Ezt követően az e m b e r i törvénnyel kell foglalkoznunk. Először magával a törvénnyel a maga természete szerint, másodszor a hatalmával, harmadszor a változékonyságával.
Az első problémakörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: A hasznosságáról.
Másodszor: Az eredetéről.
Harmadszor: A tulajdonságairól.
Negyedszer: A felosztásáról.
1. SZAKASZ. - V A J O N H A S Z O S VOLT-E, H O G Y A Z E M B E R E K BIZONYOS T Ö R V É N Y E K E T H O Z T A K ?
A z első problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, h o g y nem volt h a s z n o s , hogy az em-berek bizonyos törvényeket hoztak.
1. Bármely törvény azt szándékolja, hogy általa az emberek j o b b á váljanak, amint fentebb"8 mondottuk. Ámde az e m b e r e k nagyobb késztetést éreznek ö n k é n t a jóra, ha figyelmeztetik őket, mint törvények által kényszerítve. Tehát nem volt szükséges törvé-nyeket hozni.
2. Ezenkívül, „a bíróhoz úgy f o r d u l n a k az emberek, mint élő igazságszolgáltatóhoz", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [7. fej.]229. Á m d e j o b b az élő igazságszolgáltatás, mint a törvényekkel adódó élettelen. Tehát jobb lett volna a bíró ítéletére bízni az igaz-ságszolgáltatást, mint erre törvényt hozni.
3. Ezenkívül, minden törvény e m b e r i cselekedeteket irányít, ahogy a fentebb2"' mon-dottakból kitűnik. Ámde, mivel az emberi cselekedetek egyediek, v é g t e l e n számúak2", csakis olyan bölcs ember tudja őket kellőképpen megvizsgálni, aki átlátja az egyedi dol-gokat. Ezért j o b b lett volna a bölcsek ítéletére bízni az emberi cselekedetek irányítását, mint emberi törvényre. Tehát nem volt szükséges e m b e r i törvényeket hozni.
Ezzel szemben áll, amit Isidorus m o n d (Etymol.) [V, 20. fej.]2'2: „ A z é r t hoztak törvé-nyeket, hogy a tőlük való félelem megfékezze az e m b e r i merészséget, megvédje a go-nosz emberek között az ártatlanságot, és magukban a gogo-noszokban a büntetéstől való félelem fékezze az ártás képességét." Ámde ezek n a g y mértékben szükségesek az em-beri nem számára. Tehát szükséges volt emem-beri törvényeket hozni.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y - amint a f e n t e b b2" mondottakból kitűnik - az emberben természeténél fogva e g y f a j t a alkalmasság van az erényre, d e annak tökéletes-ségére az e m b e r n e k bizonyos f e g y e l e m által kell eljutnia, ahhoz h a s o n l ó a n , ahogy a
ta-2 ta-2 8 Q 9ta-2, a 1.
2 2 9 1132, a, 2 2 - 2 5 . 2 3 0 Q 90, a 1, a 2.
231 Potentiálisan.
2 3 2 PL 8 2 , 2 0 2 B.
2 3 3 Q 6 3 , a l ; q 9 4 , a 3.
X C V . KÉRDÉS: A z EMBHR1 T Ö R V É N Y R Ő L 3 9
pasztalat szerint az e m b e r t bizonyos akarati tevékenység segíti szükségletei (például táplálkozási és ruházkodási igényei) kielégítésében. Ennek alapfeltételeit, az észt és a kezet az ember természeténél fogva birtokolja, de a teljességét nem, mint a többi érzé-kelő lények, amelyeknek a természet e l e g e n d ő szőrtakarót és élelmet adott. Á m d e ne-héz találni olyan embert, aki erre a f e g y e l e m r e magától szert tud tenni, mivel az erény tökéletessége főleg abban áll, hogy visszatartja az e m b e r t a meg nem engedett élvezetektől, amikre az emberek leginkább hajlanak, főként a fiatalok, akikre a fegyel-mezés hat jobban. Ezért szükséges, hogy ezt a fegyelmet, a m e l y által az erényre el lehet jutni, az emberek mástól szerezzék meg. Azoknak a fiataloknak, akik k e d v e z ő
