STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 439 tenek. A szerző a francia és a holland tapasztalatok
alapján elemzi az összefüggést a bemutatott szerény eredmények és a fejlesztés korai szakaszában levő vállalkozások viszonylag nagy kockázatai között.
A cikk a továbbiakban részletezi a kormányzatok gazdaságpolitikájának hatását a kockázati tőkére. A legfontosabb szerepe a jogalkotásnak és az adórend- szernek van, ezek határozzák meg a működés alapvető szabályait. A fejlődés lehetőségei függnek továbbá a pénzintézeti (és ezen belül a garanciaalapokkal össze- függő) háttértől, a szerkezetátalakítás kiemelt és támogatott céljaitól is. Nagy szerepet kapnak az induló vállalkozásokra vonatkozó adózási kedvezmények és mentességek is, továbbá az olyan befektetési könnyíté- sek, amelyek csökkentik a tőke költségeit. A tőkejöve- delmek országonként sajátos adóztatása is befolyásolja a kockázatitőke-üzletág fejlődését.
Határozott tiltásokat is tartalmazhatnak a kor- mányzati, törvényhozási keretfeltételek. Például egyes intézményi befektetők meghatározott korlátig (vagy egyáltalán nem) szerezhetnek részesedést kockázatos vállalkozásokban, és jól meghatározott személyes összeférhetetlenségi szabályok gátolják meg, hogy a befektetők (vagy tisztségviselőik) a portfolióba tartozó cégeknél vezető tisztségviselők legyenek. Az állam garanciát vállalhat a magánszemélyek által megszer- zett és bizonyos ideig megtartott részesedések (azok garantált részének) megtérítésére, ha bizonyos befekte- tési feltételek teljesülnek.
A szerző kiemeli, hogy a kormányzat hozzájárul- hat az értékpapírpiacok fejlesztéséhez, például támoga- tással, a tőzsdei és tőzsdén kívüli forgalom szabályai- nak korszerűsítésével. Egyes országokban a kezdő vállalkozások kommunikációs és képzési hátterének erősítését segítő programok valósulnak meg. Egyes kormányzati ügynökségek a kutatás és fejlesztés viszonylag nagy kezdeti kockázatait is átvállalják.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
WOLF, W.:
AZ OSZTRÁK NYUGDÍJASOK JÖVEDELME ÉS ÉLETSZÍNVONALA
(Personen- und Haushaltseinkommen von Pensionisten, Ausstattung von Pensionistenhausehalten.
Ergebnisse des Mikrozensus Juni 1993.) – Statistische Nachrichten. 1995. 7. sz. 509–519. p.
Az 1993. évi mikrocenzus eredményei alapján megvizsgálták az Ausztriában élő nyugdíjas háztar- tások életszínvonalát, jövedelmeiket és a lakásaik berendezési körülményeit. Ilyen adatokat már ko-
rábban is gyűjtöttek, 1991-ben a jövedelmeket és 1989-ben a jövedelmek mellett a lakások felszerelt- ségét vizsgálták.
A jövedelmi adatok szolgáltatását megtagadók aránya a nyugdíjasok körében 31,7 százalék, csak 0,2 százalékkal magasabb, mint az 1991-es megkér- dezésnél. A nyugdíjazás előtti foglalkozás szerint képzett csoportokban ettől eltérő szintű, legalacso- nyabb a munkások csoportjában (25 %), legmaga- sabb a szabadfoglalkozásúak körében (49,4 %). A nemenként képzett csoportokban a válaszmegtaga- dások mértéke is különböző. A férfiak körében a legalacsonyabb szintet a korábban mezőgazdaságban dolgozóknál találták (21,6 %), a nők körében pedig, az általános tendenciának megfelelően, a munkások csoportjában (25,1 %). A legmagasabb érték mind- két nemnél a szabadfoglalkozásúaknál alakult ki (férfiaknál 48,7 százalék, a nőknél 50,3 százalék).
A válaszmegtagadók jövedelemadatainak pótlá- sát a HOT-DECK eljárással végezték (az eljárás részletes leírása a Statistische Nacrichten 1994. évi 12. számában található).
