Ezt követően a törvények változékonyságát kell megvizsgálnunk.
Először: Vajon az emberi törvény változhat-e?
Másodszor: Vajon mindig változnia kell-e, amikor valami j o b b kínálkozik?
Harmadszor: Vajon eltörli-e a szokás, és van-e a szokásnak törvényereje?
Negyedszer: Vajon a vezetők felmentése által változnia kell-e az emberi törvény alkal-mazásának?
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A Z EMBERI T Ö R V É N Y N E K V A L A M I L Y E N M Ó D O N V Á L T O Z N I A KELL-E?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az e m b e r i törvénynek semmi-lyen m ó d o n nem szabad változnia.
1. Az emberi törvény ugyanis a természettörvényből származik, a m i n t fentebb"9
mondottuk. Á m d e a természettörvény változhatatlan. Tehát az emberi törvénynek is változhatatlannak kell maradnia.
2. Ezenkívül, a mértéknek leginkább állandónak kell lennie, ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. V.) [8. lej.]"". Á m d e az emberi törvény az emberi cselekedetek mértéke, ahogy fentebb'21 mondottuk. Tehát változhatatlannak kell maradnia.
3. Ezenkívül, a törvény lényegéhez tartozik, hogy igazságos és helyes legyen, amint fentebb122 mondottuk. Á m d e ami e g y s z e r helyes, mindig helyes. Tehát a m i egyszer tör-vény, annak mindig törvénynek kell lennie.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (De lib. arb. I.) [6. fej.]123: „ A z emberi tör-vény, még akkor is, ha igazságos, idővel jogosan megváltoztatható."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény az ész egyfajta előírása, ami az emberi cselekedeteket irányítja, a m i n t fentebb' 4 mondottuk. Ennek megfelelően két oka lehet annak, hogy az emberi törvény jogosan megváltozzék: az egyik az ész részéről, a másik pedig az emberek részéről, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza. Az ész részéről, mivel az ész számára természetesnek tűnik, hogy fokozatosan jusson el a tökéletlenből a tökéletesre. Ezért a spekulatív tudományokban azt tapasztaljuk, hogy az első filozófusok bizonyos tökéletlen tanokat hagytak utódaikra, amik k é s ő b b az utódok által tökéletesebbé váltak. A cselekedetek terén is hasonló a helyzet. A k i k ugyanis el-sőkként törekedtek az emberek közössége számára valami hasznosat feltalálni, mivel nem voltak képesek önmaguktól m i n d e n t megfontolni, bizonyos téren fogyatékos, tö-kéletlen dolgokat hoztak létre, amiket az utódok megváltoztattak, és helyettük olyan dolgokat alkottak, amik a közjó szempontjából kevésbé voltak fogyatékosak.
Az emberek részéről pedig, akiknek a cselekedeteit a törvény szabályozza, a törvény helyesen változhat meg az emberi körülmények változása miatt, mivel az emberek szá-mára különböző körülmények között különböző dolgok válnak hasznukra. Augustinus példája szerint (De lib. arb. I.) [6. fej.] 325 „ha a nép megfelelően mértéktartó, komoly, és a közösség hasznának szorgalmas őrzője, helyes olyan törvényt hozni, amelynek alap-j á n az ilyen nép maga választhat m a g á n a k elölalap-járókat, akik a közös ügyeket irányítalap-ják.
Ma viszont lassanként ugyanaz a nép megromolva m á r pénzzel megvásárolható módon szavaz és a kormányzást gyalázatos bűnökkel fertőzött személyek k e z é b e adja, helye-sen fosztják meg az ilyen népet a tisztségek adásának hatalmától, és b í z z á k a vezetők megválasztását kisebb számú j ó e m b e r döntésére."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör-vényből való részesedés, amint fentebb32" mondottuk, és ezért változhatatlan marad, ami a természetet alkotó isteni ész változhatatlanságából és tökéletességéből következik.
Á m d e az emberi ész változékony és tökéletlen. Ezért a törvénye változhat. - Ezenkívül, a természettörvény egyetemes parancsolatokat tartalmaz, amik mindig megmaradnak, az embertől alkotott törvény pedig különféle felmerülő esetek szerinti részleges paran-csolatokból áll.
