Ezt követően a régi törvény parancsainak e g y e s nemeit kell megvizsgálnunk. E l ő s z ö r az erkölcsi parancsolatokat, másodszor a ceremoniális parancsolatokat, harmadszor az ítélkezési parancsokat.
Az e l s ő kérdéskörrel kapcsolatban tizenkét kérdést teszünk fel:
Először: Vajon a régi törvény minden erkölcsi parancsa a természettörvényhez tartozik-e?
Másodszor: Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai az összes erényes cseleke-detekkel kapcsolatosak-e?
Harmadszor: Vajon a régi törvény összes erkölcsi parancsolatai visszavezethetők-e a Tízparancsolatra?
Negyedszer: A Tízparancsolat parancsainak megkülönböztetéséről.
Ötödször: A számukról.
Hatodszor: A sorrendjükről.
Hetedszer: A megfogalmazási módjukról.
Nyolcadszor: Vajon adható-e alóluk f e l m e n t é s ?
Kilencedszer: Vajon az erény követésének módja parancs tárgyát képezi-e?
Tizedszer: Vajon a szeretet módja p a r a n c s tárgyát képezi-e?
Tizenegyedszer: Más erkölcsi parancsolatok megkülönböztetéséről.
Tizenkettedszer: Vajon a régi törvény erkölcsi parancsolatai megigazulttá tesznek-e?
1. SZAKASZ. - V A J O N M I N D E N ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A T E R M É S Z E T T Ö R V É N Y H E Z T A R T O Z I K - E ?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem m i n d e n erkölcsi parancso-lat tartozik a természettörvényhez.
1. Sir 17 [ 11 ] ugyanis ezt m o n d j a : „Megajándékozta őket tanítással és birtokukba ad-ta az élet törvényét." Á m d e a ad-tanítás szemben áll a természettörvénnyel, mivel a termé-szettörvényt nem tanulás által, hanem természetes ösztön révén birtokolja az ember. Te-hát nem m i n d e n erkölcsi parancsolat tartozik a természettörvényhez.
2. Ezenkívül, az isteni törvény tökéletesebb, mint az emberi. Á m d e az emberi tör-vény h o z z á a d a természettörtör-vényhez bizonyos erkölcsi dolgokat, ami kitűnik abból, hogy a természettörvény azonos mindenütt, de az ahhoz adódó erkölcsi intézkedések különbözők a különböző népeknél. Tehát az isteni törvénynek sokkal inkább hozzá kel-lett adnia a természettörvényhez bizonyos erkölcsi dolgokat.
3. Ezenkívül, ahogy a természetes ész j ó erkölcsre indító tényező, ugyanúgy a hit is.
Ezért m o n d j a a Gal 5 [6]: „A hit a szeretet által tevékenykedik." Á m d e a hit nem tarto-zik a természettörvényhez, mivel a hithez tartozó dolgok meghaladják a természetes észt. Tehát az isteni törvénynek nem minden erkölcsi parancsolata tartozik a természet-törvényhez.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 2) [14]: „A pogányok törvény híján a természet s z a v á r a járnak el a törvény szerint." E szavakat a jó erkölcshöz tartozó dol-gokra kell érteni. Tehát a régi törvény minden erkölcsi parancsolata a természettörvény-hez tartozik.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális és ítélkezési parancsolatoktól különböző erkölcsi parancsolatok tárgya az, ami természeténél f o g v a a jó erkölcshöz tartozik. Mivel pedig j ó erkölcsről az észhez viszonyítva beszélünk, ami az emberi cse-lekedetek s a j á t o s lételve, azokat az erkölcsöket m o n d j u k jóknak, amik az ésszel össz-hangban v a n n a k , rosszaknak pedig azokat, amik az észtől eltérnek. Á m d e ahogy a spe-kulatív ész minden ítélete az alapelvek természetszerű ismeretéből ered, ugyanúgy a gyakorlati ész minden ítélete is bizonyos természetszerűen megismert elvekből szárma-zik, amint fentebb4 2 9 mondottuk. Ezekből különböző módon lehet eljutni a különböző dolgokról alkotott ítéletekig. Az emberi tettek között ugyanis vannak annyira kifejezett jellegű tettek, amik kis megfontolás után azonnal helyeselhetők vagy elvethetők az e m
-lített egyetemes alapelvek fényében. Vannak viszont olyan tettek is, amiknek a megíté-léséhez a k ü l ö n b ö z ő körülmények beható megfontolása szükséges, amire nem képes bárki, hanem ez a bölcsek kiváltsága, ahogy a tudományok részletekbe menő követ-keztetéseinek vizsgálatára sem képes bárki, h a n e m csak a filozófusok. Vannak azután olyan dolgok is, amiknek a megítéléséhez az e m b e r az isteni tanítás segítségét igényli, mint a hitigazságokkal kapcsolatban.
