A termelés automatizálásának statisztikai vizsgálata

A TERMELÉS AUTOMATIZÁLÁSÁNAK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA

DR. KOVÁCS TAMÁSNÉ

A termelőeszközök (műszaki színvonala — amely a termelési folyamat korszerű-

ségét leginkább jellemzi — a tudományos—tedhvnlikai forradalom korszakában (mind gyorsabban emelkedik. A tizikai munka [általános gté'pesítésén belül a műszaki színvonalat az automatizált termelőbenenrdezésiek elterjedtsége döntő módon (meg-

határozza.

Az automatizált gépek. berendezések alkalmazásának igen sok műszaki, gaz- dasági és társadalmi indítéka, előfeltétele és meghatározó tényezője von. Ezek közül itt csupán a hazai fejlődés jelenleg-i korszakában leginkább e'lőltérlben levő

néhány tényezőre hívjuk fel a figyelmet.

— A termelés tötmegszerűxvé válásának kapcsán egyre inkább lehetővé válik, hogy bizonyos gyártmányok előállításához nagyobb evgys—églteljesítményű oélgépeket haszn—álljanak. A nagyértékű oélgéwpek kapacitásának magas szintű kilhasznál'ása megköveteli a zavartalan üzemlmenetet, amelyet elsősorban az automatikus vezté—r—

le's és szabályozás biztosíthat. A technológiai, termelést folyamatok egy részét emlberi munkával el nem végezhető műveletek képezik. Ezeket az ember helyett gfépek, mégpedig vészint automatizált glépek látják el.

— A fogyasztók egyre *ldilfejezetteíbben igényel—ik a termékek egyenletes minő—

ség—ét. Ezt az igényt a növekvő pontossági Hövetelmiények és a tömeges termelés esetében - az esetek jelentős részében —- csak automatizált termeléssel lehet ki-

elég íteni. _

— Automatizállással áthlidallhatók azok a nehézségek, amelyek a munkaerő-tor- tal'éko'k csökkenése miatt jelentkeznek. E nehézségek részint általános munkaerő- hiirá—ny tonmlájá—ban mutatkoznak meg, részint pedig úgy, hogy a kedvezőtlen mun- kalhelyi feltételek (egészségre ártalmas vagy nehéz fizikai munkát igénylő mun—

ldakörülmenyek) között végzendő tevékenységekre egyre kevésbé lehet munka- erőt tatálni.

A termelés automatizálás—a (mil-nt altennatíva az új beruházások döntéselőké- szuítéséniél, a már korábban is működő termelési egységek felújításánál, rekonstruk—

ciólknbál. illetve valamely külön-álló gep kicsenélésekor merül fel.

Napjaink gazdaságú teltételei között az említettek közül a fő hangsúlyt a

rekonstrukciós jelleggel végbemenőkorszerűsítésekkapják. A rekonstrukciók során

nem csupán különálló termelési egységek korszerűsítése történik meg, hanem egész

vállalatokra, illetve esetenként egész ágazatokra kiterjedő rekonstrukciós prog-m—

mok is megvalósulnak. lgy ezekben az esetekben fokozottalbb jelentőségű az auto- matizálási előirányzó tenvváltozat kidolgozása és mérlege-lése, annak eldöntése.

DR. KoVAcsNE: AZ AUTOMATiZÁLÁS 387

hogy a rekonstrukcióra kerülő termelési folyamatnak mely fázisait lehet és szűk- séges a uitoma tizáln i.

A lehetséges változatok közül a megfelelő automatizálási változat elsősorban a gazdaságosság kritériuma alapján kerülhet kiválasztásra. Ennek során a tézis- sz'intű automatizálás gazdaságossági követelményét a termelési rendszer egészére nézve kell értelmezni. azaz egy bizonyos termelési szakasz (folyamat) automati—

zá'lását csak akkor ajánlatos megvalósitani, ha az a teljes termelési folyamat ka—

pacitásáh—oz alkalmazkodik. és nem okoz a termelés más fázis—ában szűk kereszt—

metszetet. kihasználási problémákat.

Megjegyzendő azonban, hogy a gyakorlatban a döntési eseteknek csupán egy részében érvényesülnek gazdaságossági szempontok. míg más esetekben a gaz- daságossági szempontok nem nyújtanak elegendő indokot az automatizált meg- oldások előtérbe helyezésére. és csupán egyéb (társadalmi. szociális stb.) ténye- zők döntenek az automatizálás javára. Előfordulnak továbbá olyan gépes'íté—si meg- oldások is, amelyek későbbi automatizálást tesznek lehetővé. amikor majd (: pót- lólagos automatizálás viszonylag kedvezőbb gazdaságossági feltételek mellett lesz megvalósítható.

A termelés automatizálásának egy-egy részterületre vonatkozó statisztikai vizs- gálata a magyar iparstatisztiká'ban szinte hagyományosnak mondható. Átfogó jel—

legű, kiterjedtebb megfigyelésekre, egységes módszertani közrelíte'sre azonban, az automatizálás—nak bizonyos általános fejlődési szintjét elérve, csupán az utóbbi

néhány évben került sor.

A statisztikai megfigyelések előkészítése során a hazai és a nemzetközi szalk—

irodalomloan megjelent publikációk alapján próbáltunk meg tájékozódni arról, hogy közgazdasági — és azon belül statisztikai — szempontból miként oldható meg az automatizálás, illetve az automatizáltság körülhatárolása; hol és milyen módszerek segítségével mérik a statisztika eszközeivel az automatizálás térhódí- tását.

A hazai és a nemzetközi szakfolyóiratok oikkein és egyéb puvblikációkan kí- vül a különböző nemzetközi szervek (KGST, EGB) e témába vágó módszertani anyagait. ajánlásait is áttanulmányoztuk.

