ÁRAK, PÉNZUGY
A magyar ipar szabad, kartellált és szabályozott árai.
Les prix libres de l'industr'ie hongroise et les prix fixés par des cartels ou par les autorités
_La people suit guyil faut gue le blé soit á bon marché, parce;
gu'il gagne peu et gu'il a grand iaím; mais il ignore et il ign des récoltes avec son besoin, gui ne varíe point. (lui est—ce (;
— décidera de la guerelle des économístes et de leurs adversaires
La raison."
Diderot : Lettre ?; Necker á proposdu ,Traité de la Le'g lation et du commerce des grains," dirigé contre Turgot et la libre circulation.
, Résumé. Aujourd'hui, la politigue des prix a
tiois grands problemes,
Le premier de ces problemes, c'est la vie chére.
Le deuxieme, clest lu difference entre les prirc ngricoles et les prix industriels. difference exprimée par l'indice appele' ,,eiseaux agricoles," Le troisieme, ("est la guestion de savoir comment le libre mouve- ment des prix est remplacé par des prix fixés par (les cartels ou par des collectivités,
Un mouvemenl des prix comple'tement libre est une chimére; c'est comme si on croyait gue l'évolution historigue pourrait se faire sans guerre.
Plusieurs économistes distingués essayé d'imaginer un mouvement des prix tout (: fait Iibre, afin de déduire, de cet état simplifié, des lois (des régularite's) économigues. Mais on ren-
ont
contre des dijficultés gaand on veut appliguer ;;
la réulite' si variée, tes Iois ainsi constatées.
peuvent tes
producteurs en concurrence libreás'organiser, pour pro/iter des aoantages d'une association e'conomigue.
En s'organisant, ils se mettent aussi d'accord sur Les prize des marchés amener
les prix. Et si on examine, sous ce rapport, les
conditions de Hongrie, on voit un fait bien curieur.
En Hongrie, Ia plupart des contrats de cartel uctuellement en vigueur ont des diSpositions [irant des prix. Mais its ne contiennent guére des principes (. cet égard. Bien gue les dispositions sur la gues—
tion des prize constituent, dthabilude, lfélément le plus important des contrats de cartel, elles parlent tres peu de cette guestion. Bien souvent, on n'y trouve, sur les prix, gue ces guelgues mats: ,,l,es participants ont décide' de fixet ensemble, pour le prix des marchandises faisant Pobjet du contrat de cartel;" ,,les participants s'engagent ?: se conformer exactement aux prix indigués dans la liste jointe a ce contrat;" ,,ils [iment les prix (: la majorité (les unix."
chague cas,
II arrive fre'guemment one les participantsi chargent un orgune du cartet de fixer les prix. Cetk organe est tantőt le comité directeur, tantót le
, comité d'exécution, tuntót Ie bureau de vente, tan-
tót l'Assemblée des membres.
On peut dire gu'en général, plus un cartel est important, moins il s'occupe, dans le contrat, de fííl't'l' des prix.
Bien des contrats de carteI,—gui précisent,d'a—
prés (tes considérations complexes, les concessions á faire aus: consommateurs, le calcul des guote- parts, to protection du territoire, la re'duction du travail dans les earploztations, _ ne parlent on*en guelgues Iignes de la guestion, si importante, des prix.
Nous uvons essaye', en employant plusieurs méthodes, de saisir statistiguement le probléme des cartels. L'une de ces méthodes, afin d'indiguer Io Iigne des pris: pour les marchandises des cartels, était iondée sur les prix enregistre's depuis 1930 par I'O/Tiíce central hongrois de statistigue et sur les indices calculés dtaprés ces prix. Nous ne faisons pas connaitre ici les nombreur chifíres des statisti- gues des prix, Mais nous devons souligner gue le fait gue les producteurs diune méme de marchandise s'étaient mis d'accord pour la vente, u'impliouait pas, dans beaucoup de cas, une aug- mentation de prix, car souvent, ils avaient fiaié un prix inférieur méme á celui d'avant tu premiere
guerre mondiale. Nous avons constate', en outre, oue
l'indice des prix fixés par les cartels variait bien moins gue celui des pria' du marché libre.
sorte
Pour mettre en lumiére le probleme des cartels, I'Office hongroís de statistigue s'est livre encore ri un autre travail inte'ressant, gráce auguel nous avons fait, sur les produits de la grande industrie hon- groise, deux tableaur (donnés ci—dessous), en clas-
sant ri part les articles dont lu production et la
4—5. szám
!
mise en vente étaient régle'es par des carlels. Bieu entendu, on ne peut établir :) ce sujei des releve's tout á fait exacts; toutefois, les calculs faits, d'aprés ces deux tableaux, pour 1931 el 1936, sont propres a des conclusions instructives.
En 1931, Ia valeur de la production des articles non ,,cartellisés" de notre grande industrie et de nos charbonnages était de 1403 millions de pengős, et celle des articles des cartels, de 651 millions, tandis a_au'en 1936, la valeur en guestion des premiers, accusmnt une petite augmentation, représentait 1589 millions et celle des articles des car-tels, (lui avail [ort monte, 980 millions.
Et entre ces deux anue'es, —_ 1931 el 1936, ——
_l'índice du prix des articles des cartels est tombé, de 120, a III, chute due en partie á la crise.
