A reneszánszkori elit reprezentációjának egyik kiemelt fontosságú eleme volt a bevonulások és körmenetek rendezése. Egy bevonulás lehetőséget nyújtott a ked-vező első benyomás megtételére akár az elit, akár a szélesebb néprétegek számára, illetve kiváló alkalom volt a bevonulást végző személy státuszának, hatalmának re-prezentálására, akár egyházi, akár világi személy esetében. Világi hatalommal ren-delkező egyháziak esetében pedig a kétféle hagyomány, az antik római triumphus és a liturgiai körmenetek hagyományának kreatív összevegyítésével kell számolni.
Nem csoda hát, hogy a pápai ambíciókkal rendelkező esztergomi érsek és konstantinápolyi pátriárka, Erdődi Bakócz Tamás, akit az építészet, képzőművé-szet és könyvművéképzőművé-szet terén egyébként is jó ízlésű műpártolóként tartunk szá-mon, különös figyelmet fordított római bevonulásának külsőségeire.
Maga a bevonulás 1512. január 26-án zajlott, útvonala pedig a Porta Popolótól, a város északi kapujától a Campo dei Fiorin lévő szállásig ért, légvonalban körül-belül két kilométer lett volna, de mivel II. Gyula pápa is meg akarta tekinteni a menetet, ezért a Vatikánt is útbaejtették.255F1
A bevonulásról készült feljegyzések közül Magyarországon kettő érhető el;
Ludovicus Fabrianus két jelentése megbízóihoz, Francesco Gonzaga mantovai őr-grófhoz 1512. február 2-án,256F2 illetve Estei Hippolit modenai és egri püspökhöz 1512. január 31-én.257F3 A két jelentés közül a mantovai őrgrófhoz írott változat rész-letesebb, ezért a továbbiakban azt veszem alapul.
1 FRAKNÓI Vilmos, Erdődi Bakócz Tamás élete, Bp., Méhner, 1889, 118.
2 Magyar fordítását lásd:Uo., 118–120. Hasonmás kiadás: FRAKNÓI Vilmos, Erdődi Bakócz Ta-más élete, Bp., Históriaantik, 2010.
3 Archivio di Stato in Modena Cancelleria Ducale Dispacci degli Oratori Estensi in Roma, Ms4999/2,10. Elérhető: http://olaszirodalom.hu/vestigia/kereses/nyomtat.php?a=130096-2686 (Az utolsó letöltés ideje: 2016. 01.17.) – Fraknói kissé félreérthetően felváltva hivatkozik a ferrarai és mantovai követ jelentéseire, holott a két személy azonos, Ludovicus Fabrianus (Ludovico da Fabriano)e gyaránt jelentett Francesco Gonzaga mantovai őrgrófnak, és az őrgróf sógorának, Estei Hippolitnak, aki a Ferrarát uraló Este család sarja, az ekkor uralkodó herceg öccse. Fabrianus életéről és kapcsolatairól: http://www.treccani.it/enciclopedia/ludovico-da-fabriano_res-0aa336bf-326f-11dd-afd60016357eee51_%28Dizionario_Biografico%29/ (Az utolsó letöltés ideje: 2016. 01. 17.)
Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 12), 113–119.
A menetet negyven, sárga-fehér Bakócz-címeres lepellel letakart öszvér nyitotta.
Rossz nyelvek szerint ezek az öszvérek szállították a bíborosok lefizetésére szánt aranyakat, de a pletyka tévesnek bizonyult, ugyanis a következő napokban Bakócz kíséretének lovait ajándékozta bíborostársainak, nem pedig azok szállítmányát.
