A NYUGDíJASOK HELYZETÉNEK ALAKULÁSA KOMÁROM—ESZTERGOM MEGYÉBEN
RIMER MÁRIA
A biztosítási rendszer keretében járó nyugellátás elvi (de csupán elvi) közgazdasági hát- tere, hogy a dolgozók aktív korukban megtermelt jövedelmükből azzal arányos járulékfizetés formájában tartalékolnak jövőbeni inaktív életszakaszukra. E célból a dolgozók nyugdíjjáru—
lékot, munkáltatóik társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni. 1987. december 31—ig a nyugdíjjárulék mértéke a járulékköteles jövedelmek 3—15 százaléka volt, progresszív elvo- nással. Más országok nyugdíjbiztosítási rendszerében nem találunk példát progresszív nyug- díjjárulékra. 1988. január l-jétől megszűnt a nyugdíjjárulék progressziója, mértéke a bér—
jellegű jövedelmek után egységesen 10 százalék. A nyugdíjasok döntő többsége a korábban érvényben levő rendszer alapján szerzett jogosultságot, a biztosításból eredő részesedésük azonban nem a rendszer célkitűzéseinek megfelelően alakult.
Magyarországon az elmúlt öt évben a lassuló gazdasági növekedés, a gyorsan növekvő államháztartási deficit, a felgyorsuló infláció és az ellentételezésre hozott egyoldalú intézke- dések következtében az érvényben levő nyugdíjrendszer működésének zavarai felerősödtek.
A nyugdíjak nagyságát ma már elsősorban a nyugdíjba vonulás időpontja, nem pedigaz aktív korban végzett munkával arányos juttatás határozza meg. Az induló nyugdíjak a nyugdíj- alap megállapításául szolgáló átlagkeresetek növekedésével emelkedtek, ugyanakkor az idő—
sebb nyugdíjasok járandóságának reálértéke rohamosan csökkent. A különböző években nyugdíjazottak ellátásában egyrészt indokolatlan különbségek keletkeztek, másrészt nem in- dokolható nivellálódás tapasztalható.
A társadalomirányítás az utóbbi másfél évben több intézkedést tett a nyugdíjasok élet- színvonala erőteljes visszaesésének elkerülésére. Először a saját jogú nyugdíjakat egységesen havi 360 forinttal emelték. 1989. július 1—jei hatállyal differenciált emelésre került sor, az 5000 forintnál kisebb ellátásokat 300 forinttal, az ennél nagyobbakat pedig havi 100 forinttal emelték. Ugyanezen év decemberében egyszeri juttatásként 1000, illetve 2000 forint illette meg a nyudíjasokat. 1990. március l—jétől az öregségi nyugdíj legkisebb összegét 4300forintra növelték. 1990. augusztus 1—jétől pedig havi 300 forinttal emelték a 4700 forintot meg nem haladó nyugdíjakat.
A nyugellátásban részesülők száma az elmúlt 20 év alatt országosan másfélszeresére emelkedett a magasabb életkort megérők számának növekedése, a jogosultság kiterjesztése, valamint a nők nagyobb arányú foglalkoztatása következtében. Ez a létszámnövekedés az utóbbi években felgyorsult. A gazdasági gondokkal küszködő vállalatok pedig egyre több nyugdíjkorhatárt elérő, illetve fiatalabb időskorú munkavállalótól kénytelenek megválni.
A kifizetett nyugdíj összege az infláció ellentételezésére hozott intézkedések és a nyugdí- jasok létszámnövekedése következtében 1989-ben 20 százalékkal emelkedett. E növekedés ellenére a nyugdíjban levők többségének anyagi helyzete évről évre romlik, nyugdíjuk reál—
RIMER: A NYUGDDASOK HELYZETE 319
értéke csökken. Az átlagos összegű nyugdíjak csupán a társadalmi minimumnak, illetve a lét—
minimumnak megfelelőéletszínvonalat biztosítják) Az! átlag mögött azonban a nyugdíjak nagyságában az inflációval összefüggésben jelentős átrendeződés ment végbe.
