Az iparvállalatok teljes termelésének meghatározása

N. L ]UBIMOV:

AZ IPARVÁLLALATOK TELJES TERMELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSAi'f

A szovjet iparstatisztika az egész ipar és az egyes iparvállalatok legfon- tosabb ipari termékeinek termeléséről természetes mértékegységben (tonna, méter, darab stb.), valamint a vállalatok kibocsátott ipari termékeinek pénz—

ben kifejezett értékéről gyűjti és dolgozza fel az adatokat.

A legfontosabb termékfajtá—k természetes mértékegységben megadott termelési mutatószámainak az ipar és az egész népgazdaság fejlődésének elemzése, az ipari termelés tervezése, az egyes vállalatok, iőigazgatóságok, minisztériumok, iparágak tervteljesítésének elemzése szempontjából van nagy jelentőségük.

A természetes mértékegységben megadott termelési adatokra annak

megállapítása végett van szükség, hogy a népgazdaság és a lakosság szük- ségtletei az egyes

iparcikkek tekintetében milyen mértékben nyertek kielégi- tés .

A természetes mértékegységben megadott termelési mutatószámok mel—

lett az egyes iparvállalatok, főigazgatóságok, minisztériumok és az egész ipari termelés tevékenységének tervezésében és számbavételében nagy jelen—

tősége van az iparvállalatok értékben kifejezett termelési adatainak, azaz a teljes termelés és az árutermelés mutatószámainak.

A szovjet statisztikában az iparvállalatok teljes termelését vállalati szin—

ten számítják és ez a teljes termelés a vállalatnak egy meghatározott időszak (hónap, negyedév, év) alatt kifejtett ipari termelő tevékenységének végső hasznos eredményét általánosított pénzértékben fejezi ki, amely magában foglalja mind az újonnan létrehozott, mind pedig az átvitt értéket.

Az a körülmény, hogy a teljes termelésnek a vállalat tevékenységének végső eredményét kell jellemeznie, azt jelenti, hogy elméletileg az adott válla-

lat keretein belül a termék értékének semmiféle ismételt számbavételét sem

foglalhatja magában, azaz ha a vállalat félkésztermékeket állít elő és e fél- késztermékeket saját maga tovább feldolgozza, akkor a végső termék teljes értékét kell a teljes termelésbe beszámítani és a iélkésztermék értékét másod—

szor nem szabad beszámítani. Másrészt mig a teljes termelésnek a vállalat tevékenységének egész eredményét kell jellemeznie, addig az árutermelés csak annak a termelésnek értékét mutatja, amely a beszámolási időszakban a realizálás céljaira teljesen elkészült. Ezért a teljes termelés meghatározá—

sánál nem csak a realizálásna kész termékek értékét kell számításba venni, hanem a saját előállítású félkésztermékek és a befejezetlen termelés állomá- nyában bekövetkezett növekedés H— előjelű) vagy csökkenés (— előjelű)

' Veszinlk Sztatisztiiki, 1953, 4. sz., 24—36. old.

1* —— 6-4

880 ( uuemov

értékét is. Ha :a vállalatnál az említett állományokban növekedés mutatkozik,

akkor ez azt jelenti, hogy a félkésztermékek és a befejezetlen termelés kész-

leteit a vállalat a termékkibocsátás céljaira felhasználta és utána ezeket a készleteket nem csak pótolta, hanem munkát és eszközöket forditott még azok növelésére is. Fordított a helyzet, ha a vállalatnál a saját előállítású félkész—

termékek és a befejezetlen tenmelés állománya csökken.

A mondottaknak megfelelően a vállalati teljes termelésbe beszámítják:

a) a beszámolási időszak alatt mind a vállalat, mind pedig a megrendelő nyers- és alapanyagából előállított késztermékek értékét; b) a beszámolási időszak alatt teljesített ipari jellegű munkák értékét; 6) a saját előállítású félkészter—mékek értékét (beleértve a saját termelésű nyers- és tüzelőanyagok

értékét), levonva abból az ugyanannál a vállalatnál további feldolgozásra

vagy ipari felhasználásra (például mint tüzelőanyag) került félkésztermékekv értékét; d) ta befejezetlen termelés beszámolási időszakna vonatkozó nyitó- . és zárókészletében bekövetkezett állománykülönbözet értékét (plusz vagy mínusz előjellel).

._

Ha a saját előállítású félkésztermékek ugyanannál a vállalatnál kerül- nek további feldolgozásra vagy egyéb ipari felhasználásra és kevesebbet realizáltak, mint amennyit termeltek, akkor a vállalatnál növekszik a saját előállítású félkésztermékek készlete (maradványa). Ha a saját előállítású félkésztermékek ugyanannál a vállalatnál kerülnek további feldolgozásra vagy egyéb ipari felhasználásra és többet realizáltiak, mint amennyit előállí—

tottak, akkor a félkésztermékek készlete (maradványa) csökken. Ezért a saját előállítású félkésztermékek értéke és a vállalatnál további feldolgozásra vagy egyéb ipari felhasználásra került félkésztermékek értéke közötti különbség

helyett a teljes termelésbe beszámíthatjuk a realizált félkésztermékek értékét

hozzáadVa a saját előállítású félkésztermékek beszámolási időszakna vonat—

kozó nyitó— és zárókészleteiben mutatkozó állomány különbözet értékét (plusz vagy mínusz előjellel).1

A gyakorlatban az iparvállalatok termelésének tervezésénél és számba—

vételénél a teljes termelés meghatározásának említett módszere alól a követ—

kező kivételeket állapították meg (az okokat-később ismertetjük). Először, a saját előállítású félkésztermékek és a befejezetlen termelés készleteiben bekö—

vetkezett változásokat a teljes termelés meghatározásánál csak la hosszú ter- melési ciklusú iparágaknál —— a gépipari üzemeknél, IZ] fémszerkezeteket gyártó üzemeknél és a javító üzemeknél ——- veszik számba; az összes egyéb iparághoz tartozó üzemeknél a teljes termelés meghatározásánál csak a saját előállítású félkészterme'kek készleteinek állománykiilönbözetét veszik számba, Másodszor, számos meghatározott esetben egyes előállított félkész—

termékek értékét beszámítják a teljes termelésbe anélkül, hogy levonnák

ebből az értékből a vállalatnál feldolgozott félkésztermékek értékét és ugyan—

akkor a teljes termelésbe még beszámítják a fenti félkésztermékekből elő—

állított késztermékek teljes értékét is; ez azt jelenti, hogy 'a teljes termelés egy bizonyos ,,belső forgalmat" is magában foglal, amely .a vállalatnál