termé-szeti adottságaiknál, szokásaiknál vagy inkább isteni a d o m á n y folytán h a j l a m o s a k az erényes cselekedetekre, elégséges az atyai fegyelmezés, a m i figyelmeztetések által tör-ténik. De mivel vannak hevesebb természetű és a bűnökre hajlamosabb e m b e r e k , akik szóval nem egykönnyen indíthatók, szükséges volt, hogy e r ő s z a k és félelem tartsa visz-sza őket a rossztól, hogy legalább a rossz cselekedetektől tartózkodjanak, m á s o k életét ne zavarják, és végül ilyen szoktatás által odáig jussanak, h o g y önként tegyék m e g azt, amit korábban félelem hatására cselekedtek, és így e r é n y e s e k k é váljanak. Á m d e az ilyen fegyelem, amely a büntetéstől való félelemmel kényszerít, nem más, mint a nyek fegyelme. Ezért az. emberek békéjéhez és az erényhez szükséges volt, hogy törvé-nyeket hozzanak, mivel „ahogy a tökéletesen erényes e m b e r a legjobb az é r z é k e l ő lé-nyek között, ugyanúgy, ha nélkülözi a törvényt és az igazságosságot, a legrosszabb az összes lények között", ahogy a Filozófus mondja (Polit. I.) [2. fej.]™, mert az ember ésszel van felszerelve vágyainak és vad ösztöneinek kielégítésére, amivel más érzékelő lények nem rendelkeznek.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a j ó hajlamokkal r e n d e l k e z ő em-b e r e k e t j o em-b em-b a n indítják az erényre a szaem-bad akaratra ható figyelmeztetések, mint a kény-szerítés, de egyes rosszra hajlókat csak kényszerítéssel lehet erényre vezetni.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy „jobb mindent törvénnyel rendez-ni, mint bíró ítéletére bízni", ahogy a Filozófus mondja (Rhetor. 1.) [ 1. fej.]235. E n n e k há-rom oka van. Először, könnyebb találni kevés bölcs embert, akik elegendők arra, hogy helyes törvényeket alkossanak, mint az e g y e d i esetekről való helyes ítélkezéshez szük-séges sok embert. - Másodszor, a törvényhozók sok időn át fontolják meg, hogy mit tar-talmazzon a törvény, de az egyedi tényekről való ítéletek hirtelen jelentkező tények alapján j ö n n e k létre. Á m d e sokrétű megfontolás alapján k ö n n y e b b e n meg t u d j a látni az ember, hogy mi a helyes, mint csupán e g y tényből. - H a r m a d s z o r , mivel a törvény-hozók egyetemesen és a jövőről ítélnek, de a bírák a jelenről, amely iránt szeretettel, gyűlölettel vagy vággyal viseltetnek, és így torzul az ítéletük.
Mivel tehát a bíró élő igazságszolgáltatásával sok esetben n e m lehet találkozni, és ez az igazságszolgáltatás változékony, szükséges volt, hogy m i n d a z o n esetben, ahol lehet-séges, törvény határozza meg, hogy miként kell ítélkezni, és a lehető legkevesebbet az emberek ítéletére bízni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a t ö r v é n y által megfoghatatlan egyedi eseteket „a bírókra kell bízni", ahogy ugyanott [1. fej.]'3" a Filozófus m o n d j a ; például, „arról, hogy valami megtörtént vagy meg nem történt", és más ilyenekről a bí-rónak kell ítéletet mondani.
234 1253, a, 31-33.
235 1354, a, 31-34.
236 1354, b, 13.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N MINDEN E M B E R I T Ö R V É N Y A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y B Ő L S Z Á R M A Z I K - E ?2"
A második problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, hogy nem m i n d e n emberi tör-vény ered a természettörtör-vényből.
1. A Filozófus ugyanis ezt m o n d j a (Ethic. V.) [10. fej.]21*: „Emberi t ö r v é n y folytán j o g o s az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így, v a g y másképpen j ö n létre." Ámde a természettörvényből származó dolognál különbséget j e l e n t , hogy így vagy másképpen j ö n létre. Tehát az e m b e r i törvények n e m minden d ö n t é s e származik a természettörvényből.
2. Ezenkívül, a felosztásban a tételes jog szemben áll a természetjoggal, ahogy Isidorus (Etymol.) [V, 4. fej.]2'9 és a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [10. lej.]24". Ámde, amik a természettörvény általános elveiből származnak, mint következtetések, a termé-szettörvényhez tartoznak, amint fentebb2 4 1 mondottuk. Tehát az emberi törvényhez tar-tozók nem származnak a természettörvényből.