On a encore un troisiéme tableau instructif si on examine d'aprés la taxe de cartel, le tra/ic des articles des cartels. A ce sujct, nous donnons plus
bas un relevé, dont on peut tirer bien des conclu—
.sions.
En ce gui concerne la nécessité de régler offi- ciellement les prix, elle s'impose auand le mouve- ment des prix—libres ou cartellisés—ne staccorde pas avec les principes de liEtat ou des collectivilés.
Le plus souvent, la réglementation des prix est due a des considérations de politigue sociale.
Un des soutiens les plus solides des idées socia- les d'un gouvernement, est une juste poliiigue des prix. En faisant une telle politiaue, on peut améliorer la situation de classes, sans avoir á recourir a des mesures compliguées. Et souvent, la réglementation des prix s'impose pour rétablír l'harmonie des prix industriels, agricoles el com- merciaux.
A cet égard, il est intéressant de voir liévolution des lois et régies juridioues hongroises.
Pendani Ia premiere guerre mondiale, c'était la Commission Centrale du Contróle des Prix ani ótait chargée, en Hongrie, de prendre des mesures de politiaue des prix. Plus tard, la guestion des prix était réglée par des lois concernant l'industrie,
la defense nationale et le code pénal.
La crise économiaue mondiale, aui a nai surtout (. nos prix agricoles, avait une importance décisive pour les prix de Hongrie.
Chez nous, au de'but de la deuxiéme guerre mondiale, la guestion des prix dépendail de plus en plus de I'Eiat, ani y ínlervenait par nombre de dispositions. Cclles-ei éiaient en partie des mesures d'organisation, en partie des mesures conuexes aux sgstémes appelés á régler le probléme des prix.
Parmi ces dernieres mesures, la plus importante était celle gui fix/lit, d'apres les prix .du 26
-——105— 1944
aoút 1939, le prix des articles diusage courant.
Cependant, cette fixation de prix ne pouvait étre eniiérement conforme aux prix pratigue's á ladite date, car on a du tenir compte —— en partie pour des matieres premiéres, en partie pour des salaires
—— de l'eífet renche'risseur de certains facteurs de prix.
A présent, guaud on a besoin, en Hongrie, d'augmenter les prix, Paugmentation est faite:
a) soit par le Haat Commissaire des prix ou ("Of/ice des prix, d'aprés des propositions faites par les industries intéressées; soit b) en vertu d*autorisa-
iions accordées a des associations pro/essionnelles, autorisations permettant d'établir un supple'ment de prix ,,professionnel"; c) soit, pour certaines marchandises, par les entreprises inle'resse'es, aui fixent elles—mémes des supple'ments de prix, en e'iablissant de doubles factures permettant un contróle rigoureux.
En ierminaut, [*étude ci-dessous attire liatten- tion sur guelaues aSpects intéressants des problemes de prix éirangers,
A közgazdasági elméleti kutatásnak szinte középpontján Ms't'ériszik az árkérdés.
De a gazdaságpolitikának is egyik legfon—
tosabb és legszétá—gazóbb problémája kap- csolódik az árjelenségekhez. Az árpolitika sohasem öncélú, hanem különböző gazda- ságpolitikai célok szolgálatába állit meg—
felelő és nagyon hatékony eszközöket.
Az árszínvonal alakulása a mezőgazda—
ság, az ipar, a kereskedelem egyes ágazat tait fellendítheti, felvirágoztathatja, vagy azokat teljesen elsorvaszthartja. A fő gaz—
dasági ágak közötti egyensúlyt biztosít- hatja és tönkreteheti. A szociálpolitika sík—
jában pedig olyan eltolódásokait hozhat létre, amelyek az államhatalom egyéb szociálpolitikai fáradozásait teljesen meg—
hiusíthaötják.
Ezenkívül ne feledkezzünk meg arról, hogy az éli—politikának szerves és elválaszt- hatatlan kapcsolata van a pénzpolitikával.
Az egyik a másik figyelembevétele nélkül szervesen nem irányítható.
A közvéleménynek az árpolitikával kapcsolatos érdeklődése sokoldalú, de kü- lönösen érdekli a mindennapi élet gond—
jaival küzdő emberit három nagy árpoli- ti—kai probléma. Mindenekelőtt szinte nap- ról-napra találkozunk az árszínvonal emel- kedő, tartott, hanyatló és zuhanó jelensé-
4—5. szám ,
geivel, amelyek közül napjainkat %különö- sen az emelkedő árszínvonalhoz tapadó ,,drágaság" kérdése érdekli. De másodszor nem kevésbbé érdekes problémák sarjadnak ki a mezőgazdasági és ipari termelvények árszinitj-ének összehasonlításából, amelynek jellemzésére a gazdaságtudomány az .,agrárolló" nevezetű jelzőszámot szerkesz- tette. Harmadsorban legérdekesebb vizsgá- lati szempontnak kínálkozik az a körül- mény, hogy miképpen ad helyet a szabad áralakulásnak a kartellált árkép, majd a közületek által szabályozott árrendszer.
