Ezt követően a ceremoniális parancsok okairól kell tárgyalnunk.
Ezzel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: Vajon van-e oka a ceremoniális parancsoknak?
Másodszor: Vajon van-e szószerinti okuk, vagy csak jelzésszerű értelmük van?
Harmadszor: Az áldozatok okairól.
Negyedszer: A szentségek okairól.
Ötödször: A szent dolgok okairól.
Hatodszor: A rendelkezések okairól.
1. S Z A K A S Z . - VAJON V A N - E OKA A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K N A K ?
Az első p r o b l é m á t így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsoknak nincs okuk.
1. Az Ef 2 [15] („a parancsok törvényét rendelkezéseivel érvénytelenítette") Glosszája5"2 ugyanis ezt m o n d j a : „vagyis a régi törvényt a testi rendelkezéseit illetően érvénytelenítette a maga rendelkezéseivel, vagyis az ésszerű evangéliumi parancsok-kal". Á m d e , ha a régi törvény előírásai ésszerűek lettek volna, céltalan lenne az új törvény ésszerű határozataival érvényteleníteni őket. Tehát a régi törvény ceremoniális előírásainak nem volt ésszerű oka.
2. Ezenkívül, a régi törvény a természettörvényt váltotta fel. Á m d e a természettör-vényben volt olyan parancs, aminek ésszerű o k a kizárólag az, hogy az ember engedel-messége p r ó b á r a legyen téve, amint Augustinus m o n d j a (Super Gen. ad lit.) [6, 13.
fej.]5"' az élet fájának tilalmáról. Tehát a régi törvényben is voltak olyan parancsok az ember engedelmességének kipróbálására, a m i k n e k természetüknél fogva semmilyen ésszerű o k u k nem lett volna.
3. Ezenkívül, az emberi cselekedeteket annak alapján mondjuk erkölcsi tetteknek, hogy az észből erednek. IIa tehát a ceremoniális parancsoknak lenne valamilyen éssze-rű okuk. n e m különböznének az erkölcsi parancsoktól. Úgy tűnik tehát, hogy a ceremo-niális parancsoknak nincs o k u k , mert a parancs értelme valamilyen okból nyerhető.
Ezzel szemben áll a Zsolt 19 [9]: „Az Úr parancsai érthetők, megvilágítják a szemet."
Ámde a ceremoniális parancsok az Isten parancsai. Tehát világosak. Ámde ez nem így lenne, ha n e m lenne ésszerű okuk. Tehát a ceremoniális parancsoknak ésszerű okuk van.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy mivel „a bölcs sajátossága a rendezés" a Filozó-fus szerint (Metaphys. I.) [2. fej.]5M, az isteni bölcsességből s z á r m a z ó dolgoknak ren-dezetteknek kell lenniük, a h o g y az Apostol m o n d j a (Róm 13) [1]. Ámde ahhoz, hogy valamik rendezettek legyenek, kettő szükséges. Először, hogy a megfelelő célra irá-nyuljanak, ami a cselekvés egész rendjének lételve: azokat ugyanis, amik véletlenül5"5
jönnek létre a cél szándékolásán kívül, vagy a m i k nem komolyan, hanem játékból tör-ténnek, rendetlennek nevezzük. Másodszor, a célra irányuló dolognak a céllal arányos-nak kell lennie. Ez abból következik, hogy az e s z k ö z értelme a célból nyerhető5"", ahogy a fűrész rendeltetésének é r t e l m e a vágásból nyerhető, ami a célja, ahogy a Filozófus mondja (Phys. II.) [9. fej.]5"7. Ámde nyilvánvaló, hogy a ceremoniális parancsokat, ahogy a t ö r v é n y többi parancsait is, az isteni bölcsesség adta. Ezért mondja az 5 M ó z 4 [6]: „Ez a ti bölcsességetek és értelmetek a nép előtt." Azt kell tehát mondanunk, hogy a ceremoniális parancsok valamilyen célra irányulnak, amiből az ésszerű okaik meg-jelölhetők.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a régi törvény előírásai ésszerűt-lennek m o n d h a t ó k abban az értelemben, hogy maguknak a cselekedeteknek a m a g u k természeténél fogva nem volt értelmük, például annak, hogy a ruházat ne készüljön gyapjúból és lenből. De lehetett értelmük m á s h o z való viszonyukból, amennyiben tud-562 S o r k ö z i G l o s s z a ; L o m b a r d u s G l o s s z á j a : PL 192, 185 A.