3. Ezenkívül, a természettörvény ugyanaz mindenkinél: a Filozófus (Ethic. V.)242
ugyanis ezt m o n d j a : „A természettörvény folytán j o g o s az, aminek m i n d e n ü t t azonos az ereje." Ha tehát az emberi törvények a természettörvényből származnának, az követ-kezne, hogy azok is azonosak mindenkinél, ami nyilvánvalóan téves állítás.
4. Ezenkívül, a természettörvényből származó törvényekre adható magyarázat. Ám-d e „az ősök nem minÁm-den törvényi szabályozására a Ám-d h a t ó magyarázat", ahogy a jogi szakértő241 mondja. Tehát nem m i n d e n emberi törvény származik a természettörvény-ből.
Ezzel szemben áll, amit Tullius m o n d (Rhetor.) [II, 53. fej.]244: „A természettől kiin-duló és a szokás által igazolt dolgokat a törvényektől való félelem és a vallás szentesí-tette."
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y „úgy tűnik, n e m törvény, ami n e m igazságos", amint Augustinus m o n d j a (De lib. arb. I.) [5. fej.]245. Ezért amennyire igazságos, annyi-ban törvény. Á m d e az emberi d o l g o k b a n azért m o n d u n k valamit igazságosnak, mivel az ész szabálya szerint helyes. Az é s z n e k pedig elsődleges szabálya a természettörvény, ahogy a fentebb246 mondottakból nyilvánvaló. Tehát minden emberi törvény annyiban törvény, amennyiben a természettörvényből származik. Ha pedig a természettörvénytől valamiben eltér, már nem törvény, hanem annak megromlása.
De tudnunk kell, hogy a természettörvényből valami kétféleképpen származhat:
egyik módon mint elvekből levont következtetés, m á s i k módon mint b i z o n y o s egyete-mes elveknek konkretizálása. Az e l s ő mód hasonló ahhoz, ahogy a tudományokban az elvekből a bizonyított következtetések létrejönnek. A másik mód pedig a h h o z hasonló, ahogy a mesterségekben az e g y e t e m e s formák valamilyen konkrét alakot öltenek:
ahogy például az építész mesternek a ház egyetemes formáját konkretizálnia kell ilyen
2 3 7 DS 1756-1759, 1761, 1764.
2 3 8 1134, b, 18-19.
2 3 9 PL 82, 199 B.
2 4 0 1134, b, 18-19.
241 Q 9 4 , a 4.
2 4 2 10. fej.: 1134, b, 19-20.
2 4 3 Digesta I, 3, 2 0 .
2 4 4 Müller, L e i p z i g , 1 9 0 8 , 2 3 0 . o . 245 P L 32, 1227.
2 4 6 Q 91, a 2, ad 2 .
X C V . K É R D É S : A z EMBERI T Ö R V É N Y R Ő L 4 1
vagy olyan konkrét alakú házra. Tehát bizonyos törvények a természettörvény egyete-mes elveiből következtetések m ó d j á n származnak: például az, hogy „ n e m szabad ölni", levezethető, mint következtetés abból, hogy „semmi rosszat nem s z a b a d tenni". Más törvények pedig a természettörvényből konkretizálás m ó d j á n erednek: ahogy a termé-szettörvény előírása, hogy aki vétkezik, bűnhődjön; de az, hogy ilyen v a g y olyan bünte-téssel bűnhődjön, a természettörvény egyfajta konkretizálása.
A tételes emberi törvények között mindkét módon származók megtalálhatók. De az első módon származókat az emberi törvény nemcsak úgy tartalmazza, mintha tételes törvények lennének, hanem törvényerejük is a természettörvényből származik. A máso-dik módon származók azonban kizárólag az emberi törvény folytán rendelkeznek törvény-erővel.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus azokról a törvények-ről beszél, amelyek a természettörvény parancsolatainak bizonyos konkretizálása által jöttek létre.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv azokból a törvényekből indul ki, amelyek a természettörvényből mint következtetések származnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény egyetemes el-veit az emberi dolgok sokrétű változatossága miatt nem lehet ugyanolyan módon alkal-mazni mindenkire, és innen ered a tételes törvény különbözősége a k ü l ö n b ö z ő emberek-nél.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a jogi szakértő e z e n mondását azokra a törvényekre kell értenünk, amiket az ősök a természettörvény konkretizálása során hoztak. E z e k h e z úgy viszonyul a bölcs szakemberek ítélete, mint bizonyos elvek-hez, amennyiben tudniillik tüstént látják, hogy egyedileg mit célszerű határozni. Ezért m o n d j a a Filozófus (Ethic. VI.) [12. fej.]247, hogy az ilyenekben „nem k e v e s e b b figyel-met érdemelnek a szakértők és a bölcs ősök bizonyíthatatlan kijelentései és nézetei, mint a bizonyítások".
