A. 1. PETROV:
A SZOVJE'TÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELMÉNEK KÖZGAZDASÁGI JELENTÖSÉGE
A Szovjetúnió népgazdaságának fejlesztésére vonatkozó éves és ötéves tervek alapvető fejezetei között a nemzeti jövedelem különleges helyet foglal el. A nemzeti jövedelem a szocialista bővített újratermelésnek, a nép anyagi és kulturális életszínvonala emelkedésének összefoglaló jellem- zését adja.
A nemzeti jövedelem felépítése visszatükrözi a társadalom osztály- összetételét, társadalomgazdasági rendszerét. A tőkés társadalomban a nemzeti jövedelem felépítése a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közötti antagonisztikus osztályviszonyokat jellemzi. Ebben az értelemben a nem—
zeti jövedelem, úgyszintén a nemzeti vagyon fogalma egy tőkés országban csak viszonylagosnak tekinthető. Csak a szocialista államban felelnek meg ezek a fogalmak tényleges tartalmuknak, mert a nép munkája által létre—
hozott nemzeti vagyon és jövedelem csak a szocialista társadalomban tel—
jes egészében a népé.
A Szovjetúnió nemzeti jövedelmének közgazdasági jelentősége abban rejlik, hogy kifejezi a szocialista újrahermelés legfontosabb eredményeit és elemeit, éspedig:
a) az egész népgazdaságban és annak egyes ágaiban az év folyamán újonnan termelt érték összterjedelmét,
b) a fogyasztási és a felhalmozási alapokból álló, újonnan termelt érték összetételét, tehát egyrészt a Szovjetúnió lakossága anyagi és kultu- rális igényeinek kielégítésére, másrészt a termelés további kibővítésére, azaz a társadalmi vagyon növelésére szolgáló források terjedelmét;
c) a dolgozók és a szocialista vállalatok jövedelmeinek együttes össze—
gét és megoszlását.
A szocialista és a kapitalista gazdasági rendszer közötti alapvető különbség azt jelenti, hogy a szocialista gazdasági rendszer viszonyai között a nemzeti jövedelem társadalomgazdasági tartalma, felépítése és növeke- désének üteme gyökeresen megváltozik.
rm'nov: A szovmrúmó NEMZETI JÖVEDnLun 287
A NEMZETI JÖVEDELEM JELLEGÉNEK KULÖNBSÉGE VA SZOVJETÚNIÓBAN ÉS A KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN A tőkés társadalomban a nép munkájának túlnyomó részét a kizsák—
mányoló osztályok sajátítják ki, aminek következtében növekszik a tőkések vagyona, újratermelődnek a kizsákmányolás kapitalista feltételei, növek- szik a dolgozó tömegek nyomora. A Szovjetúnióban Viszont ,, . . . a nemzeti jövedelem elosztása nem a kizsákmányoló osztályok és nagyszámú parazita kiszolgálóik meggazdagodása érdekében történik, hanem a városban és falun a munkások és parasztok anyagi helyzetének rendszeres emelése és a szocialista termelés kibővítése érdekében . . ."1
A tőkés országokban a jövedelmek elosztását az osztálykülönbség éles megnyilvánulása jellemzi.
,,Köztudomású, hogy a cári Oroszországban —— mondotta Molotov elv- társ —— a lakosság kilenctized része kisvagyonú és nincstelen tömegekből állott, akiknek a nemzeti jövedelemnek körülbelül egynegyed része jutott.
Másszóval a lakosság gazdag emberekből álló egytized része saját zsebeibe haráösolta össze a nemzeti jövedelem háromnegyed részét."2
A tőkés országokban a közgazdászok az osztálykülönbség tényét min—
den eszközzel) igyekeznek leplezni és a jövedelmek tényleges megoszlását eltorzítani.
Sztálin elvtárs 1930—ban a Párt XVI. kongresszusán mondott beszé- dében kritikai elemzésnek vetette alá a polgári közgazdászoknak a tőkés országok nemzeti jövedelmének megoszlására vonatkozó számításait és leleplezte a számítások apologetikus torzításait.
,,A nemzeti jövedelem osztályok szerinti megoszlásának kérdése ——
mondotta Sztálin elvtárs —— a munkásság és parasztSág anyagi és kulturális helyzete szempontjából alapvető kérdés. Németország, Anglia és az USA polgári közgazdászai nem hiába igyekeznek ezt a kérdést a polgárság javára elkendőzni, amikor állandóan közlik a kérdésre vonatkozó 'teljes objektív' lmtatásaikat."3
Sztálin elvtárs a továbbiakban Németország, USA és Anglia nemzeti jövedelmének megoszlásával foglalkozó polgári közgazdászok számításait idézve rámutat: ,,Érth—ető, hogy e kutatások eredményeinek nem lehet hitelt adni. Nem lehet, minthogy a tisztára gazdasági jellegű hibákon kívül ezek—
ben a kutatásokban másnemű hibák is vannak, amelyeknek céljuk egyrészt leplezni és csökkenteni a tőkések jövedelmét, másrészt pedig felduzzasz—
tani és növelni a munkásosztály jövedelmét, a munkásokhoz sorolva a nagyfizetésű tisztviselőket is. Arról már nem is beszélek, hogy ezek a kutatások sokszor nem veszik figyelembe a farmerek és általában a falusi kapitalisták jövedelmeit". Ezeknek az adatoknak kritikai elemzése alapján
— mondja Sztálin elvtárs —— ,,kiderül, hogy a munkások, valamint a város és falu egyéb, idegen munkát nem kizsákmányoló dolgozóinak részesedése
a nemzeti jövedelemnek Németországban 55%—át, az USA—ban 54%-át,
Angliában 45%—át, a kapitalisták részesedése pedig Németországban45%—át, az USÁ—ban 46%;át, Angliába-n 55%—át tette ki."4
* J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 397. old., oroszul.
" v. M. Molotov: Az októberi forradalom huszadik évfordulójára. —— ,,Bolsevik", 1937, 22.
mi.)* 11. old., oroszul. ,
3 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 380—381. old., oroszul.
! U. o.
288 remuov
A tőkés országok mostani, háborúutáni gazdasági viszonyai között szemmelláthatóan mutatkozik a munkásosztály abszolút és relatív elnyomo—' rodásának a kapitalista rendszerben érvényesülő törvénye, amelyet a mun—
kásosztály kizsákmányolásának további fokozódása, a munkanélküliség növekedése, a reálbérek esése és ugyanakkor a tőkések profitjának hatal—
mas emelkedéSe jellemez. így az USA—ban a részvénytársaságok nyere- sége 1938—ban 3,3 milliárd dollár volt, a háború közepén meghaladta a 24 milliárd dollárt és 1948—ban 34 milliárd dollárt ért el. Az amerikai munká- sok bére viszont az utolsó évek folyamán erősen elmarad az árak emelke- désétől.
A hivatalos adatok szerint a munkanélküliek száma 1949 februárjában 3,2 millió volt (tényleges munkanélküli legalább háromszor annyi volt), a
* részleges munkanélküliek, vagyis a nem teljes hetet dolgozók száma elérte ebben az időszakban a 9,5 milliót.
Franciaországban a munkások reálbére, az áremelkedés következtében, a háborúutáni évek folyamán a felére csökkent. A francia tőkések jöve- delme 1948 első felében az egész nemzeti jövedelemnek 43%—át tette ki, a munkások és tisztviselők bére pedig csupán 39 %—át.
, A Szovjetúnió—ban egyszer és mindenkorra megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását, tehát a kizsákmányolásból származó jövedelmeket is.
,,A jövedelmek, melyeket azelőtt a ldzsálnnányolók sajtoltak ki a nép munkájából — mondotta Sztálin elvtárs —, most megmaradnak a dolgozók kezében és azokat részben a termelés kiterjesztésére és a! dolgozók újabb csapatainak a termelésbe való bevonására, részben pedig a munkások és parasztok jövedelmének közvetlen emelésére használjuk ki.ml
Csak a szocialista államban jelenti a nemzeti jövedelem növekedése egyúttal a dolgozók jólétének emelkedését.
A NEMZETI JÖVEDELEM DINAMIKÁJA A SZOVJETÚNIÖBAN A szocialista államban a nemzeti jövedelem dinamikájának törvény—
szerűsége a nemzeti jövedelem állandó, gyorsütemű növekedése. A szovjet társadalmi rendszer előnyei a munka szocialista megszervezése következté—
ben biztosítják a népgazdaság valamennyi ágának korlátlan fejlődését, a munkatermelékenység növekedését és a termelési megtakarításokat
A következő adatok a Szovjetúnió nemzeti jövedelmének szakadatlan növekedését mutatják (milliárd rubel, az 1926—1927. évi árakon):
1913 1928 1932 1937 1940 1950 (terv)
21,0 25,0 45,5 96,3 128,3 177,0 Ugyanez az 1913. évi százalékban:
100,0 119,0 216,7 458,6 611,0 842,9
E mellett, míg 1928—ban a termelés szocialista szektorára a Szovjet—- únió nemzeti jövedelmének 44%-a esett, 1933—ban az országnak már majd- nem az egész (99,3%) nemzeti jövedelmét az állami, valamint a szövet—
kezeti és kolhoz vállalatok adták.
