A népgazdasági ágak és a foglalkozási ágak osztályozásának problémája

T. v. R]ABUSKIN: '

A NÉPGAZDASÁGI ÁGAK *

És A FOGLALKOZÁSI ÁGAK OSZTÁLYOZÁSÁNAK PROBLÉMÁJN

]. Az osztályozás, társadalmi-gazdasági megokolása

A népgazdasági ágak osztályozása döntő kérdés számos gazdaságsta- tisztikai probléma megoldásánál. Itt elsősorban a népgazdaságnak, mint egésznek, a népgazdaság ágazati összetételének és a társadalmi újraterme- lés folyamatában kialakuló kölcsönös összefüggéseknek és arányoknak tanulmányozásánál felmerülő kérdésekre gondolunk. A gazdaságstatisztiká—

nak azonban számos más problémája is, ha nem közv etlenül, akkor közvetve, szintén kapcsolatban van az osztályozással és az egyes ágak helyes elhatá- iolásának kérdésével. Például, a munkaeróforrások ágak szerinti elosztását, ,az egyik ágból a másikba való áthelyezésüket csakis az ágak tudományo—

san megalapozott osztályozása segítségével tükrözhetjük vissza helyesen.

Ugyanezt kell mondanunk a nemzeti jövedelem termelési,elosztási és újra—

elosztási folyamatainak tanulmányozásáról is.

Eddig az osztályozás általános sémájáról volt szó. A statisztika szem—

pontjából azonban azoknak a kérdéseknek sem kisebb a jelentőségük, ame—

lyek a népgazdaság egyes fontosabb területein belüli részletesebb osztályo—

zással kapcsolatosak (például az ágak, illetve a ,,gyártási ágak", és ,,üzem- ágak" elkülönítése az iparon és a mezőgazdaságon belül). Ezek a kérdések kiindulópontul szolgálnak a népgazdaság egyes terüle§ei szerkezetének és tex ékenységének részletes tanulmányozásához.

Az ágazatok tudományos alapon való osztályozása elősegíti a gazda—

ságok (,,üzemek") gazdasági típusainak és a közöttük fennálló kölcsönös kapcsolatnak tanulmányozását.

A polgári gazdaságstatisztika mellőzi az osztályozás problémáinak tudományos kidollgozását Azok a munkák, amelyek ezzel a kérdéssel fog- lalkoznak módszertanilag hibásak és apologetikus célokat szolgálnak.

A népgazdasági ágak általánős osztályozásának kérdése csak a közelmúlt ha1 merült fel a polgári statisztikában. Csak 1948- ban tették közzé az ENSZ statisztikai bizottsága által készített osztályozást. Ez az osztályozás nem tudományos séma, közgazdasági elméleti szempontból nincs megindokolva, s csupán kísérlet arra, hogy a legszembetűnőbb ellentmondásokat kiküszö- bölve rendszerezze az egyes kapitalista országokban alkalmazott osztályo—

zásokat.

* .,Gazdaságstatisztikai tanulmányok gyűjteménye", Goszsztatizdat. Moszkva, 1952, 117—160. old,

1* _ 10-50

440 RJABUSKXN — _,

Mi az oka az osztályozással foglalkozó polgári munkák eredményte— — lenségének? Ennek az az oka, hogy a polgári statisztika a kapitalizmus ' ellentmondásainak apologetikus elkendőzésére törekszik és metafizikai

szempontból elemzi a társadalmi jelenségeket. A metafizikai gondolkodás hibás volta különösen szembetűnően mutatkozik meg a gazdaságstatisztika kulcsproblémáinak megoldásánál.

Az osztályozás felépítéséhez valóban tudományos elveket csupán a tár- sadalomról és fejlődéstörvényeiről Marx—Engels—Lenin—Sztálin által—

adott, mindent legyőző tanításokkal felfegyverzett szovjet gazdaságstatisz-

tika ad.-A történelmi materializmus és a marxi-lenini politikai gazdaságtan

tartalmazza az alapvető útmutatásokat a népgazdasági 'ágak tudományos osztályozásának megalapozásához. A marxizmus—leninizmusnak az alapról és a felépítményről, a társadalmi termelésnek a termelési eszközök terme—r

lésére és a fogyasztási cikkek termelésére való felosztásáról szóló legfon—

tosabb tételei, valamint a gazdaságok társadalmi-gazdasági típusaira vonatkozó tanításai szolgálnak útmutatásként az ágak osztályozása során

felmerülő bonyolult kérdések megoldásához. , —

A népgazdasági ágak tudományosan megalapozott osztályozásának az osztályozás tárgyának Világos meghatározásából kell kiindulnia. Igy pél- dául, az iparágak osztályozásakor, az ipar pontos, tudományos meghatá- rozásából kell kiindulnunk.

A szovjet statisztika a népgazdaság fogalmának világos meghatározá- sából indul ki. A népgazdaság fogalmának helyes, tudományos meghatá—

rozása a statisztikai tudomány szempontjából rendkívül nagy jelentőségű.

A népgazdaság u. i. a népgazdasági számbavétel tárgya. A népgazdaság és a benne lejátszódó folyamatok a társadalmi-gazdasági statisztika tanulmá- nyozásának tárgyai. A népgazdaság fogalma tartalmának értelmezésével a gazdaságsltatisztika más igen fontos statisztikai problémái is összefüggenek.

így például: a népgazdasági terv teljesitésének számbavétele, a népgazdaság termelésének, a nemzeti jövedelemnek, a népgazdasági mérlegnek stb.

tanulmányozása.

A népgazdasági folyamatok tudományos vizsgálata összefügg a nép—

gazdaság szerkezeti összetételének meghatározásával, a népgazdaságnak ágakra és társadalmi-gazdasági gazdaságtipusokra való tagolásával.

A polgári statisztika képtelen a vizsgált kategóriák helyes és teljes jel—

lemzésére. A polgári statisztika számára az egész, a részek egyszerű összes- ségét, a különböző tárgyaknak (dolgoknak), vagy a tárgyak (dolgok) cso- portjainak felsorolását jelenti. Ezért a tőkés országokban a gazdaságstatiSz- tika még ,,a népgazdasági ágak osztályozása" szakkifejezést sem ismeri.

Ehelyett ,,az emberi tevékenység ágai" szétfolyó és határozatlan fogalmát.

vagy más hasonló szakkifejezést használ, amelynek nincs társadalmi—gazda

sági alapja.

A polgári statisztikát jellemzi, hogy az osztályozás problémájával, mint történelmen kívüli kérdéssel foglalkozik. Ahelyett, hogy minden egyes tár—

sadalmi rend jellemzö sajátosságait és a népgazdaság szerkezeti összetéte- lében ezekböl adódó különbségeket vizsgálná, arra törekszik, hogy a nép—_

gazdaság bármely típusára alkalmazható egyetemes, történelemieletti osz- tályozást teremtsen. A polgári statisztika a rothadó és pusztulásra ítélt modern kapitalista gazdaságot tekinti az eszn'iényi (ideális) gazdaság- tipusnak.

A NEPGAZDASAGI AGAK OSZTALYOZASA — 441 A marxi-lenini statisztika-a népgazdaság fogalmának meghatározása—

kor és a népgazdasági ágak osztályozásakor a történelmileg kialakult terme- lési módokból indul ki, és ilymódon megkülönbözteti egymástól a feudalista gazdaságot, a kapitalista'gazdaságot és a szocialista népgazdaságot.

A termékek termelésének és elosztásának társadalmi rendszere meg- határozott társadalmi-gazdasági formákban fejlődik. Történelmileg meg- határozott gazdaságban, az uralkodó társadalmi alakulatok valamelyikén kivül, a gazdaság különféle társadalmi—gazdasági alakulatai létezhetnek.

Fejlett kapitalista termelési viszonyok között tövábbra is fennáll a kisáru—

termelő gazdaság, amely állandó rétegeződésnek van alávetve. Lenin és Sztálin kimutatta, hogy a Szovjetunióban a kapitalizmusból a szocializ—

musba való átmenet időszakában öt társadalmi alakulat van. Maga a szovjet gazdaság fejlődése a szocialista szektornak a kapitalista elemekkel való harca útján, a kisárutermelő parasztgazdaságnak nagyüzemű, kolhoz—

gazdasággá való átalakítása útján ment végbe.