563 PL 3 4 , 3 7 7 , 383.
564 9 8 2 , 3 . 1 8 - 2 0 .
565 Az e m b e r s z e m p o n t j á b ó l „ v é l e t l e n ü l " , vagyis a m i n e k nincs emberi o k a . Á m Isten s z á n d é k o l á s á t ó l t e l j e s e n f ü g g e t l e n ü l s e m m i s e m történik (Isten v a g y a k a r j a , vagy m e g e n g e d i a létrejövését).
566 Vö. II-II, q 47, a I I . 567 200, a, 10-14; b, 5-8.
C I L K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 1 0 7
ni illik ezáltal valami j e l e z v e volt, vagy ki lett zárva. De az új törvény parancsai, a m i k el-sősorban az Istenre való hitre és az Isten iránti szeretetre vonatkoznak, a cselekedetek természeténél fogva ésszerűek.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a j ó és rossz tudása fájának tilalma nem azért volt. mintha az a fa természeténél fogva rossz lett volna, de annak a tilalom-nak mégis volt ésszerű oka, a máshoz való viszonyból, amennyiben tudniillik általa va-lami jelezve volt.568 így a régi törvény ceremoniális parancsainak is volt értelme a m á s -hoz való viszonyból.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az erkölcsi parancsoknak a m a -guk természeténél fogva vannak ésszerű okai, például a „ne ölj, ne lopj" parancsnak. De a ceremoniális parancsok ésszerű okai a m á s h o z való viszonyból nyerhetők, amint m o n -dottuk.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K N A K V A N - E SZÓ SZERINTI OKUK,5 6 9 V A G Y C S A K JELZÉSSZERŰ É R T E L M Ü K V A N ? A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsok-nak nincs szószerinti okuk, hanem csak jelzésszerű értelmük van.
1. A ceremoniális parancsok között legfontosabb volt a körülmetélés és a húsvéti bá-rány feláldozása. Ámde mindkettőnek csak jelzésszerű értelme volt, mivel mindkettőt Isten jelnek adta. lMóz 17 [11] ugyanis ezt m o n d j a : „Metéljétek körül előbőrötök hú-sát. Ez legyen jele a szövetségnek köztem és köztetek." A húsvéti bárány feláldozása al-kalmából pedig Mózes ezt m o n d j a (2Móz 13) [9]: „Olyan legyen ez számodra, mint jel a tenyereden, vagy mint egy emlékeztető jel a szemed előtt." T e h á t a többi ceremoniális parancsnak sokkal inkább csak jelzésszerű értelme van.
2. Ezenkívül, minden okozat arányos az okával. Ámde minden ceremoniális p a r a n c s jelzésszerű jellegű, amint fentebb57" mondottuk. Tehát kizárólag jelzésszerű é r t e l m ü k van.
3. Ezenkívül, úgy tűnik, hogy annak, ami természeténél fogva közömbös arra, h o g y ilyennek vagy olyannak j ö j j ö n létre, nincs szószerinti oka. Á m d e úgy tűnik, hogy bizo-nyos ceremoniális parancsok közömbösök arra, hogy ilyennek vagy olyannak j ö j j e n e k létre: ilyen például a parancs a feláldozandó állatok számáról és m á s hasonló konkrét körülményekről. Tehát a régi törvény parancsainak nincs szószerinti értelmük.
Ezzel szemben ahogy a ceremoniális parancsok jelezték Krisztust, ugyanúgy az Ószövetség történetei is: az l K o r 10 [11] ugyanis ezt mondja: „ M i n d e z előkép a szá-mukra." Á m d e az Ószövetség történeteiben a misztikus, vagyis jelzésszerű értelmen kí-vül szó szerinti értelem is található. Tehát a ceremoniális parancsoknak is a jelzésszerű értelmük mellett szó szerinti okuk is van.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az eszköz értelmét a célból kell nyernünk, a h o g y fentebb57' mondottuk. Á m d e a ceremoniális parancsok célja kettős: ugyanis az a k k o r i kor istentiszteletére és Krisztus jelzésére irányultak, ahogy a p r ó f é t á k szavai is úgy érin-tették a számukra jelen időt, hogy egyben a j ö v ő jelképére is vonatkoztak, ahogy Hiero-nymus m o n d j a (Super Osee) [ 1. fej., 3. v.]57:. így tehát a régi törvény ceremoniális
pa-5 6 8 Vö. I, q 102, a I, ad 4.
