A társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlegének összeállításáról tartott értekezlet

A társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlegének összeállításáról tartott értekezlet

A Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1957. december 2-án értekezletet tartott a társadalmi termék részletes sakktábla- szerű mérlegének (input—output alap—

tábla) összeállítása tárgyában. Az érte—

kezleten az Országos Tervhivatal, a Köz—

gazdaságtudományi Intézet, az Országos

Árhivatal, a Közgazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudomány—

egyetem és az Építőipari és Közlekedési

Műszaki Egyetem statisztikai tanszéke, az MTA Matematikai Kutató Intézete, a Kibernetikai Kutatócsoport, a Kohó— és

Gépipari Minisztérium, a Külkereskedel—

mi Minisztérium stb. illetékes vezetői és szakemberei, professzorai és tudományos munkatársai vettek részt.

Az értekezletet Péter György, a Sta—

tisztikai Hivatal elnöke nyitotta meg. Be—

vezetőjében elmondta, hogy az ún. input—

output módszer jelenleg a közgazdászok és statisztikusok érdeklődésének előteré—

ben áll nemcsak a nyugati országokban, hanem érdeklődés tapasztalható a szocia—

lista országok részéről is. Úgy tűnik, hogy

ez a módszer a szocialista tervgazdálko—

dás céljaira is —— bizonyos korlátok kö—

zött —— jól felhasználható. A Központi Statisztikai Hivatal első lépésként a kér-- dés elméleti tanulmányozásával foglalko—

zott. Később megkezdődött a gyakorlati megvalósítás problémáinak vizsgálata is.

A Központi Statisztikai Hivatalban bi—

zottság létesült azzal a feladattal, hogy derítse fel a társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlege elkészítésének lehetőségeit. A bizottság természetesen a ráfordítás—kibocsátás (input-output) módszer területén belül mindenekelőtt a statisztikai anyag összeállításának kérdé—

seivel foglalkozott, s ezen a megbeszélé—

sen is elsősorban ezeket a kérdéseket szükséges megvitatni. Ebből a körülha- tárolásból nem következik, hogy a meg—

vitatandó kérdések száma szűkkörű. Ellen—

kezőleg: az alaptábla, vagyis a társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérle—

gének összeállítása maga is hosszú mun—

kát, nagy erőfeszítést igényel. A meg—

beszélés résztvevői megkapták a hivata—

lon belül létesült bizottság javaslatát;

kéri, hogy szóljanak ahhoz hozzá, bírál-

kához. A Központi Statisztikai Hivatal a javaslat és az értekezleten elhangzott hozzászólások alapján a munkát el ki—

vánja kezdeni.

Ezután Lukács Ottó, a bizottság veze-

tője néhány kiegészítő megjegyzést tett.

A jelenlevők előtt —— mondotta —— isme—

retes a ráfordítás—kibocsátás (input- output) rendszer. Magyarországon a rend-

szert lényegében egy időben ismertette

Bródy András a Közgazdasági Szemle 1957. februári és Kenessey Zoltán —— Ne—

mény Vilmos —— Szakolczay György a Statisztikai Szemle 1957. január-februári és márciusi számaiban. Az input—output rendszer fő célkitűzései: 1. nemzetgazda—

sági folyamatok statisztikai (tehát szám—

szerű) leírása, 2. az ipar egyes ágai és a nemzetgazdaság különböző szektorát közötti kölcsönös összefüggés elemzése, 3.

különféle tényezők gazdasági hatásának matematikai módszerekkel történő elem—

zése.

