AQUINÓI SZENT TAMÁS
A SUMMA
THEOLOGIAE KÉRDÉSEI
A JOGRÓL
S Z E N T I S T V Á N T Á R S U L A T
AQUINÓI SZENTTAMÁS
A Summa Theologiae kérdései a jogról
Szerkeszti
D R . V A R G A C S A B A
S A I N T T H O M A S A Q U I N A S
The Questions of Summa Theologiae relating to Law
(I-II, qq. 90-108 & II-II, qq. 57-62)
AQUINÓI SZENT TAMÁS
A SUMMA THEOLOGIAE KÉRDÉSEI A JOGRÓL
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT
az A p o s t o l i Szentszék Könyvkiadója Budapest 2 0 1 1
Fordította
T U D Ó S T A K Á C S J Á N O S
A fordítást ellenőrizte
D R . J U H Á S Z G Á B O R T A M Á S
Az Európai Unió „ C U L T U R E 2000"
Szent T a m á s oktatási programja
(S[aint]T[homas]E[ducation]P[rojectJ CH-A1-1-300/2004,
WEB-oldala: <http://www.thomasinternational.org/hu/projects/step/step.htm>) magyar koordinációjának keretében és pénzügyi támogatásának köszönhetően
(az ennek körében összeállított bibliográfiával együtt), valamint a P á z m á n y Péter Katolikus Egyetem J o g - és Államtudományi Kara
további pénzügyi támogatásának köszönhetően
Szerkesztette
V A R G A C S A B A
ISBN 978 963 277 240 0 ISSN 0 5 6 5 - 0 3 4 9
Szent István Társulat 1053 Budapest, Veres Pálné utca 24.
www.szit.katolikus.hu Felelős kiadó: dr. Rózsa Huba alelnök Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a budapesti Akaprint Nyomdában Felelős nyomdavezető: Freier László igazgató
TARTALOM
Prima Secundae
XC. kérdés A T Ö R V É N Y L É N Y E G É R Ő L 3 1. szakasz Vajon a törvény az é s z h e z tartozik-e? 3
2. szakasz A törvény céljáról 4 3. szakasz A törvény okáról 5 4. szakasz A kihirdetésről 6 XCI. kérdés A T Ö R V É N Y E K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 7
1. szakasz Vajon van-e valamilyen örök törvény? 8 2. szakasz Vajon van-e valamilyen természettörvény? 9 3. szakasz Vajon van-e valamilyen emberi törvény? 10 4. szakasz Vajon van-e valamilyen isteni törvény? 11 5. szakasz Vajon csak egy törvény van-e, vagy több? 13 6. szakasz Vajon v a n - e a bűnnek valamilyen törvénye? 14
XCII. kérdés A T Ö R V É N Y H A T Á S A I R Ó L 16 1. szakasz Vajon a törvény hatása-e j ó v á tenni az e m b e r e k e t ? 16
2. szakasz Vajon a törvénynek e z e k - e a hatásai: k o r m á n y z á s , tiltás,
engedélyezés és büntetés, ahogy a jogász m o n d j a ? 18
XCIII. kérdés AZ Ö R Ö K T Ö R V É N Y R Ő L 19 1. szakasz Mi az örök törvény? 20 2. szakasz Vajon mindenki számára ismert-e? 21
3. szakasz Vajon minden törvény belőle származik-e? 23 4. szakasz Vajon a szükségszerű dolgok alá vannak-e vetve
az örök törvénynek? 24 5. szakasz Vajon az esetleges természeti dolgok alá v a n n a k - e vetve
az örök törvénynek? 25 6. szakasz Vajon minden emberi dolog alá van-e v e t v e neki? 27
XCIV. kérdés A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y R Ő L 29
1. szakasz Mi a természettörvény? 29 2. szakasz Mik a természettörvény parancsolatai? 30
3. szakasz Vajon az összes erényes cselekedetek
a természettörvényhez tartoznak-e? 32 4. szakasz Vajon mindenki s z á m á r a egy és ugyanaz-e
a természettörvény? 33 5. szakasz Vajon változhat-e? 35 6. szakasz Vajon kitörölhető-e az e m b e r lelkéből? 37
X C V . 1 kérdés A Z E M B E R I T Ö R V É N Y R Ő L 38
1. szakasz A hasznosságáról 38
2. szakasz Az eredetéről 40
3. szakasz A tulajdonságairól 41
4. szakasz A felosztásáról 43
X C V I . kérdés A Z EMBERI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 45 1. szakasz Vajon egyetemes érvénnyel kell-e e m b e r i törvényt h o z n i ? 45 2. szakasz Vajon az emberi törvénynek minden bűnt
féken kell-e tartania? 46
3. szakasz Vajon minden e r é n y e s cselekedetet el kell-e rendelnie? 48 4. szakasz V a j o n lelkiismereti f ó r u m o n kötelezi-e az embert? 49 5. szakasz V a j o n minden e m b e r alá van-e vetve
az emberi törvénynek? 50
6. szakasz Vajon a törvény alattvalóinak szabad-e a törvény szavaitól
eltérően cselekedniük? 52
X C V I I . kérdés A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 53 1. szakasz Vajon az emberi t ö r v é n y változhat-e? 53 2. szakasz V a j o n mindig változnia kell-e, amikor valami jobb
kínálkozik? 55
3. szakasz V a j o n eltörli-e a szokás, és van-e a szokásnak törvényereje? 56 4. szakasz V a j o n a vezetők f e l m e n t é s e által változnia kell-e
az emberi törvény alkalmazásának? 57
XCVIII. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y R Ő L 59
1. szakasz Vajon a régi törvény j ó - e ? 59
2. szakasz Vajon Istentől v a l ó - e ? 61
3. szakasz Vajon az angyalok közvetítésével adta-e Isten? 62 4. szakasz V a j o n mindenki s z á m á r a adta-e? 64
5. szakasz V a j o n mindenkit kötelez-e? 65
6. szakasz Vajon megfelelő i d ő b e n lett-e adva? 67 X C I X . kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y P A R A N C S O L A T A I R Ó L 68
1. szakasz Vajon a régi t ö r v é n y n e k több parancsolata van-e,
vagy csak egy? 68
2. szakasz Vajon a régi törvény tartalmaz-e erkölcsi parancsolatokat? 69 3. szakasz Vajon az erkölcsi parancsolatokon kívül tartalmaz-e
ceremoniális parancsokat? 71
4. szakasz Vajon tartalmaz-e ezeken kívül ítélkezési parancsolatokat? 72 5. szakasz Vajon e hármon kívül tartalmaz-e valamilyen más
parancsolatokat? 74
6. szakasz A módról, ahogy a régi törvény az említettek követésére
vezetett 75
C. kérdés A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 77 1. szakasz V a j o n a régi törvény minden erkölcsi parancsa
a természettörvényhez tartozik-e? 77
2. szakasz Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai
az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatosak-e? 79
T A R T A L O M V I I 3. szakasz Vajon a régi törvény összes erkölcsi parancsolatai
visszavezethetők-e a Tízparancsolatra? 80 4. szakasz A Tízparancsolat parancsainak megkülönböztetéséről 81
5. szakasz A számukról 83 6. szakasz A sorrendjükről 86 7. szakasz A megfogalmazási módjukról 88
8. szakasz Vajon adható-e alóluk f e l m e n t é s ? 89 9. szakasz Vajon az erény követésének módja parancs tárgyát
képezi-e? 92 10. szakasz Vajon a szeretet módja p a r a n c s tárgyát k é p e z i - e ? 93
11. szakasz Más erkölcsi parancsolatok megkülönböztetéséről 95 12. szakasz Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai
megigazulttá tesznek-e? 97 Cl. kérdés A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K R Ó L Ö N M A G U K B A N 99
1. szakasz Mi a ceremoniális parancsok értelme? 99
2. szakasz Vajon jeltermészetűek-e? 100 3. szakasz Vajon többnek kellett-e lennie? 102
4. szakasz A felosztásukról 104 CIL kérdés A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 105
1. szakasz Vajon van-e oka a ceremoniális parancsoknak? 106 2. szakasz Vajon van-e szószerinti o k u k , vagy csak jelzésszerű
értelmük van? 107 3. szakasz Az áldozatok okairól 108 4. szakasz A szentségek okairól 114 5. szakasz A szent dolgok okairól 123 6. szakasz A rendelkezések okairól 134 CIII. kérdés A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K I D Ő T A R T A M Á R Ó L 142
1. szakasz Vajon a törvény adása előtt voltak-e ceremoniális
parancsok? 142 2. szakasz Vajon a törvény idején volt-e megigazulttá t e v ő erejük? 144
