Munkaerőmérlegek a társadalmi–gazdasági statisztikai rendszerekben

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

MUNKAERÓMÉRLEGEK A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI STATISZTIKAI RENDSZEREKBEW

DR. MÓD ALADÁRNÉ

Ez az írás két részből áll. Az első, rövidebb rész általános ismertetést. illetve elképzeléseket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy milyen úton, milyenfajta mód—

szerekkel lehet statisztikai eszközökkel átfogó társadalmi—gazdasági 'képet alkotni.

A második rész konkrét illusztrációt ad arról, hogy az ismertetett lehetőségek közül az egyiket hogyan közelítették meg a gyakorlatban Magyarországon.

Rövid távon a statisztikai gyakorlat nem szolgai módon követi a vele szemben támasztott követelményeket: időnként kisebb vagy nagyobb mértékben elmarad azok mögött, időnként pedig megelőzi a még latens vagy csak bontakozó szük- ségleteket. De ha rövidebb távon a statisztikai kereslet és kínálat nem is fedi egy—

mást teljesen, hosszabb időszakonként a statisztikai fejlődés iránya kétségtelenül igazodik a változó szükségletekhez. Ennek tulajdonítható, hogy a fejlődés nagyobb.

jellegzetesebb szakaszainak nagyban—egészben megvannak a statisztikai jelleg—

zetességek megfelelői is, Csak a legutolsó szakaszt véve, a második világháború óta a statisztikai tevékenységben a súly egyre inkább áttevődik a szintetizáló. össze- foglaló kép nyújtására, szemben a megelőző szakasszal, amelyet sokkal inkább a gazdaság, a társadalom egy-egy területével — népesség, mezőgazdaság, ipar.

egészségügy stb. — külön-külön foglalkozó statisztikai tevékenység jellemzett. Szük—

ségszerű következménye ez a társadalmi és gazdasági fejlődésnek: egyes országok- ban a közvetlen tervgazdálkodá'snalk, több más helyen pedig explicit tervgazdál—

kodás nélkül is a központi irányítás arra irányuló fokozódó törekvéseinek, hogy a nem kívánatos folyamatokat korlátozzák. a fejlődést meggyorsítsák. A megelőző szakaszt a statisztikókna'k az egyes területekhez viszonylag gyorsan igazodó nagy konkrétsága és részletessége, ugyanakkor az egyes területek elkülönültsége jelle—

mezte. Ezzel szemben a jelenlegi, a szélesebb összefüggéseket, különböző területek közti kapcsolatok megvilágítását is lehetővé tevő statisztikai jellegzetesség óhatat- lanul bizonyos konkrét részletekről való lemondással, nagyobb vonások dominá—

lásával jár együtt. Napjaink egyik statisztikai főfeladata a két szakasz eredmé- nyeinek egyeztetése: a konkrétság és részletesség, ugyanakkor a nagyobb össze- függések ábrázolásának egyidejű optimális biztosítása. Ez a cikk az ebbe az

irányba tendóló lehetőségek egyikét vázolja fel.

* Az International Association for Research in income and Wealth (lARiW) Xll. konferenciáján:

(Ronneby, Svédország. 19714 augusztus (%O—szeptember 4.) felkért előadás némileg rövidített szövege.

DR. MÖDNÉ: A TÁRSADALMl—GAZDASAGl STATISZTIKAI RENDSZEREK 629

Alig szorul magyarázatra, miért van szükség erre, hiszen a gazdaság és társa- dalom átfogó, ugyanakkor kellően részletezett ismerete szükséges ahhoz. hogy az egyes országok előtt álló közvetlen és távlati feladatok helyesen legyenek meg- határozhatók, a javítást célzó lehetőségek közül a legalkalmasabbak legyenek ki- választhatók. Ehhez átfogó képre van szükség egyfelől a gazdaság fővonásairől, másfelől a társadalmat alkotó népességről. Méghozzá a népességről nemcsak mint a javak, a gazdagság termelőiről, sőt nemcsak egyszerűen, mint fogyasztókról kell tudnunk, hanem a maguk sokrétű társadalmi viszonylataiban mint a társadalom tagjairól kell róluk megfelelő képpel rendelkeznünk. Annál lényegesebb az egy—

felöl átfogó, másfelől kellően részletezett ismeret a társadalomról, mert a társa- dalmi kérdések tekintetében az intézkedések, a megfelelő döntések kiválasztása közismerten nem könnyű. Gyakori ugyanis, hogy általában jó eredménnyel járó in- tézkedések bizonyos rétegek számára hátrányosak, és az is közismert, hogy több.

egyenként egyértelműen pozitív eredménnyel kecsegtető program közül az egyik parolizálhatja vagy szélső esetben éppen kizárhatja a másik végrehajtását. Ezért

érthető, hogy elsősorban azok, akiknek felelősen dönteniök kell a teendőkről, érzik egyre inkább szükségét annak, hogy a gazdaságról és a társadalomról ezek

összefüggésében is a jelenleginél több és jobb információval rendelkezzenek.

Mig azonban világszerte szélesedik az igény az alapvető társadalmi folyama- tokról összefüggő kép nyújtására alkalmas statisztikai rendszer iránt, az ilyen rend—

szer megvalósítása még nagyon kezdetleges állapotban van. Annyi azonban mégis kirajzolódik már, hogy a társadalmi viszonyokról való tájékozódásnak két lehetséges főiránya van: az egyik társadalmi jelzőszámokon (az angol nyelvű nemzetközi iro- dalomban ,,Social lndicators"), a másik integrált keretrendszereken (a nemzetközi irodalomban ,,lntegrated Fromeworks") keresztül vezet előre. A két közelitésnek más-más lehetőségei vannak, és más-más eredmény várható tőlük. Úgy vélem, nem haszontalan. ha e két főirány egymáshoz való viszonyáról, különböző lehetőségeiről és eredményeiről próbálunk véleményt alkotni. Ennek előfeltétele, hogy a lehető- séghez képest egységes tartalmat tulajdonítsunk a megközelítés e két főirányának, a társadalmi jelzőszámoknak és az integrált *keretrendszereknek. Úgy vélem, hogy ennek érdekében elsősorban a társadalmi jelzőszámok jellege, legfőbb tulajdon—

ságai tekintetében volna szükség az elképzelések közelítésére, annál is inkább, mert mind szélesebb körben tapasztalható, hogy ezeket a társadalmi viszonyok leg—

kézenfekvőbb információs rendszerének tekintik.

Megítélésem szerint ahhoz, hogy a társadalmi jelzőszámok a nekik szánt át—

fogó szerepet a gyakorlatban valóban betölthessék, valami sajátosat —— tegyük hoz- za, többet — kell alattuk érteni, mint a már eddig is ismert és széles körben hasz- nált egyedi jelzőszámok egyszerű tömegét. melyek külön—külön például az egész- , ségügy. a közoktatás, a lakásviszonyok vagy a lakosságot érintő más területek egy-

egy fontos mozzanatát jellemzik.

Ha a két főirány — a társadalmi jelzőszámok és az integrált keretrendszereek

— alapján történő közelítést összevetjük, az összehasonlítás nem egy vonatkozás- ban az előbbiek javára üt ki.

A társadalmi jelzőszámok előnyei közül gyakran említik, hogy segítségük- kel lényegesen gyorsabban lehet képet alkotni különböző társadalmi körülmények- ről, mint a csak sokkal hosszabb idő alatt kifejleszthető integrált keretrendszerek segitségével. lgy az erőteljesen jelentkező szükséglet alapján kétségtelenül priori- tást kell adni a társadalmi jelzőszámoknak. Ezt a nagyon lényeges gyakorlati előnyt magam részéről kiegészíteném azzal is, hogy a társadalmi jelzőszámok kétség- telenül minden rendszernél sokkal flexibilisebb eszközt szolgáltatnak, hiszen szinte

630 DR. MÓD ALADARNE tetszés szerint lehet ilyeneket különböző ad hoc feladatok, helyi programok ki- dolgozása és ellenőrzése céljára adott helyen és időben kialakítani, előtérbe ke—

rülő problémacsoportok megvilágítására használni. amivel szemben az integrált keretrendszerek sokkal kevésbé alkalmazkodó. s ennyiben gyakorlatilag kevésbé használható segítséget nyújtanak. A fentiek azonban önmagukban nem elégsé—

gesek általános állásfoglalás kialakításához. A gyorsaság és a rugalmas alkalmaz—

hatóság ugyanis, ha nagyon fontos is. csak azzal együtt értékelhető. hogy mit nyújt a kétfajta közelítés, mi várható az egyiktől és mi a másiktól. Ha azonban ez is igaz. akkor egyértelművé kell tenni. hogy a társadalmi jelzőszámok miben jelenr- tenek mást, mint az előbb említett mutatószámok egyszerű halmazát: a válogatás- ban vagy maguknak a jelzőszámoknak a jellegében, vagy mindkettőben kell ke—

resni alkalmasságukat a kétségtelenül nagyigényű feladat megoldására.