A ráfordítás—kibocsátás rendszer álta—

lában Leontief rendszereként ismeretes, mivel ő volt az, aki Nyugaton 1931—ben ilyen irányú kutatásokat kezdeménye—

zett. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí—

teni, hogy a közelmúltban a Nemzetközi Statisztikai Intézet stockholmi ülésén a szovjet résztvevők által tett megjegyzé—

sek, valamint a szovjet statisztika tör—

ténetére vonatkozó vizsgálatok nyomán világossá vált, hogy első ízben a szovjet statisztikusok foglalkoztak hasonló prob—

lémákkal. Ezen információk alapján a Szovjetúnió Központi Statisztikai Hiva- talától megkértük s meg is kaptuk a Szovjetúnió 1926—ban közzétett első nép—

gazdasági mérlegét. A mérleg összeállítá—

sát 1924 júliusában a Munka és Honvé—

delem Tanácsa rendelte el, és azt a Szov—

jetúnió Központi Statisztikai Hivatala az 1923/24. évre állította össze. A mintegy 650 oldalas, nagyalakú könyv fele a mér—

legek módszertani problémáival és a mérlegek elemzésével foglalkozik, másik fele táblázatos anyag. Ezek között nagy számmal vannak olyan táblák, melyek a népgazdaság termelési és fogyasztási

struktúráját mutatják, és a társadalmi

termék részletes sakktáblaszerű mérle—

A társadalmi termék sakktáblaszerű

mérlegének összeállítása élénken foglal—

koztatja a közgazdászokat és a statiszti—

kusokat. Ez önmagában véve helyes, de nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a többi tábláról (nemzeti jövedelem mér—

lege, munkaerőmérleg, pénzügyi mérleg stb.) a jövőben lemondhatnánk. Hangsú—

lyozni kell azt is—erre Varga István pro—

fesszor hívta fel a figyelmet —, hogy a tábla mindig teljes egyensúlyt mutat, s így a népgazdaságban fennálló feszültsé- geket eltakarja. Ezenkívül nálunk a tábla íelhasználhatóságát kétségkívül befolyá—

solja a külkereskedelem nagy volumene is. Az ebből fakadó nehézségek -— bármily szellemes módszerekkel kíséreljük is meg

azokat áthidalni —— fenn fognak állni.

Az első összeállítandó tábla még csak kísérleti jellegű lesz. Egyébként is egy évre vonatkozó adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

elsősorban azért, mert az ún. műszaki együtthatók állandóságáról (illetve válto—

zásáról) egy év adatai alapján természe—

tesen nem lehet tiszta képet alkotni.

A táblát először az 1957. évre vonatko—

zólag javasoljuk elkészíteni éspedig 55 szektoros bontásban (amikor is a szekto—

rok számának megjelölése csak nagy—

ságrendi igényű, és munka közben való—

színűleg változni fog).

Felmerülhet a kérdés, hogy miért az 1957. évet és miért egy kb. 55 szektoros táblát javasol a bizottság.

Ami az 1957. évet illeti, ebben az év—

ben statisztikai tekintetben sokat tettünk

annak érdekében, hogy azokat a hibákat,

amelyek a tervezés címzett jellegének és a tervteljesítés mérése jelentőségének

egyoldalú eltúlzásából eredtek, kijavít—

suk, és statisztikánkat továbbfejlesszük.

így például az iparstatisztikában felül—

vizsgáltuk és újra végeztük el az ipar—

csoportok és iparágak osztályozását. Ez a rendszabály a ráfordítás—kibocsátás táblában közlendő mintegy 50 termelő szektorból 42 ipari építőipari szektor

szempontjából nagy előnyt jelent.

Ezenkívül — elvégezve a termelési vo—

lumen sokoldalú felülvizsgálatát —— ren—

deztük és felülbíráltuk az összes terme- lési adatokat és több területen az anyag—

felhasználási adatokat is. Mindezek jelen—

tősége a ráfordítás—kibocsátás tábla

szempontjából kézenfekvő.

Végül meg kell említeni, hogy az 1957.

évi éves beszámolójelentés megszerkesz—

tésénél már számoltunk a társadalmi ter—

mék részletes sakktáblaszerű mérlegének összeállításából származó igényekkel is.

Első ízben az 1957. évre bocsátunk ki pél—

dául olyan éves ipari beszámolójelentést, amely lényegében felöleli az összes ter-

melt terméket és az anyagfelhasználás

jelentős hányadát. Mindkét esetben a Vál- lalatnak késztermeléséve], illetve teljes anyagfelhasználásával el kell számolnia.