Ezek után következett három zászlóvivő, a Magyar Királyság, az Esztergomi Ér-sekség, és a Bakócz család zászlajával. Őket követte a kíséret többi tagja, a test-őrök, familiárisok csoportonkénti rendben; hat lovas piros-fehér zászlóval, kilenc lovas vállig érő tollforgóval, tizenöt lándzsás és nyolcvan más fegyveres lovas. Vé-gül a nemesi és papi kísérők, körülbelül harminc-harminc nemes és pap, köztük több püspök, és a menet legvégén érkezett maga Bakócz almasárga lovon. Figye-lemre méltó, hogy a kor szokásainak megfelelően a menetet a legalacsonyabb ran-gú csoport nyitotta meg, az öszvérek, és onnan fokozatosan emelkedik a rangsor, a bevonuló méltóság pedig a felvonulás legvégén érkezik, a menetben haladók rangját tehát a tőle való távolság jelzi.
Fabrianus nem csak azt ismerte el, hogy rendkívül fényes volt a bevonulás,258F4 hanem azt is, hogy „hozzá hasonlót évek óta nem láttak”259F5. Ez a vélemény azért figyelemre méltó, mert Itáliában, de különösen Rómában, a kor szokásainak meg-felelően, mind az egyházi, mind pedig a világi ünnepségek állandó elemét képezték a látványos be- és felvonulások.
Bakócz bevonulása akkora sikert aratott, hogy meg kellett ismételni. A máso-dik bevonulásra 1512. január 30-án került sor, és kiindulópontja ismét a Porta del Popolo volt. A teljes, egyszer már bevonult küldöttség tehát ismét kiment a város-falon kívülre és ott találkoztak Niccoló della Rovere urbinói herceggel, a pápa unokaöccsével, aki üdvözölte és behívta a társaságot a városon belülre. A menet-ben vonulók rendjéről ezúttal szűkszavúan szól a forrás, valószínűleg azért, mert ugyanazok a csoportok ugyanabban a ruhában voltak láthatóak, és nem látszott szükségesnek ugyanazt még egyszer leírni. Ezúttal azonban Bakócz előtt közvet-lenül a bíborosi testület Rómában tartózkodó tagjai vonultak.
A menet végcéljaként szereplő pápai palotában aztán Bakócz lábat, kezet és arcot csókolt II. Gyula pápának, pár percig „nyájas beszélgetést” folytattak (nyil-ván nagyon kellemesen lehet beszélgetni, ha mindenki tudja, hogy az egyik
4 Fabrianus így ír erről Hippolitnak: „Stigonio intro, et facte sue Cerimonie (…) con gran pom-pa”, illetve „l’intrata loro in roma sa ancho un bello spectaculo.” Strigonio, vagyis „Esztergomi”
Bakócznak Itáliában ismert neve. Archivio di Stato in Modena Cancelleria Ducale Dispacci de-gli Oratori Estensi in Roma, Ms4999/2,10. Elérhető: http://olaszirodalom.hu/vestigia/kere-ses/nyomtat.php?a=1300962686 (Az utolsó letöltés ideje: 2016. 01.17.)
5 FRAKNÓI, i. m., 119.
gető fél csak a másik halálára vár), és bemutatták a magyar kíséret fontosabb tagja-it, majd dobpergés és ágyúdörgés közepette távoztak.260F6
Érdemesnek tartom összevetni a bevonulás eseményeit az uralkodói bevonulá-soknak E. Kovács Péter által idézett, nem minden esetre érvényes, de ideálisnak tekintett forgatókönyvével.261F7 A megérkezés előkészítését itt noha nem tárgyaljuk, de tudjuk, hogy Bakócz Magyarországról Rómába utazása alatt is levelezésben állt a pápával és a bíborosokkal. A találkozás eseménye kiemelt jelentőségű, hiszen a január 30-ai bevonulás alkalmával azért kell az egyszer már megérkezett és beköl-tözött menetnek kimennie a városfalon kívülre, mert ceremoniális követelmény volt, hogy a város képviselője a falakon kívülre ment a vendégért, ott fogadta, és ő vezette be. A bevonulást és a felvonulást már bemutattam. A főtemplom megláto-gatása, mint programpont ezúttal nem volt hangsúlyos, mert ugyan szóba került az, hogy Bakócz misét tartson,262F8 de annak a bevonulás többi eseményéhez képesti időpontja nem specifikált, illetve nem kapott figyelmet. Ennél hangsúlyosabb a vendéglátás programpontja, Bakócz pátriárka találkozása a pápával, még akkor is, ha ez a találkozás rövid és formális volt.