]. ábra. Az 1980-ban megállapított nyugdíjak, járadékok vásárlóértékének alakulása
(Index: 1980. év : 100)
vdstrló— 1986vban vásárló— 1985—ban
értés H 70 eves es fiatalabb érték % 70 évnél idősebb nyugdtjisok
nyugdijasok 1500 Ft
120 1500 Ft 120
HU * ne
mo § "**W 2000 Ft 100 § Sw/
550 90
XX % mon Ft
80
3000 Ft BD
2000 Ft
AODD Ft
5000 Ft
79 x. mon Ft 70
5000 Ft !
.a _. , . . . . . , . . , év
1950 DES 1986 1987 1953 1957 1.980 1985 1.936 1987 1998 1989
Megjegyzés. Az ábrán látható forintösszegek az 1980. évi nyugdíjba vonuláskor megállapított (induló) nyugdíjak összegei.
Forrás. Főbb nemzetgazdasági folyamatok, 1989. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1990. 48 old.
A vizsgált, körülbelül egyéves időszakban a nyugdíjak reálértéke Vitathatatlanul csök- kent, ez a csökkenés összességében mégis kisebb, mint az aktívak kereseténél. Mondhatni úgy is, hogy a nyugdíjasok többi társadalmi réteghez viszonyított relatív jövedelmi pozí- ciója nem romlott. Jelen dolgozat — az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság adatai alapján _— e jelenségeket kívánja feltárni megyei szinten.
A nyugdíjasok, járadékosok számának alakulása
Komárom-Esztergom megyében a nyugdíjasok és járadékosok száma az 1980. évihez viszonyítva 1990 márciusára 25 százalékkal, 72 154 főre emelkedett. Az utolsó évi 5,7 száza- lékos növekedés több mint kétszerese az országos átlagnak. így a nyugdíjban, járadékban részesülők aránya a népességen belül 17,9 százalékról 22,5 százalékra emelkedett. Ezeknek a feltűnő növekedéseknek az okai nem találhatók meg közvetlenül a nyugdijadatokban, f "- képpen azért, mert a korengedményes nyugdíjazásról nem áll rendelkezésünkre jelenleg adat, de tény, hogy a Statisztikai évkönyv szerint 1988-ban a megyében száz aktív korú lakosra 37 gyermekkorú eltartott mellett 36 nyugdíjas—járadékos jutott, míg országosan ezek az ará- nyok 21 és 23 százalékosak voltak.
A megfigyelés időpontjában az öregségi nyugdíjasok száma 37 285 volt, mely 7,6 száza- lékkal haladja meg az egy évvel korábbit; A létszámnövekedés a nők körében volt erőtelje- sebb, mig az öregségi nyugdíjas nők száma 2023-ma1, addig a férfiaké csupán őlő-tal emel—
kedett. így a férfiak aránya 44,2 százalékra esett vissza a tavalyi 45,8 százalékkal szemben.
Az öregségi nyugdíjasok 86 százaléka a munkás—alkalmazotti munkakörből ment nyugdíjba, s csupán 4433 fő (12%) volt korábban mezőgazdasági szövetkezeti tag.
1 A társadalmi minimum olyan összegű jövedelem, amely — önálló lakás meglétét feltételezve -— a konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésén felül (racionális gazdálkodás mellett) lehetőséget nyújt a gazdasági, társa- dalmi és kulturális fejlettség adott szintjén kialakult és tömegigénnyé vált javaknak és szolgáltatásoknak szerény, de társa- dalmilag még elfogadható mértékű és szinvonalú fogyasztására.
A létminimum a társadalmi minimumnál alacsonyabb összegű jövedelem, amely csak a folyamatos életvitelhez leg- szükségesebb, igen szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére nyújt fedezetet.
320 RIMER MÁRIA
!. tábla
A nyugdíjasok számának változása nemenként az ellátás jellege szerint A férfiak 1 A nők 1 Az ÉÉÉÉÉÉÉHM
Az ellátás jellege 1990. márciusi száma 3333;
az 1989 januári százalékában
Saját jogú nyugdíj összesen ... 106,8 113,l 109,7 124,0 Ebből:
öregségi ... 1039 110,8 107,6 123,6
rokkantsági ... 110,2 119,0 113,3 124,7
Özvegyi ellátás ... 116,7 84,0 86,2 132,1
J áradék
Baleseti ... 100,l 98,6 99,8 123,0 Mezőgazdasági, szövetkezeti ... 80,3 96,9 95,5 l40,8 Mindösszesen ... 106,5 3 105,1 105,7 ]26,I
%
Megjegyzés. A megfigyelés időpontja itt és a továbbiakban 1990. március 31.