1 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 543. old.
';
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI Jövnnnnmn —— 289
Egészen más képet látunk a tőkés országokban. Igy a rendelkezésre
álló hivatalos közlemények szerint az USA nemzeti jövedelme 1937—ben az 1929—es színvonalnak csupán 97%—át érte el. Anglia nemzeti jövedelme 14 év alatt, 1924—től 1938-ig csupán 20%—kal növekedett, az 1938—1947. évek között pedig majdnem változatlan maradt. _
Mivel magyarázható a Szovjetúnió és a kapitalista országok nemzeti jövedelmének dinamikája közötti különbség? E különbség magyarázata a szocialista társadalom fölényében rejlik, ahol a termelési viszonyok meg—
, felelnek a termelőerőknek, ahol megteremtették a termelés, következőleg a nemzeti jövedelem rohamos növekedésének feltételeit. A nemzeti jöve—
delem növekedésének alapvető tényezői a munkaalkalmak növekedése, a munkatermelékenység emelkedése, a termelő eszközökkel való takarékos—
kodás. A gazdaság szocialista megszervezése lehetővé teszi e tényezők teljes mértékű felhasználását a gazdasági fejlődés gyors ütemének biztosítása
céljábóL '
A Szovjetúnióban nincsenek kapitalista osztályok, a nemzeti jövedelem teljesen a dolgozóké és a fogyasztás és akkumuláció célját szolgálja; a kapitalista osztályok felszámolása, tehát a parazita fogyasztás megszünte- tése a társadalmi termék és nemzeti jövedelem gyorsütemű növekedésé—
nek egyik legfontosabb tényezője.
A NEMZETI JÖVEDELEM TERVEZÉSÉNEK ÉS ELEMZÉSÉNEK TUDOMÁNYOS ALAPJAI
A Szovjetúnióban a nemzeti jövedelem és elemei a népgazdasági tervek összesítő mutatószámai közé tartoznak, amelyeket a tervteljesítés valamennyi összesítő adatával együtt a legbehatóbban tanulmányoznak.
A szovjet közgazdászok a nemzeti jövedelem tervezésénél és elemzésé- nél a marxista—leninista politikai gazdaságtanból indulnak ki. A nemzeti jövedelem elemzése az újratemelés elméletének önálló fejezete. Az újra—
termelés marxi—lenini elmélete meghatározza azt a helyet, amelyet a nem- zeti jövedelem és elemei a társadalmi össztermék újratemnelésében elfog- lalnak. A nemzeti jövedelem újratermelése nagy vonásokban a következő—
képpen történik. A nemzeti jövedelem kialakulását, mozgását és nagysá- gát az évi társadalmi termék határozza meg.. Az évi társadalmi termék (mind értékben, mind természete—s formájában) két részből áll. A társadalmi termek egyik része az átvitt érték, a másik az újonnan termelt érték, vagyis az adott év munkája által alkotott érték. A társadalmi termék újrater—
melése olymódon történik, hogy az előzőleg előállított termelőeszközök értéke a nyersanyag, az alapanyag, a tüzelőanyag és az alapvető eszközök kopása formájában minden egyes évben az adott év termékének értékébe megy át. Ugyanakkor az adott év munkája létrehozza a társadalom jöve—
delmét jelentő új értéket (és az ennek megfelelő használati érték meny—
nyiségét).
így például az adott év termelésére fordított vetőmagot és takarmányt az össztermelésből pótolni és a termelés biztosítása céljából legalább is a régi mennyiségben tartalékolni kell és csupán a termés másik, a vetőmag—
vak s takarmányok levonása után fennmaradó része (egySzerűsités végett a többi anyagi ráfordításokat nem vesszük figyelembe) alkotja a nemzeti jövedelmet. azaz használható fel fogyasztásra és akkumulációra.
290 , pnmaov
Hasonlóképpen, a társadalmi össztermelés szempontjából is, a társa—
dalmi termék egy bizonyos részének állandóan a termelést és a termelési ráfordítások pótlását kell biztosítania, a másik része pedig mint jövedelem, felhasználható, azaz a fogyasztásra és akkumulációra fordítható.
Marx ismert képletében, amely a társadalmi termék összetételét ábrá—
zolja, a társadalmi terméket, a c 4- v %— m elemek összege fejezi ki, ahol a ,,c" éppen az átvitt értéket, az anyagi termelési költségeket jelenti, amelye—
ket az adott év termeléséből pótolnak, illetve törlesztenek.
A 1) —l— m összeg az újonnan alkotott értéket, vagy a nemzeti jövedel—
met jelenti, amely a fogyasztási (egyéni és társadalmi) és akkumulácíós alapból áll.
Minthogy a szocialista társadalomban a nemzeti jövedelem elosztása és a társadalmi ter-mék körforgása a módosított értéktörvény alapján áru- pénz formájában történik, a nemzeti jövedelem az elosztás folyamatában a lakosság és a szocialista vállalatok jövedelmének alakjában jelentkezik.
Ezek a jövedelmek lehetnek mind pénz, mind természetbeni (az utóbbiak főként a mezőgazdaságban fordulnak elő) jövedelmek.
Ilymódon a nemzeti jövedelem a társadalmi termék újratermelésének folyamatában jön létre: a nemzeti jövedelem nem más, mint az évi társa—
dalmi terméknek az a része, amely a termelésben felhasznált nyersanyag, _ alapanyag, tüzelőanyag és az amortizáció, azaz a termelőeszközök levonása után fennmarad.
A szocialista gazdaságban —— a kapitalizmustól eltérően —-— a termelési ráfordítások pótlását ugyanúgy tervezik, mint a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem nagyságát. A termelésben az anyagi ráfordítások terve—
zése az anyagfelhasználás progresszív nor-inái alapján történik, vagyis az élenjáró vállalatok által elért normák alapján. A nyers— és egyéb anyagok progressziv felhasználási normáinak bevezetése a termelőeszköz-megtaka- rítások forrása és ilymódon a nemzeti jövedelem növelésének tényezője.
A nemzeti jövedelem, mint a fogyasztási és akkumulációs eszközök meghatározott értéke, dolo-gi összetételében eltér az eredetileg létrehozott társadalmi terméktől. Az eredetileg létrehozott társadalmi termék magában foglalja mind a termelőeszközöket, mind a fogyasztási javakat, mert a c %— v -i— m összeg a társadalmi termelés két főcsoportjának, a termelő—
eszközök—et gyártó és a fogyasztási javakat gyártó csoportok termelésének összegét jelenti, a nemzeti jövedelem (7) —t— m) pedig ennek csak egy része.
A következő folyamat az első csoport által újonnan alkotott érték egy részének kicserélése a második csoporthoz tartozó termékek értékének megfelelő részével. Ilymódon kapja meg a nemzeti jövedelem végleges rendeltetésének megfelelő természetbeni formáját. A nemzeti jövedelem dologi összetétele, mozgásának e második fázisában, a második csoport termékéből (természetben és értékben), valamint a termelőeszközök akku—
mulácójából (úgyszintén természetben és értékben) áll.
Ilymódon az adott év társadalmi munkája valóságban mind a termelő—
eszközök, mind a fogyasztási javak termelésében szerepel; nemzeti jöve—
delmet létrehoznak az első csoportba tartozó vállalatok is, de annak a fogyasztás és akkumuláció céljaira való felhasználása a dologi forma meg—
változtatásával: a termelési eszközökből álló első csoport által újonnan termelt érték egy részének a fogyasztási javakból álló második csoport termékei ugyanolyan értékére történő kicserélése útján történik. A létre-
??j
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME 291
hozott nemzeti jövedelem dologi formájának megváltoztatása együttjár a lakosság és a szocialista Vállalatok jövedelmének keletkezésével és moz—
gásával.
A szocialista gazdaságban a jövedelem kategóriája az elosztás folya—
mán kapott anyagi javak értékének kifejezése, a "jövedelem gazdasági . lényege Viszont, hasonlóan a társadahni termék áru—pénzbeni értékelé—
séhez, nem jelenti pusztán a terméknek pénze—gységekben történő, egyszerű számokban kifejezett mérését. Az árnak, a munkabérnek, a nyereségnek és az elosztás egyéb mutatószámaínak a szocialista újratermelésb-en önálló és lényeges jelentőségük van. A termék és a jövedelem elosztásának áru- pénzbeni formája a társadalmi munka és elosztás megszervezésének szocia- lista elvéből következik; ez a szocialista elv a gazdaságos számvetés alapja és egyúttal az újratermelés meghatározott arányai biztosításának módja, egyrészt az árak tervezése, másrészt a jövedelmeknek a pénz— és hitelügyi intézkedések rendszere által végrehajtott közvetlen újrafelosztása útján.
A jövedelmek tervszerű újrafelosztása révén állapítják meg a nemzeti jövedelemnek végleges felosztását fogyasztásra és akkumulációra és egy- úttal a lakosság és a vállalatok társadalmi csoportjainak végleges jöve-
delmeit. ,?