A szocialista népgazdaság mentes az előző társadalmi-gazdasági för- mácíókat jellemző antagonisztikus ellentmondásoktól. A szocialista nép- gazdaság teljes egészében, egységes népgazdasági terv szerint fejlődik.

A Szovjetunióban azonban van még különbség a gazdaság társadalmi—gaz- dasági formái között. A szocialista gazdasági rendszerben meglévő két tulajdonforma: az állami tulajdon (össznépi tulajdon) és a kolhoz-szövet—

kez'eti tulajdon (az egyes kolhozok és szövetkezeti egyesülések tulajdona) állami és kolhoz-szövetkezeti vállalatok fennállását teszi szükségessé.

A kolhoz—szövetkezeti tulajdon a kisárutermelő parasztgazdaság szocialista gazdasággá való átalakításnak sajátosságaiból következik.

Mind az egész népgazdaságra, mind a népgazdaság szerkezeti össze—

tételére vonatkozó statisztikai kutatás módszerei nem lehetnek azonosak a

* különbözö társadalmi-gazdasági alakulatokban. A kapitalista gazdaság statisztikai tanulmányozásánál a fő feladat a kapitalizmust jellemzö. anta—

gonisztikus ellentmondások feltárása. Viszont a szocialista gazdaság tanul—

mányozásánál a statisztikának ki kell mutatnia e gazdaság tervszerű fejlő—

dését.

Ahhoz, hogy a népgazdasági ágak osztályozásának sajátosságait fel—

tárhassuk, magát a népgazdaság felépítését és fogalmát részletesebben konkretizálni kell.

A termelés a népgazdaságnak alapvető, de nem egyedüli tartalma.

A termelésben csupán megkezdődik azoknak az anyagi értékeknek körfor—

gása, amelyeknek forrása—az emberi munka. Ezután következnek az, anyagi értékek elosztásának és újraelosztásának, forgalmának és felhasználásának bonyolult folyamatai. A termelés a szocialista társadalom szükségleteinek kielégítését szolgálja. Az anyagi javaknak nemcsak a termelésben való fel—

használása, hanem személyes fogyasztásuk is hozzájárul a népgazdaság—

ban való körforgásuk megújulásához, minthogy a munkaerő újratermelésé—

nek eszközéül szolgál. Ily módon tehát a népgazdaság az az anyagi alap, amely biztosítja a termékek és a munkaerő társadalmi újratermelését.

Ezenkívül a különböző gazdaságstatisztikai kutatások során felmerül

az a kérdés, hogyan választhatók el a népgazdaságtól az emberek társa- dalmi-gazdasági tevékenységének egyes más formái. Gyakorlati szempont- ból, igen fontos, hogy különválasszuk az úgynevezett háztartási fogyasztás területét. 'A háztartásokban elsősorban fogyasztanak termékeket, bár itt is vannak bizonyos —— főként a termékfeldolgozás technológiai folyamatának be-

442 RJABusKn—r

fejezésével kapcsolatos —— termelési műveletek. Minthogy, a háztartásban

végzett munka nem tartozik bele közvetlenül a társadalmi munka rendsze-

rébe, ezért a háztartás is kívülesik a népgazdaság határain. Helytelen volna azonban, ha a háztartást általában kizárnánk a társadalmi-gazdasági sta- tisztika kutatásainak területéről. A háztartás és a népgazdaság között meg- határozott kölcsönhatás van. A társadalmi össztermék jelentős részét még, ma is a háztartásokban [fogyasztják el. A háztartás tehát szoros kapcsolat—

ban van a népgazdasággal.

Nem tartoznak a népgazdaság rendszerébe a vallásos közösségek, az

egyházak stb., bár ezeknek is vannak bizonyos anyagi kapcsolataik a nép-

gazdasággal (anyagi értékek fogyasztása, adóbeszedés stb.). A vallásos * közösségek és egyházak a kapitalizmusban gyakran széleskörű gazdasági tevékenységet fejtenek ki (földterületek művelése, műhelyek fenntartása stb.); az effajta tevékenység a népgazdaság megfelelő ágában tükröződik.

A népgazdaság elsődleges sejtjei az üzemek, *!kolhozok', kórházak, isko- lák, színházak stb.

* A Szovjetunió népgazdaságának vezető és irányító ereje — Lenin és Sztálin kommunista pártja.

A népgazdaság szerkezetét ágakra való tagozódása és a különféle tár- sadalmi-gazdasági formák létezése határozza meg.

Abból a célból, hogy kezdettől fogva helyes szempontból _.rvizsgálhas- suk a szovjet statisztika osztályozásának sajátosságait, és megkülönböztes- sük azt a polgári statisztika osztályozásától, határozzuk meg a népgazda—

sági ág fogalmát.

Népgazdasági ágon a társadalmi újratermelés rendszerében a társa—

dalmi munkamegosztásból származó, gazdasági értelemben egyforma jellegű tevékenységet kifejtő vállalatok és intézmények összességét kell érteni. Éppen ebben az értelemben beszélnek iparról, mezőgazdaságról, kereskedelemről,

stb. mint népgazdasági ágakról. '

Az ág fogalmának a szó szűkebb értelmében sajátos technológiai árnyalata is van; amikor az ipar és a mezőgazdaság különböző ágairól beszélnek, akkor ezen olyan vállalatok, vagy vállalat—részek (műhelyek) csoportját értik, amelyek más vállalatoktól a termelés jellegzetes technoló- giai sajátosságai tekintetében különböznek, illetve amelyek hasonló anya- gokból gyártják a termékeket stb. , _

Az ág fogalmán kívül az osztályozás szempontjából nagyjelentősége van a népgazdasági területek (szférák) fogalmának. így például az anyagi termelést végző különbözö népgazdasági ágak —— az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar —— számos olyan hasonló alapvető ismérvvel rendelkeznek, amelyek élesen megkülönböztetik őket más népgazdasági ágaktól, mint pl.

a személyszállítástól, a lakosság kulturális jóléti ellátásától. Ezen az ala- pon teljes joggal beszélhetünk a termelés területéről, a szolgáltatások terü—

letéről stb.

Az ágnak a termelés területéhez való sorolása szempontjából a leg- főbb ismérv: a termékelőállítás ténye.

Termelésen, végeredményben, a társadalmi munka termelő tevékeny- ségének hasznos eredményét értik, amely vagy meghatározott, konkrét anyagi formát ölt, vagy a korábban létrehozott javak értékét növeli. Termelő- tevékenységen a dolgoknak a természet és az ember közötti cseréjét szabá—

lyozó társadalmi munka célszerű felhasználását értik, (ércbányászat és

A NÉPGAZDASÁGI AGAK OSZTALYOZASA ? 143

érceknek iémekké, az utóbbiaknak pedig gépekké való feldolgozása; a gépek felhasználása a gabona vagy a gyapot műveléséhez, ezek feldolgozása kenyérré, illetve ruhává stb.).

A termelő vállalatokonfr'kívül a népgazdaságban vannak szolgáltató vállalatok is, például a fürdők, fodrász:mííhelyek stb. A szolgáltatások tel—

jesrtése egyes ismérvek tekintetében különbözik a termeléstől, mégpedig:

!. A szolgáltatások teljesítése gyakran egybeesik elfogyasztásukkal, például a személyszállítás szolgáltatáSa esetében — az utasok szállítása jelenti egyúttal a szolgáltatás teljesítését és elfogyasztásának folyamatát

is; ugyanez vonatkozik a fodrászműhelyek, fürdők stb. munkájára is.

2. A szolgáltatások teljesítése nem hoz létre anyagi, tárgyi jellegű ter-

iméket.