319 Q 95, a 2.
3 2 0 1133, a, 2 5 - 3 1 . 321 Q 90, a 1, a 2.
3 2 2 Q 95, a 2.
323 P L 32, 1229.
324 Q 91, a 3.
325 P L 32, 1229.
3 2 6 Q 91, a 2; q 9 6 , a 2, ad 3.
X C V I I . K É R D É S : A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 5 5
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a mértéknek a lehetőség szerint ál-landónak kell lennie. Á m d e a változékony dolgokban s e m m i sem lehet teljesen változ-h a t a t l a n t állandó. Ezért az emberi törvény nem leváltoz-het teljesen változváltoz-hatatlan.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a testi dolgokban helyesről ab-szolút értelemben beszélünk, és ezért a helyes természeténél fogva mindig helyes marad. D e a törvény helyességéről a közösség hasznával v a l ó viszonyban beszélünk, amellyel nem mindig arányos egy és ugyanaz a törvény, a m i n t fentebb127 mondottuk.
Ezért az ilyen helyesség változik.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A Z EMBERI T Ö R V É N Y N E K M I N D I G V Á L T O Z N I A KELL-E, A M I K O R V A L A M I JOBB K Í N Á L K O Z I K ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvénynek min-dig változnia kell, amikor valami jobb kínálkozik.
1. Az emberi törvényeket ugyanis az emberi ész alkotta, mint a többi mestersége-ket is. Á m d e a többi mesterségekben megváltoztatják, a m i h e z korábban ragaszkodtak, ha valami j o b b kínálkozik. Tehát ugyanezt kell tenni az e m b e r i törvényekkel kapcsolat-ban is.
2. Ezenkívül, az elmúlt dolgokból következtetni tudunk az eljövendőkre. Á m d e , ha nem változtak volna az emberi törvények, amikor jobbak kínálkoztak, sok nem kívána-tos dolog következett volna be, mivel úgy találjuk, hogy az antik törvények sok kezdet-legességet tartalmaznak. Tehát úgy látszik, hogy a törvényeket meg kell változtatni mindannyiszor, amikor helyettük valami j o b b a t lehet alkotni.
3. Ezenkívül, az emberi törvényeket az emberek egyedi cselekedeteivel kapcsolatban hozzák. Á m d e az egyedi dolgokkal kapcsolatban tökéletes ismeretre csak tapasztalat által tudunk szert tenni, ami „időt igényel", ahogy a F i l o z ó f u s mondja (Ethic. II.) [1. fej.]12*. Tehát úgy tűnik, hogy az idő múlásával kínálkozhat valami jobb, amit tör-vénnyé kell tenni.
Ezzel szemben áll, amit a Decretumok (dist. 12)1M tartalmaznak: „Nevetséges és meg-lehetősen szégyenletes, ahogy az atyáinktól kapott hagyományokat hagyjuk széttöre-dezni."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény a n n y i b a n változik helyesen, amennyiben a változás által a közjó gyarapszik, amint mondottuk."" Ámde a törvény változása természeténél fogva a közjó számára káros, mivel a törvények megtartása szempontjából nagy jelentőségű a szokás: úgyannyira, hogy a m i k az általános szokás ellenére j ö n n e k létre, nehezebbnek tűnnek, még akkor is, h a természetüknél fogva könnyebbek. Ezért amikor megváltozik a törvény, csökken a törvény kötelező ereje, amennyiben megszűnik a megszokott. Ezért az emberi törvényt csak akkor szabad meg-változtatni, ha valamilyen szempontból pótlódik a közjó számára annyi, amennyi más szempontból el lett véve belőle. Ami vagy úgy történik, h o g y az újonnan alkotott tör-vényből valamilyen igen nagy és nyilvánvaló haszon származik, vagy úgy, h o g y az új törvényre igen nagy szükség van, mivel a megszokott törvény vagy nyilvánvaló erköl-csi rosszat tartalmaz, vagy a megtartása legtöbbször káros. E z é r t mondja a jogi
szakem-327 A s z a k a s z törzsében.
328 1103, a, 16-18.
329 G r a t i a n u s , Decretum I, d i s t . 12, can. 5.
330 A !.
ber"1: „Új dolgok alkotása esetén nyilvánvalónak kell lennie a hasznosságnak, hogy szakítsunk azzal a joggal, ami sokáig méltányosnak tűnt."