Az enyhén emelkedő árak a termelés szempontjából előnyösek, mert a termelő m—ezőgazda, íiparos jobban tudja —lszámítá'- sait ezekhez az emelkedő árakhoz idomí- tani, de viszont a fogyasztók széles rétegei részére ez az enyhén emelkedő árszínvonal is gyakran sok nélkülözést, lemondást és keserűséget jelent. Ez a keserűség valósá—
gos gazdasági katasztrófává válik azonban akkor, hogyha az árak zabolátlanu'l fel- szöknek és az iparban huzamosan beálló áruhiány kapcsán a nagy tömegek kielégí- tetlen szükségletei a közgazdasági élet való- ságos rákfenéjéva' mi??? fem. A drágaságnak ezen a köznapi meghatározásán kívül, amidőn a növekvő árszínvonal az áru- éhséggel kapcsolatos, közgazdaságilag más meghatározását is adhatjuk. Mi most eze- ket a meghatározásokat nem kívánjuk fel—
sorakoztatni. Tény azonban, hogy a drá- gaság elleni küzdelem során bármelyik módszerrel is szabályoztassék az árak szö- vevénye, arra kell törekednünk, hogy az árak helyes alakulása biztosítsa az egész közgazdaság zavartalan menetét és szol- gálja azokat a szempontokat, amelyek az egyes ezernyi bajjal küzdő gazdasági alany érdekeinek védelmére hivatottak.
Ezért helyesebb a drágaság fentiekben ismertetett általános szóhasználatán túl- menőleg inkább azt kutatni, hogy a széles néprétegekn'ek reáljavadalmazás-süllyedése következett-e be, vagy nem. Ennek a vizs- gálatnak során az árviszonyokat össze kell vetnünk a jövedelmi viszonyokkal, vala- mint mindazokkal a könnyítésekkel, ame- lyeket az állam szociálpolitikai rendszere az egyes polgároknak nyujt.
A drágaság okainak felderítésével nagy és kiterjedt irodalom foglalkozik. Már a rendi Magyarország országgyűlései sokat foglalkoztak a drágaság kérdésével s ezért
a vásári bíró intézményt filép—tették életbe, . hogy az árszínvonal túlzott hajtásait meg—
——106— 1944
nyirbálja. De hallunk már hangokat ezek- , ben az időkben arról, hogy a drágaság í elleni legjobb gyógyszer a szabadkereske—
delem elvének fenntartás nélkül való be- vezet-ése és alkalmazása. Az 1873—74. évi országos drágasá—g tanulságaiból kiindulva Budapest székesfőváros rövidesen felállítja a közélelmezési bizottságot. De a szervezett munkásság is felfigyel és gondosan követi ennek a kérdésnek alakulását. A század- forduló után részben közüzemek létesítésé vel, a Községi Kenyérgyár , életrehívásával kívánunk megbirkózni a drágaság rémével. V Az első világháború előtti drágasáiggal fog lalkozó irodalomból rá kell mutatnunk gróf Tisza Istvánnak ezt a kérdést nagyon élesen boncoló tanulmányára. Felfogása szerint ,,a drágaság kérdése mindjobban húskérdéssé zsugorodik össze és harci riadóvá válik azoknak ajkán, akik a ma- gyar glazdaközönség elleni ellenszenv fel- keltésére használják fel azt".
Az Országos Iparegyesület 1909-ben pá- lyázatot ír ki a drágaság okainak elhárítá- sáról szóló munkára. S ennek hatásaképpen érdemes munkák tárgyalják ezt a nagy—
fontosságú, országos kérdést. A drágaság okainak kutatói hol a termelés és fogyasz tás közötti megbomlott viszonyt jelzik a drágaság okául, hol pedig a gyorstempójú szociálpolitikai előhaladást, hol a militariz- must, hol a rossz kereskedelmi szervezetet, hol a lakosság növekvő igényeit, hol a Vám- védelmet, hol a növekvő közterheket, hol a túlzott ütemben növekvő munkabéreket tekintik a drágaság bűnbakjának.
Amennyiben az árviszonylatok között egészséges arányok alakultak ki, akkor természetesen az árstabilitás minden esz—
közzel elérendő célkitűzést jelent. Amennyi—
ben azonban ezek az árviszonylatok egész- ségtelenek, az árstabilitás a gazdasági ba- jok megkövesülését vonja maga után.
A lemorzsolódó árszínvonal ezernyi ká- ros hatása még élénken élhet emlékeze- tünkben, hiszen az 1931-es évvel kezdődő világgazdasági krízis különösen agrárter- melésünk frontján katasztrofális pusztítá- sokat okozott.
Gazdasági közvéleményünket az árszín- vonal általános problémáján túlmenőleg igen érdekli a mezőgazdasági és ipari árak közötti eltolódás kérdése is. Ezért szenve- délyes viták alakulnak ki a körül a prob- léma körül, hogy hogyan alakul az agrár- olló indexe, azaz egy bizonyos bázis évhez viszonyítva az ipari árindex százalékosan
4—5. szám —107—- 1944
!
mennyivel magasabb, mint a mezőgazda- sági árindex. Ez az index, amelyet a szov—
jetorosz közgazdászok alkalmaztak először, igen élesen világít rá a mezőgazdasági és ipari árharmóniák kérdésére; természete- sen ennek előnytelen alakulása nem jelenti még a mezőgazdaságnak előnytelen hely- zetét, hiszen amennyiben alacsony árszín- vonal mellett az Isten nagy termést adott, akkor a mezőgazdaság pénzbevétele olyan ' nagy lehet, hogy a mezőgazdasági lakos-
sángunknak nem lehet oka panaszra.