Ami a tábla részletességét illeti, itt te—

kintettel kell arra lenni, hogy ez az első összeállítás, és a megfelelő statisztikai módszereket munka közben kell kialakí—

tanunk. Ezért a szektorok száma tekin—

tetében megfelelő mérsékletet kellett ta—

núsítanunk. így is mintegy háromezer

rovatot kell kitöltenünk és -— figyelembe

véve, hogy e háromezer adatnak egymás—

sal összhangban kell állnia —— számol- nunk kell a rendelkezésünkre álló erők—

kel és a feladat komplikált jellegével.

Egyébként a túlzott részletesség ellen

szól az áttekinthetőség kívánalma is. Az

Országos Tervhivatal részéről például a 30x30-as táblaméretet említették jól át—

tekinthetőnek. A Bródy András által ké—

szített modellben öt szektor szerepel. A Jánosi Ferenc és munkatársai által 1953—

ban készitett modell is igen kisméretű volt.

Végül nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a főtábla mögött számtalan részlettábla fog meghúzódni, s ezek egy—

egy szektorra igen részletes információt fognak tartalmazni.

A tábla összeállításánál arra töreked—

tünk, hogy a termelő szektoroknál lehe—

tőség szerint azokat a szektorokat kezel—

jük külön, amelyek alapvetően más célra

termelnek, vagy amelyek más anyagot használnak fel.

Lukács Ottó ezután néhány problémára hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy a tábla összeállításánál a bruttó módszer kerüljön alkalmazásra, vagyis az egyes szektorok önfogyasztását is vegyék te—

kintetbe, azaz ne az iparági extern ter—

melés, hanem a vállalati teljes termelés fogalmával dolgozzanak.

Problematikus az import figyelembe—

vétele is. Az importot számbavehetjük vagy azoknál a szektoroknál, amelyek az

terméket

importált termékhez hasonló

gyártanak, vagy pedig egyenesen a fel—

használó szektornál tesszük ezt.

Az ún. mellékprofilok figyelembevéte- lére kettős megoldást javasol: ahol ennek

volumene jelentős, ott korrekciót kell al- kalmazni és a mellékprofilt a megfelelő

szektorhoz hozzácsatolni, ahol viszont je—

lentősége csekély, ott elhanyagolható.

A táblázat összeállításánál a termelői árak alapján lenne célszerű dolgozni.

Problémát jelent a fogyasztói szektor, amely természetesen fogyasztói áron veszi meg a termékeket. Ezen a kereske- delmi árrés külön rovatban való kimuta—

tásával lehetne segíteni. Az árakkal kap—

csolatban problematikus az importált áruk számbavételi ára is. Ennek megol—

dásához is további vizsgálatokra van szükség.

Végül felvethető, hogy a tervezett sé—

mából a beruházásokra vonatkozólag

kapott kép elég szűkkörű. E kérdés meg- oldása talán egy kiegészítő táblázat kere—

tében lenne a legmegfelelőbb.

A hozzászólások a következő főbb kér—

désekre vonatkoztak:

1. A tábla összeállításának szükségessége Ajtai Miklós (Országos Tervhivatal elnökhelyettese) kifejtette, hogy az, Orszá—

gos Tervhivatal egyetért a javaslattal.

1956—ban az Országos Tervhivatalban már tárgyaltak egy ilyen tábla összeállításá-

ról, ez azonban meghaladta az erőket és

lehetőségeket. Az Országos Tervhivatal

messzemenő segítséget fog nyújtani eh-

hez a most meginduló munkához. A rá- fordítás-kibocsátás táblát optimista vá- rakozás előzi meg. Nem szabad azonban alkalmazhatóságát túlértékelni.

A Központi Statisztikai Hivatal által készítendő tábla egy igen nagyszabású munka első kísérleti lépése. E munka célja az, hogy tervezési módszereinket megalapozottabbá, jobbá tegye.