Forrás. Itt es a továbbiakban az Országos Társadalombiztosltási Főigazgatóság adatállományát használjuk fel
A rokkantsági nyugdíjasok száma az öregségi nyugdíjasokénál jóval nagyobb arányban, 13,3 százalékkal emelkedett az elmúlt évhez viszonyítva.
2. tábla A nyugdíjasok és járadékosok száma,
havi átlagos nyugdíja az ellátás jellege szerint
, A " dl"
A férfiak l A nok i 1 ÉÉÉÉÉÉÉ las
Az ellátás jellege száma (fő) "33358
(forint) 1990 mámiusában
Öregségi nyugdí j ... 16 495 20 790 ? 37 285 _ 6 649
Ebből: ( ?
munkás-alkalmazotti ... 13 940 18 031 31 971 6 715 mezőgazdasági, szövetkezeti ... 1 972 2 461 4 433 5 940 Rokkantsági nyugdíj ... 14 813 8 756 23 569 6 960 Ebből:
munkás—alkalmazotti ... 13 107 ( 7 758 20 865 7 039 mezőgazdasági, szövetkezeti ... 1 391 [ 931 2 322 6 129 Saját jogú nyugdíjasok összesen . . . . 31 308 29 546 60 854 6 769 Özvegyi ellátás ... 7 9 124 9 131 5 217 Járadék
Baleseti ... 1 092 211 1 303 2 712
Mezőgazdasági, szövetkezeti ... 61 805 866 5 150
Mindösszesen ... 32 468 39 686 72 154 6 480
A 23 569 rokkantsági nyugdíjas a saját jogú nyugdíjasok 38,7 százalékát képviseli.
1989-ben az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz 6024 alapigény-bejelentés
— az Összes alapigény-bejelentés 64,1 százaléka — érkezett rokkantsági nyugdíj megállapítá- sára, az országos átlag ,,csupán" 48,6 százalékos. Ez az arány az ország megyéinek sorában a legkimagaslóbb, ami igen elgondolkodtató, ám kérdés, vajon miképpen függ ez össze a megye népességének egészségi állapotával és munkaerőhelyzetével. Ez azonban már egy másik vizsgálat tárgya. A teljesítő határozatok száma 2799 volt, az összes alapellátást meg-
A NYUGDIJASOK HELYZETE 321
állapító határozat 49 százaléka. (Az országos adat ezzel szemben 33,2 százalék.) A nők ará—
nya a rokkantsági nyugdíjasok között 37,2 százalékra emelkedett.
A nyugdíjkorhatámál fiatalabb öregségi nyugdijas férfiak száma az elmúlt évhez viszo- nyítva 1308-ról 1857—re, ezen belül az 54 éves és üatalabbaké az ötszörösére emelkedett.
Az 55 évnél fiatalabb nők közül tavaly l49-en, ez év márciusában 263-an kaptak öregségi nyugdíjat. A 60—69 év közötti nyugdijasok 7, a 70—79 évesek l,6 százalékkal vannak többen.
a 80 évesek és idősebbek viszont 11 százalékkal vannak kevesebben, mint tavaly.
3. tábla
A nyugdíjasok megoszlása életkor és nem szerint
(százalék)
54 éves 55—59 ] 60—64 i 65—69 *; 70—74 1 75—79 § 80—84 85 éves
Azellátás jellege ésfxata— * —— ésidő- Összesen
labb éves sebb
: Férfiak
Nyugdíj * ' §
Öregségi . . . .. ; 3,1 8,1 ! 23,9 25,7 14,3 13,3 8,0 3,5 lO0,0 Rokkantsági ... 29,0 22,3 ( 20,2 15,3 7,2 4,4 l,3 0,3 lO0,0 Özvegyi ellátás ... 42,9 — l4,3 ' — — 14,3 — 28,6 100,0 sszesen ... 15,4 14,8 22,2 20,8 10,9 9,1 4,8 2,0 100,0
Nők
Nyugdíj §
Öregségi ... 1,l 23,0 ' 26,5 22,0 11,5 9,5 4,6 l,6 100,0 Rokkantsági ... 40,7 24,0 § 15,8 * 12,7 4,5 1,8 O,4 O,l lO0,0 Özvegyi ellátás ... 13,0 6,2 9,5 . 14,9 12,8 19,1 15,2 9,2 100,0 sszesen ... 12,9 19,3 20,1 1 18,2 10,3 10,0 6,2 3,1 100,0
Összesen
Nyugdíj ?