3. S Z A K A S Z . - VAJON ISIDORUS M E G F E L E L Ő E N ÍRJA-E L E A T É T E L E S T Ö R V É N Y TULAJDONSÁGAIT?2 4"
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy Isidorus helytelenül írja ie a tételes törvény tulajdonságait, a m i k o r ezt mondja24'': „Legyen a törvény tisztességes, igazságos, természetileg és a hazai szokások szerint lehetséges, a h e l y n e k és időnek megfelelő, szükséges, hasznos és világos, ne tartalmazzon olyan valamit, ami a homá-lyossága miatt tévedésbe ejt, és ne magánszemély érdekében, hanem a polgárok közös hasznára legyen szerkesztve."
1. Fentebb ugyanis három feltételben fejtette ki a törvény tulajdonságait, mondván:
„Legyen a törvény mindaz, amiről az ész megállapítja, hogy a vallással összhangban van, a fegyelemnek megfelel, az üdvösségnek hasznára van." Tehát k é s ő b b feleslege-sen gyarapítja a törvény feltételeit.
2. Ezenkívül, az igazságosság a tisztesség része, ahogy Tullius mondja ( D e offic. I.) [7.
fej.]250. Tehát miután azt mondta: „tisztességes", feleslegesen teszi hozzá: „igazságos".
2 4 7 1143, b, 11-17.
2 4 8 D S 1756-1759, 1761, 1764.
2 4 9 E t i m o l . X, 21. fej.: P L 82, 203 A.
2 5 0 Müller, Leipzig, 1 9 1 0 , 8. o.
3. Ezenkívül, Isidorus szerint [Etymol. II. 10. fej.]251 az írott törvény a felosztásban szemben áll a szokással. Tehát nem kellett volna a törvény definíciójában azt mondani, hogy a „hazai szokások szerint".
4. Ezenkívül, a „szükségszerű" kétféle értelemben m o n d h a t ó . Tudniillik ami abszo-lút értelemben szükségszerű, lehetetlen, hogy másképpen létezzen vagy ne létezzen, és az ilyen szükségszerűség nincs alávetve az emberi ítéletnek, ezért nem tartozik az em-beri törvényhez. Van azután olyan dolog is, ami valamely cél érdekében szükségszerű, és az ilyen szükségszerűség ugyanaz, mint a hasznosság. T e h á t felesleges mindkettőt, a „szükségest" és a „hasznost" feltételnek mondani.
Ezzel szemben áll m a g á n a k Isidorusnak a tekintélye [Etymol. V., 21. fej.]252.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes, célra irányuló dolog formáját a céllal való arányosságnak kell meghatároznia: például a f ű r é s z formája olyan, ami meg-felel a vágásnak, amint a Filozófus m o n d j a (Phys. II.) [9. fej.]2 5'. Bármely szabályozott dolognak is, amelynek mérték van szabva, a szabályával és mértékével arányos formá-val kell rendelkeznie. Á m d e az emberi törvény mindkettővel rendelkezik, mivel célra irányuló valami, továbbá szabály és mérték, amely magasabb rendű mértéket követ, ami kétféle: isteni törvény és természettörvény, mint a fentebb25'1 mondottakból kitűnik. Az emberi törvény célja pedig az, hogy az embereknek hasznára legyen, ahogy a j o g i szak-értő255 is mondja. Ezért Isidorus előszóra törvénynek három feltételt szabott: a vallással összhangban legyen, amennyiben tudniillik az isteni törvénnyel arányos; a rendnek megfeleljen, amennyiben arányos a természettörvénnyel; az üdvösségnek hasznára le-gyen, amennyiben az emberi hasznossággal arányos.
Erre a háromra az általa később említett összes többi feltételek visszavezethetők.