Ennek kapcsán derült fény arra. hogy a szakirodalomban főleg az automati—

zálás témáját általánosan érintő tanulmányok, az automatizálás megvalósításá- val ös'szetüggő műszaki és gazdasági nehézségeket ecsetelő és azok áthidalási módján 'pollemizáló értekezések lelhetők fel. Kevésbé foglalkoznak azonban e ta- nulmányok az automatizálás fogalmának körülhatárolásával, és jóformán nem is említik az automatizálás mérésének, ménhetőségiének problematikáját. Enn—ek alap—

ján úgy véljük, az automatizálás fogalma napjainkban még nem tekinthető egy—

értelműen tissztázottnak, a különböző meghatározások egymástól tartalmilag többé- keyésbé eltérők.

Természetesen kikristályosodott meghatározás híján az automatizálás koráb- ban megiiigyelt parciális mutatószámai is nélkülözték az egységes módszertani kö- zelítést. Ez azonban mindaddig nem gátolta a begyűjtött adatok megfelelő fel—

használását, amig az automatizálás térhódításával kapcs-olatos adatigények csu- pán 'egy-egy részterületre korlátozódtak. Az automatizálás fokozottabb előrehala- dásával párhuzamosan azonban az egységes statisztikai mérés és mérhetőség problemuatiiloójáyal is szemrbetaiáltuk magunkat. E módszertani kérdések alapos tanulmányozása szinte előfeltételét képezi annak, hogy a statisztika eszköztárá'ból a legimegtelelőbbeket tudjuk kiválasztani a vizsgálandó jelenség statisztikai imé—

réséihez.

4-

388 DR. KOVÁCS TALMAsws

AZ AUTOMATIZÁLÁS FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE

Az automatizálás statisztikai megfigyelésének előkészítése során igen fontos annak a kérdésnek eldöntése, hogy általában véve mit tekintsünk automatizálás—

nalk, hol vonjunk meg a határt az automatizált és a nem automatizált termelési tevékenység között. Ennek során természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy az automatizálás általános, minden területre egyaránt érvényes meghatározását meg- allkosssulk; ennek lkikristályosodásálhoz még sokoldalú elemzés szükséges. Célul

le—gte'ljebb azt tűrhetjük magunk elé, hogy olyan meghatározást alakítsunk iki, amely széles körben és viszonylag hosszabb időn keresztül használható az auto-

matizáltság statisztikai vizsgálatának gyakorlatában.

E feladatot komplex módon értelmezve — az ember tevékenységét és a gép működését egyaránt figyelembe véve -— h—ató'roltulk körül az automatizálás fogai-r, mát. Elsősorban a munkaerő és a gépek kölcsönös kapcsolata szempontjából kell vizsgálnunk azt, hogy hol a határ az automatizált és a nem automatizált ter—

melés, az automatizált és nem automatizált gép között. Ezt az a körülmény indo—

kolja, hogy az automatizáltság ,,ihorvclozói", megtestesítői a gépeik.

Automatizáltnalk akkor telk—i'nthuetünlk valamely gépet, tenme'lőiberendezést, ha

az több munlkaművelet egymás utáni elvégzésére alkalmas, és a mu—nlkatműweletefk váltását (közvetlen emberi beavatkozás nélkül. előre meghatározott program sze—

rint teljesiti. illetve ha a tenmelési folyamat szabályozását előre közölt és rögzí- tett paraméterek fenntartásával végzi.

A csak kézzel végzett tenmelés és a teljesen automatizált termelési folya-ma- to'k között a gépszerszámolk segítségével, a géppel és a részben automatizált berendezésekkel végzett munka meglehetősen sok változata található. Automati—

záltnalk az' lkat a termelési folyamatokat tekinthetjük, amelyeket teljesen vagy rész- ben automatizált berendezéseik vég—eznelk.

A teljesen automatizált gépek és a részben automatizált gépelk egymástól csupán az automatizálás mértékében ?kvüllötnlbiözne'k. A részben automatizált gépeik esetében a gép rendeltetése szerinti műveletek bizonyos részét embe-r végzi, illetve a műveletek egy részénél az egymásutániság csupán az ember közvetlen be- avatkozása révén biztosítható, mig (: tölblbi művelet előne közölt program szerint folyik. A teljesen automatizált gépelk — a programozás és a beszalbályozás után — emberi tevékenységet csak ellenőrzés formájában igényelnek.

A teljesen és a részben automatizált gépek kategorikus meglklü'löwnböztetése elsősorban akkor szükséges. amikor konkrét géplaljták vagy konlknét munkaterületek automatizáltságát óhajtjuk vizsgálni. Összevontalbb aggregátumolk: vállalataik vagy ágazatok szintjén. illetve az egész ipar automatizáltságának elemzésekor az ilyen irányú meglkülövnlbv'öztetés másodrendű fontosságú, az előtérben az automatizált gépeik (azaz a teljesen és a részben automatizált gépeik) mint az automatizált termelési tevékenységet meghatározó eszlközöík adatai á'llnalk.

AZ AUTOMATIZÁLTSÁG MÉRÉSÉRÖL ÁLTALÁBAN

Az automatizálás tulajdonképpen folyamat, amely a termelési tevékenység automatizáltsági mértékének előrehalad-ását, tokozódását jelenti. Ezért az auto—

matizált termelési tevékenység statisztikai megfigyelésének kérdéstelvetése kettős:

egyrészt valamely időpontra vonatkozóan kell .és lehet jellemezni az automatizált- ság elért szintjét, ez statikus vizsgálat; másrészt viszont nyomon kell követni az automatizáltsági szint változásait, ami dinamikai vizsgálatot jelent. *

AZ AUTOMATIZÁLAS 389

A statikus vizsgálathoz több eszköz áll a statisztika rendelkezésére. például a legkülönfélébb megoszlási viszonyszámok. Éppen széles körű használatuk miatt a megoszlási viszonyszámok szám-ításával, elemzési lehetőségeivel külön is fog—

lalkozunk az automatizálás. illetve az automatizáltsági színvonal kimutatására szolgáló más módszerek rövid ismertetése után.

