STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
323
Zül az 1980. évi 77IO'OOO-ről I99D-re 8430000-re nő a Német Szövetségi Köztár- saságban az egyszemélyes háztartások szá—
ma. (Ezzel kapcsolatban felvetik a kutatók.
hogy a helyes felvételek és értékelés érdeké- ben szükséges lenne a házastársakon kívül az élettársak számbavétele is. mivel róluk nem állnak megfelelő adatok rendelkezésre. Az 1978. évi cenzus kapcsán ugyan regisztráltak a kétszemélyes háztartásoknál egy olyan ka- tegóriát is. amely jelezte. hogy a ,,háztartás feje" mellett van-e nem rokon személy is.
Ez azonban nem fedi pontosan az élettársi adatokat. A felvételben a kétszemélyes ház- tartásoknál globálisan mintegy 8 százalék volt ezek aránya, ami csak hozzávetőlegesen tájékoztat.)
Külön modellt dolgoztak ki a magánház- tartások 2000-ig terjedő számbeli emelkedé- sének előrebecsléséhez, amelynél abból in—
dultak ki, hogy:
— mindkét nembeli lakosok átlagos élettartama két évvel növekszik az adott periódusban;
—- a születésszám némileg mérséklődik;
— a házasságkötések az eddiginél — átlagosan hoz—
závetőleg —— egy évvel későbbre tolódnak ki;
— a felnövő nemzedék az 1975, évivel megegyező életkorban költözik el a szülőkkel közös lakásból és lényegében azonos időben alapozza meg önálló ház- tartását;
— a bevándorlás lassul (1990-ig már ..csak" 55000 fővel gyarapszik): a német lakossági többlet 199049 40000 főnyi lesz megközelítően.
A demográfiai tényezők és pótlási szükség- letek figyelembevételével 1987-ig évi 400000 új lakás épitése lenne indokolt. A háztartá—
sok száma 1987 után előreláthatólag némi- leg csökkenni fog, így 2000-re mintegy 25 milliónyira mérséklődik, tehát nagyjából azo- nos lesz az 1982. évivel. A lakásigény azon- ban nem csökken azonos arányban ezzel.
mert egyfelől szükség van a nyolcvanas évek elején bekövetkezett lakásépitési visszaesés pótlására. másfelől, ha az 1990-es évekre ja- vul az ellátottság. akkor a fiatalok ismét ha- marabb kívánnak önálló lakáshoz jutni.
(Ism.: Bíró Klára)
RJABUSKIN. B.:
A TÁRSADALMI TERMELÉS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK
STATISZTIKAI VIZSGÁLATA
(O nekotorüh metodologicseszkih voproszoh szta- tisztícseszkogo izucsenija ékonomicseszkoj éffektivnosz- ti obscsesztvennogo proizvodsztva.) —- Vesztnik Szta-
tisztíkl'. 1981. 12. sz. 7—15. p.
A hatékonyság kérdése központi helyet fog- lal el napjaink szovjet közgazdasági gondol- kodásában. A hatékonyság statisztikai szám- bavételének még nem alakultak ki általáno- san elfogadott móclszerei, eldöntésre vár pél- dául, hogy milyen mutatószám-rendszert cél-
,.
szerű kidolgozni a népgazdaság és az ala- csonyabb — ágazati, vállalati —— szintek ha—
tékonyságának megfigyelésére. szükség van—e összefoglaló (komplex) hatékonysági mutató- ra, s mi legyen annak felépítése stb.
A szerző álláspontja szerint — az egységes társadalmi tulajdon következtében — a ha- tékonyság egyöntetű kritériumait kell felálli- tani a szocialista gazdaság minden szint- jére és területére vonatkozóan. A gazdasági hatékonyság rendszerszemléletű vizsgálata egyfelől azt jelenti, hogy a hatékonyság sta- tisztikai mutatószám—rendszerét a gazdaság- statisztikai mutatószám-rendszer egyik össze- tevőjének kell tekinteni. másfelől maga is egymással összefüggő alrendszerekből és részmutatókból épül fel. Ezek a mutatók a gazdasági hatékonyság más—más oldalát jel—
Iemzik, amelyek között ezért szükség van összefoglaló mutatóra is. Az összefoglaló mu—
tató formulája nem irható fel az egyes rész- mutatók átlagaként, de létjogosultsága indo—
kolt, mivel az egyes hatékonysági mutatók.
mint például a munkatermelékenység és az eszközhatékonyság dinamikája igen eltérő le- het. Az összefoglaló mutató legfőbb hiányos- sága az, hogy ez sem ad választ arra a kér- désre, vannak-e tartalékok a munkaerő- és az anyagi erőforrások kihasználásában.
A hatékonyság fogalma szerint a termelés eredményét (hozamát) vetjük egybe a ráfor- dításokkal. Hozamként a nettó termelés (nem- zeti jövedelem) szerepel a mutatóban. A rá- fordítás—szemléletű megközelítés mellett alkal—
mazható a hatékonyság erőforrás-szemléle—
tű változata is (az erőforrások népgazdasá- gi szinten a gazdasági potenciált jelentik).
így arra a kérdésre kapunk választ, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat hogyan hasz- nálják fel gazdasági—társadalmi feladatok megoldására. Ezért a hatékonyság népgaz- dasági szinten történő kiszámításakor az erő- forrás tipusú mutató előnyt élvez a másik változattal szemben. jóllehet a gazdasági potenciál nagyságának meghatározása még további erőfeszítéseket igényel.
(Ism.: Csizmadia Magdolna)
RYTINA. N. F.:
A SZOLGÁLATI IDÖ ÉS A FERFI—NÖI KERESETEK
(Tenure as a factor In the male—female earnings gap.) — Monthly Labor Review. 1982. 4. sz. 32—34. p.
A férfi—női keresetek közötti különbségek- kel már több tanulmány foglalkozott, a fenn—
álló egyenlőtlenségek jelentős része azonban általában megokolatlan maradt annak elle—
nére, hogy szerzők figyelembe vették az is- kolázottságban, a szakmai tapasztalatokban és a termelékenységet érintő más tényezők-