A következőkben megpróbálom más korabeli reprezentatív célú bevonulások, és a szekunder irodalom révén feltérképezni, vajon milyen benyomásokat keltett Bakócz bevonulása.
Négy olyan szempontot tudtam elkülöníteni, ami alapján egy bevonulás hatni tud a nézőkre, ezek pedig: először a menetben részt vevők számossága, másod-szor a menetben részt vevők gazdagsága, harmadmásod-szor az esetlegesen bemutatott egzotikumok, negyedszer az esetlegesen bemutatott szimbólumok. Nézzük sor-ban.
A Bakócz menetében vonulók összlétszámát háromszáz főre becsülték. Itt jo-gosnak érzem a számháborút, hiszen a kortársak is részben a számok alapján ítél-keztek, a menetben felvonultatott beosztottak vagy szolgák száma ugyanis az úr hatalmának, anyagi erejének közvetlen bizonyítéka és megtestesítője volt. Néhány
6 Uo., 120.
7 Gerrit Jasper Schenk, Der Einzug des Herrschers: „Idealschema” und Fallstudie zum Adventuszeremoniell für römisch-deutsche Herrscher im spätmittealterlichen italienischen Städten zwischen Zeremoniell, Diplomatie und Politik, Marburg, Tectum, 1996. Idézi: E. KOVÁCS Péter, Zsigmond király Sienában, Bp., Cor-vina, 2014, 24; UŐ, Ceremónia és politika: Zsigmond bevonulásai Itáliában 1431–1433), Történelmi Szemle, 2013, 351–381.
8 Archivio di Stato in Modena Cancelleria Ducale Dispacci degli Oratori Estensi in Roma, Ms4999/2,10. Elérhető: http://olaszirodalom.hu/vestigia/kereses/nyomtat.php?a=13009-62686 (Az utolsó letöltés ideje: 2016. 01.17.)
évtizeddel korábban Hunyadi Mátyás háromszáz fős kísérettel küldött követet Mi-lánón keresztül Franciaországba.263F9 A dúsgazdag Estei Hippolit százötven és há-romszázhetven fő között ingadozó kísérettel utazgatott Itália és Magyarország kö-zött.264F10 Természetesen vannak eltérő számú követségek is, V. László 1457-ben minden országából kétszáz alattvalót küldött, összesen pedig hétszázat, amikor követek útján megkérte a francia királylány kezét. Itt úgy jön ki a hétszáz, hogy Magyarországot, Csehországot, és Ausztriát kétszáz-kétszáz lovas képviselte, Pas-saut pedig száz.265F11 Luxemburgi Zsigmond Itáliai útja során ezerkétszáz és ezer-kilencszáz fős bevonulásokról is találkozhatunk,266F12 de mivel ő időnként ellenséges területeken haladt át, kíséretének nagysága elsősorban nem reprezentatív, hanem védelmi célú volt. Csupán reprezentatív célra kiállított háromszáz fős kíséret tehát a korban komoly státuszszimbólumnak bizonyult, nagyságrendileg annyinak tehát, amennyivel egy nagyhatalmú főpap vagy egy királyi követ utazott.
Itt kell megemlíteni, hogy bár Bakócz 1513 őszéig Rómában tartózkodott, kí-séretének nagyobb részét még az 1512-es év első felében hazaküldte, és olasz szolgákat fogadott fel,267F13 amire a költséghatékonyság megfelelő indok lehet, de a hazaküldés ténye megerősíti azt a feltételezést, hogy a népes számú magyar kísé-retre elsősorban a bevonulás, és nem az ott tartózkodás céljából volt szükség.