A nemzeti jövedelem mozgásának ebben az utolsó fázisában a fogyasz—
tásra került rész kiesik az újratermelés körforgásából, az akkumuláció pedig a nemzeti vagyont gazdagítja, kibővítve az álló— és forgóalapokat és az egyéb áru—anyagi készleteket, ami a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem szocialista újratermelése új, bővített ciklusának előfeltétele.
A NEMZETI JÖVEDELEMSZÁMITÁS POLGÁRI MÓDSZEREI A szocializmus politikai gazdaságtana és a szocialista tervezés tapasz- talatai alapján a szovjet közgazdászok kidolgozták a nemzeti jövedelem tervezésének és elemzésének tudományos módszerét, amely visszatükrözi a tervező szocialista állam által irányított reális gazdasági folyamatokat.
A kapitalista országokban a polgári közgazdászok nem csekély munkát fordítanak a nemzeti jövedelem ,,objektiv vizsgálatára".
Ezek a ,,vizsgálatok" telj es egészükben hamis és tudománytalan mód—
szertanon alapszanak; az a céljuk, hogy megszépítsék a kapitalizmust és ,,megindokolják" a munka és a töke érdekharmóniájának lehetőségét.
A nemzeti jövedelem társadalomgazdasági lényegének elferdítésével és az elosztásána vonatkozó adatok eltorzításával a polgári közgazdászok azt igye—
keznek bebizonyítani, hogy kizsákmányolás nem létezik és megcáfohii azt az elvitathatatlan tényt, hogy a kapitalizmus viszonyai között a jövedelmek elosztásában az osztálykülönbség növekszik és a munkásosztály elnyomo- rodik.
A nemzeti. jövedelemszámítás marxi—lenini módszertana és polgári
számítási módszerek közötti különbség elsősorban a nemzeti jövedelem
gazdasági tartalmának értelmezésében rejlik.
A polgári közgazdászok a nemzeti jövedelmet, az összes egyéni jöve- delmek és a részvénytársasági vállalatok fel nem osztott jövedelmei egy-
mmm
292
szerű összegének tekintik. Igaz, hogy a polgári irodalomban egymás mellett előfordul e nemzeti jövedelemszámitás "reális" és ,,személyi" módszere is.
Ténylegesen azonban a kapitalista országok kiadványaiban az ü. n.
reális módszer szerint kiszámított nemzeti jövedelem terjedelmét nem mint az anyagi termelés újonnan alkotott értékét határozzák meg, hanem * mint az áruk és a szolgáltatások ,,tiszta értékét", azaz lényegében szintén a ,,személyi" módszer szerint.
Milyen jelentősége van az ü. n. szolgáltatásoknak a nemzeti jövedelem összegébe való számításának és mit jelent gyakorlatilag ,az újrafelosztás folyamán kapott jövedelmeknek ebbe az összegbe való bekapcsolása? Ez a nemzeti jövedelem tényleges nagyságának jelentős növelését jelenti, mert "
a szabadfoglalkozású egyének jövedelmei, a különféle ügynökök és speku- lánsok, tisztviselők, a hadsereg, a rendőrség jövedelmei, stb. —— mindezek a származékos jövedelmek mesterségesen növelik a tőkés országok nemzeti jövedelmét. Az USA háborúalatti nemzeti jövedelmére vonatkozó adatok mutatják, hogy a hadsereg hatalmas növekedésével kapcsolatban a háborús évek alatt a jövedelmek összege is növekedett; világos, hogy ebben az eset—
ben a nemzeti jövedelem jelentős részét a hadsereg fenntartására forditot—
ták. Ilymódon a hadsereg jövedelmeinek beszámítása a nemzeti jövedelem összegébe, a jövedelmek felnagyítását, megkettőzését jelenti.
Meg kell jegyezni, hogy a nemzeti jövedelemszámítás polgári módszer- tana említett sajátosságainak alapja az a hamis közgazdasági koncepció, amely szerint minden jövedelem tulajdonképpen a teljesített szolgálatok ellenértéke: a munkáért, a tőkéért és az irányításért járó ellenérték. A pol—
gári közgazdász tagadja a kapitalista gazdasági rendszerben érvényesülő azt a szemmellátható tényt, hogy a tőkések és a földbirtokosok kisajátítják a meg nem fizetett munkát, kisajátítják az értéktöbbletet: profit, kamat és
járadék formájában. '
Minthogy a polgári közgazdász a tőkés jövedelem igazi forrásait igyek—
szik elhomályosítani, egyszerűen nem vesz tudomást a jövedelmek újra- felosztásának fogalmáról. Ezért az, hogy a polgári közgazdászok a nemzeti jövedelembe a ,,szolgáltatásokat" beszámítják, nagyobb jelentőségű kérdés, amely a nemzeti jövedelem valóságos nagyságának növekedését eredmé—
nyező tisztán mennyiségi tényező kereteit messze túlhaladja. A nem anyagi javaknak (az ú. n. szolgáltatásoknak). az anyagi javakkal való azonosításá- val lehetőség nyílik arra, hogy mindennemű tevékenységet kivétel nélkül egyenértékű szolgáltatásnak minősítsenek, amelyeket ,,hasznosságuknak"
megfelelően különböző jövedelmekkel egyenlítenek ki.
A polgári közgazdászoknál a nemzeti jövedelem kérdésében —— az egyes értelmezésekben rejlő különbségek ellenére —— megtalálható egy bizonyos közös kiindulópont. A polgári közgazdászok, mintho a társa- dalmi újrate—rmelés tudományos elmélete ismeretlen előttük, az egyéni jövedelem fogalmára támaszkodnak, amelyet gyakran a közgazdasági foga—
lom kereteit meghaladó értelemben magyaráznak. Stuart meghatározása
—— ,,a jövedelem a szükségletek kielégítésének agregátuma" —— teljesen összekapcsolódik a szubjektív értékelmélettel, az összes polgári közgazdá—
szok kedvenc elméletével. A kérdés ilyen megfogalmazása mellett nincs szükség a tőkés jövedelem forrásának meghatározására. Elesik a polgári politikai gazdaságtan részére az értéktöbblet és kizsákmányolás kellemet- len kérdése. Feleslegessé válik annak a szükségessége is, hogy a nemzeti jövedelemnek osztályok szerinti megoszlását tanulmányozzák.
', A szovnz'm'rmó NEMZETI JÖVEDELME , 293
Erre az abszolút tudománytalan módszertanra a polgári közgazdászok- nak azért van szükségük, hogy a nemzeti jövedelem igazi osztályjellegű elemzésének veszélyét eníerülhessék.
A polgári közgazdászok által használt számítási módszer azt eredmé- nyezi, hogy a munkabérbe bele—számítják a vezető tisztviselők és igazgatók jövedelmeit, akik hatalmas fizetéseket, vagyis ténylegesen az értéktöbblet egy részét kapják; hogy nem határolják el a tőkés vállalkozók jövedelemeit a kisparasztok, az egyedül dolgozó kisiparosok, stb. jövedelmeitől. A polgári közgazdászok a ,marxista újratermelési és értéktöbblet-elmélet ellen semmiféle indokot felhozni nem képesek, hanem a tudományos elemzéssel szembe azt a tisztán empirikus elgondolást állítják, hogy a jövedelmet az
alkotja, aki azt kapja.
Clark, amerikai közgazdász, _a marxi értéktöbbletelmélet ,,megcáfolá—
sára" nem talált ki semmi okosabbat. mint azt, hogy kijelentette: ez az elmélet hamis, mert ha tényleg léteznék idegen munka kisajátítása, az igazságtalan lenne és a társadalom soha el nem tűrné ezt.
A kapitalista országokban a nemzeti jövedelemszámitásnál azt az alapvető módszert követik, hogy az egyes emberek jövedelmeit és a rész—
vénytársaságok fel nem osztott jövedelmeit összeg-ezik. Ehhez gyakran hozzáadják még a külkereskedelemből eredő jövedelmek és általában a fizetési mérleg szaldóját, ami összekeveri a dolgot, mert a külfölddel való elszámolásoknak sok esetben semmi közük sincs az országban termelt jövedelemhez.
A nemzeti jövedelem ilyen módon megállapított összege ténylegesen növekszik azoknak
a jövedelmeknek az összegével, amelyeket Marx szár- mazékosnak nevez, azaz az újrafelosztás során kapott jövedelmek össze—
gével. Hozzávetőleges számítás szerint 1943-ban a USA nemzeti jövedelme a kétszeresen felszámított jövedelmek miatt kb. 15%—ka1 nagyobb volt.
A polgári közgazdászok által alkalmazott helyesbítés lényege, hogy egy bizonyos idő óta a nemzeti jövedelemből kizárják a nyugdíjakat, mert Vilá—
gos, hogy a nyugdíjakat a jövedelmeknek az adók révén történő újrafelosz- tása során fizetik ki. Kizárják ezenkívül a törvényellenes foglalkozásokból számnazó jövedelmeket, főleg a miatt, mert ezeknek a jövedelmeknek kiszámítása nehézségekbe ütközik.