A nyugdíjasok jövedelmét két szinten vizsgál- ták. Megállapították a nyugdíjasok egy főre jutó havi nettó jövedelmét. Ez az éves nyugdíj tizennegyed része. A nyugdíjas háztartásokra pedig kiszámították az egy háztartásra és az egy főre jutó jövedelmet.
Nyugdíjas háztartásnak tekintették azokat a háztartá- sokat, amelyekben sem kereső, sem munkanélküli személy nem volt. Az egyes jövedelemmutatók közepes szintjét a mediánnal jellemezték.
A nyugdíjasok egy főre jutó jövedelmének mediánja 9700 schilling, 11,2 százalékkal magasabb, mint 1991-ben volt. Az egyes foglalkozás szerinti csoportok mediánja elég jelentősen eltér egymástól:
a nem önállóak csoportjában 11 300 schilling, az önállókéban 7400 schilling. A különbség értékelésé- nél figyelembe kell venni, hogy az alkalmazottak kereken 7 százaléka vállalati nyugdíj-kiegészítésben is részesül. Ez emeli ennek a csoportnak az egy főre jutó jövedelmét. Az önállók csoportjában (különösen a mezőgazdasági és erdőgazdasági nyugdíjasoknál) jelentős tétel lehet a lakás- és földbérletből származó jövedelem, amelyet nem kérdeztek a felvétel során, így értéke sem került bele az átlagba.
Az egy főre jutó jövedelmek mediánja a közal- kalmazottaknál érte el a legmagasabb szintet. A legalacsonyabb csoportot a mezőgazdaságon kívüli és alkalmazottal nem rendelkező önállók és kereső- tevékenységet soha nem folytatók (főleg özvegy nők) alkotják. A férfiak nyugdíjának mediánja 12 200 schilling, a nőké 9700 schilling, 9,4 illetve 7,9 százalékkal magasabb az 1991. évinél. A két csoport mediánja legjobban az alkalmazottak csoportjában
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 440
tér el egymástól (59 százalékkal magasabb a férfiak nyugdíja).
A háztartási jövedelmek alapján megállapítható, hogy legkedvezőbb helyzetben a közhivatalnokok háztartásai vannak: az egy főre vetített jövedelmük mediánja 60 százalékkal magasabb, mint a volt munkások családjaié és 30 százalékkal haladja meg az alkalmazottakét. 1991-hez hasonlítva kereken 10 százalékkal emelkedett a nyugdíjas háztartások jövedelme.
A nyugdíjas háztartások felszereltsége 1989 óta javult. Telefonnal rendelkezik a háztartások 86 százaléka. Gáz- vagy villamos tűzhely hiánya csak minden hetedik háztartást sújtja. Mikrohullámú sütővel általában csak a pénzügyileg jó helyzetben lévő nyugdíjas háztartások rendelkeznek. A mélyhű- tő elterjedésénél éppúgy, mint a keresővel rendelke- ző háztartásoknál, a lakóhely szerinti különbségek a legnagyobbak. Mosogatógéppel a háztartások 15, mosógéppel 91 és szárítógéppel 5 százaléka rendel- kezik.
A szabadidő eltöltését meghatározó tényezők igen különbözők a nyugdíjas háztartásoknál. A színes tévével való ellátottság telítettséget mutat, csak a kisparaszti háztartásokban esik a kvóta 80 százalékos küszöb alá.
A napilapok olvasásában az egyes rétegek kö- zött nagy különbségek mutatkoznak. Az informált csoportok (nem mezőgazdasági önállók, az alkalma- zottak felső rétegei és a köztisztviselők) 80 százalé- kos és még magasabb arányban olvasnak rendszere- sen napilapot, 50 százalékos vagy annál kisebb az aránya ennek a csoportnak a munkások és parasztok, a soha nem dolgozók és a kiegészítő juttatásban részesülők között. A modern szabadidős készülékek (a CD-lemezjátszó, a videorekorder, a videokamera és a komputer) közül csak a videorekorder terjedt el a nyugdíjasok körében. Minden hatodik háztartás rendelkezett 1993-ban ilyen készülékkel.