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a mesterségek tárgyai hatékony-ságukat kizárólag az észtől nyerik, ezért mindazon esetben, amikor az é s z számára jobb megoldás kínálkozik, meg kell változtatni azt, a m i h e z korábban ragaszkodtak. De
„a törvények legnagyobb ereje a szokásból ered", a h o g y a Filozófus m o n d j a (Polit. II.) [8. fej.]":. Ezért nehezen változtathatók.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ebből az érvből az következik, hogy a törvényeket meg kell változtatni, de nem akármilyen jobbítás é r d e k é b e n , hanem nagy hasznosság végett, vagy a szükségesség miatt, a m i n t mondottuk.'"
Hasonlót kell mondanunk a harmadik ellenvetésre is.
3. S Z A K A S Z . - VAJON L E H E T - E A S Z O K Á S N A K T Ö R V É N Y E R E J E ? A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a szokásnak nem lehet tör-vényereje, és a szokás nem képes eltörölni a törvényt.
1. Az emberi törvény ugyanis a természettörvényből származik, a m i n t a fentebb"4
mondottakból kitűnik. Ámde az e m b e r e k szokása n e m változtathatja m e g sem a termé-szettörvényt, sem az isteni törvényt. Tehát az emberi törvényt sem változtathatja meg.
2. Ezenkívül, több rosszból n e m jöhet létre egy j ó . Ámde aki a t ö r v é n y ellen kezd cselekedni, rosszat tesz. Tehát h a s o n l ó cselekedetek sokasodása esetén nem jön létre valami jó. Á m d e a törvény bizonyos j ó , mivel az emberi cselekedetek szabálya. Tehát a szokás által nem törlődik el a törvény, hogy magának a szokásnak legyen törvényereje.
3. Ezenkívül, törvényt hozni azok a hivatalos személyek illetékesek, akik a közössé-get irányítják, ezért magán személyek nem hozhatnak törvényt. Á m d e a szokást magán személyek cselekedetei erősítik m e g . Tehát a szokásnak nem lehet törvényereje, ami a törvényt eltörölné.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond (Epist. ad Casulan.)1": „Isten népének szo-kását és az ősök intézkedéseit törvényként kell kezelni, és ahogy az isteni törvények megszegőit, ugyanúgy az egyházi szokások megvetőit is meg kell f é k e z n i . "
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden törvény a törvényhozó értelméből és akaratából ered"": az isteni törvény és a természettörvény az Isten ésszerű akaratából, és az emberi törvény az ember ésszel szabályozott akaratából. Ámde a h o g y az embernek a cselekvésre vonatkozó értelme és akarata szóval jut kifejezésre, u g y a n ú g y megnyilvá-nul cselekvéssel is: ugyanis úgy tűnik, hogy mindenki azt választja j ó n a k , amit cselek-véssel végrehajt. Á m d e nyilvánvaló, hogy emberi szóval a törvény m e g is változtatható és ki is hirdethető, amennyiben az emberi szó kinyilvánítja az emberi é s z belső változá-sát és fogalmát. Tehát cselekedetek, főleg szokássá váló ismételt cselekedetek által is megváltoztatható és kihirdethető a törvény, és törvényerővel rendelkező valami okoz-ható, amennyiben az ismételt külső cselekedetek leghatékonyabban kinyilvánítják az akarat belső változásait és az ész fogalmait. A m i k o r ugyanis valami többször létrejön.
331 Digesta 1,4, 2.
3 3 2 1269, a, 2 0 - 2 4 . 3 3 3 A s z a k a s z t ö r z s é b e n . 3 3 4 Q 93, a 3; q 9 5 , a 2.
335 Epist. 36.: P L 33, 136. Vö. G r a t i a n u s : Deeretum I, 11, 7 . 3 3 6 Vö. q 17, a 1; q 90, a 1; q 92, a 1.
X C V I I . KÉRDÉS: A T Ö R V É N Y E K V Á L T O Z Á S Á R Ó L 5 7 úgy tűnik, hogy az ész megfontolt ítéletéből jön létre. Ennek alapján a szokásnak tör-vényereje"7, törvényt eltörlőm és törvényeket értelmező™ funkciója van.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a természettörvény és az isteni törvény az isteni akaratból származik, ahogy mondottuk.140 Ezért csak isteni tekintéllyel változtatható meg, az emberi akaratból származó szokással nem. Ezért s e m m i l y e n szo-kásnak nem lehet törvényereje az isteni törvénnyel vagy a természettörvénnyel szem-ben. Isidorus ugyanis ezt mondja (Synonym.) [II.]14': „A szokás hajoljon m e g a tekintély előtt; a törvény és az ész győzze le a rossz gyakorlatot."