A megoszlási viszonyszámok mellett további módszerként az abszolút számok elemzési célú használata terjedt el. llyen -— elemzési célra jól alkalmazható —- természetes mértékegységű mutató példáui az automatizált gyártóvanalak, mű- helyek, üzemek vagy éppenséggel egész gyárak számára vonatkozó adatok.

Mindez azonban önmagában nem jellemzi megfelelően a termelés automatizált- ságát. mivel csupán a már meg-valósított automatizálási tükrözi. s annak jelen- tőségét, relatív nagyságát egyáltalán nem. Ugyanakkor a számbavételne'k ez a módozata magában hordja a vele összefüggő kategóriák mind ez ideig nem tisztázott határaiból adódó bizonytalanságot. Első pillantásra ugyanis az automa- tizált gyártóvanalak, műhelyek stb. fogalma teljesen egyértelműnek, a megnevezés által már körüllhatáiroltnak láts'zik. Ez azonban csak látszat: a kézenfekvőnek vél—

hető fogalmon —- a helyi szóihasználattól függően —- vállalatonként, ágazatonként mást és mást értenek. A gyakorlati munkához szükség van sajátos meglhatáro- zások kidolgozására, de a statisztikai megfigyelés módszertani előkészítése, illetve az új számbavételi fogalmak bevezetése, meghonosítása annyira idő— és munka- igényes feladat, hogy a fáradozás nem áll arányban a nyert új információk érné- kével.

A termelési tevékenység autam'atizáitsági szintjének kifejezését más megköze-

lítésben ábrázolja az a módszer, amelynek alapja a különféle munkaműveletek

különböző autowmatizálhatóságának figyelembevétele. Ennek — a mindeddig csu- pán elméletben létező -— mutatónak olyan ismereteken kellene alapulnia, amelyek kifejeznék, hogy a technika és a tudomány legújabb eredményeinek hasznosításá—

val a termelésnek, a termelési folyamatnak milyen hányada automatizálható, majd ehhez az elméleti mértékhez viszonyítaná a ténylegesen automatizált folyamatok adatát. Az így nyert hányados lenne a termelés automatizáltság-ának mérőszám—a.

Ez a módszer - ha kivitelezhető lennie —- valóban hasznos és nemzetközileg is összehasonlítható információkat eredményezhetne. ám az ilyen számítások el- végzése szintén jelentős módszertani előkészítést is igényelne. Ezenkívül meg- jegyze-ndő. hogy használ—ata feltételezné nemcsak a hazai, de a nemzetközi tu' clományos—technikai eredményekre vonatkozó (információk gyors áramlását, feldolgozását. továbbá a bázisul veendő autoimatizá'llhatósá—gi mutató állandókorri- gálását, megújítását. E számításoknak napjainkban legfeljebb egy-egy részterüle- ten megvalósítandó beruházási döntés előkészítésénél va—n 'létjogosultságuk, amennyiben a tudományos—teohnikai forradalom realizáládásának eredményeire vonatkozó műszaki információk—at megfelelő gyorsasággal tudják nyomon követni.

A termelési tevékenység automatizáitsáwgának dinamikai vizsgálata döntően kétféle módon valósítható meg.

A legkézenfekvőbb módszer a statikus vizsgálatok eredményeként kapott, különböző időpontokra vonatkozó adatok idősor'ba rendezése. Ez az egyszerű és logikus megoldás a gyakorlatban széles körben alkalmazásra is kerül. Meg-

emlithe'tő. hogy ez az idősor az automatizáltság elért eredményeit tükrözi, míg

az eredmények kialakulásának folyamatát és az e folyamatot elősegítő tényezőket figyelmen kívül hagyja.

A statisztika eszköz—témából az automatizálási folyamat megva—lósításának nyo—

mon követésére a statisztikai mérlegek módszere kínálkozik. Az automatikamérleg

390 DR. KOVÁCS TAMÁSNE

az adott időszak alatt végibeimenő automatizálási folyamatot jellemzi a következő

fő tételek segitségével:

Automatizált gépek állománya az időszak elején

%— Aut—omatizált megoldású új gépek (ez származhat belföldi vagy külföldi gépek be- szerzéséből)

—j— Korábban is működő, nem automatizált gépek utólagos automatizálása (felújítás,_

rekonstrukció, tartozékokkal való kiegészítés révén)

— Automatizált gépek, berendezések termelésből való kivonása Automatizá—lt gépek állománya az időszak végén

Az auto—m'ati'kaiménleg összeállítása elvileg, módszertanilag nem állit megold- hatatlan feladatokat a statisztikusok elé. Ugyanakkor azonban a gyalkorlati kiví-

telezés munkaigénye ennél a változatnál is olyan nagy, hogy egyelőre szintén csak mtilkro szintű a'likalmazása kenü'llhet szóba. Makra szintű (ágazati) haszná—lata jelenleg a megfelelő alapdolkurmieintáclió hiánya miatt nem megoldható.

Megjegyzendő, hogy az automatika-mérleg más szerkezetben is összeállítható.

Gyakorlatilag azonban a mérlegtételek más elrendezése az itt ismertetett mér- leg—geil azonos következtetések levonását segítheti elő.

AZ AUTOMATlZÁLTSÁG JELLEMZÉSÉT SZOLGÁLÓ MEGOSZLÁS!

VISZONYSZÁMOK KÉPZÉSÉ'NE—K MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI

A tenmelőtevéfkevnység automatizáitságálnak jellemzésére az iparban a ter—

melés legkülönbözőbb ismérvei alapján kerülhet sor. A vizsgálódások alapjául szolgáló ismérvet mindig az eredményként várt mutatóik rendeltetése, a készítendő elemzés jellege figyeltemlb—evételéveil választjuk ki. Megfigyelés tárgya lehet a ter- melőtevéke—nység eredménye, azaz a létrehozott használati vagy csereérték. Kii—

indulhatunk a termeléshez szükséges holtmu'nikan illetve élőmunka—nátorclítá'sok- ből is.

