Az iparvállalatok igazgatóinak jogairól

SOMOG YI MIKLÓS:

AZ IPARVÁLLALATOK IGAZGATÓINAK ]OGAIRÓL

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa tanácskozásainak anyag -—:—

ban igen jelentős helyet foglalt el a gazdasági vezetés megjavításának ügye., A Központi Vezetőség beszámolója megállapította, hogy állami életünkben

bürokratizmus mutatkozik, túlzott centralizáció érvényesül, rengeteg a szer-- vezés és megkötöttség. Ez az ,,ezerféle kötöttség" — hangoztatja a beszám moló —— bénítja a kezdeményezést, gátolja az önállóságot, elmossa a vezetők egyéni felelősségét. ,,A bürokrácia és a túlzott centralizmus kezd egészíej—w

lődésünk akadályává válni."1 '

A pártkongresszus határozata szerint ,,gyorsan változtatni kell ezen a;

tarthatatlan helyzeten".

el

Ismeretes, hogy az elmúlt évek során a gazdasági vezetés —— akárcsakf sok tekintetben az államvezetés -—— egészségtelenül központosult. Az irá—

nyító szervek sajátságos gyakorlatot alakítottak ki: maguknak tartották fenn az intézkedés, döntés jogát számos olyan feladat esetében is, amelyet a vál—x lalatoknál, üzemeknél kellett volna megoldani. Ezzel a módszerrel együtt—

._ járt az utasítások, rendeletek hatalmas tömege, a terjedelmes és gyakori be- számoltatás, az igazgatót nem egyszer megkerülő, sokszor a kicsinyességigf részletes szabályozás. Egyre—másra fordult elő, hogy az irányító szervek nem az elérendő célra, hanem a cél elérésének eszközeire, nem a tervteljesí——

tés döntő láncszemére, hanem a munka részteendőire irányították Vállala—

taink vezetőinek figyelmét. Az önállóságról lassan ,,leszoktatott" vállalati;

igazgatók cselekvési szabadságát pedig külön is megkötötte a számtalan tiltó

rendelkezés. *

A pártkongresszus jegyzőkönyvi anyagából, politikai és közgazdasági folyóirataink cikkeiből közismertek azok a visszás jelenségek, kirívó pél—

dák, amelyek a bürokráciáról és a funkcionalizmusról tanuskodnak. Azt azonban eddig kevésbé Vizsgáltuk, hogy a túlzott centralizáció folytán mi- lyen nagy mértékben szűkült aziigazgatók hatásköre. —— Miniszteri utasítá—

sok irták például elő, hogy egészségügyi ellenőrt, helyettes légó parancsno—A kot csak az irányító szerv vezetője nevezhet ki, hogy művezető, bér—norma

előadó áthelvezéséhez az iparági igazgató hozzájárulása szükséges, hogy idő——

elemző, SZTK—ügyintéző felmentése előtt a közvetlen felettese-ket meg kell hallgatni, vagy hogy a tervosztályvezető prémiumát csak a felügyeleti szerv

1 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. 1], kiadás, 96. oldal—.

SOMOGYI: AZ IPARVALLALATOK IGAZGATOINAK JOGAIROL

147

vezetőjének engedélyével szabad kifizetni stb. Máig sem hatálytalanitott mi—

nisztertanácsi rendelet tartja az igazgatót illetéktelennek arra, hogy a ve-' zetőállásúak újítási javaslatainak elfogadásáról döntsön stb., stb. ?— Telje—

sebbe' teszi az igazgatók jogi helyzetéről alkotott fogalmainkat, ha figye- lembe vesszük, hogy pl. a Kohó- és Gépipari Minisztérium most —,' amikor iparvezetési szemléletünkben lényeges változás következett be —— 65 utasi- tást módosított, minősített irányelvvé vagy helyezett hatályon kívül.

Nem hiába állapította meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa, hogy ,,a jogszabályokban, miniszteri utasításokban, az iparvállalatok igaz—

gatásának gyakorlatában . olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek az igazgató hatáskörét csorbítják . . . s indokolatlanul bizalmatlanságot juttat—

nak kifejezésre az iparvállalatok igazgatóival szemben"..

I

A párthatározatok — feladatunkká téve a hibák kijavítását — egyben a végrehajtás útját is megjelölik.

Ahhoz, hogy

biztosítsuk a vállalatok igazgatóinak önállóságát, fejlesz- szük a helyi kezdeményezést, megszüntessük a funkcionalizmus megnyilvá—

nulásait, nem kell (nem is szabad) a centralizmus elvét elvetnünk.

,,Centralizációra —- mondotta Rákosi Mátyás elvtárs a Központi Vezető-i

ség kongresszusi beszámolójában —— szükség van, de olyan centralizációra, amely bátran támaszkodik az apparátus és vezetőinek tudására, szakképzett—

ségére, amely bízik a munkatársakban, megadja mindenki számára a szük——

séges hatáskört, amely növeli a vezetőség és a munkatársak felelősségtuda—

tát és fejleszti kezdeményezőkészségüket."2 Pártunknak ezt az útmutatását alkalmazta Népköztársaságunk Minisztertanácsa, amikor megalkotta az ipar- vállalatok

igazgatóinak jogairól és kötelezettségeiről szóló 1.077/1954. (IX.

21.) Mt. h. számú határozatot.

Az állami vállalatok igazgatóinak jogállását az elmúlt év szeptemberéig egy 1950—ben megjelent törvényerejű rendelet3 szabta meg. Az 1.077/1954.