569 A z a z o l y a n o k u k , amit a S z e n t í r á s szó szerinti é r t e l m e megjelöl. Vö. I, q 1, a 10.
5 7 0 Q 101, a 2.
571 A 1.
572 P L 25, 8 2 4 B.
rancsainak okai kétféleképpen nyerhetők. Egyik móclon az akkori időben előírt istentisz-telet értelméből, és ezek a szószerinti okok, akár a bálványimádás elkerülését, vagy az isteni jótéteményekre való e m l é k e z é s t célozzák, akár az isteni kiválóság bemutatására, vagy emellett m é g annak a lelki állapotnak a j e l z é s é r e is irányulnak, a m i akkor az Istent tisztelő személyekben követelmény volt. - Másik módon a ceremoniális parancsok okai abból jelölhetők meg, hogy Krisztus jelzésére irányulnak, akár magára Krisztusra és az Egyházra vonatkoznak (allegória), akár a keresztény nép erkölcseire (morális értelem), akár pedig az e l j ö v e n d ő mennyei dicsőség állapotára, a m e l y b e Krisztus által juthatunk (anagogia).
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk: ahogy a Szentírásban a metaforikus beszédnek szó szerinti értelme van, mivel azért mondják ki a szavakat, hogy ezt j e -lentsék,5" u g y a n ú g y a törvény ceremoniális parancsainak (amik Isten jótéteményeire való emlékezést, vagy más h a s o n l ó t céloztak) jelentései sem lépik túl a szó szerinti okok rendjét. Ezért az, hogy a H ú s v é t megünneplése okaként az Egyiptomból való sza-b a d u l á s n a k j e l e van említve, v a l a m i n t az, hogy a körülmetélés annak az egyezménynek a jele, amelyet Isten kötött Á b r a h á m m a l , a szó szerinti okhoz tartozik.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y ez a következtetés akkor lenne he-lyes, ha a ceremoniális parancsok kizárólag a j ö v ő jelzését szolgálnák, és nem irányul-nának a jelen istentiszteletére.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk: amint az emberi törvényekkel kapcso-latban mondottuk5 7 4, hogy van ésszerű egyetemes okuk. de az egyedi kikötéseket ille-tően nincs, h a n e m ez utóbbiak a törvényhozók szabad döntésétől f ü g g n e k , ugyanúgy a régi törvény ceremoniális parancsaiban számos konkrét kikötésnek nincs ésszerű szó-szerinti oka, hanem csupán j e l z é s s z e r ű értelme, ele ésszerű egyetemes szószó-szerinti okuk is van.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N M E G J E L Ö L H E T Ő - E M E G F E L E L Ő É R T E L M E AZ Á L D O Z A T O K R A V O N A T K O Z Ó C E R E M O N I Á L I S PARANCSOKNAK1;' A harmadik problémát így k ö z e l í t j ü k meg: úgy látszik, hogy nem lehet megjelölni m e g -felelő értelmét az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsoknak.
1. Áldozatul ugyanis az e m b e r i élet fenntartásának szükséges kellékeit: bizonyos ál-latokat és kenyereket mutattak be. Ámde ilyen életfenntartóra I s t e n n e k nincs szüksége;
a Zsolt 50 [13] szerint: „Talán a tulkok húsát e s z e m , vagy a bakok vérét iszom?" Tehát nem megfelelő, hogy ilyen áldozatokat mutattak be Istennek.
2. Ezenkívül, Istennek áldozatot a négylábú állatoknak csak h á r o m neméből: az ök-rök, juhok és kecskék neméből mutattak be; a madarak közül általában gerlicét és ga-lambot, a leprából való megtisztulás alkalmából pedig verebeket. Á m d e számos állat van, amely ezeknél magasabb r e n d ű . Mivel pedig mindenből azt kell adni Istennek, ami a legtökéletesebb, úgy tűnik, h o g y nem csak ezekből az állatokból kellett volna Istennek áldozatot bemutatni.
3. Ezenkívül, ahogy az e m b e r uralmat kapott Istentől a madarak és a szárazföldi álla-tok fölött, ugyanúgy a halak fölött is. Helytelen volt tehát a halakat kizárni az Istennek bemutatott áldozatokból.