Az alábbiakban -— anélkül, hogy e helyütt e meghatározáshoz állást foglalnék

— ismertetem C. A. Moser professzornak. a Central Statistical Office (London) igaz- gatójának "Társadalmi jelzőszámok, rendszerek, módszerek és problémák" című.

az lARlW Xll. konferenciájára felkért előadásként benyújtott tanulmányából a tár- sadalmi jelzőszámokra vonatkozó elgondolásait. A tanulmány azzal kezdődik, hogy mit nem kell az ilyenek meghatározó tulajdonságának tekinteni, illetve mi nem elég a társadalmi jelzőszám fogalmának meghatározásához. lgy például szerinte nem merítik ki a társadalmi jelzőszámok fogalmát az időnként átmenetileg különös fontosságot nyerő területekre vonatkozó egyes idősorok. Ugyancsak vitatja azok felfogását, akik szerint bizonyos statisztikai sorok kombinációjában kell keresni a társadalmi jelzőszámok jellegzetes tartalmát. Egyrészt. mert ez indokolatlanul le—

szűkítené a társadalmi jelzőszámok körét, másrészt mert a különböző sorok kellő objektiv alapot nélkülöző összesúlyozásának ismert problémája következtében azok sokat veszítenének megalapozottságukból, felhasználhatóságukból.

Moser ellenzi azta felfogást is. hogy a társadalmi jelzőszámoknak normatív jelle—

gűeknek, azaz meghatározott célok közelítését tükrözőknek kell lenniök. mert ért—

hető módon sok esetben nehéz volna közmegegyezésre jutni a tekintetben, hogy mi legyen a norma, mi a ,.jó", illetve .,rossz", mi az adott helyen és időben a kívá- natos. az elérendő. Ezek mellett azt emeli ki a szerző, hogy a társadalmi jelző- számok inkább eredményeit, mint ráfordításait — inkább .,outputjait", mint .,input—

jait" — tükrözzék a különböző szociális programoknak. Ha azonban ezeket helyes törekvéseknek tartja is — nyilván átgondolva nem egy vonatkozásban a megvaló- sítás nehézségeit —. kizárólagos meghatározásként nem javasolja.

A negatívumok felsorolása után jut el a szerző a társadalmi jelzőszámok sze—

rinte lényeges központi jellemzőjéhez. ahhoz. hogy azoknak aggregatív jellegűeknek kell lenniök. azaz széles fogalomkörökre kell rávilágitaniok. lgy például sokkal in- kább az iskolázottság általános színvonaláról, vagy az ifjúsági bűnözésről kell képet nyújtaniok, mint arról. hogy hány tanuló milyen speciális iskolatípust abszol- vált, vagy hogy hány, milyen konkrét bűneset fordult elő az ifjúsági korosztály körében. A meghatározás szerint a társadalmi jelzőszámoknak reprezentálniok, összegezniök kell valamit. ami szélesebb, mint maga a konkrét mutatószám tárgya.

Ez azt a követelményt tartalmazza. hogy a társadalmi jelzőszám számszerű és expli—

cit módon kapcsolható legyen olyan dolgokhoz, fogalmakhoz. sorokhoz, amelyek mások. mint maga a jelzőszám. Más szavakkal a társadalmi jelzőszámok elvben számszerűsíthető kapcsolatot követelnek meg önmaguk és egy ahhoz kapcsolódó szélesebb fogalom közt.

Jóllehet a szóban forgó tanulmány Címében a társadalmi jelzőszámok mellett a társadalomstatisztikai rendszerek is szerepelnek, a tanulmányban az utóbbiak

A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI STATlSZTlKAl RENDSZEREK 631

igen kis helyet foglalnak el. így csak érintőleg említés történik egy konkrét rend- szerről. a Richard Stone által több helyütt, többféle összefüggésben publikált ún.

társadalmi—gazdasági demográfiai matrix rendszeréről. általánosságban pedig egy lehetőségként felvetett nagyon vázlatosan körvonalazott ,,társadalmi szolgáltatá—

sok számlarendszeréről". Az utóbbiról a tanulmány szerzője azt írja, hogy egy ilyen rendszer kialakítására szolgáló erőfeszítések megvilágithatnak bizonyos összefüg—

géseket, de legfőbb jelentőségük, hogy segítséget nyújthatnak a statisztikák rend- szerezésében és fejlesztésében.

Azt a körülményt, hogy a társadalmi jelzőszámok igen jó szolgálatot tehetnek a társadalmi körülmények megítélésében, nem kívánom vitatni. Ugyanakkor azt az értékelést, amely szerint az integrált keretrendszerek elsősorban csak a cél el- érésére szolgáló eszközök fejlesztését szolgálják, nem pedig magának az eszkö- zökkel elérendő cél jobb megközelítését teszik lehetővé —- vitatom.

Az integrált keretrendszerek implicite hozzájárulhatnak a statisztikák fejleszté—

séhez, de ez csak melléktermék. fő eredményük nem ebben rejlik. Természetesen na- gyon sok függ attól, hogy hogyan képzeljük el ezeket (: keretrendszereket. Bár- milyenek legyenek is azonban azok, a társadalmi jelzőszámokkal szemben lehető—

ségeik szélesebbek. Mig ugyanis az utóbbiak még ha nem is korlátozódnak egy- egy területre, hanem az összefüggések bemutatása a fő követelmény velük szem—

ben. a társadalmi jelzőszámok mindig csak jeleznek, csak reprezentálnak valamit, amiből — jól vagy rosszul — következtetni lehet többre, mint maguk a jelzőszámok.

Ezzel szemben azt integrált keretrendszerek —— természetük lényegéből folyóan —— a társadalmi és jobb esetben ahhoz értelemszerűen kapcsolódó módon a gazdasági élet főbb területeit a maguk egészében fogják át.

Azt lehetne mondani, hogy a társadalmi jelzőszámok így elsősorban magukra a társadalmi jelenségekre koncentrálódnak, mig az integrált keretrendszerek rend- szerbeliségük révén a jelenségeken kívül az azokra ható, a társadalmi viszonyo- kat kialafkító tényezőkről és azok következményeiről is képet adnak. És még egyet.

Amit az előbb a társadalmi jelzőszámok előnyeként kellett leszögeznünk, azt dialek- tikus módon részben korlátozottságulcként is meg kell állapitani. A flexibilitásuk, a célra irányuló voltuk ugyanis azt is magában foglalja, hogy bizonyos anticipációk alapján meghatározott területek, meghatározott összefüggések feltárására szol- gálnak, amivel szemben a kevésbé eleve meghatározott integrált keretrendszerek szélesebb körből előre nem várt eredményeket is nyújthatnak. Természetesen nem arról van szó, hogy lehetségesek mindenféle előzetes meghatározottság nélküli keretrendszerek, hiszen azok hatósugarát meghatározzák a csoportosítások —- a szek- torok és területek —, amelyeket tartalmaznak, ezek pedig minden rendszerben elmé—

leti és gyakorlati alapokon nyugvó hipotézisek, feltételezett szükségletek segitsé- gével kerülnek kialakításra. A különbség az eleve meghatározottság fokában van, ez pedig a reprezentánsok szerepét betöltő társadalmi jelzőszámok és a területek egészét átfogó integrált keretrendszere'k aközött, megítélésem szerint, különböző.

