Resetinszkij, K.: A társadalmi termelés gazdasági hatékonyságának elemzése

(1)

STATISZTIKAI lRO DALMl FlGYELÓ 1119

nyomtatványt vezettek be, ami óhatatlanul nemcsak átfedésekhez, de hiányokhoz is ve- zetett. 1972 januárjától kezdve például a Né- met Szövetségi Köztársaság semmiféle saját adattal sem rendelkezett olyan tranzit szál- lítmányokról, amelyek nem saját területén be—

lül indultak vagy nem oda érkeztek. A Né—

met Szövetségi Köztársaság Statisztikai Hiva- tala ilyen esetben csak az érintett tagország adataival dolgozhatott.

Jelentős lépés volt a külkereskedelmi sta—

tisztikában az .,Egységes külkereskedelmi sta—

tisztikai árujegyzék az EGK országai részére"

bevezetése, melyet az Európai Gazdasági Kö- zösség minisztertanácsa 1972-ben írt elő a tagországok egymás közötti kereskedelmében való felhasználásra.

Ugyancsak kezdeményezés indult a külke- reskedelmi statisztikai fogalmak és módsze- rek egységesítésére a Közös Piac országait illetően. Ennek gyakorlati megvalósítása ér- dekében szükség lesz a Német Szövetségi Köztársaság külkereskedelmi statisztikáját szabályozó előírások módosítására. és sor kerül a külkereskedelmi statisztika számba- vételi eljárásának. a kérdőíveknek egysége-

sítésére és egyszerűsítésére is.

A felsorolt feladatokon kívül megoldásra vár a külkereskedelmi adatok feldolgozásá—

nak automatizálása is. A külkereskedelmi statisztikai feldolgozás ugyan 1962 óta nagy teljesítményű számítógépeken történik, de az előkészítő műveletek terén is megfelelő mű—

szaki megoldásokat kell találni. Ennek első lépéseként néhány év óta kísérletek folynak ún. gyűjtőjelentőlapok bevezetésére, akár hi- vatalos nyomtatvány, akár gépi táblák alkal—

mazásával. E módszer révén egyszerűsödik ugyan a feldolgozás, viszont nehezebb lesz az ellenőrzés, és fokozott jelentőséget kap a technikai, szervezési előkészítés.

Hasonló jellegű fejlesztést indítottak el a vámszervek. Előrehaladott a légi szállítmá- nyok automatizált kezelésének előkészítése a repülőtereken, melynek értelmében minden adat, amely a légi úton behozott áruk vám—

kezeléséhez szükséges, egy számítóközpontba kerül. Itt az árukat a közlekedési, vámolási és adóügyi eljárás szabályai szerint egyaránt kezelhetik és haladéktalanul továbbíthatják.

A behozatali statisztika adatait is itt lehetne mágnesszalagra rögzíteni s a Szövetségi Sta- tisztikai Hivatal közvetlenül ezekkel dolgoz- hatna.

Az automatizálás fokozása érdekében a vámszervek 1975-től integrált vámtarifát ve- zetnek be, amely minden olyan jegyzéket magába foglal, amely a vámkezeléshez szük- séges, beleértve a külkereskedelmi statisztika árujegyzékét is. Az áruk jelölése 9 szám—

jeggyel történik, melyből az első 6 pozíció a külkereskedelmi árujegyzék pozícióinak te- lel meg. a 7. az országok sajátosságaiból

eredő részletezésekre van fenntartva,a 8. és 9. pozícióval a vámszervek rendelkeznek. A modell egyébként az 1973. évi francia Integ- rált Tarifának felel meg.

Fentiek miatt tehát 1975-től () külkereske- delmi árujegyzéket teljesen át kell dolgozni.

A cikk írója ezután a külkereskedelmi sta- tisztikában 1974. januártól bekövetkező vál- tozásokat ismerteti. Ennek során a raktár- forgalom számbavételénél is azt az elvet kí—

vánják megvalósítani, hogy azonos bizonyla- tot használjanak a vámolásnál és a statisz—

tikában is.

További változás jelentkezik a kisértékű behozatali—kiviteli tételek számbavételénél.

1962 óta jelentési kötelezettség mentes 50 márka alatti tételeken kivül. kihagyták a fel- dolgozásból az összes 300 márka alatti té—

telt, ezzel szemben a 300 és 500 márka kö- zöttieket kétszer, illetve szorzótényezővel meg- emelve vették figyelembe. Ez a módszer a végső eredmények szempontjából nem okoz torzítást. ugyanakkor lehetővé tette havi 400—

500000 lyukkártya elkészítésének megtakarí—

tását.