1 A szovjet irodalomban. valamint a beszámolási mintákon és az utasításokban rendszerint : íélkészté—mékek és a befejezetlen termelés maradványairól, a vállalatok raktáraiban és a kereskedelmi hálózatban lévö késztermék. stb. maradványain-ól beszélnek. Ezekben az esetekben a ,,maradvány" szó használata egyáltalán nem találó kifejezés. mert a .,maradvány" szóban a véletlenszerűség, az eset—

legesség árnyalata is benne van. Helyesebb. ha a félkésztermékek készleteiről, a befejezetlen termelés készleteiről vagy félkésztermelésről, a vállalatok vagy a kereskedelmi hálózat stb. árukészleteirői

beszélünk. (A szerző megjegyzése,) -'

az lPARVALLALATOK TELJES TERMELÉSE 881

további feldolgozásra és egyéb ipari felhasználásra került félkésztermékek

értékével egyenlő. V

A főigazgatóság, la minisztérium, az iparág, a kerület, a köztársaság, az egész ipiar teljes termelését hasonlóképpen vállalati szinten határozzák meg, az egyes Vállalatok teljes termelésére vonatkozó adatok egyszerű ösz-

szesitése útján. , * ,

A teljes termelés mutatószámait széles körben alkalmazzák az ipar tervezésénél, számbavételénél, fejlődésének elemzésénél. A teljes termelésre vonatkozó adatokat mint a termelés összterjedelmének alapvető mutató—

számait elsősorban a tervieladatok kidolgozásánál és a tervteljesítés állásá- nak számbavételénél használják fel mind az egyes iparvállalatok, mind pedig a főigazgatósá'gok, minisztériumok, kerületek, az egész iptar tekintetében.

Emellett a megállapított rend értelm—ében az egyes vállalatok, főigazgató- ságok, minisztériumok a tervet csak akkor tekinthetik teljesítettnek, ha nem csak a teljes termelés tekintetében, hanem a természetes mértékegységben megadott fontosabb termékfajták kibocsátása tekintetében is teljesítették.

A tervben előirányzott és természetes mértékegységben megadott föbb termékfajták termelési feladatainak teljesítése esetén 'a termelési terv telje- sítési mértékének általános mutatószámát a teljes termelésre vonatkozó terv teljesítési adatai alapján határozzák meg.

Széles körben felhasználják az egyes üzemek teljes termelésére vonat—

kozó adatokat a munkabéralzap helyes felhasználásának ellenőrzésére.

Az iparvállalatok teljes termelésének adatai nagy jelentőségűek a terme- lési volumen, valamint a munkatermelékenység növekedési ütemének meg- határozása szempontjából —— az egyes vállalatoknál, iparágaknál, kerületek—

nél, köztársaságoknál, főigazgatóságoknál, minisztériumoknál és az egész ipart illetően. Annak biztosítása végett, hogy az iparvállalatok teljes terhe—

lésére vonatkozó adatok a termelési volumen, valamint a munkatermelékeny- ség növekedésének megfigyelésére felhasználhatók legyenek, a teljes terme—

lést összehasonlító (több éven át változatlan) nlagybani árakon tervezik és veszik számba. Ilyen összehasonlító, nagybianí (forgalmiadó nélküli) árak—

ként jelenleg az 1952. január l—i vállalati nagybani árakat alkalmazzák.

A teljes termelésre vonatkozó adatokat használják fel a népgazdasági mérleg kidolgozásánál és a nemzeti jövedelem meghatározásánál is, mint- hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme kiszámításának alapvető módszere a termelési módszer, amely szerint a nemzeti jövedelmet olymódon határozzák meg, hogy a társadalmi össztermékből (az anyagi termelés valamennyi ága- zatának összegezett teljes termeléséből) levonjuk a felhasznált termelő—

eszközök értékét. A népgazdasági mérleg összes részeinek és tételeinek teljes összeegyeztetéséhez az iparnak (valamint az anyagi termelés egyéb ágai—

nak) teljes termelésére vonatkozó különböző évi adataira nem csak össze—

hasonlító ánakon, hanem az egyes évek tényleges árain is szükség van, mivel az anyagi javak forgalmát a népgazdaságban az érvényben lévő árakon veszik számba. Ezért az ipari vállalatok évenként egyszer, az évi beszámoló- jelentésben la teljes termelés beszámolási adatait nem csak összehasonlító nagybani árakon, hanem a beszámolási évben ténylegesen érvényben lévő vállalati nagybani árakon is feltüntetik.

Meg kell jegyeznünk, hogy a nemzeti jövedelem meghatározásához a teljes termelésre vonatkozó adatoknak felhasználásánál természetesen figye—

lembe veszik a vállalati szinten való számítás alól a gyakorlatban megenged- hető kivételeket. A nemzeti jövedelem meghatározásánál a teljes termelésből

882 maman ,,

;

nem csak az anyagi ráfordítások költségeit vonják le, hanem azt a ,,be'lső forgalmat" is, amely a gyakorlatban a teljes termelésbe tlartozik (evégből

felhasználják a termelésre vonatkozó beszámolójelentések adatait, amelyek—

ben a teljes termelést olymódon tüntetik fel, hogy az említett ,,belső for- galom" értéket az ,,ebből" rovatban külön mutatják ki). Az évi beszámoló- jelentések adatai alapján állapítják meg a befejezetlen termelés növekedé- sének (csökkenésének) értékét is azokban az iparágakban, amelyeknél a teljes termelés meghatározásánál nem veszik számba a befejezetlen termelés állo- mányában bekövetkezett változásokat. '