3. szakasz Vajon megszűntek-e Krisztus eljöttével? 146 4. szakasz Vajon halálos bűn-e megtartani azokat Krisztus után? 148
CIV. kérdés A Z Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K R Ó L 151
1. szakasz Mik az ítélkezési parancsok? 151 2. szakasz Vajon jeleznek-e valamit? 152 3. szakasz Az időtartamukról 153 4. szakasz A felosztásukról 155 CV. kérdés A Z Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K É R T E L M É R Ő L 156
1. szakasz A vezetőkre vonatkozó ítélkezési parancsok értelméről 156 2. szakasz Az emberek együttélésére vonatkozó ítélkezési parancsokról 159
3. szakasz A kívülállókra vonatkozó ítélkezési parancsokról 167 4. szakasz A családi érintkezésre vonatkozó ítélkezési parancsokról 170 CVI. kérdés A Z E V A N G É L I U M I T Ö R V É N Y R Ő L , A M E L Y E T
ÚJ T Ö R V É N Y N E K N E V E Z N E K , Ö N M A G Á B A N 1 7 4
1. szakasz Milyen az új törvény, vajon írott-e v a g y belénk adott? 174
2. szakasz A z erejéről; vajon megigazultságot okoz-e? 175 3. szakasz A kezdetéről; v a j o n a világ kezdetétől fogva
adni kellett-e? " 177 4. szakasz A végéről; vajon a világ végéig érvényben lesz-e,
vagy más törvénynek kell-e a h e l y é b e lépnie? 178 CVII. kérdés A Z ÚJ T Ö R V É N Y N E K A R É G I V E L VALÓ
Ö S S Z E H A S O N L Í T Á S Á R Ó L 180 1. szakasz V a j o n az új törvény különbözik-e a régi törvénytől? 180
2. szakasz V a j o n az új törvény beteljesíti-e a régit? 183 3. szakasz V a j o n a régi törvény tartalmazza-e az újat? 185 4. szakasz M e l y i k a nehezebben megtartható, az új törvény-e,
v a g y a régi? 187 CVIII. kérdés A Z O K R Ó L , A M I K E T AZ ÚJ T Ö R V É N Y T A R T A L M A Z 188
1. szakasz V a j o n az új t ö r v é n y n e k bizonyos k ü l s ő cselekedeteket
parancsolnia vagy tiltania kell-e? 188 2. szakasz V a j o n elégséges m ó d o n parancsolja vagy tiltja a k ü l s ő
cselekedeteket? 190 3. szakasz V a j o n megfelelően okította-e ki az embereket a belső
actusokat illetően? 193 4. szakasz V a j o n megfelelően adott-e hozzá a parancsokhoz
tanácsokat? 196
Secunda Secundae
LVII. kérdés A J O G R Ó L 201
1 . szakasz V a j o n a jog az igazságosság tárgya-e? 201 2. szakasz V a j o n megfelelően osztjuk fel a j o g o t természetjogra
és pozitív jogra? 203
3. szakasz V a j o n a nemzetek j o g a természetjog-e? 203 4. szakasz V a j o n az atyai j o g é s az úr joga különleges jog-e? 204
LVIII. kérdés A Z I G A Z S Á G O S S Á G R Ó L 207
1 . szakasz M i az igazságosság? 208
2. szakasz V a j o n az igazságosság mindig a m á s h o z való
vonatkozásban áll-e? 209
3. szakasz V a j o n erény-e? 211
4. szakasz V a j o n az akaratban van-e, mint hordozóalanyban? 212
5. szakasz V a j o n egyetemes erény-e? 2 1 3
6. szakasz V a j o n amennyiben egyetemes erény, lényegét tekintve
azonos-e minden erénnyel? 214
7. szakasz V a j o n van-e r é s z l e g e s igazságosság? 216 8. szakasz V a j o n a részleges igazságosságnak van-e sajátos a n y a g a ? 217 9. szakasz V a j o n az igazságosság kapcsolatos-e a szenvedélyekkel.
v a g y kizárólag a tevékenységekkel? 218
T A R T A L O M I X
10. s z a k a s z Vajon az i g a z s á g o s s á g k ö z é p s ő értéke dologi k ö z é p s ő
érték-e? " 2 1 9 11. s z a k a s z Vajon az i g a z s á g o s s á g actusa az-e, hogy m i n d e n k i n e k
megadni a m a g á é t ? 2 2 1 12. s z a k a s z Vajon az i g a z s á g o s s á g k i e m e l k e d i k - e a többi e r k ö l c s i
erények k ö z ü l ? 2 2 2 LXIX. k é r d é s A Z I G A Z S Á G T A L A N S Á G R Ó L 2 2 3
1. s z a k a s z Vajon az igazságtalanság s a j á t o s bűn-e? 2 2 3 2. s z a k a s z Vajon az igazságtalan e m b e r sajátossága az-e, h o g y
igazságtalan dolgokat c s e l e k s z i k ? 2 2 4 3. s z a k a s z Vajon k é p e s - e valaki s z á n d é k o s a n elszenvedni
i g a z s á g t a l a n s á g o t ? 2 2 5 4. s z a k a s z Vajon az igazságtalanság neménél fogva h a l á l o s b ű n - e ? 2 2 7
L X . kérdés A Z Í T É L E T R Ő L 2 2 8 1. s z a k a s z V a j o n az ítélet az igazságosság actusa-e? 2 2 8
2. s z a k a s z Vajon s z a b a d - e ítélni? 2 3 0 3. s z a k a s z Vajon g y a n ú alapján kell-e ítéletet mondani? 2 3 1
4. s z a k a s z Vajon a k é t e s dolgokat j ó h i s z e m ű e n kell-e é r t e l m e z n i ? 2 3 3 5. s z a k a s z Vajon az ítéletet mindig írott törvények a l a p j á n
kell-e m e g h o z n i ? 2 3 4 6. s z a k a s z Vajon a j o g b i t o r l á s e l f e r d ü l n é teszi-e az ítéletet? 2 3 5
LXI. k é r d é s A Z I G A Z S Á G O S S Á G R É S Z E I R Ő L 2 3 7 1. s z a k a s z Vajon két f a j a van-e az igazságosságnak: az o s z t ó
és k ö l c s ö n ö s igazságosság? 2 3 7 2. s z a k a s z Vajon a z o n o s módon k a p j u k - e meg a k ö z é p s ő é r t é k ü k e t ? 2 3 8
3. s z a k a s z Vajon az a n y a g u k e g y f o r m a - e , vagy k ü l ö n b ö z ő ? 2 4 0 4. s z a k a s z Vajon az igazságosság v a l a m e l y i k fajában u g y a n a z - e
az i g a z s á g o s , mint az e g y e n l ő mértékben v i s z o n z o t t ? 2 4 1
LXII. k é r d é s A V I S S Z A T É R Í T É S R Ő L 2 4 3 1. s z a k a s z Vajon m i n e k az actusa? 2 4 3 2. s z a k a s z Vajon az ü d v ö s s é g h e z s z ü k s é g e s - e minden e l v e t t dolgot
visszatéríteni? 2 4 5 3. s z a k a s z Vajon s z ü k s é g e s - e t ö b b s z ö r ö s e n visszatéríteni? 2 4 6
4. s z a k a s z Vajon v i s s z a kell-e téríteni azt, amit valaki n e m vett el? 247 5. s z a k a s z Vajon a n n a k számára kell-e visszatéríteni, a k i t ő l elvették? 2 4 8 6. s z a k a s z Vajon az t a r t o z i k - e visszatéríteni valamit, aki e l v e t t e ? 2 5 0
7. s z a k a s z Vajon t a r t o z i k - e ezzel valaki m á s ? 251 8. s z a k a s z Vajon a z o n n a l kell-e visszatéríteni? 2 5 3
Bibliográfia / B i b l i o g r a p h y 2 5 5 I. A q u i n ó i Szent T a m á s / S a i n t Thomas A q u i n a s
II. Horváth Sándor / A l e x a n d e r Horváth
255 2 6 3
Prima Secundae
XC. KÉRDÉS
A TÖRVÉNY LÉNYEGÉRŐL - négy szakaszban
Ezt követően a ktilső cselekedetek lételveiről kell vizsgálatot folytatnunk. A rosszra késztető külső lételv a Sátán, akinek a kísértő tevékenységéről az Első Részben1 szól- tunk. A jóra indító külső lételv pedig Isten, aki a törvény által tanít és a kegyelem által segít minket. Ezért először a törvényről, másodszor a kegyelemről kell szólnunk. A tör- vénnyel kapcsolatban először m a g á t a törvényt általában, m á s o d s z o r a részeit kell meg- vizsgálnunk. A törvény általános vizsgálata során háromról kell beszélnünk: először a lényegéről, másodszor a felosztásáról, harmadszor a hatásairól.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: V a j o n a törvény az észhez tartozik-e?
Másodszor: A törvény céljáról.
Harmadszor: A törvény okáról.
Negyedszer: A kihirdetéséről.
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Ö R V É N Y AZ É S Z H E Z T A R T O Z I K - E ? Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem tartozik az észhez.
1. Az Apostol ugyanis ezt m o n d j a (Róm 7) [23]: „Tagjaimban más törvényt észle- lek.. .". Ámde az észhez tartozó dolgok közül semmi sincs a tagokban, mivel az ész nem használ eszközül testi szervet. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.
