A társadalmi mobilitás alakulása településtípusok és régiók szerint

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A TÁRSADALMI MOBILITÁS ALAKULÁSA TELEPULESTIPUSOK ÉS RÉGIÓK SZERINT

HARCSA ISTVÁN

A felszabadulás óta lezajlott társadalmi és gazdasági folyamatok hatására a községekben és a városokban, valamint az ország egyes régióiban egyaránt jelentős mértékben megváltoztak a társadalmi átrétegződés feltételei. Ezek a változások a korábbi időszakhoz viszonyítva kedvezőbb lehetőségeket teremtettek a községekben,

illetve a városokban, valamint a különböző országrészekben élők társadalmi helyze- A tében meglevő különbségek mérséklésére.

Társadalmunk fontos célkitűzése, hogy a falvakban és a városokban, valamint az ország különböző adottságú területein élők között csökkenjenek az indokolat- lan társadalmi különbségek. A társadalmi különbségek csökkentésének követelmé—

nye ma már átkerült a távlati feladatok sorából a ,,napi politika" feladatai közé.

Ugyanis a különböző területek és településtípusok arányos fejlesztése további fej- lődésünk előfeltételévé vált.

A társadalmi különbségek egyik lényeges megnyilvánulása a társadalmi mobi- litási esélyek egyenlőtlensége. Ezért különösen fontosak azoknak a vizsgálatoknak1 az eredményei, amelyek a különböző településtípuson, illetve régiókban élők társa- dalmi mobilitási viszonyairól adnak számot.

E vizsgálatok alapján megállapítható. hogy a lakóhely jellege ma is alapvetően meghatározza az ott élők társadalmi mobilitását, azaz a falu és a város közötti kü- lönbségek továbbra is jelentősek. Más témakörben folyó kutatások2 is ehhez ha—

sonló következtetésre jutottak. sőt a falu és a város közötti különbségek bizonyos

fokú növekedését észlelték. *

Mielőtt azonban rátérnék a mobilitási folyamatok elemzésére. röviden áttekin—

tem a különböző településtípusokon, illetve régiókban élők társadalmi összetételé- ben meglevő különbségeket,3 mivel ezek a strukturális különbségek fontos szerepet játszanak a mobilitási folyamatok alakulásában.

1 Ezek: az 1962—1964. évi és az 1973. évi társadalmi mobilitási adatfelvételek. Az előbbi eredményeit az utóbbi feldolgozásakor átdolgoztuk, hogy a két vizsgálat megfelelő adatai pontosan összehasonlíthotók

legyenek. (Lásd a Függeléket.) *

Az 1962—1964. évi mobilitásvizsgálatnól kiindulásként az apa 1938. évi társadalmi csoportját vettük figyelembe. Az 1973. évi felvétel feldolgozása két változatban készült el. Az első változatnál —- ennek adatai szolgálnak összehasonlításul —— szintén az apa 1938. évi társadalmi csoportja a bázis, a második változatnál a feldolgozás során az apa akkori társadalmi csoportja volt az alap. amikor az összeírt 14—18 éves korú volt.

(A továbbiakban a második változatú adatot külön jelöljük: 1973'.)

2 Enyedi György: Gazdaságpolitika és területi fejlődés. Valóság. 1978. évi 5. sz. 36—45 old.; Dr. Kulcsár László: A falusi népesség életszínvonalának jellemzői. Megjelent: A változó falu. Szerk.: dr. Kulcsár Viktor.

Gondolat. Budapest. 1976. 179—189. old.

3 Az elemzéshez a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási köteteinek és az 1973. évi mikrocenzus kiadványának (Az 1973. évi mikrocenzus adatai. Budapest. 1974. 349 old.) megfelelő (országos és megyei) adatait használtam fel.

(2)

1 196

HARCSA ISTVÁN

A TÁRSADALMI SZERKEZET VÁLTOZÁSA

A városok és falvak társadalmi szerkezetének alakulását vizsgálva. a felszaba-

dulás óta eltelt korszakon belül viszonylag jól elkülöníthető két periódust különböz—

tethetünk meg. ,

Az első periódusban — az 1960-as évek elejéig terjedő időszakban —— az alap—

tendencia mindegyik településtípusnálvaz volt. hogy nagymértékben megnövekedett

a szellemi foglalkozásúak és a munkások aránya. A növekedés arányaiban csak

_ viszonylag kisebb különbségek voltak. A folyamatok eredményeként ekkorra már a községekben is jelentős társadalmi réteggé nőtte ki magát a munkásság (a községi

keresőknek közel egyharmadát tette ki). _

A másik periódusban — az 1960—tól napjainkig eltelt időszakban —— a társadalmi struktúra átalakulását döntően hasonló tendenciák határozták meg. mint a korábbi

időszakban. de néhány alapvető tendencia érvényesülésében hangsúlybeli. arány;

beli eltolódások alakultak ki. E téren legszembetűnőbb a munkásság arányának

megváltozása.

1960 és 1970 között ugyanis a munkásság aránya a községekben továbbra is

dinamikusan növekedett (31—ről 44 százalékra). A vidéki városokban viszont a nö- vekedés megállt. mindkét időpontban 54 százalék körül mozgott. A fővárosban

ugyanakkor a munkások aránya igen jelentős mértékben. 63—ról 53 százalékra csök—

kent. A községekben a munkásság gyarapodása azonban olyan erőteljes volt, hogy ; az ország összes aktív keresői között a munkások aránya 1960-tól 1970-ig is jelen- tősen növekedett. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy ilyen irányú fejlődés nemcsak hazánkban tapasztalható. Szovjet kutatók hasonló tendenciákat mutattak ki a vá—

rosok és falvak társadalmi szerkezetének alakulásában.) Ez a, tendencia az 1970—

es években tovább folytatódott.