így tehát nyilvánvaló, hogy mivel az erkölcsi parancsolatok tárgya az, ami a jó er-kölcsökhöz tartozik, és jó erkölcsökön azt értjük, ami összhangban áll az ésszel, ámde az emberi ész minden ítélete a természetes észből származik, szükséges, hogy minden er-kölcsi parancsolat a természettörvényhez tartozzék, ámbár különbözőképpen. V a n n a k ugyanis olyan dolgok, amikről bármely embernek természetes esze tüstént eldönti ter-mészetszerűen, hogy meg kell tenni, vagy nem. Például: „Tiszteld atyádat és anyádat",
„ne ölj, ne lopj."41" Az ilyesmik abszolút értelemben a természettörvényhez tartoznak.
- Vannak azután olyan dolgok, amikről a bölcsek behatóbb észbeli vizsgálattal döntik el, hogy m e g kell-e tennünk. Ezek úgy tartoznak a természettörvényhez, hogy mégis tudományos vizsgálatot igényelnek, amire a bölcsek tanítják meg a kevesebb ismeret-tel rendelkezőket. Ilyen például: „Becsüld m e g az ősz fejet, add meg a tiszismeret-teletet az öregnek."411 - Vannak végül olyan dolgok is, a m i k n e k a megítéléséhez az emberi ész rászorul az isteni tanításra, amely felvilágosítást ad nekünk az isteni dolgokról. Például:
„Ne csinálj magadnak faragott képet vagy h a s o n m á s t . . . Istenednek nevét hiába ne ve-gyed."412
Ezáltal nyilvánvaló a válasz az ellenvetésekre.
4 2 9 Q 94, a 2, a 4.
4 3 0 2 M ó z 2 0 , 12. 13. 1 5 ; 5 M ó z 5 , 16. 17. 19.
431 3 M ó z 1 9 , 3 2 .
4 3 2 2 M ó z 2 0 , 4 . 7 ; 5 M ó z 5, 8. 11.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y I Í R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I R Ó L 7 9
2. SZAKASZ. - V A J O N A T Ö R V É N Y E R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I A Z ÖSSZES E R K Ö L C S I C S E L E K E D E T E K K E L K A P C S O L A T O S A K - E ? A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a törvény erkölcsi paran-csolatai nem az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatosak.
1. A régi törvény parancsainak megtartását ugyanis igazságszolgáltatásnak nevezik;
a Zsolt 119 [8] szerint: „Igazságszolgáltatásaidat m e g ő r z ö m . " Ámde az igazságszolgál-tatás az igazságosság megvalósulása. Tehát az erkölcsi parancsolatok csak az igazsá-gosság cselekedeteivel kapcsolatosak.
2. Ezenkívül, ami parancsolva van. kötelező. Ámde ami kötelező, nem tartozik más erényekhez, hanem kizárólag az igazságossághoz, amelynek sajátos actusa: megadni mindenkinek, amivel tartozunk. Tehát a törvény erkölcsi parancsolatai nem vonatkoz-nak m á s erényes cselekedetekre, hanem csak az igazságosság cselekedeteire.
