Ezt követően az ítélkezési parancsokat kell megvizsgálnunk. Először m a g u k a t az ítélke-zési parancsokat általában; másodszor az értelmüket.
Az első kérdéskörrel kapcsolatban négy kérdést teszünk fel:
Először: Mik az ítélkezési parancsok?
Másodszor: V a j o n jeleznek-e v a l a m i t ? Harmadszor: Az időtartamukról.
Negyedszer: A felosztásukról.
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A B B A N ÁLL-E AZ Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K M I V O L T A , H O G Y A F E L E B A R Á T H O Z V A L Ó V I S Z O N Y T S Z A B Á L Y O Z Z Á K ? Az első problémát így közelítjük meg: ügy látszik, hogy nem a felebaráthoz való vi-szony szabályozásában áll az ítélkezési parancsok mivolta.
1. Az ítélkezési parancsok az ítéletből kapták a nevüket. Á m d e sok más szabályozza a felebaráthoz való viszonyt, amiknek nincs közük a bírói ítéletekhez. Tehát n e m azokat nevezzük ítélkezési parancsoknak, amik a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
2. Ezenkívül, az ítélkezési parancsok az erkölcsi parancsolatoktól különböznek, amint fentebb7"* mondottuk. Ámde sok erkölcsi parancsolat van, amik a felebaráthoz va-ló viszonyt szabályozzák; mint a második kőtábla hét parancsolata. Tehát az ítélkezési parancsok nem onnan kapták a nevüket, hogy a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
3. Ezenkívül, ahogy a ceremoniális parancsok Istenhez viszonyulnak, úgy viszonyul-nak az ítélkezési parancsok a felebaráthoz, amint fentebb71" mondottuk. Ámde a ceremoni-ális parancsok között olyanok is vannak, amik önmagunkkal kapcsolatosak, mint az étke-zéssel és a ruhákkal összefüggő előírások, amikről fentebb7"1 szóltunk. Tehát az ítélkezési parancsok nem onnan kapták a nevüket, hogy a felebaráthoz való viszonyt szabályozzák.
Ezzel szemben áll, hogy Ez 18 [8) az igaz ember egyéb cselekedetei között megemlí-ti: „ha igazságosan ítél az emberek között". Ámde az ítélkezési parancsok az ítéletből kapták a nevüket. Úgy tűnik tehát, hogy ítélkezési parancsoknak azokat nevezzük, amik az emberek egymás közötti viszonyaival kapcsolatosak.
Válaszul azt kell m o n d a n u n k , hogy bármely törvény bizonyos parancsai magából az ész követelményéből nyerik kötelező erejüket, mivel a természetes ész követeli, hogy ezt vagy azt meg kell tenni, vagy el kell kerülni, amint a fentebb711 mondottakból kitű-nik. Ezeket a parancsolatokat nevezzük erkölcsi parancsolatoknak, mivel az ész az em-beri erkölcs lételve.712 - Más parancsok nem az ész követelményéből nyerik kötelező erejüket, mivel ö n m a g u k b a n vizsgálva, abszolút értelemben nincs kötelező vagy kerü-lendő jellegük, hanem valamilyen isteni vagy emberi rendelkezésből nyernek kötelező erőt. Az ilyen parancsok az erkölcsi parancsolatok konkrét meghatározásai. H a tehát az
7 0 8 Q 99, a 4.
7 0 9 Q 99, a 4; q 101, a 1.
7 1 0 Q 102, a 6 , ad l , a d 6 . 711 Q 95, a 2; q 99, a 4.
7 1 2 Vö. q 1, a 3; q 100, a 1.
isteni rendelkezés az erkölcsi parancsolatokat az embernek Istenhez való viszonyát ille-tően konkretizálja, a ceremoniális p a r a n c s o k a t kapjuk. - H a pedig az e m b e r e k egymás-h o z való viszonyát érinti a konkretizálás, ítélkezési parancsokról van szó.7" A j ítélkezé-si parancsok mivolta tehát kettőben áll: az emberek egymás közötti viszonyaira kell vonatkozniuk, és kötelező erejüket nem egyedül az észből kell nyerniük, hanem valami-lyen rendelkezésből.