1. tábla

A társadalmi struktúra alakulása a városokban és a községekben

(az aktív keresők számának megoszlása)

Ebből: Mező-

__________._______ gazda—

Nem Kisipa- Mező— sági

T_erulet.. Szellemi_foglal: _gazda—mező- , ros, gazda-' önálló Össze—

szak- betam- segéd- kiske— sági és ! sen kozasu sagl' mun- tott, munkás reskedő fizikai segítő

munkas kas munkas család-

tag

l

1960-ban

Összesen . . . . . . 16,7 42,5 15,4 13,1 14,0 2,7 18,3 19,8 100,0 Budapest . . . . . . 32,6 63,0 25.7 A18,3 19.0 3.2 0.5 0.7 100.0 Vidéki városok . . . . 23.5 542 20,6 15,8 17,8 3.4 8.3 10.6 1003 Községek . . . . . . 8.5 31,1 9.9 10,3 - 109 2.3 282 299 100,D

1970—ben

Összesen . . . 25,7 49,1 19,5 16,6 13,0 1.6 22,0 1.6 100,0 Budapest . . . . . . 43,1 53,0 23,8 16,5 12.7 2.0 1,8 0.1 1000 Vidéki városok . . . . 33,3 54.6 22.7 17.8 14,1 1.7 9.3 1,1 100,0 Községek . . . . . . 1,4,7 44.4 15.9 16.0 12,5 1.4 37,0 2.5 100.0

1973-ban

Összesen . . . 27,2 50,1 -— — —— 1.7 19,3 1,7 100.0

Budapest . . . . . . 43.8 52.2 —— — — 2.2 'l,7 0.1 1003

Vidéki városok . . . . 34,6 54,4 — — —- 1.7 8.2 1.1 1003

Községek . . . . . .

15,2 46,6 -

- --

1,5 339 2.8 100,0

(3)

A TÁRSADALMI MOBILITAS 1 197

A rétegződési folyamatok azonban nemcsak településtípusonként, hanem az

ország egyes területei, megyéi között is észrevehető eltéréseket mutatnak. bár ezek

a különbségek kisebbek, mint a falu és a város közötti differenciák. Mindez abból ered. hogy az egyes területek, illetve megyék között a társadalmi összetételben meg—

levő különbségek kisebbek. mint a falu és a város közötti összehasonlitásban.

2. tábla A társadalmi struktúra alakulása országrészenként

(az aktív keresők' számának megoszlása)

Mező-

Sze]: 32222; _Unc'rlló Mező— 9223?"

Terület fázva gazda- 'ií's'gj 912691" önálló, Egyéb" 5332:—

kozású 509', reskedő fizikai es seg!-

munkas to csa—

ládtag

" 1949-ben

Dunántúl . . . . . . . . . . . 6,5 21,3 7,1 7.8 55,6 1.7 100.0

Alföld . . . . . . . . . . . . 5.6 18,9 6.9 9,0 582 1.4 100.0

Észak-Magyarország . . . 6.7 27,4 5,9 7,1 51,4 1.5 100,0 1960—ban

Dunántúl . . . . . . . . . . . 139 39,2 2,5 29,2 15,2 —- 100.0

Alföld .' . . . 11,0 335 2.8 20,4 32.3 — 100,0

Észak-Magyarország . . . 13,8 438 2.3 15,8 24,3 —- 100,0

1970-ben

Dunántúl . . . . . . . . . . . 22,4 48,7 1,5 25,5 1.9 — 100,0

Alföld . . . . . . . . . . . . ; 19.3 45.11 1,7 31,3 2,3 -— 100,0

Észak-Magyarország . . . ' 22,5 536 1.2 21,0 1.7 —- 100,o

1973—ban !

Dunántúl . . . . . . . . . . . 23,6 509 1,5 l 220 2.0 * -— 100,0

Alföld . . . . . . . . . . . . 21,1 46,3 1.9 ' 282 2,5 - 100,0

Észak-Magyarország . . . 23.11

55,8 1.1 182

1,5 — 100.0

" 1949-ben és 1960-ban az ipari tanulók az aktiv keresők közé kerültek.

" E kategóriába kerültek a tőkepénzesek is.

Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az ipari fejlődés a századforduló körüli időszakban lassú differenciálódási folyamatot indított el. Ennek eredményeként — a második világháborúig terjedő időszakban — a megyék között bizonyos struktu-

rális különbségek bontakoztak ki. Ezeknek a különbségeknek a döntő része a szo—

cialista átalakulás első időszakában is megmaradt. Az egyes megyék társadalmi ösz- szetételében számottevő közeledést csak az 1960-as évek elejétől kezdve figyelhetünk meg. Viszont e fejlődés sajátos vonása, hogy a nagyobb régiók közötti különbségek nem csökkentek lényegesen az 1960-as évek eleje óta.

A'TÁRSADALMI MOBILITÁS lNTENZlTÁSÁNAK ALAKULÁSA

Amikor a társadalmi mobilitási folyamatokat vizsgáljuk, akkor azt igyekszünk felderíteni. hogy a társadalmi szerkezet milyen belső mozgások hatására formáló- dik, azaz milyen irányú és méretű az egyes társadalmi csoportok közötti mozgás.

A mobilitás területek és településtípusok szerinti alakulásának elemzésekor vizs-

gálnunk kellene a vándorlási folyamatot is. mivel (: vándorlás szerepe rendkívül fon-

(4)

1 198 HARCSA iSWAN

tos ebben a vonatkozásban. Terjedelmi okok miatt azonban e tanulmányban a vén—

dorlás és a mobilitás kapcsolatával nem foglalkozom. s így bizonyos fokig hiányo—

sabb kép alakul ki magáról a mobilitásról is. Ennek ellenére szükség van ilyen tie pusú elemzésekre is.. mert ezekből kapunk arra választ. hogy a településtípus milyen

mértékben befolyásolja a mobilitást. ,

A társadalmi mobilitás intenzitásának vizsgálatakor arra kapunk választ, hogyan

alakult a mobil személyek aránya. Az elemzés során a nemzedékek között és nem- zedéken belül mobil személyek arányát vizsgáljuk.

A mer,,zedékek közötti mobilitás nagysága

A nemzedékek közötti mobilitás arányszámai (lásd a _3. táblát) azt mutatják.

legy az 1960-es évek eleje óta a mobil személyek aránya csak a községekben élők között emelkedett erőteljesen. a vidéki városokban kismértékben nőtt, Budapesten .

pedig lényegében azonos szinten maradt. Ez a tendencia a férfiaknál és a nőknél egywóiit érvényesült, de sajátos vonás. hogy a városokban élők körében továbbra

is 0 nél- a mobilabbak, a községekben viszont a férfiak. —

3. tábla

A nemzedékek közötti mobilitás mutatója

(az összes mobil keresők az összeirtak százalékában)

Férfi Nő

Terület

_1962—1964 1 1973 l 1973* 1962—1964 [ 1973 1 1973*

Országosan

Budapest . . . 78 79 79 84 83 84

Vidéki _városok . . . _ . 72 76 77 75 78 78

Községek . . . . . . . 48 59 63 38 l 52 57

Összesen 60 — 67 l 70 l 59 ! 66 l 69

' Dunántúl !

Városok . . . 77 79 — § — i 82 ——

Községek . . . . . . . 48 60 — l — § 52 —

Összesen 56 l 66, l — l -— l 62 —

Alföld !