A Német Szövetségi Köztársaságban 1974.

január 1-től nem kell statisztikai jelentést ad- ni a 300 márka alatti szállítmányokról, ame—

lyek ipari termékeket tartalmaznak. Ezáltal kereken havi 300000 statisztikai kérdőív ki- töltése, feldolgozása, továbbítása megtaka- rítható, ami a behozatali tételek mintegy 20.

a kiviteli tételek mintegy 32 százalékát jelen-

ti.

A cikk írójának véleménye szerint az értékhatár felemelése a Szövetségi Sta- tisztikai Hivatal számára nem hozott köny- nyebbséget. Mivel ugyanakkor még további terhekre kell számítani. a Hivatalnak és a felhasználóknak is el kell határozniuk, hogy

-- a feldolgozás idejének rövidítése érdekében megalkusznak-e további információs veszteségekkel,

vagy

—- a gépi feldolgozás céljainak jobban megfelelő nyomtatványok bevezetésével kívánják—e a külkeres- kedelmi statisztikal teldolgozást egyszerűsíteni?

Szerző részletesen ismerteti azokat az ér- veket, amelyek ez utóbbi megoldás mellett szólnak.

(lsm. : Varga Imre)

RESETINSZKU. K.:

A TÁRSADALMI TERMELÉS GAZDASÁGI HATEKONYSAGÁNAK ELEMZÉSE

(K voproszü ob ocenke ékonomicseszkoj effektiv-—

noszti obscsesztvennogo proizvodsztvar) - Vesztnik Sztatísztikí. 1974. 4. sz. 30—37. p.

A társadalmi termelés hatékonyságának mérésével és elemzésével kapcsolatos prob- lemak még ma is időszerűek. Bár az elmúlt evek során több javaslat született a fenti

(2)

1120 STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÓ

problémák megoldására, ezek gyakorlati hasznosítását a kellő összehangoltság akadá—

lyozza.

A társadalmi termelés hatékonyságának mérése és elemzése ugyanannak a módszer- tani problémának a két, egymással szoros kapcsolatban levő oldala, irányzata, mind—

össze a megoldási módszerekben van különb- ség. Az első esetben a hatékonyság elért színvonalának mérésére szolgáló módszerek- ről, illetve a mérési kritérium megválasztásá—

ról, a mutatószámok rendszeréről és össze- függe'seik kifejezési módjáról van szó. a má- sodik esetben pedig az elemzés legfonto—

sabb irányainak és a megvalósítás módsze- reinek (: meghatározásáról. A cikk tulajdon—

képpen a fenti általános probléma első irány- zatának néhány momentumával foglalkozik.

A hatékonyságmérés módszertanának ki- dolgozásához első lépésként azt kell megha- tározni, hogy mit válasszunk mérési kritérium- nak, és milyen tartalmat tulajdonítsunk ennek a fogalomnak. A szerző L. I. Brezsnyevnek az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszé—

dében kifejtett, a termelés hatékonyságára vonatkozó megállapításából indul ki. mely szerint számottevően növelni kell a munkará—

fordítások, valamint az anyagi és a pénzügyi ráfordítások minden egységére jutó termelé- si volument és nemzeti jövedelmet. Konkrét formában ez a meghatározás az élő- és holt- munka—ráfordítások (erőforrások) és a terme—

lés volumene közötti olyan optimális kapcso—

latot fejezi ki, amely figyelembe veszi a ter—

melés társadalmi—gazdasági struktúráját is.

A termelés hatékonyságának mérésére azonban nemcsak össztársadalmi szinten ke- rül sor. hanem erre különböző'szinteken is szükség van. Ahhoz. hogy a különböző haté- konyságmérések összehasonlíthatók legyenek, a szerző véleménye szerint három fel—

tétel teljesülése szükséges. Az első feltétel azt fogalmazza meg, hogy a gazdasági ha—

tékonyság alapkrítériuma általánosan érvé—

nyeslegyen a népgazdaság minden területé—

re. A második követelmény szerint a haté- konyság mérésére szolgáló módszereknek egységeseknek kell lenniük. A harmadik kö—

vetelmény a hatékonyság jellemzésére szol- gáló mutatószámok egységességét mondja ki, beleértve a termelés volumene tekinteté- ben elért eredmények mérésére szolgáló mu—

tatószámokat. Csak ilyen feltételek mellett lehet a hatékonyság javítása terén a vállala—

tok és a népgazdasági ágak által elért ered- ményeket az egész népgazdaság érdekei szempontjából vizsgálni.