1. Az automatizált termelés mutatói

A termelés autamatizáltságánalk kifejezésére legalikalimasa'b'b-nafk tekinthető az automatizált gépeik segitségével előáll-ított gyártmányok termelésből való né- szesedésének mutatója. E mutatót megállapíthatják egy-egy konkrét tenmékre, gyártmányra vagy a termék előállítását biztosító gyártásteahnológia egészére, vagy pedig valamely technológiai fázisra nézve. Minden esetben a tenme'lé—s termé—

szetes mértékegységben kifejezett adataiból indulnak ki.

Az automatizáltság színvonalát abban az esetben lehet az előállított termék—

mennyiség mutatójával ábrázolni. ha a vizsgált termelési folyamat egészéről. an- nak minden fázisáról r—endellkezülnlk az automatizálts-ágot kifejező információkkal.

A termelési folyamat általános automatizáltsága — a termelés automatizáltságá-

nalk mai színvonala mellett — nagyolblb tenmelési volumenű te—nmélkeiknlél még csak olyan technológiák esetén fordul elő, amelyek sajátosságai eleve feltételezik az automatikus megoldásokat. Elsősorban a vegyiparban gyakoriak az ilyen auto—

matizá'lt gyártási folyamatok. de' alapjában véve automatizáltan történik a vil—

lamos energia termelése is. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben azonban az

automatizált módon termelt termékeik arányának vizsgálata fölösleges, mivel a

mutató nagysága magától értetődő módon 100 százalék.

A technológiai folyamat valamely tázisára vonatkoztatott mutató az előzőnél gyalkrabibain kerül alkalmazásra. Ennek magyarázata a következőkben rejlik. Az ;

AZ AUTOMATIZÁLÁS 391

automatizálás sok esetben úgy valósul meg, mint a konkrét gyártmány előállítását célzó technológia valamely olyan munlkatázlisánalk automatizálása, amely a ter—

méik mlnő'ségli paramétereit, fogyasztásra való alkalmasságát döntő módon be- folyásolja, vagy amelynek elvégzése korábban a legnehezebb flizikai munkát igé—

nyelte.

llyen jól elkülöníthető, nagy munikaigényességével és viszonylag könnyű auto- m-atizálhatóság—ával, nagy gyakoriságával más technológiai fázis-ok közül kiemel- kedő tevékenység a csomagolás, amelynek statisztika-i megfigyelése egy—egy terü- leten szinte már hagyományosnak mondlható. így például rendszeresen mérik

a tejliplarban az automatával (illetve télautomatával) adagolt és csomagolt vaj

arányát, a növényolajiparban az automata (illetve félautomata) gépekkel dobozolt

mosópor arányát. (Ezt a mutatót A,,n—mel jelöljük.)

Az automatizált gépek és berendezések segítségével gyártott termékeknek a termelésből való arányát kifejező mutató igen jól használható az azonos telr—

mélket előáll—ító vállalatok autom'atizáltságának összehasonlítása céljára. illetve ezen vállalatoknál az automatizálás előrehaladás—álnak — d'inami'kájá'nalk - mé- résére. A vállalati automatizálási adatok ilyen értelmű vizsgálata azonban tulaj—

donlképpen a vállalat tevékenységének csupán valamely részére — valamely adott termékre, illetve valamely adott technológiai folyamatra — vonatkozik. Lényegé- ben véve a vállalat egészének autamatizá'ltságáról — eltelkintve azoktól a ritka esetektől, amikor a vállalat csuipán egyliéle terméket gyárt, illetve egyféle tech-

nológiiát alkalmaz — e mutató nem nyújt átfogó képet.

Vállalati szinten az automatizált módon előállított termékek arányát a ter—

melés értékadatából kiindulva lehet megállapítani. (Az így nyert mutató: Até .) Az automatizált gépeik segitségével gyártott termékeknek a termelési értékből való részesedését kifejező hányad nagys-ágára az értékmiutatólk ismert tulajdon- ságai mellett további torzító tényezőként hat, hogy a gyártási teahrnvológíiá'nak — mint arra már utaltunk — rendszerint nem minden fázisa automatizált. Ugyanis a termelés értélkadatát nem termelési fázisonlké'nt állapítják meg, hanem vállalati szinten. Olyan esetekben, amikor a gyártás kezdeti fázisai vannak automatizálva, a végterméket nem tekinthetjük automatizált módon előállítottnak. és ez rontja a vállalati szintű mutatót. Viszont, ha a gyártás "későbbi — illetve végső -— fázisá—

nalk automatizáltsága a jellemző, akkor ez irreálisan magasnak tünteti fel a vál- lalat automatizáltságánalk szintjét.

Ez utóbbi fordulna elő például, ha a tejipari vállalatoknál a termékek értéke alapján vizsgál'n-ánlk az automatizáltságot. Az automatizált módon adagolt és cso- magolt vaj értéke a mutató számlálójában teljes összeggel szerepelne, holott a termelésnek csupán az utolsó tázisáról állitjuik. hogy automatizált.

Vállalati szintű mutató meghatározására akkor lenne lehetőség, ha a ter- melés értékben történő kifejezését termelési táziso—nlként végeznék el. Erre a célra a szokványos érté'kmutaták nem használhatók. A tázisonlkénti vizsgálódáshoz olyan ismérvet. illetve az ismérv olyan mértékegységét kell kiválasztani. amely a ter- melés külön'blöző szakaszaira nézve egyöntetűen értelmez—hető és vállalati szintre is aggregállható.

2. Az automatizált gépek adataiból képzett mutatók

A vállalat egészére nézve a di'namlilkai vizsgálatokhoz. illetve hasonló profilú vállalatok össze—hasonllítására igen hasznos az automatizáltsági aránynak a gépek.

berendezéseik teljesített mun'kaórái, azaz a gépórálk, gépműszak—olk száma alapján

392 DR. KOVÁCS TAMÁSNÉX

történő kifejezése. Gyakorlati megfontolások miatt (álláslidők miatti rkényszerlt'ielsés.

a gépkezelő munkások eltérő felkészültsége) ezt legjobban a gépi noarmaidőn loe-

resztül közelíthetjük. A gépi norma'idő ugyanis szinte kizárólagosan a munka—

eszközök oldaláról közelíti a termelés időigényét. Az automatizált munkaeszkö—

zök nonmaidejének az összes gépi nor—maidőlhöz való viszonyításáyal jól megiha- tórozható a termelés automatizáltságia. (Jelölése: Agó .) ,

Ez a mutató mentes a normák különböző teljesítési fokának hatásától. tehát

az esetleges, véletlenszerű tényezők kevéssé hatnak nagyságára.