Az első ellenvetésre tehát azt kell m o n d a n u n k , hogy az ítéleteket a f e j e d e l m e k gyako-r o l j á k , akiknek ítélkezési hatalmuk van. A fejedelemnek pedig nem csak p e gyako-r e s ügyek-ben kell rendelkeznie, hanem az e m b e r e k közötti önkéntes szerződésekkel kapcsolat-ban is, és mindabkapcsolat-ban, ami a nép közösségéhez és kormányzásához tartozik. Ezért ítélkezési parancsok nemcsak azok, a m i k a peres ügyekhez tartoznak, h a n e m mindazok, a m e l y e k az emberek e g y m á s közötti viszonyait szabályozzák, amik a f e j e d e l e m mint l e g f ő b b bíró rendelkezése alá tartoznak.
A második ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy ez az érv a felebaráthoz való vi-s z o n y t vi-szabályozó o l y a n parancvi-sokból indul ki, amelyek kötelező erejüket egyedül az é s z követelményéből merítik.
A harmadik ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy az Istenhez való viszonyt szabá-l y o z ó intézkedések között is vannak erköszabá-lcsi parancsok, amiket maga a hit ászabá-ltaszabá-l megvi-lágított ész diktál: például, hogy Istent szeretni és tisztelni kell. Más intézkedések cere-m o n i á l i s parancsok, acere-melyek csak isteni rendelkezés folytán rendelkeznek kötelező e r ő v e l . Ámde Istenhez nemcsak a neki felajánlott áldozatok tartoznak, h a n e m mindaz, a m i kapcsolatban van az áldozatokat felajánlók és Istent tisztelők alkalmasságával. Az e m b e r e k ugyanis Istenre mint célra irányulnak, ezért Istenhez, és ennek következtében a ceremoniális parancsokhoz tartozik, h o g y az ember alkalmas legyen az istentisztelet-re. D e az ember nem ú g y irányul a felebarátjára, mint céljára, s ezért ö n m a g á b a n nem a felebarátra irányulva kell rendeződnie, e z ugyanis a szolgák viszonya az urukhoz, akik
„létükben az uruk tulajdonai", ahogy a Filozófus m o n d j a (Polit. I.) [4. fej.]714. Ezért nin-c s e n e k olyan ítélkezési parannin-csok, a m i k az embernek ö n m a g á h o z való viszonyára vo-natkoznak, hanem m i n d e n ilyen s z a b á l y o z á s erkölcsi parancsolat, mivel az ész, ami az e m b e r i erkölcs lételve,7'5 úgy viszonyul az emberben mindahhoz, ami az e m b e r h e z tar-tozik, mint a f e j e d e l e m , illetve bíró az államhoz tartozókhoz. - De t u d n u n k kell, hogy m i v e l az embernek a felebaráthoz való viszonya jobban alá van vetve az é s z n e k , mint az Istennel való kapcsolata,716 több olyan erkölcsi parancs van, ami az e m b e r viszonyát a felebarátjához szabályozza, mint ami a z Istennel való kapcsolat rendezője. Emiatt is t ö b b ceremoniális parancsra volt s z ü k s é g a törvényben, mint ítélkezési parancsra.
2. S Z A K A S Z . - VAJON J E L E Z N E K - E V A L A M I T AZ Í T É L K E Z É S I P A R A N C S O K ?
A második problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, hogy az ítélkezési parancsok s e m m i t sem jeleznek.
1. Ez ugyanis a ceremoniális p a r a n c s o k sajátosságának tűnik, amik valamilyen dolog j e l z é s é r e lettek elrendelve. Ha tehát az ítélkezési parancsok is jeleznének valamit, nem
l e n n e különbség az ítélkezési és c e r e m o n i á l i s parancsok között.
7 1 3 V ö . q 103,a I.
7 1 4 1 2 5 4 , a , 12-17.
7 1 5 V ö . q 1,a 1, ad 3; q 9 0 , a 2 ; q 100, a 1.
7 1 6 V ö . q 72, a 4.
C I V . KÉRDÉS: A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K R Ó L 1 5 3
2. Ezenkívül, ahogy a zsidó nép kapott bizonyos ítélkezési parancsokat, ugyanúgy kaptak más, p o g á n y népek is. Á m d e más népek ítélkezési parancsai n e m jeleznek sem-mit sem, hanem elrendelik, hogy minek kell történnie. Ú g y tűnik tehát, h o g y a régi tör-vény ítélkezési parancsai sem jeleznek semmit sem.