Másrészt a netnzeti jövede—lembe beszámítják a saját házak és bútorok használatából származó jövedelmeket annak alapján, hogy a házakat és a bútorokat bérbe lehet adni.
A jövedelem empirikus és pszichológiai magyarázata elvonja a figyel- met az újratermelés reális gazdasági kategóriáiról és a jöved-elemeloszlás osztályviszonyáról, ami éppen a célja a polgári közgazdásznak. Ezért a kül—
földi forrásokban található számításokban nem szerepel sem a társadalmi terméknek, sem a nemzeti jövedelemnek, mint a társadalmi termék egy részének fogalma; ezek a kategóriák idegenek a polgári közgazdászok számára.
A külföldi statisztika a nemzeti jövedelemnek termelési ágak szerinti felépítését is eltorzítja. Az ipar és mezőgazdaság mellett ilyen ,,termelési ágakat" is felvesznek, mint ,,pénzügyek", ,,igazgatás", ,,szolgáltatások".
Világos, hogy a kérdés ilyen felfogása mellett a nemzeti jövedelem terme- lési felépítésének mindennemű elemzése lehetetlen. A nemzeti jövedelem- számítás ú. n. ,,reális módszere" abban áll, hogy mindenegyes ág jövedel—
2 Statisztikai Szemle
294 ; , ' mm);
mét az abban ,,fo-glalkoztatott" összes személyek munkabérének és profit—A jának összegéből határozzák meg. _A valóságban ez a számításnem fejezi ki az anyagi termelés újonnan termelt értékét. Nem is kell külön mondani, hogy a nemzeti jövedelem osztályok szerinti megoszlására vonatkozó adatok az ilyen számításokból ténylegesen hiányoznak, mert a munkabért össze- keverik a tisztviselők és a részvénytársaságok igazgatóságának fizetésé—
x, vel, mert a farmerek jövedelmeit nem választják szét a tőkések és az ön—
álló termelők jövedelmeire, mint ahogy a burzsoázia összjövedelmének számbavétele is helytelen.
A kapitalista statisztika közvetlen adataiból bármilyen osztályok sze—
rinti elemzés lehetetlen. Ehhez kiegészítő és megközelítő számításokra van szükség. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a tőkés országokban a nem—
zeti jövedelem kiszámításánál felhasznált adatforrások számos esetben . rendkívül kétségesek. A számítások alapvető forrásai főként az adókra vonatkozó adatok, valamint a részvénytársaságok mérlegadatai. Közismert azonban, hogy az adózási adatok, valamint a részvénytársaságok mérlegada- tai a lakosság tőkés csoportjainak jövedelméről nem szolgáltatnak meg—
felelő anyagot: a részvénytársaságok jövedelmeinek jelentős részét külön—
böző amortizációs és tartalékalapokba utalják át, hogy elvonják az adóz—
tatás alól. Ha figyelembe vesszük a számításokban (pl. az egyéni vállalkozó jövedelmeinél, stb.) érvényesülő feltevések tömegét, akkor nyilvánvaló, hogy a tőkés országok nemzeti jövedelmére vonatkozó adatokat rendkivül óvatos kritikával kell fogadni.
A NEMZETI JÖVEDELEM MOZGÁSI FÁZISAI ÉS KIFEJEZÉSI FORMÁI
A Szovjetúnió nemzeti jövedelmének konkrét tervezését és elemzését a nemzeti jövedelem mozgási fázisainak és kifejezési formáinak megfele—-
lően dolgozták ki.
Meg kell vizsgálni a következő kérdéseket:
1. A létrehozott nemzeti jövedelem terjedelme, felépítése és dina- mikájo,
2. alnemzeti jövedelem megoszlása,
3. a nemzeti jövedelem forrásai és növekedésének tényezői.
A termelt nemzeti jövedelem terjedelmének, felépítésének és dina- mikájának tanulmányozását a következő somendíoen végezzük.
Először is meg kell állapítani, hogy mekkora az újonnan előállított érték nagysága pénzértékben, az adott év tényleges áraiban kifejezve, amely árakon a termék értékesítése és a termelési költségek megállapi- tása történik; azután, hogy mekkora a népgazdaság egyes ágainak részese- dése az újonnan létrehozott érték termelésében; végül, hogyan növekszik a nemzeti jövedelem évről—évre és míly módon lehet meghatározni a nem—
zeti jövedelem és egyes elemei: a fogyasztás és akkumuláció reális vál—
tozását.
E kérdések megoldása a nemzeti jövedelemnek és elemeinek tény—
leges folyó árakon és változatlan árakon való számbavétele útján törté—
nik. Az elsőkesetben az előállított nemzeti jövedelmet összekapcsolják a
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME — 295
Vállalatok költségeivel és nyereségeível (ahogy ezek a pénzügyi tervek- ben és a mérlegekben szerepelnek), az áruforgalommal, az állami költség- vetéssel, a lakosság pénzlbtevételaeivel és kiadásaival —— egyszóval, az újra-—
termelés összes áru—pénzbeli elemeivel és mutatószámaival.
Tehát a nemzeti jövedelem pénzértékben, folyó árakon kifejezett minden egyes elemének meghatározott gazdasági tartalma van, ami a szo—- cialista gazdasági rendszerben a pénzértékben való tervezés és számba—
vétel szükségességéből következik.
Ennek megfelelően a Szovjetúnió nemzeti jövedelmének terjedelmét olymódon állapítják meg, hogy a társadalmi termék értékéből levonják az adott év tényleges pénzbeli értékén kifejezett összes anyagi termelési költségeket.
.
A társadalmi termék értéke az egyes népgazdasági ágak termelésének összege. Tehát a nemzeti jövedelem számításánál kiindulópont: a nép—
gazdaság összes ágai'ban az adott évben létrehozott és a tényleges értéke—
sítési árakon kifejezett össztermelés meghatározása.
A népgazdaság valamely ágának össztermelésén azoknak a konkrét anyagi javaknak pénzben kifejezett értéke értendő, amelyeket a kérdé—
ses népgazdasági ágba tartozó vállalatok az adott év alatt előállítottak.
Ilyenek az iparban: ipari áruk és termékek, a bánya- és feldolgozó—
ipar termékei; a mezőgazdaságban: a földművelés és az állattenyésztés termékei; az építőiparban: olyan sajátságos termékfajták, mint az épüle—
tek és felépítmények, mindennemű építmények, különböző javítási mun- kálatok, stb. Az újonnan létrehozott értéket valamely népgazdasági ágban, az általános képletnek megfelelően, az össztermelés és az anyagi . termelési költségek közötti különbség határozza meg.
Tehát, ha az adott népgazdasági ág össztermelésének értékéből levon—
juk a nyers—, alap— és tüzelőanyag, elektromos energia és a szállítás költ—
ségeit, valamint a termelési állóalapok amortizációját, akkor megkapjuk az újonnan létrehozott értéket vagy a tiszta (nettó) terméket, vagyis az anyagi termelési költségektől ,,megtisztított" termelési értéket. Éppen ez a tiszta termelés jelenti az adott ágban létrehozott nemzeti jövedelmet.
azaz az adott ág vállalatainak munkabér— és általában a munkáért járó fizetések alapját és a nyereségek és egyéb jövedelmek forrását.
Figyelembe kell venni, hogy a munkabér bizonyos vonatkozásban úgy tekinthető, mint a termék önköltségének eleme, tehát mint költség—
elem, ami az egyes vállalat szempontjából helyes is, ellenben a népgazda—
ság szempontjából a munkabér a társadalmi jövedelem eleme.
Az anyagi költségek természetbeni, tárgyi jellemzése természetesen különböző az egyes gazdasági ágakban; így a költségek fentemlített szer- kezeti felépítése visszatükrözi az ipari termelési költségek elemeit.
A mezőgazdaságban a legfontosabb költségek közé tartoznak: a vetőmag, takarmányok, üzemanyagok, valamint az amortizáció; az építőiparban: az építkezési anyagok, alkatrészek, tüzelőanyagok értéke és az amortizáció.
E költségfajtáknak azonban, mint az átvitt érték elemeinek, gazdasági tar-—
tslma minden esetben egyforma. ,
A nemzeti jövedelem nagyságának és ágai szerkezetének meghatáro—
zásánál az anyagi termelés egyes ágaiban újonnan létrehozott értékből (a tiszta termelésből) kell kiindulnia; a termelés összes ágainak tiszta ter- melése adja együttesen a nemzeti jövedelmet.
25!
296 rnrnov
A NEMZETI JÖVEDELEM TERMELÉSÉBEN RÉSZVEVÖ NÉPGAZDASÁGI ÁGAK
Mely népgazdasági ágakat vesznek figyelembe a nemzeti jövedelem összegének megállapításánál?