2. Ezenkívül, az észben nincs más, mint potentia, készség és actus. Ámde a törvény nem maga az ész potentiája. Hasonlóképpen nem azonos az észnek valamely készségé- vel sem, mivel az ész készségei az értelmi erények, amikről fentebb2 tárgyaltunk. N e m is actusa az észnek, mivel az é s z actusának szünetelésével (például az alvókban) meg- szűnne a törvény. Tehát a törvény nem tartozik az észhez.
3. Ezenkívül, a törvény azokat, akikre vonatkozik, a helyes cselekvésre indítja. Á m - de a cselekvésre való indítás sajátosan az akarathoz tartozik, amint a korábban' mondot- takból kitűnik. Tehát a törvény nem az észhez, hanem az akarathoz tartozik, és ennek szellemében m o n d j a egy jogász4: „Annak van törvényereje, ami megnyerte a fejedelem tetszését."
Ezzel szemben áll, hogy a törvény parancsol és tilt. Ámde a parancsolás az ész műve, amint fentebb5 mondottuk. Tehát a törvény az észhez tartozik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény a cselekedetek egyfajta szabálya és mértéke, amely az embert a cselekvésre indítja, vagy attól visszatartja. A 'törvény' (lex) szó ugyanis a ' m e g k ö t n i ' (ligare) igéből származik, mivel a cselekvésre kötelez. Á m d e az emberi cselekedetek szabálya és mértéke az ész, ami az emberi cselekedetek első lét- elve, ami a fentebb" mondottakból kitűnik. Az ész feladata ugyanis irányítani a célra,
1 Q 114.
2 Q 57.
3 Q9, a 1.
4 Digesta, 1. IV: De constit. principum, I.
5 Q 17,a 1.
6 Q l,a 1, ad 3.
ami a cselekvés első lételve a F i l o z ó f u s szerint [Phys. 11, 9; Eth. VII. 9.]7. Ámde minden egyes nemben a lételv annak a nemnek mértéke és szabálya: ahogy az egység a számok nemében és az első változás a változások nemében. Tehát a törvény az észhez tartozó valami.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény egyfajta szabály és mérték, kétféle értelemben mondható, hogy valamiben van. Egyik módon, mint mértékadóban és szabályozóban. Mivel pedig ez az ész sajátossága, ezért ily módon a törvény egyedül az észben van. - Másik módon, mint szabályozott és megszabott mű- ködésű lényben. így a törvény mindazokban benne van, amiket valamilyen törvény va- lamire irányít. Ezért bármely irányulás, amely valamilyen törvényből származik, tör- vénynek mondható, nem lényegileg, hanem mintegy részesedés m ó d j á n , és ily módon mondható a „tagok törvényének" az egyes testrészek érzéki vágyra való irányultsága.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy miként a külső cselekedetekben fi- gyelembe kell venni a tevékenységet és annak eredményét, például az építést és az épü- letet, ugyanúgy az ész m ű k ö d é s é b e n figyelembe kell venni magát az ész actusát, az ér- tést és a következtetést, és azt a valamit, amit az ilyen actus létrehoz. Ez a spekulatív észben elsőként a definíció, m á s o d s z o r az ítélet és harmadszor a szillogizmus, a követ- keztetés, illetve érvelés. Mivel pedig a gyakorlati ész is él bizonyos szillogizmussal a te- vékenység rendjében, amint fentebb* mondottuk, ahogy a Filozófus tanítja (Ethic. VII.) [5. fej.]1', ezért találni kell valamit a gyakorlati észben, ami úgy viszonyul a tevékenysé- gekhez, mint a spekulatív é s z b e n az ítélet a következtetésekhez. A gyakorlati ész cse- lekvésekre irányuló ilyen e g y e t e m e s ítéleteinek törvény-jellege van. Ezen ítéleteket olykor ténylegesen megfontolja az ember, máskor pedig az ész készségszerűén megőr- zi.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ész az akarattól kapja az indító erőt, amint fentebb1" mondottuk, ugyanis acél akarása miatt parancsol az ész a célra irá- nyuló eszközökről. De ahhoz, h o g y a parancsolt dolgoknak valóban törvény-jellege le- gyen, az akaratnak valamely ész által szabályozottnak kell lennie. így értjük azt, hogy a fejedelem akaratának törvényereje van: máskülönben a fejedelem akarata inkább go- noszság lenne, mint törvény.
2. S Z A K A S Z . - VAJON A T Ö R V É N Y M I N D I G A K Ö Z J Ó R A I R Á N Y U L - E ? A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem irányul min- dig a közjóra mint célra.
1. A törvény ugyanis parancsol és tilt. Ámde a parancsok egyedi j a v a k r a irányulnak.
Tehát a törvény célja nem mindig a közjó.
2. Ezenkívül, a törvény a cselekvésre irányítja az embert. Ámde az emberi cselekede- tek egyediek. Tehát a törvény is valami egyedi jóra irányul.
3. Ezenkívül, Isidorus szerint: „IIa a törvény az észen alapul, törvény lesz minden, ami az észen alapul." (Etymol.) [II, 10. fej.]11 Á m d e az észen alapul nemcsak az, ami a közjóra, h a n e m az is, ami az e g y é n javára irányul. Tehát a törvény nemcsak a közjóra irányul, h a n e m az egyes e m b e r egyéni javára is.
7 7 200, a, 2 2 - 2 4 ; 1151, a, 16.
8 Q 13, a 3; q 7 6 , a I; q 77, a 2, ad 4 . 9 1147, a, 2 4 - 3 1 .
10 Q 17, a 1.
11 PL 82, 130 C.
X C . K É R D É S : A T Ö R V É N Y L É N Y E G É R Ő L 5
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Etymol. V.) [21. fej.]12: a törvényt „nem az egyén, hanem a polgárok közös hasznára hozzák".
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény az emberi cselekedetek lételvéhez tar- tozik, mivel szabály és mérték, amint mondottuk." Á m d e ahogy az ész az emberi csele- kedetek lételve, ugyanúgy magában az észben is van valami, ami lételv minden más szempontjából. Ezért a törvénynek elsődlegesen és leginkább ezzel kell kapcsolatban lennie. - Ámde a gyakorlati ész tárgyában, a cselekvés területén az első lételv a végső cél. Az emberi élet végső célja pedig a boldogság, ahogy fentebb" m o n d o t t u k . Ezért a törvénynek leginkább a boldogságra irányuló rendre kell figyelemmel lennie. Továb- bá, mivel minden rész az egészre irányul, mint tökéletlen a tökéletesre, és az egyén a tö- kéletes közösség része, a törvénynek sajátosan a köz boldogságára irányuló rendre kell figyelemmel lennie. Ezért említi a Filozófus is a törvény definíciójával kapcsolatban a
boldogságot és a politikai közösséget. Ezt mondja ugyanis: „Igazságos törvényeknek azokat mondjuk, a m i k a politikai közösség egészének és részeinek boldogságát létre- hozzák és m e g ő r z i k . " (Ethic. V.) [2. fej.]15 A tökéletes közösség ugyanis az állam, aho^y a Filozófus m o n d j a (Polit. I.) [ 1. fej.]"1.
Ámde minden nemben az a többiek lételve, amit legnagyobbnak m o n d u n k , és min- den másról ehhez viszonyítva beszélünk. Például a legmelegebb tűz az o k a a melegség- nek az összetett testekben, amiket annyiban mondhatunk melegnek, amennyiben része- sednek a tűzből. Ezért szükségszerű, hogy mivel a törvény irányul leginkább a közjóra, az egyén cselekvésére vonatkozó minden más parancsnak csakis akkor van törvény- jellege, ha a közjóra irányul. Tehát minden törvény a közjóra irányul.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a parancs a törvény alkalmazása a törvény által szabályozott dolgokra. Ámde a közjóra való irányulás, ami a törvény lé- nyegéhez tartozik, alkalmazható az egyéni célokra. Ezért bizonyos egyedi dolgokról is adnak parancsokat.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a cselekedetek ugyan egyediek, de a közjóval kapcsolatba hozhatók, de nem a nem vagy a faj egyetemességével, hanem a cél-ok közössége miatt, mivel a közjó közös célnak mondható.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint minden csakis akkor biztos szilárdan a spekulatív ész számára, ha visszavezethető az első (bizonyíthatatlan1 7) el- vekre, ugyanúgy csakis akkor biztos szilárdan bármi is a gyakorlati ész számára, ha vo- natkozásba hozható a végső céllal, ami a közjó. Ami pedig ily módon alapul az észen, a törvény jellegével rendelkezik.
3. S Z A K A S Z . - VAJON B Á R K I N E K AZ E S Z E T Ö R V É N Y A L K O T Ó ? A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy bárkinek az esze törvény- alkotó.
1. Az Apostol ugyanis azt mondja (Róm 2) [14]: „ A m i k o r a pogányok törvény híján a temészet szavára j á r n a k el törvény szerint, önmaguknak adnak törvényt." Á m d e ezt egyetemesen mindenkiről mondja. Tehát bárki alkothat magának törvényt.
12 P L 8 2 , 2 0 3 A.
13 A 1.
14 Q 2, a 7; q 3, a 1; q 6 9 , a 1.
15 1129, b, 17-19.