A továbbiakban a szerző nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a társadalmi termelés ha- tékonyságának mérésére mutatószám-rendszer alkalmazása látszik a legcélszerűbbnek.

Ez a mutatószám-rendszer mint önálló egész épülne be az állami statisztika mutatószám—

rendszerébe, és így válna a szocialista ter- melés eredményei értékelésének fontos esz- közévé.

A hatékonyság mérésére szolgáló muta- tószám-rendszert javasoló közgazdászok vé—

leménye három fontos vonatkozásban meg- egyezik, de ugyanakkor más és más össze- tételű mutatószám-rendszert kívánnak alkal—

mazni. A közgazdászok többsége először is abban ért egyet. hogy a társadalmi terme- lés hatékonysága a mutatószámok olyan együttese révén fejezhető csak ki, amelyek minél teljesebb módon mutatják be a társa—

dalmi termelés minőségi vonatkozásait. Ab—

ban is megegyeznek a vélemények, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának méré—

sére szolgáló mutatószám—rendszer komplex módon tükrözi a társadalom termelőerőinek a termelésben való felhasználása hatását, to- vábbá, hogy a mutatószám—rendszernek azo—

nos tartalmúnak kell lennie a népgazdaság minden szintjén.

A hatékonyság mérésére szolgáló mutató—

számokat a szerző két egymással szoros kap-_

csolatban levő nagy csoportra, az alap- és a kiegészítő mutatószámok csoportjára oszt—

ja. Az egyes mutatószámokat véleménye sze—

rint úgy kell kialakítani, hogy lehetőség le—

gyen azok időbeni alakulásának, tendenciá- jának vizsgálatára.

A társadalmi termelés hatékonyságának alapmutatószámai tulajdonképpen a haté- konyság teljes statisztikai felmérését képvi- selik. lgy a hatékonyság kialakult színvona- lának és változási irányainak megállapítása is ide tartozik. E mutatószámok, valamint a belőlük levonható következtetések a párt- és az állami szervekhez benyújtott dokumentu-

mok alapját is képezhetik.

Az egész népgazdaságra vonatkozó haté- konysági alapmutatók körébe a szerző az alábbiakat sorolja: a ráfordítások egységére jutó megtermelt nemzeti jövedelem, az egy főre jutó megtermelt nemzeti jövedelem, be—

leértve a fogyasztási és a felhalmozási ala- pot, a lakosság reáljövedelmeinek növekedé—

si üteme összesen és főbb társadalmi cso- portok szerint, az élő munka társadalmi ha—

tékonyságának színvonala, az állóalapok és a beruházások hatékonysága stb. A szerző véleménye szerint a lakossági reáljövedel—

mek, valamint az egy főre jutó fogyasztási alap növekedési ütemei világosan és általá—

nos formában jellemzik az életszínvonal ala—

kulását a népgazdasági hatékonyság szem—

pontjából.

A kiegészítő mutatószámoknak pótlólagos információ nyerése szempontjából van jelen—

tőségük. Felhasználhatók a gazdasági haté- konyság, valamint annak alakulását befolyó-, soló főbb tényezők elmélyültebb elemzésére.

A szerző véleménye szerint a technikai hala—

dás. a felhalmozási és a beruházási alap fel-

(3)

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 1121

használására stb. vonatkozó hatékonysági mutatószámok szintén ide tartoznak, Ezek (:

mutatószámok elsődlegesen elemzési célokat szolgálnak.

A cikk befejező részében a szerző szám- szerű példa segítségével mutatja be. hogyan történjék a hatékonyság alakulásának elem—

zése a tényleges és a tervben szereplő mu- tatószámok összevetése útján. Ennek során foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a társa-

0 KTATASl

PSACHAROPOULOS. G.:

AZ OKTATÁS MÉ'GTERULESE

(Returns to education. An international compar- ison.) Amsterdam -— London — New York. 1973.

Elsevier Scientifin Publ. Co. 216 p.

E könyv a Londoni Közgazdasági és Poli—

tikai Főiskola Felsőoktatási Kutató Intézeté- ben készült, mint az oktatásgazdaságtan kér—

déseivel foglalkozó sorozat egyik kiadványa.

