Ausztria nemzeti jövedelmének megoszlása a szövetségi tartományok között

762

pénzügyi mérlegrendszerek statisztikájá—

nak aktuális kérdéseiről. Az OEEC által a pénzügyi folyamatokról és kapcsolatok—

ról összeállított kiadvány ezzel az érte—

kezlettel egyidőben 1960 februárjában látott napvilágot.

Az OEEC által közzétett kiadvány a nyugateurópai tőkés országok pénzügyi és hiteléletének a főbb adatait kivanja bemutatni az 1948—1958. évekről. A táb—

lázatos anyag két részre oszlik: első ré—

sze az OEEC országokra vonatkozó össze- hasonlító adatokat tartalmazza 23 táblá—

zatban, második része az egyes országok- ra vonatkozó adatokat részletezi, az orszá—

gok sajátos pénzügyi rendszerének meg—

felelő eltéréseket figyelembe véve. Az összehasonlító statisztikák egy része szo—

rosabban vett pénzügyi jellegű, de számos olyan táblázat is található itt, amelyek tulajdonképpen nem pénzügyi jellegűek (például a nemzeti termelés és a nemzeti jövedelem aránya, a bruttó nemzeti ter- mék növekedési üteme, az áralakulás indexe, az import alakulása, a készletvál—

tozások mértéke, a fogyasztás részesedése a bruttó nemzeti termékben, a bérek és fizetések a bruttó nemzeti termék száza—

lékában stb.).

A pénzügyi jellegű összefoglaló táblá- zatok kőzül kiemelhetők a pénzforgalom dinamikáját bemutató táblázatok, a for—

galomban levő pénz mennyiségének a bruttó nemzeti termék nagyságához való hasonlítása, a hitelalakulás ábrázolása stb. Mind a szorosabbra vett pénzügyi, mind az'egyéb táblázatok az összehason—

lító adatokat az 1948—1958. évekre, tehát ll évre vonatkozóan közlik.

A táblázatos anyag második részében az egyes országokra vonatkozó adatokat általában kevesebb évre tartalmazza a kiadvány. A kiadványban szereplő orszá—

gok, illetve országcsoportok ' száma 18 (Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Ki—

rályság, Franciaország, Görögország,

Hollandia, Irország, Izland, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svédország, Svájc, Törökország, valamint két Európán kívüli tőkés ország: az Egyesült Államok és Kanada). ,

Az egyes országokra vonatkozó adatokat részben a jövedelmi viszonyok elemzésé—

hez, részben a pénzügyi (hitel és likvidi—

tási) helyzet vizsgálatához, továbbá a fi—

zetési mérleg analíziséhez kívánjáktáié—

koztatásul rendelkezésre búcsátam'" Ezen——

kívül részletes adatok találhatók a köz——

ponti kormányzat, és a helyi kormányzat pénzügyi kapcsolatának az elemzéséhez is, valamint a pénzügyi aktívák és nanszí—

vák változására vonatkozóan A statiszti—

kai részt egy ,,technikai függelék, egé—

szíti ki az anyag összeállításánál allam- zott eljárásokról, amihez csatlakoük a felhasznált, források ismertetése,

A kiadvány —— amely a tőkés országok,, pénzügyi helyzetére vonatkozóan sek fontos adatot felölel -— alapvető hibája.

az, hogy a pénzügyi statisztikai mérleg-—

rendszerek elvi—módszertani problémáit számviteltechnikai megoldásokkal kíaé'f teli meg áthidalni. Ezt a kiadványt szer—

zői maguk is elismerik: ,,Hangsúlyozni kell, hogy az e célra kialakított keretek kizárólag számviteli alapelveken nyug- szanak. Ezek a különböző tranzakciók közötti kapcsolatok meghatározott rend—

szerét adják, de nem nyújthatják emellett ezen kapcsolatok bármilyen oksági kifej—

tését." (13. old.) Az, hogy valamely sta- tisztikai mérlegrendszer a kapcsolatok oksági kifejtését, tartalmi magyarázatát önmagában nem adja meg, nem lenne kifogásolható, azonban a közgazdasági, tartalmi szempontok háttérbe szorítása, a számvitel-technikai kiindulópont alkal—

mazása folytán ezen rendszer alapján ilyen magyarázat megfelelő színvonalon nem is képzelhető el.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Ausztria nemzeti jövedelmének megoszlása a szövetségi tartományok

között

(Die Verteilung des Volkseinkommens nach Bundeslander.) —-— Monatsbertchte des Öster—

reichischen Institutes für Wirtschaftsforschung.

manage.) 1959. 60. sz. 28 p

Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet a regionális gazdaságkutatás keretében számbavette egyes vidékek gazdasági ere—

jét és az e téren mutatkozó különbségek hatását a nemzeti jövedelemre. A számí—_

tások alapjául az 1957. évi népgazdasági mérlegek szolgáltak.