16 1252, a, 5-7.
17 Dc tagadhatatlan, n y i l v á n v a l ó .
2. Ezenkívül, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. II.) [1. fej.]1*: „A törvényhozónak az a szándéka, hogy az e m b e r t erényessé tegye." Ámde bármely ember képes a másikat erényessé tenni. Tehát bármely ember esze törvényalkotó.
3. Ezenkívül, ahogy az államfő az állam kormányzója, ugyanúgy bármely családapa a ház kormányzója. Á m d e az államfő k é p e s törvényt hozni az államban. Tehát bármely családapa képes törvényt alkotni a saját házában.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus mond (Etymol.) [V, 10. fej.]19, a „ D e c r e t u m " 2. dis- tinctiójából2 0 idézve: „A törvény a nép alkotmánya, amely szerint a vének a néppel együtt valamit szentesítettek." Tehát n e m lehet bárki törvényalkotó.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvény sajátosan és elsődlegesen a közjóra irá- nyuló rendre van figyelemmel. Ámde a közjóra irányítani valamit vagy az egész közös- ségnek, vagy az egész közösség gondját viselő valakinek a feladata. Ezért a törvényho- zás vagy az. egész közösséghez tartozik, vagy ahhoz a hivatalos személyhez, aki az egész közösség gondját viseli, mivel minden m á s esetben is annak a feladata a célrairányítás, akinek a sajátja az a cél.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény nemcsak úgy van valakiben, mint szabályozóban, hanem részesedés által is, mint szabályozottban, amint fentebb21 mondottuk. Ily módon mindenki önmaga törvénye, amennyiben részesedik valamely szabályozó rendjéből. Ezért teszi hozzá az Apostol (Róm 2) [15]: „Ezek meg- mutatják, hogy a törvény hatása a szívükbe van írva."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy egy magánszemély nem képes ha- tékonyan erényessé tenni senkit sem. Egyedül figyelmeztetni képes, de ha a figyelmez- tetést nem fogadják el, nem tudja annak megtartását kikényszeríteni. A törvénynek azonban kényszerítő erővel kell rendelkeznie, hogy hatékonyan erényessé tegyen, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. X.) [ 10. fej.]32. Ámde ezzel a kényszerítő erővel vagy a közösség, vagy egy hivatalos személy rendelkezik, akinek lehetősége van büntetése- ket kiszabni, ahogy alább ' kifejtjük. Ezért csakis az ő feladata a törvényalkotás.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint az ember része egy ház népének, ugyanúgy a ház része az államnak, az állam pedig tökéletes társaság, ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [1. fej.]24. Ezért, ahogy egy e m b e r java nem v é g s ő cél, ha- nem a közjóra irányul, ugyanúgy irányul a ház java az állam javára, ami tökéletes társa- ság. Aki tehát irányít egy családot, kiadhat bizonyos parancsokat, illetve rendeleteket, de olyanokat nem, a m i k n e k törvény-jellegük van.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A K I H I R D E T É S A T Ö R V É N Y L É N Y E G É H E Z T A R T O Z I K - E ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y a kihirdetés nem tartozik a törvény lényegéhez.
1. A természettörvény rendelkezik ugyanis leginkább a törvény jellegével. Ámde a természettörvény nem igényel kihirdetést. Tehát nem tartozik a törvény lényegéhez, hogy ki legyen hirdetve.
18 1103, b, 3-6.
19 PL 82, 2 0 0 C.
2 0 G r a t i a n u s (XII. s z á z a d ) : Dccretum I, dist. 2, can. 1.
21 A I, ad 1.
2 2 1180, a, 20-22.
2 3 V ö . q 92, a 2, ad 3,11-11, q 64, a 3.
2 4 1252, a 5-7.
X C I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y E K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 7
2. Ezenkívül, a törvényhez sajátosan valaminek megtevésére vagy m e g nem tevésére való kötelezés tartozik. Ámde nemcsak azok vannak kötelezve a törvény megtartására, akik számára ki van hirdetve a törvény, hanem mások is. Tehát a kihirdetés nem tartozik a törvény lényegéhez.
3. Ezenkívül, a törvény kötelező ereje a jövőre is ki van terjesztve, mivel „a jövő tör- vénye szükségszerűséget visz a tevékenységekbe", ahogy a jog mondja2 5. Ámde a kihir- detés a jelen tevékenységeire jön létre. Tehát a kihirdetés nem tartozik a törvény lénye- géhez.
Ezzel szemben áll, ami a „ D e c r e t u m " 4. distinctiójában:" olvasható: „A törvények a kihirdetésük által j ö n n e k létre."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt m á s o k számára szabályként és mér- tékként adják. Á m d e szabály és mérték azáltal adható, hogy alkalmazzák azokra, akik szabályozva v a n n a k , és akik számára a törvény mérték. Tehát azzal nyer a törvény köte- lező erőt, hogy alkalmazzák azokra az emberekre, akiket szabályozni kell. Ámde ez az alkalmazás azzal j ö n létre, hogy tudomásukra jut a kihirdetés által. Tehát a kihirdetés szükséges althoz, hogy a törvénynek kötelező ereje legyen.
A mondott négy elemből összeállítható a törvény definíciója: a törvény semmi más, mint az észnek a közjóra irányuló rendelkezése, a közösség gondját viselőtől kihirdetve.
Az. első ellenvetésre tehát azt kel! mondanunk, hogy a természettörvény kihirdetése azzal adva van, h o g y Isten azt természetes ésszel megismerhető módon az emberek lel- kébe adta.37
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy akik számára a törvény nincs kihir- detve, annyiban kötelesek megtartani a törvényt, amennyiben a kihirdetés megtörténte után tudomásukra jut vagy j u t h a t " mások által.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jelenben történő kihirdetés a j ö - vő időre az írásos rögzítés által van kiterjesztve, a m e l y azt valamiképpen minden időre közzéteszi. Ezért m o n d j a Isidorus (Etymol. II.)'9: „A törvény [lex] az olvasásból [a le- gendo] nyerte a nevét, mert írásban lett lefektetve."
XCI. KÉRDÉS
A TÖRVÉNYEK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRŐL - hat szakaszban
Ezt követően a törvények különbözőségéről kell vizsgálatot folytatnunk.
Ezzel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: Vajon van-e valamilyen örök törvény?
Másodszor: Vajon van-e valamilyen természettörvény?
25 C o d e x I u s t i n i a n u s I, 14.
2 6 G r a t i a n u s : D e c r e t u m 1, dist. 4, can.
27 V ö . q 91, a 2.
28 Ez nem pusztán l o g i k a i lehetőség ( n e m ellentmondás), h a n e m az, hogy mások reálisan t u d o m á s u k - ra h o z h a t j á k .
29 10. fej.: P L 82, 1 3 0 C .
Harmadszor: Vajon van-e valamilyen emberi törvény?
Negyedszer: Vajon van-e valamilyen isteni törvény?
Ötödször: Vajon csak egy törvény van-e, vagy több?
Hatodszor: Vajon van-e a b ű n n e k valamilyen törvénye?
1. S Z A K A S Z . - V A J O N VAN-E V A L A M I L Y E N Ö R Ö K T Ö R V É N Y ? Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs semmilyen örök törvény.
1. M i n d e n törvényt valakik számára h o z n a k . Ámde nem létezett öröktől f o g v a olyan valaki, akinek a számára törvényt lehetett v o l n a hozni. Tehát egy törvény sem örök.
2. Ezenkívül, a kihirdetés a törvény lényegéhez tartozik. Á m d e a kihirdetés n e m volt lehetséges öröktől fogva, mivel nem létezett öröktől fogva olyan személy, akinek a szá- mára a törvényt ki lehetett volna hirdetni. T e h á t egy törvény sem lehet örök.
3. Ezenkívül, a törvény célrairányulást tartalmaz. Ámde nincs olyan örökkévaló do- log, ami célra irányulna, ugyanis egyedül a v é g s ő cél örök. Tehát egy törvény s e m örök.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus m o n d (De lib. arb. I.) [6. fej.]3": „Azt a törvényt, amelyet a legfőbb e s z m é n e k neveznek, egyetlen értelmes lény sem tekintheti másnak, mint változhatatlannak és öröknek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a t ö r v é n y semmi más, mint a gyakorlati ész bizo- nyos előírása az államfőben, aki valamely tökéletes társaságot kormányoz, amint fen- tebb11 mondottuk. Á m d e feltételezve, hogy a világot az isteni gondviselés k o r m á n y o z - za, nyilvánvaló, hogy a világegyetem egész közösségét az isteni értelem k o r m á n y o z z a , ahogy az Első Részben'2 mondottuk. Ezért maga a dolgok kormányzásának eszméje, amely Istenben mint a világegyetem Urában létezik, törvény-jellegű. Mivel pedig az is- teni értelem semmit sem az időben gondol el, hanem Istennek az elgondolása örökké- való, ahogy a Péld 8 [23] említi, az ilyen törvényt örökkévalónak kell mondani.