3. Ezenkívül, minden törvény a közjót szolgálja, ahogy Isidorus mondja [Etymol. II, 10. fej.; V, 21. fej.]411. Á m d e az erények közül egyedül az igazságosság van vonatkozás-ban a közjóval, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [3. fej.]414. Tehát az erkölcsi paran-csolatok csak az igazságosság cselekedeteivel kapcsolatosak.
Ezzel szemben áll, amit Ambrosius mond [De Paradiso, 8. fej.]4": „A bűn az isteni törvény megszegése, a mennyei parancsolatok iránti engedetlenség." Ámde a bűnök az összes erényes cselekedetekkel ellentétben állnak. Tehát az isteni törvénynek minden erényes cselekedetről rendelkeznie kell.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel a törvény parancsolatai a közjóra irányul-nak, amint fentebb4"' mondottuk, a törvény parancsolatainak a közösségek különböző fajtái szerint különbözniük kell. Ezért tanítja a Filozófus is (Politica) [IV, I. fej.]4", hogy
más törvényeket kell hozni az olyan közösségben, amelyben király uralkodik, mint ami-ben a nép, vagy némely országos hatalmasság gyakorolja a hatalmat. Ámde m á s közös-ség az, amire az emberi törvény irányul, mint amire az isteni törvény. Az e m b e r i tör-vény ugyanis a civil társadalomra irányul, ami az emberek egymás közötti közössége.
Az emberek pedig e g y m á s h o z külső cselekedetek által irányulnak, amikkel egymás között kapcsolatot tartanak. Ámde az ilyen kapcsolattartás az igazságossággal áll össze-függésben, ami az emberi közösség irányítója. Ezért az emberi törvény csakis az igaz-ságosság cselekedeteivel kapcsolatos parancsolatokat tartalmaz; és ha m á s erények cselekedeteit parancsolja, ezt csak annyiban teszi, amennyiben az utóbbiak az igazsá-gossággal szorosan összefüggnek, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [3. fej.]4"".
D e az a közösség, amelyre az isteni törvény irányít, az e m b e r n e k Istennel való közös-sége vagy a földi, vagy az eljövendő örök életben. Ezért az isteni törvény parancsolato-kat ad mindarról, amikkel az ember helyesen tud irányulni az Istennel való közösségre.
Á m d e az ember az eszével, illetve a lelkével áll kapcsolatban Istennel, hiszen értelme, illetve lelke révén Isten képmása. Ezért az isteni törvény mindarról parancsolatot ad, ami által az ember értelme megfelelően rendeződik. Á m d e ez az összes e r é n y e s csele-kedetek által megy végbe: az értelmi erények ugyanis az ész actusait ö n m a g u k b a n ren-dezik, az erkölcsi erények pedig az észnek a belső szenvedélyekkel és a külső cseleke-detekkel kapcsolatos actusait irányítják. Ezért nyilvánvaló, hogy az isteni törvény megfelelően tartalmaz az összes erényes cselekedetekkel kapcsolatos parancsolatokat,
4 3 3 P L 82, 131 B. 203 A.
4 3 4 1130, a, 4-8.
4 3 5 P L 14, 292 D.
4 3 6 Q 9 0 , a 2.
4 3 7 1289, a, 11-25.
