Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság

(1)

Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapitó Bizottság.

Commission hongro'ise pour la íratta/n des valeurs de statistigue commerciale.

Szakosztályülések. — Se'ances de sections.

A XIII. szakosztály október hó 14—én délelőtt tartott ülést Szurday Róbert elnöklete alatt. Jelen

voltak: Ausch Gyula, Behr Dezső, Dániel Ervin,

Eppinger Károly, Goldberger Lajos, Mihalik Imre, Mössmer József és ()uittner Lóránt keresk. taná—

csosok, és Greiner M. Miksa szakértő. Napirend előtt az elnök ismertette a pamutipar és kereske- delem általános helyzetét.

A XIV. szakosztály október 14—én délután tar—

totta ülését Mössmer Pál elnöklete alatt. Jelen voltak: Fisclil Simon, Konta József Ferenc, Morvay Izsó és Steiner Ödön keresk. tanácsosok, Kirsclmer János szakértő. A len—, kender- és jutaszakma alta- lános helyzetél Morvay Izsó

előtt.

A IV. szakosztály október hó 15—én tartotta ülését Kosinszkg Viktor elnöklete alatt. Jelen voltak: Gessler János, Goldfínger Gábor,

Kálmán kereskedelmi tanácsosok.

ismertette napirend

Saxlehner

Felolvasásra került Gáz-dos János jelentése.

Behozatalunk kb 2500 csökkenést mutat fel a

megelőző évvel szemben, ennek ellenében kivite—

lünk örvendetes módon emelkedett, a musté kb.

40%-kal, a boré pedig az 19284 mennyiségnek kb.

háromszorosát tette ki. Kiemelketdik elsősorban Németország 12-szeres, Svájc pedig 16—szorosra emelkedett forgalmával. Sajnos, ezt a szép ered- mény nem tekinthető nagyon- örvendetesnek, mert a külföld keresletét a borok kitűnő minőségén felül elsősorban végzetesen olcsó árainknak köszönhet- jük, melyeknek lemorzsolódása már az 1928. év végén vette kezdetét. Ezeknél az áraknál a termelők nem találják meg számításukat, még önköltségeik—

hez sem jutnak és a jelenlegi szomorú időket alig fogják szebb napok felváltani, mert ha az 1929—es prima minöségekkel sem voltunk képesek nagyobb kivitelt és elsősorban jobb árakat elérni, akkor ugyancsak kevés a reménységünk, hogy kevésbbé jó minőségekkel hasonló vagy még nagyobb kivitelre számíthatnank.

Az 1929—es szüret mennyiségben kielégítő volt, minőségben pedig már rég nem látott kitűnő borokat produkáltunk és ezúttal nemcsak a fajszőlők- kel dolgozó közép— és nagytermelők, hanem a kis- termelőknél is lehetett l3-——14% alkoholtartalmú borokat találni, míg egynéhány vidéktől eltekintve, alig láttunk 9—10'70-05 borokat. Annál siralmasabb, hogy ilyen prima borokért is csak olyan silány

árakat tudtunk elérni, nemcsak a kivitelben, de a

belföldön is, ahol —— sajnos —— mindig nyomasz- tóbbá és aránytalanabbá válik ezekkel szemben a számtalan támadás ellenére fennálló fogyasztási adó.

Ennek végre el kell tűnnie, mert borkivitelünk előrelátható megcsappanása után a belfogyasztásra leszünk szorulva, ennek emelését pedig a borfogyasz- tási adó eltörlése nélkül lehetetlen elképzelni.

Áldozatok árán sikerült a többekközött német- országi cégekkel összeköttetést létesíteni, illetőleg újból felvenni. Elsőrangú, minden igényeket kielé—

gítő bort küldtünk próbaképen, literenkint 38 fillé—

res önköltségi árban. A szállított bor minőségéről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak, azon—

ban sajnos, dacára a rendkívül finom minőségnek, az olcsó árnak, boraink mégsem felelnek meg, mert fuvar, beviteli vám és borvizsgalat címén 2 pengő 10 fillért kellett ott literenkint fizetni, tehát oly nagy összeget, amely az exportot lehetetlenné teszi. A bortermelésben, úgyszintén a borértékesí—

tésben a fennálló súlyos allapotok még mindig nem enyhültek.

A szüreti kilátások az ország nagy részében ezideig még igen bőnek mutatkoznak, noha egy kiadós országos esőre nagy szükség lenne, mert az eddigi szórványos eső ugyan nagyon hasznos volt, de a nagy hőség mellett, amely árnyékban a 30 és 35 (1. fokot is elérte, nagyon kevésnek bizonyult.

És hogy még nagyobb aszálykárok nem észlelhetők,

az csak annak köszönhető, hogy az éjjelek arány—

lag a nappali hőse'ghez viszonyitva, hűvösek voltak, Ez a körülmény ellenállóvá tette a szőlő lomboza—

tát a terméssel együtt. Igen célravezetőnek bizo—

nyult a szőlőkben ilyen hőségben a kapálás szüne-Á telése azért, hogy ezáltal a talaj mélyében az igen mérsékelten még meglevő nedvességet ki ne szá—

rítsuk. A szőlő legnagyobbrészt minden betegségtől mentes és csak szórványosan, igen kevés helyen lépett fel az oidíum és a peronospora, azonban ezeknek a továbbterjedése is már rövid időn belül megszünt. Ezenkívül egyes helyeken különösen a homokvidéken a szőlőfürtöcskék és a bogyók mér- sékelt mennyiségben lehullottak. Már több alka—

lommal, megfelelő helyeken -— közérdekből _ figyelmeztettem a bortermelő tényezőket, hassanak oda, hogy kis- és nagybirtokos minden szomszédját bírja arra, hogy minél később kezdjék a szüretet és ha az időjárás nem kedvező, úgy az esetleges rothadó fürtöket előszürettel korábban távolítsák

(2)

11. szám.