regségi ... 2,0 16,4 ? 25,4 23,7 12,8 11,2 6,1 2,5 100,0 . Rokkantsági ... 33,3 22,9 i 18,6 14,3 6,2 3,5 l,0 O,2 lO0,0 Ózvegyiellátás ... l3,0 6,2 l 9,5 14,9 12,8 19,1 15,2 9,2 100,0 Összesen ... 14,0 17,3 ; 21,0 19,4 10,6 9,6 5,6 2,6 100,0
Az 54 évesnél fiatalabb rokkantsági nyugdíjasok száma 27,2 százalékkal (1682 fővel), az 55—59 éveseké l4,7 százalékkal (694 fővel) emelkedett az elmúlt év alatt. Míg a férfiaknál a nyugdíjkorhatár alattiak száma 21 százalékkal emelkedett, a nőknél a létszámnövekedés 7 százalékponttal erőteljesebb volt.
A megyei nyugellátások összegének változásai
A megye lakossága 1990 márciusában összességében 508 millió forint társadalombizto- sítási alapellátásban részesült. Ez az összeg az 1989. januári kiadást 136 millió forinttal, 36 százalékkal haladta meg. Öregségi nyugdíjakra 33, rokkantságira 41, özvegyi ellátásra pedig 14 százalékkal, járadékokra 29 százalékkal fizettek ki többet, mint egy évvel korábban.
A nyugellátásra fordított összegeknek közel felét (48,8 százalékát) öregségi nyugdíj- ként fizették ki. (Lásd a 2. ábrát.)
A központi intézkedések ellenére a nyugdíjak reálértékét a megyében csak részben sike- rült megőrizni. 1990. március hónapban a nyugdíjak—járadékok havi átlagos összege 6480 fo- rint volt, mely 26,l százalékkal (1343 forinttal) magasabb az egy évvel korábbinál. Ugyan—
akkor a Központi Statisztikai Hivatal közzétett adatai szerint a fogyasztói árak átlagosan 24,4 százalékkal, ezen belül az alapvető fogyasztási javak árai 27,6 százalékkal emelkedtek
322 RIMER MÁRIA
ez—év első negyedéve-és az előző év hasonló időszaka-között. A nyugdíjak'átlagos növekedése kétszerese volt az 1988 és 1989 januárja közötti emelkedésnek; Ennél a saját jogúnyugdijak növekedése mérsékeltebb volt. A 6769 forintos átlag a megye hagyományos vállalatainál és szervezeteinél foglalkoztatottak; 1990; ]. negyedévi nettó átlagkeresetének 7—5f76' százaléka volt. A—nettó átlagkereset az előző év hasonló időszakához mérten 22—23 százalékkal emelke—
dett. így *a nyugdíjasok életszínvonala (nyugdíjuk reálértéke) bár abszolút értelemben vitat—
hatatlanul romlott, de a nem nyugdíjasokéhoz képest nem rosszabbodott; _ _ - * 2. ábra. A nyugellátás különböző típusai
mkkmissgt nyugdíj
öregségi "WUÚU 583 's
9,l' ';
baleset! eMM 1.5 *
tni—. 310161 es egy!!! el"!!!
- 7.9 !;
— Megjegyzés. 1990. március 31-i adatok alapján.
A nyugdíjasok számára nem közömbös, hogy nyugdíjuk a jelenlegi gazdasági helyzetben milyen életszínvonalra nyújt fedezetet. Az egyes nyugellátások összegének viszonyát a tár- sadalmi, illetve a létminimum összegéhez részletesen vizsgáltuk, és az eredményeket a 4.