A teljesített giépómák, illetve a ge'lpi normaórák adatón alapuló vizsgálódá- sokinál problémaként jelentkezik az a tény. hogy a gépi normaórák adata a kiü- lönböző használat—i értékkel rendelkező gépek időalapja között nem tesz különb-

séget, azaz a legkülönkélébib gépek egy-egy normaóráv'ját azonoskén't értékel—i. így a nagy teljesítményű automatizált gépek normaóróinak aránya az összes giélpl 'norm-aőcrórn belül viszonylagosan alacsony értéket ad. Ezt a tényt a mutató alapján

végzendő elemzéseknél feltétlenül figyelembe kell venni.

A homogén jellegű tevékenységet folytató vállalatok, ágazatok esetében az

automatizálás elterjedéséről reális képet alkothatunk az azonos rendeltetésű gé-

pek állományának megoszlása alapján. (A mutató jele: Agá .)

Ennek (: mutatónak legkőlbib előnye az. hogy természetes rme'irtékegységű százm- bayételt igényel. ezért megállapítása viszonylag egyszerű. Az automatizált és a nem automatizált gépek eltérő termelékenysége miatt azonban a tényleges auto—

matizáltságról torzított képet ad; a gépek használati értékének diilllere—nciálts—ógát nem fejezi ki. Figyelembe véve azt, hogy homogén tevékenységről van szó, a ki]—

lön'bségek általában bizonyos ismert határok között helyezkednek el. A mutató alkalmazása elsősorban ott terjedt el. ahol nagy számban fordulnak elő azo—nos technológiával működő gépek. Ilyen (például a textilipar. A textiliparban az auto—

mata szövőglépek állományának (és arányának) alakulását rendszeresen megki—

gyelik.

A gépek természetes mértékegységben merrt állománya (és a gépi normaőrák

adata) alapján számított automatizáltsági arányra épülő vizsgálat a ter—mellőlte—vé- lkelnység automiatizáltságáiró'l legfőképpen azokban az ágazatok—ban. illetve válla—

latoknál nyújt elemzésre alkalmas inifonmáciőkat, amelyekben a kézzel végzett munka jelentősége már nem túlságosan nagy.

Ugyancsak az állóeszköz—ök - a gépek, gépi berendezések —- oldaláról közelíti meg az automatizáltságot a mutatóknak az a csoportja, amelyet az automatizált

gépek értékadatának ismeretében határozhatunk meg.

Viszonylag alacsonyabb értékű ez az arányszám akkor, ha az automatizált gépek értékét az összes ál'lóelszklözéirtiélldhez viszonyítva állapítjuk meg a szóban forgó mutatót, mivel automatizó'lásró'l csupán a gépek (és a gépi berendezések) esetében beszélhetünk, az állóeszközök kiterjedt fogalomkörébe tartozó más té—

telek, így például az épületek esetében már nem. Reálisab'b a viszonyítás, ha az

állóeszközök csoportjából külön választjuk a gépeket és a gépi berendezéseket,

és ezek értékén belül mutatjuk ki az automatizált gepek arányát (lEvninek j 'lölése:

A é .)

g A gépek adamai alapján végzett vizsgálódások során nem mellőzhető az így képzet—t (mutatószámoknak az a sajátossága, hogy a termelésnek csupán a géppel végzett folyamatait veszik figyelembe. A kézzel végzett munkát e mutatók sem a számlálóban, sem a nevezőben nem tartalmazzák, holott még ma is a termelő—

tevév'ke-nység nem elhanyagolható részét kizáróllag fizikai erő killejttéséveil, kézi munkával végzik.

AZ AUTOMATJZÁLÁS 393

3. Az automatizált munka adataiból képzett mutatók

A termelési folyamatok automatizáltságát más megközelítésben — a munka-

erő oldaláról — jellemzi a .muinlkáslétszá—m megoszlása alapján nyert mutató. Ki- szálmitása úgy történik, hogy az automatizált gépek és berendezések mellett clol—

gozó munkások létszámát osztjuk az összes muxnkáslétszáwmlmal. (Jelölése: Ám,.) Az automatizált tevékenység jellemzésére így nyert mutató elemzése során figyelemmel kell lennünk arra, hogy az automatizálás időbeli előrehaladásával az automatizált gépek mellett dolgozók létszámaránya viszonylag lassan emel- kedik. E jelenség oka abban rejlik, hogy az automaták kezelése elsősorban ellen- őrző tevékenység. tehát a létszámra vetített termelékenység a nem automatizált gépli (és méginkább a kézi) munka tenmelékenységénél lényegesen magasabb.

Az automatizálás egyik alapvető célja a munkarálordítások—íban elérhető megtaka—

rítás, amely vagy tényleges megtakarításként, vagy hiányzó munl aerő helyettesí—

téseként, azaz élő munkának halt munkával való pótlása-ként jelenik meg. A mu—

tató nagysága tehát nem növekszik olyan gyorsan, mint az automatizált'ság tény- leges szintje, aim—inek kimutatását célul tűztük ki. Ez nemcsak a korábban kézzel (vagy géppel, de nem automatával) végzett munkafolyamatok automatizá'ltságá- nak vizsgálatánál, hanem a termelési kapacitásnak automatikus működésű gépek beállításával végrehajtott bővítésénél is előforduló jelenség. Az új beruházások üzembe helyezését kísérő létszámnövekedés ugyanis viszonylag nem nagy mérvű, és ez a mutató számlálóját és nevező—jét egyaránt viszonylag kevéssé módosítja.