A két közelítés két különböző szintű felfedezés céljait szolgálhatja. Egy pél- dával illusztrálva: megérkezhetünk egy szigetre, amelyről tudjuk, hogy a belsejében datolyafák vannak. Az érkezőknek azt kell megállapitaniok: mennyi és milyen ha- zamú fák vannak ott. llyenfajta információt nyerhetünk a társadalmi jelzőszámok segítségével, és kétségtelen, hogy ez fontos és hasznos. Lehet azonban, hogy másra van szükség. Megérkezhetünk ugyanis egy olyan szigetre is, amelyről csak azt tudjuk. hogy van, de semmit sem tudnuk arról, hogy mit rejt a belseje. Ilyen esetekben az integrált keretrendszerek alapján nyert információ többet ígér, mert előre kitűzött célok nélkül, mondhatni előitélet nélkül, széles körben feltérképezi a

632 DR. MÓD ALADARNE szigetet, és képet ad olyan dolgokról, amelyekről előre vagy semmilyen. vagy egé- szen más elképzelésünk volt, mint ami a valóság. Természetesen nem képzelhető.

hogy bármilyen statisztikai eszközzel automatikusan kielégítő %kép kapható. Min- den statisztikai forrás csak az alapot szolgáltatja a valóság megismerésére, amihez mindenképp szükség van az adatok értékelésére, elemzésére. A társadalmi jelző—

számok azonban önmagukban sokkal inkább egyedi jelzőszámok még akkor is, ha sikerül túlmutatniok önmagukon, azaz ha valóban többre lehet belőlük következ- tetni, mint Saját maguk. A teljesebb összefüggéseket ugyanis ebben az esetben is külön kell keresni. míg az integrált 'keretrendszerek eleve bizonyos összefüggéseket tartalmaznak, és ennyiben közelebb állnak az elemzés szakaszához.

Az eddigiekben a társadalmi jelzőszámokhoz képest csupán általánosságban képviseltem az integrált keretrendszerefk előnyeit. Közelebbről még nem került szó

arról, hogy milyenfajta integrált keretrendszer segítségével lehetne a célt leginkább elérni: a társadalom és a gazdaság átfogó, megfelelően nagyvonalú. ugyanakkor

mégis kellően részletezett statisztikai képét nyújtani. A továbbiakban erre teszek kísérletet.

Elöljáróban megjegyzem, hogy a szóban forgó mun—ka kezdeti stádiuma sok más mellett azzal a nehézséggel is jár, hogy e területnek még nincs egysége- sen kiala-kult terminológiája. Sok fogalom van forgalomban, és egyrészt'ezek közül többnek a tartalma nem egyértelmű. másrészt ugyanazt a tartalmat különböző

alkalmakkor különböző meghatározással illetik. Egységesen értelmezett nómenkla- túra hiányában helyenként saját szóhasználatomat alkalmazom. Törekszem azonban

arra, hogy legalább az világos legyen: mi alatt mi értendő.

Minthogy a szóban forgó rendszer mondhatni minden konkrét előzmény nél-

küli teljesen új feladat, nem csodálható. sőt természetes. hogy a megvalósításhoz legalábbis az analóg tapasztalatokat keresik. Az egyetlen hasonló átfogó rendszer a népgazdasági mérleg-. illetve a nemzetgazdasági számlarendszer, ezért nagyon kézenfekvő. hogy a kialakítandó új rendszert illetően ezek befolyásolják az elkép- zeléseket. Annál inkább így van ez, mert ezek nagy hagyományokkal rendelkeznek, és igen magas színvonalat értek el. lgy az új társadalomstatisztikai rendszert illetően elég széles körben olyasmi lebeg az elképzelésekben, ami a gazdaság területén már létezik a gyakorlatban. Tekintettel azonban azokra a mélyenszántó különbsé- gekre, amelyek e két totalitás, a gazdaság és a társadalom között fennállnak, eleve lehetetlennek tartom, hogy e két terület két, akárcsak lényeges vonásaikban is azonos rendszerrel kielégítően ábrázolható lenne. A vizsgálandó terület —— azaz a társadalom — sokfélesége, a gazdaságnál sokkalta összetettebb volta megítélésem szerint azt követeli, hogy megfelelő ábrázolása egy ,.Rendszerek rendszerével". azaz többé-kevésbé önálló, de egymással mégis megfelelően összefüggő több rendszer segítségével történjék.

E ,,Rendszerek rendszere" közül az egyik — a gazdaság ábrázolására szolgáló

—— a különböző nemzetgazdasági számlarendszerekben szerencsére már adva van.

Megítélésem szerint emellett és ezzel összefüggésben a társadalmi folyamatok, a társadalmi körülmények megfelelő összefüggő ábrázolására két további, méghozzá nagyon különböző fajta statisztikai rendszerre van szükség. E két további közül az egyiknek a célja az volna, hogy adjon lehetőleg átfogó és globális képet azokról a társadalmi folyamatokról — elsősorban az életszínvonallal közvetve vagy közvet—

lenül összefüggő kérdésekről —, amelyek értékben kifejezhetők. és számlák, illetve ezek részletezését tartalmazó kiegészítő táblák formájában leírhatók. Ennek meg—

kellene tartania a népgazdasági mérlegek főerényeit. amennyiben átfogónak kel- lene lennie, csak egységesen szervezett adatokat tartalmazhatna. egyetlen számba—

A TÁRSADALMl—GAZDASÁGI STATISZTlKAl RENDSZEREK 633

vételi egységre kellene felépülnie, és makro-karakterűne'k kellene lennie. Ezt a rendszert tartalmának megfelelően Társadalmi Számlarendszernek volna célszerű nevezni.

A két további rendszer közül a másodiknak — ellentétben az elsővel — el- gondolásom szerint alapvetően különböznie 'kellene a népgazdasági mérlegrend-

szertől. Ennek ugyanis nem kellene a társadalmi élet globális átfogását célul tűznie.

Sőt, annak legfontosabb területeiből is csak a legjelentősebb befolyásoló tényező- ket és a leglényegesebb összefüggéseket kellene tükröznie, azaz nagyon gondosan szelektivnek kellene lennie. lly módon a terület sokfélesége miatt is nem lehet vele szemben azzal a követelménnyel fellépni, hogy az adatokat egységesen szervezett keretben tartalmazza. és nem korlátozódhat egyetlen számbavételi egységre sem.

Sőt ellenkezőleg — éppen az életszerű ábrázolás érdekében — nagy szerepet kell kapnia benne az egyes területekre jellemző különböző naturális számbavételi egysé- geknek. Végül ennek a rendszernek a társadalmi számlarendszerrel és a népgazda- sági mérlegrendszerrel ellentétben a lehetőséghez képest mikrojellegűnek kellene lennie, azaz ahol lehet és indokolt. le kellene hatolnia egészen az egyénekig. a háztartásokig, illetve ezek megfelelő csoportjaiig. E második átfogó tartalmú rend—

szer — amelyet Társadalmi Statisztikai Rendszernek lehetne nevezni —— inkább külön- böző alrendszerekből álló kompendium. mint valamiféle egységes jellegű rendszer volna. Egy ilyen laza *kompendiumnak rugalmasságánál fogva tulajdonképpen soha sincsenek teljesen lezárt keretei. Ez azért előnyös, mert a fejlődés során a rend- szerben már szereplő egyes területek jelentősége csökkenhet, így egyes részek el- hagyhatók, más területek viszont újonnan fontossá válhatnak és új részletek ki- alakítása válhat szükségessé. Ilyen körülmények között a Társadalmi Statisztikai

Rendszer különböző fajta alrészlegek összessége. mely a szükségletekhez képest

változhat. alakulhat.

Itt nem kívánom megismételni azokat a fontosabb területeket, amelyekre vo-

natkozólag a szerintem indokolt kétfajta társadalomstatisztikai rendszernek adott

körülménye/mik közt ki kellene terjednie.1 Nem tartom szükségesnek azt sem. hogy megismételjem, milyen legyen az elvi és számszerű összefüggés az elképzelésem szerinti különböző statisztikai rendszerek: egyfelől a gazdaságot a maga egészé- ben bemut—ató népgazdasági mérlegrendszer, másfelől a társadalom átfogó tükrö- zésére alkalmas kétféle társadalomstatisztikai rendszer között. Annyit azonban min—

denképpen kiemelek, hogy míg a Társadalmi Statisztikai Rendszernek különböző al- rendszerei segítségével elsősorban a társadalom különböző területeiről kell képet adnia, és így túlnyomórészt a Társadalmi Számlarendszeren keresztül kapcsoló—

dik a népgazdasági mérlegrendszerhez, ez nem jelenti azt, hogy ez csakis így történhet. A társadalom és a gazdaság kérdései közismert módon sok tekintetben összefonódnak. illetve ugyanannak a jelenségnek. folyamatnak társadalmi vonat- kozásai mellett. ha más nézőpOntból is. nemegyszer legalább annyira figyelemre méltók a kifejezetten gazdasági vonatkozásai is. Ilyen esetekben értelemszerű, hogy a Társadalmi Statisztikai Rendszer bizonyos alrendszerei társadalmi vonatko- zásokban a Társadalmi Számlarendszerekhez, gazdasági vonatkozásban pedig köz- vetlenül a népgazdasági mérleghez kapcsolódnak. Mellesleg ilyen többek között a továbbiakban tárgyalt konkrét téma: a munkaerő problematikája is, mely mint a termelés egyik tényezője, a Népgazdasági Mérlegrendszerrel hozható közvetlen kap- csolatba, míg a munkaerő struktúrája mint a társadalmi különbségek egyik lényeges forrása közvetlenül a Társadalmi Számlarendszerekhez kapcsolódik. De akár köz—

lLásd erre vonatkozólag dr. Mód Alodárné: Gazdaság- és tórsadalomstatisztikai rendszerek őssze- függe'sei (Statisztikai Szemle. 1971. évi 1. sz. 15—29. old.) c. cikkét.

