Statisztikai Tudományos Jegyzetek. 4. kötet

STATISZTIKAI IRODALMI hanem

1067

Statisztikai Tudományos Jegyzetek.

4. kötet .

(chenie zapiszki po sztatisztike. Tom IV.) Moszkva, 1959. Izd. Akad. Nauk SzSzSzR. 371 p.

A Nemcsinov akadémikus szerkeszté—

sében megjelenő magas, színvonalú, álta—

lában igen értékes munkákat tartalmazó sorozat 4. kötete is gazdag anyagot tar—

talmaz ezúttal a főleg népgazdasági mér—

legek területéről, de más fontos kérdések, így a korrelációszámítás stb. területéről is. A kötetben közzétett 16 tanulmány alapoSabb értékelése túlhaladná ennek az ismertetésnekakereteit, ezért a követ—

kezőkben a tanulmányok néhány olyan vonását emeljük ki, amely a magyar olvasó számára különösen érdekesnek látszik.

Nemcsinov akadémikus ,,A mérlegmód—

szer a gazdaságstatisztikában" c. beve- zető tanulmánya a Nemzetközi Statiszti—

kai Intézet 1957 augusztusában Stock—

holmban megtartott XXX. ülésszakán el—

hangzott előadás anyagát öleli fel.1 Nem—

csinov tanulmánya bevezetőjében a gaz—

daságstatisztikát úgy definiálja, mint a megismerés mérlegmódszerre támaszkodó önálló ágát. A gazdaságstatisztikában al—

kalmazott mérlegmódszerek négy fő sa—

játosságát a következőkben állapítja meg:

1. az összefüggések értékben (pénzben) való számbavétele, 2. a népgazdaság ele- meinek tudományos osztályozása, 3. a ket—

tős oldalú számbavételi módszer alkalma—

zása (minden tétel kétféle aspektusban, mint bevétel és kiadás stb. szerepel), 4.

a kapott mutatószámok gazdasági mat- rixban való felírása.

Nemcsinov tanulmányában foglalkozik a mérlegmódszer kialakításában Francois Ouesnay által elfoglalt szereppel, Mara:- nak és Engelsnek az újratermelési sé- mákra vonatkozó megállapításaival, Le—

ninnek a bővített újratermelésre vonat- kozó tételeivel, a Szovjetunióban az első (az 1923—24. évi) népgazdasági mérleg összeállítása óta a mérlegmódszer terü—

letén bekövetkezett fejlődéssel, _ majd elemzi a Szovjetunióban és egyes tőkés országokban összeállított mérlegek sajá—

tos vonásait. Tanulmányához mellékeli a szovjet népgazdasági mérleg sémája mel- lett az Egyesült Államok 1947. évi ága—

zati kapcsolati mérlegének általa össze—

vont táblázatát, az Egyesült *Királyság 1950. évi ágazati kapcsolati mérlegét és Franciaország 1954. évi összevont gazda—

sági mérlegét.

T. V. Rjabuékin cikkében a szovjet

népgazdasági mérlegek történetének kér—

i A tanulmány részletesebb ismertetését lásd az 1070—1071. oldalon. '

déseivel foglalkozik. Rámutat arra, hogy a fiatal szovjet statisztika ezen a terüle—

ten 10—15 évvel megelőzte a kapitalista országok statisztikáját. Rjabuskin . rész- letesen tárgyalja a Szovjetunió 1923—24.

évi mérlegét, s összevont formában közli a mérleg fő adatait.

Érdekes kísérletet jelentettek a regio—

nális mérlegek összeállítása terén az 1923—24—re és 1924—25—re Ukrajnában kidolgozott népgazdasági mérlegsémák, amelyekhez hasonló mérlegek kidolgozá- sára csak a legutóbbi időben történt ismét kezdeményezés.

Rjabuskin foglalkozik a mérlegekre vonatkozóan Sztrumilin által a harmin—

cas években kifejtett nézetekkel és A. I.