A mutató vázolt sajátossága kilhat alkalmazás-i körére is. Az általa nyert intor- mációk elsősorban mint az előző mutatóik segítségével kevésbé összemérhető, különböző technológiával működő vagy nagyon heterogén tevékenységet folytató vállalatok, ágazatok egvmás közötti össze—'hasan'lítását szolgálhatják eredményesen;

időbeli változások mérésére kevésbé ajánlhatók.

Tulajdonképpen az automatizált termelés körében foglalkoztatott dolgozók létszámának aránya mint statisztikai mérőszám elsődlegesen nem az automatizált termelés térhó—d'ításásn-ak jellemzésére alkalmas. Igazi jelentőségre e mutató a muxnkaterőhelyzet elemzése során. a imwuinkaerőlorrásokkal való gazdálkodás iráuny- _ elveinek kidolgozásakor tehet szert.

A munlkáslétszám me—goszlására vonatkozó viszonyszám mellett —— mint annak módosult formáját — az automatizálás előrehaladásának mérőszámaként a mun- kások teljesített miunkaórái'nalk megoszlását is használjuk. E mutatót az automati—

zált gépek és berendezések mellett dolgozó munk-ások tényleges teljesitett munka—

óráinak az összes munkás által teljesített munkaórák számához való viszonyitásá- val nyerjük. (Az eredményül kapott mutatót Amó-val jelöljük.)

A mutató lényegileg a munlkáslétszáim alapján számítotthoz hasonlóan kerül- het alkalmazásra. Rendszeres vizsgálata a statisztikai gyakorlatban a cipőipar

automatizá'ltságá-nalk elemzése során valósult meg.

Az automatizáltságot munka—ügyi vonatkozásban vizsgálva óhatatlanul szembe találjuk magunkat a munkás állománycsoport kategóriájának e szempontból is szűknek bizonyuló kereteivel. Ugyanis az automatizálás egyrészt a munkások lét- számának és létszámraráfnyárnak az előzőkben ismertetett, viszonylag kisebb mér- tékű növekedését vonja maga után. másrészt az alkalmazottak, ezen belül is a műszaki alkalmazottak létszámának erőteljesebb emelkedését váltja ki. Az auto- matikus működé—sű gépek ellenőrzése, felügyelete a dolgozótól magasabb szakkép—

zettséget igényel. Ennek a magasabb szakképzettségi igénynek a kiváló képességű szakmunkás-ok vagy teo'hinlikusi képzettségű műszaki alkalmazottak felel-hetnek meg.

394 DR. KOVÁCS TAMÁSNE ' ; Az automatizálás elősegíti, hogy a dolgozóik e két kategóriája között a határok

egyre inkább összemosódjan'alk. E területen feltétlenül e'lőnohalladásra számítha—

tunk az életbe lépő új állománycsopor'tosítás. illetve a Fogllallklozások Egységes

Osztályozási Rendszere gyakorlati alkalmazásával, főképpen bizonyos begyalkfor—

lási időn túl.

AZ AUTOMATIZÁLTSÁG JELLEMZÉSÉT SZOLGÁLÓ WSZONYSZÁMOK ELEMZÉSE

A különböző ismérvek alapján megállapított -— az automatizált tenmellési tevé- kenység arányát lkiílejező — (megoszlási yiszonyszámoik elemzésénél a következőket is szem előtt kell tartanunk

A nem automatizált tenmel—éssel szemben az automatizált termelés sajátos-

sága tölbibelk között az, hogy viszonylag kevesebb muinllcaírátfordítással. nagyobb

értékű. tenmelékenyeblb gépek segítségével valósul meg. Ebből következik. hogy az autom'aítizáltság arányáít ikillejező, különböző ismérvek alapján rkileíjezett mutatóik

egymástól eltérő nagyságrendűek. A legalacsonyabb értéket a létszám (lilletve

más monikaráfordítás) alapján számított viszonyszám adja. a leig'magasalblbat pe- dig a tenméik-mennyiség vagy a termelés értéke alapján nyert viszonyszám. A gépek adataivnaík (alk—ár természetes xme'rtélkegységű, akár értékben kifejezett adataik) ise—

giítségevel megállapított mutató éhbélke általában az előző két mutató közlé esilk.

Ez azt jelenti, hogy

At ) Ag) Am

ahol:

A: — automatizáltsógi arány a termelt termék mennyisége vagy értéke alapján.

Ag —— automatizálts—ági arány a termelési rendeltetésű gépeik valamely mutatója (a gépek értéke, teljesített nor—maórái. darabszáma) alapján,

Am — automatizáltsági arány a munkaráford—ítárs valamely mutatója (fog'lalkoztatottak létszáma, munwkóslétszám, munkások teljesített munkaórái) alapján.

A felsorolt mutatólkról ös-szefogilalláslklé'ppevn megállaípíthatjuík, hogy azok a termelés különböző mozzanatait és jellemzőit megragadva adnalk kepet a tenme—

lési folyamat automatizáltságiáről. Az (A: típueú mutatóik ugyanis a létrehozott (használati. illetve csere—) ént—ék szempontjából közelítik a vizsgált jelenséget, ezzel szemben az Am és az A9 típusú mutatóik az élő—. illetve a holtmunka-ráfordítások oldaláról.

Elméletileg míindlh—árom tíipusú mutató a termelési folyamatok bármelyikére nézye kiszámítható. A gyakorlatban azonban oz anyagi termel-és különböző ága—

zataiban a gyártásteohinológiiávk az élő és a holt munlka iránti igényt tekintve meg—

lehetősen eltérők, ezért a termelésnek azon a területein, ahol a statisztika már huzamosabb ideje megfigyeli a termelés automatizáltságwát. a számbavétel mód- szenét illetően az ágazati sajátosságokhoz legjobban alkalmazkodó mutatóik a-lavku- lását mérilk.