Ezeknek a megjegyzéseknek az előre—
bocsátása után rátérhetünk vizsgálatunk
* tulajdonképpeni tárgyára, a szabad, kar- : tellált és szabályozott áralakulás vizsgála—
' tára, amely vizsgálat világánál számos, igen érdekes probléma bontakozik ki sze—
münk előtt.
A szabadság és az ennek keretén belül V érvényesülő szabad áralakulás éppen olyan álom, mint a háború nélküli történelmi fejlődés lehetősége. Mindazonáltal a gazda- ,_ ságtudomány számos kitűnősége, hogy a , hatóokok szöv—evényéből a problémát ki- vezesse, igyekszik felfesteni a szabad ár—
alakulás olyan elképzelését, amely alkal-
rűsítetit állapotból a gazdasági élet törvény- : szerűségei levezethetők legyenek. Neh-ézség van azonban akkor, amidőn ebből a fiktív állapotból vissza akarunk térni a valóság szövevényébe, s az ott nyert törvényszerű- ségeket itt akarjuk alkalmazni. Láthat- nunk kell ugyanis azt, hogyazok a törvény- szerűségek minden nehézség nélkül nem alkalmazhatók, amelyek ilyen elvonatkoz- tatott feltevések alapján születtek meg.
Ezzel a problémával kapcsolatban Mar- shall, .a nagy angol közgazda megállapítá- sait idézi Balás Károly ,,Politikai gazdaság—
taná"—ban és ehhez fűz szellemes megjegy- zéseket. ,,Abból indulunk ki —— mondja Marshall —, hogy a kereslet és kínálat erői Szabadon érvényesülhetnek, hogy az üzleti felek között egyik oldalon sincs semmiféle szövetkezés, hogy mindenki egyedül csak a saját maga számára dolgozik, s ezért szabad a verseny. A vevő ugyanis szaba- don versenyez a vevővel, s az eladó az el-
adóval. És amellett, hogy kiki csak a saját
maga szakállára dolgozik, fel kell tételez- nünk azt is, hogy mindenik félnek van annyi hozzáértése mások üzleti dolgainak megítélésében, hogy ne fogadjon el alacso- nyabb és ne fizessen magasabb árakat, int amennyit mások fizetnek. Ezt- kell mas szerintük arra, hogy ebből a leegysze- .
kiindulásképpen feltételeznünk, ha akár a kész javak és azok termelési tényezőinek, mint a munkabérekn-ek, akár a tőke igénybevételének megfizetéséről van szó.
Többször vizsgáltuk s ki fogjuk emelni ezentúl is, hogy mily távol állnak ezek a feltevések az élet valóságától, mindazon- által ezekből a feltevésekből indulunk ki.
Azt tételezzük fel, hogy egy és ugyanazon időben a piacon csak egy ár van?)
Már a való élet alkatához jobban simul olyan gazdasági állapot feltételezése, amely- ben az államhatalom a szabad áralakulás érvényesülését csak részint adóügyi, részint pedig vámügyi intézkedésekkel igyekszik fékezni, különben pedig tartózkodik attól, hogy beavatkozzék a gazdasági élet szabad menetébe. Különösen érd-ekes a vámügyi intézkedések nyomán kisarjadó hatások nyomvonalát kísérni. Mondani sem kell, hogy igen bonyolult és nehéz jelenségek elemzésére vállalkozik az, aki ehhez a kér- déshez hozzányúl. Szabadjon példának okáért egy konkrét magyar, 1931. évi (július 1-i állapotnak megfelelő) vizsgálatom ered—
ményéről e helyütt beszámolnom, mert úgy érzem, hogy ez az eset érdekes adalékot ad ahhoz, milyen eltolódásokat okoz a vámfal az árfronton.
Ne feledjük el, hogy a vámtételek szá- zait kell vizsgálat tárgyává tennünk és kü- lön kell kutatnunk az autonóm és szerző- déses vámok befolyását. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a gazdasági élet szá- moságazata a neki biztosított vámvédel—
met nem használja ki. Ezenkívül igen gyakran az egyes vámtarifaesoportokba olyan árukat soroznak be, amelyek árszín- vonala erősen különbözik egymástól, jól-
lehet ugyanazt a vámterhet viselik. így be-
következik, hogy az egyik magas áru cikk vámterhe százalékosan igen alacsony érté- ket mutat, míg egy másik alacsonyabb áru, de ugyancsak ezen vámtarifatétel alá soro- zott cikk vámtarifa-terhe nagyobb lesz.
Az autonóm vámtarifa — a továbbiak- ban mindig erről beszélünk, amennyiben külön nem hivatkozunk a szerződéses vámtételekre —— úgy intézkedik, hogy vas- és fémiparunk vámszínvonala magasabban fekszik, mint a gépgyártással foglalkozó
iparunk—é. Ezenkívül rá kell mutatnunk
arra, hogy nehéz vasiparunk vámtételei még a vas- és fémipar körén belül is magasab-
1) A. Marshall: Principles of Economics. BH.
kind. London, 1895. 420. l.