(IX. 21.) Mt. h. számú határozat tehát kettős jelentőségű a mi helyzetünk—

ben. Egyrészt összefoglalja és rendszerezi az iparvállalatok igazgatóinak jo—

gait és kötelezettségeit érintő, évek során át megjelent jogszabályokat, más—

részt (s mondhatjuk, ez a fontosabb) számos korábbi kötöttséget töröl és új jogokat deklarál. A határozat megteremti a jogi feltételeit igazgatóink szé—

leskörű, önálló cselekvésének, hozzájárul ahhoz, ,,hogy üzemeink igazgatói valóban igazgatók legyenek, az üzem egyszemélyben felelős vezetői".4

'* Melyek azok az új —— vagy régi, de ,,elfelejtett" — jogok, amelyeket a tárgyalt határozat kapcsán elsősorban kell kiemelnünk?

Ezek:

*

1. Az iparvállalat igazgatója mint felelős egyszemélyi vezető, törvényes jogköré- ben egyedül dönt a vállalat ügyeiben.

2. Az igazgató közvetlenül csak az irányító szerv igazgatójának (és ennek útján az irányító szerv feletteseinek) van alárendelve, utasítást részére csak közvetlen felettese (az irányító szerv vezetője és főmérnöke) adhat.

3. Az igazgató

hatáskörébe tartozó ügyekben a döntés módjára nézve az irányító szerv vezetője sem adhat utasítást.

i *

* A Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. 1]. kiadás, 96. olda—1.

3 1950 : 32. tvr.

' A Magyar Dolgozók Pártja III, kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. II. kiadás, 153. oldal.

410!

148 ' SOMOGYI MIKLÓS

4. A vállalat és a vállalati igazgató munkáját elsősorban az ipari vállalat alap- vető tervmutatóinak teljesítése szerint kell elbírálni. Ezzel kapcsolatban: az igazgató joga a negyedévesnél rövidebb időre szóló termelési tervek megálla-

pitása. '

5. Az igazgatónak -—— feladatai végrehajtása érdekében — joga van munkatársai megválasztásához s ahhoz, hogy a vállalat dolgozóinak bérét —— bizonyos kere—

tek között —— maga határozza meg.

' A felsorolt különösen nagy fontosságú jogokon kívül még számos lénye—

ges jogkört ruház üzemeink igazgatóira, vagy erősít meg a Minisztertanács határozata. Igy a termelési tevékenység önálló irányításával kapcsolatban kimondja, hogy az igazgató megtagadhatja a vállalat profiljától eltérő cik- kek gyártását, vagy például, hogy bizonyos feltételek mellett terven felüli

munkát is vállalhat. Felemeli a határozat az igazgató által kiselejtezhetö

állóeszközök, anyag- és termékkészletek értékhatárát, lehetővé teszi, hogy az eddiginél többet fordítson a vállalat saját eszközeiből a termelés korsze- rűsítésére, a munkafeltételek megjavítására stb., stb.

Ezek a jogok, ha érvényrejutásukat biztosítjuk, rendkívül jelentősek az iparvezetés hibáinak kiküszöbölése szempontjából. Megerősítik az igazgató egyszemélyi felelősségét, megszilárditják tekintélyét, s lehetővé teszik, hogy a kitűzött célok érdekében a végrehajtást maga szervezze meg. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy a Minisztertanács tárgyalt határozata csak egy lépés —— habár igen fontos lépés ———- a Vállalati igazgatók igazi ön—

állóvá válásának útján. A minisztertanácsi határozat —— számolva nép—

gazdaságunk jelenlegi anyagi adottságaival (például nyersanyaghelyzetünk—

kel), iparigazgatásunk egész jelenlegi szervezetével stb. —— sok tekintetben maga is megmarad a ,,szabályozás", az ,,eszközök" előírásának vezetési mód—

szere mellett. Kimondja például a határozat, hogy az igazgatónak termelő egységekig le kell bontania a vállalati tervet, hogy növelnie kell a forgó—

eszközök forgási sebességét, csökkentenie az elfekvő készleteket, hogy nem szabad olyan termékeket gyártania, amelyre szállítási szerződést nem kötött stb., stb. Ha azonban majd iparigazgatási szerveink — a szocializmus gazda—

sági alaptörvényének szolgálatában ——- a jelenleginél nagyobb súlyt biztosít—- hatnak a gazdaságosság érdekeinek (az anyagi ösztönzést is megfelelően ösz—

a, szekapcsolva ezzel), s ha e célból a maga teljességében alkalmazhatják a ön—

álló elszámolás vezetési módszerét, szükségtelenné válik egy sor részletekbe menő előírás. ,,Az önálló elszámolásnak kell biztosítania az állami tervek teljesítését és túlteljesítését a termelési eszközök és a munkaerő legkisebb ráfordítása mellett" —— mondja a politikai gazdaságtan új szovjet tan- könyve.5

Addig is azonban, amig az iparvállalati igazgatók jogkörét ismételten kiterjeszt etjük, feltétlenül érvényt kell szereznünk az igazgatók már ki—

nyilvánít tt jogainak. Tapasztalatunk szerint ugyanis a Minisztertanács tár—

gyalt határozatának megvalósítása vontatottan halad. Egyes irányító szer—

veink, az ott dolgozók nehezen ,,állnak át" vagy csak formálisan teszik ma—

gukévá a határozat szellemét. Néha már a határozat Végrehajtási utasítása is fenntart bizonyos kötöttségeket, másutt a napi gyakorlat kanyarodik visz- sza a korábbi megszorításokhoz. Az is fennáll ugyanakkor, hogy egyes jelen- tős új jogok (például a bérmegállapítás joga, a perlések mellőzése) érvénye- sítését a megfelelő rendelkezések késedelmes kiadása akadályozza. Ez az

5 A politikai gazdaságtan tankönyve. XXXIII, fejezet. 466. oldal ——- oroszult 1954,

AZ IPARVALLALATOK IGAZGATOINAK JOGAIROL * 149

oka, hogy az iparvállalati igazgatók egyelőre nem mindig látják — mert nem gyakorolhatják —- nagyobb hatáskörüket.

