STATISZTIKAI ,,EGYPERCESEK"
A NYUGDiJASOK HELYZETE A FÖVÁROSBAN ÉS PEST MEGYÉBEN
1995 áprilisában Budapesten — az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint — 538, 5 ezer fő, a fővárosi népesség 28 százaléka részesült nyugdíjban, illetve járadékban.
A nyugdíjasok és járadékosok arányában meglevő kerületi különbségek lényegében nem változtak. A lakosság korösszetétclével Összefüggésben a nyugdíjasok népességszámhoz (1300 lakoshoz) mért aránya 1995-ben is az 1. és a7 V. kerületben a legmagasabb (383, illetve 372), s továbbra is a 111., a IV,, 3 X., a XV", és a XXl. kerületben a legalacsonyabb, ahol 1000 lakosra 197—239 nyugdíjasjut,
A fővárosban 1994 márciusa és 1995 áprilisa között — a korábbiakban és a vidéken jelenleg is érvényesülő tendenciával szemben — csupán a rokkantsági nyugdíjasok száma emelkedett. 1994 folyamán a saját jogon riyugdíjazottak döntő hányadát, 64 százalékát, ugyan továbbra is az öregségi nyugdíjasok képviselték, de számuk —— az egy évvel korábbihoz képest —je1entősen, 15 százalékkal visszaesett. Ugyanakkor az elmúlt évben rokkantként nyugdíjazottak száma 12 százalékkal növekedett, arányuk pedig 4 százalékponttal, 36 százalékra emelkedett.
A nyugdíjasok és járadékosok többségét képviselö öregségi nyugdíjasok aránya a fővárosban lényegesen magasabb, mint vidéken, a rokkantsági és az özvegyi ellátásban részesülőké pedig számottevően alacsonyabb, mint az ország más területein általában.
A nyugdíjasok és járadékosok többsége, a fővárosban közel kétharmada, vidéken mintegy hattizede nő. A nők aránya a rokkantsági nyugdíjasok körében ennél lényegesen kisebb (Budapesten 52, videken 43 százalék), az Özvegyi jogon ellátottak körében viszont csaknem kizárólag (97, illetve 98 százalékban) nők fordulnak elő,
A nyugellátásokat és járadékokat 1994 márciusa óta két alkalommal emelték. 1994. szeptember l-jével átlagosan 8 százalékkal nőttek a nyugdíjak, 1994. január 1-jéig vísszamenőlegesen. 1995 márciusában ugyancsak év eleji hatállyal. átlagosan 1 1 százalékkal emelték a nyugdíjjellegű ellátások összegét.
1995 áprilisában a nyugdíjasok és járadékosok részére folyósított alapcllátmány havi átlagos összege Budapesten 17 829 forint volt, 21 százalékkal több, mint 1994 márciusában. A fővárosi nyugdíjjellegű ellátások havi átlagos nagysága 20 százalékkal haladta meg a vidékre jellemzőt (14 882 forint), hasonló mértékben, mint az előző év márciusában (19 %). A nyugdíjak és ajárade'kok átlagos nagyságának az elmúlt 13 hónapban bekovetkezett változását a fogyasztói árszinvonal 30,8 százalékos növekedése kísérte. így a nyugellátások reálértékének a korábbi időszakban — 1993 és 1994 márciusa között -— tapasztalható szintentartásátjelentös csökkenés követte.
A havi alapellátás átlagösszege erősen ditferenciálódik jogcímenként, nemenként és korcsoportonként. A fe'rliak saját jogú átlagnyugdija lényegesen magasabb, mint a nőké, A legnagyobb különbség az öregségi nyugdíjasok esetében figyelhető meg; 1995 áprilisában a fővárosi férfiak átlagnyugdíja 37 százalékkal, a vidékické pedig 27 százalékkal haladta meg a nőket. A rokkantsági nyugdíjasok esetében ez az eltérés ugyan kisebb mértékű, de még mindig számottevő, 22, illetve 21 százalék.
Az öregségi nyugdíjak nagyságában meglevő relatív különbségek mind Budapesten, mind vidéken számottevően csökkentek. A fővárosban azonban továbbra is jóval kisebb a viszonylag alacsony nyugdíjjal rendelkezők aránya, mint az ország más területein általában.
1995 áprilisában 100 Öregségi nyugdijas közül a fővárosban minden tizedik, vidéken pedig csaknem minden harmadik 13 000 forintnál kisebb osszeget kapott kézhez. 1995-ben a vidékieknek a budapestieknél már két és félszer nagyobb hányadának — az előző év márciusában jellemzö mintegy másfélszeressel szemben
— folyósítottak ilyen alacsony összegű nyugdijat. 1995 áprilisában Budapesten az öregségi nyugdíjasoknak az előző év márciusához képest közel kétszer akkora részének, mintegy háromtizedének 20 000 forintot, illetve
S'l'A'lllSZTlKAl ,,EGYPERCESEK" 167
ennél magasabb összegű ellátmányt folyósítottak Vidéken az ilyen összegű nyugdíjjal rendelkezők aránya több mint kétszeresére, 14 százalékra emelkedett.