3. Ezenkívül, az istentisztelethez tartozó dolgokat azért kellett s z á m u n k r a jelekkel közölni, mivel Isten dolgai meghaladják az eszünket, amint fentebb717 mondottuk. Á m -de a felebarátainkkal kapcsolatos dolgok nem haladják meg az eszünket. Tehát a feleba-rátainkkal való viszonyainkat szabályozó ítélkezési parancsokkal nem kellett semmit sem jelezni.
Ezzel szemben áll. hogy a 2 M ó z 21 az ítélkezési parancsokat allegorikusán és erköl-csileg magyarázza.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy egy parancs kétféleképpen j e l e z h e t valamit.
Egyik módon elsődlegesen és természeténél fogva, mivel elsődlegesen valaminek a jel-zésére lett elrendelve. Ily módon a ceremoniális parancsok jelzésszerűek: arra lettek ugyanis elrendelve, hogy jelezzenek olyan valamit, a m i az istentisztelethez vagy Krisz-tus misztériumához tartozik. - Bizonyos parancsok pedig nem elsődlegesen és termé szetiiknél fogva jeleznek valamit, hanem következményesen. Ily módon a régi törvény ítélkezési parancsai jelzésszerűek. Ugyanis nem v a l a m i n e k a jelzésére lettek adva, ha-nem a zsidó nép állapotának rendezésére az igazságosság és méltányosság szerint. De következményesen jeleztek valamit, amennyiben tudniillik a zsidó nép egész állapota, amit ezek a p a r a n c s o k rendeztek, jelzésszerű volt; az lKor 10 [11] szerint: „Minden előképül történt a számukra."
Az első ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsok más módon jelzésszerűek, mint az ítélkezési parancsok, amint mondottuk."*
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a zsidó népet arra választotta ki Isten, hogy Krisztus belőle szülessen meg. Ezért a z s i d ó nép egész állapotának prófétai-nak és jelzésszerűnek kellett lennie, ahogy A u g u s t i n u s mondja (Contra Faustum) [XXII, 24. fej.]719. Ezért a zsidó népnek adott ítélkezési parancsok inkább jelzésszerűek, mint amiket más népek kaptak. A h o g y a zsidó nép háborúit és tetteit is misztikus módon magyarázzuk, de az asszírokét, illetve a rómaiakét n e m , noha emberileg sokkal fénye-sebbek.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a zsidó népen belül a felebaráthoz való viszony ö n m a g á b a n vizsgálva világos az ész s z á m á r a . De ahogy az Isten tiszteleté-re vonatkozott, meghaladta az észt, és ebből a szempontból volt jelzésszerű.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y Í T É L K E Z É S I P A R A N C S A I N A K Ö R Ö K K É T A R T Ó - E A K Ö T E L E Z Ő EREJÜK?
A harmadik p r o b l é m á t így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény ítélkezési parancsainak ö r ö k k é tartó a kötelező erejük.
I. Az ítélkezési parancsok ugyanis az igazságosság erényéhez tartoznak, ugyanis az ítéletet az igazságosság megvalósításának nevezzük.720 Á m d e az igazságosság „örök és halhatatlan", ahogy a Bölcs 1 [15] mondja. Tehát az ítélkezési parancsok kötelező ereje nem szűnik meg.
7 1 7 Q 101, a 2, ad 2 . 7 1 8 A szakasz t ö r z s é b e n . 7 1 9 P L 4 2 , 4 1 7 . 7 2 0 Vö. q 99, a 4, ad 2 .
2. Ezenkívül, az isteni intézkedés tartósabb, mint az emberi. Ámde az emberi törvé-nyek ítélkezési parancsainak nem szűnik m e g kötelező erejük. Tehát sokkal k e v é s b é az isteni törvény ítélkezési parancsainak.