A tanulmány a — számítások módszereit és eredményeit ismerteti.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

763

Bevezetőben megállapítja, hogy az egyes vidékek között a legtöbb országban jelentős jövedelemkülönbségek vannak.

Ezek csak részben vezethetők vissza a termelés eltérő természeti különbségeire (természeti kincsek, a föld termőereje, ég—

hajlat, természetes közlekedési utak stb.) és nagyrészben az emberek képzettségé—

ben, nevelésében, a tőkével való ellátott- ságban mutatkozó különbségekre és olyan egyéb tényezőkre vezethetők vissza, ame—

lyeket a közületek rendelkezésére álló kultúr- és gazdaságpolitikai eszközökkel

átalakíthatnak.

Az osztrák nemzeti jövedelmet elsősor—

ban az adóstatisztika alapján állapítják meg és annak fő összege a következő jövedelem fajtákra oszlik:

1. Munkabérek és fizetések.

2. Mező- és erdőgazdaságból származó jöve—

delem,

3. Ipari vállalkozásból származó jövedelem.

4. Szabadfoglalkozásból származó jövede- lem.

5. Házbérek és haszonbérek.

6. Tőkéből származó jövedelem.

7. Közületek tulajdonból és vállalkozásból származó jövedelmei.

8. Tőkés társaságok fel nem osztott nyere—

ségei.

A munkabérek és fizetések tartomá—

nyok szerinti megoszlását, a munkavál—

lalók száma, a családi pótlék adatai alap—

ján állapították meg. Ilyen alapon hatá—

rozták meg, hogy az egyes tartományok- ban milyen munkabérjövedelmek kelet- keznek, figyelembe véve az idegenben lakó és a vándormunkások számát.

A mező— és erdőgazdaságból származó jövedelmeket az ún. reál módszerrel álla—

pították meg' A termelési statisztikák alapján megállapított % regionális bruttó termelési értékből a termelés anyagkölt—

ségeit és az idegen munkások munkabér—

jövedelmét vonták le.

Az ipari tevékenységből származó' jö- vedelmek területi felosztásánál a jöve- delemadó statisztika adatait vették figye—

lembe. Ez a módszer a szabadfoglalkozá—

súak jövedelmének területi felosztásánál is alkalmazható volt.

A házbérekből származó jövedelmek regionális megoszlásához a házbéradó- statisztika nyújtott alapot. A tulajdono—

sok által használt lakások bérét—tékét a lakások területi megoszlása alapján osz—

tották fel a tartományok között, amikor egy lakás évi bérét 1500 shillingre be- csülték.

A. tőkéből származó jövedelmek meg- oSZlásának meghatározásánál a tőke—

hozamadó és a takarékbetétek regionális adatait vették elsősorban figyelembe. '

A közületek tulajdonból és vállalkozás—

ból származó jövedelmét a lakosság összlétszámának figyelembevételével osz- tották fel a tartományok között. A tőkés társaságok fel nem osztott nyereségeinek regionális megoszlását az 1953. évi kere- seti adó—statisztika adatai alapján be—

csülték.

A vizsgálat megállapította, hogy az egyes tartományok között jelentős jöve- delemkülönbségek vannak. Bécs nemzeti jövedelem fejátlaga 1957-ben 19 470 shil—

ling volt. A többi tartományokban a jö—

vedelem fejátlag nyugatról kelet felé ha—

ladva állandóan csökken. Vorarlbergben 15700 shilling, Burgenlandban pedig ugyanakkor 9020 shilling jövedelem ju- tott egy lakosra.

A nemzeti jövedelem fejátlagában mu—

tatkozó eltérésekből az életszínvonal kü- lönbségek közvetlenül nem állapíthatók meg. A fejletlenebb országrészek árszin—

vonala ugyanis rendszerint alacsonyabb az országos átlagnál, ami növeli a fel—

használt jövedelmek reálértékét. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy erősen progresszív jövedelem—adókulcsok a nettó jövedelmek közötti eltéréseket számot—

tevően mérséklik.

(Ism.: Hajpál Gyula) Ghosh A.:

Input—output elemzés egymástól _ lényegében független iparcsoportok

alapján

(Input—output analysis with substantially independent groups of industries.) —— Econo—

metríca. 1960. 1. sz. 88—96. p.

A cikk azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az input—output elemzésnél a ter—

melési apparátust rendszerint az általá—

nos interdependencia olyan rendszere—

ként ábrázolják, amelyben elvben minden iparág (szektor) közvetlen kapcsolatban áll minden más szektorral. A gyakorlat—

ban azonban nemcsak, hogy minden szektor nagyobbára a többi szektornak csak egy részétől szerzi be ráfordításait, hanem a szektorok meghatározott/cso—

portjai tömböket képeznek, amelyeken belül nagy a kölcsönös adás—vételi for—

galom, míg a tömbök közötti forgalom