Városok . . . 66 73 —- l -— 74 —

Községek . . . ; 48 57 -— 4 —— ' 52 --

Összesen 53 . -_ 62 l -— l —— l 60 —

Észak—Magyarország

Városok . . . . . . . 78 89 — -- 8l -—

Községek . . . 57 67 — — 53 —

Összesen 62 71 - § — l 62 '-

l !

Összességében véve azt mondhatjuk, hogy a mobilitás nagysága!l településtí-

pusok szerint jóval kisebb különbséget mutat az 1970-es évek elején. mint egy év—

tizeddel korábban. azaz e téren csökkent a falu és a város közötti különbség. *

4 A mobilitás nagyságát az összes mobilnak az összeirtak egészén belüli arányával jellemeztük. Meg- jegyezzük, hogy nem vettük mobilnak azokat a személyeketyakik a két mezőgazdasági fizikai csoport között mozogva változtatták meg társadalmi csoportjukat, azaz például mezőgazdasági fizikaibol mezőgazdaságban dolgozó ipari jellegű fizikoiok lettek.

(5)

A TÁRSADALM! MOBILITAS 1 199

Nem csökkent viszont a különbség az egyes régiók között, bár nem is volt olyan

mértékű, mint a falu és a város közötti különbség. Sajátos vonós, hogy csak a fér—

fiak arányszámainól figyelhető meg régiók szerinti eltérés. A nők mobilitása szinte

azonos mértékű volt valamennyi nagy régióban. A férfiak mobilitása az északi me-

gyékben az átlagnál tartósan magasabb szintet mutat. ugyanakkor az alföldi me—

gyékben élő férfiak körében volt —— a községekben és a városokban egyaránt — a legalacsonyabb a mobilitás mutatója mind a két időpontban.

A falu és a város közötti különbség csökkenése generóciónként teljesen eltérő

képet mutat.

4. tábla

A nemzedékek közötti mobilitás mutatója korcsoportok szerint

Férfi Nő

Terület —"'"——"—T'_—

1962—1964 1973

20—29 éves

Budapest. . . 77 69 79

Vidéki városok . . . . . . . 73 74 86

Községek . . . 67 80 74

Összesen 70 71 79

30—39 éves

Budapest. . . 79 77 85

Vidéki varosok . . . . . . . 79 79 84

Községek . . . 63 63 59

Összesen 69 71 72

40—49 éves

Budapest. . . 82 85 86

Vidéki varosok . . . . . . . 79 81 82

Községek . . . 55 62 50 __

Összesen 66 I 77 l 67

50—59 éves

Budapest. . . 80 80 86

Vidéki vórosok . . . . . . . 68 81 70

Községek. . . . . . . . . 43 60 43

Összesen 56 l 70 l 69

60 éves és idősebb

Budapest. . . 75 ': 8') 80

Vidéki varosok . . . . . . . 64 % 75) 67

Községek . . . . . . . . . 28 i 43 33

Összesen 44 l 56 [ 52

l

A generóciónkénti adatok szerint Budapesten a fiatal (20—29 éves) férfiak

mobilitása már az 1960-as évek elején észrevehetően kedvezőtlenebb volt, mint az idősebb korosztályoké. Bizonyos fokig a vidéki városokban is hasonló helyzet alakult ki. Ugyanakkor a községekben a legfiatalabb korcsoport volt a legmobilabb csoport, és az idősebb korcsoportok felé haladva fokozatosan csökkent a mobil személyek

aránya. Ez a tendencia olyan erős volt a községekben, hogy az országos adatok is

— igaz, hogy kisebb mértékben — hasonló tendenciát tükröztek.

(6)

1200 HARCSA ISTVÁN

Az 1970-es évek elejére a városokban és elsősorban Budapesten tovább csök-

kent a legfiatalabb korcsoportnak -— az idősebbekhez viszonyított — mobilitása. A

községekben élő fiatal férfiak mobilitása viszont továbbra is meghaladta az idő—

sebb korcsoportokét. A városi fiatalok mobilitásának viszonylagos csökkenése azonban olyan mértékű volt. hogy országosan már nem nagyobb a fiatalok mobilitása.

Sőt, az aktiv korcsoportokban (a 20—59 év közöttieknél) országosan teljes kiegyen-

lítődés mutatkozik. s 1973-ban mindegyik korcsoportban 70—71 százalék körül moz—

gott a mobil férfiak aránya,

Ezek a tendenciák tehát egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a városokban

a fiatalabb generáció mobilitási lehetőségei egyre inkább csökkennek. Ennek fel-

tételezhető oka az. hogy a városok társadalmi szerkezete kiforrottabb, és egyúttal

merevebb is. Kiforrottabb annyiban. hogy hamarabb telítődtek a szellemi munka-

körök, de ugyanúgy viszonylag elég határozott formában kialakult a munkásságom belül a szak-, a betanított és a segédmunkások aránya. Kivülről — a falvakból -—

egyre kevesebb utánpótlás érkezik, ami pedig korábban nagymértékben hozzájá- rult a magas mobilitási szint fenntartásához. Ennek következtében a városok a mo—

bilitás szempontjából merevebbek. zártabbak, mint a falvak.

A nők körében némileg más a helyzet, mert az 1970—es évek elején csak Buda- pesten alacsonyabb a legfiatalabb korcsoport mobilitása5. A vidéki városokban és

különösen a községekben viszont a fiatalok között jelentősen magasabb a mobil

személyek aránya. Országosan mindez azt eredményezi. hogy a nőknél minél fiata—

labb korcsoportról van szó, annál nagyobb a mobilitásuk.

E tendenciát mindenképpen kedvezőnek kell tartanunk még akkor is, ha a nők mobilitásának alakulása természetesen nem független a férfiak mobilitási helyzeté-

nek alakulásától.

Figyelmet érdemel azonban az. hogy 1973-ban a Budapesten élő fiatal nők helyzete már— relatíve kedvezőtlenebb. A férfiaknál ugyanis ez a tendencia már az 1960-as évek elején megfigyelhető volt, majd tovább erősödött. Ha a helyzet válto—

zatlan marad, elképzelhető, hogy némi ,.fáziskéséssel" a nők körében is hasonló folyamat alakul ki.

A nemzedéken belüli mobilitás nagysága

A nemzedéken belüli mobilitás mutatóit vizsgálva (lásd az 5. táblát) szembe- tűnik, hogy az jóval elmarad a nemzedékek közötti mobilitás nagyságától. Továbbá

észrevehetjük (itt is csak a férfiakra vonatkozóan van adatunk), hogy 1962—1964 és

1973 között a nemzedéken belüli társadalmi mobilitás országosan nem változott lé—

nyegesen.