A nyugdíjak vásárlóértéke — az infláció miatt — ugyan meglehetősen csökkent, viszont az átlagnyugdíjak es az átlagkeresetek kozotti relatív különbség nem növekedett tovább. l995 első negyedévében a budapesti székhelyű, 50 főnél nagyobb létszámú szervezeteknél és költségvetési szerveknél foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 28 060 forint volt, 14 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. Ennek
következtében az öregségi nyugdíjjal rendelkezők havi ellátmányának átlagösszege l995 áprilisában 33 százalékkal maradt el a nettó átlagkeresetektől, szemben az egy évvel korábbi 37 százalékkal.
Az átlagnyugdíjak nagysága tekintetében meglevő területi különbségek nemcsak az országon, hanem a fővároson belül is jelentkeznek, s a különbségek az egy évvel ezelőttihez képest némileg még növekedtek is.
l995 áprilisában a nyugdíjak és járadékok átlagos osszege kerületenként 16 400 és 20 300 forint között szóródott. A korábbiakhoz hasonlóan a legmagasabb, a budapesti átlagot 12, illetve l4 százalékkal meghaladó összegű átlagnyugdíjjal a ll. és a Xll. kerületben élők rendelkeznek. Jelenleg is a XVll., a XVlll., a XX., a XXI. és — a XX. kerületből kivált — XXIII. kerületben a legalacsonyabb a nyugdíjasok és járadékosok alapellátmányának havi átlaga; 5—8 százalékkal marad el a főváros egészére jcllemzőtől, Az utóbb említett, valamint a VIII., a X,, a XVI., a XlX. és a XXII. kerületben 100 nyugdijas közül minden hatodikvnyolcadiknak 12 000 forintnál, azaz lényegében az l995-ben érvényben levő minimálbérnél (l2 200 Ft) kevesebb a nyugdíja. A ll. és a Xll. kerületben lakó nyugdíjasoknak mintegy fele legalább 25 000 forintot kapott kézhez.
Ugyanakkor a VIII., a X., a XVl—XXlll. kerületekben 20 000 forintnál magasabb összegű ellátmányt lOO nyugdíjas közül általában csak minden ötödiknek folyósítottak.
F. L.—ne' M I.
A HÁZIORVOSI ELLÁTÁS JELLEMZÖI A FÖVÁROSBAN
A 90-es évek eddig eltelt időszakában kiemelkedő jelentőségű volt az egészségügyi alapellátás reformjának kezdeti lépése, amely az l992 áprilisában hozott törvény értelmében — a biztosítási kánya bevezetésével egyidejűleg — lehetővé tette a szabad orvosválasztást. Ez az intézkedés hosszú idő óta az egészségügyi íntézményrendszer működésében talán a lakosságot érintő legfontosabb változás volt. A szabad orvosválasztás jogával élve minden bizonnyal sokan kerestek más háziorvost, bár a tapasztalatok szerint a fővárosiak nagy tobbsege korábbi korzeti orvosához adta le biztosítási kártyáját, elsősorban a megszokás, illetve az orvos iránti bizalom miatt. E mellett a krónikus betegségben szenvedők esetében lényeges szempont volt az is, hogy betegségtorténetüket korábbi korzeti orvosuk ismerte a legjobban, Az eddigi körzeti orvos újraválasztását befolyásoló tényezők között nem elhanyagolható — különösen a főváros külső kerületeiben élő idős emberek, illetve gyermekek esetében — a rendelő közelsége sem,
Az elmúlt 5 évet tekintve az orvosellátottság szinvonala — a háziorvosok és a házi gyermekorvosok együttes száma alapján számítva — lényegében folyamatosan javult, ugyanis az orvosszám növekedésével egyidejűleg 1990 és l995 között Budapest népessége 43 százalékkal fogyott. l994 végén a főváros háziorvosi hálózatában — a MÁV Rt, háziorvosi szolgálatának owosaival együtt — összesen 1315 orvos tevékenykedett, egy orvosra átlagosan 1468 lakos ellátása hárult, az 1993, évinél 75-tel, M 5 évvel korábbinál pedig a MÁV Rt. háziorvosi szolgálata nélkül számítva l79—cel kevesebb,
A háziorvosok (ide számítva a házi gyermekorvosokat is) lakosságszámhoz mért aránya tekintetében kerületenként igen számottevő eltérések tapasztalhatók. Az egy háziorvoshoz bejelentett lakosok számában meglevő különbség nagy szélső értékeket mutat, ami lényegében a szabad orvosválasztás hatását is tükrözi.
így például mig Budapesten egy háziorvoshoz 1994 végén átlagosan 1585 lakos (a MÁV Rt. háziorvosi szolgálata nélkül számítva) volt bejelentve, addig a [V., a XVI. és a XXII, kerületben ennél 20—24 százalékkal több, az l., az V. és a Vll. kerületben pedig 20—29 százalékkal kevesebb. A házi gyermekorvosokhoz bejelentett lakosok esetében sem volt sokkal kisebb a különbség, mint a felnőtteket kezelőkne'l; l994-ben a Budapestre átlagosan jellemző 917 főnél a IV. és a VIII. kerületben l8—l9 százalékkal több, mig az V. és a XIV. kerületben l9, illetve l6 százalékkal kevesebb gyermek volta háziorvosok nyilvántartásában.
A főváros felnőtt lakosságát ellátó háziorvosi ellátás főbb adatai a következőképpen alakultak az utóbbi öt esztendőben.