A mondottakból következik, hogy a teljes termelés meghatározásának

módszerére vonatkozó kérdések tudományos kidolgozásának igen nagy jelentősége van.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala a Szovjetunió Állami Terve

hizottságáVal és Pénzügyminisztériumával egyetértésben 1953 júniusában az iparvállalatok termelési tervteljesítésére vonatkozó havi beszámolóielentések elkészítéséhez új általános-utasítást hagyott jóvá. Ez az utasítás útbaigazí—

tást nyújt a teljes termelés és az árutermelés összetételéről, a teljes terme—

lés l952. január l—i vállalati nagybani összehasonlító árakon való értékelé—

sének módjáról, az árutermelés értékelésének rendjéről (a tervben elfogadott árakon, és a vállalatok tényleges nagybani árain), valamint a termelés ter—

mészetes mértékegységben megadott beszámolási mutatószámainak meg—

határozási módjáról. Az új utasítás a teljes termelés és az árutermelés meg- határozási módjára, a természetes mértékegységben megadott termelés számbavételének módjára vonatkozó előbbi utasítások lényegét alapjában véve nem változtatja meg, az előző utasitásoktól (azonban abban különbözik, hogy az említett összes kérdésekben részletesebb útmutatást nyújt.

A jelen cikk a teljes termelés meghatározásának azokat a kérdéseit vizsgálja, amelyeket az új utasítás részletesebben tárgynál, mint az előbbiek, valamint az iparvállalatok teljes termelésének meghatározásával kapcsolatos néhány általános kérdést. Emellett azokat a kérdéseket vettük figyelembe, amelyek a teljes termelés összetételére vonatkoznak és nem érintjük azokat, amelyek a termelés értékelési módjával foglalkoznak.

lle

A teljes termelés fogalmának meghatározását az új utasítás részleteseb—

ben magyarázza, mint a régebben kiadott utasítások.

A teljes termelés alapeleme a késztermék. A termelési mutatószámok meghatározásánál a vállalati módszer értelmében kész gyártmánynak (kész terméknek) a vállalat által előállított minden olyan termék számit, amely nem kerül további megmunkálásra és szerelésre vagy egyéb ipari felhaszná—

lásra ugyanannál a vállalatnál. Másszóval, azok a termékek, amelyeket a vállalat kifelé való értékesitésre termelt.

Emellett kifelé való értékesítésnek tekintendő, amit az ipari vállalat a saját nem ipari szükségleteire — saját beruházásra —— kisegítő gazdasága, lakásgazdasága számára stb. termel.

A késztermékek tekintetében fontos kérdés, hogy milyen feltételek figye- lembevételével tekintik késznek a termékeket és kell azok értékét a beszá- molási hónap teljes termelésébe beszámítani. Az új utasítás továbbna is érvényben tartja az előző szabályokat, amelyek értelmében a termékeket csak abban az esetben tekintik késznek és számithatják ezek értékét a teljes terme- léshez, ha teljesen komplettek és pontosan megfelelnek a megállapított szab-

az IPARYÁLLALATOK TELJES TERMELESE, _ 883

ványoknak (ha nincs szabvány ———_a' miniszter vagy miniszterhelyettes által jóváhagyott technikai feltételeknek), ha a műszaki ellenőrzési osztály (MEO)

átvette azokat és csak miután valóban átadták a készgyártmányok raktárába

és az átadási bizonylatokat kiállították (vagy átadták a megrendelőnek és

az átvételről jegyzőkönyvet készítettek). Az új utasítás azonban nem szorít- kozik csupán erre az útmutatásra, hanem az előző utasításokban nem sze- replő számos fontos kiegészítő magyarázatot tartalmaz. Rámutat arra, hogy ha a terméket sajátosságainál fogva a megállapított szabályoknak megfe- lelően nem adják le a raktárba (nagy szerszámgépek stb.), akkor készter- méknek azt a terméket tekintik, amelyeket a MEO és az értékesítési osztály (vagy az ezt helyettesítő osztály) átvett. Az utasítás a továbbiakban utal arra, hogy ha a terméket (savak, szuperfoszfát stb.) a megállapított rend- nek megfelelően a fogyasztó az üzemrészleg raktárából szállítja el, akkor az üzemrészleg raktárából történt és átvételi bizonylattal igazolt leadás a

késztermék raktárba való leadásának számít. Az utasításba ezenkívül fel—

vették azt az útmutatást is, hogy a legyártott terméket fel kell venni a beszá-

molási hónap teljes termelésébe abban az esetben, ha azt a beszámolási hónap utolsó napján éjféli 12 óráig a MEO átvette és leadta a raktárnak

(az előző utasításokban ilyen útmutatás nem volt).

Azoknak a feltételeknek az utasításba felvett részletesebb szabályozása, amelyeket az előálított termékek értékének a teljes termelésbe való beszámí-

tásánál figyelembe kell venni és nevezetesen az egyik hónap termelését a

másik hónap termelésétől elválasztó kritikus időpontnak (a terméknek a be—

számolási hónap utolsó napján éjféli 12 óráig történt leadása) meghatá- rozása lényeges jelentőségű, mert megszünteti azt a zavart, amely e tekín- ' tetben a gyakorlatban uralkodott.

Az előző utasításokkal összehasonlítVa most több részletesebb útbaiga—

zítást kapunk azoknak a bonyolult berendezésfajtáknak számbavételi mód- járól, amelyeknek egyes szerelési egységeit az üzemek egymásközti koope—

rációja esetén különböző üzemek készítik. Az utasítás fenntartja az előző üt- mutatást abban a tekintetben, hogy az úgynevezett ,,főüzemnek" (főszállító- nak), amely a ,bonyolult berendezés megrendelését teljesíti, nem szabad a teljes termelésbe felvennie azoknak a kiegészítő szerelési egységeknek (agre- gátoknak, műszereknek) az értékét, amelyeket a főüzemmel való kooperálás esetében más üzemek tranzitó útján vagy a főüzemen keresztül közvetlenül a megrendelőhöz irányítanak, ha a főüzem ezeken a szerelési egységeken (agregátokon, műszereken) sem saját üzemében, sem a berendezés megren- delőjénél saját munkaerőivel nem végez semmiféle befejező munkát vagy szerelést. Emellett továbbfejlesztve az előző utasításokat az új utasítás meg- magyarázza, hogy a főüzem ebben az esetben is teljes felelősséggel tartozik a szállított berendezés komplettségéért. Komplett berendezésnek, amelyet a főüzem készterméknek vehet, csak az olyan berendezés tekinthető, amely megfelel az árjegyzékben feltüntetett követelményeknek, a főüzem azonban ezt a berendezést a teljes termelésbe nem a teljes áron számítja be, hanem azon agregátok, műszerek és tartozékok értékének levonásával, amelyeket nem a főüzem munkál meg és szerel össze. '