Irányító szerveink, a minisztériumok, a trösztök és az egyesülések mun—

katársainak mindennapi tapasztalata igazolja, hogy a régi módszerekkel ipa—

runk munkájának fogyatékosságait nem tudjuk megszüntetni. Látniok kell e szervek dolgozóinak, hogy a nagyobb népgazdasági áttekintés, a speciális műszaki vagy gazdasági képzettség sem pótolhatja az üzemek helyi tapasz- talatait, különleges körülményeik ismeretét, azt a képességet, hogy kihasz- nálják a pillanatnyi lehetőségeket, leküzdjék a fennakadásokat. Az irányító szervek jelenlegi vezetési gyakorlata esetén pedig éppen ezekről kellene le—

mondanunk.

II.

Vizsgáljuk meg ezek után részletesebben, hogyan áll a már taglalt nagy jelentőségű jogszabály végrehajtása.

1. Az iparvállalatok igazgatóinak jogaival és kötelezettségeivel foglal—

kozó határozat első fejezete az igazgatók jogállását tárgyalja. Rögzíti a hatá—

rozat, hogy ,,az állami iparvállalat felelős egyszemélyi vezetője az igazgató, aki törvényes jogkörében egyedül dönt a vállalat ügyeiben". —— Számos fel—

ügyeleti szerv figyelmen kivül hagyja a minisztertanácsi határozatnak eze—

ket a megállapításait, a tervezés, a statisztika és a pénZgazdálkodás területén pedig általánosságban találunk effajta megnyilvánulásokat.

Az egyszemélyi felelősség elve megsértésének leggyakoribb esete, hogy az igazgatóságok, trösztök, egyesülések a vállalati dolgozók részére tartott értekezleteken adják ki utasításaikat. Az ilyen rendelkezésekről azután az igazgató sokszor később sem szerez tudomást. A Klement Gottwald Villa—

mossági Gyár osztályvezetői például rendszeresen kapnak utasításokat az igazgatóság értekezletein termelési, munkaügyi és személyzeti természetű ügyekben.

Sok helyen fordul elő, hogy az irányító szervek — ,,az ügyintézés meg—

gyorsítása végett" —— rendelkezéseiket mindjárt a funkcionális osztályoknak is megküldik. lgy történik ez például az RM Kohászati Tröszt vállalatai ese—

tében. Nem csoda, hogy például az RM Acélmű osztályvezetői, műszaki dol—

gozói a tröszt különböző vezetőit és nem saját vállalatuk igazgatóját tekin—

tik közvetlen felettesüknek. Igy adódhat, hogy az Acélmű diszpécsere a tröszt diszpécserének (s nem az igazgatónak) jelenti a bekövetkezett műszaki hibát, s, hogy például a beruházási osztályvezető nem ér rá, amikor saját igazgatója hívatja, mert —— bejelentetlenül —— ,,éppen ott van nála valaki a tröszt be—

ruházási főosztályáról".

Ugyancsak az RM Acélművel példázhatjuk az egyszemélyi felelős veze—

téssel járó jogok másfajta megsértését is. A tárgyalt minisztertanácsi hatá- rozat megjelenése óta fordult elő, hogy az RM Kohászati Tröszt igazgatója az RM Szállító— és Raktározó Vállalatnak adott utasításával más munka- helyre irányította az Acélműnek dolgozó hernyótalpas darut, s ezzel az üzemnek váratlan nehézségeket okozott. Ezt az esetet némiképp magyarázza az RM—vállalatok sajátos helyzete, a példa azonban egyáltalán nem egyedül- álló. A Cukrászati Gyár javításba adott különböző tartalékgépeit és felszere—

léseit például az igazgatóság vezetője kiutalta egy másik édesipari vállalat számára anélkül, hogy ebben az ügyben a Cukrászati Gyár igazgatóját elő—- zetesen tájékoztatták volna.

150 _ _ , somosn mm

Az igazgatót megkerülő intézkedés további példája a Magyar Pamat-

iparnál tapasztalt eset. A vállalat főkönyvelőjét arra utasítja az igazgatóság főkönyvelője (nem is a vezetője), hogy a vállalatnál ,,a megrendelések fel-—

adása előtt feltétlenül kellő gonddal mérjék fel a meglévő készleteket, és. , figyelembe véve a szükségleteket, adják csak fel a megrendeléseket". (Az ilyen utasítások gyakorlati értékéről nem kell külön szólnunk.) .