634 DR. MÓD ALADÁRNE

vetlen, akár közvetett összefüggés megteremtésére kerül is sor a népgazdasági mérlegrendszer és a két társadalomstatisztirkai rendszer között, a három rendszeren átfutó összefüggő lánc így vagy úgy megteremthető, és ez már önmagában is jó előfeltételét képezi a gazdaság és a társadalom összefüggő vizsgálatának.

Meg kell hagyni, hogy egy ilyen rendszer kiépítése nem oldható meg rövid idő alatt, és nem is könnyű feladat. Ha azonban a jelzőszámok helyett vagy inkább mellett egy keretrendszer kiépítésének útját egyáltalán vállaljuk, akkor az a körül—

mény, hogy nem egy, hanem két rendszert kell létrehozni, nem nehezíti. hanem könnyíti a dolgot. Egy ,,Társvadalmi Számlarendszer" jellegű rendszert létrehőzni ugyanis nem túlságosan szokatlan feladat. hiszen ez lényegét tekintve nagyon ha- sonlít az ismert gazdasági mérleg-, illetve számlarendszerekhez. Ami pedig a fel—

adatnak a valóban nagyon újszerű részét, a Társadalmi Statisztikai Rendszert illeti.

annak kiépítése nem lehet egyetlen óriási tett, hanem lépésről lépésre, az egyes alrendszerek egymás utáni, egyenkénti kiépítésével oldható meg. Eközben termé- szetesen gondot kell fordítani arra, hogy az egyes alrendszerek megfelelő módon összekapcsolódjanak. vagy legalábbis összekapcsolhatók legyenek. Az ilyen lépés- ről lépésre való kiépítés során elsőbbséget lehet adni a leginkább előtérben álló feladatok megoldásának, ily módon csökkentve annak az időnek tartamát, amely a teljes kiépítéshez szüikséges. Egyébként maga a gyakorlat alakítja ezt az utat.

Az ENSZ megfelelő szervei keretében kiépítés alatt álló lakossági jövedelem—

statisztikai rendszerre egyértelműen úgy tekintenek a résztvevők. mint a kiépítendő _

társadalmi—statisztikai rendszer egyik fontos elemére. Más, önállónak induló al-

rendszerek idővel szintén kapcsolódhatnak. természetesen csak ha megfelelő erő—

feszítéseket teszünk ebbe az irányba, és ha eleve rendelkezünk olyan koncepcióval, amely a részek egységbe foglalását tűzi ki célul, az általam körvonalazott, leendő átfogó Társadalmi Statisztikai Rendszerbe.

Mindezzel nem azt kívánom mondani, hogy a kitűzött cél elérésére eddig mu—

tatkozó két főirány ——- a társadalmi jelzőszámok és az integrált keret'rendszerek — közül csak az egyiket kellene választani: éppen különbözőségeik következtében mindkét irányra szükség van. Más kérdés. hogy melyikre mikor, milyen mértékben.

Minden nagyszabású akcióhoz — márpedig a statisztika területén a szóban forgó feladat megoldása minden bizonnyal ilyennek tekinthető —— megfelelő stratégiára van szükség. mert az egyenként szükséges közelebbi és távolabbi, köny- nyebben és nehezebben megoldható lépések helyét és szerepét csak egy összefüggő egész keretében lehet helyesen megítélni. Enélkül megtörténhet, hogy spontán mó- don ,,a legkisebb ellenállás irányában" haladunk előre, jóllehet az volna kívá- natos, hogy a várható eredmény és erőfeszítés —— az input és az output —— tudatos mérlegelése alapján válasszuk meg azt, hogy milyen feladat megoldására mikor.

milyen erőket tartunk célszerűnek fordítani. Alá kell azonban húzni: bármilyen előrehaladás feltétele, hogy magában a statisztikai alaptevékenységben. az egyes ,,szakterületek" statisztikai adatainak biztosításában is — mind a részletesség. mind a megbízhatóság tekintetében — megfelelően előrehaladjunk. Ez sem történhet azonban az egyes területeken elszigetelten. Az alapstatisztikák fejlesztésében is csak akkor tudunk a kor követelményeinek megfelelni, ha legalábbis nagy voná—

saiban előttünk lebeg az egész elérendő rendszer. Hiszen az egyes területeken

nem akármilyen fejlesztésre van szükség. hanem éppen olyanra, amely a fogalmak.

bontások és csoportosítások olyan fogaskerékszerű módon, értelmesen egybekap- csolódó rendszerét adja, amely ésszerű kompromisszum útján optimálisan elégíti ki egyidejűleg az egyes speciális területek konkrét és az összefoglaló áttekintés általános igényeit.

A 'l'ARSADALMi—GAZDASÁG! STATISZTlKAi RENDSZEREK 635

A magyar Központi Statisztikai Hivatalban —— anélkül, hogy a ,.Rendszerek rend-

szerére" vonatkozó fent körvonalazott elgondolások explicit módon kialakultak

volna — már hosszú idő óta megvan a törekvés arra, hogy a társadalom és a gazda- ság legfontosabb kérdéseiről összefüggő statisztikai képet adjunk. Gyakorlatilag legmesszebbmenően ez az életszínvonal, közelebbről a lakosság jövedelme és fo—

gyasztása tekintetében valósult meg. Ennek a törekvésnek jelentős alapot nyújtottak egyfelől az 1963—ban elkezdődött és azóta megfelelő időközönként ismétlődő nagy—

szabású, háztartásonkénti felvételek, másfelől új népgazdasági mérlegrendszerünk, mely az anyagi termelés mellett felöleli a szolgáltatások szférájo'nak eredményeit is. és a reálfolyamatok mellett számba veszi a jövedelmi vetületeket is. Az ezekben szereplő fogalmak, csoportosítások és bontások megfelelő egyeztetése révén el- érhetővé vált, hogy lényegét tekintve az előbbiekben vázolt három rendszeren át- futó lánc segítségével a lakosság jövedelme és fogyasztása tekintetében a leg- átfogóbb makroszinttől a legrészletesebb mikroszintig összefüggő, egységes képet lehet alkotni. A lakosság jövedelmi viszonyainak ábrázolásóban elért eredményekről elgondolásaim általános vázolása mellett máshelyütt már részletes, számszerű in—

formációt adtam.2 Ez azonban még teljesen megmaradt egyetlen számbavételi egység —- a szintetikus pénzbeni kifejezés — keretei között. lllusztrálni kívánom a három különböző rendszer összekapcsolásának lehetőségét egy olyan területen.

amelyet túlnyomórészt naturális mutatók segítségével jellemeznek. Úgy gondolom, hogy ha csak egyetlen ilyen esetben is sikerül a ..Rendszerek rendszerének" lehe—

tőségét és hasznosságát demonstrálni. az többé-kevésbé bizonyítéknak tekinthető az elgondolás álltalános alkalmazhatóságát illetően.

Ma még elég széles keretek közt nyitva áll a választás. hogy milyen ,,alrend- szereket" tartalmazzon egy ilyen rendszer. Úgy vélem, ezek egyik igen esélyes , jelöltje a társadalmi munkamegosztás rendkívül komplex témaköre, mely számos fontos társadalmi és gazdasági kérdéssel áll szoros összefüggésben. A társadalmi munkamegosztás ugyanis alapvető forrása több társadalmi különbségnek, emellett a munkamegosztás struktúrája befolyásolja a társadalmi és a gazdasági fejlett- séget, ezért annak változása jelentős mértékben meghatározza a fejlődést. Egyrészt a kérdés jelentősége, másrészt az a körülmény, hogy Magyarországon sajátos adottságaink következtében viszonylag régen és behatóan foglalkozunk a szóban forgó témakörrel, indított arra, hogy a fent jelzett demonstráció céljaira a társa—

dalmi munkamegosztás ábrázolásának egy elemét. a munkaerőmérleget válasszam.