—— 1032 —

1930

el, dea főszüretet feltétlen későn tartsák meg azért, hogy minél jobb minőségű, édes, édeskés, magasfokú borokat termeljünk, mert a fogyasztó csak ilyent kíván és ezért keres a kereskedő is magasfokú édes bort.

A bortermeléssel együtt a borkereskedelem is súlyos nehézségekkel küzdő üzletág lett. A bor érté- kesitése, különösen készpénzért nehéz. A vendéglő-

sök, a külföldi borvevők, mind csak magasfokú,

édeskés bont keresnek igen mérsékelt árban és ked- vező fizetési feltételekkel. Ausztria is mindjobban kezd visszatérni a kedvelt bevásárlási helyére, Mav gyarországba és ezt bizonyára kedvezően fogja be—

folyásolni a megkezdett barátsági tárgyalás.

Ausztria, ha nálunk magasfokú, édes borokat vásárolhat, úgy minden más állammal szemben a magyar borokat részesíti előnyben.

Ugyancsak jószándékkal találkozunk Svájc ré- széről is a magyar borokkal szemben, de ez az ország csak nagyon nyomott árban vásárol állan- dóan jő borokat.

Végül Goldiínger Gábor terjesztette elő ismer- tetését.

Jelentésiink mindig naptári évről szól, ezzel szemben a szesztermele'si évad szeptember hó l—től a rákövetkező év augusztus végéig terjed. Amidőn tehát az 1929. naptári évről szóló jelentésünket adjuk, elsősorban az 1928/29. termelési évad viszo—

nyaival kell foglalkoznunk. 1928. év nyarán, mint közismert, egész Középenrópában szárazság ural- kodott és ennek kihatása a termésre — és ennek folytán a szesziparra is —— döntő befolyással volt.

Az előző 1927/28-as termelési évad 390000 hl-ével szemben az 1928/29. termelési évadban csak 330000 hl. szeszt gyártottak. E mennyiségből kétharmad—

részt, 220000 hl—t a mezőgazdasági szeszfőzdék, egyharmadrészt, 110000 hl—t ipari szeszgyárak. Ez a termelési évad nem túlságosan kedvező kilátások mellett indult, mert a szárazság folytán a szesz—

gyártási nyersanyagok, úgy, mint a burgonya, cu- korrépa, tengeri és melász kezdetben csak igen magas árak mellett voltak beszerezhetők és ezzel szemben a jó gyümölcs- és szőlőtermés folytán a gyil—

möles-, törköly- és seprőpálinka nagy versenyt csi—

nált az itali szesznek, mely itali szesz az értékesítés alapját képezi. Az 1929/30. termelési évad terme- lési viszonyai annyiban javultak, hogy az alacsony gabona- és egyéb nyersanyagárak folytán és meg—

felelő export hiányában a bőven rendelkezésre álló szeszgyártási nyersanyagok aránylag olcsó árban kaphatók, úgyhogy a pénzügyminisztérium a folyó termelési évadra 420000 hl—es össztermelési keretet állapított meg. Ennek folytán az 1929. naptári év utolsó négy hónapjában erős termelés folyt, amely kiegyensúlyozta azt a kevesebbet termelt, mennyi—

séget, amely az 1928/29—es termelési évad lecsök—

kentett termelési keretének következménye volt.

Az 1929—es naptári évben tehát csupán egy csekély- séggel termeltek kevesebb szeszt, mint az 1928—as naptári év folyamán.

A belföldi értékesítésnél, mint már fentebb em- lítettük, a fogyasztási szesz forgalma lecsökkent.

E csökkenés elég tekintélyes. Az ecetgyórtásí célra szolgáló szesz felhasználásában is csökkenés állott be, aminek két oka volt. Elsősorban az országszerte túlhalmozott ecetkészletek, másodsorban pedig a rossz uborka-, saláta— és paprikaterme's folytán le—

csökkent kereslet. A denaturálási szesz forgalma továbbra is örvendetes emelkedést mutat. Ezzel szemben csökkent az ipari szesz felhasználása, ami a magyar műselyemgyártás hang _tásának követ- kezménye. A felhasználási adatok között, először szerepel a mólorhajtási célra szolgáló szesz és pe—

dig 25.400 hl mennyiségben, 1929 november l—én lépett életbe a mótorhajtási célokra szolgáló nehéz benzinnek 20%—os víztelenített szesszel való köte—

lező keverése. A keverék felhasználása a gyakor—

latban bevált. E célra évenkint körülbelül 100—

120000 hl szesznek belföldön való felhasználása várható. A mótorhajtási célra szolgáló szesz árát a pénzügyminisztérium a vonatkozó törvény intéz—

kedése alapján a mindenkori benzinárakhoz képest állapítja meg. Miután az ásványolajtermékek ára a világszerte dúló árharcok folytán az önköltségi árak körül mozog és ez az árharc legerősebben Ma—

gyarországon tart, a mótorhajtási szesz árát olyan alacsonyan kellett megállapítani, hogy az az egye—

temleges szesziparra komoly terhet ró. A beveze—

tési ár hl—kint 33'50 pengő volt, amely ezidőszerint is változatlanul érvényben van. Az exportpiacokon a helyzet nagyjából nem változott, továbbra is dumpingárak vannak érvényben. A magyar szesz az összes számbavehető piacokon közkedvelt és még valamivel drágább áron vásárolják, mint az egyéb szeszt exportáló államok termelvényét. 1929.

