Rakowski, M.: Termelő beruházások és az akkumuláció, valamint a nemzeti jövedelem növekedése

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÖ

1017

Wooley ,,A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok számlarendszerének kidolgo—

zása" c. referátumában, amely mintegy Copeland koncepcióját bővíti tovább, egy világkereskedelmi "matrix kidolgozását ja—

vasolja. Rámutat arra, hogy ,,szükségünk van egy szervesen összefüggő táblázatra, amelyet alapul használhatunk fel az egyes

kormányok gazdaságpolitikája minden egyes szektorra gyakorolt hatásának fel—

mérésére." Az elméleti problémákon kívül

gyakorlati kérdéseket is tárgyal, főleg a

nemzetközi kereskedelmi matrix alkalma—

zása szempontjából, a nemzetközi keres-

kedelmi viszonyokat, a nemzetközi keres-

kedelem struktúráját és a gazdasági cik—

lusok hatásait illetően, Szerinte a kereske—

delmi matrix megmutathatná a külön—

böző országok között levő pénzügyi műve- leteket, az országok egy adott csoportosí—

tási rendszere alapján. Kihangsúlyozza azokat a pontokat, ahol a fenti matrix összeegyeztethető az Egyesült Nemzetek meglevő számlarendszerével.

D. Brady és Hu'rwitz különböző orszá—

gok számlarendszerének egységes, standar—

dizált rendszerré való átalakítását vizsgál—

ják. Az áruk esoportosításával kapcsolatos problémákkal foglalkoznak. Javaslatot tesznek a vásárlóerő eguivalensének meg—

keresésére a háztartási költségvetés ada—

tai alapján, anélkül, hogy szükség lenne az árváltozások figyelembevételére. ), reá—

lis fogyasztás szerintük akkor tekinthető egyenlőnek, ha adott jövedelmi színvonal mellett a jövedelem ugyanolyan mérték—

ben oszlik meg élelmiszerekre és egyéb kiadásokra. Ezen keresztül lehetővé válik a relatív vásárlóerő meghatározása, mind fogyasztási cikkekre, mind az összes fo—

gyasztási kiadásokra.

1. Kmm's az Egyesült Nemzetek nem—

zeti jövedelemszámítási rendszerének hiá—

nyosságaival foglalkozik, nevezetesen az—

z"l, hogy a fenti rendszer felépítésében figyelmen kívül hagyja a piacon kívüli termékeket (a gazdaságilag fejletlen or—

szágok viszonylatában) és a piacon kívüli műveleteket (a fejlett országok viszonyla-

tában). A fenti hiányosságok kiküszöbölé—

sére javasolja a ,,viszonzott tevékenység"

és az ,,anyagi viszonzás" fogalmaknak az

Egyesült Nemzetek nemzeti jövedelem- számítási rendszerébe való beillesztését.

(Ism.: Tzortzis Dimitriosz)

Rakowski, M.:

Termelő beruházások és az akkumuláció, valamint a nemzeti jövedelem

növekedése

(lnwestycjc produkcyjne i almmnlacja fi wzrost (iornoíln narodowezo.) Gospodarka thowa.

ll!58_ No. 1. 7—12. p.

A távlati tervezés első feladata a nép—

gazdaság várható fejlődésének és ennek

alapján az akkumulácíó ütemének becs—

lése. Az ilyen becsléseknél alkalmazandó módszereket az egyes közgazdászok elté—

rő módon ítélik meg.

A tanulmány szerzője azon a vélemé—

nyen van, hogy Lengyelországban már megfelelő tapasztalatok és adatok állnak rendelkezésre az ilyen becslésekhez. Más

közgazdászok szerint ennek lehetősége egyelőre még igen korlátozott. Abban

viszont megegyeznek a Vélemények, hogy más országok, különösen a fejlett karl- talista országok meghatározott arányszá—

mainak a figyelembevétele nem nyújthat a lengyel gyakorlat számára túl sok se—

gítséget. Ezek az adatok azonban megfe—

lelők arra, hogy segítségükkel a kérdés elvi szempontjait megvilágítsák.

A problémán belüli elméleti összefüg- gések az alábbi általános képletekkel áb—

rázolhatók:

AD" .. '

MIB—": a nemzeti jövedelem novekede—

"

sének üteme,

IP ) r '

D : a termelő beruhazasok es anem—

n

zeti jövedelem aránya,

ADn IP ADn

Dn ' Dn Ip *

: a termelő beruházások hatékonysága.

Ezeknek az értékeknek több fejlett ka—

pitalista országra történő kiszámítása azt bizonyítja, hogy a termelő tőke hatékony—

sága az egyes országokban nem mutat olyan nagy különbségeket, mint azt álta—

lában gondolják. A Német Szövetségi Köztársaság adatai azt bizonyítják, hogy a beruházások hatékonysága a beruházá—

sok magas színvonala mellett is kedvező

lehet. Az adatok általában igazolják azt afelfogást, hogy ateehnika fejlődésévela

beruházások hatékonysága emelkedő

irányvonalú. '

w;

(2)

1018

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ?