tábla mutatja be. —
4. tábla
Az átlagos nyugdíjak a társadalmi, illetve a létminimum százalékában
- , a — ,, A kt' k ö 'lk"1'
Az maktnv egyedul elok ! ** $$$01126 " '
Az ellátás jellege társadalmi lét- társadalmi lét-
minimuma az átlagos nyugdij _ százalékában
Öregségi nyugdíj ... 140 162 160 192
Ebből: _ '
' munkás-alkalmazotti ... 141 164 161 194 -
mezőgazdasági, szövetkezeti ... 125 145 143 171
Rokkantsági nyugdí j ... 146 170 167 201
Ebből: ,
mu nkás—alkalmazotti ... 148 172 169 203 mezőgazdasági, szövetkezeti ... 1 29 1 50 147 1773
Sajátjogú nyugdíj összesen ... 142 165 163 196
Özvegyi ellátás ... 110 127 —— ——
Megjegyzés. A Statisztikai zsebkönyv, 1989 adatai szerint az inaktív egyedül élők és az aktiv kereső nélküli házas—
párok társadalmi minimuma 4760, illetve 4160 forint, létminimumuk pedig 4100, illetve 3460 forint volt. A számításban
felhasznált átlagós'nyugdijösszegek 1990. márciusi adatok. '
A NYUGDíJASOK HELYZETE 323 1990. I. negyedévében a fogyasztói árak*(a társadalmi, illetve a létminimum ösSzege is) közel 16 százalékkal emelkedtek az előző év decemberi áraihoz viszonyítva. Az alapvető fo- gyasztási javak árainak növekedése azonban ennél nagyobb mértékű volt.
A nyugdíjak dzferencíáltsága
1990 márciusában a modális nyugdíjérték 6083 forint volt, az 1989. évi januári értéknél 57,5 százalékkal magasabb. A jellemző nyugdíjsáv alsó határa jobban, a felsőé kevésbé emel- kedett. így a jellemző nyugdíjak 5136 és 6963 forint között mozogtak.2
5000 forint alatti nyugdíjjal a saját jogú nyugdíjasok 17,3 százaléka (10 500 fő) ren- delkezett, az özvegyi ellátásban részesülők közül pedig 45,4 százalékuk (4144 fő). 'A saját jogú nyugdíjak zöme (72,7%) az 5000—10 000 forintos kategóriába került, s közülük közel 33 OOO-en 5000 és 7000 forint közötti nyugdijat kaptak. 10 000 forint feletti nyugdíjjal a jo- gosultaknak közel egytizede, mintegy 6000 ember rendelkezett, közülük a kimagaslónak szá—
mító 20 000 forint feletti ellátásban csupán 73—an (O,l%) részesültek.
Komárom-Esztergom megye ipari (főleg bányászati jellege miatt) nyugdijas—járadékos lakosságának nyugdíjkategóriák szerinti megoszlása a megyék sorában vizsgálva igen ügye- lemre méltó. Mind az alacsony (4000 forint alatti), mind a magas (15 000 forint feletti) nyugdíjjal rendelkezők aránya itt a legmagasabb, de a 8000 és 15 000 forint közötti járandó- sággal rendelkezők aránya is jóval meghaladja az országos átlagot.3 Mi lehet ennek az elté-
résnek az oka? ,-
A nyugdíjas rétegen belüli nyugdíjarányokat az aktív kori kereset mellett a nyugdíjba vonulás időpontja határozza meg. Mig a 60 év alatti öregségi nyugdíjas férfiak jellemző já—
randósága 11 000 forint felett volt (a nőknél ez közel átlag 5800 forint,) addig a 60—70 éveseké közel 8100 forint, a 85 év felettieké pedig csak 5900 forint (a nők esetében 5500, illetve 5800 forint).
3. ábra. Az öregségi nyugdíjasok száma, neme és jellemző nyugdíjsávja
1909. Jami: txcr n, ga 1990. mirclu!
A
u
12 11 10
!
A r --- 7
' !
nyugdsguok ! n ( nak
szd.—nu, tu ? / / agg-6316
/ / 1 m—7 %
eletkor : . n . . . ' . . . . . linker
" -85 M 79-75 7l—7B M M 53-55 56- 41 56993 5-6? D—N 75-79 M 85- év
[ ZZ tárnak ' —————— !: egyedul nak 01615 JBllelű nyugdijsáv, Ft [,], sms/Ágnxtgggzgsumlnl-
nok C:]
' A nyugdíjasok fele a jellemző nyugdijsávba tartozik, amely a nyugdíjak nagyságából számitott kvartilis értékek alap- ján elhatárolt második és harmadik negyedbe tartozó ellátottakat foglalja magába.
" Az intervallumok megválasztását az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság adatközlést: indokolja.
324 RIMER MÁRIA
"AB. ábráb'ól' látható, hogy az életkor előrehaladtával az öregségi nyugdíjas férü'ak jel- lemző nyugdíjsávja erőteljesen beszűkült.:Bár indulásnál — az 54 évesnél fiatalabb nyugdíja.—
soknál — a jellemző nyugdíjak 6939 és 13 906 forint között mozogtak, a 85 éves és idősebbeké már csak 5349 és 6327 forint között van.