573 Vö. I, q 1, a 9, a 10.
574 Q 96, a 1, a 6.
CII. K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 1 0 9
4. Ezenkívül, egyformán parancs tárgya a gerlicék és g a l a m b o k feláldozása. Tehát ahogy a „galambfiókák" feláldozása van parancsolva, ugyanúgy a gerlicék esetében is a fiókák felajánlása lenne helyénvaló.
5. Ezenkívül. Isten nemcsak az emberek életének szerzője, h a n e m az állatok é l e t é n e k is, ami nyilvánvaló az I M ó z 1 [20 skk.] alapján. Ámde a halál szemben áll az élettel.
Tehát Istennek nem leölt, hanem élő állatokat kellett volna áldozatul bemutatni, főleg, mert az Apostol is figyelmeztet (Róm 12) [1 ], „hogy testünket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul mutassuk be"575.
6. Ezenkívül, ha Istennek áldozatul kizárólag leölt állatokat mutattak be, a leölés módját illetően nem tűnik semmilyen különbség jelentősnek. Helytelen tehát a feláldo-zás m ó d j á n a k meghatárofeláldo-zása, főként a m a d a r a k esetében ( 3 M ó z 1) [ 15 sk.].
7. Ezenkívül, az állat minden fogyatékossága út a pusztulás és halál felé. IIa tehát le-ölt állatokat mutattak be Istennek, nem volt megfelelő a tökéletlen, például a sánta, vak vagy tisztátalan állat feláldozásának tilalma.
8. Ezenkívül, azoknak, akik Istennek áldozatokat mutatnak be, részesedniük kell azokból; az Apostol szerint ( l K o r 10) [18]: „Akik az áldozatokból esznek, n e m d e , az oltár részesei?" Nem megfelelő tehát, hogy az áldozati állatok bizonyos részei az áldo-zatokat bemutatóktól el vannak vonva: a vér, a zsír, a mell és az állatok jobb s z ü g y e .
9. Ezenkívül, ahogy bemutattak egészen e l é g ő áldozatokat Isten tiszteletére, u g y a n -úgy békeáldozatokat és engesztelő áldozatot a bűnért is. Ámde egyetlen nőnemű állatot nem ajánlottak Istennek egészen elégő áldozatul, de a négylábú állatok mellett m a d a -rakat igen. Tehát a békeáldozatok és engesztelő áldozatok keretében helytelen volt nő-nemű állatok felajánlása, mikor a békeáldozatok esetén nem áldoztak fel madarakat.
10. Ezenkívül, minden békeáldozat egyneműnek tűnik. N e m kellett volna tehát azt a megkülönböztetést tenni, hogy egyes békeáldozatok húsát n e m lehet elfogyasztani másnap, m á s áldozatokét pedig lehet, ahogy a 3 M ó z 7 [15 sk.] előírja.
11. Ezenkívül, minden bűn megegyezik egymással abban, hogy Istentől elfordít. T e h á t minden bűnért kiengesztelésül Istennek egynemű áldozatokat kellett volna bemutatni.
12. Ezenkívül, minden áldozati állatot e g y f é l e módon, tudniillik leölve ajánlottak fel.
Nem tűnik tehát megfelelőnek, hogy a föld terményeinek felajánlása különféleképpen történt: olykor ugyanis kalászokat ajánlottak fel, máskor lisztet, azután kenyeret, a m e l y olykor kemencében, máskor serpenyőben, ismét máskor rostélyon volt sütve.
13. Ezenkívül, mindenről, amit használunk, kötelesek v a g y u n k elismerni, h o g y Istentől kaptuk. Helytelen tehát, hogy az állatokon kívül Istennek csupán kenyeret, bort, olajat, tömjént és sót ajánlottak fel.
14. Ezenkívül, a testi áldozatok a szív b e l s ő áldozatát fejezik ki, amivel az e m b e r a lelkét f e l a j á n l j a Istennek. Á m d e a belső áldozatban több van az édességből, a m i t j e l -képez a méz, mint a csípősségből. amit j e l k é p e z a só; a Sir 24 [27] ugyanis ezt m o n d j a :
„A lelkem édesebb a méznél." Tehát helytelen volt megtiltani a m é z és a kenyeret ízes-sé tevő kovász felajánlását, és a csípős só, v a l a m i n t a keserű ízű t ö m j é n feláldozását elő-írni. Úgy tűnik tehát, hogy az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsoknak n e m volt ésszerű okuk.