Az első ellenvetésre tehát azt kell m o n d a n u n k , hogy amik önmagukban nem létez- nek, Istennél léteznek, amennyiben előre elgondolta és előre elrendelte őket, ahogy a Róm 4 [17] mondja: „Aki ... létre hívja a n e m létezőket." így tehát az isteni törvény örök elgondolásának örök törvény-jellege van, amennyiben Isten azt az általa előre el- gondolt dolgok kormányzására irányítja.
A második ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy a kihirdetés szóban és írásban tör- ténik, és az örök törvény a kihirdető Isten részéről mindkét módon közzé van téve, mi- vel az isteni Ige örökkévaló, és az élet k ö n y v e " öröktől fogva megíratott. De a törvényt halló és látó teremtmény részéről a kihirdetés nem lehet örök.
A harmadik ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy a törvény a célrairányítást aktív módon tartalmazza, amennyiben tudniillik általa irányulnak bizonyos dolgok a célra, nem pedig passzív m ó d o n , azaz nem úgy, mintha maga a törvény irányulna célra. Ez utóbbi csupán esetlegesen fordul elő olyan kormányzó lényben, akinek a c é l j a rajta kívül van, amire az ő törvényének irányulnia kell. De az isteni kormányzás c é l j a maga Isten, és az ő törvénye n e m más, mint ő m a g a . Ezért az örök törvény nem irányul más célra.
3 0 P L 3 2 , 1229.
31 Q 9 0 , a 1, ad 2; a 3, a 4 . 3 2 Q 2 2 , a 1, a 2.
33 V ö . I, q 2 4 , a 1.
X C I . K É R D É S : A T Ö R V É N Y Ü K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 9
2. SZAKASZ. - V A J O N VAN-E B E N N Ü N K V A L A M I L Y E N T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y ?1 4
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs bennünk semmilyen természettörvény.
1. Az embert ugyanis elégséges módon irányítja az örök törvény. Augustinus u g y a n - is ezt m o n d j a ( D e lib. arb. I.) [6. fej.]": „Az örök törvény az, amely mindent igazságosan a legrendezettebbé tesz." Á m d e a természet n e m bővelkedik a feleslegesekben, m i n t ahogy nem is szűkölködik a szükségesekben. T e h á t nincs az ember számára valamiféle természettörvény.
2. Ezenkívül, a törvény által irányul az e m b e r a tetteiben a célra, amint fentebb1'' mondottuk. Á m d e az emberi cselekedeteket nem a természet irányítja célra, mint az ér- telmetlen teremtmények cselekedeteit, amelyek természeti törekvésük folytán tevé- kenykednek célirányosan, h a n e m az ember értelme és akarata által cselekszik valami- lyen célért. T e h á t nincs az e m b e r számára valamiféle természettörvény.
3. Ezenkívül, minél szabadabb valaki, annál kevésbé köti a törvény. Ámde az e m b e r szabadabb az összes érzékelő lénynél a szabad akarata miatt, amit m á s érzékelő lények- től eltérően birtokol. Mivel pedig más érzékelő lények nincsenek alávetve természet- törvénynek, az embert sem köti semmilyen természettörvény.
Ezzel szemben áll, amit a Glossza1 1 mond a R ó m 2 [ l4]-gyel kapcsolatban („amikor a pogányok törvény híján a természet szavára j á r n a k el a törvény szerint, ö n m a g u k n a k adnak törvényt"): „Noha nincs írott törvényük, van azonban természettörvényük, a m e l y által bárki megérti és tudatosítja, hogy mi a jó, és mi a rossz."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény szabály és mérték, kétféleképpen lehet valakiben, amint f e n t e b b " mondottuk: egyik módon, mint szabályozóban és m é r - tékben, másik módon mint szabályozottban és olyanban, amelynek mérték van szabva, mivel amennyiben részesedik valami a szabályból és mértékből, annyiban van szabá- lyozva, és annyiban van neki mérték szabva. Mivel pedig minden alá van vetve az isteni gondviselésnek, mindent az örök törvény szabályoz, és mindennek az szab mértéket, ahogy a mondottakból1 9 kitűnik, azért nyilvánvaló, hogy minden lény valamennyire ré- szesedik az örök törvényből, amennyiben az örök törvény hatására irányulnak a saját actusaikra és céljaikra. A többi lények közül az értelmes teremtmény kiválóbb m ó d o n van alávetve az isteni gondviselésnek, amennyiben ő maga is részesedik a gondviselés- ből, magáról és másokról gondoskodva. Ezért ő m a g a is részesedik az örök törvényből, és általa van természetes irányulása a kellő actusra és célra. Az értelmes teremtmény ezen irányulását nevezzük természettörvénynek. Ezért, amikor a zsoltáros azt m o n d o t - ta: „hozzatok igazi áldozatot!" [Zsolt 4,4], bizonyos emberekkel együtt felteszi a kér- dést, hogy mik az igazságos cselekedetek: „Sokan mondják: ki m u t a t j a meg nekünk a javakat?", és erre a kérdésre válaszolva ezt m o n d j a : „Ragyogtasd ránk arcodat, U r a m . "
Ez mintegy a természetes ész fénye, amellyel felismerjük, hogy mi a rossz, és mi a j ó , ami a természettörvényhez tartozik, ami semmi más, mint az isteni fénynek bennünk való hatása. Ezért nyilvánvaló, hogy a természettörvény semmi más, mint az örök tör- vényből való részesedés az értelmes teremtményben.
34 DS 1022, 1677.
35 PL 32, 1229.
36 Q 90, a 2.
37 R e n d e s G l o s s z a : P L 1 1 4 , 4 7 6 A ; L o m b a r d u s G l o s s z á j a : P L 191, 1345 B.
38 Q 9 0 , a l , a d 1.
3 9 A 1.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez az érv akkor bizonyítana, ha a természettörvény különböző valami lenne az örök törvénytől. Á m d e az semmi más, mint bizonyos részesedés belőle, amint mondottuk.4 0
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az ész és az akarat minden tevé- kenysége b e n n ü n k abból származik, ami a természet szerint van, amint fentebb41 m o n - dottuk: ugyanis minden következtetés a természetszerűen ismert elvekből indul ki, és a célra irányuló eszközök utáni minden törekvés a végső cél utáni természeti törekvésből ered. Ezért az is szükségszerű, hogy cselekedeteinket elsődlegesen a természettörvény irányítsa célra.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a maguk m ó d j á n az állatok is ré- szesednek az örök értelemből, miként az értelmes teremtmény, de mivel utóbbi értel- mével, illetve eszével részesedik belőle, ezt a részesedést törvénynek nevezzük, mert a törvény az észhez tartozik, ahogy fentebb4 mondottuk. Az állatok pedig nem ésszel ré- szesednek ebből, ezért az ő részesedésük l e g f e l j e b b csak metaforikusán mondható tör- vénynek.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N VAN-E V A L A M I L Y E N E M B E R I T Ö R V É N Y ? A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nincs semmilyen e m b e r i törvény.
1. A természettörvény ugyanis az örök törvényből való részesedés, amint m o n d o t - tuk.41 Á m d e az örök törvény által „minden a legrendezettebb", amint Augustinus m o n d - ja (De lib. arb. I.)44. Tehát a természettörvény elégséges minden emberi dolog rendezé-
sére, vagyis nincs szükség emberi törvényre.
2. Ezenkívül, a törvénynek mérték-jellege van, amint mondottuk.4 5 Ámde az e m b e r i ész nem mértéke a dolgoknak, hanem ellenkezőleg, ahogy a F i l o z ó f u s mondja ( M e t a - phys. X.) [ 1. fej.]46. Tehát az emberi észből s e m m i f é l e törvény nem eredhet.
3. Ezenkívül, a mértéknek a legbiztosabbnak kell lennie, amint a Filozófus m o n d j a (Metaphys. X.) [1. fej.]47. Á m d e az emberi é s z n e k a teendőkkel kapcsolatos utasításai bizonytalanok; a Bölcs 9 [14] szerint: „A halandók gondolatai bizonytalanok, és ter- veink ingatagok." Tehát az emberi észből s e m m i f é l e törvény nem eredhet.
Ezzel szemben áll, hogy Augustinus (De lib. arb. I.) [6, 15. fej.]4" két törvényről be- szél, egy örök és egy időleges törvényről, s ez utóbbit emberi törvénynek nevezi.
Válaszul azt kell m o n d a n u n k , hogy a törvény a gyakorlati ész bizonyos előírása, amint fentebb4 9 mondottuk. Á m d e úgy találjuk, hogy a gyakorlati és a spekulatív ész ha- sonlóan j á r el: ugyanis mindkettő bizonyos elvekből jut el bizonyos következtetésekre, amint fentebb5" mondottuk. Ennek alapján tehát azt kell mondanunk, hogy miként a spe- kulatív észben természetszerűen ismert, bizonyíthatatlan51 elvekből jönnek létre a kü- 4 0 A s z a k a s z törzsében.
41 Q 1 0 , a 1.
4 2 Q 9 0 , a 1.
4 3 A 2.
44 6. fej., P L 32, 1229.