évben vámkülföldre kivitt szesz csekély mennyiség—

gel több volt, mint az 1928. évi export.

A szakosztály ezekután rátért az italok, min- dennemű tápszerek, cukorkák, gyümölcs— és főze- le'kkonzervek, törköly, moslék 1929. évi külkereske-

delmi egységértékeinek a felülvizsgálására.

A III. szakosztály október 16-án tartott ülésén Jeszenszky Pál min. tanácsos elnökölt. Jelen voltak:

Schwartz Ármin kereskedelmi főtanácsos, Frey Kál- mán, Hegedüs Vilmos, Hirsch Nándor, Lóránt Béla, Rockensteín Samu, Schmidt Richárd, Sim:

Sándor és Zádor Félix tagok, továbbá Vas Izidor szakértő. A gabonapiac helyzetéről a következő je—

lente's került felolvasásra:

Az 1929. év első felében a búza és ezzel kapcsolatban a búzaliszt értékesítési lehetősége nem állott arányban az 1928. évi termés nagyságával.

Ennek az oka főleg az volt, hogy a tengerentúli piacok árnívója egész április végéig, május elejéig

(3)

ll. szant — 1033 ——

1930

változatlanul alacsony volt, a mi búzánk ára pedig nem süllyedt olyan nívóra, hogy rendes eladási piacaink, föleg Ausztria és Csehország ellátásán kívül távolabbi helyekre is mehettünk volna bú- zánkkal és lisztünkkel. Minthogy pedig az 1928. évi termés l'eleslegei nagyrészt még értékesítésre vár- tak, a régi termésből még viszonylag nagyon sok készletünk maradt az 1929. termés betakarítása utáni időre. Lassankint, amikor az 1929. évi új termésről is már látnivaló volt, hogy elég jó közepes ered—

ménnyel számolhatunk, áraink erősen hanyatlottak, úgyhogy a búza ára, mely január elején átlagminő—

ségben körülbelül 24'50 pengő volt métermázsán- kint Budapesten, május végén egész 21'50-re esett vissza. Ekkor volt külföldön is legolcsóbb a búza ára, mert Chicagóban pl. a májusi búza bushelen—

kint 100 cent alá esett. Ettől az időponttól kezdve, tengerentúl a búza ára állandó és lényeges emel—

kedést tüntet fel egész augusztus közepéig, ameddig az emelkedés métermázsánkint körülbelül 8 pengőt tesz ki. Ugyanezalatt az idő alatt a legmélyebb ponttól a magyar búza ára csak körülbelül 260 pengővel emelkedett. Ennek a következménye az volt, hogy ebben az időszakban, az 1928. évi feles- legeknek nagyrésze adatott el mind búza, mind liszt alakjában. Augusztus közepétől kezdve egész az év végéig a külföldi árak inkább visszamenő irányzatot követtek, míg a magyar búza ára lassan—

kint felment és ismét elérte, söt túlhaladta azt a nívót, mely körül január elején mozgott. Az egész árváltozás Magyarországon 24'50—től lefelé egész 21'50-ig esett és bár közben átmenetileg el is érte a 27 pengőt, az év végén ismét 25 pengő alatt zárult budapesti paritásban. Május végétől egész augusztus közepéig, midőn a diszparitás a belföldi búza ára és a külföldi ár között a legnagyobb volt, oly pia—

cokra is eljutott a magyar búza és liszt, melyekre a háború előtti időkben is csak kis mértékben és nagyritkán. Az összexport pedig, hála az 1928. évi kivételesen nagy termésnek, mind búzában, mind lisztben messze túlhaladta az azt megelőző évnek kivitelét. Hacsak rámutatunk arra, hogy míg 1928- ban, kerek számokban szólva, búzakivitelünk 28 millió és 1929-ben 4'8 millió, búzalisztkíVitelünk pedig 1928—ban 2 millió, 1929-ben 215 millió méter- mázsa volt, láthatjuk, milyen nagyméretű volt ez a kiviteli többlet, ami elsősorban a nagy 1928. évi termésnek, másrészt az áralakulásnak is tulajdo—

nítandó. Ausztriától és Csehországtól eltekintve, ez a kiviteli többlet elsősorban Olaszországra, Svájcra, Németországra esett búzában, de Ausztriába is több mint egy félmillió métermázsával többet szállítot- tunk 1929—ben, mint 1928-ban. Szállitottunk azon- kívül Brailán át, továbbá Belgiumba, sőt Bulgáriába is emlitésreméltó mennyiségeket, míg lisztből külö—

nösen kiemelendő az osztrák többlet, kerek 300000 métermázsával, az Angliába menő kivitel 140000

métermázsával és a finn kivitel 70.000 métermázsá- val, eltekintve a majdnem minden európai államba szállított kisebb—nagyobb mennyiségektől.

A rozs— és rozslisztüzlet nem tartott lépést a búza-

külföldön óriási többtermelés volt, még az európai piacokon is, úgyannyira, hogy míg a búza ára az év végén valamivel magasabb volt, mint az év ele- jén, ugyanaz alatt az idő alatt a rozs ára kerek 7 pengővel ment vissza. Míg az év elején körül—

és búzalisztüzlettel, mert ebben a cikkben

belül 22 pengő volt a rozs ára, az év végén már alig érte el a 15 pengőt. Mind a rozs—, mind a rozs- lisztkivitel az 1928. évhez képest, bár rozsunk bő—

ven volt, ha nem is jelentősen, mégis kisebb export—

számadatokat tüntet fel, mint 1928—ban.

