5114 STATISZTIKAI" ; mommr nem
mezőgazdaság együtthatója ezzel "szemben
*3 körül van, 'ami a nagy épületszükséglet következménye, viszonylag csekély nettó termék mellett.
Az egész nemzetgazdaság állóvagyoná—
nak ;új értéke — 1950. évi árakon — 440 milliárd márka, a bruttó társadalmi ter- mék ugyanakkor 97 milliárd márkalvolt, amiből 4,5 értékű tőkekoefficiens követ—
kezik. ' .
* ' ' (Ism.: Hajdú Elemérné) Hoffmann, W (%.—Müller, 1. H.:
A' német nemzeti jövedelem, nől—71957
(Das deutsche Volkseinkommen mál—1957.) Tübingen. 19.59. J. G. B. Mobr (Paul Siebeck) 162 p.
A könyv célja, hogy Németország nem- zeti jövedelméről több, mint száz évre visszatekintő statisztikai anyagot szol- gáltasson. A hosszú időszak miatt több—
ször alkalmaztak becsléseket és bizonyos mértékű megszorításokat.
A szerzők könyvükben a nemzeti jöve- delmet a felosztás oldaláról vizsgálják.
Németországban a második világhábórú 'előtt a gazdaság egészére vonatkozóan .csak a nemzeti jövedelem felcsztására vonatkozó számítások álltak rendelke- zésre, a nemzeti jövedelem termelésére és felhasználására vonatkozó számítások több gazdasági ágra vonatkozóan hiányo—
sak voltak.
A vizsgálat az OEEC által alkalmazott csoportosítás szerint a következőképpen osztja fel az egyes jövedelmi forrásokat:
1. Munkavállalói jövedelmek.
Ebből:
a) bérek és fizetések.
b) munkaadói hozzájárulás a társadalommal)- sításhoz,
c) a, véderő tagjainak adott zsolt, ellátás és _
ruházat.
2. A magánháztartások és a nem gazdasági jelu legű magánszervezetek tőke— és vállalkozói jövedelmei:
a) önálló vállalkozók jövedelmei.
b) kamatok, bérleti díjak.
0) tarsasagok jövedelmi átutalásá— háztartá- soknak.
. Társaságok fel nem osztott jövedelmei.
Társaságok közvetlen adói.
Az állam és a közjogi testületek vagyoni % vállalkozói jövedelmei.
6. Közmdósságok kamatai.
s u m
Az egyes jövedelmi források statisztikai bizonylatai az adó— és pénzügyi statisz- tikákból, valamint a hivatalos statisztikai kiadványokból származnak.
Az eredmények öSSzehasonlíthatósága érdekében kívánatos lett volna, hogy a számítás lehetőleg azonos területre vonat- kozzék. Németország területe azonban a vizsgált időszakban kétszer is jelentős
mértékben megváltozott, a felhasznált statisztikak területi bontása pedig nem 'v'olt megfelelő rés'zletességűít vígy nem volt lehetséges az adatokat azonos terü—
"letre vetíteni. 1851-től 1913—ig'íaz adatok Németország 1913. évi területére vonat-—
koznak, beleértve Elzász—Lotharingiát, a
két világháború közötti időszakban" Né—
metország 1925. évi területét'Vették' a
szerzők alapul, 1935—től a Sean-vidékkel
együtt, a második világháború utáni ada— _ , tok *a Német Szövetségi Köztársaságfterür letére vonatkoznak, a sunt—Vidék és Nyugat—Berlin nélkül. , _ — * :
Mivel a felosztás szerint szárnított nema
zeti jövedelem mennyiségilég—lésg'jelentő—r ' sebb részét a háztartások jövedelmei te- szik ki (több, mint 90 százaléka vizsgált időszakban), s ezek számítása az adó- statisztika alapján történik, szerzők be- hatóan foglalkoznak az adóstatisztika alapján történő jövedelemszámítás prob—lémáival. Rámutatnak többek között arra, hogy a jövedelemszámítást jelentősen be—
folyásolja az adómentesség mértéke; az adómentes jövedelmek következtében a megadóztatott jövedelmek nem felelnek meg a tényleges jövedelemnek. Az adó- mentes jövedelmek megállapítására szer—
zök azt a módszert követték, hogy ameny- nyiben nem álltak megfelelő adatok ren- delkezésre, az adómentes személyek szá—
mát a foglalkozási összeírások alapján becsülték meg (keresők száma —— adó- alanyok : adómentesek száma), az adó- mentes személyek átlagos jövedelmét illetően pedig általában különböző egyéb
— hivatalos és magán becslésekre támasz—
kodtak. További hátránya az adóstatisz—
tika alapján történő jövedele'mszámítás- nak, hogy a jövedelem közgazdasági fogalma —-— főleg a régebbi időszakban -—-—
nem mindig felel meg az adójogi érte—
lemben vett jövedelem fogalmának; az adóbevallásoknál alábecsülik— a jövedel—
meket, végül pedig a jövedelmi időszak és a bizonylat időszaka eltérhetnek egy—
mástól. _
A módszertani alapelvek kifejtése után szerzők ——- a háborús évek kivételével -—
ötéves átlagidőszakok alapján nominál—
és reálértékben bemutatják Németország nemzeti jövedelmének alakulását 1851—- 1957 között. 1851—1855—től 1955—1957—ig a nemzeti jövedelem nominálértékben számítva több, mint tizenötszörösére, — reálértékben számítva kb; hatszorosára emelkedett. Az egy lakosra jutó nominál nemzeti jövedelem tizenegyszeresére, .val—
tozatlan árakon számítva pedig négy és
félszeresére nőtt. ,
A könyv a továbbiakban a nemzeti jö- vedelem alakulását időszakok 1851——
STATISZTIKAI l—RODALMI FIGYELÖ
1913, 1925—1939, 1950—1957) szerint vizs- gálja, majd egyes szövetségi tartomá—
nyok (PoroszorsZág, Szászország, Ham—
burg és Bréma, Hessen, Baden, Württem- berg, Bajorország) nemzeti jövedelmének alakulását mutatja be az 1851—1913—ig eltelt időszakban.