3. Ezenkívül, az Apostol azt mondja (Zsid 7) [18], hogy „a korábbi törvény meg-szűnt, mint hatástalan és alkalmatlan". Ez a ceremoniális törvényre vonatkozik, „amely a bemutatót nem volt képes lelkileg tökéletessé tenni, mert csak ételből, italból és kü-lönféle lemosásokból állt", ahogy az Apostol mondja (Zsid 9) [9 sk]. Ámde az ítélkezé-si parancsok hasznosak és hatékonyak voltak arra, amire irányultak: az emberek közötti igazságosság és méltányosság megteremtésére. Tehát a régi törvény ítélkezési paran-csai nincsenek elvetve, hanem még mindig érvényben vannak.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol m o n d (Zsid 7) [12]: „A papság megváltozásával megváltozott a törvény is." Ámde az ároni p a p s á g krisztusi papsággá változott. T e h á t az ítélkezési törvényeknek nincs már kötelező erejük.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az ítélkezési parancsoknak nem volt örökké tartó kötelező erejük, hanem Krisztus eljöttével kiüresedtek, de másként, mint a ceremoniális parancsok. Ez utóbbiak ugyanis annyira kiüresedtek, hogy Krisztus után az ő k e t meg-tartók számára nem csak „halottak", h a n e m „halált hozók" is (kiváltképpen az Evangé-lium terjedése után). Az ítélkezési parancsok pedig halottak, mert nincs kötelező erejük, de nem halált hozók. Ha egy uralkodó u g y a n i s elrendelné, h o g y az ő országában azokat kövessék, nem vétkezne, ha nem azzal a szándékkal tartanák meg azokat, illetve nem úgy rendelné el megtartásukat, mint a m i k n e k a régi törvény intézkedése folytán kötele-ző erejük van. Az ilyen követési szándék lenne ugyanis halált hozó.
Ennek a különbségnek a magyarázatát a fentiekből megkaphatjuk. M o n d o t t u k ' ugyanis, hogy a ceremoniális parancsok elsődlegesen és természetüknél f o g v a jelzés-szerűek, mert elsődlegesen Krisztus későbbi misztériumának jelzésére lettek rendelve.
Ezért a megtartásuk ellentmond annak a hitigazságnak, amelynek alapján azt valljuk, hogy azok a misztériumok már beteljesedtek. - Az ítélkezési parancsok pedig n e m jel-zés végett lettek elrendelve, hanem azzal a céllal, hogy a Krisztusra rendelt z s i d ó nép állapotát rendezzék. Ezért, amikor Krisztus eljövetelével a zsidó nép helyzete megvál-tozott, az ítélkezési parancsok elvesztették kötelező erejüket: a törvény ugyanis Krisz-tusra vezető „pedagógus" volt, ahogy a Gal 3 [24] mondja. Mivel azonban n e m vala-m i n e k a jelzésére, h a n e vala-m létrejövésére irányulnak, a vala-megtartásuk ö n vala-m a g á b a n véve, abszolút értelemben nem mond ellent a hitigazságnak. De ha valaki a régi t ö r v é n y köte-lező erejének eleget tevő szándékkal k ö v e t n é azokat, ellentmondana a hitigazságnak, mivel ezáltal úgy vélné, hogy a zsidó nép korábbi állapota m é g mindig fennáll, é s Krisz-tus m é g nem jött el.
Az első ellenvetésre tehát azt kell m o n d a n u n k , hogy az igazságosság erényét mindig m e g kell tartani, de annak meghatározása, hogy az emberi vagy isteni törvény alapján mi igazságos, kell, hogy az emberek k ü l ö n b ö z ő állapotának megfelelően változzék.122
A második ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy az emberektől hozott ítélkezési pa-rancsoknak nem szűnik meg a kötelező erejük, míg az adott kormányzási f o r m a meg-marad. De ha az állam vagy a nép más kormányzási formára tér át, a törvényeknek meg kell változniuk.72' Ugyanis nem ugyanazok a törvények illenek a demokráciához, ami a nép uralma, mint az oligarchiához, ami a gazdagok uralma, ahogy a F i l o z ó f u s mondja
7 2 1 A 1.
7 2 2 V ö . q 9 7 , a 1, a 2.
7 2 3 V ö . q 97, a 1, a 2.
C I V . K É R D É S : A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K R Ó L 1 5 5
(Politica) [IV, 1. fej.]724. Ezért miután a zsidó n é p állapota megváltozott, az ítélkezési parancsoknak m e g kellett változniuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy azok az ítélkezési parancsok an-nak az állapotan-nak megfelelő igazságosságra és méltányosságra hangolták a népet. D e Krisztus után a zsidó nép állapotának meg kellett változnia, és Krisztusban már nem állt fenn a pogány és zsidó megkülönböztetése, mint azt megelőzően. Ezért az ítélkezési pa-rancsoknak is m e g kellett változniuk.
4. S Z A K A S Z - VAJON A Z ÍTÉLKEZÉSI P A R A N C S O K N A K LEHET-E V A L A M I L Y E N M E G H A T Á R O Z O T T F E L O S Z T Á S U K ?