Változás mutatható ki. ha a mobilok arányának alakulását településtípusan- ként vizsgáljuk. Bár a településtípusonkénti változás nem nagymértékű. de tenden- ciáját tekintve igen jelentős, mert az ellentétes irányú folyamatok hatására a falu és a város közötti különbségek lényegesen csökkentek: korábban Budapesten 55.

a községekben 40, 1973-ban viszont Budapesten 50, a községekben 42 százalékot tett ki a nemzedéken belüli mobil személyek aránya. A vidéki városok mindkét idő-

szakban közbülső helyet foglaltak el.

További lényeges különbség, hogy a nemzedéken belüli mobilitás nemek szerint

nagyobb eltérést mutat — a nők hátrányára —, mint a nemzedékek közötti mobili- tás.

) Az 1962—i9ó4. évi vizsgálatokból a nők életkor és lakóhely szerinti mobilitási adatai nem állnak ren- deikezésre.

(7)

A TÁRSADALMI MOBILITÁS

1201

5. tábla

A nemzedéken belüli mobilitás mutatóia'

Férfi Nő

Terület

1962—1964 [ 1973

Országosan

Budapest . . . 55 50 42

Vidéki városok . . . . . . . 48 49 38

Községek . . . 40 42 30

Dunántúl

Városok . . . 54 52 40

Községek . . . 39 43 30

Alföld

Városok . . . 43 47 38

Községek . . l. . . 38 40 31

Észak—Magyarország

Városok . . . 51 46 32

Községek . . . 49 48 28

Összesen 50 47 30

* Az összeírt első és jelenlegi társadalmi csoportja alapján.

A korcsoportok szerinti mutatók (lásd a 6. táblát) azt jelzik, hogy a nemzedéken belüli mobilitás általában a legfiatalabbak (a 20—29 évesek) csoportjában a legala-

csonyabb. ami érthető is, hiszen a fiatalabb generációnak már csak életkora miatt is kevesebb lehetősége volt társadalmi csoportja megváltoztatására. Az 1970—es évek elején ez a jellegzetesség a városokban és a községekben egyaránt érvényesült.

6. tábla

A nemzedéken belüli mobilitás mutatója korcsoportok szerint'

(az összes mobil keresők az összeírtak százalékában)

Férfi Nő

Terület

1962—1964 l 1973

20—29 éves

Budapest . . . 41 32 30

Vidéki városok . . . . . . . 40 31 28

Községek . . . 45 34 33

Összesen 43 l 33 31

30—39 éves

Budapest . . . 50 50 43

Vidéki városok . . . . . . . 47 50 40

Községek . . . 52 52 38

Összesen 50 l 51 40

(A tábla folytatása a következő oldalon.) 3 Statisztikai Szemle

(8)

1202 HARCSA lSTVÁN

(Folytatás.)

Férfi Nő

Terület

1962—1964 ] 1973 40—49 éves

Budapest . . . 60 62 52

Vidéki városok . . . . . . . 55 64 51

Községek . . . 47 56 37

összesen 52 ! 59 l 44

50—59 éves

Budapest . . . 61 61 * 47

Vidéki városok . . . . . . . 50 63 46

Községek . . . 36 52 31

60 éves és idősebb

Budapest . . . 54 55 43

Vidéki városok . . . . . . . 47 53 37

Községek . . . 26 35 21

Összesen 36 ! 43 ! 30

' Az összeírt első és jelenlegi társadalmi csoportja alapján.

Ha az 1973-es adatokat egybevetjük az 1962-1964. évi felvétel adataival, akkor megállapíthatjuk, hogy a korábbi tendencia az 1960-as évek eleje óta jelentősen erő—

södött. Azaz az idősebb. a 40 éven felüli férfiak csoportjaiban számottevően meg- nőtt. a 30—39 évesek csoportjában lényegében azonos szinten maradt, a 20—29 éve—

sek körében jelentős mértékben (43-ról 33 százalékra) visszaesett a mobilok aránya.

A FÖBB TÁRSADALMI CSOPORTOK NEMZEDÉKEK KÖZÖTTI MOBlLlTÁSA

A különböző társadalmi csoportok mobilitásának elemzése során e tanulmány—

ban — terjedelmi okok miatt —— nem foglalkozom a nemzedéken belüli, hanem csak

a nemzedékek közötti mobilitással. A nemzedékek közötti mobilitás elemzésekor (:

fő hangsúlyt a falu és a város közötti különbségek kiemelésérehelyezem. mivel a mobilitási folyamatok általános vonásait korábbi tanulmányok6 már ismertették.

A vezető és felső szintű szakalkalmazotti csoport

Az 1960-as évek első felétől eltelt időszakban elsősorban a férfiak mobilitásá- ban tapasztaltunk lényeges változásokat. (Lásd a 7. táblát.) Ezek a változások azonban csak a településtípusok szerinti elemzésnél kerülnek napvilágra. mivel az or- szágos arányszámok teljesen elfedik a különböző összetevők mozgását.

A városokban. illetve a községekben élő férfiak mobilitásában bekövetkezett változá50k nagyrészt ellentétes irányúak voltak. szinte kiegyenlítették egymást; ily módon az országos adatok csak kisebb módosulást jeleznek. A részletesebb vizsgá- lat sorc'm a kilépési mobilitást7 elemezve azt találjuk, hogy a községekben 1962—1964

5 Andorka Rudolf — Illés János: A nemzedékek között! társadalmi mobilitás változásai. Statisztikai Szemle 1976. évi 10. sz. 933—950. oldr és 11. sz. 1045-1055. old.; Kulcsár Rózsa: A házasság mint a társadalmi átréteg- ződés egyik .,csatornájo". Statisztikai Szemle. 1978. év! 5. sz. 516—531. old.

" A kilépési arányszámok azt mutatják. hogy adott társadalmi csoportból származó egyének jelenleg mely társadalmi csoporthoz tartoznak (szómlékos megoszlásban).

(9)

A TÁRSADALMI MOBILITAS 1203

és 1973 között a vezető és értelmiségi apától származó férfiak körében nagymér-

tékben (58-ról 47 százalékra) csökkent azoknak az aránya, akik megmaradtak apjuk

társadalmi csoportjában. Ennek következtében 1973-ban a községekben élő apák

fiai közül több mint kétszerannyian (ll-ről 26 százalékra növekedve) kerültek munkás

pályára. mint 1962—1964-ben.8 Ezzel szemben a városokban összességében véve vál-

tozatlan a rétegen belül maradók aránya. sőt Budapesten még növekedett is, s

ugyanakkor valamivel kevesebben választották a fizikai foglalkozást.