A második ellenvetésre azt kell mondanunk: amint fentebb142 mondottuk, az emberi törvények bizonyos esetekben fogyatékosak: ezért lehetséges olykor a törvényen kívül cselekedni, olyan esetben tudniillik, amelyben fogyatékos a törvény, de a cselekedet mégsem lesz rossz. Amikor az emberek valamilyen változása miatt az ilyen esetek so-kasodnak, a szokás által nyilvánvalóvá válik, hogy a törvény többé nem h a s z n o s , ahogy nyilvánvalóvá válna, ha a korábbival ellentétes törvényt szóval tennének közzé. Ha azonban még m e g m a r a d ugyanaz az ok, ami miatt az e l ő z ő törvény hasznos volt, nem a szokás győzi le a törvényt, hanem a törvény a szokást, hacsak nem azért tűnik az előző törvény haszontalannak, mivel „a hazai szokás miatt n e m lehetséges", vagyis nem való-sul meg a törvény egyik feltétele.141 A közösség szokását ugyanis nehéz megváltoztatni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a közösség, amelyben a szokás kialakul, kétféle lehet. Ha ugyanis szabad közösségről van szó, olyanról, a m e l y magá-nak törvényt hozhat, nagyobb erejű az egész közösségnek valami követésére irányuló egyetértése, amit a szokás nyilvánít ki, mint a fejedelem tekintélye, akinek csak annyi-ban van törvényhozó hatalma, amennyiben a népet, a közösséget képviseli. Ezért, noha egyes személyek nem hozhatnak törvényt, mégis törvényt hozhat az egész nép. - I la pe-dig a közösségnek nincs szabad hatalma arra, hogy törvényt hozzon m a g á n a k , illetve a felsőbb hatalomtól hozott törvényt eltörölje, az ilyen közösségben érvényesülő szokás-nak mégis törvényereje van, amennyiben azok, akiknek j o g u k van e közösség számára törvényt hozni, eltűrik ezt a szokást. Ebből ugyanis kitűnik, hogy j ó v á h a g y j á k azt, amit a szokás bevezetett.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A K Ö Z Ö S S É G VEZETŐI F E L M E N T É S T A D H A T N A K - E AZ EMBERI T Ö R V É N Y E K A L Ó L ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, h o g y a közösség vezetői nem ad-hatnak felmentést az emberi törvények alól.
1. A törvényt ugyanis „a közjóért" hozzák, ahogy Isidorus mondja [Etymol. II.]144. Á m d e a közjó nem szenvedhet kárt valamely magánszemély érdeke miatt, mivel „a nép j a v a istenibb, mint e g y ember java", ahogy a Filozófus m o n d j a (Ethic. I.) [ 1. fej.]14'.
Te-hát úgy tűnik, hogy n e m lehet felmentést adni valakinek, h o g y az egyetemes törvény el-len cselekedjen.
3 3 7 E b b e n az esetben kötelező, vagyis törvényt alkotó szokásról v a n szó.
3 3 8 E b b e n az esetben megszüntető(abrogatoria) a szokás.
3 3 9 E b b e n az esetben t ö r v é n y t alkalmazva értelmező szokásról b e s z é l ü n k . 3 4 0 A s z a k a s z törzsében.
341 P L 83, 863 B.
3 4 2 Q 96, a 6.
3 4 3 V ö . q 95, a 3.
3 4 4 II, 10. f e j ; V, 21. lej.: P L 82, 131, B, 2 0 3 A.
345 1094, b, 10-11.
2. Ezenkívül, a nép vezetői számára ez a parancs: „ítéletkor ne nézzétek a személyt;
a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat." ( 5 M ó z I) [17] Á m d e engedé-lyezni valakinek olyan valamit, amit egyetemlegesen megtagadnak mindenkitől - sze-mélyválogatásnak tűnik. Tehát ilyen felmentéseket a nép vezetői nem eszközölhetnek, mivel ez ellentétes az isteni törvény parancsolatával.