4—5. szám ——108— 1944 ban fekszenek, mint amit ennek az ipari
ágazatnak olyan termékeinél észlelhetünk, amelyek hosszabb ipari feldolgozás tárgyát képezik. Példakép megemlíthetjük, hogy
míg a legtöbb reszelő vámvédelme 10—20%
között inog, addig a vasgerendák, beton—
gömbvasak, hengerelt rudak és idomvasak vámvédelme eléri a 30%-ot is. Gépgyártó iparunk viszont igen sok esetben egészen alacson vámtételekkel kénytelen megelé- gedni. így pl. egy 28 lóerős, egyhengeres, fekvő elrendezésű nyersollajtraktor auto- nóm vámtétele mindössze 13-2%, szerződé- ses vámvédelme pedig 1073%, a centrifugá- lis szivattyú 8'54% autonóm, valamint 6'11% szerződéses vámmal volt védve és pl. az autobuszalváz autonóm vámvédelme sem volt 10'7%—nál magasabb, sőt szerző- déses vámtétel esetében a védelem csak
5'87%-ot tett ki. Az izzólámpák autonóm
vámtételei olyan alacsony szinvonalon mo—
zogtak, hogy a vámtétetnek a cikk árához viszonyított értéke csak 10%-ra rúgott.
A gépipar egyes termékeinél szintén vi- szonylagosan magas a vámvédelem értéke, úgyhogy több esetben ezeknek a jelentős súlyú nehez gépipari cikkeknek, mint pl.
nehéz transzfomátoroknak,
százalékos autonóm Vámvédelme megha-
ladta a 25%—ot is.
A kő-, agyag- és üvegipar, valamint a fa- és csontipar körébe sorolt cikkek átlagos vámvédelme alig emelkedik 20% fölé. A fonó-, szövőiparban különösen a fonóipar vámvédelme alacsony. így pl. a 20—as angol számozású pamutfonal vámvédelme auto—
nóm viszonylatban 16'7%-ot tett ki, szerző-
déses relációban pedig csak 12'5%-os volt a
vámvédelem ént—éke. Ennél még alacsonyabb vámvédelemben részesültek a len-, kender- e's gyapjúfonalak, nem is szólva a mű-
selyemről, amelynek csak 5'7%-os vám-
védelem jutott. Természetesen a szövetek vámszínvonala lényegesen a fonalaké felett mozgott.
Különösen nő a vámvédelemnek értéke a ruházati iparnál, ami különben egészen természetes, hiszen a nehéz kereseti viszo- nyok között élő női munkásain—knak min- den áron biztosítani kell a hazai ruházati ipar terményei részére biztosított vámvéde—
lem segélyével a fogyasztópiacot. Ugyan- csak viszonylagosan magas a hazai élelme- zési iparunk vámvédelme is, mert minden erővel törekednünk kell arra, hogy hazai mezőgazdaságunk terményeinek további
gőzgépeknek .
e
feldolgozása a hazai élelmezési iparunk részére biztosíttassék!)
A szabad áralakulás vizsgálatához kap- csolódik a helyes áralakulásnak vizsgálata is. Gazdasági szabadságért lelkesedő gaz- , daságkutatók azt állítják, hogy a szabad áralakulás és a helyes áralakulás közötti különbség egészen kicsi. Arról lehetne be;
szélni, hogy az emberi elme eldöntheti-e a helyes áralakulás problémáját, mindazon- által fel kell jegyeznünk azt, hogy a gyakor- . lati gazdaságpolitikusok magabizóan azt át—
litják, hogy képesek, célkitűzésük szemszö- géből a helyes áralakulás kérdésében állást foglalni. Ez a kérdés különben örök idők óta izgatja az emberiséget és Aguinói Szt.
Tamás munkáiban találjuk klasszikus fo- galmazását annak a fogalomnak, amelyető ,,justum pretium"—nak hív.
A közgazdaságilag helyesnek tartott ár sokszor nem fedezi a költségeket, ilyenkor azonban gondoskodnunk ke'll arról, hogy valami más módon biztosítsuk az illető vál- lalat rentabilitását. Néha egy időszak alatt nem fedezett költségek egy más időszak ala—
csonyabb üzletmenetében találnak kiegyen- lítést. Vagy megtörténik, hogy a vállalat egyes ciklkein—él szenvedett vesztes—éget má—
sik cikkeinél igyekszik behozni. Vagy pedig a közület igyekszik a Vállalat veszteségét saját pénzbeli juttatásával kiküszöbölni.
Schmölders szerint a köz—gazdaságilag he- lyes ár sem versenyezhet a valóságban ak- kor, ha az egyéntől a méltányos áldozaton túlmenőleg egész gazdasági egzisztenciájá—
nak feláldozását -kívánjuk."')
A piaci viszonyok alakulása arra indít- hatja a szabadversenyben szembenálló vál- lalkozókat, hogy belássák a gazdasági tö- mörülés előnyeit, rájöjjenek az eddigi sza—
badverseny hátrányára és így törekedjenek arra, hogy tömörüljenek, hogy meglegyene- nek egymással. Ez az egyezség számtalan gazdasági problémára vonatkozhatik, de ezeknek legfontosabbika az, amidőn a vál—
lalkozók az árharc megszűnése érdekében egyeznek meg abból a célból, hogy minden Vállalat megfelelő árakhoz és ezeken belül megfelelő haszonhoz jusson. Gyakran meg—
1) vitéz Guothfalvy Domer Zoltán dr. és Var- sányi Gymlla ,,Hazai iparcikkek áralakulása." Ma- gyar Statisztikai Szemle, 1932. évi 6. száma.
2) Der genechte Preis. Mit Bei—tlr'ágen von Th.
Beste. C. Brinkmann, Sven Helander, Jens Jessen, Hero Moeller, G. Schmölders, R. Stucken, W.