Petrov által az 1928—30. évekre össze—

állított mérlegek sajátosságaival, részle—

tesen bírálva A. I. Petrov nézeteit. Végül Rjabuskin rámutat arra, hogy a külön—

böző mérlegekre javaslatot tevő szerzők gyakran figyelmen kívül hagyták az ősz—

szeállítás gyakorlati statisztikai lehető—

ségeit. ,,Bizonyos fokig ezeket a hiányos- ságokat a tudományos munkásoknak a mérlegekkel kapcsolatos gyakorlati mun—

kától való kényszerű elszakadása okozta, amely még jelenleg sem! szűnt meg. Eb—

ből fakad a mérlegek kérdéseiben gyak—

ran jelentkező ,,teoretizálás", sőt, talán a teoretikus munka némi skolasztikus jel-

lege a 40—50—es években."

A népgazdaság terv—mérlegével foglal—

kozik a kötetben M. Z. Bor tanulmánya, L. E. Mine pedig részletesen tárgyalja a munkaerőmérleg összeállításának prob—

lémáit. A. L. Vajnstejn értékes tanulmá—

nyában a tőkés országok felhalmozódásá- nak és nemzeti vagyonának összehasonlí—

tásával foglalkozik.

A korrelációszámítás "* alkalmazásával foglalkozó cikkek közül Ja. I. Lukovszkij cikke a gépgyártási technológiával kap—

csolatos alkalmazási lehetőségeket elem—

zi, P. Rastokín cikkében a gépállomási gépek javítási költségeire ható tényezők analízisével foglalkozik, N. Csermak pe—

dig a gépállomások önköltségének tanul- mányozásánál alkalmazza a korreláció—

számítást.

N. Sz. Rajbmasa tanulmányában a tar—

talékalkatrészek felhasználását a trak—

torok teljesítményével és üzemanyag—fel—

használásával összefüggésben elemzi, E.

V. Gochmann a matematikai statisztikai módszereknek a vaskohászatban 'való alkalmazásáról értekezik a külföldi iro—

dalom alapján. A fejlett tőkés országok közül különösen elterjedt a korreláció—

számítás alkalmazása az Egyesült Alla—

mok és Anglia vaskohászatában. Az e tárgyban megjelent nagyszámú cikk szer—

1068

női, főleg M. Ezekiel alapvető munkájára támaszkodnak (Methods of correlation analysis). A. 1. Gozulov cikke a világon eddig végrehajtott népszámlálások törté-

netével foglalkozik.

A kötetben I. V. Szipovszkaja és F. D.

Livsic tollából két tanulmány elemzi a harmonikus átlag problémáit. Livsic ta- nulmányát, amelynek címe ,,A harmo—

nikus átlagra vonatkozó diszharmonikus elméletekről" igen éles bíráló hang jel—

lemzi. Livsic erőteljesen bírálja a harmo—

nikus átlagról a Központi Statisztikai Hi—

vatal 25 szerzőből álló kollektívája által 1953—ban közzétett a ,,Statisztika elmé—

lete'? c. műben kifejtett felfogást, vala—

mint a Tudományos Akadémia megbízá—

sából 13 szerző által 1956—ban megjelen—

tetett ,,Statisztika" c. könyv idevonatkozó részét. Livsic véleménye szerint utóbbi műnek az átlagszámításokkal foglalkozó fejezete ,,nincs fölötte egy népszerűsítő tömeg—brosura szinvonalának". Élesen bírálja Livsic a harmonikus átlagra vo—

natkozóan D. Oparin és M. Hierszki által kifejtett nézeteket is. Saját gondolatme—

netének a kifejtésénél Livsic zenei (a harmoniával és ritmussal kapcsolatos) analógiákkal, illetve példákkal él a har—

monikus átlag önálló szerepének az érzé—

keltetésére.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Sztanev, Sztefan T.:

Gazdaságstatisztika

(Ikonomicseszka sztatisztika.) Szófia, 1959.

534 p.

Sztanev professzornak, a Bolgár Köz—

ponti Statisztikai Hivatal elnökének munkája a bolgár közgazdasági egyetem, illetve főiskolák részére írott tankönyv.