A szolgáltatások teljesítésének és a termékek előállításának néhány közös vonása is van. Mindkettőnek meghatározott anyagi alappal: gépek—

kel, tüzelőanyaggal, segédanyagokkal kell rendelkeznie. A termelés és a munka megszervezése egyforma gazdasági elveken alapszik. A kapitalista társadalomban ez az elv, a bérmunka alkalmazása profitnyerés céljából, a

munkaerő kizsákmányolása útján. A szocializmusban viszont —— mind a termékek előállításának, mind a szolgáltatások teljesítésének tervszerű meg—

szervezése a társadalom szükségleteinek maximális kielégítése céljából történik. A termelő vállalatok és a szolgáltatások területének tevékenysége egyaránt az önálló elszámolás elvén alapszik. ,

Tekintettel arra, hogy az ág fogalmát a népgazdaságban a vállalatok hatalmas sokaságára alkalmazzuk, fel kell tárni a gazdaságoknak az adott ág által felölelt társadalmi-gazdasági típusait. A statisztikai gyakorlatban a kapitalista országok mezőgazdaságát sokszor mint egészet, a gazdaságok társadalmi-gazdasági típusainak különválasztása nélkül vizsgálják, jóllehet olyan ellentétes gazdaságtípusok egyesülnek benne, mint a kapitalista nagy- birtok és a bérmunkást nem alkalmazó kisbirtok. Ezt nem indokolja az a körülmény sem, hogy a polgári statisztika adatairakell támaszkodnunk, hogy ezek az adatok megnehezítik a gazdaságok tipusok szerinti külön- választását. A tőkés országok mezőgazdaságának elemzésekor figyelembe kell venni, hogy, a kapitalizmus fejlődési folyamata a mezőgazdaságban — amint erre Lenin zseniális munkáiban rámutatott — igen bonyolult formá- kat ölt. A parasZtgazdaságok differenciálódása a kapitalista országokban állandó folyamat, de a mezőgazdasági nagy— és kisvállalatok polarizációja (különösen az elmaradott országokban) nem annyira szembetűnő és vilá—

gos, mint az ipar terén. '

Viszont, az ipari mutatószámok, eltérően a mezőgazdaság mutató- számaitól, gyakran nem tartalmazzák a kisiparra, főként a háziiparra vonat- kozó adatokat. A fejlett kapitalista országok jelenlegi statisztikai szervezete olyan, hogy rendszeresen csupán a nagyiparra vonatkozó adatokat gyűjti.

A vizsgált probléma tudományos alapon olyan csoportosítás segítségé- vel volna megoldható, amelyben az ágak szerinti felosztás a társadalmi- gazdasági formák kimutatásával van kombinálva. ílymódon tehát a kapi—

talista országok mezőgazdaságában ki kell mutatni egyrészt a kapitalista

gazdaságo at, másrészt a kisárutermelő gazdaságokat, amelyek a falu közép- és teljesen **tönkremenő szegényparaszti rétegét képviselik. Az iparban fel- tétlenül külön kell kimutatni: a tipikusan kapitalista vállalatokat és az apró kisipari vállalatokat.

nu

( 444 maensmn ,

Az említett csoportok kombinációja lehetővé teszi, hogy egységeskép'et alkossunk a munkaerőnek a társadalomban való elosztásáról és az anyagi

termelés alakulásáról. *

A szocialista gazdaságban nincsenek antagonisztikus gazdasági for- mák. A Szovjetunióban a vállalatok két alapvető típusa —— az állami és a _ kolhoz-szövetkezeti vállalatok —— kölcsönösen kiegészítik egymástxA SZON-' jetunióban a kolhozok mezőgazdasági termelése a szövetkezeti Vállala'tOk

(mezőgazdasági artelj) és az állami vállalatok (gép— és traktorállomás) ' ::

együttes munkáján alapszik.

A Vállalat-tipusok között fennálló eltérések azonban a Szovjetunióban

is megkövetelik az ágak szerinti felosztásnak ai társadalmi-gazdasági tipu- sok szerinti felosztással való kombinálását. A táblázatok bonyolultsága miatt természetesen nem célszerű az ilyen kombinált csopo—rtosítást minden esetben alkalmazni, a társadalmi újratermelés legfontosabb mutatószámai-

nak elemzésére azonban feltétlenül fel kell használni.

2. A népgazdasági ágaik osztályozásának általános sémája

__ A szovjet gazdaságstatisztika a népgazdasági ágak osztályozásának felépítésében gazdag gyakorlati tapasztalatokat gyüjtött. A statisztikai és tervező szervek által végzett nagyszabású mérlegmunkálatok — a- nép- gazdasági tervek készítése, az 1926. és 1939. évi össz-szövetségi népszám—

lálás, a munkások és alkalmazottak létszáma és béralapja egyidőpontra vonatkozó teljeskörű számbavételének megszervezése —— mindez értékes anyagot szolgáltatott a tudományos általánosítás számára.

Rá kell mutatni azonban arra, hogy a népgazdasági ágak osztályozása terén még számos hiányosság van. E hiányosságok közül néhányat a továb—

biakban fogunk bírálat alá venni. Itt most megjegyezzük a legfontosabbat:

mind a mai napig még hiányzik az osztályozás arányos, egységes, részlete—

sen kidolgozott sémája.

Az ágak tudományos osztályozása elősegíti a népgazdaság szerkezeti összetételének, a társadalmi termelés folyamatában kialakult kölcsönös kap—

csolatok és arányok kérdésének, a munkaerőtorrások elosztásának és egyik ágból a másikba való áramlásának további tanulmányozását. Az ágak egy— _ séges osztályozására azért is szükség van, ho ! elkerülhessük az ágazati statisztikák részéről az ismételt (kétszeres) számbavételt, kizárjuk annak lehetőségét, hogy akár a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala, akár az egyes főhatóságok hiányosan vegyenek számba egyes mutatószámokat.

Ezenkívül a mutatószámok helyes, közgazdaságilag kifogástalan felépítése céljából is szükség van az ágak egységes osztályozására.

Az osztályozás sémájának kidolgozásakor a következőkből kell kiin- dulnunk:

]. A tudományosan kidolgozott osztályozásnak a társadalmi termelésről és újratermelésről Szóló marxista-leninista tanításon kell alapulnia.

2. Az ágak és iparcsoportok (üzemágak) osztályozásakor a termelés- , nek nem a természetes ismérveit, hanem társadalmi-gazdasági ürmáit kell _

figyelembevenni. , i

3. Előzetesen meg kell adni a népgazdasági ág, az iparcsoport (üzemág) fogalmának meghatározását és az osztályozás ismérveinek elméleti meg-

A NEPGAZDASAG! AGAK OSZTALYOZASA 445

indokolását. Az osztályozás sémája különbséget tesz népgazdasági ág (ipar, mezőgazdaság stb.) és iparcsoport (textilipar, kohászat stb.) között. Az ipar—

ágakra és további alcsoportokra való felosztásra szintén mód van:

Népgazdasági ágon — mint már mondottuk —— a társadalmi újrater—

melés rendszerében a társadalmi munkamegosztásból következő egyforma jellegű tevékenységet kifejtő vállalatok és intézmények összességét értjük.

4. Az ágak osztályozásának, bár nem esik egybe más osztályozásokkal (foglalkozás, termékek osztályozása stb.) szoros kapcsolatban kell állnia azokkaL

5. A népgazdasági ágakna'k íparcsoportokra (iparágakra, üzemágakra) való felosztásakor figyelembe kell venni minden ág— speciális sajátosságait- Az egyes iparcsoportok (iparágak) vagy üzemágak'elválasztásánál alapvető ismérvnek társadalmi-gazdasági jelentőségüket és a társadalmi újratermelés rendszerében elfoglalt aránylagos súlyukat kell tekintenünk. Nyilvánvaló, hogy a további osztályozás alapja nem lehet egyetlen ismérv, hanem az ismérvek rendszerére van szükség.

" 6. Az osztályozásnak figyelembe kell vennie a termelés közbülső típu—

sait, a vállalatok vegyes jellegét stb. Számitásba kell venni, hogy az egysé—

ges osztályozás nem tarthat igényt arra, hogy az összes alapvető statisztikai mutatoszámokat alcsoportonkent részletezve dolgozzák fel (különösen a mezőgazdaságban), de azt minden esetre biztosítani kell hoggy a termelésre és a munkaerő felhasználására vonatkozó mutatószámokat az anyagi terme—

lési ágak minden alcsoportjában megkaphassuk.