A munkaerőmérleg egyfelől — mint a társadalmi termelés feltételeiről —— lényegében gazdasági aspektusból ad képet a lakosságról. Másfelől az aktív népesség meg- oszlása a társadalmi munkamegosztás különböző szintjei és fajtái közt rendkívül lényeges felvilágosítást nyújt az egyes rétegek társadalmi helyzetéről, anyagi és társadalmi státusáról, a társadalmi haladásban betöltött szerepéről. A munkaerő- mérleg ily módon társadalmi aspektusból nem kevésbé fontos információkat nyújt.

*

A munkaerőmérleg részét képezi a szocialista országokban használatos mér- legrendszernek. Ez azonban nálunk hosszú ideig elég formális volt, valójában, feltehetőleg éppen a természetes és értékbeni mutatók különbözősége következté—

ben. hosszú ideig nem történt meg a munkaerőmérleg érdemi integrációja az át-

2 Lásd az előbbi lábjegyzetben idézett cikket.

636 DR. MÓD ALADARNE fogó mérlegrendszerbe. Ugyanakkor magával a munkaerőmérleggel mint olyannal.

hosszú ideje behatóan foglalkozunk, mert Magyarországon a fejlődés egymást kö—

vető szakaszaiban ha más-más formában is. de mindig jelentős problémákat oko—

zott a munkaerőhelyzet.

A foglalkoztatottsóg kérdéseit átfogóan a terv- és a tényleges adatokat tar- talmazó munkaerőmérlegek. ezek sorában országos és megyei (regionális) mér—

legek foglalják össze. A munkaerőmérlegek érthető módon fokozódó szerepet ját—

szanak a népgazdasági tervek készítésében, mert fontos kontrollt képeznek a ter—

melési tervek realitását illetően, nem egy esetben az előbbiek megváltoztatásának szükségességét téve világossá. Még inkább növekedett ennek jelentősége hosszú távú tervezésünk kapcsán. De nemcsak a tervezésben, hanem a valóság nyomon követésében, a statisztikában is egyre fokozódik a munkaerőmérleg szerepe. A fo—

kozott műszaki fejlődés. amely nálunk is napirendre kerülő követelmény, számos munkaerővel kapcsolatos problémát hoz magával. Részben a már foglalkoztatottak

egy részének új ismeretek szerzése, új helyekre való áramlása, részben pedig az

újonnan munkába lépők újfajta megoszlása révén megváltozik munkaerő-struk- túránk. Ennek elemzése, jelen és várható következményeinek értékelése. valamint a szükséges teendők kidolgozása csakis a valóság reális, ugyanakkor megfelelően árnyalt képe alapján történhet meg. Úgy vélem. mindez elég indok a munkaerő—

mérleg jelentőségének bizonyítására s ezzel egy összefoglaló társadalomstatisztikak rendszer részeként való szerepeltetésére.

A munkaerőmérleg szerepe és felépítése

A ,,munkaerőmérleg" nem egyetlen mérlegből, hanem több mérleg és ki—

egészitő táblázat rendszeréből áll. Az adott keretben itt ennek csak bizonyos ré- szeivel foglalkozom. Ezek a következők:

1. összevont munkaerőmérleg,

2. munkaerő-szükségleti és —fedezeti mérleg.

3. ifjúsági munkaerőmérleg.

Ezek közül az első feladata. hogy összefoglalóan mutassa be az egész népes- ségben és ezen belül a munkaerőben végbemenő változásokat egy adott időszak

— rendszerint egy esztendő -— eleje és vége között. (Mellesleg, a következő adatok csak egy időpontra korlátozódnak, mivel a cél elsősorban az összefüggések ábrá- zolása, nem pedig a változások bemutatása.) A szükségleti és fedezeti mérleg be—

mutatja a demográfiai és gazdasági változásokat, amelyek a munkaerő—állomány—

ban bekövetkeznek. Ennek fő tételei egyik oldalon a halálozások és a munkaerő- óllományból való kiválások száma, másik oldalon pedig az ifjúságból, valamint a háztartásokból első ízben munkába állók száma. Ez a két mérleg már a munka—

erőmérleg fő részének tekinthető, s az ifjúsági munkaerőmérlegnek úgyszólván azonos rangú ezek mellé sorolását az a tény igazolja, hogy az ifjúság a munka- erő-utánpótlás legfontosabb forrása. és egyben a legtöbb tennivaló is ezen a téren van. Az ifjúsági munkaerőmérleg fontosságát aláhúzza az is, hogy ez ké—

pezi az összekötő láncszemet egy leendő oktatási és foglalkozási alrendszerhez,

amennyiben kitűnik belőle, hogy milyen típusú iskolákból milyen fajta foglalkozá-

sokba lép be az ifjúság.

* A munkaerőmérleg előbb jelzett kettős aspektusa közül itt nem foglalkozom az elsősorban gazdaságival. és ily módon a munkaerőmérlegnek a népgazdasági mérleg megfelelő részeihez mutatkozó közvetlen kapcsolataival, mint amilyen pél—

A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI STATISZTIKAI RENDSZEREK 637

a'óul maga a termelés eredménye, a termelékenység. a munkaerővel kapcsolatos költségek stb.

Továbbiakban az adott témakörben maradva csak a társadalmi aspektusok összefüggéseinek bemutatására szorítkozom, mint amilyen a keresetek, jövedel- mek stb. területe. Ennek keretében bemutatásra kerülnek egyfelől a munka—

erőmérleg főrészei. másfelől ennek kapcsolatai az előbbiekben ,.Társadalmi Szómlarendszer"-nek nevezett masodik rendszerrel. valamint a .,Tórsadalmi Sta—

tisztikai Rendszer" egyik alrendszerével.

1i tábla

W (*Népesség, munkaerőforrás 1969. iOÚUÓr,,_1,Éé" , ,,,,,_,

Férfiak Nők -1 Együtt

Megnevezés - * — w " -— 7 " " ' — ——

ezer fő

—A népesség száma ... 4 970.0 5 305.0 10 275,o

A munkaképes kornél fiatalabbak ____________ 1 037.0 985,0 2 022,0

Munkoképes kofúck ... 3 190-0 2 9890 6 179.0

Munkaképes kornál idősebbek __________________ 743.0 1 331,0 2 074.0 Hazai munkaerőforrós

MUHkOkéPes korúak ... 319013 2 98410 6 179,0 Ebből le:

iskolai tanulók ... 1358 2160 4023

szakmunkástanulók ___________________________ 162.0 50.3 212,3 rokkantak, nyugdíjasok ________________________ 86.4 33.4 119,8

gyermekgondozási segélyt igénybe vevő nők -— 92,0 92.0

nemzetközi munkaerő—kooperáció keretében :

_afoglalkoztatottak , ,","_','J, E 512. , 2'4 , a 756 ,_

Munkaerőforrásként figyelembe vehető munka- :

képes korúak ... 2 749.6 2 5949 5 3445

Munkaképes karnál idősebbek közül aktív

keresők ... ,. W219-7 _ _,200'3,, _,4270-07 Elméleti munkaerőforrás ___________________________ 2 969,3 2 7952 5 7645

Ebből eltOFtOtfük ... _.-,,.-,- ... 116 A 761.4 , ______ _77'3'9M Aktív ke'GSÖk ... 2 9567 2 0333 ; 4 9905

i

Megjegyzés. Az itt és a továbbiakban szereplő adatok részben a Központi Statisztikai Hivatal év- könyveiből és különböző jelentésekből származnak. részben pedig nem puinkólt szómanyagokből e dol- gozat céljára kerültek összeállításra.

Ezek az adatok nyilvánvalóan csa-k a legelső kiindulópontként szolgálhatnak.

Ahhoz, hogy bármiféle képet alkothassunk a helyzetről és a teendőkről. ismerni

kell az aktív keresőknek legalábbis iskolázottság. szakképzettség és népgazda-

sági ágak szerinti megoszlását és az első két szempont szerint az eltartottakét is.

Nézzük meg először, mi a helyzet az iskolázottság. a szakképzettség tekintetében.

(Lásd a 2. táblát.)

Nézzük meg ezek után. hogy konkrétan hogyan alakult a munkaerő-szükséglet fedezete. milyen cimeken merült fel a szükséglet. és milyen forrásokból nyert az fedezetet.

Mint a 3. tábla adataiból látható. az egész szükséglet közel kétharmad arány—

ban az ifjúságból és egyharmadban korábbi eltartottakb'ól nyert fedezetet, az

utóbbiak mondhatni kizárólag nők.

Következő lépés az utánpótlás legfontosabb részének, az ifjúsági munkaerő—

forrásnak részletesebb ábrázolása. Minthogy ennek felhasználása a népgazdaság

DR. MÓD ALADÁRNE

638

különböző területein különbözőképpen alakul. álljon itt előljáróban az aktiv ke-

resők népgazdasági ágankéntí megoszlása. (Lásd a 4. táblát.)