Tengeriben a bőséges és jó minőségű termés- hozam következtében meglehetősen élénk forgalom volt. A téli hónapokban számottevő exportunk volt különösen Olaszország és Cseh—Szlovákia irányában.

Az exportfelesleg legnagyobb része Bihar, Hade és Szabolcs megyékből került elő, ahol a termés—

hozam a normálisnál jóval magasabb volt, miután a kifagyott kenyérmagvakat tavasszal nagyrészt tengerivel pótolták. A tavaszi hónapokban a bel—

földi fogyasztás a viszonylag olcsó tengeriárak és.

magas állatárak következtében fellendült, mert a hizlalás nagy haszonnal járt és így a belföldi fo- gyasztásban a rendesnél sokkal nagyobb mennyi- ségek nyertek elhelyezést. Az export ezzel szemben erősen alábbhagyott. Májusban a belfogyasztás már annyira megnövekedett, hogy vidéken Budapest paritás feletti árakat fizettek, a tengeri ára export—

paritás felé emelkedett. Az export tehát teljesen megszűnt, sőt június-július havában a Duna men—

tén importparitáson volt az ár, úgyhogy a Vám da- cára néhány uszály jugoszláv tengeri is behozatalra került.

Árpában az forgalom 1929-ben elég élénk volt. Főleg Németországba volt nagyobb exportunk, aminek az volt az oka, hogy ott állan—

dóan vámemeléstöl tartottak és még a bekövetkező vámemelés előtt óhajtottak nagyobb mennyiségeket importálni. Svájcba viszont takarmányozási cé- lokra vásároltak nagyobb mennyiségeket. A hazai sörgyáraink mintegy 3000 vagón évi szükségletét) kívül a többi árpát belföldön használták fel takar—

mányozási célokra. Az árhullámzás az év folyamán árpában nem volt túlnagy, mindössze 2—3 pengő métermázsánkint, ugyancsak nem volt nagyobb az árkülönbség a takarmányárpa és a sörárpa ára között.

Hántolásra viszonylag rendkívül kismennyiségű árpa került, mert mind a belföldi fogyasztás cse—

kély, mind a kivitel rendkívül kis mennyiségekre szorítkozott árpagyöngy formájában. A kivitel azért nem lehet nagy, mert hántolómalmainktól főleg Hollandia és Németország, mely utóbbi állam ki-

üzleti

(4)

11. szám.

azaz—:

viteli prémiumokkal dolgozik, veszi el a teret. Az 1929. évben a hántolásra alkalmas árpának ára 14'50—16'50 pengő között mozgott,, míg az árpa—

gyöngy leggorombább fajtája 30 pengő, a legfino—

mabb fajta pedig 48, vagyis a kitermelés ará- nyában körülbelül 35'50 pengőbe került az árpa- gyöngy átlaga. Az árpagyöny belföldi fogyasztása a kitermelt mennyiség körülbelül felére tehető, míg a többi, főleg Ausztriába és Olaszországba expor- táltatott. Az 1929. évi exportstatisztika szerint az ausztriai kivitel 55 vagón árpagyöngy és liszt. Az olaszországi kivitel 14 vagón árpagyöngy volt, más- hová nem volt kivitel.

A többi hántolási cikkek közül megemlítendő még a köles és a borsó. Ebben a két cikkben a hazai minőségek csak másodrangúak, úgyhogy pl.

a Romániából inportált köles ára mintegy kétszer olyan magas volt, mint a belföldi árué, a Lengyel- országból importált borsó pedig kb. 60 százalékkal volt drágább a hazainál. Ebben a két cikkben a kikészítési forgalomban importáltak kisebb mennyi- ségeket, melynek kész gyártmánya kivitelre került.

Ezután Siuac Sándor terjesztette elő ismertetését.

1929. évben a termelés az előző évhez viszo—

nyítva, visszaesést mutat. Ez elsősorban a belföldi gazdasági helyzet leromlásának, a belső fogyasztás nagymértékű csökkenésének tulajdonítható. A mul- tak tapasztalatain okulva, a búza árának folytonos csökkenése következtében a vevők nem mertek nagyobb vételekbe bocsátkozni, viszont a malmok is szigorúbban mértek a hitelezés tekintetében. Az

*1929, évi búzatermés ugyan nem tartozott a leg- gyengébbek közé és tekintve, hogy még a mult ter- mésévről nagyobb készletek maradtak az ország- ban, elegendő nyersanyag állott rendelkezésre, de az 1928. évről áthozott drága lisztkötések nagy veszteségeket okoztak a vevőknek, úgyhogy az új lisztkötésekkel szemben tartózkodókká váltak. Az elérhető árak a búza árához viszonyitva, nyomot—

tak voltak, mert az eladások nehézkessége miatt a malmok közötti verseny még élesebbé vált. Ehhez járult, hogy az 1929. évi búzaterme's lisztkiaknázása messze mögötte maradt az 1928. évi termésű búzá—

nak, ami a kalkulációt is lényegesen mégrosszab- bította, továbbá a kenyérliszt, takarmányliszt és korpának zuhanásszerü áresése, úgyhogy e cik—

kekben az üzlet különösen kedvezőtlen képet mutat.

Ha az elmult évben a lisztkivitel végeredményben emelkedett is, ez arra a körülményre vezethető vissza, hogy az amerikai búza— és lisztárak lényege—

sen drágábbak voltak az itteni áraknál, miért is

olcsóbb árainknál fogva Anglia, Hollandia, Finn—

ország és egyéb, távolabb fekvő importországok ismét érdeklődni kezdtek a finom minőségű magyar liszt iránt és sikerült is a termésév elején ezeken a piacokon aránylag nagymennyiségű finom lisztet elhelyezni. Ez azonban az év vége felé hátrányunkra

—— 1034 —

1930

eltolódott a tengerentúlról kiinduló rohamos ár- esés miatt, melyet a hazai piac nem tudott mindig és azonos mértékben követni.