4 3 8 1129, b, 23-25.
de olyképpen, hogy a parancs kötelező ereje azokra a dolgokra vonatkozik, amik nélkül nem tartható fenn az erény rendje, vagyis az ész rendje; azokra pedig, amik a tökéletes erény kialakulását segítik, a tanács intelme vonatkozik,4W
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a törvény - más e r é n y e s cseleke-detekkel kapcsolatos - parancsainak teljesítése is igazságszolgáltatás-jellegű, amennyi-ben igazságos dolog, hogy az e m b e r engedelmeskedjék Istennek, és mindent, amivel rendelkezik, alávessen az ész uralmának.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a sajátos értelemben vett igazsá-gosság arra van figyelemmel, amivel az egyik ember a másiknak tartozik, de minden m á s erény arra, h o g y az alsóbbrendű potentiák mivel tartoznak az észnek. Ennek a tar-tozásnak alapján beszél a Filozófus (Ethic. V.) [15. fej.]44" metaforikus értelemben vett igazságosságról.441
A harmadik ellenvetésre a válasz nyilvánvaló abból, amit a közösségek különbözősé-géről mondottunk.4 4 2
3. S Z A K A S Z . - VAJON A R É G I T Ö R V É N Y Ö S S Z E S E R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I V I S S Z A V E Z E T I IETŐK-E A T Í Z P A R A N C S O L A T R A ? A harmadik p r o b l é m á t így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvénynek nem minden erkölcsi parancsolata vezethető vissza a Tízparancsolatra.
1. A törvény e l s ő és legfontosabb parancsolatai: „Szeresd Uradat. Istenedet", és
„szeresd felebarátodat" (Mt 22) [37. 39], Ámde ez a kettő nem szerepel a Tízparancso-lat parancsai között. Tehát a TízparancsoTízparancso-lat nem tartalmazza az összes erkölcsi paran-csolatokat.
2. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok nem vezethetők vissza a ceremoniális paran-csolatokra. hanem inkább fordítva. Á m d e a Tízparancsolat parancsai között van egy ceremoniális p a r a n c s : „Megemlékezzél arról, hogy a szombat napját megszenteld."4 J' Tehát az erkölcsi parancsolatok n e m vezethetők vissza a Tízparancsolat összes paran-csaira.
3. Ezenkívül, az erkölcsi parancsolatok az összes erényes cselekedetekkel kapcsola-tosak. Ámde a Tízparancsolat parancsai között csak az igazságosság cselekedeteivel kapcsolatos p a r a n c s o k vannak, ami nyilvánvaló a n n a k számára, aki egyenként meg-vizsgálja a Tízparancsolat parancsait. Tehát a Tízparancsolat nem tartalmazza az összes erkölcsi parancsolatokat.
Ezzel szemben áll, amit a Mt 5 [1 1] („boldogok vagytok, amikor átkoznak miat-t a m . . . " ) Glosszája4 4 4 mond, hogy a Tízparancsolatot bemutató Mózes k é s ő b b részlete-sen kifejti a Tízparancsolat tartalmát. Tehát a törvény minden parancsolata a Tízparan-csolat részei között foglal helyet.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a Tízparancsolat parancsai a törvény más paran-csolataitól abban különböznek, h o g y az előbbieket m a g a Isten terjesztette a nép elé, a többi parancsolatot pedig Mózesen keresztül adta. Tehát azok a parancsok tartoznak a Tízparancsolathoz, amiknek az ismeretére maga Isten vezette el az embert. Ezek pedig az egyetemes alapelvekből azonnal, kis megfontolást követően megismerhetők, illetve 4 3 9 V ö . q 108, a 4 .
4 4 0 1138, b, 5 - 1 4 .
4 4 1 V ö . q 113, a, I; 11-11, q 58, a 2 . 4 4 2 A szakasz t ö r z s é b e n . 4 4 3 2 M ó z 20,8; 5 M ó z 5,12.