Ezzel szemben áll, amit a 3Móz 1 [ 13] m o n d : „Az összes áldozatokat égesse el a p a p az oltár fölött egészen elégő áldozatul és az Úr számára legédesebb illatul." De a h o g y a Bölcs 7 [28] mondja: „Csakis azt szereti Isten, aki a bölcsességgel él." Ebből k ö v e t k e z -tethető, hogy mindaz, amit Isten elfogadott, bölcsességgel párosult, tehát ésszerű okai voltak.
575 V u l g a t a : ..hogy testeteket élő. szent, Istennek t e t s z ő áldozatul m u t a s s á t o k be."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint fentebb'"' mondottuk - a régi törvény ce-remoniális parancsainak kettős o k u k volt: szószerinti okuk, ahogy az áldozatok az isten-tiszteletre irányultak, és jelzésszerű, illetve misztikus okuk, ahogy Krisztus jelzésére voltak rendelve. Mindkét részről megfelelően megjelölhető az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsok ésszerű oka. Ahogy ugyanis az áldozatok az istentiszteletre irá-nyultak, azok o k a kétféleképpen megkapható. E g y i k módon, ahogy az áldozatok kife-jezték a lélek Istenre irányulását, amelyre ösztönözve volt az áldozatot bemutató. Á m d e a lélek Istenre v a l ó helyes irányulása megköveteli, h o g y az ember ismerje el, hogy min-den, amivel rendelkezik, Istentől ered, mint első lételvtől, és irányítsa mindazt Istenre, mint végső célra. Ez tükröződött a felajánlásokban és áldozatokban,577 amennyiben az ember az általa birtokolt dolgok közül felajánlott némelyeket Isten tiszteletére, mintegy elismeréséül a n n a k , hogy azokat Istentől kapta. E b b e n a szellemben mondta Dávid (IKrón 29) [14]: „Minden a tied, és azt is a te k e z e d b ő l kaptuk, amit felajánlottunk ne-ked." Ezért az áldozatok felajánlásában azt tanúsította az ember, hogy Isten a dolgok te-remtésének e l s ő lételve, és v é g s ő cél, akire mindent irányítani kell.
Mivel pedig a lélek Istenre v a l ó helyes irányulásához tartozik, h o g y az emberi lélek ne ismerjen el m á s t a dolgok e l s ő lételvének, csak egyedül Istent, és ne tekintsen mást végső céljának; ezért tiltotta m e g a régi törvény, h o g y Istenen kívül másnak mutassanak be áldozatot; a 2 M ó z 22 [20] szerint „Öljétek m e g azt, aki az egyedüli Úron kívüli iste-neknek mutat b e áldozatot."57* Ezért az áldozatokra vonatkozó ceremoniális parancsok másik ésszerű o k a úgy jelölhető meg, hogy ezek által az emberek vissza lettek tartva a bálványoknak bemutatott áldozatoktól. Ezért is az áldozatokról szóló parancsokat a zsi-dó nép csak azután kapta, miután bálványimádásba kezdett, olvasztott borjút57'1 imádva.
Isten az áldozatokat azért rendelte el, hogy az áldozatokra hajlamos n é p az ilyen áldoza-tokat inkább Istennek mutassa be, mint a bálványoknak. Ezért m o n d j a Jer 7 [22 sk.):
„Amikor k i h o z t a m atyáitokat Egyiptomból, nem beszéltem nekik egészen elégő és vé-res áldozatokról."
Az összes adományok közül pedig, amiket Isten a már bűn által elbukott emberi nemnek adott, a legnagyobb az volt, hogy a saját Fiát adta. Ezért m o n d j a Jn 3 [16]: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, h a n e m örök élete l e g y e n . " Ezért a legértékesebb áldozat az, amellyel maga Krisztus áldozta fel magát j ó illatú áldozati adományként Istennek, ahogy az Ef 5 [2]
mondja. Emiatt a régi törvényben minden más áldozatot azért ajánlottak fel, hogy ezt az egyetlen legértékesebb áldozatot jelezzék, mint tökéletest a tökéletlenek által. Ezért mondja az A p o s t o l (Zsid 10) [ 1 1 sk.], hogy a régi törvény papja „ugyanazokat az áldo-zatokat g y a k r a n bemutatta, a m e l y e k sohasem képesek eltörölni a bűnöket. Krisztus azonban a b ű n ö k é r t egy áldozatot mutatott be mindörökre."5*" Mivel pedig a jelzett do-logból nyerhető a jel értelme, a régi törvény jelzésszerű áldozatainak értelmét Krisztus valódi áldozatából kell nyernünk.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y Isten az ilyen áldozatok felaján-lását a maga s z á m á r a nein a felajánlott dolgok miatt akarta, mintha azokra rászorult vol-na. Ezért m o n d j a Iz I [ I I ] : „Jóllaktam már k o s o k b ó l készült e g é s z e n elégő áldoza-tokkal és a hizlalt borjak h á j á v a l . A bikák, b a k o k és bárányok vérében nem lelem
5 7 6 A 2.