Ugyanis a „tisztességes" arra vonatkozik, hogy a vallással összhangban legyen. Az
„igazságos, természetileg és a hazai szokások szerint lehetséges, a helynek és időnek megfelelő" azt célozza, hogy a rendnek megfeleljen. Az e m b e r i rend ugyanis elsősor-ban az ész rendjére vonatkozóan állapítható meg, ami bennefoglaltatik az 'igazságos' szóban. Másodszor megállapítható a cselekvő lények képességét illetően. A rendnek ugyanis mindenki számára a maga lehetőségei szerint kell megfelelőnek lennie, figye-lembe véve a természeti lehetőséget (nem lehet ugyanis ugyanazt megkövetelni a gyer-mekektől, mint a felnőtt férfiaktól) és az emberi szokásokat (nem élhet ugyanis az em-ber a társadalomban egyedül, mások szokásait figyelembe nem véve). Harmadszor, a kellő körülményekre vonatkozóan az a követelmény, hogy a törvény „a helynek és idő-nek megfelelő" legyen. - A folytatás pedig, „a szükséges, hasznos" stb. arra vonatko-zik, hogy az üdvösségnek hasznára legyen: a szükségesség a rossz dolgok távoltartását, a hasznosság a j ó dolgok elérését célozza, a világosság pedig attól az ártalomtól óv meg, ami magából a törvényből származhat. - Mivel pedig, amint fentebb25" mondottuk, a tör-vény a közjóra irányul, a meghatározás utolsó részében ez fejeződik ki.
Ezzel nyilvánvaló a válasz az ellenvetésekre.
251 V, 3. fej.; P L 82, 131 A , 199 A.
2 5 2 P L 82, 2 0 3 A.
2 5 3 200, a. 10-13; b, 5 - 9 . 2 5 4 A 2; q 9 3 , a 3.
255 D i g e s t a 1 , 3 , 2 5 . 2 5 6 Q 90, a 2.
X C V . KÉRDÉS: A Z EMBERI T Ö R V É N Y R Ő L 4 3
4. SZAKASZ. - V A J O N H E L Y E S E N ADJA-E M E G ISIDORUS A Z E M B E R I T Ö R V É N Y E K F E L O S Z T Á S Á T ?
A negyedik problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, hogy Isidoras az e m b e r i törvé-nyek, illetve az emberi j o g felosztását helytelenül adja meg.257
1. E joghoz sorolja ugyanis a „ n é p e k jogát", amit azért neveznek így, a h o g y ő maga mondja,25* „mivel szinte minden nép azt alkalmazza". Á m d e szerinte259 „a természetjog minden nép számára közös". Tehát a n é p e k joga nem a tételes emberi j o g h o z , hanem a természetjoghoz tartozik.
2. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy a m i k n e k ugyanazon erejük van, nem formailag, hanem csak anyagilag különböznek. Ámde „a törvények, népszavazások, szenátusi határoza-t o k " és más hasonlók, amikehatároza-t felsorol,2"0 mind ugyanazon erővel rendelkeznek. Tehát úgy tűnik, hogy csak a materia vonalán különböznek. Á m d e ilyen megkülönböztetést a szakterületeken n e m kell alkalmazni, mivel ez a végtelenségig folytatható. T e h á t az em-beri törvényeket helytelen így felosztani.
3. Ezenkívül, ahogy egy államban vannak fejedelmek, papok és katonák, ugyanúgy vannak más tisztségek is. Ügy tűnik tehát: ahogy szó esik261 „katonai j o g r ó l " és „közjog-ról", ami a papokra és a hivatalnokokra vonatkozik, ugyanúgy más jogokról és más álla-mi tisztségekről is említést kellene tenni.
4. Ezenkívül, ami esetleges, azt figyelmen kívül kellene hagyni. Á m d e a törvény szempontjából esetleges, hogy ez v a g y az az ember hozza. Tehát helytelen az emberi törvényeket a törvényhozók neve szerint felosztani2"2: egyes törvényeket „Cornelia", másokat „Falcidia" névvel illetni, stb.
Ezzel szemben elég legyen Isidoras2"3 tekintélye.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes dolgot természeténél fogva fel le-het osztani annak alapján, amit a l é n y e g e tartalmaz: például az érzékelő lény lényege tartalmazza a lelket, ami értelmes és értelem nélküli lélek lehet, ezért az érzékelő lény sajátosan és természeténél fogva felosztható az „értelmes" és „értelem n é l k ü l i " alapján, de a „fehér" és „ f e k e t e " alapján nem, amik teljesen a lényegén kívül esnek. Á m d e sok minden tartozik az emberi törvény lényegéhez, amik közül bármelyik alapján az emberi törvény sajátosan és természeténél fogva felosztható. Elsődlegesen ugyanis az tartozik az emberi törvény lényegéhez, hogy a természettörvényből származzék, a h o g y a mon-dottakból2""1 kitűnik. Ennek alapján a tételes jog a népek jogára és a közjogra oszlik.
azon két mód szerint, ahogy valami a természettörvényből ered, ahogy fentebb2"5 mon-dottuk. Ugyanis a népek jogához a természettörvény elveiből levont következtetések tartoznak, mint az igazságos vételek, eladások és más hasonlók, amik nélkül az embe-rek n e m volnának képesek együtt élni. E z a természettörvényhez tartozik, mivel az em-ber társas lény, ahogy a Filozófus b i z o n y í t j a (Polit. I.) [1. fej.]2"". Amik p e d i g
konkrett-2 5 7 E t y m o l . V , 4 . f c j . skk.: P L 8konkrett-2, 199 skk.