A szovjet statisztikában a teljes termelés számbavételének egyik alap- elve, hogy a termelésbe csak azoknak a termékeknek az értékét számítják be, amelyek teljesen kifogástalan minőségűek és a megállapított műszaki köve- telményeknek megfelelnek. Az új utasításba számos olyan útmutatást vettek '*fel, amelyek arra irányulnak, hogy fokozzák a harcot az olyan esetekkel

884

szemben, amikor a válla latok a rossz minőségű termékek értékét is beszámít— —

ják a teljes termelésbe.

Az utasítás kimondja, hogy azoknak a termékeknek az értékét amelyek—R ' nek használhiatatlanságát a megrendelő állapította meg, és amelyeket a vállalatnak visszaküldött, a vállalatnál annak a hónapnak teljes termeté—

séből kell levonni, amikor a selejtet megállapították, ,,íüggetlenül attól, ho y mikor állították elő a terméket —— a beszámolási évben vagy korábban". z előző utasítások szerint a selejtes termékek értékét csak azokban az esetek—

ben vonták le a beszámolási hónap teljes termeléséből, ha a felfedezett selej—

tet beszámították az adott év tel jes t rmelése'be. Az új utasításnak megfelelően hasonlóképpen le kell vonni a beszá olási hónap teljes termeléséből azoknak ? a termékeknek az értékét is, amelyeket már régebben beadtak a raktárba és a J beszámolási hónapban nyilVánították selejtnek (az előző utasításokban az

ilyen eseteket nem vették figyelembe).

Újra felvették az utasításba ezt az útmutatást, amelynek értelmében

abban az esetben, ha a régebben értékesített terméket :a vállalathoz beküldött

reklamáció miatt leértékelik, a megfelelő összeget annak a hónapnak a teljes termeléséből vonják le, amelyben :a reklamációt elfogadták. A havi termelési beszámolójelentések összeállításához iadott régi utasításokban nem szerepelt

arra vonatkozó rendelkezés, hogy a beszámolójelente'sben hogyan kell feltün—

tetni azt a terméket, amely a rossz tárolás következtében a vállalat raktárai—

ban vált használhatatlanná Az új utasítás tisztázzxa, hogy a vállalat rak—

táraiban használhatatlanná vált termékek értékét annak a hónapnak a teljes termeléséből kell levonni amelyben a termék romlását felfedezték, függetlenül attól, hogy ezt :a terméket a beszámolási évben, vagy korábban állították

e 0.

ílymódon az új utasítás értelmében minden olyan esetben, amikor meg- állapítást nyert hogy az a termék, amelyet mint teljesértékíít korábban a beszámolójelentésbe felvettek, a valóságban azonban rosszminőségíínek bizo- nyult vagy a készítő raktárában tönkrement, az összes helyesbítéseket annak a hónapnak a mutatószámaiba kell bevezetni, amelyben a termék rossz minő—

ségét wagy tönkremenését felfedezték. Ez az útmutatás az olyan esetekre is vonatkozik, amikor ia termelést az előző évben vették számba. Minden egyéb . esetben amikor az elmúlt időre vonatkozó termelési beszámolójelentésekben hibákat fedeznek fel, az új utasításoknak megfelelően a helyesbítést annak a hónapnak adataiba vezetik be, amelyben ezeket a hibákat felfedezték, ha azokat a folyó évben követték el, ha viszont az előző évben, akkor az előző év azon hónapjának adataiba, amikor a hiba történt.

Annak az intézkedésnek, hogy a helyesbítést abban a hónapban kell végrehajtani, amelyben a korábban elszámolt termék selejtességét vagy tönkremenését megállapították —— fokoznia kell a vállalatok felelősségtudatát hogy a beszámolőjelentésekben csak jóminőségű termékeket számoljanak el

és hogy helyesen szervezzék meg a termékek raktárban való tárolását. A mi—

nisztériumok, iparágak és az egész ipar teljes termelésének összesített ered—- ménye szempontjából az említett helyesbítéseknek nem lehet lényeges jeien- tőségűk, mivel ezek nagysága (a termelés teljes terjedelméhez viszonyitva)

rendkívül jelentéktelen.

A legfőbb érdeme az 1953- ban jóváhagyott általános utasításnak, hogy megadja a félkésztermék és a befejezetlen termelés fogalmának meghatáro—

zását

u IPARVÁLLALATOK TELJES TERMELÉSI-1

885

A termelési beszámolójelentés elkészítéséhez kiadott előző utasítások ezeket a fogalmakat nem határozták meg, és nem tartalmazták ezzel kapcso—

latban a félkésztermék és a befejezetlen termelés fogalmának pontos elhatá- rolását. A gyakorlatban ez számos kérdést vetett fel, mert a félkésztermék fogalmát különféleképpen lehet meghatározni. Az egyik értelmezés szerint saját előállítású félkésztermék minden olyan termék, amelynek megmunkálá- sát egy meghatározott technológiai folyamatban befejezték, de ugyanannál a vállalatnál, sőt ugyanabban a műhelyben további megmunkálásra kerül vagy más technológiai folyamatban használják fel. A saját előállítású fél—

késztermék fogalmának lehetséges más értelmezése is, amely szerint félkész- terméknek csak azta terméket kell tekinteni, amelynél a vállalat egyik műhe—

lyének keretén belül az összes technológiai folyamatokat befejezték, de a vállalat más műhelyében további megmunkálásra vagy egyéb ipari felhasz—

nálásra kerül.