7. Az osztályozásnak összhangban kell lennie az érvényben levő szám—

viteli és beszámolási rendszerrel. Az egységes osztályozás, természetesen;

bizonyos módosításokat tesz szükségessé a statisztikai adatok feldolgozási rendjében, de nem okoz jelentős változásokat az elsődleges nyílvántartás- ban vagy a vállalatok és intézmények beszámolóiban

Az osztályozási munka következő szakaszában össze kell állítani az ipar—

csoportok (iparágak, üzemágak) vagy vállalat és intézménycsoportok nomenklatúráját.

A népgazdasági ágak és a társadalmi tevékenységi területek osztályozá—

sának egyik lehetséges változataként szolgálhat az alább javasolt általános séma:

]. Párt- és államigazgatás: ( államapparátus;

pártapparátus.

II. Anyagi javak termelése;

ipar;

mezőgazdaság;

erdőgazdaság;

építőipar;

teherszállítás: vasúti vizi gépkocsi és fogatolt járműszállitae;

távtközl és (a termel ést kiszolgáló részében);

egyéb ágak

III. Hitel; elosztás; forgalom:

hitel és biztosítás;

ellátás;

begyűjtés áruforgalom;

-'közétkeztefés.

446 " ; * mum

! V. Szolgáltatások:

személyszállítás;

távközlés (részben);

lakás és ilcözséggazdaság;

kulturális-jóléti vállalatok.

V. Kultúra és egészse'gvédelem:

tudomány;

közoktatás;

művészet és irodalom;

egészségvédelem.

VI. Társadalmi szervezetek:

Komszomol (a Szovjetunió Lenini ,Komm-mnistai Ifjúsági Szövetsége);

szakszervezetek;

egyéb társadalmi szervezetek (önkéntes társaságok, szövetkezeti Szervezetek).

VII. Honvédelem.

VIII. Egyéb ágak.

IX. Háztarlás.

Az ágak osztályozását összekapcSolják a vállalatok (gazdaságok) tár—

sadalmi—gazdasági tipusok szerinti osztályozásával: állami vállalatok, kol—

hozok és szövetkezetek, a kolhozparasztok háztáji gazdasága, a munkások és alkalmazottak kisegítő gazdasága, az egyénileg gazdálkodó parasztok és kisiparosok kis magángazdaságai. '

Számos más sémától eltérően tervezetünkben első helyen van a ,,Párt és államigazgatás" c. fejezet. A kapitalista állammal ellentétben a Szovjet—

állam a népgazdaság vezető ereje. A társadalom fejlődése gazdasági tör—

vényeinek tudományos megismerése alapján a népgazdaság valamennyi ágának tevékenységét az állam tervezi és irányítja. Mind az államappará- tus, mind az egész szocialista társadalom szervező tevékenységének vezető—

ereje a kommunista párt. A szocialista haza védelme a szocialista állam funkciói közé tartozik. A honvédelem szerveinek azonban különlegessajá—

tosságaik vannak, ami lehetővé teszi, hogy külön ágnak tekintsük őket.

Az osztályozásban a központi helyet természetesen az anyagi javak termelésének területe foglalja el.

A társadalmi munka a termelési folyamat során a természet anyagait társadalmi termékké alakítja át. Egyes ágak közvetlen kapcsolatban vannak ' a természeti kincsekkel. Ide tartozik: jelentős részében a mezőgazdaság, a vadászat, a halászat és a kitermelő ipar; a többi ágak olyan tárgyakat mun—

kálnak meg, amelyekben már munka testesült meg. Ilyenek a feldolgozó ipar ágai: a kohászat, amely az ércet dolgozza fel, az élelmiszeripar, amelyben például a cukorrépát cukorrá dolgozzák fel, a vegyipar, amely a burgonyát és a ként gumivá dolgozza fel stb.

A termelésben igen nagy jelentősége van a szállításnak. A szállítás segítségével az egymástól száz és ezer kilométerre fekvő tárgyak egy ter- melési folyamatban egyesülnek. Igy például az urali vaskohászati üzemek szibériai szénnel dolgoznak, az ország központi részében levő textilgyárak

középázsiai gyapotot dolgoznak fel. A feldolgozás során nyert termékeket,

akár édesipari készitményről, akár ruháról van szó, nem tekinthetjük elfo—

A NEPGAZDASÁGI AGAK OSZTALYOZASA 447' _gyasztható készterméknek, amíg a gyár raktáraiban hevernek, hanem csak

akkor, amikor a szállítás eljuttatja azokat a fogyasztóhoz.

A népgazdasági ágakat (ipart, mezőgazdaságot stb.) igen gyakran telj esen elkülönült ágaknak tekintik A valóságban ezek amint ez az előző fejtegetésekből is látható, szoros kapcsolatban vannak egymással és az egy- séges társadalmi termelés részeit alkotják.

Az osztályozásunkban az erdőgazdaság önálló ágként szerepel. Ez az ág számos olyan isméerel rendelkezik, amely a mezőgazdasághoz, ponto sabban a növénytermesztéshez kapcsolja. Mindkétesetben növényeket ter—

mesztenek és ápolnak. Mégis ennek az ágnak különleges szerepe van a tár—

sadalmi újratermelés folyamatában. Mig a növénytermesztés során főként a lakosság közvetlen fogyasztását szolgáló termékeket termelnek, addig az erdőgazdaság célja olyan életfeltételek fenntartása a növényzet számára, amelyek biztosítják azt, hogy az erdők teljesíthessék a nedvesség szabályo- zásával, a levegő megtisztításával stb. kapcsolatos funkcióikat. Másrészről az erdőgazdaság célja, hogy megteremtse az ipar és az építőipar számára nyersanyagforrásul szolgáló fa normális újratermelésének feltételeit. Amig az erdőtelepítés az országban jelentéktelen volt, mellőzni lehetett elkülöní—

tését és más ágakkal például a mezőgazdasággal kapcsolták egybe. Mint' hogy azonban az erdőgazdaság a sztálini természetátalakító tervnek meg- felelően nagyobb jelentőséghez jut célszerű független ággá nyilvánítani

A tervezésben és a számvitelben nem sorolják az egész szállítást a ter- melés területéhez. Azt tartják, —— és ez elméletileg eléggé indokolt —— hogy csak a teherszállítást kell termelésnek tekinteni.

Ugyanez vonatkozik a távközlésre: a postára, a távíróra, a telefonra és rádióra. A távközlés egyrészt termelési funkciókat teljesít, másrészt a nem termelő intézményeket és a lakosság szükségleteit szolgálja. A minisztériu—

mok és trösztök például csak a távközlés messzeágazó hálózata segítsé- gével irányíthatják vállalataikat. Ennélfogva a távközlést részben termelő ágnak kell tekintenünk.

A népgazdaság egész társadalmi termelése tehát akövetkező alapvető ágakra oszlik:

ipar;

mezőgazdaság;

erdőgazdaság;

építőipar (mint az ipar különleges formája);

teherszállítás;

távközlés (a termelést szolgáló részében);

egyéb ágak.

Külön kell megvizsgálnunk a kereskedelem kérdését. A kereskedelem egyes funkciói a termék előállításának befejezését jelentik, például: a cso- magolás, a kiszerelés és azok a műveletek, amelyek olyan formát adnak az árunak, hogy az alkalmassávváljék a közvetlen fogyasztásra A kapitalista

kereskedelemre nézve ezek a formák nem lényegbevágók. A marxista— leni—

nista gazdaságelmélet szerint itt történik a termelési folyamatban létrehozott . érték realizálása.

A kapitalista kereskedelemben rendkívül jelentős szerepük van a tiszta forgalmi költségeknek, amelyeket semmiesetre sem szabad a termelésnek a kereskedelem területén való befejezése folyamatával közvetlen kapcsolatban

levőnek tekinteni. Idetartozik, például, a reklám. A kapitalista kereskedelmet

TJPUHPPONT'

448 ; — RJABUSKIN '

a spekuláció és az áruk ismételt továbbadása jellemzi, amelynek nemcsak a termelési folyamathoz, hanem az árunak a fogyasztóhoz való eljuttatása

folyamatához sincs semmi köze. llymódon tehát a kapitalista társadalomban

a kereskedelem jelentős mértékben kivülesik az anyagi termelés területén.