Végül a malátapiac helyzetét ismertette Deutsch Artúr jelentése:

Malátakiviielünk az 1928. évi 92.823 g—al szem—

ben az 1929. évben 142.108 g—t tesz ugyan ki, azon—1 ban még mindig távol állunk attól, hogy elérjük a háború előtti kivitelt. A jelenlegi viszonyok mel—

lett malátaiparunknak 'a legnagyobb erőfeszítése—

ket kell megtennie azért, hogy a kivitelt a cseh—

szlovák, német, osztrák és újabban a francia ma—

látagyárak által okozott nagy versennyel Szemben fenn tudja egyáltalán tartani, Mindezen elképzel- hető erőfeszítésnek és áldozatnak tudható be az, hogy sikerült piacainkat -— már a háború utáni idők mérvében — megtartani, sőt egy kis előre- haladást tenni a kivitt malátamennyiség tekinteté- ben, mert malátagyáraink remélik, hogy talán 4—5 évi megfeszített és áldozatkész munkával sikerülni fog elérni azt, hogy fáradozásaik haszonnal is fognak járni, de ennek érdekében még igen sokat kell fáradoznia a magyar malátaiparnak és úgy a kor—

mány, mint a külkereskedelmünk előmozdítását szolgálni hivatott egyéb tényezőink hathatós segít—

ségére lesz még e tekintetben szüksége.

Az 1928-as évre vonatkozó összefoglaló jelen- tés már kimutatta, hogy a német, csehszlovák és osztrák malátaipar mennyire versenyképesebb, mint mi és minthogy a helyzet az elmult év—

ben csak hátrányunkra változott meg, amennyi—

ben versenytársaink sorába Franciaország is be—

lépett.

Németországban az 1929. év folyamán az ad- digi 12'75 márkáról, mely vámtétel maga is egyene- sen tiltó vám jelleggel hatott, változó Vám alapon 18 márkára emelték fel, azonban éppen ezen vám változó jellegénél fogva lehetséges, hogy a német kormány, ha szükségét látja, ezt még tovább, esetleg 28 márkára emelheti fel g—ként, úgyhogy most Németországgal szemben az a helyzet, hogy Magyarországból minden odairá—

nyuló malátakivitel teljesen lehetetlenné vált e majdnem 100%—ot kitevő vámemelés folytán. A német malátagyárak pedig, amelyek eddig is igen erős versenytársaink voltak, most a fokozott né- metországi malátakereslet által gyáraik kapacitását teljes mértékben használják ki, miáltal termelésük olcsóbbodik és így az összesnyugati és tengeren—

túli fogyasztóországokban, mint pl. Svájc, Hollan- dia, Belgium, Olaszország, Skandinávia, Délamerika még eredményesebben fognak tudni velünk verse- nyezni, mint eddig. Az 1929. év végén, ill. 1930 elején a 28 márka német malátavám tényleg életbe is lépett.

Ez az utóbbi veszély annál inkább fenyeget, mert értesülésünk szerint a német kormány az 1930. év

(5)

11. szám.

folyamán a már addig is létező kiviteli jegyrend- szert olymódon tervezi kiépíteni, hogy minden ki—

vitt (1 maláta után 16 márkát szándékozik a terme- lőknek kiviteli prémium alakjában juttatni, azaz má- zsánkint nem kevesebbet, mint kb. 22 P—t, úgyhogy az lesz a helyzet, hogy nemcsak a Németországba irányuló magyar malátakivitel lesz teljesen lehetet- lenné téve az abnormis magasságú német védővám révén, hanem ezenfelül azon többi malátaimport- ország is el fog veszni a magyar maláta számára, ahol eddig a német malátával együtt jelentünk meg, mert a fenti 22 pengős kiviteli prémiumot a ma—

gyar malátaipar sehogyan sem fogja tudni ellen—

súlyozni.

Hasonló vigasztalan a magyar maláta helyzete a cseh-szlovák konkurrenciával szemben is, ahol szintén terveznek egy g-kénti 40 (Lk-át kitevő ma—

látaexport-pre'miumot, ami ugyancsak 6'60 pengő- nek felel meg, azonban ez is éppen elég ahhoz, hogy úgy, amint azt Németországnál kifejtettem, va- lamennyi importpiacon a magyar maláta elhelyez- hetési lehetőségét a minimálisra fogja tudni csök—

kenteni, hacsak a magyar kormány nem siet a ve- szélyeztetett malátaipar segítségére, egy, a német és a cseh kormányok által tervezett fenti kiviteli jutalmakat ellensúlyozni képes magyar kiviteli pré—

miummal, mely kormányintézkedés azonban eddig még nincs kilátásba helyezve.

A fentieken kívül a cseh-szlovák söripar ma már ismét békebeli produkcióját érte el és pedig évi 10 millió hektolitert és ez az oka annak, hogy a cseh malátagyárak miért tudják kapacitásukat úgy a belföldi, mint a külföldi piacokon teljesen ki- használni.

Ugyanilyen kedvező helyzetben van üzemei teljes kihasználhatása tekintetében az osztrák maláta—

ipar is, mert produkcióját legnagyobb részben bel- földön helyezheti el a nagy osztrák sörfogyasztás folytán. Az osztrák söripar is elérte békebeli kapa- citását, mert elérte az évi 6 millió hektolitert, ami módot nyujt az osztrák malátaiparnak ahhoz, hogy üzeme-it szintén teljes mértékben kihasználja.