A közlekedés mutatói (személygépkocsi, bérlet valamilyen tömegközlekedési eszközre) közül a személygépkocsi-tulajdon nagy szóródást mutat. A magas jövedelműek csoportjában 70 százalék, a kis jövedelmű nyugdíjasok körében (segélyből élők, az egyedül élő nyugdíjasok és az egykori segédmun- kások) 10 százalék az aránya.
A lakáskörülményekben jelentős javulás állt be a korábbi (1989) felvételhez képest. Az alacsony komfortfokozatú lakások aránya 18-ról 7 százalékra esett vissza. Lassúbb volt a renoválásra szoruló lakások arányának csökkenése (1989-ben 27, 1993- ban 23 százalék) és az olyan lakásoké, amelyeket környezeti károk sújtottak (1989-ben 22, 1993-ban 18 százalék volt az arányuk). A legjobb lakáskörül-
ményeket az alkalmazottak, a közalkalmazottak és a nem mezőgazdasági önállók csoportjában találták.
Az üdülést jellemző mutatók mindegyikénél (volt-e a háztartásoknak olyan tagja, aki az elmúlt 12 hónapban üdült, távoli utazást tett, rendelkezik-e a háztartás hétvégi házzal) alacsonyak az arányok (34,4 és 5 százalék).
A pénzügyi biztonságot jelentő tényezők (élet- és pótlólagos betegbiztosítás, az értékpapírok tulaj- dona) esetén is az átlagok (23,24 és 6 százalék) mögött az alkalmazottak és a közalkalmazottak csoportjában alakulnak ki a magas arányok.
A nyugdíjas háztartásokat éppúgy, mint a kere- sővel rendelkezőket, alapvetően két szempont szerint csoportosították: foglalkozás szerint (a háztartásfő nyugdíjazás előtti foglalkozása) és családtípus szerint. Minden mutató szerint a legalacsonyabb szinten a soha nem dolgozók és a kiegészítő jutta- tásban részesülő háztartások élnek. Ezt követik a kisparasztok és a segédmunkások háztartásai. Ezek- ben a rétegekben fennáll az öregkori elszegényedés veszélye. A munkások csoportja az átlagos szinten van, ezen belül az előmunkások és a mesterek cso- portja az átlag felett, a betanított és a segédmunkás- ok pedig az átlag alatt helyezkednek el. Az átlag feletti réteg a nem mezőgazdasági önállókból, az alkalmazottakból és a közalkalmazottakból áll.
Az egyedül élők csoportján belül a férfiak majd- nem minden tényezőnél kedvezőbb szintet értek el, mint a nők. Különösen a gépkocsitulajdon, a napi sajtó olvasása, a videorekorder és a pótlólagos betegbiztosítás területén mutatkozik meg az előnyük.
A kétszemélyes háztartások esetén alig van kü- lönbség az egy és a két nyugdíjassal rendelkező háztartások között. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az utóbbi csoportnak nagy részét a fiatalabb nyugdíjasok teszik ki. A kétszemélyes kétnyugdíjas háztartások előnye csak két területen mutatkozik meg: a nagyobb mobilitásban és a szabadidő eltölté- sénél. Ennek az az oka, hogy az átlagot nagyon lerontja a legrosszabbul ellátott csoport (az egyedül élő nők) nagy aránya (38 %).
A kiválasztott mutatók alapján megállapítható, hogy a nyugdíjasok helyzete rosszabb, mint a kere- sőké. A legjelentősebb különbségek:
- a lakáshelyzetnél (lakás fürdőszobával és központi fűtéssel: aránya a keresők csoportján belül 73, a nyugdíja- soknál 52 százalék)
- a privát közlekedésnél (a gépkocsiarány 79, illetve 33 százalék)
- az üdülésnél (egyetlen háztartástag sem volt üdülni az elmúlt 12 hónapban: 38 százalék, szemben a 65 száza- lékkal).
(Ism.: Melega Tiborné)
