academiában az ékes-szóllásnak meg-tanúlásában foglalatoskodó iffjú-ságnak tanitója. Győr, 1775.
Alexis
Mint levelek a’ fát, vetemény a’ főldet, Úgy ékíti Alkon a’ pásztori rendet.
Ezt Dafnis, Palémin meg-bizonyétották.
Kezek’ vonásával nyilványosétották.
Tirzis
Ó! Nőttön nőjenek ti borostyán ágok, Mirtus, zöld Tziprus-fa, mezei virágok, költők közül hányan köszöntöttek, és ugyanazt az eseményt ki, hogyan énekelte meg.
Szily János beiktatásánál megjegyezte a tudósító, hogy „jeles költők – így Falu-di Ferenc, Rajnis József, Melczer Károly, Balogh Elek (Sándor?), mindannyian az eltörölt Jézustársaság tagjai” – egymással versengve dicsőítették az új főpásztor egyéniségét s „a napnak Sabaria történetében” fontos szerepét. (Faludi és Rajnis verséről később még szólok.) Ám nemcsak a köszöntők adhattak ajándékba írás-művet, – tudjuk meg a híradásból – hanem a megköszöntöttek is: Szily János a szószékre lépve a papjaihoz latin, a néphez magyar nyelven intézett nagyhatású beszédet. Magyar beszédét nyomtatásban is szétosztotta hívei közt.417F15
Döme Károly köszöntése, amelyet Szabó András püspökké választására írt, nem szokványos. Egy névtelen szerző munkáját nemcsak magyarra fordította, ha-nem saját igénye szerint alakította, magyarosabbá tette. A fordítást egy aprónyom-tatványból készítette, amely Döme Károly szerint, már alig volt föllelhető, ezért ő ezt is közreadta fordításával párhuzamosan. A nagyobb terjedelmű pásztori dal bevezetőjében mindezt meg is írta:
Régen viszket kedvem, hogy hála-adatosság’ fejében mutatnék-bé valamit Nagyságodnak, a’mit egyszersmind Hazám is, mint neki tett első gyenge ál-dozatomat, úgy fogadna. … A’ többi között meg fordúlt előttem az a’ há-rom ízből álló Pásztori Dal, melly 1788. Esztendőben Januáriusnak
15 SZILY János, Mélts. Felső Szopori SzilyJánosnak szombathelyi püspöknek tanítása, melyet népé-hez tartot midőn ujjan fel-állított szombathelyi megyéjébe bé-lépet, Győr, 1777.
dikén név nélkűl jött nap-fényre azon alkalmatossággal, midőn Nagyságod, Püspöki Méltóságra emeltetvén felhagyott a’ Pozsonyi Nevendék-Papság’
igazgatásával. Láttam, hogy leg-közelebb hajlik ez az én tzélomhoz: meg-tetszett. Láttam … bele szerettem. Fel-fogtam; magyar ruhába öltöztettem;
magamévá tettetem…”418F16
A levelezés intimebb műfajánál a köszöntések (különösen, ha a pásztorénekeket dramatizált formában elő is adták) sokkal nyitottabbá, nagyobb közönségűvé tet-ték az irodalmi „seregszemlét.” Talán nem túl merész azt állítanom, hogy az al-kalmi versírók hada (kisnyomtatványokban, kéziratban átadott, vagy esetleg fel is olvasott szövegeikkel – Egyed Emese szellemesen csere-bere költészetnek nevezi) bizonyára ösztönzően hatottak mind a populárisabb, mind a magasabb
A levelezés intimebb műfajánál a köszöntések (különösen, ha a pásztorénekeket dramatizált formában elő is adták) sokkal nyitottabbá, nagyobb közönségűvé tet-ték az irodalmi „seregszemlét.” Talán nem túl merész azt állítanom, hogy az al-kalmi versírók hada (kisnyomtatványokban, kéziratban átadott, vagy esetleg fel is olvasott szövegeikkel – Egyed Emese szellemesen csere-bere költészetnek nevezi) bizonyára ösztönzően hatottak mind a populárisabb, mind a magasabb