Vleugels. Ernst Walb, Schriften der Akademie für Deutsches Recht. 'Dunker und Humblot Berlin, 1940. 248 lap.
l——5 szam ——109—-— 1944
történik, hogy sikerül egy gazdasági terüle- ten elsősorban a kínálat, de néha a kereslet oldalán levő összes gazdasági egységeket 'rtö- möríteni és így biztosítani a monopol árakat.
Néha megtörténik, hogy ez a szervezke- dés maradék nélkül nem sikerül és a gazda- sági alanyoknak csak egy része vesz részt ebben—. Eltérnek a felfogások abban, hogy hány százalék tömörülése elég ahhoz, hogy kellő hatállyal működő karteltömörülésről beszéljünk. Leginkább 80%-nak tartják ezt a minimumot, ami elég ahhoz, hogy egy kartell jól működjék.
A kartellek ellen irányuló kritika leg—
inkább azt kifogásolja, hogy a kartellek nem törekszenek a piaci forgalom kereteinek le- hető nagymérvű kiterjesztésére és a fo- gyasztó közönségnek egyúttal olcsó áron való kiszolgálására, hanem gazdasági szá- mításaikat igyekszenek úgy megszabni, hogy magasabb árszínvonalon kisebb forgalom mellett találják meg előnyös számvetésük-et.
Különben a kartellek egyeduralmuxkat a piacon korlátlanul nem folytathatják, mert a gazdasági élet sok eszközzel igyekszik vé-
dekezni. így pl. a kérdéses javaik helyettesí-
tésére új árucikkek születnek meg, amelyek a kartell piac feletti egyeduralmát meg—
; , törik.
A kartell az árat sokszor úgy szabja meg, hogy az a drágábban termelők árszín- vonalához igazodik, de megtörténik az is, hogy az olcsóbban termelő árát teszik meg általánosan kötelező árrá. Az első esetben természetesen mindazok, akik előnyösebb költségekkel termelnek, jelentős haszonhoz - jutnak, míg a második esetben a drágábban termelők kénytelenek megfelelő racionali- zálási intézkedésekkel, vagy szervezési vál- toztatásokkal hozzáidomulní az alacsonyabb árszínvonalhoz.
A kartellek árpolitilkájukkal természete- sen'még tökéletes megszervezés mellett sem távolodhatnak el a piaci ártörvényektől.
Amennyiben ugyanis a kartellek ezt meg—
tennék, árpolitikájuk előbb—utóbb csődöt mondania.
Hogyha kutatjuk azokat a belső rugókat, amelyek a gazdasági életet abba az irányba szorították, hogy igénybe vegye a szervezés legkülönbözőbb eszközeit/akkor az így fel- táruló jelenségek sorában elsősorban rá kell mutatnunk arra, hogy az állandó termelési költségek a termelésben mindinkább fonto- sabb szer-epet kezdenek játszani. Ezt a je—
lenséget Schmalenbach, az éleslátású üzem- gazdász szellemesen fejtegeti és hangoz-
tatja, hogy olyan termelési rendben, ahol az állandó termelési költségek szerepe mind fontosabbá válik, a termelésnek a gazdasági élet ingásaihOZ való hozzáidomítása fokoza—
tosan nehezebb, de egyúttal fontosabb lesz.
Egészen természetes tehát, hogy a gazdasági életnek minden eszközzel törekedni kell arra, hogy a termelést irányító szervezet lehetőleg megmaradjon és a vállalatok elö- nyös színvonalon mozgó foglalkoztatása keményebb szervezettségű termelési appará—
tusban biztosíttassék.
Ezt a jelenséget láthatjuk lejátszódni hazánk kartelllfronrtja körül is, amidőn a világgazdasági krízis nyomására a nyers- anyaigárak lemorzsolódtak, de ezzel szemben a mun'kabér- és rezsiköltségek merev ellen- állást tanusítottak, az ipar kénytelen volt kellő kartellszervezet révén védekezni az árletörés ellen, mert különben rentaibilitása nem kívánatos mértékben leromlott volna.
Hogy vállalatainknak ez a kartellpoliti- kája nehezen volt összehangolható agrár—
politikánk és szociálpolitikánk néhány jelen- ségével, az kétségtelen tény és az 1931. évi világgazdasági krízis kitörése után állam—
vezetésünknek sok gondot is okozott.
Ha átnézzük jelenleg érvényben levő kartellmegállapodásainkat, akkor megálla- píthatjuk, hogy kartellszerződéseink leg- nagyobb része tartalm-az árszabályozó meg—
állapításokat. A szerződések zömében azon- ban az árak megállapítására alig találunk irányelveket. Annak ellenére, hogy ezek az árkérdéssel kapcsolatos megállapítások a kartellszerződéseknek rendszerint legfonto- sabb alkatelem-ét képezik, mégis egészen röviden vanna-k érintve. Kartellszerződé—v seinskben szinte sablonosan olvashatjuk eze- ket a mondatokat: ,,Résztvevők elhatároz- zák, hogy a kartellizált cikkek árát esetről- esetre közösen -fogják megállapítani."
,,Résztvevők kötelezik magukat, hogy a megállapodáshoz csatolt jegyzékben feltün- tetett árakat pontosan betartják." ,,Az ára- kat résztvevők szótöbbséggel állapítják meg."