Ezzel szemben nálunk Magyarországon az a helyzet, hogy a magyar malátaipar okvetlenül a külföldre van utalva, mert a belső piacot nemcsak hogy elveszítettük, hanem itt még a söripar is vissza- fejlődik és a megszállt területekre az ott fennálló tiltó vámok miatt alig lehet malátát exportálni.

A német és cseh malátaipar, minthogy a Nyu- gat felé földrajzilag is sokkal kedvezőbben feksze- nek mint mi, ezenfelül rendelkezésükre áll az olcsó elbai út a Hamburgon át történő elszállításokhoz, olyan helyzeti energia felett rendelkezik, hogy már ez egymagában is mód felett megnehezíti a magyar malátának, hogy a tengerentúlon felvehesse az ered—

ményes és tovább fejleszthető versenyt.

Újabban a francia malátaipar is kezd igen ve-

—— 1035 —— 1930

szélyes versenytársunk lenni és a hozzá tarifálisan igen kedvezően fekvő nyugati országokban mindjobban megnehezíti a kivitelt, különösen a magyar malátakivitelt igen súlyosan befolyásolja, mert mi vagyunk amúgy is a legmesszebb ezen piacokhoz.

További előnyt jelent a cseh és francia konkur—

rencia számára azon körülmény, hogy az orszá—

gok malátagyárai visszakapják a vasúti díjtételekbe beszámított szállítási adót azon malátaküldemények után, melyek vámkülföldre mennek, valamint azon árpaszállitmányok után, melyek ezen vámkülföldre kiszállított maláta előállítása céljából malátagyá- raikba beérkeztek. Ezen szállítási adóvisszatérítés folytán nevezett országok malátaiparának verseny- képessége a mi malátaiparunkkal szemben ezáltal még fokozódott, miért is nagy fontossággal bír reánk nézve, hogy ezen kedvezményt a magyar ma- látakivitel is megkapja. Illetékes helyeken már kér- tiik is a magyar díjtételekbe beszámított 5%—os

szállítási adó visszatérítését, azonban ebben az ügyben mindezideig eredményt nem értünk el.

Minthogy Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében a malátaiparnak, mint kimondottan mezőgazdasági iparnak fokozott jelentősége van, végtelen nagy szüksége mutatkozik annak, hogy úgy a kormány, mint a tekintetbejövő összes egyéb gazdasági fórumok mindent megtegyenek, hogy a magyar malátaipar minél előbb el tudja ismét fog—

lalni azt a helyet, mely őt okvetlenül megilleti.

A szakosztályülés a továbbiakban az élő növé-

nyek; gabona, örlemények;

maláta és korpa 1929. évi végleges egységértékeinek a megállapításával foglalkozott.

A VII. szakosztály október hó 17—én tartott ülést Szávoszt Zoltán kereskedelmi főtanácsos el—

nöklete alatt. Jelen voltak: Fürst Márton, Gruber

János, Halmi Gyula, Müller József, Reichart Emil, Rudas Gyula tanácsosok, továbbá Iványi Lajos és Szegő Béla szakértők.

hüvelyesek, magvak;

A szakosztályülésen előterjesztett általános je—

lentés a következő volt:

Legutóbbi jelentésünkben, mely az 1928. évre vonatkozott, abban a helyzetben voltunk, hogy biza- kodó véleménynek adhattunk kifejezést, ezt az op- timizmust azonban a lefolyt 1929. évre már nem tarthatjuk fenn, miután gazdasági életünk súlyos válsága nemcsak az ezen szakosztályba tartozó árukra, hanem egész vegyészeti iparunkra is nyo—

masztó hatást gyakorolt. Elsősorban a mezőgazda- ság számára termelő vegyészeti iparágainknál mu- tatkozott nagy visszaesés. Az 1929. évi külkereske—

delmi statisztika adatai ugyan javulást mutatnak a vegyészeti iparban, ez a javulás azonban a mult évnek csak egy részére vonatkoztatható, miután az év második felében már termelési nehézségei voltak a vegyészeti iparnak és ezek a nehézségek folyton fokozódtak. Új vállalatok nem létesültek

(6)

, _, ll; szam.

-— 1036 — 1930 ,

(a p'eremartoni és a pápai kénsav— és műtrágya- gyárak létesítése még 1928-ra nyúlik vissza), kivéve a Viktória vegyészeti művek r.-t. kénsavas alumi- nium, timsó és krómtimsó gyártását. Az oxigén—

iparban létesült még egy üzem francia tőkével Mis- kolcon, amely azonban az oxigén-, szénsav— és dissousgázipar rossz helyzetét csak fokozta. A fize—

tésképtelenségek, csődök elszaporodtak és kereske—

delempolitikai helyzetünk is tovább romlott. Nem hozott semmi javulást a pénz olcsóbbodása és a kamatláb leszállítása sem. A műtrágyaipar a tavaszi nagyarányú fagykár, majd az egyre erősbödő érté—

kesítési válság következtében erős dekonjunktúrába került. A szuperfosziáttermelés az előző évek nagy fogyasztásához igazodott, a tényleges fogyasztás azonban egyrészt a mezőgazdasági válság következ—

tében, másrészt, mert a földmívelésügyi miniszté- rium műtrágyaakciója megkésett és azonfelül fel- tételei is kedvezőtlenebbek voltak, erősen visszaesett. A kénsavas ammoniak belföldi elhelyezését ,a mezőgazdaság súlyos helyzete megnehezítette, az egyéb nitrogén- és kálitrágyák tekintetében a fo—

gyasztás hanyatlása szintén erősen szembeötlő. A növényvédőszerek fogyasztása egyik-másik készít—

mény kivételével csökkent. A rézgálicfogyasztás nem érte el az előző évit, azonkívül a behozatal is emelkedett. A sósav, kénsav és glabersó termelése is csökkent; ami a fogyasztás csökkenésének volt természetes folyománya. A csontieldolgozó— és enyv—

iparnál az enyvkivitel emelkedett és a behozatal csökkent, ezen iparág azonban erősen érzi a nyers—

anyaghiányt. Folyékony gázokban a termelés emel—

kedett, a kivitel csökkent. A cseppfolyós ammonía—

termelés emelkedett, a kivitel azonban visszaesett.