A szerző célja az összegyűjtött —- 32 or- szágra vonatkozó — 53 esettanulmány alap—

ján olyan alapvető kérdéseket megvilágítani, amelyek a kutatókat már régóta foglalkoztat- ják. Ezek a következők. Hogyan hasonlítható össze az oktatás és a beruházás más for—

máínak megtérülése? Mi a kapcsolat az ok- tatási beruházások egyéni és társadalmi jö—

vedelmezősége között? Az országok közötti, az emberi tőkeellátottságban mutatkozó kü- lönbségek segítenek—e megmagyarázni az egy főre jutó jövedelem szintje közötti eltérése- ket? Mely oktatási szint a legjövedelmezőbb?

A fejlett országok oktatási megtérülése ho—

gyon hasonlítható össze a fejlődőkével? Az oktatás megtérülésének országonkénti kü—

iönbségei kapcsolatban vannak-e a ,.brain drain" jelenségével?

Az első fejezet áttekintést ad a könyv szer—

kezetéről. a fő kérdésekről, valamint össze- foglalóan ismerteti a kutatás eredményeit.

A második fejezet a kutatás részletes ismertetését tartalmazza. Elsősorban a beru- házások jövedelmezőségének mérésére kivá- lasztott mutatószámot. a megtérülési arányt mutatja be. Ez általánosságban a beruházás- ra vonatkozó költség és haszon közötti kapcsolat. másként megfogalmazva: egy olyan kamatláb, amely nullára diszkontálja a nettó

hasznot.

" B

wmi—t ()

:1 (1—l—r)

Bt — az egy év alatti nettó haszon.

r — a megtérülési arány, n — az évek száma.

Ennek analógiájára számítja ki a szerző az oktatási beruházások megtérülési arányát is.

10 Statisztikai Szemle

dalmi termelés hatékonysága elemzésénél milyen árakat célszerű alkalmazni. Vélemé- nye szerint mind a folyó, mind a változat- lan (összehasonlítható) árak alkalmazása in- dokolt lehet a feladat jellegétől függően. A változatlan áras elemzésekhez azonban még számos módszertani problémát meg kell ol—

dani.

(Ism.: Nagy Sándor)

STATISZTIKA

Ezután - az egyenletbe belépő változóktól függően — a megtérülési arány különböző tí- pusait mutatja be. Az egyéni és a társadalmi.

az átlagos és a marginális, az ex post és az ex ante. a férfiakra és a nőkre vonatkozó ará- nyokat állítja szembe egymással, és kitér az iskolán túli képzés figyelembevételével számí- tott arányok szükségességére is. Megmagya—

rázza az egyéni és társadalmi megtérülési arányok nagyságrendje között fennálló sza- bályszerűség okát, és ismerteti az egyes ará- nyokban rejlő információk felhasználási te- rületeit is. Igy például a társadalmi megtérü—

lési arány a közoktatás tervezésében nyújt segítséget az esetben, ha az erőforrások el—

helyezése a jövedelmezőség alapján törté—

nik. Az egyéni megtérülési arányokat az ok- tatás finanszírozásában vagy pedig a ma- gánszemélyek használhatják fel döntéseik- ben. Szerző külön részben hívja fel a figyel—

met a jövedelmi adatok kérdésére és az al—

kalmazott korrekciókra. A jövedelmi különb—

ségek ugyanis csak részben adódnak az el—

térő képzettségi szintből. Ennek figyelembe—

vétele vagy egy koefficiens vagy (: jövede- lemfüggvény többszörös regresszióanalizisé- vel történik. Ugyancsak számolni kell a mun—

kanélküliségi vagy a továbbélési valószinü- séggel, a munkaerőaránnyal. valamint a ter- mékenység növekedésével.

A harmadik fejezetben a szerző országon—

ként mutatja be a kutatásban felhasznált jö- vedelmezőségi tanulmányokat. lsmerteti a számítások alapjául szolgáló adatok jellegét, a végrehajtott korrekciókat, az eredményeket, kiemelve az egyes tanulmányok módszertani érdekességeit.

A negyedik fejezet a megtérülési arányok nemzetközi összehasonlítását tartalmazza. Ál- talánosságban megállapítható. hogy a kép—

zési szint emelkedésével csökken a megté- rülési arány, valamint hogy az egyéniiés a társadalmi megtérülési arány közötti különb- ség mindegyik oktatási szinten nagyobb a fejlődő országokban, mint a fejlettekben. Az összefüggések mélyebb megismerése céljából további csoportositósokat is alkalmaz: ne- mek, a középiskola típusa, a felsőfokú kép—

zés fokozatai, valamint irányai szerint. * *