A Szovjetúnióban az évi társadalmi terméket és a nemzeti jövedel- met a következő népgazdasági ágak szerint számítják: elsősorban az ipar, éspedig mind a bánya—, mind a. feldolgozóipar, azután az építőipar (amely gazdasági tekintetben ugyan az ipar önálló válfaja, de műszaki—gazdasági szervezetének különlegessége és más gyakorlati megfontolások miatt a ter- vezés és számbavétel szempontjából önálló), továbbá a mezőgazdaság, vagyis a földművelés és az állattenyésztés termékeinek termelése. A fel—
sorolt népgazdasági ágak az anyagi javak közvetlen termelését foglalják
magukban. §
A népgazdaságnak vannak olyan ágai is, mint a közlekedés, posta és kereskedelem. Ezek az ágak a tágabb értelemben vett termeléshez tarto—
zóknak tekintendők-e vagy sem? E kérdés nem felesleges, mert a nemzeti jövedelem nagysága ennek megoldásától függ; a különböző megoldások—
nak különböző közgazdasági konzekvenciái vannak.
Elvitathatatlan, hogy a teherszállítás az ország anyagi termelésének egyik része, mert az áru értékének, mint ismeretes, magában kell foglal- nia a fogyasztóhoz való elszállításáig felmerülő összes költségeket.
Világos, hogy a teherszállítás a népgazdaság termelési folyamatának egyik része, tehát a közlekedés munkáját és jövedelmét a népgazdaság általános eredményénél számba kell venni. A közlekedés terméke adott esetben a teherszállításból (származó bevétel, az újonnan alkotott érték pedig —— hasonlóan a többi ágakho—z —— a teherszállításból származó be—
vételek és a szállítás anyagi termelési költségei közötti különbség.
Hasonlóan kell megoldani a kérdést a posta termelésének megállapí- tásánál is, ami egyenlő a gazdasági vállalatoknak a posta szolgálataiért kifizetett költségeinek összegével.
A szocialista gazdaságban a kereskedelmet alapjában véve a társa—
dalmi termelés önálló ágának kell tekinteni. A szovjet kereskedelemben túlnyomó szerepe a reális forgalom funkcióinak van, vagyis a tevékeny- ség olyan folyamatainak és válfajainak, amelyek az anyagi javak elosztá- sával, a fogyasztóhoz való eljut—tatásukkal és egyebekkel kapcsolatosak.
Ezzel összefüggésben és egyéb más gyakorlati megfontolások alapján, a kereskedelem tiszta termékét ugyanúgy állapítják meg, mint a népgazda-
ság többi ágaiét.
Ennek megfelelően a kereskedelem össztermelését a kereskedelmi árkülönbözet képezi, azaz a kereskedelmi szervezetek beszerzési és el—
adási árai közötti különbség, a tiszta (nettó) termelését pedig —— a bevétel és a kereskedelem anyagi költségei (világítás, fűtés, anyagok, amortizáció, szállítás, stb.) közötti különbség, a tiszta (nettó) tenmelés általános képle—
tének megfelelően. A kereskedelem össz- és tiszta term—elése magában foglalja a közétkeztetés adatait is.
A felsorolt népgazdasági ágak felölelík a társadalmi termék termelé- sének, cseréjének és elosztásának szféráját. A társadalmilag hasznos munka egyéb fajait a Szovjetúnióban a szolgáltatások szférájába sorol—
ják; ilyen ágak például a személyszállítás, a lakásgazdálkodás, az oktatás.
az egészségvédelem, stb.
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME 297
EGYES NÉPGAZDASÁGI ÁGAK RÉSZESEDÉSE A NEMZETI JÖVEDELEM TERMELÉSÉBEN
A népgazdasági ága-k tiszta termelésének megállapitása nemcsak a nemzeti jövedelem általános összegének megállapítását, hanem az egyes népgazdasági ágaknak a nemzeti jövedelem termelésében való részesedé- sének jellemzését is jelenti.
A szocialista iparosítás eredményeképpen az ipar részesedése a nem- zeti jövedelemben erősen megnövekedett, ami a munkának az ipar szférá—
jába való áttolódását jellemzi. így míg az iparnak a nemzeti jövedelem—
ben Való részesedése (tényleges árakon) 1913—ban kb. 30% volt, addig 1937—ben az ipar tiszta termelése a Szovjetúnió egész nemzeti jövedelmé- nek 53 %-át tette ki, azaz többet, mint a felét.
Ilymódon a nemzeti jövedelem szerkezeti felépítése a társadalmi ter—
melésben bekövetkezett gazdasági változásokat is jellemzi.
A nemzeti jövedelem dinamikájának tanuhnányozásánál az összes áruk és termékek változatlan árakon történő értékeléséből kell kiindulni, azaz a nemzeti jövedelmet valamely év változatlan árain kell értékelni.
A NEMZETI JÖVEDELEM FIZIKAI TERJEDELMÉNEK MEGÁLLAPITÁSA
Ezért a nemzeti jövedelem tervezése és elemzése nem szorítkozik csu—
pán általános nagyságának és szerkezeti megoszlásának meghatározására.
A nemzeti jövedelem növekedésén—ek tanulmányozása céljából a nemzeti jövedelem fizikai terjedelmének indexét is megállapítják.
E célból a nemzeti jövedelemnek tényleges, folyó árakon történő meg—
állapitása mellett a tervezési és statisztikai gyakorlatban a nemzeti jöve—
delmet rendszerint változatlan árakon is értékelik. Ezideig 'a Szovjetúnió nemzeti jövedelmének nagyságáról és dinamikájáról szóló közlemények- ben rendszerint az 1926/27. évi változatlan árakat alkalmazták.
Milyen jelentősége van a változatlan árakon való számításnak?
Kétségtelen, hogy két különböző időpontban érvényben volt folyó árakon kifejezett mutatószám összehasonlításánál az árak változása eltor—
zíthatja a mutatószám valóságos alakulását.
Következésképpen a dinamika, azaz valamely gazdasági mutatószám egy bizonyos időszakban bekövetkezett változásának tanulmányozásánál feltétlenül ki kell küszöbölni az árak változásának befolyását és ezen a bázison kell felépíteni a ,,fizikai terjedelem" gazdasági indexét. Ezt a ter—
melés, a fogyasztás, a költségek, stb. Változatlan árakon való értékelésé—
vel oldják meg.
Nem nehéz belátni, hogy a termelésnek vagy az anyagi javak más összeségének több évre vonatkozóan, változatlan árakon való értékelése az általánosított és össziehasonlítható összegben ezen anyagi javak mennyi- ségének változását mutatja. A fent mondottakat a nemzeti jövedelem dinamikájárá alkalmazva a Változatlan árakon való értékelés a társadalmi munka felhasználásának és termelékenysége növekedésének összesített eredményét mutatja az anyagi javak valamely mennyiségének for- májában.
Mig a nemzeti jövedelem nagyságának folyó árakon való megállapí—
tásánál a termelés és az anyagi költségek folyó árakon való értékelésé-
298 " rnmnov
ből—kell kiindulni, addig a nemzeti jövedelem változatlan (árakon való megállapításánál a termelést és az anyagi költséget valamely év válto- zatlan árain kell értékelni; a változatlan árakon értékelt össztermelés és a költségek közötti különbség adja az egyes népgazdasági ágak, illetve az egész népgazdaság Változatlan árakon értékelt tiszta (nettó) termelését.
Vizsgáljuk meg a forradalomelőtti Oroszország és a Szovjetúnió nem—
zeti jövedelmének dinamikájára vonatkozó adatokat. Az egy főre eső nem—
zeti jövedelem nagysága tekintetében a cári Oroszország a legutolsó helyen volt a világon. 1913-ban a nemzeti jövedelem 1926/27. évi árakon 21 milliárd rubel volt. 1917-ben a háború és az összeomlás következtében a nemzeti jövedelem 17 milliárd rubelre csökkent. A szovjet hatalom egy tönkrement gazdaságot kapott hagyatékul és így az összehasonlítás alap- jául nem az 1913—as, hanem az 1917—es évet kell venni.
A nemzeti jövedelem a polgárháború és az intervenció alatt tovább esett és 1921—ben 9,5 milliárd rubelre, azaz 1913—hoz viszonyítva a felére csökkent. Az újjáépítési korszak az egész gazdaság gyors fellendülését eredményezte. A Szovjetúnió nemzeti jövedelme 1928—ban 25 milliárd rubelt tett ki, vagyis már nagyobb volt, mint 1913-ban.
Az 1928-es 25 milliárd mbelről a nemzeti jövedelem az első ötéves terv végére 4-5,5 milliárd rubelre, azaz 85%—kal növekedett; a második ötéves terv végére, 1937—ben, pedig 96,3 milliárd rubelre emelkedett.
1940—ben a Szovjetúnió nemzeti jövedelme 128,3 milliárd rubel volt, vagyis hatszor annyi, mint 1913—ban. 1950—ben, a háborúutáni ötéves terv szerint a Szovjetúnió nemzeti jövedelme 177 milliárd rubel lesz.
A fentiekben adatokat idéztünk arra vonatkozóan, hogy milyen jelen—
téktelen a nemzeti jövedelem növekedése a kaptalista országokban. Kevés azonban csak annyit mondani, hogy jelentéktelen: rá kell mutatni arra is, hogy a termelés és ,a nemzeti jövedelem görbéje a kapitalizmusban esések—
kel tarkított tört vonal. Ugyanakkor, amikor a Szovjetúnióban 'a nemzeti jövedelem állandó és jelentős növekedése tapasztalható, a kapitalista orszá—
gokban a jelentéktelen emelkedés periódusai éles esésekkel váltakoznak.