45 Q 90, a I.
4 6 1053, a, 3 l - b , 3.
47 Uo.
48 PL 32, 1229, 1238.
49 Q 90, a I, ad 2.
5 0 Uo.
51 D e az e l l e n t m o n d á s e l v é r e visszavezethető, tehát tagadhatatlan.
X C I . K É R D É S : A T Ö R V É N Y Ü K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1
lönféle tudományok következtetései, amelyek ismerete nincs természetileg belénk ad- va, h a n e m észbeli m u n k á v a l fedezzük fel azokat, ugyanúgy a természettörvény paran- csaiból, mintegy e g y e t e m e s és bizonyíthatatlan52 elvekből kell kiindulnia az e m b e r i ész- nek és így eljutnia bizonyos részlegesebb intézkedések ismeretére. Ezeket az emberi ész által felfedezett rendelkezéseket, a torvény lényegéhez tartozó egyéb feltételek teljesülé- se esetén emberi törvényeknek nevezzük, ahogy fentebb1' mondottuk. Ezért mondja Tullius is (Rhetorica) [II, 53. fej.]54, hogy „a jog kezdete a természettől indult ki, azután bizonyos szabályokat az ész hasznosnak talált, és ezek s z o k á s s á váltak, m a j d a termé- szettől kiinduló és a s z o k á s által igazolt dolgokat a törvényektől való félelem és a vallás szentesítette".
Ac első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az e m b e r i ész az isteni értelem követelményeiből részesedni nem teljes mértékben, hanem c s u p á n tökéletlenül és a ma- ga m ó d j á n képes. Ezért, ahogy a spekulatív ész az isteni bölcsességből való természet- szerű részesedés által rendelkezik bizonyos egyetemes elvek ismeretével, de n e m ismer sajátosan minden igazságot, ahogy azokat az isteni bölcsesség tartalmazza, ugyanúgy a gyakorlati ész oldaláról is természetszerűen részesedik az e m b e r az örök törvényből bi- zonyos egyetemes elveket illetően, de nem ismeri a konkrét esetekre vonatkozó konkrét utasításokat, ahogy azokat az ölök törvény tartalmazza. Ezért szükséges, h o g y az em- beri ész a maga munkájával jusson el a törvények bizonyos konkrét előírásainak ismere- téhez.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az e m b e r i ész természeténél fogva nem szabálya a dolgoknak, hanem a természetszerűen beléje adott elvek az egyetemes szabályai és mértékei mindannak, amit az embernek cselekednie kell, amiknek a termé- szetes ész a szabálya és mértéke, jóllehet nem mértéke a természettől adott dolgoknak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a gyakorlati ész a konkrét, esetle- ges teendőkkel kapcsolatos, nem pedig szükségszerű dolgokkal, mint a spekulatív ész.
Ezért az emberi törvények nem rendelkeznek azzal a tévedhetetlenséggel, mint a tudo- mányok bizonyításon alapuló következtetései, és nem is szükséges, hogy m i n d e n mér- ték mindenképpen tévedhetetlen és biztos legyen, hanem c s a k annyira, ahogy a saját nemében lehetséges.
4. S Z A K A S Z . - VAJON S Z Ü K S É G VOLT-E V A L A M I L Y E N ISTENI T Ö R V É N Y R E ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem volt szükség valami- lyen isteni törvényre.
1. A természettörvény ugyanis az örök törvényből való részesedés bennünk, amint mondottuk.5 5 Ámde az ö r ö k törvény isteni törvény, ahogy mondottuk.5" Tehát a termé- szettörvényen és a belőle származó emberi törvényeken kívül nem volt szükség valami más isteni törvényre.
2. Ezenkívül, Sir 15 [14] szerint „Isten az embert kiszolgáltatta saját tanácskozása hatalmának". Ámde a tanácskozás az ész actusa, amint fentebb5 1 mondottuk. Tehát az
52 L á s d 9. j e g y z e t . 53 Q 90, a 1, ad 2.
54 M ü l l e r , Leipzig, 1908, 2 3 0 . o.
55 A 2.
56 A 1.
57 Q 14, a 1.
e m b e r sajál eszének kormányzására lett bízva. Ámde az emberi ész előírása az emberi törvény, amint mondottuk.5* Nem szükséges tehát, hogy az embert m á s isteni törvény irányítsa.
3. Ezenkívül, az emberi természet j o b b a n el van látva kellékekkel, mint az értelmet- len teremtmények. Á m d e az értelmetlen teremtményeknek nincs v a l a m i f é l e isteni tör- vényük a beléjük adott természeti irányuláson kívül. Tehát az értelmes teremtménynek sokkal kevésbé van szüksége valamilyen isteni törvényre a természettörvényen kívül.
Ezzel szemben áll, hogy Dávid törvényt kér magának Istentől [Zsolt 1 19, 33): „Mu- tasd meg, Uram, parancsaid útját, a n n a k követésében legyen a j u t a l m a m . "
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y az emberi élet irányítására a természettörvényen és az emberi törvényen kívül szükség volt isteni törvényre, négy okból. Először, mivel a törvény irányítja az ember cselekedeteit a végső célra. H a az ember c s u p á n olyan célra volna rendelve, a m e l y nem haladja m e g arányaiban az ember természetes képességét, n e m volna szükség az ész részéről a természettörvényen és az emberi törvényen kívül s e m m i más irányítóra. De mivel az e m b e r az örök boldogság céljára irányul, amely az e m b e r természetes képességének arányait meghaladja, amint fentebb5" mondottuk, ezért szükséges volt, hogy az embert a c é l j á r a a természettörvényen és az e m b e r i törvényen felül Isten által adott törvény irányítsa.
Másodszor, mivel az emberi ítélet főleg az esetleges konkrét dolgokról híjával van a bizonyosságnak, előfordul, hogy az emberi cselekedetekről különböző embereknek kü- lönböző ítéletei vannak, és ezekből különféle, egymással ellentétes törvények szület- nek. Ahhoz tehát, hogy az ember kételkedés nélkül képes legyen tudni, hogy mit kell tennie és mit kell elkerülnie, szükséges volt, hogy cselekedeteiben Isten által adott tör- vény irányítsa, amelyről nyilvánvaló, hogy nem képes tévedni.
Harmadszor, mivel az ember arról képes törvényt hozni, amiről k é p e s ítéletet alkot- ni. Ámde az e m b e r nem képes ítéletet alkotni a rejtett belső indulatokról, hanem kizáró- lag a megnyilvánuló külső cselekedeteket tudja megítélni. De az e r é n y tökéletessége megköveteli, hogy az ember mindkét téren helyesen tegyen. Ezért az emberi törvény nem volt képes elégséges módon fékentartani és rendezni a belső indulatokat, hanem szükséges volt e h h e z , hogy az isteni törvény közbelépjen.
Negyedszer, mivel - ahogy A u g u s t i n u s mondja (De lib. arb. I.) [5. f e j . ] " " - az emberi törvény nem képes minden rossz cselekedetet megbüntetni, illetve megtiltani, mivel ab- ban az esetben, ha minden rosszat ki akarna küszöbölni, ebből az következne, hogy szá- m o s j ó is megszűnne, és a közjó korlátozva lenne"1, á m d e a közjó s z ü k s é g e s az emberi- ség fennmaradásához. Annak é r d e k é b e n tehát, hogy minden rossz m e g legyen tiltva és meg legyen büntetve, szükség volt isteni törvényre, amely minden rosszat megtilt.
Ezt a négy okot érinti a Zsolt 19 [8], ahol ez áll: „Az Úr törvénye makulátlan", vagyis mentes minden bűntől; „megváltoztatja a lelkeket", vagyis nemcsak a külső, de a belső actusokat is irányítja; „az Úr tanúsága megbízható" az igazság és a h e l y e s s é g bizonyos- sága miatt; és „bölccsé teszi a gyermekeket", amennyiben az embert a természetfeletti, isteni céljára irányítja.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör- vényből az emberi természet képességének arányai szerint részesedik. Ámde szük- séges, hogy az e m b e r magasabb r e n d ű módon legyen a természetfeletti végső céljára irányítva. Tehát a természettörvényen kívül Isten külön isteni törvényt adott, amely az örök törvényből magasabb rendű m ó d o n részesedik.
5 8 A 3 .
5 9 Q 5, a 5. Vö. q 6 2 , a 1.
6 0 P L 32, 1228.
61 Vö. q 9 6 , a 2.
X C I . K É R D É S : A T Ö R V É N Y Ü K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1 3
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tanácskozás bizonyos vizsgálat,"2
ezért bizonyos elvekből kell kiindulnia. A fentebb"' mondottak miatt nem elégséges, hogy a természetszerűen belénk adott elvekből induljon ki, a m i k a természettörvény pa- rancsai, hanem ezekhez bizonyos magasabb elveknek kell hozzáadódniuk, és ezek az isteni törvény parancsolatai.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az értelmetlen teremtmények nin- csenek magasabb rendű célra rendelve, mint az a cél, ami arányos a természeti képessé- gükkel. Ezért hamis a p á r h u z a m .