2. tábla

Az aktív keresők és a nem tanuló eltartottak megoszlása

______ (százalék)

Aktív keréső(k) Nem tanuló Iskolai végzettség ____A,,,______ ___________ eltur-

7 7 7 _ __férfiak l _ nők l összesen—_ toltuk

Felsőfokú végzettséggel rendelkezik 6 4 5 0.2

Érettségi bizonyítványt szerzett _______ 11 16 13 3.2 Az általános iskolában elvégzett

8 Osztályt ... 38 42 39 349

6 osztályt ... ) 30 ) ,

5 osztályt és kevesebbet _____________ l 45 " 38 13 61'7 Összes aktív kereső 100 l 100 100 MM.!)

Nem mezőgazdasági fizikai

Nem tanuló Szakképzettség __ "___—ÉÉÉÉÉSI'EMM _. , — eltar—

___—,. _ mm,—,, ferfiak [ nők l összesen tuttok

Szakmunkások ... 54.7 21,6 43,0 3.6"

Betanitott munkások ______________ 19,8 42,1 27,7 96.4'"

SegédmunkóSOk ...1.3." 25-5 _ 36-3 ,,,?._9_'..33__ GML—W..

Összesen 1oo.o ! mao 1oo,o 1oo,o

* A mezőgazdasági dolgozókra fenti kategóriák csak rendkívül szűk körben alkalmazhatók, ezért célszerűbb volt kihagyni őket.

" Szakképzettséggel rendelkezők.

"* Szakképzettséggel nem rendelkezők.

3. tábla

A munkaerő—szükséglet és fedezete 1968. január 1. és 1969. január 1. között

% _, ,, _ , ,- (ezer fő? 7,

Megnevezés Férfiak Nők Egvütt !

l. Munkaerő—szükséglet

A foglalkoztatottság növekedése 16,5 95.3 111.8

NYUgdiiozottak ... 63.3 40.5 103.8

— Elhalálozott aktiv keresők ____________ ' 15,7 4.3 20.0

Gyermekgondozási segélyt újonnan ,

igénybe vevő nők ... —— 57.1 57.1

A külföldi munkaerő—kooperáció ke—

retében tóvozottak _______________ 3.1 2.0 5.1

Eltartottá vált korábbi keresők ______ 4,1 2.1_ , ,, 6.2

Összesen 1 102,7 201,3 304,0

ll. A munkaerő—szükséglet fedezete

A tanulmányait befejezett ifjúsőgból 102,5 78,8 1813 A háztartásokban élő, korábban el—

_ tettettckból ... ,. 0.2 122-5 _122-7

Összesen 102,7 201,3 304,0

A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI STATISZTIKAl RENDSZEREK 639

4. tábla Az aktív keresők megoszlása népgazdasági áganként

Aktív keresők l Férfiak ; Nők ; Együtt Ysiggáíléií

Az iparban ... ; 9899 ; 7143 ; 17042 sm

* Az építőiparban l 275.l

45,7 ;

*

320,8 ó,4

... , ,

A mezőgazdaságban, erdőgazdálko- ' .;

dásban, vizgazdálkodásban 8902 1 4832 29,6

A szállításban és hírközlésben _________ 254,8 ; 3269 6.6

; ,

l l

A kereskedelemben ; 141,1 ; 231,1 ; 3722 7.7

... l

l

; l

; l

l

... 4016 7832 1556 2 956,7 ; 4 990,5 100,0

Összesen

Nem kétséges, hogy Magyarország —— ahol a foglalkoztatottaknak ma már ke- reken felét az iparban és az építőiparban (l9ó9-hez képest ugyanis jelentősen tovább nőtt az iparban és valamivel a nem anyagi ágakban foglalkoztatónak ará—

nya), de harmadát még mindig a mezőgazdaságban foglalkoztatják, és a szű—

kebben vett tercier ágazat az összes ma is foglalkoztatottaknak kevesebb mint 20 százalékát öleli fel, a közepesen fejlett országok sorába tartozik. Ennek értéke—

léséhez azonban tudni kell azt is, hogy Magyarországon 1950-ben a foglalkozta- tottaknaik az iparban kereken csak negyede, a mezőgazdaságban pedig közel 60 százaléka dolgozott.

Az ifjúsági munkaerő-utánpótlás körülményei és hatása

Vessünk ezek után először egy pillantást arra, hogy a különböző iskolai szin- tekről a végzett fiatalok mekkora része állt munkába, és milyen rész az, amely a végzés esztendejében munkaerő—tartalékot képez. Mint az alábbiakból kitűnik, az utóbbi kereken 10 százalék.

5. tábla

Az iskolát elhagyó fiatalok keresővé, illetve eltartotta válása iskolatípusonként

_M (ezer fő) _, " ,

; Az iskolát elhagyó ;Ebből az elhelyezkedettl Az el nem helyezkedett

; fiatalok összesen ; (munkaerő— utánpótlást ; (munkaerő-tartalékot

Iskola ; képező) fiatalok ; képező) fiatalok

WWWW, lrFérti ; Nő ; Együtt; Férfi ; Nő Együtt; Férfi Nő ;Együtt Általános iskola ,,,,,,,,,, 22,8 ; 39,4 62,2 ; 21.8 ; 252 47,0 ; 1.0 142 15,2

Szakmunkásképző _________ l 54,o l 199 739 a 54,0 ; l9.0 73,o ; _ 0.9 1 0.9

Középiskola _______________ 18,7 ; 33,1 51.13 ; 18,7 ; 29,2 47,9 _ 3.9 i 3,9

Felsőfokú iskoLaW; _______ ; ;8,0l,,,,§_'?_139 1 8.0 * 5,4 "173174; — _M_3§7;___0,_57

; 1,o 19,5 ; 20,5

l

Osszesen ;103,5; 98,3 2018 mas 78,81181,3

l i l ,

Ez a 10 százalék. mint látható, rendkivül egyenlőtlenül oszlik el, háromnegyed részük csupán alapfokú iskolát végzett, túlnyomó többségben falusi lányokból te- vődik össze. Más irányú vizsgálatok azt mutatják, hogy az adott évi tartalék 1—2

éven belül ,,felszívódik". (Nagyjából hasonló méretű tartalék ugyanis minden év-

ben keletkezik, a mindenkori összes tartalék mégis nagyjából ezen a szinten mo-

640 DR. MÓD ALADARNE 109.) A szóban forgó réteg az iskola elvégzése után rövid ideig megmaradva a

családban a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában dolgozik, viszonylag rövid időn belül azonban vagy a mezőgazdasági szövetkezetekben, vagy nagy részük a városokban a mezőgazdaságon kívül ágazatokban válik aktiv keresővé.

Az iskolákból munkába álló ifjúság iskolai végzettsége — különösen közép—

fokon — lényegesen magasabb. mint a már dolgozó aktiv keresőké. Természetes következménye ez annak, hogy iskolázásl lehetőségeink az elmúlt 25 év alatt rend- kivüli mértékben kiszéles'edtek, és az aktív keresők közt még viszonylag sokan van-

nak, o—kik az ötvenes évek előtt kezdtek dolgozni. Az alábbi adatok a munkaerő-

állomány és az újonnan munkába állók iskolázottságbeli különbségeit mutatják.

6. tábla

A mankaerő-állománvés az úionnan munkába álló fiatalok iskolázottsága

"f k' Vik" ' f k'

, M .A felsoouii—I A Nozeprowu— . , _, A szakmunkás munka- végzettséggel rendelkező ( korben foglalkoztatott

, ,. _,l

4 l

, ! egy évvel az újonnan egy évvel az újonnan egy évvel az újonnan Népgazdasagi ag korábbi munkába korábbi munkába korábbi munkába

aktív _ állt aktiv állt aktív állt

keresok , [ fiatalok keresők fiatalok keresők fiatalok az ágazatban foglalkoztatott összes aktív kereső.

illetve az újonnan munkába állt összes fiatal százalékában

?

Ipar" ... 2.1 4,0 552 26,4 32,6 51.1

Épltolpor ... 3.5 42 51) 19,0 31,7 66,9

Mezőgazdaság. erdőgazdál-

kodás. vízgazdálkodás 0.9 6.8 1,2 142 72 22.0

Szállítás és hírközlés ... l,5 4,7 5,7 45.9 14,3 412

Kereskedelem ... 3.3 4.4 8.5 44,7 30.8 37.7

blvemiamnyagi jellegű ágak 16,6 309 9.7 41,2 5.5 ló.O

Összesen 42 7,7 5.0 27,3 19,1 40,3

Az ifjúságból belépők magasabb iskolai végzettségével összhangban a ter-

melés legfontosabb területein jelentős mértékben növekszik a szellemi és csök- ken a lizikai munkakört betöltők aránya. Jól mutatják ezt az alábbi adatok.