3. Ezenkívül, ha az emberi törvény helyes, összhangban kell legyen a természettör-vénnyel és az isteni törtermészettör-vénnyel, különben „nem lenne összhangban a vallással, és nem felelne meg a fegyelemnek", vagyis a törvény szükséges kellékeinek, a h o g y Isidorus m o n d j a [Etymol. II, 10. fej.,V, 3. fej.]14''. Á m d e az isteni törvény és a természettörvény alól egy ember sem adhat felmentést. T e h á t az emberi törvény alól sein.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol m o n d (1 Kor 9) [ 17]: „ R á m lett bízva a szétosztás (dispensatio)."147
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a szétosztás sajátos értelemben valami közösnek az egyedi lényekhez való hozzámérését jelenti. Ezért a c s a l á d f ő is szétosztónak (dispen-sator) mondható, amennyiben a család minden tagjának súllyal és mértékkel szétosztja a tevékenységeket és az élethez szükséges dolgokat. így tehát bármely közösségben amiatt mondható szétosztónak (dispensatornak) valaki, hogy ő rendelkezik: valamely közös parancsot miképpen kell az egyes embereknek teljesíteniük,M* Á m d e előfordul olykor, hogy valamely parancs, ami a közösség hasznára van az esetek többségében, nem megfelelő egy bizonyos konkrét személynek, vagy mivel egy konkrét esetben meg lenne akadályozva valami jobb, vagy valami rossz következne be. ahogy a fentebb149
mondottakból kitűnik. Ámde veszélyes lenne ezt kinek-kinek ítéletére bízni, hacsak n e m esetleg nyilvánvaló és hirtelen jött veszély esetén, amint fentebb11" mondottuk.
Ezért, annak, aki a közösséget kormányozza, hatalma van felmentést adni a saját tekin-télyére támaszkodó351 emberi törvény alól; vagyis olyan személyek, illetőleg esetek vo-natkozásában, ahol a törvény fogyatékos, engedélyt adhat, hogy a törvény parancsát ne tartsák meg. - Ha azonban kellő ok nélkül, önkényesen osztogatja az. engedélyt, hűtlen és oktalan lesz a felmentési tevékenységében: hűtlen, ha n e m szándékolja a közjót; okta-lan, ha nem veszi figyelembe a f e l m e n t é s értelmét. Ezért mondja az Úr (Lk 12) [42]:
„Mit gondolsz, ki a hű és okos kulcsár, akit ura családja fölé rendelt?"
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor valakit felmentenek a közös törvény megtartása alól, ennek nem szabad a k ö z j ó hátrányára történnie, hanem azzal a szándékkal kell felmentést adni, hogy a közjónak hasznára váljon.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy n e m személyválogatás, ha nem egyenlő személyek nem részesülnek egyenlő adományokban. Ezért a m i k o r valamely személy állapota megköveteli, hogy benne valamit ésszerűen és sajátosan figyelembe vegyenek, nem személyválogatás, ha vele valamilyen sajátos kegyet gyakorolnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény egyetemes ér-vényű parancsolatai alól (amelyek s o h a s e m ejtenek tévedésbe) nem lehet felmentést ad-ni. Más parancsolatok alól azonban, amik mintegy az egyetemes parancsolatokból le-vont következtetések, ember által a d h a t ó olykor felmentés: például, hogy a kölcsönt ne adják vissza a hazaárulónak, vagy m á s ilyesmi. - Az isteni törvényhez pedig úgy
viszo-3 4 6 PL 82, 1viszo-31 A, 199 A.
3 4 7 A ' d i s p e n s a t i o ' s z ó második j e l e n t é s e : f e l m e n t é s .
3 4 8 Ez m a g y a r á z z a m e g a ' d i s p e n s a t i o ' s z ó két jelentésének ö s s z e f ü g g é s é t . 3 4 9 Q 96, a 6.
3 5 0 Uo.
351 Tehát n e m az isteni törvényből vagy a t e r m é s z e t t ö r v é n y b ő l levezethető, h a n e m t i s z t á n emberi ere detű törvényről van szó.