5 7 7 Vö. II-II, q 8 5 , q 86.
578 Vö. II-II, q 8 5 , a 2.
5 7 9 Vagyis az a r a n y b o r j ú t .
580 Vulgata: ,,Ő e l l e n b e n csak e g y áldozatot mutatott b e a bűnökért, s ö r ö k r e helyet foglalt az Isten j o b b j á n . "
CII. K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K O K A I R Ó L 1 1 1
kedvemet." Mégis akarta, hogy azokat mutassák be neki, amint fentebb''*1 mondottuk, egyrészt a bálványimádás kiküszöbölésére, másrészt az emberi lélek Istenre való kellő irányulásának jelzésére, továbbá a Krisztus által véghezvitt megváltás titkának szimbo-lizál ás ára.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az összes fentebb"2 említettek ese-tén megfelelő értelme volt, hogy miért ezeket és n e m más állatokat áldoztak fel Isten-nek. Az első ok a bálványimádás kizárása. A többi állatokat ugyanis a bálványimádók ajánlották fel a m a g u k isteneinek, illetve gonosztettekre használták őket, ezen állatok leölése viszont az egyiptomiak számára, akikkel a zsidók korábban érintkeztek, ször-nyűség volt, ezért nem mutatták be ezeket áldozatul a maguk isteneinek. Ezért mondja a 2 M ó z 8 [22]: „Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség." A z egyiptomiak u g y a n i s a juhokat tisztelték, a bakokhoz esedeztek, mivel a démonok bakok képében j e l e n t e k meg, az ök-röket pedig a földművelésre használták, amit a szent dolgaik közé soroltak.
Másodszor, ez megfelelő volt arra, hogy a lelket Istenre irányítsa, két szempontból.
Mindenekelőtt azért, mert leginkább ezek az állatok szolgálják az emberi élet fenntartá-sát, és ezek a legtisztább állatok, amelyeknek legtisztább az eleségük is. A többi állatok pedig vagy erdei állatok és nem az e m b e r használatára vannak rendelve, vagy ha házi ál-latok is, tisztátalan a táplálékuk, m i n t például a disznónak és a tyúknak; á m d e Istennek csakis azt szabad adni, ami tiszta. A gerlicék, galambok és verebek pedig az ígéret föld-j é n nagy számban előfordultak, azért éppen ezeket a madarakat áldozták fel. Azután,
mert az ilyen állatok feláldozása a lélek tisztaságát jelzi, mivel - a h o g y a 3Móz 1 Glosszája5*' m o n d j a - „bikát áldozunk, amikor a test gőgjét legyőzzük; bárányt, amikor az ésszerűtlen indulatokat m e g f é k e z z ü k ; kecskebakot, amikor a p a j z á n s á g o n úrrá le-szünk; gerlicét, amikor a tisztaságot megőrizzük; kovásztalan kenyeret, amikor az őszinteség kovásztalanságában étkezünk". Az pedig kézenfekvő, hogy a galamb a lélek szeretetét és egyszerűségét jelzi.