5. SZAKASZ. - V A J O N CSAK E G Y ISTENI T Ö R V É N Y VAN-E?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy csak egy isteni törvény van.
1. Egy királynak ugyanis egy országban egy törvénye van. Á m d e az egész emberi nem úgy viszonyul Istenhez, mint egy királyhoz. A Zsolt 47 [8] ugyanis ezt m o n d j a :
„Isten az egész föld királya." Tehát csak egy isteni törvény van.
2. Ezenkívül, minden törvény arra a célra irányul, amelyet a törvényhozó szándékol azokban, akik számára törvényt hoz. Ámde egy és ugyanaz, amit Isten minden ember- ben szándékol: az lTim 2 [4] szerint „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére." Tehát csak egy isteni törvény van.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy az isteni törvény annyival áll közelebb az egy örök tör- vényhez, mini a természettörvény, amennyivel magasabb r e n d ű a kegyelem kinyilat- koztatása a természetes ismeretnél. Ámde a természettörvény minden ember számára egy. Tehát sokkal inkább egy az isteni törvény.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Zsid 7) [12]: „A papság megváltozásával szükségképpen megváltozott a törvény is." Á m d e a papság kétféle, ahogy az Apostol ugyanott [ 1 1 skk.[ m o n d j a : tudniillik a levita papság és Krisztus papsága. Tehát a tör- vény is kétféle: a régi és az ú j törvény.
Válaszul azt kell m o n d a n u n k , hogy a szám oka a megkülönböztetés, ahogy az Első Részben64 mondottuk. Á m d e kétféle módon különbözhetnek a dolgok. Egyik módon úgy, mint teljesen különböző fajhoz tartozók: mint a ló és az ökör. Másik módon pedig úgy, mint a tökéletes és tökéletlen ugyanabban a fajban: mint a gyermek és a férfi. Az is- teni törvényt ily módon oszthatjuk fel régi és új törvényre. Ezért hasonlítja az Apostol (Gal 3) [24-25] a régi törvény állapotát a nevelésre szoruló gyermekhez, az új törvény állapotát pedig a felnőtt férfi állapotához, aki már nem szorul nevelőre.
Mindkét törvény tökéletességét és tökéletlenségét pedig a törvényhez tartozó három szempont szerint állapíthatjuk meg, ahogy fentebb mondottuk. Először ugyanis a tör- vényhez tartozik, hogy a közjóra irányuljon, mint célra, ahogy fentebb"' mondottuk. Ez pedig kétféle lehet: érzékelhető, földi jó, és közvetlenül erre a j ó r a irányul a régi tör- vény, ezért rögtön (2Móz 3) [8-17], a törvény kezdetén meghívást kap a nép a kana- naeusok földjére; azután az értelem tárgyát képező, mennyei j ó , és erre irányul az új tör- vény. Ezért Krisztus a prédikációja kezdetén meghirdette a meghívást a m e n n y e k országába: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa" (Mt 4) [17].
Ezért m o n d j a Augustinus (Contra Faustum IV.) [2. fej.]"": „Az ideig tartó dolgok ígére-
62 V ö . q 14, a 1.
63 A s z a k a s z törzsében.
64 Q 30, a 3.
65 Q 90, a 2.
66 PL 42, 2 1 7 - 2 1 8 .
teit az Ószövetség tartalmazza, és ezért nevezik réginek, de az örök élet ígérete az Új- szövetséghez tartozik."
Másodszor, a törvényhez tartozik az emberi cselekedeteknek az igazságosság rendje szerinti irányítása."7 Az új törvény ebben is felülmúlja a régit, mivel a lélek belső actu- sait rendezi. Erről m o n d j a Mt 5 [20]: „Ha nem múlja felül a ti igazságotok a farizeuso- két és az írástudókét, nem mentek be a mennyek országába." Ezért m o n d j a [a Mester III, dist. 40.], hogy „a régi törvény f é k e n tartja a kezet, az új törvény a lelket".
Harmadszor, a törvényhez tartozik, hogy az embereket a parancsok megtartására késztesse."* Ezt a régi törvény a büntetésektől való félelemmel igyekezett elérni, az új törvény pedig a szeretet által, a m e l y e t elárasztott szívünkbe Krisztusnak az új törvény- ben megadott, de a régi törvényben csupán előképileg jelzett kegyelme. Ezért mondja Augustinus (Contra Adamantum manichei discipulum) [17. fej.]"9: „A Törvény és az Evangélium közötti különbség r ö v i d e n : a félelem és a szeretet."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amint egy h á z b a n a családapa más parancsokat ad a gyermekeknek és a felnőtteknek, ugyanúgy Isten is, aki egyedüli király a saját országában, más törvényt adott a még tökéletlenül létező embereknek, és mást, tökéletesebbet azoknak, akiket a korábbi törvény az isteni dolgok nagyobb mérté- kű befogadására alkalmassá tett.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberek üdvössége csakis Krisztus által volt lehetséges; ahogy az ApCsel 4 [ 12] mondja: „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk." Ezért az üdvösségre mindenkit tö- kéletes módon elvezetni képes t ö r v é n y csak Krisztus eljövetele után volt adható. Koráb- ban Krisztus elfogadására előkészítő törvényt kellett adni annak a n é p n e k , amelyből ké- sőbb Krisztus született, és ez a törvény az üdvösségre vezető igazságosság bizonyos kezdeményeit tartalmazta.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az embert bi- zonyos általános parancsolatok alapján irányítja, amikben megegyeznek egymással a tökéletesek és a tökéletlenek, ezért mindenkinek egy természettörvénye van. De az iste- ni törvény az embert bizonyos konkrét teendőiben is irányítja, amikhez nem egyformán viszonyulnak a tökéletesek és a tökéletlenek. Ezért kétféle isteni törvényre volt szükség, amint már7" mondottuk.
6. S Z A K A S Z . - VAJON A B Ű N Z S A R Á T N O K Á N A K VAN-E V A L A M I L Y E N T Ö R V É N Y E ?
A hatodik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a bűn zsarátnokának nincs valamiféle törvénye.7'
1. Isidorus (Etymol. V.) [3. fej.]72 ugyanis ezt m o n d j a : „A törvény megegyezik az ésszel." Á m d e a bűn zsarátnoka nem egyezik meg az ésszel, hanem inkább eltér attól.
Tehát a bűn zsarátnokának nincs törvény-jellege.
2. Ezenkívül, minden törvény kötelező érvényű: akik nem tartják m e g , azokat tör- vényszegőknek nevezik. Ámde n e m válik törvényszegővé, aki nem követi a bűn zsarát-
6 7 A 4 .
6 8 Q 90, a 3, ad 2.
6 9 PL 42, 159.
7 0 A szakasz t ö r z s é b e n . 71 Vö. M e s t e r II, S e n t . II, dist. 30.
7 2 PL 82, 199 A.
X C I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y Ü K K Ü L Ö N B Ö Z Ő S É G É R Ő L 1 1 5
nokát, hanem inkább az válik törvényszegővé, aki követi. Tehát a bűn zsarátnokának nincs törvény-jellege.
3. Ezenkívül, a törvény a k ö z j ó r a irányul, a m i n t lentebb" m o n d o t t u k . Ámde a bűn zsarátnoka nem a közjóra, h a n e m inkább valamely privát jóra irányul. Tehát a bűn zsa- rátnokának nincs törvény-jellege.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 7) [23]: „Tagjaimban más törvényt észlelek, és ez ellenkezik értelmem törvényével."
Válaszul azt kell mondanunk, a törvény lényegileg a szabályozó és mértékadó sze- mélyben van, amint fentebb74 mondottuk; részesedés által pedig a szabályozott sze- mélyben, vagyis abban létezik, akinek a törvény mértéket szab. Ezért a törvény alattva- lóinak minden irányulása részesedés szerinti értelemben törvénynek mondható, ahogy ez a fentebb75 mondottakból látható. Ámde a törvény alattvalóiban a törvényhozótól származó kétféle irányulás található. Egyik m ó d o n , amennyiben a törvényhozó közvet- lenül készteti alattvalóit valamire, és némelykor a különböző alattvalóit különböző actusokra. Ilyen értelemben mondható, hogy más a katonák és a kereskedők törvénye.
Másik módon közvetve, amennyiben a törvényhozó megfosztja valamely alattvalóját valamilyen méltóságtól, s ebből az következik, h o g y az illető átmegy egy másik r e n d b e és mintegy másik törvény hatálya alá kerül: például, ha a katonát a katonaságból kita- szítják, a parasztok vagy a kereskedők törvénye vonatkozik már rá.