Igy az USA—ban a nemzeti jövedelem 1937-ben az 1929. évi szín—
vonalnak csak 97%—át, 1932—ben pedig csak 62,7%—át érte el (az indexe—
ket az 1929. év változatlan árain szánútották). A folyó árakon számított adatok azt mutatják, hogy az USA nemzeti jövedelme 1932—ben 49%—kal
maradt el az 1929. évi színvonaltól. _ -
Meg kell jegyezni, hogy a válság és a depresszió időszakai szempont—
jából a kapitalista országok nemzeti jövedelmének alakulásáról a folyó árakon kifejezett adatok többet mutatnak, minthogy az áruknak a válság időszakában való értékelése ldfejezi a nem értékesített árukészletek nőve- kedését is, következésképpen a termelés jelentékeny részét kitevő veszte—
ség reális tényét.
A kapitalista országok nemzeti jövedelme a háborúra készülődés idő- szakában viszonylag gyorsabb ütemben növekszik (pl. Németországban a második világháború előtt), ez méginkább állt a háború alatt (pl. a USÁ—
ban a második világháború alatt). Ezt a növekedést azonban a háborús ter—
melés egyoldalú emelkedése okozza, s nem szolgál a további fejlődés előfel—
tételéül, hanem megfordítva, magában hordja a gazdasági válság összes előfeltételeit, amelyek a hadigazdálkodásról a békegazdálkodásra való áttérés idején felmerülnek. így az USA ipari termelése alig éri el jelen—
leg a háború alatt legmagasabb, 1943. évi színvonal 80%—át.
A szovztn'rúmó NEMZETI JÖVEDELME * . . 299
A NEMZETI JÖVÉD'ELEM ELOSZTÁSA (AZ ELOSZTÁS SZOCIALISTA ELVE)
A Szovjetúnió nemzeti jövedelmének tanulmányozása nem szorítko—
zik a nemzeti jövedelem általános nagyságának és termelési felepitese- nek megállapítására, hanem kiterjed a jövedelem elosztásának tanulmá- nyozására is. A nemzeti jövedelem elosztásáról beszélve meg kell külön- böztetni egyrészt az elosztás eredményé-t, azaz a nemzeti jövedelemnek a különböző célokra való végleges felhasználását és másrészt magának az elosztásnak folyamatát, amelyet különleges tulajdonságok jellemeznek.
Vizsgáljuk meg a nemzeti jövedelem végleges felhasználását.
A Szovjetúnióban a nemzeti jövedelmet a fogyasztásra (egyéni és társadalmi fogyasztásra) és az akkumulációra fordítják. A Szovjetúnió nemzeti jövedelmének fogyasztásra kerülő része feloszlik a lakosság egyéni áru— és termékfogyasztási alapjára és a társadalmi fogyasztás
—— azaz a közoktatási, tudományos, egészségvédelmi, közigazgatási intézmé—
nyek fenntartásával kapcsolatos költségek —— alapjára.
Az egyéni fogyasztás alapjának elosztása a szocialista elvnek meg—
felelően a munka mennyisége és minősége szerint történik. A Szovjet- únióban a dolgozók fogyasztása nem korlátozódik egyéni jövedelmükre, amit fizetésként, azaz mint munkabért, illetve a munkaegységekért járó díjazást kapnak. A közvetlen fizetésként kapott jövedelmeken kívül a dol- gozók jelentős kiegészítő fogyasztási alapokat is kapnak az ingyenes kul- turális—jóléti szolgáltatások és az állam számlájára történő különböző szo—
ciális juttatások formájában. Ezek az állam részéről adott pótlólagos jut- tatások a munkabér összalapjához viszonyitva több, mint egyharmadot tesznek ki.
A Szovjetúnióban fogyasztásra kerülő rész az egész nemzeti jövede- lemnek kb. háromnegyedét teszi ki.
SZOCIALISTA AKKUMULÁCIÓ — KAPITALISTA AKKUMULÁCIÖ A Szovjetúnió nemzeti jövedelmének akkumulációra fordított része társadalomgazdasági lényege tekintetében teljesen különbözik a tőkés akkumulációtól.
A tőkés akkumuláció a munkásosztály kizsákmányolásának ered—' ménye, a ki nem fizetett idegen munkának a kapitalista tulajdonos által történő kisajátítása. A tőkés akkumuláció általános törvénye állandósítja és növekvő mértékben újratermeli a dolgozó tömegek nyomorát és kizsák—
mányolását.
A Szovjetúnió nemzeti jövedelme egy részének, akkumulációja a tár—
sadalmi jövedelem egy bizonyos részének kollektív felhasználását jelenti a termelés kibővítésére, a szocialista vagyon növelésére és ezáltal a nép anyagi és kulturális él—etszinvonalának emelésére.
A szovjet tervgazdaságban az akkumuláció a bővített újratermelés eredménye, s ugyanakkor a szocialista gazdaság fejlődésének elengedhe- tetlen előfeltétele.
A szocialista gazdaságban az akkumuláció a szocializmus progresszív alapját, egyik legfontosabb törvényszerűségét jelenti. A Szovjetúnióban az akkumuláció az álló— és forgóalapok, valamint a fogyasztásra és ter- melésre szolgáló egyéb áru—anyagi készletek növekedésében realizálódik.
300 , PETHDV
Az állóalapoknak —— éspedig, mind a termelési, mind a nem termelési ala-
poknak —— növekedése a beruházások útján történik (amelyek összege
magában foglalja az alapvető eszközök elhasználódásának megtérítését is).A A szocialista bővített újratermelést rendkívül gyors ütem jellemzi, ami annak köszönhető, hogy a nemzeti jövedelem meghatározott részét akkumulációra fordítják.
A fogyasztás és az akkumuláció közötti viszony a Szovjetúnióban és a kapitalista országokban alapvetően különböző. A tőkés termelés kikerül- hetetlen velejárói az időszakos válságok. A kapitalista országokban a ter—
melés és a fogyasztás kö'zött antagonisztikus ellentmondás van: a terme——
lés növekedése, amennyiben egyáltalában fennáll, rendkívül egyenlőtlen.
E mellett a termelés növekedése a kizsákmányolás fokozása útján törté—
nik, s a dolgozók progressziv, abszolút és relatív elnyomorodásával jár együtt. Ilymódon tehát a nemzeti jövedelem két része —-— az akkumuláció és a fogyasztás —— között is antagonisztikus ellentét van.
A szocialista államban az akkumuláció növekedése a fogyasztás növe—- kedésének előfeltétele. Valóban, ha azt képzeljük el, hogy mindent, amit termelnek, el is fogyasztanak, akkor Világos, hogy a termelés változatlan maradna és így lehetetlen lenne a fogyasztás növelése. Engels Dührz'nggel való vitájában rámutat, hogy Düh'n'ng kommunista közössége, amely az egész terméket szétosztja tagjai között, még száz év mulva sem lesz gaz—
dagabb, mint eredetileg volt. Világos, hogy az akkumuláció a szocialista gazdaságban progressziv funkciót tölt be, éspedig: az a.kkumuláció a ter- melési apparátus, a Szovjetúnió gazdasági függetlensége és honvédelmi ereje, a társadalmi vagyon és termelj's növelésének és ilymódon a dolgo- zók jóléte növekedésének előfeltétele. Éppen ilyen módon oldják meg a szocialista társadalomban a dolgozók életszínvonala emelésének kérdését, azaz a termelés növelése útján, ami ismét megfelelő akkumulációt igé—
nyel, amikor is a nemzeti jövedelem meghatározott részét a termelés további bővítésére fordítják.
Meg kell még említeni, hogy az akkumulációban két részt különböz—
, tetünk meg: az egyiket közvetlenül a termelés bővítésére, a másikat pedig a népgazdaság tartalékainak kiegészítésére, a biztonsági alapok pótlására fordítják, amelyekre a termelés normális menetének biztosítása és a Szovjetúnió honvédelmi erejének megerősítése céljából van szükség.
A NEMZETI JÖVEDELEM MEGJELENÉSI FORMÁI
A szocialista társadalom társadalmi termékének áru—pénzbeni for—
mája azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem, mint a társadalmi termék egy része, a lakosság társadalmi csoportjai ésa szocialista vállalatok pénzbeni jövedelmei formájában, valamint a fogyasztók felé irányuló áruk forr—
májában kerül a népgazdasági forgalomba.
Ilymódon tehát a nemzeti jövedelem az összes jövedelmek: a munka- béreknek, a kolhoztagok jövedelmének, az állami, valamint a szövetke—
zeti és kolhozvállalatok jövedelmeinek forrása. Egyes jövedelemfajták nem pénzben jelentkeznek. Idetartoznak például a kolhoztagoknak a munkaegységekért és a háztáji gazdaságukból kapott természetbeni jöve—
delmei, valamint a kolhozok természetbeni jövedelmei.