Megállapítható, hogy adott nemzeti jö- vedelemből kiindulva egy tervezett üte—

mű beruházási politika a termelés milyen fejlődését teszi lehetővé. A beruházások tervezése esetén szem előtt kell azonban tartani azok gyakorlati kivitelezésének kérdéseit is. A beruházási színvonal nö—

velésének ütemét messzemenően meg—

szabja a beruházási javak termelésére rendelkezésre álló kapacitás is.

A szerző 20 évre vonatkozó számítások—

kal mutatja be, hogy milyen hatást gya—

korol a nemzeti jövedelem és ezen ke- resztül a fogyasztás alakulására a beru- házások gyorsuló és lassuló üteme. Az

első évben 25 százalékos nettó beruházási

aránynak fokozatosan 30 százalékra való emelésével a nemzeti jövedelem 20 év le—

forgása alatt a 4,5—szeresére emelhető.

Ugyanakkor a fogyasztás a 4,3—szorosára

nő. Ha viszont a nettó akkumuláció mér-

téke ugyanezen idő alatt 25 százalékról 20 százalékra csökken, akkor a nemzeti

jövedelem csak a 3,2-szeresére emelke—

dik. A fogyasztás emelkedésének mértéke ebben az esetben meghaladja ugyan a nemzeti jövedelem színvonalemelkedésé—

nek ütemét, de a *20. évben is csak 3,5—

szerese lesz az 1. évben elért színvonal-

nak. Az előző esetben tehát a vizsgált

időszak végén 24 százalékkal lesz maga—

s"bb a fogyasztás szinvonala, mint az

utóbbiban.

A lengyelországi fogyasztás szinvonala elmarad a nyugati államokban kialakult szinttől. Ha a fogyasztást évi 5—6 száza- lékkal növelik és a nyugati államokban 3—4 százalékos növekedést feltételezünk, akkor mintegy 50 évre lesz szükség anyu—

gati országok fogyasztási színvonalának eléréséhez. Ha azonban a fogyasztás emelkedésének ütemét évi 8—9 százalék—

ra sikerül emelni, akkor csak 15—20 évre lesz szükség a lemaradás megszün—

tetésére. A fenti 20 évre vonatkozó szá- mítás csökkenő és emelkedő tendenciájú akkumulációs hányadosából a fogyasztási színvonal ilyen eltérő ütemű emelkedése

adódik.

Az akkumuláció emelkedő püteme esetén

—— a fenti példában —— a fogyasztás emel—

kedésének gyorsasága a 10. évben éri el a csökkenő ütemű akkumuláció melletti fejlődés gyorsaságát. Ezt követően pedig kisebb—nagyobb ingadozásokkal állandóan annak színvonala fölött mozog. Az akku—

muláció ütemének a fenti példában sze—

replő variálása: tehát nagymértékben be—

folyásolja a fogyasztási színvonal fejlő—

désének irányvonalát is.

(Ism.: Hajpál Gyula)

Rudnicki, K.:

A nemzeti jövedelem valóságos felosztásainak megállapítási módszere

(Metoda ustaila—nia rzeczywistego podziallu dochodn—

narodowegoj Gospou'm'ka Planowm 1057. No. '?'/8.

47——50. p.

A szocialista árrendszernek az a sajá—

tossága, hogy a pénzügyi akkumuláció túlnyomó részét a fogyasztási cikkekre

hárítja, nagymértékben megnehezíti a nemzeti jövedelem megoszlásának meg—

állapítását. A marxi sémák felhasználáw

sával a nemzeti jövedelem felosztását az alábbi egyenletekkel fejezhetjük ki:

Ci 4— V1 4—- f1 : Pi Ca 4;— V2 4— fg : P

Ugyanezen egyenletek példaként vá- lasztott számokkal behelyettesítve:

140 4— 100 %- 20 : 260 50 4— 50 4— 120 : 220

A nemzeti jövedelem megoszlása ebben az esetben a következő:

Nemzeti

jövedelem 100 4— 50 4- 20 $ 120 :: 290

Béralap 100 _l- 50 : 150

Pénzügyi akkumuláció 20 4— 120 : 140

Tételezzük fel, hogy a tényleges akku- muláció 58, a költségvetés keretében vá—

sárolt fogyasztási javak értéke 70, a ter-

melési javak értéke pedig 12. A nemzeti jövedelem akkumulációs terhe ebben az

esetben:

Pénzügyi akkumuláció 4830/0 Tényleges akkumuláció 20,0%

Költségvetési folyó kiadások 2830/0 Ha a Vl—nek a Pi—Ci különbséghez való viszonyát Kg—gyel jelöljük, akkor

V;

1: PI—Cl

A K; tényező tehát azt mutatja, hogy a termelés nettó értékének 1 egységében

milyen hányadot tesz ki a béralap.