(Ism.: Kármán Tamásné)
Studenski, P.:
A nemzetek jövedelme. Elmélet, módszer és elemzés. Múlt és jelen
(The income of nations. Theory, meauserement ami analysis. Past and present.) New York, 1958.
New York University Press. 554 p.
Szerző részletesen ismerteti a nemzeti jövedelem forgalmi meghatározásának és számítási módszereinek fejlődéstörténe—
tét. Részletezi a politikai aritmetikusok, merkantilisták, fiziokraták, Guesnay és a klasszikus irányzat képviselőinek elméle- teit. A nemzeti jövedelem marxista értel- mezését a szerző a polgári szemléletnek megfelelően ismerteti, Marxnak a nem—
zeti jövedelem fogalmi tisztázása terén Végzett munkáját azonban az elmélet leg- értékesebb fejezetei közé számítja.
A könyv második része a nemzeti- jövedelem—számítás alapvető elméleti és módszertani kérdéseit tárgyalja. A mar- xista elmélet ismertetése során kritikai álláspontot foglal el annak alapvető téte—
leivel szemben.
Az alapvető elvi kérdések tárgyalása keretében a szerző ismerteti az anyagi és a nem anyagi termelés fogalmát, a jövedelem magángazdasági és közgazda- sági értelmét és a kettő közötti összefüg- gést. A gazdasági körforgás —— termelés, jövedelemelosztás, fogyasztás —— problé—
máiról is alapos áttekintést nyújt.
A nemzetijövedelem—számítás egyik sokat vitatott kérdése a végtermék meg—
határozása. Ezzel szorosan összefügg a félkésztermék, a nyersanyag, majd a to—
vábbiakban a többszörös számbavétel kérdése, de nem választható el ezektől a beruházások problémája sem, ami viszont a karbantartás és a leírás kérdéseivel függ össze. Erről a kérdéskomplexumról a szerző a szakirodalom számos neves szerzőjének véleménye alapján ad össze—
foglalást.
A gyakorlatban a nemzetijövedelem—
számítás a népgazdaság eredményeinek többoldalú számbavételét jelenti. Ezzel kapcsolatban foglalkozik szerző a bruttó termelési érték, a társadalmi össztermék, a nettó termelési érték fogalmával és boncolja kapcsolataikat.
115
Szerző az időbeli összehasonlítással összefüggésben főleg a volnmenszámítás kérdését, majd pedig a munka egyik leg—
értékesebb fejezetében a nemzeti — jöve-
delem nemzetközi összehasonlításának
problémáit tárgyalja. ' ' A nemzeti jövedelmet a gazdasági kör- forgás különböző szakaszaiban lehet megállapítani. A végeredményt a mód- szer nem befolyásolja, a különböző mód—
szerekkel nyert adatok azonban a gaz- dálkodás eredményének különböző olda—
lait világítják meg. Az egyes módszerek—
kel nyert eredmények között fennálló szoros logikai és számszerű összefüggé—
seket, valamint a népgazdaság szerkezeti felépítésének ezzel kapcsolatos kérdéseit is a könyv második része elemzi.
A könyv harmadik része fejlettebb szá- mítási módszerrel rendelkező harminc állam nemzetijövedelem—statisztikájának áttekintését tartalmazza. Ismerteti az elmélettörténeti fejlődést, a jelenlegi elvi álláspontot és részletesen leírja az alkal- mazott számítási módszert. _
A gyors tájékozódás célját szolgáló utolsó rész az előző fejezetben elmondot—
tak rövid összefoglalása mellett további 36 állam nemzetijövedelem—statisztiká- járól nyújt áttekintést az eredeti forrá- sok felsorolásával.
A könyv statisztikai függeléke 97 állam nemzeti jövedelméről tartalmaz adatokat az 1950—1955. évekre vonatkozólag.
(Ism.: Hajpál Gyula)
!
Pacuraru, I.:
Adalékok
a népgazdaság ágazati osztályozásához
(Contribmtii la clasiiicamea ramumiilor oconomiei nationale.) —— Revista de Statistíca. 1959. 3. sz.
53—22. 1).
A Román Népköztársaság Központi Statisztikai Hivatal a népgazdasági ágazatokat gyakorlatilag minisztériumok szerint csoportosítja. Szükségessé vált azonban egy új tudományosan megala- pozott ágazati felosztás bevezetése, mert egy-egy minisztérium több olyan egységet foglal magában, amelyek tulajdonképpen különböző népgazdasági ágakhoz tartoz- nak.
A szerző által ismertetett ágazati fel- osztás lehetőséget ad a népgazdaság strukturális problémáinak és a különböző ágazatok kapcsolatainak tanulmányozá—
sára, valamint számos fontos társadalmi—
gazdasági jelenség elemzésére.