Ha korcsoportonként vizsgáljuk a mobilitás alakulását. akkor észrevehető kü- lönbségeket fedezhetünk fel az egyes korcsoportok mobilitásában.

A jelenleg (1973-ban) 40—49 éves budapesti értelmiségi származásúak sokkal

kisebb mértékben maradtak apjuk társadalmi csoportjában. mint a többi korcsoport- ba tartozók. Ez a generáció az 1940—es évek végén, az 1950-es évek első felében volt pályakezdő korú. Ugyanakkor a munkásszármazásúak közül éppen a 40—49 éves korcsoportban tapasztalhatjuk a legintenzívebb beáramlást a vezető és értelmiségi csoportba. Ez a sajátos helyzet a szocialista átalakulást követő első évtizedben ural—

kodó viszonyok következtében alakult ki.

A vidéki városokban élő értelmiségi származásúaknál azt tapasztaljuk, hogy a fiatalabb korosztályúak (20—39 évesek) — elsősorban a férfiak között — jóval kisebb arányban maradtak apjuk csoportjában, mint az idősebbek.

A mobilitási esélyek azonban nemcsak a településtípusok között, hanem terü- letek (régiók) között is nagymértékben differenciálódtak a vizsgált időszak alatt.

1962—1964-ben a vezető és értelmiségi származású férfiaknak Észak-Magyarországon . . . 69, a Dunántúlon . . . 51, az Alföldön . . . 61

százaléka tartozott a vezető és értelmiségi csoportba. 1973-ban e férfiak aránya a következőképpen alakult:

Észak—Magyarországon . . . 68, a Dunántúlon . . . 52.

az Alföldön . . . 44

százalék. Látható tehát. hogy az északi iparvidék megyéiben és a Dunántúlon -—

eltérő szinten —— a rétegen belül maradás esélyei stabilak voltak. Ugyanakkor az Alföldön igen jelentős mértékű volt az esélyek csökkenése. Sajátos vonás az alföldi megyék esetében. hogy nemcsak a községekben. hanem a városokban élők között is csökkent a rétegen belül maradás esélye. Ennek következtében továbbra is szem- betűnő különbségek vannak az ország különböző területein fekvő városok között, amit az adatok is bizonyítanak.

A vezető és értelmiségi csoportba jutottak aránya a vidéki városokban 1962—

1964 és 1973 között

a dunántúli városokban 46-ról 56 százalékra nőtt.

az északi megyék városaiban 72-ről 73 százalékra nőtt, az alföldi városokban 65-ről 47 százalékra csökkent.

Nyilvánvaló. hogy az eltérő területi arányok kialakulásában döntő, de nem egyedüli szerepe van az egyes területek sajátos történelmi fejlődésének.

5 A község és város közötti különbségek ilyen mértékű változásában feltételezhetően némileg az is közre- játszott. hogy a két vizsgálat közötti időszakban számos községet várossá minősítettek. Valószinű azonban,

hogy ennek szerepe a főbb tendenciák alakulása szempontjából elhanyagolható.

3.

(10)

Avezetőésfelsőszintűszakalkalmazottícsoportmobilitása

7.tábla Társadalmicsoport

FérfiNő BudapestVidékivárosok;KözségekBudapestVidékivárosok]Községek 1962— 196419731962—! 1964;1973 1962— 1964)1973

1962— 1964!19731962—( 1964;19731962— 1964;1973 Vezetőésfelsőszintűszakalkolmazott Egyébszellemifoglalkozású. Kisiparos.kiskereskedő. Szakmunkás.. Betanítottmunkás. Segédmunkás. Mezőgazdaságifizikai Mezőgazdaságion Egyéb....

álló .

19.7 19.1 15.7 22,4 3.3 8.6 2.6 6.6 2.0

Avezetőésfelsőszintűszakalkalmazottiösszeírta 1938.évitársadalmicsoportjaszerint 21,8 20.8 12.4 21.3 6.1 2.0 3.6 5.1 6,9

16,6 15,2 16.6 17.5 4,5 5.8 8.5 13,5 1.8

16.111,0 12,1 12,1 9.3

7.1 10,6 10,2 12.6 8.2 2.0 13,3 325 3,1

29.6' 22,7 159 9.1 4.5 11,4

i g e

28.0 17.3 15,5 159 6.9 1,3 3.4 5.2 ó,5

kmegoszlásaazapa (százalék) 31A 23,0 23,0 4.9 1.6

) 1 6 . 4

14,6 20,4 16,7 18,3 5,4 2.9 6.7 11.7 3.3

20,B 18.8 20.8 4.3

a o ) 2 7 . 3

8.0 15.2 14,4 10,4 10.4 5.6 13,6 19.143 3.2 Vezetőésfelsőszintűszakalkalmazott Egyébszellemifoglalkozású. Kisiparos.kiskereskedő... Szakmunkás... Betanitottmunkás. Segédmunkás. Mezőgazdaságifizikai iparijellegűfizikaiamezőgazdaságban Mezőgazdaságifizikaiösszesen.

E g y é b . . . .

.

Összesen . . Összesen

m a c i 1 0 0 , o l m a o ! 1 o o , o l 1 o o , o í m a o ! 1 o o , o ! 1 o o , o l m o , o ! 1 o o , o l m a o ] m a o

54,5 25,5

Avezetőésfelsőszintűszakalkalmazottiapáktól(1938—ban)származó összeírtakmegoszlásajelenlegitár 58,9 28,8 0.7 8.2 1.4 2.0

47,4 18,4 .118.4

58.7 22,2

58,2

5 1 ' 3 l 2 5 5

347 6.41 6.4 3,1

07 0.8 08 1.7 17

_ l í l

m l

m m a l I r m a ]

2.6 5.3 7.9 7,9 ..

22,7 509 5.3 5.3 5,3 105

_ l 1 0 0 0 I l m a o

339 54,7 2,6 3,1 2.6 2.1

fe l

0' 01

30,7 46,8

30,7 56,1

sadalmicsoportjukszerint(százalék) 25,ó 56.4

30,3 57,6

4 , 8 — — _ 4 . 8 5 . 3 2 . 6 m

8,1 3.2 Ló 109.0

5.3 2.6

2.6 10,2

la ló m m 1 m a o

3.0 3.0 6.0 100,0

HARCSA ISTVÁN

1204

(11)

A TÁRSADALMI MOBILITAS

1205

A közelmúltban lezajlott társadalmi és gazdasági fejlődésnek mindenképpen je- lentős szerepe volt a mobilitási esélyek további területi és — mint láttuk — a falu és a város közötti differenciálódásában, vagyis abban, hogy a vezető és értelmiségi származású férfiak mobilitását a falvakban, illetve a városokban élők helyzetének

közeledése helyett a távolodás jellemezte.