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME 301
A nemzeti jövedelem általános összegének megállapítása és a lakos—
ság egyes csoportjai és a vállalatok jövedelmének összehasonlítása céljá—
ból a mezőgazdaság termelésének természetbeni (nem árujellegű) részét és az összes természetbeni jövedelmet értékben fejezik ki.
A NEMZETI JÖVEDELEMELOSZTÁS ÉS A TERMÉKEK ELOSZTÁSA A szocialista állam nemcsak a termelést, hanem a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem elosztását is tervezi. A jövedelmek mozgása, el—
osztása, újrafelosztása és a fogyasztás, valamint az akkumuláció céljára való Végleges realizálása általában a következőképpen történik. A termék értékesítéséből származó bevétel (az anyagi költségek megtérítése után) alkotja azt az alapot, amelyből kifizetik a termelés résztvevőinek egyéni jövedelmeit (a munkabért és az _artel—szöv—etkezetek tagjainak jövedelmeit) és amelyből kialakul a többlettermék, amely a nyereség, a forgalmiadó, más egyéb fizetések és levonások forrása. A kolhozok össztermelése —— az anyagi költségek levonása után — alkotja azt az alapot, amelyből 'fizetik az állami adókat, létesítik a társadalmi, elsősorban akkumulációs alapokat és végül a kolhoztagok jövedelmeinek fedezésére szolgál. A termelés bőví- tésére, a közigazgatási, honvédelmi, szociális-kulturális költségek fede—
zésére vonatkozó tervnek megfelelően a gazdaságok és a lakosság jövedel- meit a szocialista állam újra felosztja. A gazdaság és a lakosság jövedel- meinek újrafelosztásában a Szovjetúnióban alapvető, döntő szerepe van az állami költségvetésnek, amely az akkumuláció szocialista tervezésének egyik fő eszköze.
'Az állami vállalatok jövedelmeinek döntő része az állami költség—
vetésen megy keresztül. Ennek következtében a Szovjetúnió költségvetési bevételeinek alapvető részét éppen a szocialista vállalatok jövedelmei alkotják (a költségvetés összbevételeinek több mint négyötödét teszik).
A JÖVEDELMEK ÚJRAFELOSZTÁSA
A jövedelmek újrafelosztása abban áll, hogy az állam a vállalatok,, szervezetek és a lakosság jövedelmeinek egy részét nyereség—befizetés, különböző adófizetések formájában elvonja és ezeket az eszközöket a be—
ruházások és a gazdaság forgó eszközei finanszírozására, a honvédelem, a közigazgatás szükségleteire, oktatási, tudományos és egészségvédelmi intézmények fenntartására, a nyugdíjak, segélyek és ösztöndíjak kifizeté—
sére fordítja.
Ilymódon tehát az állam a szocialista vállalatok többlettermékeinek és a lakosság jövedelmeinek egy részét a társadalmi szükségletek kielégi—
tésére és a dolgozók különböző pénzbeni jövedelmeinek közvetlen kifize- tésére veszi igénybe.
_ 392 * nnwnov
Végső fokon ez a fogyasztási alapot növeli a szocialista vállalatok jövedelme egy részének az alapba való bevonása révén.
A jövedelmeknek az állami költségvetésen keresztül történő újrafel—
osztásának alapvetö formája mellett a szolgáltatások megvásárlása (pl.
személyszállítás, stb.) az újrafelosztás másik formája. Ami a szociális- kulturális szolgáltatásokat (iskola, kórház, stb.) illeti, a Szovjetúnióban
ezeket majdnem teljes mértékben az állam fizeti.
A jövedelmek szocialista újrafelosztásának másik sajátossága az akkumuláciős alapnak a termelés szféráján belül történő átcsoportosítása.
Az akkumulációnak az egyes népgazdasági ágak között történő átcsopor-
tosítása biztosítja a népgazdaság összes ágai fejlődésének tervszerintí ütemét.
Hogyan alakul a nemzeti jövedelem végleges elosztása a Szovjet—
únióban? Kb. háromnegyedrészét teszi ki a fogyasztási alap, amelynek egy része, mint ahogy a fentiekben erre utaltunk, az állam terhére, a közvetlen munkabéreken kívül pótlólagosan szintén a dolgozókhoz kerül.
A háborúutáni sztálini ötéves terv szerint 1950—ben a nemzeti jövedelem 73%—át fogyasztásra, 21%—át akkumulációra és 6%—át az állami tartalé—
kok növelésére fordítják.
Figyelembe kell venni, hogy az akkumuláció magában foglalja a nem termelési alapok, azaz a lakásépítés, iskola; kórház és más kulturális intézmények építkezési beruházásait is. Az akkumulációs alapban benne van e mellett a fogyasztási javak készleteinek szaporulata is. Ilymódon azoknak az eszközöknek a terjedelme, amelyeket a nemzeti jövedelem- ből fogyasztási célokra hasznáhiak fel, vagyis nemcsak a folyó fogyasz—
tásra, hanem a fogyasztási alapokknövelésére is, jelentékenyen nagyobb.
A Szovjetúnió nemzeti jövedelme elosztásának és felhasználásának ezek az eredményei.
A KAPITALISTA ORSZÁGOK NEMZETI JÖVEDELMÉNEK ELOSZTÁSA
A tőkés országok jövedelemelosztásáról nincsenek közvetlen adatok.
A burzsoáziának és a dolgozóknak a kapitalista országok nemzeti jövedel—
méfből való részesedéséről az előbbiekben közölt adatok a jövedelmek el—
osztásában mutatkozó óriási osztálykülönbségeket mutatják. A kapitaliz—
musban: a dolgozó lakosság, amely a túlnyomó többséget teszi; a nemzeti jövedelemnek csupán kb. a felét kapja.
A rendelkezésre álló külföldi közleményekből meg lehet állapítani, hogy a munkásosztálynak a nemzeti jövedelemből való részesedése a kapi- talista országokban állandóan csökken.
így az oxfordi egyetem statisztikai intézetének adatai szerint 1947- ben a munkabérek és fizetések részaránya a vállalatok, farmerek és sza-
A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI Jövnnnmm . ' 303
baxdfoglalkozású egyének jövedelmének összegében ,1938-hoz képest
4%-ka1 csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy a munkások és a tisztvise—
lők által kifizetett egyenesadók összege ez alatt az idő alatt hatalmasan megnövekedett, valamint azt, hogy a közvetett adók (fogyasztási adók és a fogyasztási cikkekre kirótt vámok, amelynek túlnyomó részét a dol- gozó lakosság fizeti meg, minthogy a közvetett adók lényegében szemé—
lyes fogyasztás megadóztatását jelentik) is jelentősen növekedtek, vilá—
gossá válik előttünk, hogy a munkabérek és fizetések névleges részaránya az említett időszak alatt nem 4%-kal, hanem sokkal többel csökkent.
A munkabérek és fizetések részarányának valóságos csökkenése még erő- sebb volt, minthogy a fizetések összege az igazgatók és a kapitalista Válla—
latok vezető adminisztratív tisztviselőinek fizetését is magában foglalja.
amely 1938 óta erősen növekedett. Figyelembe kell venni továbbá a fogyasztási cikkek árainak általános emelkedését (a fogyasztási adók és vámok már említett növekedésén kívül). Az 1938-tól 1947—ig terjedő idő—
szakban a közzétett angol adatok szerint a fogyasztási cikkek 68—69%—
kal drágultak. A fogyasztási cikkek árnövekedése nagyobb mértékben csökkenti a munkásosztály jövedelmeit, mint a burzsoáziáét, mert a mun—
kásosztály jövedelmét teljes egészében a fogyasztási cikkek vásárlására
fordítja. '
A munkásosztály jövedelmei részarányának Csökkenését az USA nem—
zeti jövedelmében világosan mutatja egyrészt az árak, másrészt a mono—
póliumok nyereségének hatalmas növekedése.
A monopóliumok nyeresége az USA-ban 1938—ban 3,3 milliárd dollár volt, 1948—ban 34 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanakkor a kaliforniai egyetem 1947. évi adatai szerint, a feldolgozóiparban foglalkoztatott mun—
kások munkabére a létminimum 64%-át tette ki. Ha figyelembe vesszük . a munkanélküliek jelentős számát, akiknek semmiféle jövedelmük sincs, azt látjuk, hogy a kapitalista országok munkásosztályának reálbére még jobban csökken.
A kapitalista világ a megdöbbentő ellentétek számos példáját adja.
Igy 1929—ben az USA 38 leggazdagabb emberének jövedelme 360 644 000 dollár volt, vagyis 9 490 000 dollár fejenkint. Ugyanebben az évben 'a tex- tilipar 428 128 munkása 322 339 000 dollár munkabért kapott, azaz fej—en—
kint mindössze 753 dollárt.
