Ezt követően az e m b e r i törvény hatalmáról kell tárgyalnunk.
Ezzel kapcsolatban hat kérdést teszünk fel:
Először: V a j o n egyetemes érvénnyel kell-e emberi törvényt hozni?
Másodszor: V a j o n az emberi törvénynek minden bűnt féken kell-e tartania?
Harmadszor: V a j o n minden erényes cselekedetet el kell-e rendelnie?
Negyedszer: V a j o n lelkiismereti f ó r u m o n kötelezi-e az embert?
Ötödször: V a j o n minden ember alá van-e vetve az emberi törvénynek?
Hatodszor: V a j o n a törvény alattvalóinak szabad-e a törvény szavaitól eltérően csele-k e d n i ü csele-k ?
I. S Z A K A S Z . - VAJON I N K Á B B E G Y E T E M E S É R V É N N Y E L , M I N T E G Y E D I L E G K E L L E M B E R I T Ö R V É N Y T HOZNI?
Az első problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy nem egyetemes érvénnyel, ha-nem inkább egyedileg kell emberi törvényt hozni.
1. A Filozófus ugyanis azt mondja (Ethic. V.) [10. f e j . ] ' " : „Törvényesek mindazok, amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak, és a bírói ítéletek is." Ez utóbbiak szintén egyediek, mivel az ítéleteket egyedi cselekedetekről hozzák. Tehát nemcsak egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg is hoznak törvényt.
2. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek irányítója, amint fentebb27'' mondot-tuk. Ámde az e m b e r i cselekedetek egyediek. Tehát e m b e r i törvényeket hozni nem egyetemes érvénnyel, hanem inkább egyedileg kell.
3. Ezenkívül, a törvény az emberi cselekedetek szabálya és mértéke, amint fentebb277
mondottuk. Ámde a mértéknek a legbiztosabbnak kell lennie, ahogy a F i l o z ó f u s mond-j a (Metaphys. X.) [1. femond-j.]27*. Mivel pedig az emberi cselekedetekben semmi sem lehet
egyetemesen biztos annyira, hogy kizárható lenne az egyedi esetekben minden tévedés, úgy tűnik, hogy n e m egyetemes érvénnyel, hanem egyedileg kell törvényeket hozni.
Ezzel szemben áll, amit a jogi szakértő mond2™: „Törvényeket hozni azokról kell, amik gyakrabban előfordulnak; azokról pedig, amik talán csak egy esetben fordulnak elő, nem hoznak törvényeket."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden egyes, célra irányuló dolognak a céllal arányosnak kell lennie. Ámde a törvény célja a közjó, mivel „a törvénynek n e m egy ma-gán személy érdekére, hanem a polgárok közös hasznára" kell irányulnia, ahogy Isidorus mondja (Etymol.) [II, 10.fej., V, 21. fej.]2*". Ezért az emberi törvényeknek a közjóval arányosnak kell lenniük. Á m d e a közjó sokból tevődik össze. Tehát a törvény-nek sok dologra kell tekintettel lennie, a személyeket, a foglalkozásokat és az
időszako-2 7 5 1134, b, időszako-23-időszako-24.
2 7 6 Q 90, a 1, a 2.
2 7 7 U o . 2 7 8 1053, a, 1-8.
2 7 9 D i g e s t a I, 3; 3 , 4 . 2 8 0 P L 82, 131 A, 2 0 3 A .
kat tekintve. Az állam közösségét ugyanis sok személy alkotja, az állam javát számos tevékenység mozdítja elő, és az államot nem rövid időre hozták létre, hanem azért, hogy a polgárok egymást követő nemzedékén át minden időben fennmaradjon, ahogy Augus-tinus mondja (De civ. Dei XXII.) [6. fej.]2".
Az. első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a Filozófus (Ethic. V.) [10.