Vincze István (MTA Matematikai Ku—

tató Intézete) a társadalmi termék részle- tes sakktáblaszerű mérlegének összeállí—

tását rendkivül szükséges és hasznos lé- pésnek minősítette. Véleménye szerint a tábla segítségével a népgazdaság szerke—

zetét az eddiginél alaposabban megis- merhetjük, és a népgazdasági ágazatok közötti kapcsolatok matematikai megkö—

Jánosi Ferenc (Országos Tervhivatal)

szintén a tábla hasznossága és összeállí-

tásának szükségessége mellett foglalt ál—

lást. Elmondotta, hog/' részvételével a Minisztertanács Titkárságán már 1953—

ban kísérleteztek egy hasonló jellegű táb—

lázat összeállításával. Ez a tábla azon—

ban a jelenleg tervezettnél sokkal kisebb méretű volt, és nagymértékben becslé—

sekre és normatívákra támaszkodott.

Krekó Béla (Marx Károly Közgazda- ságtudományi Egyetem, Matematikai Tanszék) szintén messzemenően helye—

selte a tervbe vett mérleg összeállítását.

Véleménye szerint e tábla összeállítása a közgazdasági elemzés elmélyítését új lehetőségekkel gazdagítja.

Cukor György (Közgazdaságtudományi Intézet) szerint a Közgazdasági Intézet a tábla összeállítását helyesli és támogatja, amit az is mutat. hogy a tábla összeállí- tásánál is segítséget kíván nyújtani. Ja- vasolta, hogy az értekezlet állapodjon

meg az előterjesztésben szereplő tábla

összeállításában és a legfőbb elvi szern- pontokban, a tábla összeállítói részére azonban tegyék lehetővé, hogy munka közben a felmerülő problémáknak meg—

felelően rugalmasan változtassanak a részleteken. Egyetértett Péter Györggyel abban, hogy a módszer nem tekinthető ,,csodaszernek". A tervezés átfogó prob—

lémáit nem oldhatja meg a rendszer, de

megítélése szerint sok beruházási, külke-

reskedelmi stb. probléma megoldásánál

hasznos szolgálatokat tehet.

Kardos Sándor (Kohó— és Gépipari Mi—

nisztérium) a társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlegének kidolgozásá—

tól és felhasználásától nagy eredménye—

ket vár.

2. A szektorok számának megállapítása Ajtai Miklós elmondotta, hogy az Or—

szágos Tervhivatalban a kérdés megtár- gyalása során többen javasolták, hogy a szektorok számát csökkentsék. A fő érv a csökkentés mellett az összeállításnál várható munkamegtakarítás volt. Véle—

ménye szerint azonban nem sokkal nehe—

zebb egy viszonylag részletesebb táblát készíteni, mint egy kisebbet. Amennyi—

ben a nagyobb tábla összeállítása jelene tős többletmunkát nem igényel, és a je—

tőség van a szükséges adatok megszerzé—

sére, akkor nem tartja érdemesnek a csökkentéshez való ragaszkodást.

Jánosi Ferenc hivatkozott a Miniszter—

tanács Titkárságán l953-ban végzett szá—*

mításaira és nézete szerint a javasolt 55 szektoros bontás nagyságrendileg he- lyes. Tapasztalatai szerint nem jelentene lényegesen kisebb munkát, ha a szekto—

rok számát csökkentenék.

Cukor György a tábla nagyságát ille—

töen szintén hangsúlyozta, hogy kisebb tábla elkészítése nem jelent arányosan ke- vesebb munkát, mivel a számítások zömét részleteiben kell elvégezni. Rámu- tatott arra is, hogy a szűkebb bontás az áttekinthetőséget nem fokozza feltétle—

nül. Heterogén összetételű szektorok léte—

sítése esetén a szektorok számának csök—

kentése valójában az áttekinthetőséget lényegesen nehezítené.

Kardos Sándor kérte, hogy a közleke- dési eszközök gyártását lehetőleg külön szektorként kezeljék.