A Központi Statisztikai Hivatal által 1953-ban jóváhagyott általános utasításban az említett kérdést a következőképpen oldják meg. A saját elő- állítású félkésztermékekhez azokat a termékeket számítják, amelyek terme—

lésének technológiai folyamata a vállalat egyik műhelyében befejeződött, de amelyek a vállalat másik műhelyében teljes egészében vagy részben további megmunkálásra kerülnek, vagy amelyeket a szerelőműhelyben kell felhasz-

nálni. Az utasítás rámutat arra, hogy a teljes termelés meghatározásánál

csak azoknak a saját előállítású félkésztermékeknek növekedését vagy csök—

kenését veszik számba, amelyeket átvételi bizonylatokkal igazoltak.

Ami a befejezetlen termelést illeti, az utasítás értelmében ehhez azt a ' termelést számítják, amelyet a megmunkálásnál vagy szerelésnél nem fejez—

tek be, ha ezt a terméket nem lehet mint készterméket, félkészterméket és ipari jellegű befejezett munkát számba venni, minthogy ennek elkészültse'gét, a megállapított szabványoknak és műszaki feltételeknek való megfelelését vagy a raktárba történő leadását a megfelelő bizonylatokkal még nem igazol—

ták. Emellett az utasítás megmagyarázza, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a teljes termelés meghatározásánál figyelembeveszik a befejezetlen termelés készleteinek állományában bekövetkezett változásokat, azaz a gépgyárakban, fémszerkezeteket gyártó üzemeknél és javítóüzemeknél, a befejezetlen terme- lés növekedését (csökkenését) nem különítik el a saját előállítású félkész- termékek készleteinek növekedésétől (csökkenésétől).

Ebből látjuk, hogy az új utasítás a félkésztermék és a befejezetlen terme—

lés közti határ kérdéseit azoknak az ismérveknek alapján oldja meg, amelyek a félkésztermék fogalmát egybe kapcsolják a vállalat szerkezeti felépítésével és az elkészült félkésztermékeknek az előirt átvételi okmánnyal történő igazo—

lásával. Ebből következik, hogy a félkésztermékek növekedésének vagy csök- kenésének meghatározásánál a hó végén meglévő saját előállítású félkész—

termékek és a vállalat raktáraiban a hó elején meglévő félkésztermék kész- ' tetek összehasonlításából kell kiindulni, mert a félkészterméknek a raktárból a termelésbe történő kiadása azt jelenti, hogy a félkésztermék a hó eleji naktári maradványból (készletből) a befejezetlen termelésbe megy át.

Az iparvállalatok termelési beszámolójelentéseinek elkészítéséhez kiadott új utasítás az említett kiegészítő útmutatásokon kívül számos egyéb magya- rázatot is tartalmaz, amelyeknek a teljes termelés meghatározása szempont- jából fontos gyakorlati jelentőségük van. Részletesebb rendelkezéseket tartal- maz az utasítás az ipari jellegű munkák, valamint az előállított göngyöleg

értékének a teljes termelésbe való beszámítása tekintetében. Jelentősen rész—

, 886 mus—may ,—

,letesebh útmutatásokat ad az egyes iparágak teljes termelésének összetéte—

4 lére vonatkozóan. Ezenkivül kimondja az utasítás, hogy a minisztériumok

és főhatóságok a Központi Statisztikai Hivatallal egyetértésben speciális utasításokat adhatnak ki. Úgy véljük, hogy az egyes ágazatok sajátoságait

figyelembe véve ilyen speciális útmutatásokat minden minisztériumnak ki,

kell dolgoznia. Ezekben az útmutatásokban az egyes konkrét iparágak szem- pontjából főként az olyan kérdéseket kell részletesen megvilágítani, mint a befejezetlen termelés állománykülönbözetének értékelése, mint az ipari jel—

legű szolgáltatások meghatározása

ai:

Rendkívül nagy jelentőségű a teljes termelés összetételének meghatá-

rozása.

Említettük, hogy a teljes termelés meghatározásánál a saját előállí—

tású félkésztermékek készleteinek, valamint a befejezetlen termelés marad- ványainak növekedését vagy csökkenését csak a gépgyárakban a fémszer- kezeteket gyártó üzemekben, valamint !a javító üzemekben veszik számba, a többi vállalatoknál pedig a teljes termelés meghatározásánál csak a saját előállítású félkésztermékek maradványainak változását veszik figyelembe.

A Központi Statisztikai Hivatal által 1953-ban jóváhagyott általános utasí- tás ebben a tekintetben nem hoz változást és megerősíti az emlitett rendel- kezés érvényét Felmerül azonban a kérdés, nem kellene e a teljes termelés meghatározásánál a befejezetlen termelés állományának növekedését (csök—

kenését) az összes iparvállalatoknál számba venni

Véleményünk szerint indokolt azon vállalatok körének jelenleg alkal- mazott korlátozása, amelyeknél a teljes termelésre vonatkozó tervben és beszámolójelentésben a befejezetlen termelés maradványainak változását figyelembe veszik. A befejezetlen termelés állományában bekövetkezettvál—

tozások értékének helyes meghatározása azokban a határidőkben, amelyek—

ben a termelési terv teljesítésére vonatkozó beszámolási adatokat meg kell adni, sok nehézséggel jár. Ezzel szemben az olyan vállalatoknál, amelyek összes termékeiket, vagy a főbb félkésztermékeiket rövid termelési ciklus- ban termelik, a befejezetlen termelés állománya a késztermékek'havi és évi terjedelméhez viszonyítva nem nagy. Ezért a jelenlegi rendszer, amelynek értelmében a saját előállítású félkésztermékek és a befejezetlen termelés maradványainak növekedését (csökkenését) csak a hosszú termelési ciklusú vállalatoknál, a többi vállalatoknál pedig csak a félkésztermékek maradvá- nyalnak növekedését (csökkenését) veszik figyelembe, teljesen helyes.