AZ AUTOMATIZÁLTSÁG JELLEMZÉSÉT SZOLGÁLÓ VISZONYSZÁMOK AGGREGÁLHATÓSÁGA

Az automatizált munlkae'szíközölk használata egyre több ágazatban vállik jelen—

tős—sé. A gazdálkodás extenzív tartalékait mozgósító korszaik befejeződésével, az intenzív fejlesztés előténbekerülésével,aemu'nlk-aerő—tartalélkoklkorlá'tozódásával pá—r—

AZ AUTOMATJZALÁS 395

huzamosan mind gyakrabban vetődik fel megoldásként a termelés automiatizállása.

Ennek kapcsán feltétlenül érdeklődésre tarthatnak számot a termelés automati—

záltságáró'l szólóált—alános,áttogőiin-formáoiők, aimelyek birtokába—nlehetőség nyílik arra, hogy a további fejlesztés módját, főbb területeit ukijelölj-élk.

A hagyományosnak tekinthető, néhány ágazatban bevezetett ilyen irányú

részleges megfigyelések körének egyszerű bővitése révén azonban az ipar egészé- re vagy más, nagyobb aggiregátulmolkra vonatkozó iimcormáció'igé-ny nem elégít- hető ki. E mutatóik ugyanis

—— a termelés legkülönfélébb ismérvei alapján,

—- a termelési folyamatnak rendszerint csupán egy vagy néhány fázisára vonatkozóan vizsgálják az automatizáltságot.

Az ipar egészére történő aggregálásiulk nem oldható *m-egnmivel sem a mód—

szertanri homogenitás, sem a kielégítő reprezentáció nem biztositott. (Hormogenit-ás fogalmán itt azt értjük, hogy az adott mutató a termelés különböző fázisaira nézve egyaránt értelmezhető, és azonos mértékegységben, öissz—esithetően és halmozódás- mentes módon vizsgálható. A reprezentáció mértékét akkor nevezhetjülk kielégítő- nek. ha az adott mutató a termelés túlnyomó többségét kitevő klöirre nlézve meg- határozható.)

A homogenitás és a reprezentáció említett követelményeit tartva szem előtt, az automatizálts—ág ismertetett mutatószáimarit az egész iipar szintjén a követke- zőldke'l je ! lemezlhe'tj ülk.

Az automatizáltság egyes mutatóinak homogenitása és kielégítő reprezentációjának biztosíthatósága

Mutató Homogenitás Kielégitő reprezentáció

Arm . . . Nem biztosítható Biztosítható Até . . . Nem biztosítható Biztosítható Agó . . . Biztosítható Nem biztosítható

gó . Nem biztosítható Nem biztosítható Age . . . Bittó—sítható Biztosítható Am,- . . . Biztasí'rható Biztosítható Amó . . . Bizto—sítiható Biztosítható

Mint látható, a termelés a'utomaitizá'ltságát kifejező arányszámok közül a gé—

petk értéke, a muinlkáslv'étszáim, valamint a munkások teljesített munlk-aóráli alapján számított mutatók azok, amelyek egyidejűleg kielégítik -— az aggregálás szem—

pontjából -— a homogenitás és a reprezentativitás követelményeit.

AZ ÚN. AUTOMATIKATARTALOM MUTATÓJA

A termelési tevékenység autamatizáltság-án-ak már ismertetett mutatáin kívül más, kevésbé egyszerű és kevésbé kézenfekvő tartalmú és szerkezetű mutatószá- molk is szóba jöhetnek az e területeken végzendő elemzések céljaira. E mutatóik használatá—nak legutóbb sajátossága az a törekvés. hogy az egyre gyorsuló ütem—

ben végbemenő automatizálási folya'miatn—alk -— az ülteminiövekedés ellenére is ——

viszonylag lassan meg—mutatkozó általlános eredményét olyan mérőszám segítsé—

gével tegye jól 'kitejezhetővé. amely a kisebb változásokra is érzékeny, a nem túl

nagy eltérések kimutatására is alkalmas.

E mutatóik közül elsősorban az ún. autom—aitilkatartalom (vagy más néven auto—

matikaihá—nyad) mutatóját kell megemlítenfü—nlk.

396 DR. KOVÁCS TAMASNE

Az aiutomiatiikatawrtalom mutatója a megtigyelés tárgyává alapjában véve a

gépek bruttó értékét teszi. Az elvégzendő számításokhoz szükséges további rész-,

létezés abból a feltételezésből indul ki, hogy minden automatizált gép és techno- lógiai berendezés jól elkülöníthető részeikiből — az automatizálás szempontjából, legalábbis két jól elkülöníthető résziből —- tevődik össze. E két rész nevezetesen a következő: a gépnek a termelést végző része, illetve a termelést végző rész aiuto—

marliízá'lit üze'mxmódját biztosító rész. Az utóbbi tulajdonképpen nem más. mint az automatizáltsá—got jelentő műszere—k, eszlközölk rendszere, amely a különléle aiuto- matliz—ált gépeknél a leglkülőnléléiblb módokon és mértékben irányítja és szabá- lyozza a termelés menetét.

' Formáját tekintve az automvatiiikatiaritalom mutatója is megoszlási viszonyszám.

A már tárgyalt megoszlási viszonyszámoiktól azonban különbözik, mivel a gépeken

belül nem az automatizáltság szerinti bontást, hanem az automatizált üzem—mód

biztosításához szükséges eszközök kiemelését, különválasztását veszi alapul.

Ennek a közel ítéswneik igen ina-gyifo-ntosságotikell itulraijcloniítanunlk akkor, amikor a jövőbeli — tervezett -— automatizálás kü'löntéle vetületeit tanulmányozzuk. A meg—

valósítandó automatizálás esetében ugyanis kizárólag az a'uttomatiik'atartalom fi—

gyelem bevételével állapíthatjuk meg a beépítendő automatizálási eszik—öz—öik iránti (glo—

bális igényt, azaz a hazai gyártás és a behozatal szükségessé váló együttes vo—

lwmenét.