Tarnói László (Építésügyi Miniszté—

rium) az építőiparnál a magasépítés, mélyépítés, szerelés szerinti tagolás he—

lyett valamely más felosztás, avagy csu- pán egy közös szektor alkalmazását java—

solta. Egyben felvetette, hogy a magán—

építőipar részére nem kellene—e külön szektort létesíteni.

Párniczky Gábor (Marx Károly Köz—

gazdaságtudományi Egyetem, Statisztikai Tanszék) a növénytermelés további bon—

tásának kérdését vetette fel, éspedig szántóföldi és egyéb növénytermelésre.

Véleménye szerint ugyanis nagy szükség

volna ezen ágazatok műszaki együtt—

hatóinak ismeretére.

Krekó Béla célszerűnek tartaná a rész- letes tábla mellett összevont tábla készí—

tését is.

3. A tábla. összeállításának éve Kardos Sándor véleménye szerint már az első feldolgozásnál is célszerű lenne

két év anyagát, tehát az 1957. éven kívül

például az 1955. év anyagát is feldol—

gczni.

Dr. Theiss Ede egyetemi tanár (Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Statisztikai Tanszék) hasonló értelemben nyilatko- zott. Nézete szerint hasznos volna a

matrixot egy korábbi évre is elkészíteni. * Ebből a szempontból az 1955. vagy 1954.

évet is megfelelőnek minősítette.

Jánosi Ferenc az 1957. évre vonatkozó tábla összeállítása mellett foglalt állást.

Varga István egyetemi tanár (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Ipargazdasági Tanszék) egyrészt vitába szállt Theiss professzornak azon javasla—

tával, hogy a matrix két évre készüljön

el. Véleménye szerint a fellépő szisztema—

tikus hibákat két év adatainak vizs—

gálatával aligha lehet kiküszöbölni. Tel—

jesen érthetőnek tartja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a tábla összeállításá—

nál nem szívesen dolgozik 1956. évi ada—

tokkal. Hasonló aggályok azonban az 1957. évvel kapcsolatban is fennállnak.

Ezért kívánatosabb volna a munkát lehe—

tőleg az 1955—ös évvel kezdeni. Természe—

tesen, ha 1955—ös adatok nem állnak ren-

delkezésre, akkor az 1957. évi adatokkal

kell kísérletezni.

Wilcsek Jenő egyetemi tanár (Marx

Károly Közgazdaságtudományi Egyetem,

Ipargazdasági Tanszék) megemlítette, hogy a bőripar kimaradt a szektorok közül, holott jelentős iparágunk.

4. Az ár kérdése

Kardos Sándor az import anyagok számbavételével kapcsolatban kifejtette, hogy az importanyagokat világpiaci áron kellene számbavenni.

Wilcsek Jenő egyetemi tanár vitába szállt Kardos Sándor javaslatával, és azt mondotta, hogy az összeállítás során semmiképpen sem szabad eltérni a tény—

leges áraktól. Bár az importanyagok árai torzították, mégis a tábla összeállítása elképzelhetetlen másként, mint a tény—

leges árakon.

Jánosi Ferenc az árrendszer kihatásai—

val kapcsolatban kifejtette, hogy véle—

ménye szerint az árak a technikai koeffi—

ciensek érvényességére nem hatnak ki.

Lényeges szempont azonban az, hogy minden terméket, bárhol kerül is felhasz- nálásra, egységes áron vegyenek számba.

Tarnói László az árkérdésben Wilcsek Jenővel értett egyet, és kifejtette, hogy a valóságban érvényesülő árak alapján kell dolgozni.

5. Egyéb problémák

Dr. Theiss Ede egyetemi tanár felhívta

a figyelmet a hibák becslésének jelentő—

ségére. Az input—output módszerrel kap—

csolatban az egyik legfontosabb kifogás az, hogy a hibák becslése meglehetősen bizonytalan. Ezt maga Leontief is elis-

merte, és számos dolgozat foglalkozik

ezzel a kérdéssel. A nehézséget az okozza, hogy a hibák legnagyobb része sziszte—

matikus jellegű, a Központi Statisztikai Hivatalnak ezért kezdettől fogva arra kell törekednie, hogy ha nem is egészen matematikai statisztikai pontossággal, de legalább nagyságrendben a hibák nagy—

ságát megállapítsa.