Sőt véleményünk szerint célszerű volna felvetnia kérdést, hogy tovább szűkítsék azoknak a vállalatoknak a körét, amelyeknél a teljes termelés kí- számításánál figyelembe kell venni a befejezetlen termelés állományában bekövetkezett változásokat. Úgy gondoljuk, hogy a gépipxarhoz tartozótöbb gyártási ág vállalatainál (műszer, villanylámpa, kerékpár stb. gyártása) a gyakorlatban teljesen elegendő, ha a késztermékek, a saját előállítású reali—

zált félkésztermékek és az ipari jellegű munkák értékén kívül csak a saját előállítású félkésztermékek állományában bekövetkezett növekedés értékét veszik fel (vagy megfelelően a csökkenés értékét vonják le), Felfogásunk szerint nincs semmi szükség arra, hogy a teljes termelés maradványainak változását figyelembe vegyük A teljes termelées meghatározásának ilyen módosítása leegyszerűsítené a vállalatok számára a teljes termelés kiszá—

AZ lPARVÁLLALATOK TELJES TERMELÉSE * 887

mításával kapcsolatos munkát anélkül, hogy a mutatószámok pontosságát jelentősebben befolyásolná.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy egyes iparágak vállalatainak tel-

jes termelésébe beszámítják a befejezetlen termelés állományában bekövet-

kezett változások értékét, —— el kell oszlatnunk egy félreértést. Néhány tan- könyv szerzője, felsorolva azokat az iparágakat, amelyeknél a jelenlegi rend—

szer értelmében a teljes termelés kiszámításánál figyelembe veszik a befeje—

zetlen termelés állománykülönbözetét —* megemlítik a fakitermelést és

tőzegkitermelést. A legutóbbi időkig érvényben volt egyik beszámolási min-

tában a fakitermelés és a tőzegkitermelés hasonlóképpen azok között az ipar- ágak között szerepel, melyeknél a teljes termelés meghatározásánál számba- veszik a befejezetlen termelés maradványainak változását. Úgy véljük, hogy itt pontatlanságokat követtek el. A fakitermelés és a tőzegkitermelés teljes termelésének meghatározásánál egy különleges módszert, ,,a munkaíázi- sok" szerinti módszert alkalmazzák, ahol lényegében a befejezetlen termelés növekedésének (csökkenésének) értékét nem veszik számba. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha megvizsgáljuk a teljes termelés meghatározására

alkalmazott munkafázisok szerinti módszer tartalmát. Például a fakiterme-

lés teljes termelésének meghatározásánál az úsztatás végpontjához tutajo- zott fát a megállapított rend értelmében, annak az árnak 30%—ában érté- kelik, amely a fára ,,helyt feladóállomás kocsiba rakva" — van megálla—

pítva. Vegyük figyelembe, hogy a fának az erdőben való kitermelését és a felső tutajállomáshoz való kiszállítását a megállapított rend értelmében a teljes termelésbe már annak az árnak 70%-ában felvették, amely a fáma ,,helyt feladó állomás kocsiba rakva" van megállapítva. Világos, hogy lénye- gében a tutajozott fa értékét a tutajozás befejezésével a teljes áron számí- tott késztermék értékében veszik fel a teljes termelésbe, leszámítva a fél- késztermék (za tutajhoz felhasznált faanyag) értékét, amelyet a késztermék teljes árának 70%-ában értékelnek. Ez megfelel annak, amikor a teljes ter- melésbe beszámítják a késztermékek és a félkésztermékek értékét, levonva ebből azoknak a félkésztermékeknek értékét, amelyek további megmunká—

lást igényelnek, A tutajozás befejezetlen folyamataiban lévő faanyag kész- leteinek állománykülönbözetét- (az időszak végén a tutajozás alatt lévő fa- anyag értéke és az időszak kezdetén a tutajozás alatt lévő faanyag értéke közötti különbség), azaz a fakitermelés teljes termelésének meghatározásá- nál a tutajozás befejezetlen termelésének állománykülönbözetét nem veszik számba. A fakitermelés teljes termelésének meghatározásánál hasonlókép- pen nem veszik számba az erdőben lév'o' kidöntött, hosztolatlan és rakáso- latlan faanyag maradványainak növekedését vagy csökkenését (a befejezet- len termelés maradványainak változását a ,,fakitermelő" műhelyben), ha- nem csak a teljesen hosztolt és nakásolt fát, azaz a tulajdonképpeni befeje- zetlen félkészterméket veszik számba., Ugyanezt mondhatjuk a fakiterme-' lés egyéb munkaszakaszaiban (a vágásterülettől, az alsó tutajállomásról való kiközelítés, a tengelyen szállított fa vagonba rakása), valamint a tőzeg- kitermelő telepeken a termelés egyes munkaszakaszaiban végzett tevékeny- ség eredményeinek a teljes termelésbe való beszámításáról.

*

A teljes termelésnek vállalati módszer szerinti meghatározása alól a tervezési és számviteli gyakorlatban kialakult igen fontos kivétel, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal l953-ban jóváhagyott általános utasításá—

888

ban megerősített, abban áll, hogy meghatározott esetekben a teljes terme- lésbe beszámítják az előállított félkésztermékek és e félkésztermékekből ter—

melt késztermékek teljes értékét anélkül, l'iogy levonnák a vállalaton belül

további feldolgozásra került saját előállítású félkésztermékek értékét. Ez azt

jelenti, mint már mondottuk, hogy egyes vállalatok teljes termelése felöleli

a ,,belső forgalmat" —— azaz ia késztermékek értékébe ismételten beszámított félkészterme'kek értékét.

. E kivétel alá esnek az összes minisztériumoknak és főhatóságoknak 7

főképpen az alábbi vállalatai: azok a vállalatok, amelyeknek saját fakiter—

melésük van és :a kitermelt faanyagot mint nyersanyagot vagy tüzelőanya-

got saját ipari szükségleteikre használják fel; a vaskohásznti vállalatok; _a vegyipari kombinátok; azok a tüzelőanyagipari vállalatok, amelyeknek saját nyersanyagkitermelésük van (saját bányávtal rendelkeznek); halipari korn—

binátok, amelyeknek saját halászatuk van; a húskombinátok; a cukorfinomi- tók; a szeszgyárak; sa margaringyárak és az élelmiszeripar néhány egyéb ágániaküzemei. Ezenkívül több kivételt állapítottak meg a szövetkezeti ipar, valamint a helyi ipar kerületi (városi) ipari kombinátjai számára. Vizsgál—

juk meg, mi a jelentősége az emlitett kivételeknek,

E kivételek keletkezése két okra vezethető vissza. ,

Az első ok a következő. A teljes termelés nagysága, ha szigorúan vál- lalati szinten határozzuk meg, nem attól függ, hogy a vállalat az egyes nyersanyagokat és félkésztermékeket milyen arányban szerzi be kivülről és milyen mértékben termeli ki vagy állítja elő saját maga. Ezért azoknál a vállalatoknál; amelyek a fontosabb nyersanyagokat és félkésztermékeket az egyik időszakban maguk termelik, a másik időszakban kívülről szerzik be.

a teljes termelés változása az egyik időszaktól a másik időszakig (ha a tel—

jes termelést szigorúan válllalati szinten számítják ki) jelentős mértékben eltérhet a vállalat által ugyanazon időszakban teljesített munka terjedel—

mének változásától.