A szovjet kereskedelem egészen más jellegű. Ebben a termelési jellegü _ funkciók aránylagos súlya sokkal nagyobb, és megfordítva, a ,,tiszta" for—

galmi költségek (amelyek ráadásul más természetűek) összehasonlíthatatla- nul kisebb szerepet játszanak. A kereskedelem befejezi a szállítás funkcióit a termékeknek *a fogyasztóhoz való eljuttatása terén. Ezekből a meggondolá- sokból kiindulva a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala összesítő sta—

tisztikai munkáiban a kereskedelmet az anyagi termelés területéhez sorolja.

_ Ennek az érvelésnek a jelentőségét elismerve, egyúttal rá kell mutat- nunk arra, hogy a szovjet kereskedelem legfőbb gazdasági funkciója mégis az áruknak a fogyasztóhoz való eljuttatása. S ha azt a körülménytis figye—

lembe vesszük, hogy a kereskedelemnek az anyagi termelés területéhez való sorolása esetében az anyagi termelésben foglalkoztatott személyek munka- termelékenységének összesített mutatószámát ezáltal a kapitalista orszá—

gokkal szemben mesterségesen csökkentjük, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a kereskedelmet (áruforgalmat) célszerű volna néhány más ággal együtt a társadalmi tevékenység önálló területeként különválasztani.

A közétkeztetés egyes kifejezetten termelési funkciókat is végez. A köz—

étkeztetési vállalatok sajátossága azonban abban van, hogy egyszersmind kereskedelmi vállalatok is, mert nemcsak sajáttermékeiknek, hanem az egész kereskedelmi hálózattal együtt más árucikkeknek eladásával is foglalkoz—

nak. Ezért a közétkeztetést közvetlenül a kereskedelemhez csatolhatjuk.

A begyűjtést és az ellátást, a kereskedelemmel együtt, a termékelosztás és forgalom formáinak tekinthetjük a szocialista gazdaságban.

A szolgáltatások területéhez tartozik:

]. az utasszállítás;

2. a távközlés (a lakosságot kiszolgáló részében);

3. a kulturális-jóléti vállalatok;

4. a lakás- és községga'zdaság.

A három fő terület — a termelés, az elosztás és forgalom és a szolgál—

tatások területe —— együttesen alkotja a társadalom gazdaságát. Ezt követi a kultúra, a tudomány, a közoktatás és egészségvédelem terén felmerülő társadalmi szükségletek kielégítése. Ide tartoznak a különböző kulturális és egészségügyi vállalatok. Ezen a területen is azonban tisztán gazdasági jel- legü tevékenységi formák vannak.

A Szovjetunióban a közoktatás ága magában foglalja a főiskolák, tech- nikumok, iskolák gazdaságát; az egészségvédelemhez pedig a kórházak, labo—

ratóriumok, gyógyfürdők különböző gazdasága tartozik. Mindkét ághoz különböző termelő vállalatok, műhelyek, mezőgazdasági vállalatok stb. tar—

toznak. E segédvállalatok nagy részét a szovjet statisztika aránylag könnyen elválaszthatja az alapvető vállalatoktól és csoportosíthatja a termelés terü—

letének megfelelő ágai szerint.

A segédvállalatok és tevékenységi fajták bizonyos részét azonban nem lehet e terület alapvető tevékenységétől elválasztani. Az egészségvédelem, a művészet és egyéb ágak szoros kapcsolatban vannak a szolgáltatások terü- letével.

Néhány ág jellegét illetően még ma is viták vannak, hogy miért kell azokat az egyéb ágakhoz sorolni. Ide tartoznak például a kiadóvállalatok;

A NÉPGAZDA—SAGI AGAK OSZTALYOZASA _ ' 449

a kiadóvállalatoktól el kell választani a nyomdákat, amelyek jellegüket tekintve alig különböznek a többi ipari vállalatoktól, miért is ez utóbbiak a szovjet gyakorlatban az ipari számbavétel keretébe tartoznak. A nyomdai munkákon kívül a kiadóvállalatok munkája magában foglalja a kéziratok, cikkek és tudósítások előkészítésének folyamatát, amely az írók, szakírók, szerkesztők, korrektorok stb. munkájával kapcsolatos. Az a kérdés, hogy a kiadóvállalatok munkájának ezt a részét a termelés területéhez kell-e számí—

tani —— vitás.

A népgazdasági ágak és társadalmi tevékenységi területek osztályozását meghatározva, hangsúlyozzuk a társadalmi munkamegosztás történelmi jel- legét. A munkának minden társadalmi-gazdasági alakulatban meghatározott társadalmi formája van. A kapitalistatársadalomban a munka folyamata a termelési eszközöktől megfosztott munkások kizsákmányolásán alapszik.

A szocialista társadalomban viszont a termelés társadalmasított eszközeivel rendelkezö, szabad termelő munkáját látjuk Amint azonban erre már rá—

mutattunk, a munka megszervezésének alapvető társadalmi formája mellett vannak különböző közbülső és elavult formák is, amelyek fennmaradtak:

a) a kis parasztgazdaság; b) az egyéni kisipar; c) a háztartás területe

A kis parasztgazdaság a piacon keresztül kapcsolatban van a gazdaság más ágaival, termékei áruként kerülnek a piacra, ezért a kis parasztgazda—

ságnak társadalmi jellege van: ugyanez vonatkozik a kisiparra. Bonyolul—

tabb jellege van a nem árutermelő kisgazdaság termelésének. Ez nincs tel—

jesen bekapcsolva a társadalmi termelés területébe, de termelése potenciá- lisan mindenkor átalakulhat áruwtermeléssé. Ami a háztartást illeti, ennek termelése nagyrészben kívül esik a társadalmi termelés határain. Míg a kis parasztgazdaság és a kisipar termelését, a megfelelő ágakhoz sorolva őket, az egész társadalmi termeléssel együtt vizsgálhatjuk, addig a fogyasztó háztartásokat jobb önállló tételkent kimutatni, különválasztva a háztartás ban dolgozó nők munkáját, a burzsoa társadalomban pedig —— a háztartási alkalmazottak munkáját

A szocialista mezőgazdaságban mint a társadalmi termelés kiegészí- tését külön ágnak kell tekinteni a kolhozparasztok háztáji gazdaságát és a

munkások és alkalmazottak kisegítő gazdaságát.

A háztartás termeléséhez a szó tágabb jelentésében hozzátartozik az (ételek elkészítése, a kenyérsütés (ha otthon történik), a ruha és lábbeli varrás, a bogyós gyümölcsök gyűjtése és a gombaszedés, az önálló ia— és

"tüziiakitermelés, a saját fogyasztásra történő halászat stb.

A szovjet statisztikai gyakorlatban a háztartási termelést a szó szű—

kebb értelmében az ételek elkészítése és a kenyérsüte's nélkül értik.

A kolhozparasztok háztáji gazdaságai és az egyénileg gazdálkodó pa- rasztok gazdaságai (a vetés és állattenyésztés tekintetében) nem tartoznak ,a háztartáshoz. Ugyanígy az otthon dolgozó iparosok gazdaságát (lábbeli , varrás, ruhajavítás, háztartási tárgyak javítása) éppúgy nem sorolhatjuk a háztartási termeléshez. Következésképpen az utóbbin csupán a fogyasztó háztartást értjük amelynek célja a család szükségleteinek kielégítése es csak egyes esetekben (amelyeket gyakorlatilag nem lehet számbavenni) a 'termékeladás vagy idegenek számára szolgáltatások végzése.

Vizsgáljuk meg most az ágaknak a statisztikai anyag feldolgozása során alkalmazott osztályozását. A lakosságra vonatkozó adatok feldolgo- 'zásakor, illletve a munkaerőiorrások jellemzésekor a legteljesebb és legrend-

450. — A) mmm *

szeresebb osztályozásra van szükség. Éppen ezekben az esetekben a társa—

dalmi tevékenységnek valamennyi, vagy majdnem valamennyi többé vagy

kevésbbé fontos ágát ki kell mutatni. Az ágaknak az 1939. évi kössz—szövet—

ségi népszámlálás anyagának feldolgozásához készitett osztályozását, egy—

szerűen ,,A népgazdasági és foglalkozási ágak nomenklatú—rájának" nevez-—

ték el. Ez a valóságban, természetesen, a szokásos osztályozás, de az ágak

egész sorát egyesítő népgazdasági területek különválasztása nélkül, olyan

osztályozás, amely tömörebb, mint amilyenre a népgazdaság elemzéséhez szükség van. Ezzel az osztályozással együtt az ágon belüli osztályozástl'ís kidolgozták, amelyet ,,Az iparv'(üzem-) ágak és foglalkozási ágak nomenkla—

túrájának" neveztek el.