Varga István egyetemi tanár felvetette a szocialista és kapitalista gazdasági rendszer különbözőségéből a rendszer számára adódó következmények fontossá—

gát. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a szocialista gazdaságban nem lehet nagy bizonyossággal arra számítani, hogy a

lineáris kapcsolatok feltételezése helyt—

álló.

Krekó Béla javasolta, hogy a Központi

Statisztikai Hivatal a műszaki együttha—

tók időbeni változásának vizsgálatára visszamenőleges tanulmányokat is foly- tasson. Tervezési módszereink megjaví—

tásához igen lényeges adalék volna, ha ezeknek a koefficienseknek a természet—

rajzát megismernénk. Véleménye szerint a távlati tervezésnél elengedhetetlen.

hogy várható viselkedésükről megfelelő elképzelésünk legyen.

A vitát Péter György, a Statisztikai Hivatal elnöke foglalta össze. Köszönetét fejezte ki az értekezlet résztvevőinek aktív segítségükért, és megállapította, hogy az értekezlet egyértelműen a tábla összeállítása mellett foglalt állást. A Köz—

ponti Statisztikai Hivatal az értekezleten elhangzottakat figyelembe véve és a kül- földi tapasztalatokat is felhasználva kezd hozzá a társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlegének összeállítá—

sához. K. Z.

Input—output számítások Lengyelországban

(K. Romaniuk professzor ankétja a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen)

A lengyel közgazdasági egyetem rektora, K. Romaniuk professzor 1957. december 14—én nagy érdeklődéssel kísért beszámo- lót tartott a Közgazdaságtudományi Egye- temen a ráfordítás-kibocsátás (input-out—

put) számítások lengyelországi alkalmazá—

sának elvi és gyakorlati kérdéseiről. Be—

számolójából kitűnt, hogy Lengyelország—

ban már 1952-ben megkezdték az input—

output módszer tanulmányozását, egy év—

vel ezelőtt pedig hozzáfogtak a lengyel népgazdaság egészére vonatkozó és ma már befejezés előtt álló, négyzetes matrix összeállításához. A tábla összeállítását megelőzően az input-output kérdésével

foglalkozó munkabizottság, Oscar Lange,

ismert lengyel közgazdász vezetése alatt, széleskörű elvi vitát kezdeményezett, első—

sorban arról, hogy a kapitalista gazdasági rendszerre kidolgozott Leontief—féle séma

szocialista gazdasági rendszerben egyálta—

lában alkalmazható-e és ha igen, milyen tekintetben szükséges esetleges módosí-

felmerülő számos problémáról, így például a táblázat összeállításához szükséges sta—

tisztikai adatok összegyűjtésének nehéz—

ségeiről, a nem megfelelő árrendszer okozta torzításokról stb. is szó esett. A vita eredményét Oscar Lange részletes tanulmányban foglalta össze. Ez a tanul—

mány tekinthető a jelenleg folyó gyakor—

lati munkák elvi kiindulópontjának.

Az említett tanulmány egyik része a marxi újratermelési elméletnek a Leontief—

rendszerbe való átvitelével, illetőleg e rendszernek ilyen értelmű megváltoztatá—

sával foglalkozik. Az erre vonatkozó gon—

dolatmenet nagyjából a következő:

A marxi reprodukciós elmélet az anyagi termelési folyamatot termelőeszközök (P1) és fogyasztási cikkek (Pg) termelésére bontja1 és a két szektor közötti meghatá—

rozott mennyiségi és minőségi arányok—

hoz köti a gazdasági egyensúlyi helyzetet.

1 Romaniuk professzor jelölésében a P1 és P:; a