Az egyszemélyi felelősség megsértése az is, hogy egyes minisztériumok (így például az Élelmiszeripari Minisztérium vagy a Kohó- és Gépipari Mi- nisztérium) a vállalati statisztikai kérdőíveken — változatlanul—nemcsak az igazgató, hanem a statisztikus (esetleg még egy—két ,,felelős") aláírását is megkövetelik. Hasonló a helyzet egyik—másik minisztérium tervlapjaival. A Könnyűipari Minisztérium vagy például a Vegyipari— és Energiaügyi Mi—

nisztérium esetében egy-egy tervfejezetet az igazgatón kívül általában még ketten (tervosztályvezető-főmérnök, tervosztályvezető-munkaügyi osztály- vezető stb.) aláírnak. Nyilvánvaló, hogy az iparigazgatóságokat a gyorsabb ügyintézés kedvéért érdekelheti a kérdőívet, tervlapot kitöltők neve —— akkor azonban az ügyintézők, elkészítők nevét, de nem aláírását kell kérniök. Az igazgató egyszemélyi felelősségének kidomboritása itt formálisnak tűnhet, a gyakorlatban azonban ez koránt sincs így. Példák s'orával igazolható, hogy a felügyeleti szervek — hiba vagy visszaélés esetén —-—- közvetlenül az egyes ügyintézőket vonják első fokon felelősségre, amivel megsértik az igazgató

fegyelmi jogkörét. '

Az is az igazgató egyszemélyi felelősségének figyelmen kívül hagyását példázza, hogy a Magyar Nemzeti Bank a negyedéves pénztári tervet akkor is elfogadja, ha azt csak a főkönyvelő írta alá. A pénztári terv-nyomtatványr záró sora: ,,Cégszerű (főkönyvelői) aláírás".

2. Az iparvállalatok igazgatóinak jogairól és kötelezettségeiről szóló ha—

tározat — mint utaltunk rá — azt is kimondja, hogy ,,az igazgató közvetle- nül csak az irányító szerv igazgatójának . .. van alárendelve", s hogy ,,az irányító szerv egyes főosztályainak vezetői és dolgozói a vállalati igazgató—

nak közvetlen utasítást nem. adhatnak." Ez a tétel nem érinti az egyes osztá—

lyok vezetőinek és dolgozóinak kiadmányozási jogát, utóbbiak kiadmányai azonban utasítást nem tartalmazhatnak. Tapasztalat szerint a határozatnak ez a része egyike az eddig legkevésbé megvalósult rendelkezéseknek.

Csak néhány jellemző példa:

Az Erzsébetvárosi Tejipari Vállalat igazgatóját például arra utasítja a szakmai igazgatóság munkaügyi csoportvezetője, hogy ,,megfontoltan járjon el az áthelyezéseknél, mert a különélési díj további hat hónapra való meg- hosszabbítását csak indokolt esetben javasolják a miniszterhelyettesnek".

Az RM Acélmű igazgatóját az RM Művek' Tűzrendészetének előadója utasítja megfelelő felszerelései felülvizsgálatára és javítására.

A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára igazgatójának az iparigazgatósági főkönyvelő engedélyezi a leltározás során igénybe vehető túlórákat, és utasítja, hogy a felhasználásról vezessen elszámolást, majd a felhasználás adatait a főkönyvelőséggel közölje.

A Budapesti Sertésvágóhid termelési, munkaügyi és pénzügyi vonatko- zásban rendszeresen a funkciónális osztályoktól kapja—"az utasításokat. Ha—

sonló a helyzet a Magyar_Pharma Gyógyszergyárnál.

Látható tehát, hogy az iparvállalati igazgató jogállását gyakran figyel—

men kivül hagyják a felügyeleti szervek. (A Minisztertanács határozatának

zaz lPARVALLÁLATOK IGAZGATOINAK JOGAIROL * , ' 151

ae megsértése ugyanakkor az irányító szerv vezetőjének egyszemélyi felelős- ségét, az ügyek feletti áttekintést is gátolja.) Megnehezíti a vállalati igazga-—

tók helyzetet, hogy nem tudhatják, vajon az utasítást nem jogosan, a távol-—

..lévő vezető, illetve főmérnök szervezet szerinti helyetteseként adták—e ki az egyes funkcionális osztályok. Az iparigazgatók helyettesének nevét általá—

ban nem közölték a vállalatokkal a felügyeleti szervek.

, 3. Ugyancsak az igazgatók jogállásával kapcsolatban mondja ki az 1.077/1954. (IX. 21.) Mt. h. számú határozat. hogy ,,az igazgató hatáskörébe tartozó ügyekben a döntés módjára az irányító szerv vezetője sem adhat utasítást. Az egységes eljárás biztosítása érdekében . . . az irányító szerv ve- zetője konkrétan megfogalmazott irányelveket adhat ki, amelyeket az igaz- ,gató a vállalat jellegének és adottságainak figyelembevételével alkalmaz."

—— Nem mondhatjuk, hogy az igazgató önállóságát Védő e döntéssel szemben nem fedezhetünk fel eltérő gyakorlatot.

A Klement Gottwald Villamossági Gyár igazgatóját például a követkew .zőkre utasítja az irányító szerv vezetője egy kisebb vállalatnak a gyárhoz

telepítése kapcsán: A _

,,Minden berendezendő műhelyről 1 :lOO-as méretarányban alaprajzot kell ké—

szíteni. Minden felállítandó berendezést (gép, satupad stb) 1 :ll-es méretarányban ki kell vágni. Az egyes műhelyek berendezésének rajzon való kirakása után érte—

sítést kérünk, hogy a helyszinen ellenőrizzük azt. Egyetértés esetén el kell készi—

teni minden műhely berendezése rajzát és ezt az Iparigazgatősággal jóvá kell ha—

gyatni . . .

Minden héten lebonyolítandó munkáról óragrafikont kell készíteni és annak a jóváhagyása után kezdhető meg a tárgyi hét ütemezésének végrehajtása."