így tehát a törvényhozó Isten uralma alatt álló különböző teremtményeknek különfé- le természeti irányulásai vannak, ezért ami az egyiknek valamilyen m ó d o n törvény, az a másik számára törvényellenes: ezért mondhatjuk, hogy dühödtnek lenni bizonyos érte- lemben a kutya törvénye, de ez a j u h vagy más szelíd állat törvénye ellen van. A j tehát az ember törvénye, amelyet saját adottságának megfelelően isteni rendelkezésből ka- pott, hogy az észnek megfelelően cselekedjen. Ez a törvény annyira érvényes volt a kez- deti állapotban,7" hogy a törvényen kívül vagy a törvény ellen s e m m i sem késztethette az embert. D e a m i k o r az ember elszakadt Istentől, az érzékiség kívánságának hatása alá került77, és ez mindenkivel konkrété annál inkább megesik, minél i n k á b b eltér az észtől és így bizonyos módon az állatokhoz válik hasonlóvá, a Zsolt 49 [21] szerint: „Bármi- lyen méltóságban volt is az e m b e r , nem használta az értelmét, az i g a v o n ó állatokhoz ha- sonlított és hasonlóvá vált h o z z á j u k . "
így tehát m a g a az érzékiség irányulása, amit a bűn zsarátnokának mondunk, más ér- zékelő lényekben abszolút értelemben törvény-jellegű, mégpedig oly módon, hogy az ilyen lényekben közvetlen irányulása szerint törvénynek mondható. D e az emberekben ily módon nem törvény, hanem eltérés az ész törvényétől.78 De amennyiben az isteni igazságosság megfosztja az embert eredeti megigazultságától és értelmi tisztánlátásá- tól, az őt irányító érzéki vágy annyiban törvény, amennyiben az. isteni törvényből eredő büntetés, amely kitaszítja az embert a sajátos méltóságából
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y ez az érv a bűn önmagában vizs- gált zsarátnokából indul ki, ahogy az a rosszra hajlik. így ugyanis n e m törvény-jellegű, amint mondottuk,1"' de törvény-mivolta van, ahogy az isteni törvény igazságosságából
7 3 Q 90, a 2.
7 4 A 2; q 90, a 1, ad 1.
75 Uo.
7 6 Az eredeti é p s é g állapotában.
7 7 Vö. q 74, a 3; q 82, a 3.
7 8 Tehát a bűn z s a r á t n o k a az érzéki r é s z n e k az ész r e n d j é t ő l való eltérését j e l e n t i .
7 9 Tehát a bukotl t e r m é s z e t á l l a p o t á b a n az emberi csak az isteni kegyelem g y ó g y í t h a t j a meg.
8 0 A szakasz t ö r z s é b e n .
következik, mintha azt m o n d a n á n k : az a törvény, hogy egy n e m e s embert a saját vétke miatt engedjenek szolgai m u n k á r a vezényelni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv abból indul ki, hogy a tör- vény szabály és mérték: így ugyanis a törvénytől eltérők törvényszegőkké válnak. Á m - de a bűn zsarátnoka nem ilyen értelemben törvény, hanem e g y f a j t a részesedés által, amint fentebb'" mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ennek az é r v n e k a kiindulópontja a bűn zsarátnoka sajátos irányulása szerint, n e m pedig eredeti mivoltát tekintve.*2 Ha azonban az érzékiség irányulását úgy vizsgáljuk, ahogy az állatokban található, így a közjóra, vagyis a természet f a j i , illetve egyedi fenntartására irányul. Az emberben is így van ez, amennyiben az érzékiség alá van vetve az észnek. De a bűn zsarátnokának ne- vezzük, amennyiben eltér az ész rendjétől."
XCII. KÉRDÉS
A TÖRVÉNY HATÁSAIRÓL - két szakaszban
Ezt követően a törvény hatásait kell megvizsgálnunk. Ezzel kapcsolatban két kérdést te- szünk fel:
Először: Vajon a törvény hatása-e jóvá tenni az embereket?
Másodszor: Vajon a törvénynek ezek-e a hatásai: kormányzás, tiltás, engedélyezés és büntetés, ahogy a j o g á s z " m o n d j a ?
I. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Ö R V É N Y IIATÁS A-E J Ó V Á TENNI AZ E M B E R E K E T ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény nem teszi jóvá az e m - bereket.
1. Az emberek ugyanis az erény által jók: ugyanis „az erény j ó v á teszi a birtokosát", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. II.) [5. fej.]*5. Á m d e az erényt az embernek egyedül Is- ten adja: ugyanis Ő az, aki „azt bennünk nálunk nélkül műveli", amint fentebb*" mon- dottuk az erény definíciójában. Tehát a törvény nem teszi jóvá az embereket.
2. Ezenkívül, a törvény csakis akkor használ az embernek, ha az ember engedelmes- kedik a törvénynek. De az, h o g y az ember engedelmeskedik a törvénynek, a j ó s á g á b ó l származik. Tehát az e m b e r b e n a jóság előfeltétele a törvénynek. Tehát a törvény nem teszi jóvá az embereket.
81 Uo.
82 Tudniillik, ahogy az é r z é k i s é g a z első e m b e r b e n volt a bukása előtt.
83 Ezért szorul rá a bukott t e r m é s z e t állapotában az e m b e r a természetét g y ó g y í t ó kegyelemre.
84 Digesta 1,3: D e leg. senat. e o n s u l t i s . 85 1106, a, 13-24.
86 Q 55, a 4.
X C I I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y H A T Á S A I R Ó L . 1 7
3. Ezenkívül, a törvény a közjóra irányul, amint f e n t e b b " mondottuk. Á m d e egyesek jól viselkednek a köz ügyeivel kapcsolatban, de a saját dolgaikban nem. T e h á t nem a
törvényhez tartozik, hogy j ó v á tegye az embereket.
4. Ezenkívül, bizonyos törvények zsarnokoktól származnak, ahogy a Filozófus mond- ja (Politica) [III. 11. fej.]"*. Ámde a zsarnok nem az alattvalói jóságra, hanem csak a sa- ját hasznára törekszik. T e h á t a törvény n e m teszi jóvá az embereket.
Ezzel szemben áll, amit a Filozófus m o n d (Ethic. II.) [ I. fej.]*'': „Bármely törvényho- zónak akarata az, hogy a polgárokat jóvá tegye."
Válaszul azt kell m o n d a n u n k , hogy - amint lentebb"" mondottuk - a törvény semmi más, mint az elöljáró értelmének követelménye, amivel az alattvalóit kormányozza.
Ámde bármely alattvaló erénye az, Iwgy megfelelően alávesse magát annak, aki kormá- nyozza, ahogy azt látjuk, hogy a haragvó- és a vágyóképesség erénye abban áll, hogy megfelelően legyenek alávetve az észnek. Ily módon „bármely alávetett lény erénye az, hogy megfelelően alá legyen vetve a parancsolójának", ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [13. fej.]'". Á m d e minden egyes törvény arra irányul, hogy az alattvalók enge- delmeskedjenek neki. Ezért nyilvánvaló, hogy a törvény sajátossága, hogy a neki aláve- tetteket erényessé tegye. Mivel pedig az erény „jóvá teszi a birtokosát"92, az következik, hogy a törvény sajátos hatása az, hogy jóvá tegye abszolút értelemben, vagy bizonyos szempontból azokat, akik számára adva van. Ha ugyanis a törvényhozó a valódi jóra, vagyis az Isten által szabályozott igazságosság szerinti k ö z j ó r a törekszik, az követ- kezik, hogy az emberek a törvény által abszolút értelemben j ó k k á lesznek. IIa pedig a törvényhozó olyan j ó r a törekszik, ami n e m abszolút értelemben jó, hanem a számára hasznos vagy gyönyörködtető jó, illetve ellentmond az isteni igazságosságnak, akkor a törvény az alattvalókat nem abszolút értelemben, hanem bizonyos szempontból, vagyis az ilyen uralom vonatkozásában teszi jóvá. így azonban j ó található a természetüknél fogva rossz dolgokban is, ahogy jó rablónak nevezünk valakit, mivel a c é l j á n a k meg- felelően cselekszik.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az erény kétféle, a h o g y a fen- tebb"' mondottakból kitűnik: szerzett és belénk öntött. Á m d e mindkettővel közreműkö- dik a szokásszerű cselekvés, de különböző módon: a szerzett erényt okozza, a belénk öntött erényre pedig felkészít, és a már birtokolt belénk öntött erényt megőrzi és gyara- pítja. Mivel pedig a törvény azt a célt szolgálja, hogy irányítsa az emberi cselekedete- ket, annyira teszi jóvá a törvény az embereket, amennyire közreműködnek az emberi cselekedetek az erény érdekében. Ezért m o n d j a a Filozófus is (Polit. II.) [Ethic. II, 1.
fej.]'", hogy „a törvényhozók szoktatás által tesznek jóvá".
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nem m i n d i g az erény tökéletes jó- sága folytán engedelmeskedik valaki a törvénynek, h a n e m olykor a büntetéstől való félelemből, máskor pedig egyedül az ész követelménye miatt, ami az erény kezdete, amint fentebb"5 mondottuk.
87 Q 90, a 2.
88 1282, b. 12.
89 1103, b, 3-6.
9 0 Q 90, a 1, ad 2; a 3, a 4.
91 1260, a, 2 0 - 2 4 .
92 V ö . a z e r é n y d e f i n í c i ó j á v a l . 9 3 Q 63, a 2.
9 4 1103, b , 3 - 6 . 95 Q 63, a 1.