Alább ismertetjük mind a két nomenklatúrát.

I. Az 1939. évi Össz-szövetségi népszámlálás anyagának feldolgozása— '

kor külön kimutatott népgazdasági és foglalkozási ágak nomenklatúrája.

Mezőgazdaság. !

A Ipar.

Erdőgazdaság.

Építőipatr.

Szállítás és távközlés.

Kereskedelem, begyűjtés és közétkeztetés.

Lakás- és közse'ggatzdaság, Közoktatás.

Egészségvédelem.

lO. Állami intézmények, párt és társadalmi szervezetek.

ll. A népgazdasági ágak között fel nem osztott és pontosan meg nem határon

zott ágak. , ! u * f ;'

599071???ow

II. Az 1939. évi Össz-szovetsegi népszámlálás feldolgozásakor kimuta—

tott ipar- (üzem-) ágak és foglalkozási ágak nomenklatúrája.

l . MEZÖGAZDASÁG

Szovhozok.

Gép— és traktorállomásoík.

Kolhozok.

Ipari-mezőgazdasági (vegyes) kolhozok.

Az állami, szövetkezeti és más társadalmi szervezetek egyéb mezőgazdasági

vállalatai. ——

6. A munkások, alkalmazottak és kisiparosok kisegítő gazdaságai.

7. A mezőgazdaságot szolgáló vállalatok, intézmények és trösztök, 8. Egyéni gazdaságok.1

mewmr

W

11. !PAR

9. Villanyiele'pek.

IO. Köszénbárnyászat.

l l. Áfsványola—jkitermelés.

12. Tőzeg— és olajpalalkitetr'melés.

13. Ércbányászati

14. Básnyavegyésze-t. ,

15. Ásványi anyagok kitermelése az építőipar számára és egyéb nem fémes ásva- x nyok bányászata.

16. Kohászat.

17. Gépgyártás és fémfeldolgozás.

1Az egyéni gazdaságot (a lakosság társadalmi csoportok szerinti felosztásának megfelelően):

különválasztja'k a munkások, alkalmazottak és iparosok kisegítő gazdasagaitol.

A NEPGAZDASAGI AGAK OSZTÁLYOZASA 4513—

18. Vegyipar (beleértve a tüzelőanyag-feldolgozó ipart).

19. Gumi— és azbesztipar.

20. Ásványi építőanyagok gyártásra.

21. üveg-, porcelátn- és tajansziepar.

22. Faifeldolgozóipar.

23. Cel'lul—ozie- és papíripar.

24. Sokszorosító ipar.

25. Textilipiain 26. Kötvsznövőipatr.

27. Koníekcióipár.

28. Bőr-, lábbeli- és szőrmeiipar.

29. Dohány- és mahmkaipatr.

30. Hatlipar.

31 Egyéb élelmiszer.

32. Vadászat.

33. Egyéb iparágak.

34. Az állami és szovetkezeti ipiái't irányító és kiszo' gáló apparátus (kivéve a! nép- biztosságokat és a végrehajxtóbizottságok a szovjetek? és az ipari szövetkezetek központtr

és területi szervezeteinek osztályait).

IH. ERDÖGAZDASAG

35. Eirdőviédelem és erdőtelepítés. — 36. Faikitermelés és tatutajozás, IV. EPITÖIPAR

37. Építőipari váll alattuk és szervezetek; a házi kezelésben végzett építkezés; egyéni—

építkezés

V. KÖZLEKEDÉS ÉS TAVKOZLES

38 Vasúti száll ítás. _____

39 Vízi szállítás.

40. Közhasználatú gépesített személyszállítás (földalatti vasút, villamos, trolleyw—

busz, autóbugsz taxi).

41. A szállítás egyéb nemei.

42. Távközlés (posta, távíró, telefon és rádió).

VI. KERESKEDELEM, BEGYUJTES Es KOZETKEZTETÉS 43 Kereskedelmi válla latok és intézmények.

44. A mezőgazdasági termékeket és a mezőgazdasági nyersam ágot begyűjtő válla tatok és intézmények

45. Közétkeztetési válilalátok és intézmények.

vm. KÖZOKTATAS, TUDOMÁNY, MUVESZET, SAJTO 46. Szállodák, parasztok háza, lk-olhiozpairásztok háza.

47. Fürdők, mosodák, todtrászműtielyek, 48. hakásgazdaság.

49. Közművek és egyéb községgazdaság.

Vlll. KÖZOKTATAS, TUDOMÁNY,-MUVESZET, SAJTÓ 50. Egyetemek és főiskolák.

51. Középfokú speciális tanintézetek (technikum—ok, szakiskolák, iskolák).

52. Általános iskolák, közép-, nem teljes középiskolák és elemi iskolák, 53. Egyét) tanintézetek és tanfolyamok.

54. Intézmények az ískolaköteles koron aluliak részére.

55. Politikaiés kulturális jellegű közművelődési intézmények.

56. Irodalom, sajtó, könyvkiadás. _ i-

57. Művészet.

58. Tudományos kutatóintézetek (az egészségvédelmi tudományos kutatóintézetek;

kivételével) .

m

lX. EGÉSZSÉGVEDELEM

59. Egészségügyi és szülészeti intézmények, megelőző- és gyógyi-n—tézetek;

60. Bölcsődék. '

61. Szanatóriumok, fürdőhelyek, üdülők.

62. Sporttelepek, vízisporttelepek és egyéb sportintézmények és szervezetek.

68. Egészségügyi tudományos kutatóintézetek. ' 64. Egyéb egészségvédelmi intézetek.

x. ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK. PÁRT— ES TÁRSADALMI SZERVEZETEK

65. Allami intézmények (a biztosító és hitelintézetek kivételével).

66. Biztosító- és hitelintézetek.

67. Szövetkezeti intézetek.

68. A párt társadalmi szervezetei és intézményei.

XX. NÉPGAZDASAGI AGAK SZERINT FEL NEM OSZTO'IT ÉS PONTOSAN MEG NEM- JELÖLT — ,___

INTÉZMÉNYEK %

69. Azok az intézmények és vállalatok, amelye—k atterni ágak egyikéhez sem tartoz- nak, valamint a. pontosan meg nem jelölt vállalatok és intézmények. ,

Az ágak első nomenklatűrájával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy annak számos jó oldala van. A népgazdasági területek pontos elhatárolásá— _ v nak hiánya azonban pontatlanná teszi magát az ágak felépítését. Igy pél—

dául a szállítás és távközlés egyesíti a teher- és személyszállítást, azaz a termelést és a szolgáltatást. A második, teljesebb nomenklatúra sem hatá- rolja el ezeket a területeket. A biztosító— és hitelintézeteket, valamint a szö—

vetkezeti egyesüléseket az ,,Állami intézmények, párt- és társadalmi szer-

vezetek" eímű ághoz sorolja. A b—iztositó— és hitelintézetek a valóságban tisz—

tán gazdasági funkciókat végeznek, s ezért más gazdasági jellegű intézmé—

nyekkel és szervezetekkel együtt kell vizsgálnunk őket. Az ágak sorrendje is vitatható. A népgazdaság fejlődését irányító állami és pártintézményeket _ az osztályozás élén és nem az utolsóelőtti helyen kellett volna említeni.

Feltűnő, hogy az xosztályozásban a háztartás egyáltalán nem szerepel.

Éppen a népszámlálási adatok feldolgozásánál ennek a tételnek igen nagy jelentősége van az egész munkaképes lakosságra vonatkozó végső adatok , mérlegének összeállítása, a munkaerőforrások pontos meghatározása stb.

(szempontjából. -

Az ágak többé-kevésbbé részletes osztályozását a munkaügyi statisztika is kidolgozta. Ezt a jegyzeket azonbanle'nyegében még több joggal nevez—

hettük volna pusztán az ágak nomenklatúrájának, minthogy az ágak cso—

portosítását egyáltalán nem tartalmazza. Alább ismertetjük azt a nomen- 'klatúrát, amelyet 1949-ben a munkások és alkalmazottak létszáma és bér-

alapja számbavételének ellenőrzése során alkalmaztak. Ezidőszerint minden

évben tart-anak ilyen ellenőrzést.