Az iparágak többségéhez tartozó specializált termelési profilú állami vállalatok szempontjából, amelyek a nyersanyagok és félkésztermékek be-

szerzése tekintetében állandóan más ágazatokkal kooperálnaak, ;a fent emlí-

tett körülmény nem túl lényeges és a'szigorúan vállalati szinten meghatá—- rozott teljes termelés változása rendszerint elég helyesen fejezi ki a válla—

líat által teljesített munka terjedelmének változását. De egyes ágazatokban, még az állami nagyiparnál is, az említett körülménynek nagy jelentősége van Ez elsősorban a saját nyersanyag-kitermeléssel rendelkező feldolgozó- ipari vállallatokra vonatkozik (famegmunkáló üzemek, kohászati kombinátok stb.), ha ezek a vállalatok maguk is termelnek és kívülről is szereznek be nyersanyagot. Vonatkozik ez még néhány más iparág vállalataira is, főként a húsiparra, mivel a húskombinátok 'a kolbászárukat, a konzerveket és az ehhez hasonló termékeket éppen úgy készítik a saját vágóhídjlaikról kapott,

mint a kívülről beszerzett húsféleségekből. Nagymértékben vonatkozik ez a

helyi (kerületi) és a szövetkezeti ipuar számos vállalatára, amelyeknek a nyersanyaggal és félkésztermékkel való ellátásának feltételei gyakran 'vál- toznak. A teljes termelésnek a vállalati módszer szerinti meghatározása alól a tervezési és számviteli gyakorl tban megállapított kivételek jelentősemét-

tékbeii az emlitett iparágak vállalataira vonatkoznak. *

E kivételek nagy jelentősége az egyes iparágak szempontjából az alábbi példából látható, Tegviik fel, hogy egy fűrésztelep az első negyedben saját

fakitermeléséből 2 millió és kívülről 8 millió rubel értékű faanyagot kapott

A! IPARVALLALATOK raues TERMELÉSI?! 889,

és 15 millió rubel értékű iűrészárut termelt. Tegyük fel, hogy ugyanez a fűrésztelep a második negyedévben saját fakitermeléséből 9 millió és kívül- ről ! millió értékű faanyagot kapott és szintén 15 millió rubel értékű íűrész- _ árut termelt. Ha a fűrésztelep termelését szigorúan vállalati szinten hatá- roznák meg, akkor a második negyed teljes termelésének mutatószáma egy- forma maradnia az első negyedév teljes termelésének mutatószámával, jól—

lehet a vállalat által teljesített munka terjedelme nyilvánvalóan emelke—

dett, minthogy a fűrésztelep a második negyedben a fakitermelés tekinteté—

ben sokkal nagyobb munkát teljesitett, mint az első negyedben. A jelenlegi

gyakorlatban, amelynek értelmében a fűrésztelep teljes termelésébe a ter—

melt fűrészáruk teljes értékén kívül egész terjedelmében beszámítjuk a la- kitermelés teljesítményének értékét is, ra fűrésztelep teljes termelése az emlí—

tett időszakban 17 millió rubelről 24 millió rubelre emelkedett. Véleményünk

szerint, a teljes termelés terjedelmének meghatározásánál a jelenlegi kivé- telek a vállalati módszer szerinti számítás alól, célszerűek, minthogy a tel-—

jes termelés mutatószámiainak változását megfelelő összhangba hozzák a vállalat által teljesített munka terjedelmének változásával. ,

Meg kell jegyezni, hogy a saját fakitermeléssel, saját bányával, saját halászattal rendelkező vállalatok számára megállapított kivételek (a saját termelésű nyersanyag feldolgozásával együtt) lehetővé teszik, hogy e vál—

lalatoknál a teljes termelés egész volumenéből levonják a nyersranyagkiter- melés teljes termelését, ami e vállalatok tevékenységének elemzése szem- , pontjából annál is inkább fontos, minthogy e vállalatok nyersanyagkiterme—

lési telepei gyakran területileg is távol esnek a feldolgozás helyétől.

A második ok, amely a teljes termelés meghatározásánál a vállalati mód—

szer alóli kivételeket szükségessé tette, abban van, hogy egyes vállalatoknál a teljes termelésnek szigorúan vállalati módszer szerinti meghatározása , esetén a vállalatok összességének teljes termelése az ipar szervezeti össze-

tételében végrehajtott szervezeti módosítások következtében is megváltoz- hatik. A vállalat műhelyeinek szétválasztása önálló vállalatokra (ha a volt

egységes vállalat egyes műhelyeinek termelését annak más műhelyeiben

dolgozták fel), emeli az új vállalatok összesített teljes termelését: az előbbi iélkésztermékből késztermék lesz és e terméknek az egyik vállalatból ra má—

sikba való átadása már nem számít belső forgalomnak, Több vállalatnak egyesülése egy vállalatban az előbbivel ellentétes jelenséget von maga után.

Az említett körülménynek különösen a szövetkezeti és ia kerületi helyi ipar szempontjából van jelentősége, ahol az egyes műhelyeknek különféle okok miatt önálló vállalatokká való elkülönülése, vagy különböző önálló termelési egységeknek kombinált vállalatokká való egyesítése gyakrabban figyelhető meg, mint a nagyiparbian. Ha a szövetkezeti és kerületi ipar tel—

jes termelését szigorúan a vállalati módszer szerint számítják, akkor mind az egyes vállalatoknál, mind pedig e vállalatok különböző csoportjainál gyakran megszűnnek a különböző időszakok teljes termelésére vonatkozó- adatok összehasonlíthatósága. Ez megnehezítené a szövetkezeti és kerületi iparban a termelési terv teljesítésének összesített számbavételét, az egyes vállalatok tevékenységének értékelését, és a teljes termelés dinamikus sorai—

nak elemzését. Ezért célszerűnek kell elismernünk :a teljes termelés meg- határozáSára, alkalmazott vállalati módszer :alól azokat az utólagos kivétele- ,ket, amelyeket a szövetkezeti és kerületi ipar tekintetében megállapítottak.