A menetben felvonulók magas számát akkor tudjuk még jobban értékelni, ha tudjuk, hogy az egyes csoportok mind azonos öltözéket és azonos díszeket visel-tek. A díszítettség egyrészt a felhasznált anyagokban nyilvánult meg, ez az öltözé-kek szempontjából elsősorban a török brokát, illetve ritka állatok, coboly és sarki rókabunda használatát jelentette, amik önmagukban is figyelemre méltóak voltak.
Az öltözetek leírásánál a források némileg toposzszerűnek tűnnek, nem lehet tel-jesen szó szerint venni például, hogy maga a ruha ki sem látszódott a zsinórok és gombok alól, hogyha ugyanaz a beszámoló leírja a ruha színét és anyagát;268F14 az, hogy száz szemre lett volna szükség minden dísz megtekintésére,269F15 szintén köz-hely; az arany és ezüst mennyiségének felemlegetése is bizonyos mértékig lehet
9 Antonio BONFINI, Mátyás király: Tíz könyv a Magyar történet-ből, ford. GERÉB László, bev., jegyz.
KARDOS Tibor, Bp., Magyar Helikon, 1959 (Monumenta Hungarica, 2), 310–311.
10 E.KOVÁCS Péter, Egy középkori utazás emlékei, Történelmi Szemle, 1990, 101–127.
11 GYÖRKÖS Attila, V. László házassági terve: diplomáciai fordulat 1457-ben? = Francia-magyar kapcso-latok a középkorban, szerk. GYÖRKÖS Attila, KISS Gergely, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2013, 271–290.
12 E KOVÁCS, Ceremónia és politika…, 7. jegyzetben i. m., 351–381.
13 FRAKNÓI, 1. jegyzetben i. m., 127.
14 Uo., 118.
15 Uo., 119.
konvenció. A csodálat hangja azonban őszinte, és a díszítő elemek között leírt konkrétumok a felhasznált anyagokon túl azt is jelzik, hogy a célközönség mit vett észre ebből. Feltűnik a szemlélőnek, hogy az Itáliában megszokott divattal ellen-tétben a huszárok lova és csizmája is gazdagon van díszítve, aminek magyarázatát abban látom, hogy ha a lovason már minden elképzelhető helyen díszek lógnak, akkor maga a ló is díszíthető felületté minősül. A furcsaságok között kerül emlí-tésre, hogy a jobb kéz a balnál több díszítést kap, de inkább csak mint szokatlan, és nem barbár momentumként.
Bizonyos értelmezésekben vitára adhat okot, hogy a mantovai követ leírása szerint a magyar huszároknak bizarr alakú süvege volt, de nem egyértelmű, hogy ez konkrét típusra utal-e, vagy ha nem, akkor mennyiben jelent csodálatot, és mennyire visszatetszést.270F16 Valószínűleg a szó itt némi tartózkodással vegyes csodá-latot jelent, ami beilleszthető abba az elvárásba, hogy a messze északról érkezett küldöttségek mutassanak valami szokatlant. A bevonulásoknak általában fontos elemei az adott helyszínen ismeretlen egzotikumok bemutatása, mint például Má-tyás huszonnégy tevéje Bécsben, vagy egy lengyel követség indusai.271F17 Az egzoti-kumok lehettek hazájukban megszokottnak számító jelenségek, emberek, erre példa az a 14. századi bizánci követség, amelyben a követek hosszú szakálláról be-szélt Róma heteken át.272F18 Úgy tűnik, Bakócz felvállalta huszárjainak minden megje-lenésbeli sajátosságát, akár szokatlanságát mint saját különlegességének bizonyíté-kát, vagy mint eszközt, amely őrá irányíthatja a figyelmet, és profitált ebből, rövid távon legalábbis. A magyar huszárok „félegzotikus” látványosságként való fel-használása pár évtizeddel későbbről bőséggel adatolható.273F19
Szimbólumokkal elég minimálisan kell számolnunk – legfeljebb a pápának adott csók ruházható fel szimbólumértékkel, de az a protokoll kötelező része volt és nem tartozott közvetlenül a bevonuláshoz –, jóllehet a korszak itáliai bevonulá-sai rendre felvonultattak szimbolikusan értelmezhető kódokat. Csak példaként
16 Ilyen vélemény olvasható például: HERCZEG Ferenc, Az élet kapuja = H. F., Történelmi regények, Bp., Szépirodalmi, 1983, 207–305.