NÉPGAZDASÁGI AGAK '

l. Ipar,

2, Építési és szerelési munkák.

3. Fő—(generál-Havitás.

4. Mlélvfúrás.

5. Szovhozok és egyéb mezőgazdasági vállalatok.

6. Gép-Wés traktorállomások.

A NEPGAZDASÁGI AGAK OSZTÁLYOZASA 453

7. Endővédő állomások.

8. Erdőgazdaság.

9. Vasúti szállítás.

10. Vizi szállítás.

ll. Gépkocsi- és egyéb szállítás, 'ki— és berakodási munkák.

12. Távközlés.

13. Kommunális vállalatok és'lalkáslgiazdaság.

14. Kereskedelem. - 15. Begyüjtés.

16. Termelési ellátás.

17. Köze'nklezt-etés.

18. Biztositó- és hitelintézetek.

19. Tudományos kutatóintézetek.

20. Káderképző tanintézetek.

21. Elemi, hétéves és középiskolák.

22. Felnőttek elemi olktatása.

23. Intézmények az iskolakötelels koron aluliak részére.

24. Egyéb törmegiclktatási intézmé-nyek.

25. Politikai oktatási intézmények.

26. Színházak és szórakoztató intézmények.

27. Irodalom, sajtó, könyvkiadás.

28. Egészségvédelem.

29. A Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok központi állami inézményei.

30. A területi és határterületi állami intézmények. ' 31. A körzeti, kerületi, városi állami intézmények.

32. A falusi és települési Szovjet—ek.

33. T—rösztök, irodák és más önálló elszámolású szervezeteik.

34. Bíróságok, egyéb intézmények és társadalmi szervezeteik. a 35. Egyéb ágak.

Ezenkívül:

az ipari és nem ipari jellegű szövetkezetek *arteljei és a rokkantak szövetkezetet.

E nomenklatúra sajátossága elaprózottságán kívül, hogy néhány vegyes ágat önálló tételként határol el. Ilyenek például: a generáljavítás, a mély- íúrás, az erdővédö—állomások. Az állami intézmények központi és helyi intéz—

ményekre oszlanak. A séma egyes megnevezései igen homályosak. A ,,Gép—

kocsi— és egyéb szállítás" cimű fejezetbe — nem tudni miért — felveszi a ki- és berakodási munkákat is. Nem állapítható meg, hogy általában a ki- és berakodási munkákról van-e szó, avagy csupán közvetlenül a gépkocsi- szállitással kapcsolatos munkálatokról. Utóbbi esetben fel kell tételeznünk, hogy a vasúti és vízi szállítással kapcsolatos ki- és berakodási munkálatokat a megfelelő ágak foglalják magukban. A nomenklatúrában külön tételként mutatják ki a trösztöket, irodákat és az egyéb önálló elszámolású szerve—

zeteket. Erről alább még részletesebben szólunk. Mindenesetre úgy gondol—

juk, hogy ha ipari, kereskedelmi stb. ágak intézményeiről van szó, teljesen V-célszerűtlen elszakítani ezeket a megfelelő ágaktól. Különös a különböző

szövetkezetek arteljeinek elkülönítése is. * (

Egyáltalában a szövetkezeti szervezetek és vállalatok száma, a gazda—

ságok társadalmi—gazdasági típusainak jellemzése szempontjából, igen fon—

tos mutatószám. Ebben az esetben azonban illogikus megfeledkezni a szö- vetkezeti kereskedelemről. Ezenkívül az ági és a társadalmi-gazdasági tago—

2 Statisztikai Szemle —— 6—1

lást kombinálni kell .és nem szabad őket egymással szembeállítanunk. Az: 1

ipari és erdőipari szövetkezeteknek, valamint a rokkantak szövetkezeteinek egész tevékenysége nem sorolható az iparhoz. Az ilyen szövetkezetek Vállala—n V tainak egy része szolgáltatást végez.

Mint az előző sémában, ebben a nómenklatúrában sincs elválasztva a teher- és személyszállítás, amit természetesen, a komoly gyakorlati nehéz——

ségek idéztek elő, mert a műszaki személyzet jelentős része és a teher— és;

személyforgalom kiszolgálásának folyamata oszthatatlan egészet alkot A háztartás teljesen kívülesik a munkaügyi statisztika megfigyelésének terü-' létéről.

A közigazgatási statisztikafés a káder-statisztika szintén rendelkezik az ágak általános sémájával. Ezzel nem foglalkozunk, csak megjegyezzük,, hogy ebben önálló ágként szerepel a geológiai kutatómunka — ami más osztályozásokban nem fordul elő —— és a tervező intézetek. Arra vonatko— X zóan, hogy a geológiai kutatómunkát önálló tételként kell-e szerepeltetni, —— _ Vannak ,,pozitív" és ,,negatív" érvek. Mindenesetre a mi sémánkban az' egyéb ágak között ez az ág is helyet kaphat, ha célszerűtlen és gyakorlati—w _ lag kivihetetlen volna, hogy ezt a tevékenységet azokhoz az ágakhoz sorol—

juk, amelyeket szolgál (ipar, építőipar stb.). Ami a tervező intézeteket illeti,;

ezeket ————vvéleme'nyiink szerint '*— azokkal az ágakkal együtt kelivizsgál-— , * nunk,-amelyek részére a terveket készítik, például az építési tervező irodá—í

kat az építőiparhoz kell sorolnunk stb. ' '

3. Az ágak elhatárolásának problémái

Az ágak osztályozásának gyakorlati megoldásánál elsősorban azt kelti ' megállapítanunk, hogy az egyes ágak milyen elemekből tevődnek össze, mit kell az ág fő ismérveinek tekintenünk. A következő kérdés az ágak elhatá—

rolása. E kérdés megoldásától függ az egyes ágakat jellemző számos gazda- sági mutatószám nagysága. Az alapok, a termékek és a nemzeti jövedelem- ágak szerinti megoszlásának mutatószámai attól függően különböznek egy-.

mástól, hogy milyen az ágak elhatárolása.-

Teljesen helytelen volna az ágak felosztásának alapjául az illetékességi hovatartozást venni, minthogy számos minisztérium és, főhatóság igen bonyolult és sokoldalú gazdasági tevékenységet folytat, amelyek közvetle- nül a népgazdaság különféle ágaival függenek össze: A Begyiíjtési minisz—

térium például, főtevékenységén —— a' mezőgazdasági termékek begyűjtésé—

nek szervezésén — kívül, a mezőgazdasági nyersanyagok elsődleges feldol—

gozásával foglalkozó hatalmas iparral rendelkezik. Nagyszámú kisebb és közepes iparvállalat tartozik a Kereskedelmi minisztériumhoz. Számos ipari

minisztérium mezőgazdasági segédüzemmel rendelkezik, kereskedelmi szer—.

vezetein és munkásellátó osztályain keresztül kereskedelmi tevékenységet folytat stb. Közismert a Közlekedési minisztérium gazdaságának rendkívüli sokoldalúsága, hatalmas ipari vállalatai (javító műhelyei), iskolái, polikli—r 'níkái stb. is vannak.

Majdnem ugyanilyen nehézségekkel találkozunk abban az esetben is,.

ha nem a minisztériumot vagy főhatóságot, hanem az egyes adminisztrativ- gazdasági szervezetet vesszük alapul. A trösztök, irodák, kereskedelmi szer—

vezetek (Torg-ok) gyakran a különböző vállalatok egész kombinátjait alkot——

A NEPGAZDASAGI AGAK OSZTÁLYOZASA ,

455

ják. így például a Kereskedelmi minisztérium szervezeteinek munkájára vonatkozó beszámolóban a következő gazdasági ágak szerepelnek: igazga- tás, kiskereskedelmi és raktárhálózat, nagykereskedelmi raktárak és bázisok, közétkeztetési vállalatok, gépkocsiszállítás, szekérfuvarozás, zöldségtárolás, iparvállalatok, mezőgazdasági vállalatok, begyűjtő hálózat, fakitermelés, tanintézetek, építkezési munkák, generáljavitás és karbantartás.