A falvakban, illetve a városokban élő vezető és értelmiségi származású nők mo- bilitásában már korántsem mutatható ki olyan nagymértékű különbség, mint a tér- fiak mobilitásában.

Az 1962—1964 és 1973 közötti időszakban, elsősorban a városokban, de a köz- ségekben élő nők között is jelentős mértékben növekedett a szellemi pályát választók aránya, és a településtípusok szerinti viszonylag kisebb különbségek még inkább csökkentek. Fontos vonása még a nők mobilitásának, hogy a községekben és a vá—

rosokban egyaránt sokkal kisebb számban kerültek vezető és értelmiségi posztokra, mint a férfiak.

Ha a belépési mobilitást9 vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az alapjában véve hasonló tendenciát tükröz, mint a kilépési mobilitás. (Lásd a 7. táblát.)

A férfiaknál az országos arányszámok itt is csak minimális változást jeleznek.

Ugyanakkor ha településtípusok szerint nézzük a mobilitás alakulását, akkor azt lát—

juk. hogy a vezető és értelmiségi apától származók aránya a városokban nem csök- kent, sőt Budapesten még növekedett is. ezzel szemben a községekben közel felére (11.0—ről 7.1 százalékra), esett, ami egyúttal azt is jelenti, hogy tovább növekedtek a falu és a város közötti különbségek. A folyamatokat értékelve azt is mondhatjuk, hogy a városok vezető és értelmiségi társadalma némiképp ,,zártabbá" (nehezebb a bejutás). a falvaké pedig számottevően ,,nyitottabbá" vált.

Korcsoportonként vizsgálva a 40—49 éves budapesti férfiak belépési mobilitása mutat nagyobb eltérést. Közöttük nagyon kevés az értelmiségi származású. Ennek

okát már említettük. ,

A községi értelmiségi csoportban azt tapasztaljuk. hogy az idősebb korosztály—

ban a férfiak között jóval gyakoribb az önálló paraszt apától, minta mezőgazdasági munkás apától származók aránya. A mezőgazdasági munkás apától származók ará—

nya a 20—29 évesek körében a legmagasabb, de még ez is azt jelenti, hogy korcso—

portjukban csak feleakkora arányt képviselnek a községi értelmiségben, mint az ön—

álló paraszt apától származók. (Bizonyos fokig hasonló a helyzet a községi egyéb szellemi csoportban is.) Ez részben abból adódik, hogy az önálló paraszt apától szár- mazók aránya nagyobb, részben pedig abból. hogy az önálló paraszt apák fiainak a szellemi rétegekbe való bekerülési esélyei jobbak.

Ha régiók szerint vizsgáljuk a férfiak belépési mobilitását. akkor észrevehető különbségeket fedezhetünk fel az ország különböző területei között. A községekben a vezető és értelmiségi apától származó férfiak arányának csökkenése csak a Du—

nántúlon erőteljes (12.1-ről 3.6 százalékra). Ami érthető is, mivel a dunántúli köz- ségekben csökkent a legnagyobb mértékben a rétegen belül maradók aránya. Az alföldi községekben a csökkenés minimális (9.8—ról 8 százalékra). Észak—Magyaror- szágon pedig nem történt változás (mindkét időpontban 12 százalék körüli volt a vezető és értelmiségi apától származók aránya).

A városokban az előbbiekkel ellentétes tendencia figyelhető meg: a vezető és értelmiségi apától származók aránya csak a dunántúli városokban növekedett. az alföldi és főleg az észak-magyarországi városokban a vezető és értelmiségi szárma- zásúak aránya pedig csökkent.

9 A belépési arányszámok arra adnak választ. hogy az adott társadalmi csoportba tartozó összeíriak milyen arányban származnak a különböző társadalmi csoportokból.

(12)

1206 HARCSA ISTVÁN

Mindezeket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a dunántúli községek lettek a leginkább ,,nyitottak". a dunántúli és északi városok pedig —— Budapest után —- a leginkább ,.zártak".

A nők belépési mobilitása jól érzékelteti azokat a strukturális változásokat. ame—

lyek a nők társadalmi csoportok szerinti összetételében az utóbbi másfél évtizedben

lezajlottak. Az adatok szerint jelentősen csökkent (28—ról 18 százalékra) a vezető és értelmiségi származásúak aránya. Mindez azonban nem azért történt. mert romlott a rétegen belül való maradás esélye (az inkább növekedett), hanem azért. mert ug—

rásszerűen megnőtt a vezető és értelmiségi nők aránya, akiknek jó része más tár- sadalmi csoportokból származik.

A vezető és értelmiségi nők arányának csökkenése azonban településtípusok

szerint nagyon eltérő mértékű volt:

Budapesten 29.6—ról 28,3 százalékra,

a vidéki városokban 31.1—ről 14,7 százalékra, a községekben 20.8—ról 8.0 százalékra

csökkent a vezető és értelmiségi apától származók aránya.

A budapesti nőkre jellemző. hogy az 50 éven felüliek között sokkal többen van—

nak értelmiségi származásúak, mint a fiatalabbak körében. a fiatalabb korosztályok- ban viszont a munkásszármazásúak mutatnak nagyobb gyakoriságot. Hasonló a

helyzet a vidéki városokban élő nők esetében is.

Az egyéb szellemi foglalkozásúak csoportja

Az egyéb szellemi foglalkozású férfiak csoportjában a kilépési arányszámok szinte ugyanazt a tendenciát tükrözik. mint amit a vezető és értelmiségi csoportnál

tapasztalhatunk. (Lásd a 8. táblát.)

A községekben az egyéb szellemi apától származók között 1962—1964 és 1973 között jelentősen csökkent a rétegen belül maradók aránya (40—ről 30 százalékra), sőt jelentős mértékben visszaesett a vezető és értelmiségi pályára kilépők aránya is (BO-ról 18 százalékra). Ezzel párhuzamosan megnövekedett viszont a munkás réte-

gekbe kilépők tömege (23-ról 38 százalékra). Lényegében a nők körében is hasonló

tendencia mutatkozott. Ez az irányzat a fiatalok körében volt erőteljes.

Ezzel szemben a városokban -— ha nem is nagymértékben — gyarapodott az egyéb szellemi származású férfiak körében a szellemi pályát választók aránya. Vég- eredményben tehát itt is távolodás mutatkozik a községekben, illetve a városokban

élők mobilitásában.

Másképpen áll viszont a helyzet, ha területenként nézzük a mobilitás alakulá—

sát. mert ott azt láthatjuk, hogy az egyes területek közötti különbségek észrevehe—

tően mérséklődtek.