A több, mint 33 íves mű 13 fejezetre ta—

golva tárgyalja a szocialista gazdaság- statisztika fő kérdéseit.

Szerző bevezetőben a gazdaságstatisz—

tika tárgyával és feladataival foglalkozik.

Sztanev professzor definiciója szerint: ,,A gazdaságstatisztika az a tudomány, amely az újratermelés jelenségeit tanulmányoz—

za, feltárja e jelenségek konkrét oldala—it és sajátosságait, továbbá a népgazdaság fejlődése alapvető tendenciáinak és tör—

vényszerűségeinek konkrét (időben és térben meghatározott) megnyilvánulásait."

A gazdaságstatisztika feladatai megoldá- sában teljes mértékben az általános sta—

tisztika módszereire támaszkodik. Ugyan- akkor a gazdaságstatisztikai tapasztalatok visszahatnak a statisztikai módszerek ál- talános fejlődésére, amint ez például az indexszámítás esetében kimutatható.

A könyv e fejezete foglalkozik a gaz—

daságstatisztika és a politikai gazdaság—

tan thi kapcsolattal is, valamint a gazdaságstatisztiko és a különbözö ága——

zati statisztikák összefüggésével, továbbá a gazdasáestatisztika alapvető feladatai- val, amelyeket a szerző a következőkbEn jelöl meg: 1. a gazdasági termelés objek- tív, tudományosan kidolgozott alapjainak a megteremtése; 2. a terv végrehajtásá- nak segítése.

A bevezető jellegű első fejezet után a szerző a gazdasági—statisztika területén belül az egyes témákat a következő sor—

rendben tárgyalja: népességi statisztika, nemzeti vagyon statisztikája, a társadal—

mi termék statisztikája, munkaügy—i sta- tisztika, önköltségi statisztika, nemrieti jövedelem statisztikája, pénzügyi statisz- tika, a fogyasztás statisztikája, a népgaz—

daság statisztikai mérlege. A könyv fel- építésének elvi alapjai mintegy a követ- kezőként körvonalazhatók: először/a' tar—

melőerők (népesség, nemzeti vagyon —-——

utóbbin belül az állóalapok stb.) statisz—

tikájának tárgyalása; ezt követően—a ter- melőerők működtetése révén létrehozott társadalmi termék statisztikája; majd a társadalmi termék összetevő elemei—nék statisztikája, tehát a társadalmi nemek költségeinek (munkabér és általában *az önköltség), valamint az újonnan létreho—

zott érték (a nemzeti jövedelem) statisz- tikája; végül a pénzügyek (vagyis az újra- elosztás) és a fogyasztás statisztikája.

A népességi statisztikával foglalkozó fejezet a népesség számára és különböző ismérvek szerinti megoszlására, továbbá a természetes népmozgalomra és a vén- dormozgalomra vonatkozá legfontowbb statisztikai kérdéseket ismerteti.

A nemzeti vagyon statisztikájának tár- gyalásánál Sztanev más szerzőkkel ellen- tétben, —-— akik a nemzeti vagyon fogal—

mába a természeti erőforrásokat is bele—

értik és a nemzeti vagyont. nemzeti gaz- dagságra és természeti erőforrásokra ta—

golják —, hangsúlyozza, hogy nemzeti vagyon alatt azt érti, amit ezek a szerzők nemzeti gazdagságnak neveznek. Ugan- ekkor Sztanev a természeti erőforrások számbavételének a jelentőségét is kl- emeli, mivel azok ,,az ország potenciális nemzeti vagyonát képezik". A nemzeti vagyon tárgyalásánál igen részletesen szól az állóalapok statisztikai számbavételé—

nek problémáiról (beleértve az új tech- nika tanulmányozását is).

A társadalmi termék statisztikájának tárgyalásánál a szerző bemutatja a társa- dalmi termék növekedését Bulgáriában (a társadalmi termék 1939. évi árakon számított indexe 1957—ben ító—szerese volt az 1939. évinek), majd az anyagi termelés egyes ágainak problémáival foglalkozik.