2 5 8 6 . fej.: PL 8 2 , 2 0 0 A.
2 5 9 4 . fej.: P L 82, 199 B.
2 6 0 9 . fej.: PL 82, 2 0 0 B . 261 7 , 8 . fej.: PL 82, 2 0 0 A B . 2 6 2 15. fej.: P L 82, 201 B.
2 6 3 E t y m o l . V, 4. fej. skk.: P L 82, 199 skk.
2 6 4 A 2.
265 A 2.
2 6 6 1253, a, 2-3.
zálás révén származnak a természettörvényből, a közjoghoz tartoznak, a h o g y bármely társadalom meghatároz magának valamilyen közjogot, a m i számára alkalmas.
Másodszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, h o g y az állam közjavára irá-nyuljon. Ennek alapján az emberi törvény azon különböző csoportok szerint osztható fel, akik különösképpen közreműködnek a közjó érdekében, mint a papok, akik Istenhez
imádkoznak a népért, a fejedelmek, akik a népet kormányozzák, és a katonák, akik a nép érdekében harcolnak. Ezért az ilyen emberekre különleges jogok vonatkoznak.
Harmadszor, az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az állam közösségét kormányzó léptesse életbe, amint fentebb267 mondottuk. Ennek alapján az emberi törvé-nyek a különböző uralmi formák szerint oszthatók fel. A F i l o z ó f u s szerint (Polit. III.) [7.
fej.]268 ezek egyike a királyság, amikor tudniillik az államot egy személy kormányozza, ennek megfelelően kapjuk „a fejedelmek alkotmányait". Másik uralmi f o r m a az arisz-tokrácia, vagyis a legjobbak uralma, és ennek megfelelően kapjuk „a bölcsek válaszait és a szenátusi határozatokat". További uralmi fonna az oligarchia, vagyis kevés gazdag hatalmasság uralma, és ennek megfelelően kapjuk „a praetori jogot", amelyet „tisztelet-beli jognak" is neveznek. Ismét más uralmi forma a népuralom, illetve demokrácia, és ennek megfelelően kapjuk „a népszavazást". A zsarnokság teljesen romlott uralmi for-ma, amelynek alapján nem kapunk semmilyen törvényt. Végül van ezek keverékéből álló kormányforma is, és ez a legjobb.2"9 Ennek megfelelően kapjuk „a törvényt, amit az ősök a néppel együtt szentesítettek", ahogy Isidorus mondja.2 7"
Negyedszer pedig az emberi törvény lényegéhez az tartozik, hogy az emberi cseleke-detek irányítója legyen. Ennek alapján a törvények a különböző tárgyaik szerint külön-böznek, amikről hozzák őket. Ezeket némelykor a törvényhozókról nevezik el: ahogy megkülönböztetjük „a házasságtörésekről szóló Iulia-törvényt"271, „az orgyilkosokról szóló Cornelia-törvényt"2 7 2, és hasonlóképpen más törvényeket, nem a törvényhozóik, hanem azon dolgok miatt, amikről szólnak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a népek joga valamilyen módon az embernek mint eszes lénynek a természettörvényéhez tartozik, amennyiben a ter-mészettörvényből származik, nem nagyon távoli következtetéssel. Ezért ebben az em-berek könnyen egyetértettek. Ám különbözik mégis a természettörvénytől, főként attól a tulajdonságától, hogy az minden érzékelő lény számára közös.271
A többi ellenvetésekre a válasz nyilvánvaló azokból, amiket mondottunk.274
267 Q 90, a 3.
268 1279, a, 32-b, 10.
2 6 9 V ö . q 105, a 1.
2 7 0 Etymol. V, 10. f e j . és II, 10. fej.: P L 82. 2 0 0 C, 1 3 0 C . 271 Digesta X L V I I I , 5.
2 7 2 Digesta X L V I I I , 8.
2 7 3 Vö. II-II, q 57, a 3.
2 7 4 A s z a k a s z t ö r z s é b e n .