Harmadszor, megfelelő volt ezeket az állatokat felajánlani Krisztus jelzésére, mivel - ahogy ugyanez a Glossza5*4 m o n d j a - „Krisztus bika képében van f e l á l d o z v a a kereszt ereje miatt; bárány képében ártatlansága miatt; kos képében uralkodása jelzésére; bak-kecske képében a bűnös tett hasonlatosságára. A gerlicében és a g a l a m b b a n pedig a két természet kapcsolata mutatkozott m e g . " Vagy a gerlicében a tisztaság, a galambban pe-dig a szeretet van jelezve. „A szentélyben a bakok vérével való meghintés a hívőknek keresztvízzel való meghintését j e l e z t e . "
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy mivel a halak vízben élnek, ide-genebbek az embertől, mint azok az állatok, amelyek levegőn élnek, mint az ember. To-vábbá a vízből kifogott halak azonnal elpusztulnak, ezért nem voltak felajánlhatok a templomban, mint a többi állatok.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a gerlicék között j o b b a k a nagyok, mint a fiókák, a galambok esetében pedig fordított a helyzet. Ahogy Rabbi Moyses m o n d j a [Doct. perplex. III, 46. fej.], azért van parancsolva a gerlicék és a galambfiókák felajánlása, mert Istennek azt kell adni, ami a legjobb.
Az. ötödik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozatul felajánlott állatokat azért ölték le, mivel az ember s z á m á r a hasznossá leölten válnak, annak megfelelően,
581 A szakasz t ö r z s é b e n .
5 8 2 Vö. az első e l l e n v e t é s r e adott válasszal.
5 8 3 R e n d e s G l o s s z a , a 3 M ó z I-hez, b e v e z e t é s : PL 113, 298 C . 5 8 4 R e n d e s G l o s s z a , id. helyen: PL 113, 2 9 8 B.
ahogy Isten az embernek táplálékul adta ezeket. Ezért tűzzel is elégették őket, mert tűz által m e g f ő z v e válnak alkalmassá emberi használatra.
Az állatok leölése által ezenkívül a bűnök pusztító hatása is jelezve van. Mivel az emberek bűneik miatt m é l t ó v á váltak a halálra, olyan, mintha azokat az állatokat helyet-tük ölnék le, a bűnök engesztelésének jelzésére.
Ugyanakkor az ilyen állatok leölése Krisztus meggyilkolását is jelezte.
A hatodik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a törvény az állatok leölésének sajátos módját olyan m á s m ó d o k kizárására határozta meg, ahogy a bálványimádók az állatokat a bálványoknak feláldozták. - Vagy ok volt az is, amire Rabbi M o y s e s utal [Doct. Perplex. III, 49. fej.]: „A törvény a leölésnek azt a nemét választotta, a m e l y által a leölt állatok kevésbé sérülnek meg." Ezenkívül ezzel ki lett zárva az állatokat felaján-lók kegyetlensége és a leölt állatok értéktelenedése is.
A hetedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a tisztátalan állatokat az e m b e r e k is meg szokták vetni, ezért tiltja a törvény, hogy ezeket Istennek ajánlják fel áldozatul.
Ezért van megtiltva5*5, „ h o g y a kéjelgés díját vagy a kutya árát Isten házában felajánl-ják". Ugyanezen okból nem ajánlottak fel állatokat a hetedik n a p előtt, mivel az ilyen
ál-latok mintegy koraszülöttek, még nem teljesen kialakultak a korai időpont miatt.
A nyolcadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az áldozatoknak h á r o m f é l e neme volt. Az egyik, amit teljesen elégettek, és ezt nevezték „holocaustuinnak", vagyis „tel-jesen elégetettnek". Az ilyen áldozatot Istennek sajátosan a nagysága tiszteletére és a jósága iránti szeretetből mutattak be, és ez megfelelt a tanácsok teljesítése általi tökéle-tesség állapotának. Azért égették el teljesen az áldozatot, h o g y amint a füstté vált egész állat felemelkedett a m a g a s b a , ugyanúgy j e l e z v e legyen, hogy az egész ember és minde-ne alá van vetve Isten uralmának, és minde-neki kell felajánlania m a g á t .
Az áldozatok másik neme a bűnért bemutatott áldozat volt, amit Istennek a bűnbo-csánat szükségességéből mutattak be. Ez megfelelt a bűneikért eleget tévő b ű n b á n ó k ál-lapotának. Az ilyen áldozatok két részre oszlottak: az egyik részüket elégették, a másik részt a papok felhasználták. Ez azt jelezte, hogy a bűnbocsánat Isten részéről a papok
Az áldozatok másik neme a bűnért bemutatott áldozat volt, amit Istennek a bűnbo-csánat szükségességéből mutattak be. Ez megfelelt a bűneikért eleget tévő b ű n b á n ó k ál-lapotának. Az ilyen áldozatok két részre oszlottak: az egyik részüket elégették, a másik részt a papok felhasználták. Ez azt jelezte, hogy a bűnbocsánat Isten részéről a papok