4 4 4 R e n d e s G l o s s z a : P L 1 1 4 , 9 0 D.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y I Í R K Ö L C S I P A R A N C S O L A T A I R Ó L 8 1
az Istentől belénk öntött hit fényében azonnal ismertté válnak. Tehát a Tízparancsolat parancsai között nem található a parancsoknak két neme: amik elsődlegesek és egyete-mesek, amiket nem szükséges írott parancsba foglalni, mert a természetes ész fényénél természetszerűen megismerhetők, mint például az, hogy az e m b e r senkinek s e m okoz-hat rosszat, és más e f f é l é k ; továbbá azok, amikről a bölcsek szorgos vizsgálattal meg-állapították, hogy az. ész számára megfelelők. Ezek ugyanis Istentől a néphez a bölcsek tudományának közvetítésével jutnak el. Ám a Tízparancsolat parancsai az említett pa-rancsok mindkét nemét mégis tartalmazzák, de különbözőképpen. Azokat ugyanis, amik elsődlegesek és egyetemesek, úgy tartalmazzák, mint közvetlen következtetések elveit;
azokat pedig, amik a bölcseken keresztül ismerhetők meg, úgy tartalmazzák, a h o g y az elvek a következtetéseket.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy ez a két parancsolat a természet-törvény elsődleges, egyetemes parancsolata. Ezek az emberi ész számára természetsze-rűen ismertek, vagy a természetes ész fényénél, vagy a hit által. Ezért a Tízparancsolat minden parancsa úgy viszonyul ehhez a kettőhöz, mint a következtetések az e g y e t e m e s elvekhez.-"5
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a szombat megünnepléséről szóló parancs bizonyos szempontból erkölcsi parancsolat, amennyiben ezáltal Isten megpa-rancsolja, hogy az ember bizonyos időt szánjon az isteni dolgoknak; a Zsolt 4 6 [ 1 1 ] sze-rint: „Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten!" Ezért szerepel ez a Tízparan-csolat parancsai között, nem pedig az istentisztelet időpontjának kijelölése miatt, mivel ez ebből a szempontból ceremoniális parancs.44"
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a kötelezés szempontja a többi erényben rejtettebb, mint az igazságosságban.447 Ezért a többi erényes cselekedetekről szóló parancsok nem annyira ismertek a nép előtt, mint az igazságosság cselekedeteiről szólók. Ezért az igazságosság cselekedetei képezik sajátos tárgyát a Tízparancsolatnak, ami a törvény alapelemeit tartalmazza.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Í Z P A R A N C S O L A T P A R A N C S A I M E G F E L E L Ő E N V A N N A K - E M E G K Ü L Ö N B Ö Z T E T V E ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai nincsenek megfelelően megkülönböztetve.
1. Az imádás ugyanis más erény, mint a hit. Á m d e a parancsolatok a k ü l ö n b ö z ő eré-nyes cselekedetekkel kapcsolatosak. De az, ami a Tízparancsolat elején áll: „ne legye-nek idegen isteneitek énelőttem", a hithez tartozik, de a folytatás: „ne csinálj m a g a d n a k faragott k é p e t . . . " az imádásra vonatkozik. Tehát ez két parancsolat, és nem egy, ahogy Augustinus mondja [Quaest. in Exod., q 71 .]44*.
2. Ezenkívül, a törvényben az állító és tiltó parancsolatok különböznek egymástól.
Például: „Tiszteld atyádat és anyádat; ne ölj." Ámde az „én v a g y o k a te Urad, I s t e n e d "
állító parancs, és a folytatása: „ne legyenek idegen isteneitek énelőttem" - tiltó parancs.
Tehát ez két parancsolat, és az egyik nem foglalja magában a másikat, ahogy Augusti-nus m o n d j a [id. helyen].
445 V ö . II-II.q 44, a I, ad 3.
4 4 6 V ö . II-II, q 122, a 4, ad 1.
447 V ö . a 2, ad 2.
448 P L 34, 6 2 1 .
3. Ezenkívül, a z Apostol ezt m o n d j a (Róm 7) [7]: „a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudatossá, ha a törvény n e m mondaná: ne k í v á n d meg", és úgy tűnik, hogy ez a parancsolat: „ne k í v á n d meg" - egy parancsolat, és n e m kettő. Nem kell tehát két külön-b ö z ő parancsolatnak tartani.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (Glossa super Exod.)44": h á r o m parancsolat vonatkozik Istenre, és hét a felebarátra.