*A milliós hasznokat zsebrevágó monopoltőkések a dolgozók szükség—
leteiről — többek között oktatásáról és egészségük védelméről ———- temésze- tesen nem gondoskodnak. Olyan gazdag kapitalista országban, mint az USA, 1943—ban a katonai szolgálatra besorozottaknak 13,9%—a analfabéta volt. Az 1940. évi adatok szerint 2,8 millió 25 éves és idősebb amerikai sohasem járt iskolába.
menni _ A SZOVJETÚNIÓ NEMZETI JUVEDELMÉNEK FORRÁSAI
ÉS NÖVEKEDÉSÉNEK TÉNYEZÖI
Melyek a Szovjetúnió nemzeti jövedelmének forrásai és növekedésé- nek tényezői? Ahhoz, hogy a Szovjetúnió fölényét a nemzeti jövedelem növekedése terén megvilágítsuk, meg kell vizsgálni azokat a tényezőket, amelyek a nemzeti jövedelem fizikai terjedelmének növekedését meg—
határozzák. Ezek a tényezők a következők: a munkaalkalmak növekedése, _, a' munkatemnelékenység növekedése és Végül artermelőeszközökkel való takarékoskodás. Teljesen nyilvánvaló, hogy minél nagyobb az anyagi ter- melésben résztvevő munkaerők száma és minél magasabb a munkaterme- lékenység, annál nagyobb lesz a nemzeti jövedelem fizikai terjedelme.
Az alkalmazott munka mennyiségének és termelékenységének az elő—
állított termékek mennyiségével való összefüggésére vonatkozó elméleti séma elég egyszerű: valamely időszak alatt előállított termékek mennyi-
* ségének változása egyenesen arányos a teljesített munkaidő indexének és a munkaterrinelékenység indexének szorzatával.
a így, ha a teljesített munkaidő 5%-kal növekszik, a munkatermelé—
kenység pedig 20%—kal, akkor a termelés mennyisége 26%—kal növek—
szik. A Szovjetúnióban a termelés növekedése gyors ütemének alapja min—
dig a munkatermelékeny'ség növekedése volt és jelenleg is az, e mellett
—— kétségen kívül — a népgazdaság ipari ágai munkáslétszáma növekedé—
gének jelentősége sem kicsiny. ——
Az ötéves terv szerint az ipar termelése 1950—ben 1940-hez viszo—
nyitva 48%—kal növekszik. A munkatermelékenység terv szerinti növeke—
dése 36%. Ilymódon a teljesített összmunkaidőnek majdnem 9%—kal kell növekednie. Nyilvánvaló, ha a munkatermelékenység nem emelkednék.
' akkor a termelés nem növekedhetnék több, mint 9%—kal. Tehát a termelés növekedésének több, mint négyötödrésze a munkatermelékenység emel—
kedésének, kb. egyötödrésze a munka mennyiségi növekedésének követ—
keZménye
Ami a nemzeti jövedelmet illeti az a tény, hogy a tárgyi alakot öltött használati értékek mennyisége nagyobb vagy Kisebb nemcsak az élő munka mennyiségétől és termelékenységétől függ, hanem a termelő- eszközökben való takarékosságtól is, ami mint előző munka megtakarí- t tása az egészében vett munkatermelékenység emelésének, azaz az előző és
élő munka termelékenysége emelésének egyik (eleme.
A SZOCIALISTA GAZDASÁG FÖLÉNYE A NEMZETI JÖVEDELEM NÖVELÉSE TEKINTETÉBEN
Ha ezeknek a tényezőknek a hatását vizsgáljuk a Szovjetúnióban és a kapitalista országokban, akkor egyszerre nyilvánvalóvá lesz, hogy milyen hatalmas fölényben van a szocialista gazdaság a termelés fejlesz—- tése és a nemzeti jövedelem növelése tekintetében.
A LSZOVJETÚNIÓ NEMZETI JÖVEDELME 305
*
vegyük a foglalkoztatás kérdését. A Szovjetúnióban 1928-tól 1940-ig a munkások és tisztviselők száma 115 millióról 30 millióra emelkedett.
1948—ban a munkások és tisztviselők száma l947—hez képest 2 millióval növekedett. Magától értetődik, hogy a Szovjetúnióban szó sem lehet munkanélküliségről', sőt mi több: a népgazdaság ipari ágaiban képzett munkaerőkben állandó hiány tapasztalható.
Egészen más a helyzet a kapitalista országokban. így az USA—ban 1941—ben a munkanélküliek a munkaképesek összes számának egyheted—
részét tették ki.
Figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottak és munkanélküliek számára vonatkozó külföldi statisztika nem felel meg a valóságnak, mint- hogy egyrészt nem veszi számba a nem teljes munkahetet foglalkoztatot—
takat, másrészt pedig nem számítja munkanélkülieknek az olyan szemé—
lyeket, akik elsőízben keresnek munkát.
Angliában 1940—ben 18 millió foglakoztatott mellett (a hivatalos ada- tok szerint) 1,3 millió munkanélkülit mutattak ki. A munkanélküliség tényleges adatait a fentemlített okok miatt itt is természetesen erősen csökkentették.
Ilymódon tehát a munkának a termelésbe való bevonása tekintetében a szocialista gazdaság elvitathatatlan és a gyakorlatban bebizonyított fölényben van.
Érdekesek az önálló kereső lakosság összetételében bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok is. így az USÁ—ban a XX. század eleje óta eltelt 40 év alatt az önálló kereső lakosság állományában a munkások száma 2%-—kal, a farmereké 10%-kal csökkent, Viszont az irodai és keres—
kedelmi alkalmazottak száma kb. 10%—kal növekedett, azaz a termelés- ben közvetlenül foglakoztatottak száma csökkent.
A SZOVJETÚNIÖ FÖLÉNYE A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSE TERULETÉN
A Szovjetúnió fölénye a munkatermelékenység területén olyan ütem kifejtésére nyujt lehetőséget, amely a kapitalista országokban ismeretlen.
így az első ötéves terv alatt a munkatermelékenység az iparban 41 %-kal, a második ötéves terv alatt 82%—ka1, a harmadik ötéves terv három éve alatt 30%—kal, azaz 1928—tól 1940—ig összesen három és félszeresére növe— ) kedett.
A traktorok és kombájnok alkalmazása következtében jelentősen növekedett a munkatermelékenység a kolhozokban is. Az 1937. évi adatok szerint a k—olhozokban elért munkamegtakarítás 11 millió munkásévet tett ki.
306 * ( PE'L'B'OY
A munka fokozódó műszaki felszereltség-e biztosítja a munkatermelé— ,, kenység emelésére vonatkozó tervek teljesítését az új, háborúutáni sztá—
lini ötéves tervben. így 1948-ban az iparban a munkatermelékenység ( 1947—hez viszonyítva 15%—kal emelkedett és túlhaladta a háborúelőtti szín—**
vonalat.
A rendelkezésre álló adatok szerint az USA—ban az egy munkaórára eső telj—eSítmény 1929—től 1937—ig csupán 19%—kal emelkedett, az évi tel- jesítmény pedig 3%—kal csökkent. E mellett figyelembe kell venni, hogy a munkatermelékenység a Szovjetúnióban és a kapitalista országokban minőségileg különböző. A munkatermelékenység kapitalista országok—
,ban tapasztalható bármilyen emelkedése a munkás féktelen kizsákmányo- lásán, a meghatározott munkaképes korba tartozó emberek fizikai erejének kihasználásán alapszik, mig a Szovjetúnióban a munkat—emelékenység emelkedése a szocialista munkaversenyen alapszik a munka kellő feltéte- leinek, a pihenés megszervezésének, stb. a munkások részére való bizto—' sítása mellett.
A SZOCIALISTA GAZDASÁG FÖLÉNYE AZ ANYAGI ESZKÖZÖKBEN VALÓ MEGTAKARÉTÁSOKBAN
Végül a szocialista gazdaság elvitathatatlan fölényben van a termelés anyagi eszközeiben való megtakarítások tekintetében. Köztudomású, hogy a Szovjetúnióban a népgazdaság számos ágában a felszerelés és az anya- gok műszaki—gazdasági kihasználási normái a kapitalista országok meg-
felelő mutatószámait meghaladják. (
Igy a Szovjetúnióban magasabbak a villanytelepek, a traktorpark tel—
jesítőképességének kihasználási együtthatói, jobbak a vasúti szállítás
,és sok más ág munkájának mutatószámai. A
A háborúutání ötéves terv 1946—1'950—re az ipar, a közlekedés, a gép—- és traktorállomások és'szovhozok önköltségcsökkentésből származó meg—
takarításainak összegét 1945—höz viszonyítva 160 milliárd rubelben álla—
pította meg. Ebből az összegből majdnem 100 milliárd rubel a nyers—, tüzelőanyag és elektromosenergia megtakarítását—a esik.
A felszerelés és az anyagok kihasználása progresszív normáinak szé—
les körben való alkalmazásáért, a belső tartalékok mozgósításáért, a forgó—
eszközök forgási sebességének meggyorsításáért, a vállalatok munkájának rentab-ilitásáért indított és az egész országban elterjedt mozgalom máris jelentős eredményeket hozott. 1948—ban csupán az önköltségcsök'kentés—
ből származó tervenfelüli megtakarítások összege több, mint 6 milliárd
rubelt tett ki.
Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzeti jövedelem fel—
használásában való megtakarítás és az akkumuláció növelésének azt a lényeges tényezőjét, hogy a Szovjetúnióban a burzsoázia parazita fogyasz—