fej.]282 az emberi törvény folytán j o g o s dolgoknak, vagyis a tételes jognak három részét különbözteti meg. Vannak ugyanis abszolút értelemben egyetemes érvénnyel hozott, vagyis egyetemes törvények. Ezekre vonatkozóan mondja: „Emberi törvény folytán jo-gos az, aminél előzetesen semmi különbséget nem jelent, hogy így vagy m á s k é p p e n jön létre, de amikor már adott a törvény, jelentős a különbség." Például jelentős a foglyok törvény által megszabott váltságdíja.2*1 - Vannak azután bizonyos szempontból egyete-m e s érvényű, és bizonyos szeegyete-mpontból egyedi törvények, és ezeket „privilégiuegyete-mok- „privilégiumok-n a k " , mi„privilégiumok-ntegy „privát törvé„privilégiumok-nyek„privilégiumok-nek" „privilégiumok-nevezik, amelyek egyes személyekre vo„privilégiumok-natkoz- vonatkoz-nak, de a hatalmuk számos foglalkozásra kiterjed. Ezekre vonatkozóan teszi hozzá a Filozófus: „Mindazok, amiket egyedi esetekben törvényként kimondanak." - Bizonyos dolgokat pedig törvényeseknek nem azért mondanak, mintha törvények lennének, ha-n e m mivel egyetemes törvéha-nyekha-nek bizoha-nyos egyedi téha-nyekre való alkalmazásai. Ilye-nek a jogosnak tartott ítéletek. Ezekre vonatkozóan m o n d j a folytatólag a Filozófus:
„a bírói ítéletek is".
A második ellenvetésre azt kell m o n d a n u n k , hogy az irányítónak több dolgot kell irá-nyítania, amint a F i l o z ó f u s mondja (Metaphys. X.) [ 1. fej.]2*4. A Filozófus szerint az egy nemhez tartozó m i n d e n dolognak egy mértéke van, ami első abban a nemben. I la ugyan-is annyi szabály, illetve mérték lenne, amennyi megmért, illetve szabályozott dolog, megszűnne a szabálynak, illetve mértéknek a haszna, ami abban áll, hogy egy valami-ből több dolgot lehessen megismerni. Ezért semmi haszna nem lenne a törvénynek, ha csupán egyetlen egyedi cselekedetre vonatkozna. Az egyedi cselekedetek irányítására a d n a k ugyanis a bölcsek parancsokat, d e a törvény „egyetemes parancs", amint fen-t e b b2" mondottuk.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy „nem ugyanazt a bizonyosságot kell keresni mindenben", ahogy a F i l o z ó f u s mondja (Ethic. I.) [ 1. fej.]2*'. Ezért az esetle-ges dolgokban, amilyenek a természeti és emberi dolgok, elég az a bizonyosság, hogy valami az esetek többségében igaz, n o h a néhány esetben fennáll a tévedés lehetősége.2*7
2. SZAKASZ. V A J O N AZ E M B E R I T Ö R V É N Y D O L G A - E M I N D E N B Ű N F É K E N T A R T Á S A ?
A második problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény dolga minden bűn féken tartása.
1. Isidorus ugyanis azt mondja (Etymol.) [ V, 20. fej.]2*": „Azért hoztak törvényeket, hogy a tőlük való félelem fékezze a merészséget." Á m d e csakis akkor elégséges a
féke-281 P L 41, 759.
2 8 2 1134, b, 2 0 - 2 4 .
2 8 3 Vö. q 95, a 2, e l s ő e l l e n v e t é s és ad 1.
2 8 4 1052. b, 18-22.
2 8 5 Q 9 2 , a 2, első e l l e n v e t é s . 2 8 6 1094, b, 13-22.
2 8 7 Ezt nevezzük e r k ö l c s i b i z o n y o s s á g n a k ( c e r t i t u d o morális).
2 8 8 PL 82, 202 B.
X C V I . KÉRDÉS: A z EMBHRI T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 47 zés, ha m i n d e n rosszat fékez a törvény. Tehát az emberi törvénynek minden rosszat m e g kell fékeznie.
2. Ezenkívül, a törvényhozó szándéka, hogy a polgárokat e r é n y e s s é tegye. Á m d e csakis akkor lehet valaki erényes, ha minden bűntől távol van tartva. Tehát az e m b e r i törvény dolga minden bűn f é k e n tartása.
3. Ezenkívül, az emberi törvény a természettörvényből származik, amint fentebb mondottuk. Á m d e minden b ű n ellentmond a természettörvénynek. Tehát az emberi tör-vénynek minden rosszat f é k e z n i e kell.