A belépési arányszámok a férfiaknál és a nőknél egyaránt a falu és a város közötti különbségek bizonyos növekedését jelzik. Ez annak következménye. hogy a városokban nagyjából stabilizálódtak (: korábbi bekerülési arányok. ezzel szemben a községekben közel felére esett vissza az egyéb szellemi foglalkozású apától szár—

mazók. s ugyanakkor jelentősen növekedett a parasztszármazásúak beáramlása (a férfiaknál 41-ről 52 százalékra. a nőknél 37—ről 47 százalékra). Ezért az egyéb szellemi foglalkozásúak esetében is azt mondhatjuk, hogy a községekben fokozódott e réteg ,,nyitottsága". Ez a folyamat elsősorban a növekvő vidéki ipartelepítéssel és ,a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek fokozott megerősödésével párhuzamosan

bontakozott ki.

(13)

Azegyébszellemifoglalkozásúcsoportmobilitása

8.tábla Társadalmicsoport Vezetőésfelsőszintűszakalkalmazott Egyébszellemifoglalkozású..'.. Kisiparos,kiskereskedő... Szakmunkás... Betanitottmunkás... Segédmunkás... Mezőgazdaságifizikai... Mezőgazdaságiönálló... Egyéb...

Budapest Férfi ]Vidékivárosok!Községek

! l

Budapest

Nő VidékivárosokKözségek 1962— 1964

l

l1973'1962— 19641973l1962— 196419731962— 1964

l

19731962— 1964I1973 Azegyébszellemifoglalkozásúösszeírtakmegoszlásaazapa1938.évitársadalmi csoportjaszerint(százalék) 6.5 15.8 15.3 28,4 5.1 11,6 8,8 6.6 1,9

5.6 162 15.9 25,3 10,0 5.6 6.6 8.2 6.6

3.5 11,1 24,6 19,5 8,4 8.6 6.6 14,7 10

4.9 13,1 15.4 17,2 135 4,7 10.1 15.9 5.2

3,4 11,1 14,7 124 7,0 9.4 14,8 25,8 1.4

1.0 6,5 11.6 12,2 10,7 3.7 18,1 33.7 2,5

9.3 15.0 17,2 30,7 8.0 8,6

; 8. 3

2,9

8.0 14,9 15,2 25,4 9.8 6.4 6.7 7.6 6.0

6.4 13,3 20,6 23,3

5.2 132 14,2 22,1 9.8 5.2 9.1 16,5 4,7

4,8 12,5 17,5 1.7

2.0 7.4 11,7 13,4 10,9 4.4 16,6 302 3.4 Vezetőésfelsőszintűszakalkolmazott Egyébszellemifoglalkozású.... Kisiporoslkiskereskedő...... Szakmunkás... Betanitottmunkás... Segédmunkás... Mezőgazdaságifizikai... iparijellegűfizikaiamezőgazdaságban Mezőgazdaságifizikaiösszesen.. Egyéb...

Összesen Összesen

1 0 0 , 0 ] 1 0 0 , 0 [ 1 0 0 0 l 1 0 0 , 0 1 1 0 0 0 l 1 o o , 0 l 1 0 0 , 0

j

l l l 1 1 0 0 , 0 l 1 0 0 , 0 ] 1 0 0 , 0

l l

! 1 0 0 0 l 1 o o , 0

Azegyébszellemifoglalkozásúapától(1938-ban)származóösszeirtakmegoszlása 27,1 31.8 1.9 30.8 6.5 1,9

l

²⁷

,1 40,4 2.0 18.9 6.3 4.0 0.3 0,7 1,0 0.3

1 o o , 0 ] 1 0 0 , 0

jelenle 30,7 39.6 1.8 18,9 1,8 5.4

] o í 9 0 . 9 1 1 0 0 0 J 1 0 0 , o

2 5 , s ! 4 6 2 l 2 . 0 l 5 1 2 , 2 l i

4.115;

4 . 5 2 . 0 l ó 1 . 2 l 3 . 2 ; ; 2 . 0

30,2!17.8 39.730,2 2.0 17,7 132 7.2 8.6 2.6 112 0,7

l

¹²

,2 57,3 9.8 1 1 3

GÖN— 1.2

l

124 612 1.6 ₀₁₅₁₀

*OOOWO O,6 0.9

l

!

14,0 60,0 3.0 8,0 8.0 4.0

2 0 1 0 2 1 0 0 0 1 1 0 0 0 1 1 0 0 0 í 1 0 0 , 0 f 1 0 0 , 0

gitársadalmicsoportjukszerint(százalék) 17,0 55,7

9.3 59.8 2.1 2 1 1

Ker'uí

1 2 . 4 4 5 , s

0.7

3 . 3 1 2 . 4 7 . 8 1 6 3 1 6 , 3 l 1 . 3 [ 1 0 , 0 1 1 0 0 0 1 1 0 0 0 ;

A TÁRSADALMI MOBILITAS

1207

(14)

1208 HÁRCSA ISTVÁN

A vidéki ipartelepek és a mezőgazdasági nagyüzemek mind több szellemi mun—

kaerőt igényeltek, s az új munkaerő nagy része — főleg a mezőgazdaság nagyüze- meiben — a parasztszármazású fiatalok köréből toborzódott. Ennek következtében a falusi egyéb szellemi foglalkozásúak rétegének származás szerinti összetétele ge- nerációnként némileg eltérő képet mutat. Az idősebbek között — főleg a nők köré- ben — magasabb a szellemi, valamint a kisiparos, kiskereskedő rétegekből szárma- zók aránya. a fiatalabbak között viszont mind a két nemnél a parasztszármazásúak

aránya magasabb.

A városokban is korcsoportonként jelentősen eltér az egyéb szellemi foglalko—

zásúak származás szerinti összetétele. Általános vonás, hogy az egyéb szellemi fog- lalkozásúak között a fiatalabb korosztályokban magasabb a munkásszármazásúak aránya, mint az idősebbek között.

A kisiparos és kiskereskedő csoport

Társadalmunkban ma már elenyésző a kisiparos. kiskereskedő réteg aránya, de

az e rétegből származók a mobilitási folyamatokban jelentős szerepet játszottak

egészen napjainkig, és ez a tény mindenképpen indokolja a megkülönböztetett fi—

gyelmet.