Válaszul azt kell mondanunk, h o g y a Tízparancsolat parancsait a különböző szerzők m á s és más m ó d o n különböztetik m e g egymástól. Hesychius a 3 M ó z 2 6 [26] (= „tíz asszony süthet kenyeret egy k e m e n c é b e n " ) magyarázataként ugyanis azt mondja45", hogy a szombat megtartásáról szóló parancs nem tartozik a Tízparancsolathoz, mivel n e m kell betű szerint megtartani m i n d e n időben. M é g i s négy parancsolatot különböztet m e g , mint Istenre vonatkozókat. A z első: „En vagyok a te Urad, Istened." A második:
„Ne legyenek i d e g e n isteneitek énelőttem." (így különbözteti meg ezt a kettőt Hierony-m u s is az Óz 10 [ 10]-ben szereplő „kettős gonoszság" Hierony-magyarázataként.)4 5 1 A harmadik:
„ N e csinálj m a g a d n a k faragott k é p e t . " A negyedik: „Istennek nevét hiába ne vegyed."
Szerinte a felebarátra hat parancsolat vonatkozik: „Tiszteld atyádat és anyádat", „ne ölj", „ne paráználkodjál", „ne lopj", „hamis tanúságot ne szólj", „ne legyen bűnös kí-vánságod".
De ez a felosztás helytelennek tűnik. Először azért, mert nem lenne helyénvaló, hogy a szombat megtartásáról szóló parancs a Tízparancsolat parancsai között szerepel, ha egyáltalán nem tartozna közéjük. Másodszor, mivel „senki sem szolgálhat két úrnak"
(Mt 6) [24], úgy tűnik, hogy egy és ugyanaz az „én vagyok a te Urad Istened" és a „ne legyenek idegen isteneitek é n e l ő t t e m " parancsa. Ezért Órigenes [Homil. VIII. in Exod.]452, aki s z i n t é n négy, Istenre irányuló parancsot különböztet meg, ezt a két paran-csot egy parancsnak mondja. Szerinte a második: „ N e csinálj magadnak faragott képet."
A harmadik: „Istennek nevét hiába ne vegyed." A negyedik: „Megemlékezzél arról, hogy a szombat napját megszenteljed." A többi hatot éppen úgy m o n d j a , mint He-sychius.
De mivel a f a r a g o t t kép vagy h a s o n m á s készítését csak bálványimádás céljára tiltja Isten (ugyanis u g y a n a k k o r megparancsolja, hogy a szent sátorban legyen képe a szerá-foknak, ahogy ezt a 2Móz 25 [ 18 skk.]-ben olvassuk), megfelelőbben veszi Augustinus egy parancsolatnak a „ne legyenek idegen isteneitek énelőttem" és a „ne csinálj magad-nak faragott k é p e k e t " tilalmait. M i v e l más asszonyámagad-nak közösülésre való megkívánása a test kívánságához, és más anyagi tulajdonának megkívánása a szemek kívánságához4 5' tartozik, ezért A u g u s t i n u s is [Quaest. in Ilept. II, q 71 .]454 két parancsnak mondja a más asszonya és a m á s anyagi tulajdona megkívánásának tilalmát. így három, Istenre irá-nyuló, és hét felebarátra irányuló parancsolatot különböztet meg, és ez jobb felosztás.
Az első' ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y az imádás n e m más, mint a hit tanúsítása; ezért n e m kell más parancsot adni az imádásról és a hitről, de inkább kell ad-ni az imádásról. mint a hitről, mivel a Tízparancsolat előzetesen feltételezi a hit és a sze-retet parancsolatát. A természettörvény első, e g y e t e m e s parancsolatai ugyanis termé-szetszerűen i s m e r t e k annak számára, aki természetes ésszel rendelkezik, és kihirdetésre nem szorulnak. E h h e z hasonlóan az, hogy hinni kell Istenben, elsődlegesen és termé-4 termé-4 9 Rendes G l o s s z a : P L 113, 250 B. V ö . Aug., Quaest. in H e p t . II, q 71, a 2 M ó z 20.1 -gyei
kapcsolat-ban: PL 34, 6 2 0 .