Az alacsony, illetve a minimális nyugdíjak emelésére tett központi rendelkezések hatása a nők nyugdíjának változásában mérhető leginkább. A nők jellemző nyugdíjsávja az 1989.
januárihoz viszonyítva feljebb tolódott és kiszélesedett. Tehát a jellemző nyugdíjak tágabb határok között szóródnak, mint korábban. A_nyugdljsáv viszont az életkortól függetlenül kiegyenlítettebb lett, sőt az alsó határa a 75 év felettieknél meghaladja az 54 éves és fiatalabb nyugdíjasokét, ugyanakkor a felső határa 90 százalékban megközelíti a legkésőbb nyugdíja-
zottakét. ,,
Az említett intézkedések nyomán az elmúlt évben 75 év felett egyenlítődtek ki a nyug—
díjak, 5 tűntek el a különbségek a férfiak és a nők között. Ez év márciusában a kiegyenlítődés előbbre tolódott, s 65—75 éves nyugdíjasoknál tapasztalható.
4. ábra. A rokkantsági nyugdíjasok száma, neme és jellemző nyugdíjsa'vja
1909. Jim!: ezer "_ m 1990. Mrctun
11 ID
%
)
nyugdijasok ; ,
sum-. to ? á ? 339301;
/ i
unka: . ' / ' . ;) '
" "*
'v -as u—m 79-75 u.n 59.45 M 59-55 54-
:v "
urn-k r/// ... az egyedül élók elözö
JIllemzó nyugduuv, n ' évre számított létmini-
nek D mainak összege
A 4. ábra szerinti a rokkantsági nyugdíjasoknál a kompenzációs hatások még szembe- tűnőbbek. Az 54 éves és fiatalabb rokkantnyugdíjasok számának növekedésével az induló nyugdíjsáv felső határa mind a férfiaknál, mind a nőknél jobban kitolódott (30, illetve 27 szá—
zalékkal), viszont az alacsonyabb járandóságú nőké közelített a férfiakéhoz.
Az új nyugdíjak
A megyében 1989-ben 2046 öregségi és 2826 rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg.
Az utóbbiak száma az előző, az 1988. évihez viszonyítva — mind a férfiak, mind a nők köré- ben — megkétszereződött. (Ez esetben is csak feltételezéssel élhetünk az okot, azaz a lakosság egészségi állapotát és a megye munkaerőhelyzetét illetően.) A nyugdíjba vonulók 55,9 szá- zaléka a férfiak közül került ki, s köztük l799—en rokkantsági ellátást kapnak. Az új nyugdí- jasok közül legtöbben 35—39 év szolgálati idővel rendelkeznek.
Az új öregségi nyugdíjak átlaga az elmúlt évhez viszonyítva 15,5 százalékkal 7716 fo- rintra, a rokkantságiaké pedig l9,9 százalékkal 7993 forintra emelkedett.
A NYUGDDASOK HELYZETE 32 5
A férfiak és a nők nyugdíjba vonuláskor megállapított járandósága (induló nyugdíja) továbbra is eltérő: az öregségi nyugdíjasoknál a férfiak átlagos nyugdíja 63,3 százalékkal, a rokkantsági nyugdíjasoknál pedig átlagban 65,3 százalékkal haladja meg a nőkét. A nyug- díjrendszer által megállapítható legalacsonyabb nyugdíjak emelésére tett intézkedések ha- tása a nagy különbségek ellenére mégiscsak kimutatható, hiszen 1988-ban az öregségi nyug- díjba távozó férfiak átlagnyugdíja még 75,8 százalékkal, a rokkantsági nyugdíjak esetében pedig 69,0 százalékkal múlta felül a nőkét.
Az öregségi nyugdíjasok esetében a férfiak és a nők közötti különbség a 25 év feletti szolgálati idővel rendelkezőknél mutatkozik legerőteljesebben, a rokkantsági nyugdíjasok- nál pedig a szolgálati időtől függetlenül is fennáll az eltérés. Az új saját jogú nyugdíjasok kö- zül 5000 forint alatti járandósága l3,5 százalékuknak (656 főnek) van, 20 000 forint vagy a fö- lötti nyugdíjat pedig l,9 százaléknak (93 főnek) állapítottak meg.