Gyakran a kartellrésztvevők az ármeg—
állapítás jogát átruházzák a kartell egyik szervére, egyszer az intézőbizottságra, egy- szer a végrehajtóbizottságra, egyszer az el- adási irodára, vagy a taggyűlésre. Szinte szabályként lehet megállapítani azt, hogy minél nagyobb jelentőségű egy kartell, an—
nál kevesebbet foglalkozik a _ szerződésben az ármegállapítás problémájával.
Gyakran megtörténik, hogy a" kartellf
8
4—5. szám —110——— lU—i-í szerződések bonyolult elgondolásokkal sza-
bályozzák a fogyasztóknak teendő enged- ményeket, a kvóták kiszámítását, a terület—
védelmi és üzemleállítási rendelkezéseket, de az annyira fontos árkérdést elintézik néhány sorban.
A kartellproblémának statisztikai meg- fogását több módszerrel kíséreltük meg. Az egyik módszer az volt, hogy 1930 óta a Köz- ponti Statisztikai Hivatal által begyűjtött kü- lönböző áradatok és az ezekből számított ár- indexek segítségével igyekeztünk a kartell- áralakulás irányvonalát lerögzíteni. Magát a terjedelmes árstatiszttikai anyagot nem ki- vánjuk ehelyütt ismertetni. Meg kell azon—
ban állapítanunk azt, hogy maga az a tény, hogyha egy árucikk termelői .az értékesítés érdekében megállapodnak egymással, sok
hoztak létre, amely még az első világhá boru előtti árszínvonalnak sem felelt meg A másik megállapításunk pedig az volt hogy a kartellált árucikkeknek az árindex sokkal mozdulatlanabb, mint a szabad pia con kialakult áruk árjelző száma.
A kartellprobléma megvitatása érdeké ,, ben egy másik igen érdekes munkálatot i * elvégzett a Központi Statisztikai Hivatalunk A mellékelt két táblázat tanusága szerint gyáripari termelésünk cikkeit pontosan cso portosítottuk aszerint,]togy mely cikkek ter inelrését és értékesítését szabályozza kartel és mely cikkekét nem. Mondani sem kell hogy ezt a munkálatot teljes pontosságga _ elvégezni nem lehet, de azok a számítások, amelyek a mellékelt két táblázatból az 1931. és 1936. évre vonatkozólag elvégez hetők, igen érdekes következtetések levo
esetben még nem jelentett áremelést, mert
ezek a megállapodások sokszor olyan árat nására alkalmasak.
1. A kartellált iparcikkek 1931. évi termelési értéke és árindexe. —— Valeur de la production, en 1931, des articles fabrigués faisant l'objet de cartels et indice du prim desdits articles.
Agyáripari Kartellált cikkek termelés összes —,. , —,— . értéke _ Valeur termelesi erteke árindexe
Az ipari főcsoport száma és megnevezése total: des pro- Vale"? de la India du Prix
, duits de l'in- production (1913:100)
NOS et désignation des grandes catégories d'industries dustrie manu- Wes faisant—l—OW
faciuríe're cartels
ezer pengóben — en milliers de pengős
I. Vas és fémipar —— sidérurg. et métallurg. ... 205.607 86.883 118 II. Gépgyártás stb. (villamosáram nélkül)— de la nonstruct.
mécanigue, etc (sans le courant électr.) ... 162307 26.946 83
? III Kő-, agyag—, aszbeszt- és üvegipar —— de la picrre;
§ poterie, ind de lasbeste, oerrerie ... 86.891 37.131 117 a IV. Fa- és csontipar —— du bois et de los ... 48.351 9.717 110 : V. Bőr—, sörte-, szőr-, toll- és viaszosvászonipar — du cuir, ,
.. du afin, du poil; plumasserie et ind. de la toilc cire'e 79.199 23.934 82
" VI. Fonó- és szövőipar — teactile ... 321.851 171.782 135
; VII. Ruházati ipar — de l'habillemmt ... 46.579 9.898 151
§ VIII. Papirosipar — du papier ... 35.106 14.895 137 N IX. Elelmezési és élvezeti cikkek gyárt. —— de l'alimenta-
tion, etc. ... 720.761 80.509 115
X. Vegyészeti ipar — chimigue ... 182.562 78.975 115 XI. Sokszorositó— és műipar —— polygraphigue et d'art 53.995 —— —
Ipar együtt —— Industries, au total ... 1,943.209 540170 11?
Szénbányászat —— Charbonnages ... 111203 111203 132 Ipar és szénbányászat együtt — Ensemble des industries
et des charbonnages ... 295441? 651373 120
Karteliált cikkek termelési értéke — Valeur de la produc-
tion des articles faisant lobjct de cartels ... 65137 3 Nem kartellált cikkek termelési értéke —— Valeur de la
production des articles ne faisant pas llobjet de car-tels
—1,403.039
tételével a kantellált cikkek erősen emel—
kedő, 980 millió pengős tétele áll.
Érdekes az is, hogy e két időpont között
a kartellált cikkek árindexe 120-ról 111-re esett vissza, ami részben az előző években dühöngő krízisre vezethető vissza.