A Klement Gottwald Villamossági Gyár igazgatója közel 7 éve vezeti a vállalatot, és több mint 3000 dolgozó munkáját irányítja. Az igazgató és a

vállalat műszaki vezetői a mostani szervezeti Változást megelőzően önállóan

"végezték el egy, 500 dolgozót foglalkoztató vállalat leválasztását és munká-—

jának beindítását, ugyanigy maguk szervezték meg gyáruk közszükségleti cikkeket előállító üzemét. A most beolvasztott vállalat termelése kb. 4 száza—

léka a Klement Gottwald Villamossági Gyárénak, s egyharmada, ha az azo- nos profilú gyárrészleget vesszük tekintetbe. Az iparigazgatóság a gyár ve- zetőjét mindezek ellenére hozzá nem értőnek tekinti, hiszen a legapró—

lékosabban körülírja számára teendőit, eljárása módozatait.

Ami pedig az irányelveket illeti, sajnos ezen a téren is találunk kirívóan helytelen gyakorlatot. Az Élelmiszeripari Értesítő 1954. november 2—i szá—

,mában megjelent ,,Irányelvek az élüzemünnepségek megszervezéséhez és levezetéséhez" című ,,útmutatás" annyira nevetséges, hogy egyenesen lejá—

ratja az egyébként helyes és szükséges Irányelveket. (Az Élelmiszeripari Mi—

nisztérium Munkaügyi— és Bérfőosztályának ezt a kiadványát arSzabad Nép .is megbírálta). —— Az ,,Irányelvek az élüzemünnepségek megszervezéséhez rés levezetéséhez" a következő ,,szinvonalas" intenciókat adja:

,, . . . Ezután a vállalat igazgatója röviden hozzászól (de nem tart beszámolót).

és a dolgozók nevében megköszöni a jutalmakat. Majd felolvassa azoknak a dol—

gíozóknak nevét, akiket a vállalatvezetőség az igazgatói alapból jutalomban része—

s tett . . . '

A miniszteri jutalmakat az ünnepélyen, a vállalati jutalmakat az ünnepély után egy előre kijelölt helyen kell átadni, hogy az ünnepély a jutalom kiosztásá—

val ne húzódjék el. (A pénzjutalom kiosztásának ezt a formáját csak 300 dolgozó—

nál nagyobb létszámmal rendelkező vállalatnál kell alkalmazni.). .."

152 some?! mma- _ _

Ezután következnék, hogy az igazgató az irányelveket a vállalat adott

ságai szerint alkalmazza. '

Kétségtelen, hogy a kiragadott mindkét példa meglehetősen éles. Válla—u _ lataink általános tapasztalata azonban, hogy az utasítások túlzott részletes-—

w sége, aprólékossága s az irányelvek utasítás jellege széles körben meg——

maradt.

4. A minisztertanácsi határozat következő fejezetében számos új jogot állapít meg. így már az elején kimondja, hogy ,,a vállalat és a vállalati igaz-

gató munkáját elsősorban az ipari vállalat alapvető tervmutatóinak teljesí—v tése alapján kell elbírálni". A határozat itt is a III. pártkongresszus útmuta- tását követi. Olyan helyzetet igyekszik teremteni, ,,amikor az üzem, a válla-

lat igazgatója számára az állam, a minisztérium, a felsőbb szerv megszab néhány alapvető feltételt, de amelyen túl az üzemben,, a vállalatnál az igaz—

gatónak szabad keze van".6

A határozat említett tétele nagy jelentőségű lépés az iparvállalati vezető igazi önállósága felé. Lehetővé teszi, hogy az igazgató, aki felelős a Vállalat helyes működéséért, a termelési tervek teljesítéséért, a rendelkezésre bo-w csátott eszközök leggazdaságosabb felhasználásáért, e célok elérésének mód—

* szereit —-—- sokkal inkább, mint eddig — maga döntse el.

Tapasztalatunk szerint a határozatnak nem sikerül ezt a kívánatos hely—*

, zetet megteremtenie. _

Az 1.077/1954. (IX. 21.) Mt. h. számú határozat könnyűipari, illetve kohó— és gépipari végrehajtási utasítása 8, az élelmiszeripari például 6 pont—%

ban foglalja össze a vállalati munka alapvető mutatóit. 6—8 mutató már egymagában sem kevés, közelebbről nézve pedig még nagyobb a mutatók , száma. Nézzük például a ,,legkomplettebbet", a könnyűipari végrehajtási

utasítást. Eszerint a vállalat alapvető tervmutatói a következők:

a) A teljes és befejezett termelési érték terve változatlan áron és folyóáron (4 mu- tató),

b) Az irányító szerv által kiemelt gyártmányok termelése az elérhető legjobb mi—

nőség és választék szerinti mennyiségben (legalább 2 mutató),

c) A vállalat összes költséghányada és az önköltségcsökkentés mértéke (7 mutató)—

d) A vállalati eredmény összege (1 mutató).

e) A globális és bontott béralap (5 mutató),

f) Az igénybevehető forgóeszközök gazdaságos felhasználása (1 mutató), g) A hitel és pénztári terv (legalábbis 24 mutató),

h) A beruházási és felújítási keretek az előírt részletezésben (feltételezhetően leg——

alább 2 mutató).

Emellett — jegyzi meg az utasítás —— a miniszter (miniszterhelyettes) a mutatókat kiegészítheti.