Ily módon a kifejtettekből következik, hogy az ágak csoportosításánál a vállalat, az intézmény népgazdasági tevékenységéből kindulva alapul az alsó szervezeteket kell vennünk. Az ág fogalmát ilyen értelemben is hatá- rozzuk meg. Még ebben az esetben sem hárítottunk el minden nehézséget.

Valamely ipari vagy mezőgazdasági vállalatot vizsgálva azt látjuk, hogy azt a segéd és kisegítő vállalatok hálózata veszi körül. A szovhozban az alapvető mezőgazdasági termelésen kivül, lehetnek iparvállalatok (malmok, kovácsműhelyek), fodrászműhelyek, fürdők, klubok és mozik. A nagyobb iparvállalatoknak vannak kereskedelmi szervezeteik, például: munkásellátó—

osztályaik, amelyek viszont kereskedelmi vállalatokkal, éttermekkel stb. ren—

delkeznek. Ezenkívül van épitővállalatuk, vannak üdülőik stb. A szana-r tóriumok mellett lehetnek tejgazdaságok és kertészetek. Abban az esetben,, ha minden ilyen kisegítő vállalatnak külön könyvelési mérlege és bizonyos szervezeti-gazdasági önállósága van, tevékenységét az alapvető vállalat tevékenységétől nem nehéz különválasztani. Ha azonban kis és törpe segéd-' üzemekről van szó, akkor elhatárolásuk kétségtelenül jelentős nehézségekbe ütközik.

,,

Az alapvető vállalat beszámolójelentése az ági ismérvet rendszerint magában foglalja. A vállalat munkaügyi beszámolójelentése például az ágak részletezése szerint van felépítve. A termelés mutatószámait természetesen szintén az ágak szerint részletezve adják meg. Viszont például, a nem ipari jellegű minisztériumok kisebb iparvállalatainak nincs külön beszámoló- jelentésük, ehelyett megszervezték évenként megismétlődő összeírásukat.

Rosszabbul áll a dolog néhány más mutatószámmal (például az állóalapok mutatószámaival). Nincs eléggé kidolgozva a statisztikai mutatószámok egész rendszerében az ágak szerinti pontos felosztás kérdése. Nem megbíz- ható nc'hány mutatószám tökéletes összehasonlíthatósága sem. Következőleg még számos megoldatlan feladat áll a statisztika előtt, hogy a megfelelő adatokkal biztosítsa a népgazdaságnak ágak szerinti részletezésben való

elemzését. '

Az ágak elhatárolásának problémája nemcsak azért nehéz, mert az ág elsődleges elemét különválasztani bonyolult dolog, hanem azért is, mert az egyes vállalatokban a különböző ágaknak megfelelő különféle tevékenységek fonódnak össze. Ez az összefonódás az egész minisztérium vagy főhatóság méretét tekintve viszont rendszerint forditott jelenséggel jár —— önálló válla—

latok-alakulnak és különülnek el.

Egyrészt a szállítás, másrészt az ipar vagy a mezőgazdaság között el- szakíthatatlan kapcsolat áll fenn. Az iparvállalatban úgynevezett üzemen—

belüli szállítás van; természetes oldalát tekintve ez ugyanolyan szállítás,

mint az üzemen kívüli szállítás, bár a gőzmozdonyok az üzemen belül rend- szerint kisteljesítményüek, a pálya pedig keskeny nyomtávú. Ennek azonban

—_ nincs semmi lényeges jelentősége. És mégis az üzemenbelüli szállítás az iparághoz és nem a szállításhoz tartoZik. Nyilvánvaló, hogy e megállapítás alapjául —— ha az ágak elhatárolásáról beszélünk —— a termelési-gazdasági tevékenység szolgál. Az iizemenbelüli szállítás elszakíthatatlan része bár—

2*

456 ' ' _ _ wannak!!! ,

mely termelési ciklusnak, és a termékek mozgatásával járó tevékenység nincs elkülönítve azok termelésétől. Ellenkező álláspontra helyezkedve, vagyis, ha a természetes-technikai ismérveket vennénk alapul, képtelen ered-- ményhez jutnánk, minthogy akkor a termék minden mechanikai mozgatását, például az alkatrészek emelődaruval való továbbítását a műhelyen belül, a szállítás népgazdasági értelemben vett egyik fajtájának tekintenénk.

Valamivel bonyolultabb az üzemenkivüli szállítási tevékenység kér—

dése. A vasúti fővonaltól a gyár területéig vezető iparvágányok a vasúti szállításgmint ág, szállítóeszközeinek természetes folytatása; Gazdasági- szervezési sajátosságaik azonban különbözők lehetnek: vagy a megfelelő _ iparvállalathoz, vagy a Közlekedési minisztériumhoz tartoznak. Ennek alap- , — ján hovasorolásuk kérdése gyakorlatilag megoldódott.

Adott esetben a kérdés elméleti megoldása eltérhet a gyakorlattól. Szá—

mos kisipari vállalat, kolhoz stb. rendelkezik egy—két gépkocsival, amelyek azonban nem alkotnak önálló gépkocsi—gazdaságot —— szállító'vállalatot.

E szállítás tevékenysége szintén közvetlenül egybefolyik a Vállalat alapvető * tevékenységével és aligha lenne célszerű azt önálló ágként elkülöníteni.

A népgazdaságban természetesen meghatározhatjuk (pontosan) a gépkocsik teljes számát, a hozzájuk tartozó munkaerő teljes létszámát, (a gépkocsi-;

vezetőkét pontosan, a rakodómunkásokét stb. pedig már kevésbbé pontosan), a fennmaradó mutatók pedig összefonódnak az alapvető ág egész tevékeny—;

ségével. Ennélfogva a gépkocsiszállítás, mint ág, határainak megállapítása igen erősen befolyásolja majd az ággal kapcsolatos statisztikai mutató— 7 "

számok nagyságát.

A szállítás és az ipar elhatárolásának kérdése még néhány más jelleg- zetes esetben is felmerül. Hova tartozik például a gáznak a gázvezetéken ' való továbbítása? Egyrészt úgy tűnik, hogy ez természetes folytatása a gáz—

gyártás folyamatának, ami viszont nem más, mint a szó legszorosabb értel- mében vett ipar. Másrészt, viszont gazdasági alapelvekből kiindulva, el kell iSmernünk, hogy itt termékszállítási folyamatról van szó. Az a tény, hogy a gázt nem vasúton vagy gépkocsin szállítják gáztartályokban, hanem csöve—

ken nyomják át, a dolog lényegén nem változtat. Ezt a kérdést a Szovjet—

unió Központi Statisztikai Hivatalának módszertani osztálya az 1949. évben ilyen értelemben is oldotta meg. Hasonló a helyzet az olajvezetéken továb—

bított ásványolaj esetében is. Azt jelenti-e ez, hogy bármely esőhálózat, ame-

* lyen keresztül terméket továbbítanak, szállításnak tekinthető? Nem, semmi—

esetre sem. Adott esetben is a kérdéses termelési folyamat szervezési—gazda—

sági sajátossága és gazdasági jelentősége szolgál biztosismérvke'nt az ág

,,önállóságának" eldöntésében. Vegyük erre példának a vízvezetéket. Önma—

gában véve a vízmű az iparvállalatok egyik fajtája. A vizvezetékhálózat

esetről-esetre vagy valamely iparvállalat, vagy a lakás és községgazdaság

vízsziikségletót látja el. A második esetben a községgazdasághoz is sorolják.

Tegyük fel, hogy a vizet nagy távolságra továbbítják és ezért külön műtár- gyakat létesítettek és hogy az egész folyamatot külön gazdasági szervezet irányitja. Az ilyen viztovábbítást a szállítás egyik fajtájának minősítenénk.

Gyakorlatilag így van a fővezetékből elágazó gázvezeték-hálózat esetében is. Ezeket a vezetékeket annak a vállalatnak vagy intézménynek az ágához sorolják, amelyeknek a mérlegén szerepelnek. '

Egyes közgazdászok azt a még továbbmenő javaslatot tették, hogy a villamosenergiának nagyfeszültségű vezetéken valótovábbitását a szállítás -—