7. tábla

A szellemi,/és fizikai munkakört betöltők, aránya

§ Aktív keresők Munkkéapegféugirlzfgíóst

Népgazdasági óg szellemi fizikai szellemi fizikai

___",MWN—N. összesen h—A——————————— összesen

munkak" munkakörökben

lpar ... , ... 15.l 849 100.0 17,3 827 1009

Építőipar ... 18,9 81,1 100,0 1 7.1 ! 82,9 100.0 Mezőgazdaság, erdőgazdál-

kodás, vízgazdálkodás 5.8 942 lO0,0 15.0 1 85.0 100,0

Szállítás és hírközlés ... 24,4 75,6 100,0 37.5 ; 62,5 100.0

Kereskedelem ... 29,5 70,5 lO0,0 31 ,l l 689 1001)

NÉP?!PPYÉGUGHGSÚ,690_K_—f—, s 47-3,.. , 531, 1009 ,, 66-5 l , ,333-5___ __,199e9u

összesen 192 sas mao 24,4 i 75,6 1oo,o

l

A TÁRSADALMl—GAZDASÁGI STATISZTIKA! RENDSZEREK 641

Elsődleges jövedelemelosztás, foglalkoztatottság, átlagkeresetek

Az eddig bemutatott adatok egy előbbi szerinti társadalomstatísztikai rend- szerben értelemszerűen egy leendő társadalmi munkamegosztósi alrendszer részei-

nek tekinthetők. Nézzük meg. hogyan kapcsolódnak ezek az előbbiekben vázolt má-

sik két rendszerhez. Célszerűnek látszik első lépésben a két végpontot összekötni, azaz a Társadalmi Statisztikai Rendszer ide illő alrendszeréből egyenesen a nép gazdasági mérlegre ugrani, majd utána megnézni, hogy mi van a kettő között azaz értelemszerűen milyen információk nyerhetők egy Társadalmi Számlarenclszer típusú rendszerből. A logikai kapcsot a népgazdasági mérleg és a szóban forgó alrendszer közt az képezi, hogy a munikaerőmérlegből kitűnik: hány és milyen fajta ember van a népgazdaság különböző területein foglalkoztatva, a népgazdasági mérlegből pedig az látható, hogy ezek a foglalkoztatotta-k a termelőeszközök segít—

ségével mennyi nettó termelési értéket hoztak létre, és hogyan oszlott meg annak jövedelmi formája legelső lépésben a termelők jövedelme. a társadalmi tiszta jö- vedelem tulajdonosa _ az állam bevétele — és a társadalmi termelésben részt vevő vállalatok, illetve intézmények nyeresége közt. Ezt az alábbi adatok mutatják.

8. tábla

A nettó nemzeti termelés megoszlása

(milliárd forint) ,,

' Ebből:

Nettó ; közvetien

Népgazdasági ág nemzeti bérek és bérjáru- adók és

termelés egyéni iö- _ lékok támogatá— nyereség

vedelmek ! sok egyen-

: lege

IPC" ... 1026 41.3 8.8 169 35.6

Epifőipcr ... 22.5 11.0 2.1 3.0 M

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. viz-

901dólk0dó5 ... 622 429 2.4 0,4 16,5

Szállítás és hírközlés __________________ 153 9,1 2.1 0,4 3.7

Kereskedelem ... 353 9.0 2.1 102 13.8

Vámok és a mezőgazdasági saját terme—

elégé[BEF,ÖDPÉEÉEL,...,-,-i-_--,, ... 15-4 611 — 9,3_ , _ — %

Anyagi ágak együtt _______________ 253.1 ( 119.4 17,5 40,2 76.0

Nem O'deiógak együtt __2_5£_,_, 23392 1'9 _ ,_7'0_,_, _,,__7.£,_

Összesen 278,9 1433 : 19,4 33,2 83,0

* Ágazathoz értelemszerűen nem sorolható.

Előre (kell bocsátani, hogy a népgazdasági mérleg értéki adatai a dolog ter—

mészeténél fogva nem hozhatók minden további nélkül közvetlen kapcsolatba ::

munkaerőmérleg naturális adataival. Az egyik ok az, hogy a munkaerőmérleg egyet- len nap foglalkoztatottsági állapotáról ad képet, mig a létrehozott nettó termelési érték egy esztendő folyamán keletkezett. ezért annak valamiféle évi átlagos fog—

lalkoztatottsági adat felel meg. Ezek azonban, ha nem is pontosan, de nagyjából egybeesnek. amennyiben a munkaerőmérleg szerinti január 1—i létszám 4990 500, az éves átlag pedig 5027 900 főt tesz ki. Ilyen körülmények között nem okoz külö- nösebb zavart, hogy a továbbiakban, mikor az emberek és jövedelmek közti kap—

csolat kimutatásához érünk, értelemszerűen nem a munkaerőmérleg egy napra vo- natkozó, hanem a jövedelmekhez illő átlagadatokkal dolgozunk. V

4 Statisztikai Szemle

542 DR. MÓD ALADARNE

9. tábla

A fogla/koztatottak száma, valamint a bérek és egyéni jövedelmek szektoronként

Foglalkoztatot— fBérek és egyéni

Megnevezés tak száma jövedelmek

(ezer fő) (milliárd forint)

Munkások és alkalmazottak

A mezőgazdaság szövetkezeti szekta—, rán kívüli szocialista szektorban:

teljes munkaidőben foglalkozta—

tottük ... 3549.7 852 részmunkaidőben foglalkoztatot-

tok ... '. 135-8 1-5

A mezőgazdaság szövetkezeti szektorá-

ban foglalkoztatottak __________________ 1146,4 25.8 A magánszektorban dolgozó alkalma-

zottak és tulajdonosok _______________ 196.0 4.7 A létszámhoz nem rendelhető jövedel-

mek ... * 26-1 Összesen 5027,9 143,3

10. tábla A foglalkoztatottak száma, valamint az összes bér és

átlagos kereset népgazdasági áganként

. Létszám , Évi átlagos

Maaaavaaa rem aa) utazással (Haraszti,

"""" "" i

Munkások és alkalmazottak összesen 3549,7 85,2 24,0

Ebből:

lpor ... 15675 37,5 23,9 Építőipűf ... , 3119 8.2 26.1 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás

vízgazdálkodás _________________ 263,0 6,2 23,ó

Szállítás és hírközlés ______________ 310.9 7,9 25,7 Kereskedelem _____________________ 348,7 7,9 22,6 Nem anyagi ágak együtt _________ 747,7 175 23,5 Mezőgazdasági termelőszövetkeze—

tekben foglalkoztatottak ... 114ó,4 25,8 22,5

Az összekapcsolás azonban még más okból sem történhet meg közvetlenül.

Mégpedig azért, mert a munkaerőmérlegben értelemszerűen mindenki csak egyet- len helyen, egyetlen -— domináló —- minőségben szerepel, hiszen a mérlegben az ország össznépességéről kell képet adni. Márpedig azok a nyugdijasok, akik noha (rendszerint kismértékű) aktív tevékenységet fejtenek ki. nem szerepelnek az aktív keresők között. Másrészt vannak olyanok is, akik két vagy éppenséggel több hely—

ről is élveznek különféle jövedelmet, s az előbbi okból ezek szintén csak egy he- lyen. tőtevékenységük helyén szerepelnek. Végül vannak olyanfajta jövedelmek is, amelyeket nem rendelünk közvetlen személyekhez, illetve — konvencionálisan — nem veszünk számba az átlagkeresetek. áitlagjövedelmek számítása során. Ilyenek például a béreken kivüli ún. bérjellegű költségek (például kiküldetési díjak, talál--

A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI STATISZTIKAI RENDSZEREK 643

mányi díjak stb.). Ezért a két mérleg összekapcsolása érdekében külön kell válasz- tani az aktív létszámhoz rendelhető és attól különválasztandó jövedelmeket, és ezen túlmenően különválasztjuk még egyfelől a teljes és a részmunkaidőben foglal—

koztatottak létszámát és jövedelmét is. Mindez egyrészt a népgazdasági mérleg mögöttes számanyaga, másrészt a megfelelő munkaügyi statisztika alapján viszony-

lag jó pontossággal elvégezhető. (Lásd a 9. táblát.)