Valamely adott időpontban a gépállomány automatizáltságánalk vizsgálatára az automatilkatar'calom mutatója kevésbé használható. E mutató nagyságát ugyanis meglehetősen befolyásolják a követ-kező, az automatizálrtsági szint togalom'körén

kívüli körülmények is.

Az automatizált gépeik előállítása rendszerint vállalatok közötti kooperációt/al történik, és ennek keretében a gépet kibocsátó vállalat, illetve az automatizált gyárberendezést szállitó fővállalkozó szerv legalábbis az automatizálási eszlközf—

ket, műszereket, automratiikaeleimet más vállalattól, sok esetben külföldről vásá- rolja. igy az automatizált gép említett két alapvető elemének árképzési s—aljátos- ságai, az ezekben megmutatkozó különbségek alapjában befolyásolják az auto—

matiikatartalom mutatóját, függetlenül attól, hogy milyen szintű a tényleges auto- m—atizá'l'tság.

, Az árarányok hatásán kívül az is nehezíti az aiutomatlilka'tartalom mutatójánalk értelmezését, hogy a mutató nagyságrendje önmagában véve kevéssé kiteljező.

Né'llkül'özi azt a viszonyítási bázist, amelynek segítségével az automatilkatarrtalom valamely mutatójának nagysága érzéikellhető lennie. A korábban említett megosz- lási viszonyszámo'k esetében a szükséges oriievntá'lást az biztosítja. hogy mind a termelés, mind a gép—állomány, illetve a munlkará'fordítás alapján számított, az auttomatizáltsági arányt jelző mutatóik maximális nagysága — a teljes automati- záltság szélsőséges else-télben —- 100 százalék lehet. llyen orientáló értékkel az a-utomatikatartalom mutatója nem rendelkezik. mivel a mutató m—awivmális — vagy akár optimális — nagysága nem határozható meg.

Mint látható, e mutató alkalmazásánál elméleti, elemezhetőség'i problémák is szép számmal felvetődnek. A meghatározását gátló alkadály mégis az. hogy az automatizált gépeiket üzemben tartó vállalataik csak a gép egészének bruttó ér—

tékét ismerik, az összetevő elemeik, részeik értékét nem. Az automatil atartalom mutatóját elsősorban az automatizált gépeket gyártó vállalat utc'ikalíkuláaiőja alap- ján lehetne megállapitani. illetve egy-egy új beruházás esetében szakértői becs-

lések alkalmazásával hasznosítani.

Az AUTOMA'NZÁLAS 397

A vózollltalk segítségével igyekeztünk bemutatni a termelési tevékenység auto—

matizálts—óg-óra irányuló statisztikai megfigyelések módszertani alapjaira vonatko- zólan eddig végzett vizsgálódósainlk eredményeit. Ennek során nem tettünk kísér- letet arra. hogy a számítástechnika és az automatizálás összefüggéseit a statisz- tikai mérés. megfigyelés szempontjából óttelkintswük, óim'b'ór tudjuk. hogy a korszerű tedhlno'lógi'ai folyamatok szaibiólyoz—ósiónvalk területén. valamint az automatizált iró—

nyitósi rendszereik terjedésével parhuzamosan ennek tanulmányozása is mind fon- tosialb'bó vúlilk. így további kiutatósalinlk túrgyóu'l egyrészt ezt a témakört. másrészt pedig az automatizálási follyaomlotnialk, illetve a termelési tevékenység automati—

zó'lits-óg—érnak mérésére, statisztikai megfigyelésére irányuló nemzetközi tapaszto—

la'tolk al—a-posialblb megismerés—ét tűztük ki.

_PE3lOME

Crarbn conepmm uanomenne merogonomuecunx ocnoa cramc'mueckoro Haőmogenm aaromamaauun nponasoncraeunoü neztenbuocm a npOMbiluneHHOCTH.

Mccnenyn Merom-,: usmepenm aaromamsauun, aBTop sauumaercn MeTOAOnorMHeCKHMH aonpocamu oőpaaosanm OTHOCHTeJ'lebIX Benw-IHH pacnpenenenm, cnymaumx p,:m xapakre- pucmxu aaromamaaum. l'lpuaonn'r TpH I'IlaBHbIX I'pym'vbl nOKaaa'reneí—i aeromamaauuu npo—

uaaoACTBa: nonasatenn, oőpasoaauuue Ha OCHOBaHHH Benn—mm,: (croumocm) nponykuun, Ha OCHOBaHHM npnanaxoa maman, npnmeunemsix Ha npouaaoacrae, " Ha OCHOBaHHH uncnen—

Hocm aaunmx a npou3aoncrae. BHYTpH Tpéx OCHOBHBIX THnOB aarop OTHOCHTeanO ceMn noxaaareneü uanaraer OCHOBHble oőnacm ux npnmeueum u, coorseTc-raeuuo, npenMymeC'rBa u HeAOCTaTKH, CBSI36HHbIe c nx anMeHeHHeM.

CornaCHo MHeHmo aBTopa Ha ypoBHe cpaBHu'reano őonbmux COBOKynHocreü nna cra—

mc'muecnoro ampameum asromamaaunu npouaaoncrsa Hawőonee anI'OAHbIM nsnne'rcn coo-rHomeI-me aeromamaaum, oőpasosaunoe Ha ocuoaauun cronmocm, cnncouHoro com-aaa paőounx n OTpBÖOTaHHle paőounx uacoa.

SUMMARY

The study dei'scuis—ses the basic methodology of the statistical observation of automa- tization in industry.

ln investiglati'ng the methods of measuring automatizwation it deo'ls with methodowlogioal problems of cowlcula'cing distribution ratios used for characterizing automatizotion. Three main groups of inxdioators of automatized production are presented: indiicators based on the volume (value) of production, on criteria of machines used in production, and on the number of workers engaged in production. The main fields. as well as advantages and disadvantages, of the applications of seven indicators within these three basic types are discussed.

In the author's opinion the automatizativon ratio. calculated on the basis of the value of machines, number of workers, and working hours performed is the most suitable measure ior the statistical expression of automotizat'ion of production on the level of larger uaggregates.