A kisiparos, kiskereskedő szülőktől származók mobilitása elsősorban azért ér-

dekes, mert az e rétegből származók viszonylag hosszú időn keresztül a vezető és

értelmiségi, valamint az egyéb szellemi foglalkozású rétegeknek adtak jelentős után- pótlást. Az 1940—es évek végén a szellemi foglalkozású rétegek 15—16 százalékát adták, s ez az arány jelenleg is 13—14 százalék körül mozog (azaz nem sokkal marad el a szakmunkás származásúak arányától), jóllehet a társadalmi struktúrán be- lüli arányuk jelenleg 2 százalék körül van. Ezek az adatok azt tükrözik, hogy a múlt- beli kedvezőbb helyzet elég tartósan érezteti hatását.

A szellemi foglalkozásúakon kívül jelentős a kisiparos és kiskereskedő szülők—

től származók aránya a szakmunkás rétegben is, de itt arányuk érthetően sokkal job- ban csökkent.

Ezek az arányok a falvakban és a városokban jelentős különbséget mutatnak.

A városokban a kisiparos, kiskereskedő származásúak aránya a szellemi foglalko—

zású, valamint a szakmunkás rétegekben számottevően magasabb. mint a falvakban, és a különbség az utóbbi időszakban még növekedett is. lgy például Budapesten a kisiparos. kiskereskedő származású férfiaknak 1962—1964—ben 32 százaléka, 1973-ban 45 százaléka a szellemi pályára került. Ezzel szemben a vidéki városokban és a köz—

ségekben az arányok nem változtak (a vidéki városokban 35. a községekben 18 szó- zalék volt a megfelelő arányszám mind a két időpontban).

A falvakban élő kisiparos, kiskereskedő származásúak eltérő helyzetét jól meg—

világítja az a tény, hogy hosszabb idő óta több mint egynegyedük mezőgazdasági fizikai csoportba került. Mindezt azzal magyarázhatjuk. hogy a kisiparos. kiskeres—

kedő csoporton belül a falusi kisiparos és kiskereskedő rétegnek sajátos helyzete volt. Ez abból fakadt, hogy a felszabadulás előtt a polgári társadalom és a paraszt- társadalom határán helyezkedett el, és sorsa inkább a parasztságéhoz kapcsoló-

dott, mint a városi, polgári társadaloméhoz.10 '

A mezőgazdasági fizikai rétegekkel való szorosabb kapcsolatra utal az a tény.

hogy a kisiparos. kiskereskedő csoport jelenleg is legnagyobbrészt a mezőgazdasági

rétegekből merít utánpótlást. Országosan 38, a községekben pedig közel 50 százalék

a mezőgazdasági fizikai származásúak aránya e társadalmi csoportban.

1" Vö.: Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két világháború között. Valóság. 1976. évi 5. sz. 45. old.

(15)

A TÁRSADALMI MOBILITAS 1209

A szakmunkás csoport

A településtípus a szakmunkások mobilitásában is jelentős differenciáló té- nyező. A településtípusok szerinti differenciáltság mellett azonban érvényesül egy sajátos tendencia is, igaz. hogy csak a férfiak mobilitásában. Nevezetesen az, hogy a szakmunkás származású férfiaknak közel fele -- függetlenül attól, hogy községben vagy városban él—e — megmarad apja társadalmi csoportjában. (Lásd a 9. táblát.) Közülük kerül ki a szakmunkásság hagyományos vonásait leginkább megőrző tradi- cionális ..mag". Az egymást követő beáramlási hullámok során e mag köré szerve- ződtek — változó erősségű kötelékkel — az újonnan érkezők tömegei. Bár ez a ha- gyományos mag a fejlődés sajátosságai miatt -— a modern korban — sohasem tudott a rétegén belül döntő súlyt képviselni, szerepe azonban súlyát meghaladó mértékű

volt.

Figyelemre méltó még. hogy a városokban és a falvakban egyaránt a legfiatalabb korcsoportban (a 20—29 évesek között) a legmagasabb azoknak az aránya. akik

maguk is szakmunkások lettek.

További sajátos vonás a szakmunkás származású férfiak mobilitásában. hogy a más társadalmi csoportokba kilépők arányaiban sem történt lényeges változás a vizsgált időszakban sem a városokban, sem a községekben. Azaz megmaradtak a korábbi különbségek a városokban és a községekben élők között. Ez azt jelenti. hogy a községekben a szakmunkás származású férfiak most is jóval nagyobb arányban kerülnek a mezőgazdasági fizikai csoportba —- azon belül is elsősorban a mezőgaz- daságban ipari jellegű munkát végzők csoportjába — és kisebb arányban a szelle—

miek csoportjába, minta városokban élők.

A szakmunkás származású nők mobilitása nagymértékben eltér a férfiakétól. A különbség döntően abból fakad, hogy a szakmunkás származású nők elsősorban a szellemi pályák felé igyekeznek, és így jóval kisebb részük marad meg apja társa- dalmi csoportjában. Ez az irányzat különösen a fiatalabbak között mutatkozik erő- teljesnek. A falvakban, illetve a városokban élő szakmunkás származású nők mobi—

litásában hasonló különbségek vannak. mint a férfiakéban.

A belépési arányszámok oldaláról vizsgálva a szakmunkások mobilitását, to—

vábbi fontos vonás, hogy a szakmunkás csoportjával nagyobb mértékben képes ,.újratermelni" önmagát, mint a betanított. illetve a segédmunkások csoportja.

Az önreprodukció nagysága azonban nagymértékben" függ a településtípustól.

Emiatt az egyes településtípusok között jelentős különbségek vannak a származás szerinti arányokban. Mind a két nemnél 1962—1964—ben és 1973-ban a budapesti szakmunkásoknak változatlanul közel egyharmada szakmunkás származású. A vi—

déki városokban és községekben csökkenés mutatkozik: a hetvenes évek elején a vidéki szakmunkásoknak egyötöde, a községi szakmunkásoknak mindössze egykiien—

ced része származott szakmunkás apától.

Természetesen a parasztszármazásúak aránya tekintetében fordított a helyzet, mert a községekben sokkal magasabb a parasztszármazásúak aránya. mint a váro—

sokban. Tehát a falvakban a paraszti eredet nagy súlya különösen meghatározó.

Korcsoportonként vizsgálva. a községekben, illetve a városokban élők közötti különbségek méginkább szembeötlők. A községekben minél fiatalabb korcsoportot vizsgálunk. annál több a parasztszármazású. a városokban viszont a legfiatalabb korcsoportban a legkevesebb a parasztszármazású és legtöbb a szakmunkás szár- mazású. Különösen magas a budapesti fiatal (20—29 éves) szakmunkások körében a szakmunkás apától származók aránya (a férfiaknál 42, nőknél 52 százalék). Tehát a legfiatalabbak csoportjában tapasztalhatjuk a legnagyobb ,.zártságot".