*
Tanulmányunkban a társadalom azon rétegéről igyekeztünk reális képet adni, amely a legkiszolgáltatottabb az országot sújtó gazdasági válság hatásaival szemben. A Vizsgálat tárgya a nyugdíjasok alapellátásának összege mint minimális jövedelem volt. Nem vettük figyelembe azt a körülményt, hogy a nyugdíjasok egyedül vagy családban élnek—e, nem szám—
szerűsítettük az alapellátáson kívüli (esetleges) jövedelmeiket. Minden bizonnyal a nyugdí—
jasokat a hozzátartozók is egyre kevésbé tudják támogatni. A nyugdíj melletti jövedelem- pótló tevékenységeket pedig éppen azok az idősek nem tudják vállalni, akiknek az ellátása a legalacsonyabb.
A nyugdíjak értékmegőrzésére tett intézkedések csak a nyugdíjasok egy része helyze—
tének romlását lassítja. A nyugellátás összegének — az idős korban visszajuttatott ösz—
szeg nagyságának — viszont akkorának kellene lennie, hogy az ne csak a társadalmi, illetve a létminimum szintjének megfelelő életszínvonalat nyújtsa, hanem ismerje el azt a koráb—
ban elvégzett munkamennyiséget is, amit a biztosított több évtizedes aktív korában képes—
ségei szerint teljesített.
TÁRGYSZÓ: Nyugdíj.
PEBIOME
Grana, paccmarpnnaxomaz nonoxcenne nencnonepon a pacnonoxcennoü n oeaepo-nocroanoü aacm Benrpm mmm-ara Komapom—Sc-reprom, noxaamaae'r nsmenermx, nponcmemnne B "re-rerum nocnezmnx 1-2 ne'r.
Cornacno MHCHKIO anropa na manename ycnomm nencnonepoa KOMHTaTa pemaxonmm oő- paaoM nonnmnm nomexn a cncreme nencnonnoro oőecne'iemm crpanm, cpema KOTOprX on npmao- zmr Humecnenyxonme.
Bem'nmy nencnti no HCTC'íeHHH HCCKOJIBKKX ner pemaxoumm OÖpa3OM onpenenxer ron Bmxona Ha HCHCHIO, a ne npnamm BBIIIJIaTbI nponopunonanbnofi prny, aarnonnennomy s axmanom nepnone.
I/chonnue nencnn BO3paCTaIIK no Mépe pocra cpemmx 3apaÖOTKOB, cnyxcamnx ocnonoü mm ycranonnetmn nemm, B TO Bpexvm Kax peanbnan CTOHMOCTL Burmar nommmm neacnonepam peaico coxpa'nmacb.
B peaynbrare rocyzxapcrneunmx Méponpnxrnü no IIOBBIIIICHHIO nnaxux u MKBHMaHbeIX nencnü nponaonma neoőocnonannan anaempomca.
B aöcomomom cmrcne muanemrmü yponem, nencnonepon öeccnopno nonaanncn, no a peaynb- 'ra're nosmmennü nencnü nx ornocn'renbuaa nonoxomian mostam (B omomemm x npyrnM 06- mecrneanmm CHOHM) ne yxymuanacb.
Jinn nomaepxcnem arnx anaonoa aBTOp HCl'IOJIbBOBaJI nannme Fnanuoit impexnnn Focy- napcraeunoro c'rpaxoaamm.
326 RIMER: A NYUGDIIASOK HELYZETE SUMMARY
The study analyses the conditions of pensioners in the county Komárom—Esztergom being situated in the North—Western part of Hungary, and shows the changes that have taken place in
the last 1—2 years. —
_ In the authoress* opinion the nation—wide distortions of the pension system determine basic- ally also the living conditions of pensioners in the county, of which the most important ones areas follows.
After a few years elapsed, the value of pensions is mostly determined by the time of retire—
ment, and not by the principle of proportional allocation according to the work completed in active age.
_Initial pensions increased parallel with the increase of average earnings which served as a basis for defining the base of pension, while the real value of pensions of more elder persons
decreased rapidly—. ' !
Central measures aimed at increasing low or minimum pensions resulted in unjustifiable levelling of pensions.
The absolute level of living of pensioners deteriorated beyond dispute, however, due to the increase of pensions their relative income pOSition did not worsen (as compared to other social strata).
All these are proved by the authoress using the data of the National Social Security Ad—
ministration.