4 5 0 Hesychius H i e r o s o l y m i t a n u s ( f 4 3 1 u t á n ) . In Lev. VII: P G 9 3 , 1150.
4 5 1 PL 2 5 , 9 0 8 C . 4 5 2 PG 12,351 B C . 4 5 3 V ö . q 77, a 5.
454 PL 34,621.
C . K É R D É S : A RÉGI T Ö R V É N Y ERKÖLCSI P A R A N C S O L A T A I R Ó L 8 3
szetszerűen ismert a hittel rendelkező számára. Ahogy a Zsid 11 [6] mondja: „ A n n a k ugyanis aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy O van." Ezért ez n e m igényel kihirdetést, csak a hit kegyelmi adományát teszi szükségessé.455
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az állító parancsolatok a k k o r kü-lönböznek a tiltóktól, amikor az egyik nem foglaltatik a másikban. Például a szülők tisz-teletét nem tartalmazza a „ne ölj" parancsolata, és viszont. De amikor a tiltó p a r a n c s magában foglalja az állítót, vagy viszont, szükségtelen ezekről két parancs. Például n e m kell különféle parancsokat adni arról, hogy „ n e lopj", és arról, hogy meg kell őrizni, vagy vissza kell adni a más tulajdonát. Ugyanezen okból nincs külön parancs az Isten-ben való hitről és az idegen istenekIsten-ben való hit tilalmáról.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy minden kívánságban van v a l a m i közös, ezért beszél egyes számban az Apostol a kívánsággal kapcsolatos parancsról.
Mivel azonban sajátosan különböző kívánságok vannak, Augustinus különböző p a r a n -csokat különböztet meg a bűnös kívánság tilalmával kapcsolatban. Fajilag k ü l ö n b ö z n e k ugyanis a kívánságok a cselekvések vagy a megkívánható dolgok különbözősége sze-rint, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. X.) [5. fej.]45''.
5. S Z A K A S Z . - VAJON M E G F E L E L Ő S Z Á M B A N V A N N A K - E F E L S O R O L V A A T Í Z P A R A N C S O L A T PARANCSAI?
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a Tízparancsolat parancsai nincsenek megfelelő számban felsorolva.
1. A bűn ugyanis „az isteni törvény áthágása é s a mennyei parancsolatok iránti e n g e -detlenség", ahogy Ambrosius mondja [De Paradiso, 8. fej.]45'. Á m d e a bűnök felosztá-sának alapja az, hogy az ember az Isten, a felebarát és önmaga ellen vétkezhet.458 M i v e l pedig a Tízparancsolat nem tartalmaz olyan parancsot, amely az embert önmagával kap-csolatban rendezné, hanem kizárólag az Istenre és a felebarátra irányító parancsolatok szerepelnek benne, úgy tűnik, hogy elégtelen a Tízparancsolat parancsainak felsorolása.
2. Ezenkívül, ahogy Isten tiszteletéhez tartozott a szombat megtartása, u g y a n ú g y más ünnepek megtartása és az áldozatok bemutatása is. Ámde a Tízparancsolat e g y i k parancsa előírja a szombat megtartását. Kellenek tehát olyan parancsok is, amik a többi ünnepek megtartását és az áldozatok bemutatását írják elő.
3. Ezenkívül, ahogy Isten elleni bűn a hamis eskü, ugyanúgy a káromkodás és az is-teni tanítás elleni hazugság is. Á m d e van egy parancs, amely megtiltja a hamis e s k ü t :
„Istenednek nevét hiába ne vegyed." Tehát a Tízparancsolat valamelyik parancsának tiltania kell a káromkodás és a tévtanítás bűnét is.