Mint látjuk, legalább 46 ,,alapvető" mutató szolgál a Vállalat munkájá—

nak elbírálására, s tegyük hozzá: irányítására. Ez nyilvánvalóan célját tée—

vesztett dolog, a határozat szellemének megnem értése. Ezek után kellenea Vállalat igazgatójának megállapítania a tervteljesítés döntő láncszemet. (S ez a helyzet lényegében a már említett másik két minisztériumnál is. A többi _ tárcánál nem találtunk részletes szabályozást).

További lényeges jogot biztosít a határozat az iparvállalati igazgatók

"részére, amikor kimondja, hogy ,,az irányító szerv által jóváhagyott éves és—

, negyedéves tervelőirányzatok alapján a rövidebb időre szóló operatív terme-—

_ lési terv (termelési program) megállapítása az igazgató hatáskörébe tar—

' A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve. II. kiadás, 153. oldal

AZ IPARVALLALATOK IGAZGATOINAK mamám, 153

tozik". A határozat ezzel lehetővé kívánja tenni az igazgatók számára, hogy üzemük működését a népgazdasági terv keretei között minél ésszerűbben,

minél gazdaságosabban szervezzék meg.

Egyes minisztériumok, így például a Vegyipari és Energiaügyi Minisz- térium gyakorlatában ezen a téren is bizalmatlanság nyilvánul meg az igaz—' gatókkal szemben.

A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 1954. november 41-én megje- lent, a minisztériumi és a Vállalati tervek jóváhagyásáról, módositásáról s a negyedéves tervek elkészítéséről szóló utasítása7 kimondja, hogy ,,az igazga- tóság negyedéves terve alapján az igazgatóság vezetője negyedéves tervfel- adatot hagy jóvá a vállalatok részére havi ütemezéssel". (III/2. pont.) Az igazgatók jogairól és kötelességeiről szóló határozat könnyűipari végrehaj- tási utasitása egyrészt meghagyja a havi tervezést az igazgatók jogaként, másrészt azonban megállapítja, hogy ,,a negyedéves tervek havi bontását helytelen ütemezés esetén az irányító szerv megváltoztathatja". A Kohó— és Gépipari Minisztérium negyedéves terveket dokumentál (a rövidebb idősza—- kokat illetően csupán az egyenletes ütemű gyártás követelményét állítja az igazgatók elé), azonban bekéri a havi bontást és azt a ,,szükséghez képest"

megváltoztatja. '

Nyilvánvaló, hogy a minisztertanácsi határozat ilyen végrehajtása for-

*mális, csak arra alkalmas, hogy lejárassa e nagyon várt és lelkesen fogadott határozat jelentőségét. Meg kell mondanunk, hogy emellett egyes vállalatok továbbra is dekádonként kapnak gyártási programot vagy programjóváha- gyást felügyeleti szervüktől. Igy például az RM Kohászati Tröszt rendszere—

' sen tiznaponként írja elő a Fémmű, a Kovácsológyár, az Elektródagyár stb.

termelését. Többször előfordult, hogy például a Csőgyárnak az ilyen prog—

ramok alapján 30—40 kg—os, különleges méretű csöveket kellett soron kívül legyártania.

Itt kell szóvá tennünk, hogy az igazgatók operatív tervezési jogát nép-—

gazdaságunk legkülönbözőbb ágaiban jórészt formálissá teszik az ú. n. szak-—

mai szállítási feltételekbe foglalt jogszabályok.

A múlt év december hó 30-án megjelent ,,Len- kender— és jutaipari készáruk szállítási alapfeltételei" szerint például a vállalatok kötelesek szál——

lításaikat cikkcsoportonként úgy ütemezni, hogy a hó első és második de—

kádjában a lekötött mennyiség 30—30 százalékát, a harmadik dekádban an—

nak 40 százalékát adják át. (Az egész textiliparra nézve ez az előírás.) Ettől eltérni tíz naponként legfeljebb plusz—mínusz 20 százalékkal, havonként leg——

feljebb 3 százalékkal szabad.

Kétségtelen, hogy az igazgatók havi (dekád) tervezési joga egy sor sür—

gősen megoldandó problémát vet fel. Nyilvánvalóan módosítani kell a bér- alapellenőrzés havi rendszerét, a havi prémiumkifizetési rendszert stb. Meg;

kell valósítani (s itt helye lehet az átmeneti beavatkozásnak) néhány külö——

nösen nagy fontosságú alapanyag és félgyártmány helyes termelési ütemét,.

különös tekintettel az egyesesetekben meglévő igen éles profilokra, a rend-—

kívül széleskörű kooperációra, jelenlegi nyersanyaghelyzetünkre stb.

Mindez azonban nem eredményezheti, hogy a növekedés nehézségei, olykor- súlyos gondjaink miatt az igazgatói önállóság csorbításának rosszul bevált;

módszerét ismét általánossá tegyük.

" 731321XI. ti./1954.

154 ' ' souoari iii—sms '

5_. Igen nagy fontosságú új jogokat biztosít az iparvállalati igazgatók ré—a szám az 1077/1954. (IX. 21.) Mt. h. számú határozat ötödik fejezete. Első pontjában kimondja, hogy ,,az igazgatónak feladatai végrehajtása érdekében joga van a munkatársak megválasztásához, a vállalat dolgozóinak felvételé—

hez és elbocsátásához. Az irányító szerv csak az igazgató hozzájárulásával helyezhet a vállalathoz dolgozókat". Majd később (a 4. pontban) rögzíti, hogy ,,a vállalat dolgozóinak bérét —— a bérfegyelem és az állománycsoportonként jóváhagyott béralap betartása mellett —— az érvényes bérrendszerek keretén

belül az igazgató határozza meg." _

Az első tétel alkalmazása tapasztalatunk szerint lényegében zavartalan.