890 ' mvamov

Ilymódon a teljes termelés meghatározásánál megállapított kivételek a vállalati módszer alól teljesen helytállóak és döntő jelentőségűek a meg—

bizható adatok gyűjtése szempontjából.

*

Beszéltünk az iparvállalatok teljes termelésére vonatkozó adatok külön—

böző felhasználásáról. A sokéves gyakorlat igazolja, hogy általában a teljes termelésre kiszámított adatok kielégítően megfelelnek különböző ,,rendelte- tésüknek". Mindamellett a teljes termelésre vonatkozó adatokat olyan sajá—

tosságok jellemzik, amelyek jelentőségüket bizonyos fokig korlátozzák. Az egyik sajátosság abban van, hogy a szigorúan vállalati szinten számított

teljes termelés nagysága nem attól függ, hogy a vállalat mennyi nyers—

anyagot, anyagot és félkészterméket termel ki, illetve készít saját maga, hanem, hogy mennyit szerez be kívülről. A teljes termelés másik sajátos- sága az, hogy nagysága a felhasznált nyersanyag értékétől függ. Ezért a termelési tevékenység azonos terjedelme esetén az egyik nyersanyagíajtáról egy másik nyersanyagfajtára való áttérés lényeges befolyást gyakorolhat a teljes termelés mutatószámára. Abból a célból, hogy a teljes termelés nm- tatószámai pontosabban mutassák a vállalatok termelő tevékenységének ter—

jedelmében beállott változásokat —— mint már mondottuk —— a gyakorlat arra az útra tért rá, hogy a teljes termelés meghatározása tekintetében a vállalati módszer alól számos kivételt állapított meg.

Nyilvánvaló azonban, hogy az említett kivételek nem szüntetik meg tel;

jesen annak lehetőségét, hogy a teljes termelés mutatószámának változásai és a vállalati munka tényleges terjedelmének változásai között bizonyos eltérések fel ne merüljenek. Ha például a vállalati terv jóváhagyásakor a felettes szervezetnek az volt az elgondolása, hogy a vállalat maga állítja elő a szükséges összes kiegészítő szerelési egységeket (íe'lkészterme'ket), a valóságban azonban ezek egyrészét kívülről szerezték be, azért a vállalat termelési terve még teljesítettnek bizonyulhat annak ellenére, hogy a válla- lat munkájának tényleges terjedelme nem felel meg a munkatervben elö—

irányzott terjedelmének. Viszont, ha a tervkészítésnél előirányozták, hogy egyes részeket kívülről kell beszerezni és a vállalat módot talált arra, hogy azokat üzemen belül elkészítsék, ez a teljes termelés mutatószámában nem jut kifejezésre, jóllehet a teljesített munka terjedelme a tervben előirányzott terjedelménél nagyobb. Az iparvállalatok tevékenységének eredményeit csak az azt jellemző összes adatok mindente kiterjedő elemzése alapján értékel—

betjük helyesen. Nevezetesen úgy gondoljuk, hogy a teljes termeléssel kap—

csolatban kifejtett vállalati tevékenység eredményeinek elemzésénél a teljes termelésre vonatkozó beszámolási adatokhoz kiegészítésül még a termelési költségek adatait is figyelembe kell vennünk és a nyers-, alapanyagok, a vásárolt félkésztermékek (kiegészítő szerelési egységek, alkatrészek) érté—

kének a termelési költségek összegében elfoglalt aránylagos súlya tekinte—

tében a beszámolási adatokat össze kell hasonlítanunk a tervadatokkal. Ha a nyers-alapanyagok és a vásárolt félkésztermékek ára nem változott (vagy ha kiküszöbölték az árváltozások befolyását) és a nyers-, alapanyagok, vásá- rolt félkésztermékek beszámolójelentés szerinti aránylagos súlya körülbelül egyezik a hasonló tervmutatószámmal, akkor ez azt jelenti, hogy a teljes termelésre vonatkozó tervteljesítés mutatószáma teljes mértékben jel—

lemzi a termelési tevékenység terjedelmére vonatkozó tervteljesités fokát is

Ha eltérés mutatkozik, akkor utólagos elemzés útján fel kell tárni, hogy a

AZ lPARVÁLLALATOK TELJES TERMELÉSI-É

3531

nyers—, alapanyagok és a vásárolt félkésztermékek laránylagos súlyának emelkedése vagy csökkenése milyen mértékben mutatkozott meg a vállalati termelés tevékenységének terjedelmében. Hasonlóképpen meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy nem volna—e célszerű később (például a következő __

ötéves terv kezdetétől) a vállalatok, főigazgatóságok és minisztériumok

tervében és teljes termelésük számbavételében az ,,ebből" rovatban külön feltüntetni (külön ágazati lajstromokon) a kívülről beszerzett fontosabb nyers—, tüzelőanyag, vásárolt félkésztermék értékét. Ilyen esetben a válla- latok, főigazgatóságok tevékenysége eredményeinek elemzéséhez és a munka- béralap helyes felhasználásának ellenőrzéséhez nem csak a teljes termelés mutatószámait lehetne felhasználni, hanem a teljes termelés és a kívülről beszerzett fontosabb nyers—, tüzelőanyag, vásárolt félkészterme'kek értéke között fennálló különbségek mutatószámait is.

A szovjet iparstatisztika a statisztikai mutatószámok széleskörű rend- szerére támaszkodik, amelyek a legtökéletesebben jellemzik az ipari terme- lés valamennyi területét. E mutatószámok között igen fontos helyet tölt be a teljes termelés. Ahhoz, hogy helyesen használjuk fel ezt az alapvető mu- batószámot, pontosan meg kell határoznunk gazdasági tartalmát és össze—

függéseit az ipari termelés egyéb mutatószámaival.

/