4. Ezenkívül, ahogy az e m b e r b e n természetadta szeretet van a szülei iránt, u g y a n ú g y van a gyermekei iránt is. A szeretet parancsa is minden felebarátra kiterjed. Ámde a T í z -parancsolat parancsai a szeretetre irányulnak; az ITim 1 [5] szerint: „A parancs c é l j a a szeretet." A h o g y tehát van a szülőkre vonatkozó parancs, u g y a n ú g y kellett lenniük olyan parancsoknak is, amik a gyermekekre és m á s felebarátokra vonatkoznak.
5. Ezenkívül, a bűn bármely nemében szívvel és cselekedettel lehet vétkezni.45l) Á m de a bűn bizonyos nemeiben, a lopásban és a házasságtörésben külön van tiltva a c s e l e
-4 5 5 Vö. I l i i . q 16, a 1.
4 5 6 1175, b, 2 8 - 3 6 . 4 5 7 P L 1 4 , 2 9 2 D . 4 5 8 Vö. q 7 2 , a 4 .
4 5 9 Vö. q 7 2 , a 7 . - „ S z í v " b ű n é n a g o n d o l a t i bűn é r t e n d ő .
kedet bűne („ne paráználkodjál, ne lopj"), és külön a szív bűne („felebarátod feleségét ne kívánjad", „felebarátod tulajdonát ne kívánjad"). Tehát ugyanezt tiltani kellett az emberölés és a h a m i s tanúság bűnével kapcsolatban is.
6. Ezenkívül, ahogy származhat bűn a vágyóképesség rendetlenségéből, ugyanúgy a haragvóképesség rendetlenségéből is. Ámde b i z o n y o s parancsok tiltják a rendetlen kí-vánságot, mint a felebarát feleségének és tulajdonának megkívánását tiltó parancsok.
Tehát a Tízparancsolatban kellett lenniük olyan parancsoknak is, a m i k a rendetlen hara-got tiltják. V a g y i s úgy tűnik, hogy a Tízparancsolat parancsai nincsenek megfelelő számban felsorolva.
Ezzel szemben áll, amit 5 M ó z 4 [ 13] mond: „Kihirdette nektek szövetségét és m e g p a -rancsolta, hogy tartsátok meg a Tízparancsolatot - két kőtáblára írta őket."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb4 6 0 mondottuk - ahogy az e m b e r i törvény parancsai az emberi k ö z ö s s é g javára irányulnak, ugyanúgy az. isteni törvény p a -rancsainak célja az emberek Isten uralma alatti közössége. Á m d e ahhoz, hogy valaki valamely k ö z ö s s é g b e jól illeszkedjen, kettő szükséges: jól viszonyuljon a közösség ve-zetőjéhez és a közösség többi tagjaihoz. Szükséges tehát, hogy az isteni törvényben le-gyenek olyan parancsok, amelyek az embert Istenhez, és más parancsok, amelyek a fele-barátaihoz rendelik, akik vele együtt Isten uralma alatt élnek.
A közösség vezetője iránt pedig hárommal tartozik az ember: hűséggel, tisztelettel é s szolgálattal. A z ura iránti hűség abban áll, hogy az őt megillető tiszteletet ne kínálja fel másnak. Erre vonatkozik az első parancsolat: „ne legyenek idegen isteneid". - Az u r a iránti tisztelet megköveteli, hogy semmi jogtalanságot ne kövessen el vele szemben.
Ezzel kapcsolatos a második parancsolat: „ U r a d n a k , Istenednek nevét hiába ne v e -gyed." - Az alattvalók pedig szolgálattal tartoznak uruknak a tőle kapott jótétemények viszonzásáért. Ide tartozik a h a r m a d i k parancsolat a szombat megszenteléséről, a világ teremtéséről való megemlékezésül.
A felebarátaihoz pedig valaki jól viszonyulhat sajátosan és általában. A sajátos j ó
A felebarátaihoz pedig valaki jól viszonyulhat sajátosan és általában. A sajátos j ó