A mezőgazdaság fogyasztóképességének csökkenését szérumiparunk is megérezte, míg a gyógyszervegyé- szeti iparban egyes vállalatok termelése valamivel javult és pedig az export révén. Végeredményben meg kell állapítanunk, hogy egészen kevés kivétel—

lel, a helyzet mindenütt sívár volt, a javulás jelei nem mutatkoztak és termelőlehetőségek megterem- tése, illetve a fogyasztás élénkülése nélkül a válság kimélyülése 1929-ben már előre volt látható.

A szakosztály ezután a savak, alkáliák, sók;

finomított vegyi készítmények; kősó és csontszén 1929. évi külkereskedelmi egységértékeit vizsgálta felül.

A XVI. szakosztály ülése október hó 21—én zaj- lott le Fischer Ödön kereskedelmi főtanácsos el- nőklete alatt. Jelen voltak: Bárczai András, és Hajdu Dezső tanácsosok, továbbá Borbás Andor, Kovács Viktor, Leszle'nyi Leó és Perl László szak- értők.

Napirend előtt a szakosztály meghallgatta Hajdu Dezső jelentését.

A gazdasági életnek a világpiacokon észlelt de—

presszióját iparunk is megérezte. A nyersanyagok

árainak folytonos esése két különböző irányból is megtámadta az egészséges fejlődés továbbhaladá—

sát: egyrészt a mezőgazdasági termények áraiban beállott katasztrofális zuhanás az eladási lehetősé—

geket, másrészt a feldolgozott nyersanyagok árai—

nak ingadozása a nyugodt termelés lehetőségét tá- madta meg épp az előre gondoskodó üzemekben.

Fokozottan érezhető volt a külföldi ipar dumpingja.

Az elhelyezési nehézségek, az áringadozások, a divatnak alávetett cikkek időhözkötöttsége a külföldi ipart a készleteknek gyors elhelyezésére kénysze- rítette még veszteségek árán is. Mindezekből meg—

állapítható, hogy a selyemszövőipar általános hely—

zete rosszabbodott. Míg az első félév még körül—

belül a megelőző év első felének keretei közt mozgott, addig a második félévben minden üzemnek a változott viszonyokhoz kellett alkalmazkodnia. A termelés racionalizálásával, a kapacitás minél tel—

jesebb kihasználásával, a rezsiköltségek csökkenté—

sével kellett ellensúlyozniok a viszonyok változását és következményeit. Itt említem meg, hogy a fize- tésképtelenségi válság is igen súlyosan éreztette ha- tását, megnehezítette a kihitelezést és így a termelt áruk elhelyezését is. Végeredményben meg kell álla- pítanunk, hogy a selyemszövőipar —— más iparral összehasonlítva — az 1929. évet is aránylag elég jól bírta, kevesebbet szenvedett, mint más iparágak, amit elsősorban annak kell tulajdonítanunk, hogy a selyemszövetek olcsóságuknál és használhatósá—

guknál fogva ma már határozottan közszükségleti cikkek, de nemkülönben annak is, hogy a magyar ipar készítményei minden tekintetben megfelelnek ama követelményeknek, melyeket a közönség a se—

lyemszövetekkel szemben támaszt. Územeink készít—

ményei minőség tekintetében további haladást mu—

tatnak. 1929—ben a belföldi szövőszékek száma vál- tozatlanul 1200 körül volt, a termelés értéke —— az áresésre való figyelemmel —— 24 millió aranykoro—

náról mintegy 22 millió aranykoronára esett. Ebben az összegben nem foglaltatik benn a selyemszalag,

hímző- és varrófonalak, valamint cérnák értéke.

Megállapíthatjuk, hogy a kérdéses üzemek 1929-ben is majdnem 100%-ig kihasználták kapacitásukat s a termelt szöveteket legnagyobb részben belföldön helyezték el. Készít minden néven nevezendő selyem— és félselyemszövetet, de elsősorban változat- lanul az összes síma Crepe-cikkeket szövi; már mind—

inkább mustrás szövetek szövésére is berendezke—

dik, mégis az import nagyobb része éppen a vál—

tozó divatnak alávetett szövetekből áll. Munka- nélküliség az iparágban nincs. Az idegenellenőrzés—

ről szóló rendeletek végrehajtása nagy szigorral tőr- ténik még abban az esetben is, ha belföldön meg—

felelő szakképzett munkaerő nem áll rendelkezésre.

A még most is fennálló kiviteli kikészítési tilalmak—

ról, illetve az ezzel kapcsolatban fizetendő rész- vámokról, sajnos, újból meg kell állapítanunk,

(7)

11. szám.