Míg 1931-ben a gyáripar és szénbányá- szat nem kartellált cikkeinek termelési ér- téke 1403 millió pengő volt, szemben a kar- tellált cikkek 651 millió pengős értékével, addig 1936—ban már a nem kartellizált cik- kek enyhén emelkedő 1589 millió pengős
4—5. szám ——111— 1944 2. A kartellált iparcikkek 1936. évi termelési értéke és árindexe. —— Valeur de la production,
en 1936, des articles fabrigue's faisant l'objet de cartels et indice du prix desdits articles.
industr. de l'asbeste, verrem'e
VllI. Ifapírosipar — du papier
Industrtepes)
tation, etc.
I. Vas- és fémipar — side'rurg. et métallwrgl. .
IV. Fa- és csontipar — du bots et de los . . . V
VI. Fonó- és szövőipar —- textil: ...
VII. Ruházati ipar — de l'habz'llement ...
X. Vegyészetíxipar —- chimigue ...
Ipar együtt. — Industries, au total ...
et des charbonnages ...
tion des articles faisant l'objet de cartels .
Harmadik igen érdekes kartellstatisztikai kép bontakozik ki előttünk akkor, hogyha a kartellek 'álttal lebonyolított forgalomra a kartellilleték alapján igyekszünk követ- keztetéseket vonni.
Amennyiben ugyanis a kartel'lilletékr adatok rendelkezésre állnak, könnyen ki—
számítható az illetékel—és alá vont forgalom, hiszen. tudjuk, hogy 1941 októberig bezáró- lag O'50% volt a kartellilleték kulcsa, míg ettől kezdve a karle'llillelék felemeltetett
0'75%-ra.
Statisztikai becslésünkben bizonyos zök- kenőt Okoz az, hogy 1941 októberig, függet—
lenül a kartellforgalomtól, mint minimális illeték 1200 P, ettől az időponttól kezdve
pedig 1800 P került beszedésre. így a kis
kartellek vállaira sokszor súlyosabb illeték- teher nehezedett, mint 0'50%—os illetőleg
O'75%—os.
Ezenkívül meg kell jegyeznünk azt, hogy néhány kartell közérdekű meggondolások—
ból kiindulva, csak a minimális illetéket fizeti és így a minimális illetéktételekből nem következtethetünk ezeknek a kartellek- nek különben tekintélyes forgalmára.
Figyelembe kell vennünk ennél a számí-
anm otntittFti'ixi nem
teglaírfőpsges Kartellált cikkek
— ' _ termelési értéke árindexe
Az ipari főcsoport száma és megnevezése 32235 (1373 Vgxzáágaía Incilzglegdulozőrix
. . , . .. . alvaz"- :
NOS et de'szgnatwn de: grandes categories dmdustnes difsltííe ínaíí'u- des articles fabn'gués faisant
facturíe're l'objet de cartels ezer pengőben — en milliers de pmgős
... 314259 301333 111
II. Gépgyártás stb. (villamosáram nélkül) — de la construc-
tion mécanigue, etc. (sans le conrant e'lectr.) 213.730 43.649 111
III. Kő-, agyag-, asbest— és üvegipar —- de la píerre; poten'e,
... 86.710 72.260 107
... 66.092 27.645 142
.Bőr-, sörte-, szőr-, toll-, viaszosvászonipar —— du cuir,
du crin, du, poil; plumasserie et ind. de la tolle cire'e 111195 1.308 100
... 496.744 220.922 118
... 60.167 1.174 91
... 46.987 24.643 133
IX. Elelmezési és élvezeti cikkek gyártása — de Palimen—
... 780386 158822 105
... 234217 112386 102
XI. Sokszorosító- és müipar —- polygranhigue et d'art 47.316 — —_
... 2,458.403 964.142 111
Szénbányászat (barnaszén) —— Charbonnages (ligntte) . . . 110.942 15.912 119 Ipar és szénbányászat együtt — Ensemble des industries
_ ... 2569345 980354 111
Kartellált cikkek termelési értéke. — Valeur de la produc- '
... 980054
Nem kartellált cikkek termelési értéke —— Valear de la
production des articles no faisant pas l'objet de cartels 1,589.291
tásnál ezenkívül azt is, hogy a kartell—ek nem mindig a termelés, illetőleg értékesítés
ugyanazon szakaszára vonatkoznak és így megtörténhetik, hogy ugyanazon áru ter- melési, illetve értékesítési folyamatának kapcsán többször kerülhet kartellv—édelem, illetőleg ezen keresztül kartellilleték kive-
tése alá.
Ezek az említett meggondolások azon- ban, meggyőződésünk szerint, nemigen tor—
zítják azt a képet, amelyet ezekből az igen érdekes adatokból festhetünk magunknak.
A kartellek által lebonyolított forgalom kimutatása a kartellilleték adatai alapján
1933—34. költségvetési évben . . 417,828.108'——P
1934—35. ,, ,, 428,942.214'— ,,
1935—36. ,, , 602,320.190'— ,,
1936—37. § ,, 617,740.110'—— ,,
1937—38. , ,, 652,662.586'—— ,,
1938—39. ,, " . . 730,504.218'——— 4:
1939. év ll. fele és az egész 1940. év 960,449.886'— ,, 1941. évben ... 924,040.170'23 _ 1942. , ... 1.263,012.427'90 ,, 1948. ,, . - ... 1.714,661.402'—— ,,
'A kartellek által az 1943. évben lebonyolí- tott belföldi forgalom az 1939. évinek kb.
két és félszerese. Természetesen ez nem je- lenti azthhogy ilyen mértékben növekedett