.Ma már általában nem fordul elő, hogy a vállalatokhoz az igazgató akarata ellenére helyeznek adminisztratív vagy egyéb alkalmazotti dolgozókat. A minisztérium, tröszt stb. ilyen irányú; kívánsága továbbra sem ritka eset 4—- különösen nem volt az a racionalizálással kapcsolatos létszámcsökkentések során —, [azonban az ilyen kívánságokat ma már általában nem változtatják utasítássá ezek a szervek. Más kérdés, hogy egyes esetekben a vállalati igaz- ,gatók kedvük ellenére fogadják el a minisztériumok, trösztök stb. elhelyezési javaslatait. Különösen fennáll ez akkor, amikor az alkalmazandó dolgozót nem tudják szakképzettségének megfelelően foglalkoztatni.

Amíg azonban az igazgatók ma már lényegében önállóan intézhetik a dolgozók felvételét, maguk választhatják meg munkatársaikat, addig bér—

megállapítási jogkörüket egyelőre nem érvényesíthetik. A határozatnak ez a része még nem lépett hatályba.

A létszám— és béralapgazdálkodási rendszer egyszerűsítéséről szóló 2.130/43/1954. Mt. h. számú határozat alapján még az elmúlt év IV. negyedé—

ben megszűnt a vállalati státuszrendszer. Ezzel a szóban lévő határozatvég—

rehajtása csak részlegesen történt meg, de lehetővé vált, hogy a Vállalatok igazgatói —- a szükséghez képest —— bizonyos átcsoportosításokat hajthassa- nak végre az alkalmazotti munkakörökben. Az igazgató — munkatársai be- Aosztásánál ——- most már jobban tekintettel lehet vállalata sajátosságaira.

Megteheti, hogy például a könyvelésben kevesebb, a tervosztályon ugyan—

annyival több dolgozót alkalmaz, hogy a bérelszámolásból egyeseket a

"munkaügyi osztályra rendel át, hogy az adminisztratív személyzet létszá—

mának terhére a műszakiak állományát bővíti stb., csupán az állománycso- portonkénti béralapot és a bérhatárok közötti (előírt) átlagszázalékot kell

"betartania. Fontos további jogot, nagyobb önállóságot jelentene igazgatóink számára, ha bérezési tekintetben az 1.077/1954. (IX. 21.) Mt. h. Számú hatá—

rozatba foglalt jogkörükkel is élhetnének.

Az 1.077/1954. (IX. 21.) Mt. h. számú határozat — mint idézett szövegé—

ből látható ——- nem köti a dolgozók besorolását semmiféle átlaghoz, egyedül az érvényes bérrendszerek alkalmazását írja elő. Az igazgató ennek alapján lehetőséget nyer arra, hogy például a műszaki vezetéssel járó feladatokat kevesebb, de jobban dotált dolgozóval oldja meg, helyesebben osztva el ez—

által a népgazdaság rendelkezésére álló munkaerőt. A körültekintőbbmun—

kaerőgazdálkodást azonban —-— s tegyük hozzá: a bérezés szocialista elveinek teljesebb érvényesítését — akadályozza, hogy a vonatkozó végrehajtási uta—

sítás 4 hónappal a határozatot követően sem jelent meg.

A béralapgazdálkodás egyszerűsítésével foglalkozó 2.130/43/1954. Mt. h.

sz. minisztertanácsi rendelkezés maga is tovább megy azoknál a jogoknál, amelyeket igazgatóink e téren jelenleg gyakorolhatnak. Kimondja: ,,Az egyes

AZ IPARVALLALATOK IGAZGATOINAK JOGAIRÓL ' ,, * A 155

!;

állománycsóportokra' megállapított béralapból megtakarításra kerülő ösz- szeg 15 százalékával az egyes szervek vezetői szabadon gazdálkodnak, a munkakörökre megállapított bértarifák alsó és felső határainak figyelembe—- vételével." — Végrehajtási utasítás híján egyelőre ezzel a joggal sem él—

hetnek iparvállalataink igazgatói, bár itt nem a teljes bérmegtakarításról (mint elvileg az 1.077/1954. Mt. h. számú határozat esetében), hanem annak viszonylag csak kis részéről van szó. Meg kell jegyeznünk ezenkivül, hogy szervezeti ügyekben (márpedig itt elsősorban szervezeti teendőkről — .a vezetés, az_ apparátus, az ügymenet egyszerűsítéséről van szó) maga az 1.077/1954. Mt? h. számú határozat is megköti az igazgatók kezét, amikor _a miniszteri irányelvek alapján kidolgozott vállalati szervezeti szabályzat és ügyrend jóváhagyási jogát a minisztériumnak (trösztnek, egyesülésnek)

tartja fenn. '

Nem hagyható szó nélkül — sőt bizonyos fokig jellemzőnek minősíthető

—-—, hogy az igazgatók kötetlenebb bérezési jogkörének még függőben lévő szabályával szemben is akad megszorító rendelkezés. Az Építésügyi Minisz- térium végrehajtási utasítása ,,nesze semmi, fogd meg jól" dologgá teszi a vállalati igazgatóknak ezt a kibővített hatáskörét, amikor a besorolások fel- tételeként szabja meg a bérhatárok közötti átlag betartását. Változatlan bérhatárok közötti átlag esetén az igazgató mit sem kezdhet azzal a bérösz—

szeggel, amelyet -—— mondjuk —- az ügymenet jobb megszervezésével, keve—

sebb adminisztratív dolgozó foglalkoztatásával takarított meg.