—— 1037 -——— 1930

hogy a belföldi selyemkikészítő üzemek néhány cikk kivételével még most sem tudják pótolni a külföldi hasonló üzemek kikészítését. A haladás e téren csekély. A kész selyemszövetek kivitele további lassú élénkülést mutat a nélkül, hogy ezt a meny—

nyiséget az egész produkcióhoz arányitva lényeges- nek mondhatnók. Az elsősorban érdekelt keleti és déli szomszédos államok igen erős pénzügyi vámok- kal nehezítik meg a behozatalt, mely nehézségeket a bizonytalan hitelezési viszonyok még fokozzák.

De különben is, amíg a termelés belföldön nagyjá—

ban elhelyezhető lesz, addig az export alig fog na—

gyobb fellendülést felmutatni. Egyedül a tiszta mű- selyemből és pamuttal műselyemböl szőtt szövetek azok, amelyekből nyomóiparunk jelentékeny exportot tud felmutatni. Elérte ezt főleg dessinjeinek szépségével, modernségével és művészi ízlésével.

A kivitel egyedül exportprémiával, vagy a kül—

földi nyersanyag vámmentes behozatalával volna

hathatósan elősegíthető. ;

A belföldi gubótermelés az 1928. évi 435.000 kg—mal szemben 1929—ben 550.000 kg—t és az ország- ban előállított selyemfonal az 1928. évi 29.600 kg—

mal szemben 1929. évben 314324 kg—t tett ki.

Majd Fischer Géza beszámolójára került a sor.

A selyemáruk fogyasztására a műselyemből előállított különféle szövetek nagymérvű gyártása és forgalombahozatala lényeges befolyást gyakorolt. A müselyemszövetekel gyártó hazai gyárak modern felkészültsége, a színnyomatozás terén pro- dukált óriási teljesítmények a női ruházati cikkek terén forradalmi állapotot teremtettek. A mű—

selyemszövetek az állati selyemből gyártott szöve- teknek, valamint más fonóanyagokból (pl. pamut—

ból) gyártott és női ruházatra alkalmas szövetek—

nek erös versenytársaként jelentkeztek. Mindezek dacára a hazai selyemgyárak teljesítőképessége az 1929. évben fokozódott s gyártmányaik a belföldi

szükséglet nagy részét fedezték. Különös keresletnek örvendenek a crepe és flórszerű szövetek: rrepe de ehine—k, crepe ti/lis-ek, (tl-epe maricai-nok, továbbá

crepe georgetle-k, crepe romaín-nek. Habár ezen cikkek gyártására mindinkább több gyár rendez—

kedik be, a teljes szükségletet a hazai gyárak ter—

melése nem képes kielégíteni. A belföldön gyártott és többnyire Svájcban festett és kikészített crepe—

szövetek a külföld hasonló cikkeivel minőség és úr tekintetében versenyképesek ugyan, de ez annak a túlzott vámvédelemnek eredménye, melyben ezen árukat a vámtarifánk részesíti. A sima és mintás selyem— és félselyemáruk közül nagy keresletnek örvendenek a különböző kötésű köpenyselymek, gros-grain, rípsfelületű és satinhátú köpenyanyagok, Epinglée, Givrin, Sultan köpenyanyagok, a Faille

és Popeline ruhaszövetek, a ,,Flamenga" szövetek,

továbbá a különféle színnyomatú japanok (foular—

dok), mintás crepe de chinek, mintás georgettek és mintás mouselinok.

A farsangi idényben kereslet van a különféle taffet- és lameselyem—szövetekben, voíl chiffon- és mouseline-szövetekben. A nyári idényben a foulard, toile de soie, chantung, Honan s nyersselyem külön—

féle válfajai voltak keresettek. Alsóruházatra és ingekre a ,,crepe lavable", ,,Changhai"; paplan—

készítésre a mintás paplanselymeket keresi a vásárló—

közönség. Félselyemáruk közül nagy kereslet van a síma-fényes szövésű be'le's atlaszokban (Ramona, KS. atlasz), taffetalinban és brocatokban. A selyem- és pamuthátú Velour—clziffon, továbbá ,,Panne't—

bársony, Mouselin-bársom, Velour Pompadour, ——

melyet Francia- és Németországból importáltunk

——- nagy keresletnek volt tárgya. Köpenyeknek ,,Seal pelüchetf-t, Tussah-pelüche—t és K. S. Caracal—

pelüche—t vásároltak. Úgyszintén a félselyempelűch—

nek, valamint a keskeny kalap- és gallérbársonyok—

nek is volt keletje. A szakosztály ezekután a selyem, a selyemfonalak és szövetek, kötöttáruk és keskeny—

áruk 1929. évi egységértékeit állapította meg.

Az üléseken a Statisztikai Hivatal kép—

viseletében Farkas János (ir., a Bizottság helyet—

tes elnöke jelent meg. Az előadói tisztet Sibellca—

Perleberg Artúr dr. töltötte be.

Magyar Statisztikai Társaság. -

Société Hongroise de Statistigue.

Előadóülések. 4— Séances d'étude.

La séonce d'étude du 2 décembre 1930 a été préside'e par M. Gustave Thin-ing.

Aloyse Kovács: Le recensement

de la population (1121930 en Hongrie, M. Alog'se K ováes, membre ordinaire, a fait une confe'rence ayant pour lilre L e r e e e n 5 e—

la population de 1930 en

aue nous publions d*autre part.

L e s

ment de

Hongrie,

Alexandre Mozolouszky: ma-

chines employées au recensement de la population.

M. Alexandre Mo z a I 0 o s z Ic y, membre ordinaire, a la une communication intitulée: L e s m o- chines employees au recensement de—

la p 0 [) u 1 a t i 0 n. II a exposé mian recensement de 1930, on emploiera la premiere fois en Hongrie des machines afin (Paccélérer les travaux de dépouil—

systémes de machines sta—

76 lement. Des (leur