A továbbiakban lényegében csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott mun—

kások és alkalmazottak adataira szorítkozunk. A részmunkaidőben foglalkoztatot- tak ugyanis nagyon különböző mértékben fejtenek ki kereső tevékenységet, ezért összesített adataik nehezen értékelhetők, a magánszektor pedig nálunk jelenték—

telen. A 10. táblában népgazdasági áganként a létszámok, az összes bérek és az évi átlagkeresetek adatai találhatók.

Kereseti különbségek

Az eddigiek a munkaerőmérleg és a népgazdasági mérleg — azaz a két szélső

pont — közti összefüggéseket ábrázolták. A közbülső rendszernek —— a Társadalmi

Számlarendszemek — ez esetben értelemszerűen az a rendeltetése, hogy az átlag- keresetekről adjon mélyebb betekintést, mégpedig még mindig makroszinten. azaz nem az egyes keresők vagy azoknak részletesebb csoportjai szerint, hanem olyan összefoglaló módon. amire még népgazdasági szintű tájékozódás szempontjából

szükség lehet. E tekintetben lehetőségeink elég nagy mértékben különböznek at-

tól függően, hogy munkásokról és alkalmazottakról vagy pedig a mezőgazdasági szövetkezetekben foglalkoztatottaskról van—e szó. Érthető, hogy az utóbbi területről sokféle oknál fogva viszonylag kevesebb információval rendelkezünk, mint a szo- cialista szektorban teljes munkaidőben, rendszeresen dolgozó mun'kásokról és al- kalmazottakról. Ezt a körülményt némileg enyhíti, hogy a foglalkoztatottaknak jóval kisebb részét — az aktív keresőknek csak mintegy 20 százalékát — teszik ki a mező- gazdasági termelőszövetkezeti dolgozók. Az alábbiakban ezért csak a munkások és alkalmazottak egy Társadalmi Számlarendszerbe illő adataiból adunk illuszt—

rációt. Mielőtt azonban az érdemi adatokra térünk, megjegyzendő, hogy a népgaz—

dasági mérlegben természetszerűleg egy évre vonatkozó adatok találhatók, ezzel

szemben a társadalmi számlarendszerszerű statisztikákban —- amelyeknél esetenként éven belüli változások is érdeklődésre tarthatnak számot —- általában havi ada—

tokkal dolgozunk. A megfelelő évi és havi adatok a következők.

11. tábla

A munkások és alkalmazottak átlagkeresete

__M__,__nép901da§ági "áganként. ,,796?__,___—z,,_,_,,z,, _

§ Átlagkereset (forint)

l "M." _ .,, ,,_ ,, ,,,,,,v ,

Népgazdasági ág l

l évi 3 havi

lPC" ... 23 900 1994 Építőipor ... 26 100 2178

Mezőgazdaság. erdőgazdálkodás,

vízgazdálkodás ____________________ 23 600 1966 Szállítás és hírközlés _________________ 25 700 2058

Kereskedelem ... 22 600 1881

,Nemgnvosi,égglgegyütt . . ,, 23,500,,_,, ,, ,? 962

Összesen átlagosan 24 000 1999

l

4—

644 DR. MÓD ALADÁRNÉ

Az ágazatonként többé-kevésbé hasonló átlagkeresetek mögött különböző

okokra vezethető szóródás van. A terjedelem szabta korlátok közt csak az iskolai végzettség. illetve a szakképzettség. valamint a munkakör szerinti különbségekről

adok képet.

A képzettségi szintek szerinti kereseti különbségek, 1969

Havi

Képzettség , átlagkereset

(forint)

Felsőfokú képzettséggel rendelkezők _____________________ 2915

Ebből: , _

egyetemi tanár ... 5627

mérnök ... 3804

közgazdász ... 3423

középiskolai tanár ... 2419

Középfokú képzettséggel rendelkezők _____________________ 2375 Ebből:

technikus (műszaki) ... . ... 2790

általános iskolai tanító ... 2052

Szak— és betanított munkások ... 2083

Szckképzetlen dolgozók ... 1711

Összesen átlagosan 1999

Mint látható, a képzettség szerinti átlagkeresetek között a különbség kicsi,

mondhatni kisebb, mint kellene. Valamivel nagyobbak a kereseti különbségek a munkaköri szintek között. Ez az alábbi adatokból tűnik ki. A munkaköri szintek szerinti kereseti különbségek, 1969 Havi Munkakör átlagkereset (forint)

Vállalati felső vezetők ... 4666

Ebből:

iSGZgató ... 5037

főmérnök ... 4598

főkönyvelő ... 4113

Vállalati középvezetők és ügyintézők ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, 3177 Ebből: műszaki osztályvezető ... 3931

adminisztl'otív osztályvezető ... 3333

adminisztratív ügyintéző ... 2527

Minisztériumi főelőadó ... 3620

Megyei tanács osztályvezetője ... 3820

KÖZSégí tOnÓCSí titkár ... 2193

Fizikai dOIGOZÓk ... 1905 Összesen átlagosan 1999

Természetesen mindkét aspektus fenti csoportjai. illetve tételei még rendkivül heterogén tartalmúak. amelyek mögött a konkrét egyéni foglalkozás és beosztás, a munkaadó vállalat vagy intézmény mérete és jellemzői és más objektiv ténye- zők a fenti nagy átlagok körül lényeges mértékben differenciálják a kereseteket.

nem IS szólva a személyes adottságokra visszavezethető egyéb különbségek ténye—

zőiről. Enne—k bemutatása azonban már sokkal inkább a harmadik rendszer, a Tár- sadalmi Statisztikai Rendszer kereteibe illik.

A TÁRSADALMI—GAZDASÁG! STATISZTIKAI RENDSZEREK 645

Ezek után nézzük meg. hogy a kiváltó tényezőtől függetlenül, önmagában ho—

gyan alakul a munkások és az alkalmazottak kereset szerinti szóródósa. Ezt érde- mes dinamikójóban is bemutatni, mert rendkívül szemléletesen jelzi, hogy az át- lagos keresetnövekedés milyen mértékben változtatja meg a lakosság különböző nagyságú csoportjainak helyzetét.

12, tábla A munkások és alkalmazottak megoszlása a havi kereset szerint

(százalék)

1952. l 1960. j 1969.

Forint -" ___,_____________—____ ". ,.,—. ___ _.

évben

l

— 800 ... - 52.4 l 4.4 1.2 801—1000 ... 20.0 f 10.6 2-6 1001—1200 ... 11.6 15.1 ; 206 7201—1500 ... 9.0 l 24.0 l' '

1501—2000 ... 4,8 27.53 l so.o

2001—2500 ... 1,5 3 11-6 _ 219

2501—3000 ... 0.5 1 4.0 * 11.9

§099:___ __.,.V.;._.__._._._,7, ... o.2___7_: 2.5 l ms

Osszesen mao § 1oo,o ! 100,0

Annak jelentősége. hogy 1952—ben az alkalmazott keresőknek még több mint fele havi 800 forint alatt keresett. most pedig ezek aránya fél százalékot sem tesz ki, a másik póluson pedig akkor a keresőknek említésre sem méltó töredéke ért el csupán 3000 forintnál többet, míg 1969-ben ezeknek arónya több mint 11 százalé—

kot tett ki. aligha becsülhető túl.

A néhány évvel ezelőtt elinditott gazdaságvezetési reform erőteljesen előtérbe állította az anyagi ösztönzést. Tekintsük át először ennek súlyát. alakulását. A mun- káltatótól származó jövedelem, mely az ösztönző, mozgó bérrészt is magában fog- lalja, az egyes iparágakban átlagosan nagyon hasonlóan. mintegy 10 százalékkal haladja meg a közvetlen kereseteket. Az ilyen célra fordított összegek azonban nagyon különböző arányban oszlottak meg az egyes ágazatok között, jól érzékel- tetve, hogy népgazdasógunk mely területein látszott szükségesnek nagyobb mér- tékben élni az anyagi ösztönzés eszközével.

13. tábla

Az ösztönző mozgó bérre'sz alakulása népgazdasági áganként

A közvetlen Az ösztönző kereset mozgó bérrész Népgazdasági úg """M""—MAM"W"W

ágazatonként az összesen százalékában

lpüf ... 99.7 93—9

Építőipor ... 109.o 1153

Mezőgazdaság. erdőgazdálkodás.

Vízgazdálkodás ... 98.3 124.8

Szállítás és hírközlés _________________ 103,0 72,7

Kereskedelem ... .. 94,1 1182

Nem anyagi ágak együtt ___________ 90,3 110,3 Összesen atlagosan 100,0 100,0