Érthető, hogy amikor igazgatóink lehetőséget szeretnének kapni arra, hogy egy-egy takaritónőt, esetleg munkást, az összbéralapon belül maradva a maguk hatáskörében felvehessenek, megengedhetetlen a már kimondott jogok ilyen csorbítása. Az RM Csőgyárban nem tudják biztosítani a dolgozók személyes tulajdonának hathatós védelmét, mert nem alkalmazhatnak egy öltözői őrrel többet (a kártérítések sokszorosára rúgnak e dolgozó fizetésé- nek), az Angyalföldi Bútorgyár a takarítást nem tudja megoldani, a Táncsics Bőrgyárban ég a tárolt szén, s nincs legális lehetőségük az átlapátoltatásra.

Az RM Csőgyárban hónapokon keresztül állt a hidegvonó padok fele, mert az igazgató nem rendezhette a kohászok bérét, s így 20 000 dollár ér—

tékü cső importjára kényszerültünk 30 000 forintnyi bérmegtakarítással eszemben. Számos vállalattól mennek el a bonyolult vagy fizikailag nehéz munkát végző jó szakmunkások, mert például a minőségi bérezés körülmé—

nyes engedélyezése, késedelmes alkalmazása miatt kevesebbet keresnek, — mint szakképzetlen vagy könnyű munkán lévő társaik.

Jól mutatják ezek az esetek, hogy az igazgatók jogkörének nem sz -—

tése, de kiterjesztése felé kell haladnunk. , — —

Nem lenne teljes az igazgatók jogi helyzetéről, önállóságáról alkotott kép, ha nem emlékeznénk meg néhány további olyan jogról, hatáskörről, amelynek zavartalan érvényesítése annyira szükséges volna, de amely egy—

általában nem érvényesül ilyen zavartalanul. '

Igy például az igazgató kötelessége és joga, hogy kidolgozza a vállalat _ termelési feladatkörébe tartozó termékek jegyzékét, az ún. profiljegyzéket.

' Mégis előfordult, hogy a Könnyűipari Minisztérium Bútoripari Igazgatósága aaz Angyalföldi Bútorgyárnak készen megküldötte ezta jegyzéket, amelyből

156 SOMOGYI: AZ IPARVALLALATOK IGAZGATOINAK JOGAH—kúl; ,

egyébként egyetlen bútorfajta sem hiányzott.3 —— Az iparvállalat vezetője saját hatáskörében kiselejtezheti a darabonként 25 000 forint leltári érték alatti állóeszközöket, továbbá anyag— és termékkészleteket, ha azok ugyan—3 olyan munkaszám alatt gyártott értéke nem haladja meg az említett érték- határt. A Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium a közlekedési eszközök ki—

selejtezését az irányító szerv jóváhagyásához köti,/a kiselejtezhető anyag— és termékkészletek felső határát pedig —— a havonta kiadandó tervszámokkal egyidejűleg —— a felügyeleti szerv vezetőjével állapíttatja meg. —-— 'Az érvé—- nyes jogszabályok keretei között a vállalati igazgató dönt az igazgatói alap felhasználásáról. A Klement Gottwald Villamossági Gyár vezetőjét az ipar—' ági igazgató arra utasítja, hogy igazgatói alapjából 17 000 forintot a decem—

beri exportterv teljesítése érdekében célprémiumként tűzzön ki, egyben pe—

dig 25 000 forintot zárol egy ugyancsak általa meghatározott célra. —— Az igazgató joga, hogy az iparági prémiumszabályzat figyelembevételével a Vál-—

lalat prémiumszabályzatát megállapítsa. Az RM Kohászati Tröszt az Acélmű esetében 92 százalékban állapítja meg a tervszerűségi százalék alsó határát a prémiumok szempontjából, holott az iparági szabályzat 90 százalékot ír elő,

— A vállalat dolgozója ellen elsőfokú fegyelmi eljárást az irányító szerv

csak akkor indíthat, ha a dolgozót az igazgatójval (főmérnökkel, főkönyvelő—

vel) együtt vonja felelősségre. A különböző minisztériumok hivatalos lapjai——

ban — főként a Kohó— és Gépipari Közlönyben —- tömegesen találkozunk ennek ellenkezőjével. — Az igazgató az üzemi bizottság meghallgatásával rendelkezik a vállalat dolgozóinak juttatható lakásokkal. Az RM Acélmű

igazgatójának ugyanehhez a tröszt jóváhagyását kell kérnie stb., stb.

*

Az 1.077/1954. (IX. 21.) Mt. h. számú határozat bevezetőjében megálla—

pítja: ,,Az állami iparvállalatok igazgatói az utóbbi években bebizonyították,.

hogy megfelelnek a munkásosztály, az egész dolgozó nép bizalmának: a ter—' melési tervek teljesítésével, a munka termelékenységének fokozásával, a vállalatok jól működő kollektíváinak kialakításával vitték előbbre a szocia- lizmus építésének ügyét." —- Úgy gondoljuk (az elmondottak ezt igazolják), hogy iparunk egyes vezető szerveiben ez a bizalom nem gyökerezett meg;

eléggé.

' A Népszava 1954. december 11-i számának cikkéből.