17 PETNEHÁZI Áron, Intrada: Az ünnepélyes bevonulás formája és szerepe a közép-kelet európai udvarok-ban = Magyar reneszánsz udvari kultúra, szerk. R. VÁRKONYI Ágnes, Bp., Gondolat, 1987, 281–
290.
18 E. KOVÁCS Péter, Zsigmond császár megkoronázása Rómában, Századok 143, 2009, 1323–1384.
19 GULYÁS Borbála, Huszárok Prágában és Innsbruckban, törökök Drezdában: huszártornák a 16. szá-zadi Európában = Színlelés és rejtőzködés: A kora újkori magyar politika szerepjátékai, szerk. G. ETÉNYI
Nóra, HORN Ildikó, Bp., L’Harmattan, 2010, 273–290; GULYÁS Borbála, Huszár–török viadalok a szász választófejedelmi udvarban (1548, 1553) = „Ez világ, mint egy kert…”: Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére, szerk. BUBRYÁK Orsolya, Bp., MTA Művészettörténeti Kutatóintézet – Gondo-lat, 2010, 95–106.
említem, hogy az 1513-as konklávén, X. Leó megválasztása után, de még Bakócz jelenlétében, két egymással vetélkedő társaság rendezett díszmeneteket, az egyik az ember három életkoráról, a másik a világ korszakairól, tele allegorikus figurákkal.274F20 Felmerül a kérdés, hogy miért nem élt Bakócz a szimbólumokkal, erre pedig az a lehetséges válasz, hogy abban a hagyományban, amelyből jött, nem volt szokás ezekkel a lehetőségekkel élni.
Nézzük meg Hunyadi Mátyás nagy bevonulásait, amelyek Bakócz számára mintául szolgálhattak! 1487-ben Bécsújhelyen a bevonulás és hadiparádé alkalmá-val Bonfini tanúsága szerint275F21 Bakócz is jelen volt, 1485-ben Bécsben mint királyi titkár valószínűleg szintén jelen lehetett, és 1476-ban Fehérvár előtt, Beatrix ünne-pélyes fogadásán is részt vett valószínűleg, minthogy az üdvözlő beszédet mondó Veronai Gábor egri püspök titkára volt.276F22 Ezeken az ünnepi alkalmakon Mátyás gyakorlatilag erődemonstrációt tartott, szintén kevés szimbólummal, ami viszont jelentéssel ruházható fel, mint a baldachin alatt vonulás, az az uralkodói reprezen-táció része volt, így Bakócz azt nem használhatta fel saját bevonulásában. Emellett Petneházi Áron is arra a következtetésre jut a források elemzése során, hogy a ke-let-európai bevonulásokat nem szokás az Itáliára jellemző, szimbolikus jelen-tésekkel bíró alakokkal ellátni.277F23
Mindezen szempontokat figyelembe véve úgy tűnik, Bakócz figyelemfelkeltő céllal szervezte meg bevonulását, és elérte ezt a célt. A látványelemek között ma-gyar sajátosságok is megjelentek, amelyek a római közönség számára még emléke-zetesebbé tehették az eseményt. A rendezvény nagyságrendje a legfőbb egyházi vezetők szintjéhez igazodott, de a fényűzés mértéke kiemelte. A menet legfonto-sabb üzenete a szervező bíboros gazdagsága, tekintélyessége, házanépének jól ellá-tott, jól szervezett mivolta volt.