A negyedik p r o b l é m á t így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az ítélkezési parancsoknak nem lehet határozott felosztásuk.
1. Az ítélkezési parancsok ugyanis az emberek egymás közötti viszonyait szabályoz-zák. De azok, amiket az emberek között rendezni kell, végtelen számúak, tehát nem oszthatók fel meghatározott m ó d o n . Tehát az ítélkezési parancsoknak nem lehet m e g -határozott felosztásuk.
2. Ezenkívül, az ítélkezési parancsok az erkölcsi parancsolatok meghatározásai. Á m -de úgy tűnik, h o g y az erkölcsi parancsolatoknak nincs más felosztásuk azon kívül, hogy visszavezethetők a Tízparancsolatra. Tehát az ítélkezési parancsoknak nincs meghatá-rozott felosztásuk.
3. Ezenkívül, mivel a ceremoniális parancsoknak meghatározott felosztásuk van, a törvény állítja a felosztásukat, midőn egyes ceremóniákat „áldozatoknak", másokat
„előírásoknak" nevez. Ámde a törvény nem állít semmilyen felosztást az ítélkezési pa-rancsokkal kapcsolatban. Úgy tűnik tehát, hogy nincs meghatározott felosztásuk.
Ezzel szemben, ahol rend van, ott felosztásnak is kell lennie. Á m d e a rend legna-gyobb mértékben hozzátartozik az ítélkezési parancsokhoz, amelyek a zsidó népet ren-dezték. Tehát a legnagyobb mértékben szükséges volt, hogy meghatározott felosztással rendelkezzenek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény az emberi élet berendezésének, illetve szabályozásának mestersége, ahogy minden egyes mesterségben meghatározott felosztása van a mesterség szabályainak, ugyanúgy bármely törvényben meghatározott módon kell felosztani a parancsokat, mert különben maga az összevisszaság a törvényt haszontalanná tenné. Ezért azt kell mondanunk, h o g y a régi törvény ítélkezési paran-csai, amik az emberek egymás közötti viszonyait rendezték, az emberi viszonyok külön-bözőségei szerint meghatározott felosztással rendelkeznek.
Ámde valamely népben négyféle viszony található: az első a nép vezetőinek viszonya az alattvalókhoz; a második az alattvalók e g y m á s h o z való viszonya; a harmadik a nép-nek a külföldiekhez való viszonya; a negyedik az egy házhoz tartozó személyek e g y m á s közötti viszonyai, mint az atya viszonya a gyermekéhez, a feleség viszonya a férjéhez, és az úr viszonya a szolgához. A régi törvény parancsai között e négy viszonynak meg-felelően lehet különbséget tenni. Vannak ugyanis parancsok a vezetők beiktatásáról és kötelességeiről, valamint a neki j á r ó tiszteletről: ez az ítélkezési parancsok első része. -Vannak azután olyan parancsok is, amik a polgárok egymás közötti ügyeire, például az üzletkötésekre, a perekben hozott ítéletekre és a büntetésekre vonatkoznak. Ez az ítél-kezési parancsoknak második része. - További parancsok a kívülállókkal kapcsolato-sak: az ellenség ellen folytatott háborúval, valamint a külföldiek, illetve jövevények be-7 2 4 1289, a, 1 1 - 2 5 .
fogadásával. Ez az ítélkezési parancsok harmadik része. - Vannak végül a törvényben olyan parancsok is, amik a családi érintkezést érintik: a szolgákról, a feleségekről, a gyermekekről szóló parancsok. Ez az ítélkezési parancsok negyedik része.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberek között végtelen szá-mú dolgot kell rendezni, de ezek visszavezethetők bizonyos meghatározott kategóriák-ra, az emberi viszonyok különbségeinek megfelelően, amint mondottuk.725
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a Tízparancsolat parancsai az er-kölcsök nemében elsődlegesek, amint fentebb72" mondottuk. Ezért a többi erkölcsi pa-rancsolatok megfelelően vannak szerintük felosztva. De az ítélkezési és ceremoniális parancsok kötelező erejének más oka van: nem a természetes ész, hanem kizárólag az elrendelésük. Ezért a felosztásuknak is más az alapja.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény az ítélkezési parancsok által rendezendő dolgokból kiindulva állítja az ítélkezési parancsok felosztását.