A célközönség elsősorban az a réteg volt, amelyiknek a későbbiekben nem adódott alkalom arra, hogy a konstantinápolyi pátriárkával a pápai tanácstermek-ben tárgyaljon, hanem kizárólag a bevonulás alatt találkozhatott Bakócz Tamással először és utoljára, kénytelen volt tehát az egyszeri benyomások alapján ítélni. Itt érdemes felidézni a versrészletet, amely visszaadja az 1513. márciusi konklávéra készülő Róma közhangulatát:
20 Jacob BURCKHARDT, Az ünnepek = J. B., A reneszánsz Itáliában, ford. ELEK Artúr, Bp., Kép-zőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978, 250–266.
21 Antonio BONFINI, Mátyás király…, 9. jegyzetben i. m., 321.
22 Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717, szerk. SZAMOTA István, Bp., Franklin Társulat, 1891, 100–105.
23 PETNEHÁZI Áron, Intrada…, 17. jegyzetben i. m., 281–290.
Kiről van szó? Kit emlegetnek leginkább, hogy csel és csalás nélkül pápává lesz?
Az esztergomit, Fliscót, Riariót és Grimanit.
Halántékukat erények koszorúja övezi.
Az első bátor, gazdag és hatalmas.
A második becsületesség ragyogó tüköre.
A harmadik éles és fennkölt elméjéről híres.
A negyedik a tudomány tündöklő napja.278F24
Úgy tűnik, Bakócz elérte, hogy legalább a köznép a pápai trónra esélyesnek tartsa, mégpedig éppen a bevonulása által sugallt „erények” alapján. Persze más vélemé-nyek is tetten érhetőek a művészetben: Raffaellónak a pápai palotában látható festménye Attila és Nagy Szent Leó pápa találkozásáról, amely festményen Nagy Szent Leó a Bakócz ellenében megválasztott X. Leónak a vonásait viseli.279F25 Ezt te-kinthetjük üzenetnek, hogy a hasonló nevű pápák hasonlóan megmentik Rómát a fenyegető barbár hun veszélytől. Ez azonban már messze túlmutat Bakócz Tamás fényűző bevonulásán.
Cardinal Bakócz Tamás’s entry to Rome
Tamás Bakócz, archbishop of Esztergom and Patriarch of Constantinople entered Rome in 1512 wishing to be the successor of Pope Julius II. As he was not a Vatican cardinal, he tried to impress fellow cardinals in a relatively short time before the elections. Bakócz is known as a patron for arts, so he undoubtedly understood the importance of representa-tion. His representation may have the key role to understand what roles and features Ba-kócz wanted to give himself.
This study gives an interpretation of contemporary sources about Bakóczʼs entry to Rome, and examines the cultural context of ceremonial entries. The people of Rome were accustomed to ceremonial entries and procession, but still the manners, clothing and de-coration of Hungarian nobles were a semi-exotic spectacle for them. All sources praise the rich decoration and high number of Cardinal Bakócz’s companions which meant a strong first impression. Bakócz failed to deploy symbolic-allegoric figures in the procession which was usual in Italy, but less common in Eastern Europe.
The entry gave the image of a strong, rich, pointedly foreign magnate, while in the time between the entry and the elections Bakócz tried to present himself as a prelate, who could involve into Italian political and cultural matters.
24 Ifjabb Marino Sanuto gyűjtéséből idézi FRAKNÓI, 1. jegyzetben i. m., 132.
25 Mint arra PAP Gábor előadása felhívja a figyelmet: https://www.youtube.com/watch?v=D-NvSwUXGtGw. (Az utolsó letöltés ideje: 2016. 01. 17.)