Ezzel szemben áll, amit Augustinus mond ( D e lib. arb. I.) [5. fej.]290; „Úgy tűnik szá-momra: helyes az, hogy a népet kormányzó törvény ezeket a d o l g o k a t megengedi, és az isteni gondviselés torolja m e g őket." Ámde az isteni gondviselés c s a k i s a bűnöket torol-ja meg. Tehát az emberi törvény bizonyos bűnöket megenged, n e m f é k e z meg.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a törvényt az emberi cselekedetek szabályaként, illetve mértékeként hozzák, amint már291 mondottuk. Ámde a m é r t é k n e k egyneműnek kell lennie a megmért dologgal, amint a F i l o z ó f u s mondja ( M e t a p h y s . X.) [I. fej.]292: a különféle dolgokat ugyanis különféle mértékkel mérik. Szükséges tehát, hogy az em-berek számára is az állapotuknak megfelelő törvényeket adjanak, mivel a törvénynek
„lehetségesnek kell lennie természetileg is, és a hazai szokások szerint is", amint Isidoras m o n d j a [Etymol. II., 10. fej., V, 21. fej.]2 9'. Ámde a c s e l e k v é s lehetősége belső készségből, illetve ráhangoltságból származik: n e m ugyanaz lehetséges ugyanis a n n a k , aki nem rendelkezik az e r é n y készségével, m i n t az erényes e m b e r n e k , ahogy n e m ugyanaz lehetséges a gyermeknek és a felnőtt férfinak sem. Ezért nem ugyanazt a törvényt hozzák gyermekek és felnőttek számára: a gyermekeknek u g y a n i s sok olyat m e g -engednek, amit a felnőttek esetén törvénnyel büntetnek, sőt ócsárolnak. Hasonlóképpen sok mindent megengednek a n e m tökéletesen erényes embereknek, amiket nem tűrné-nek el erényes emberektől.
Az emberi törvényt pedig az emberek sokaságának adják, a m e l y n e k nagyobb r é s z e nem erényes tökéletes fokban. Ezért az emberi törvény nem tilt minden bűnt, amiktől az erényes emberek tartózkodnak, hanem csak a súlyosabbakat (amiktől az emberek soka-ságának nagyobbik része tartózkodni képes), főképpen azokat, amik másoknak kárt okoznak, amik tiltása nélkül az emberi társadalom nem lenne fenntartható; ahogy tiltva van az emberölés, a lopás és m á s hasonlók.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a merészség láthatóan mások m e g -támadásával kapcsolatos. Ezért főleg azokkal a bűnökkel függ össze, amik a felebarátaink számára jogtalanságot okoznak. Ezeket az emberi törvény tiltja, amint mondottuk.294
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem azonnal, hanem fokozatosan szándékszik az embereket erényessé tenni. Ezért a tökéletlen e m b e -rek sokaságának nem parancsolja azt, amire a m á r erényesek k é p e s e k , hogy tudniillik minden rossztól azonnal tartózkodjanak. Különben az ilyen parancsokat megtartani nem képes tökéletlenek n a g y o b b rosszra ragadtatnák magukat, a h o g y a Péld 30 [33]
mondja: „Ha hevesen nyomod az orrod, vér j ö n ki belőle." Mt 9 [ 17]-ben pedig ezt ol-vassuk: „ Ú j bort sem töltenek régi tömlőkbe", v a g y i s a tökéletes élet parancsait tökélet-len emberekbe; „de ha mégis, kiszakadnak a t ö m l ő k , a bor kiömlik", vagyis a
parancso-289 Q 95, a 2.
290 PL 3 2 . 1228.
291 Q 90, a 1, a 2.
292 1053, a, 2 4 - 3 0 . 293 PL 82, 131 A , 2 0 3 A.
294 A s z a k a s z törzsében.
latokat megvetik, és az e m b e r e k a megvetés hatására nagyobb r o s s z r a ragadtatják m a -gukat.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a természettörvény az örök tör-vényből való bizonyos részesedés bennünk2"5; á m d e az emberi törvény fogyatékos az örök törvényhez képest2'"'. A u g u s t i n u s ugyanis ezt mondja (De lib.arb. I.) [5. fej.]2'": „ A z államok kormányzására hozott törvény sok mindent megenged és büntetlenül hagy, amit az isteni gondviselés m e g t o r o l . Nem kell ugyanis visszautasítani azt, amit tesz, mert nem mindent tesz meg." A z emberi törvény ezért nem tilthat m e g mindent, a m i t megtilt a természettörvény.
3. S Z A K A S Z . - V A J O N A Z EMBERI T Ö R V É N Y M I N D E N E R É N Y E S C S E L E K E D E T E T P A R A N C S O L - E ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az e m b e r i törvény nem pa-rancsol minden erényes cselekedetet.
1. Az erényes cselekedetekkel ugyanis s z e m b e n állnak a bűnös cselekedetek. Á m d e az emberi törvény nem tilt m i n d e n bűnt. amint mondottuk.2'™ T e h á t nem is parancsol minden erényes cselekedetet.
2. Ezenkívül, az erényes cselekedet az erényből származik. Á m d e az erény a törvény célja, és így, ami az erényből származik, nem eshet a törvény parancsa alá. Tehát az e m -beri törvény nem parancsolja az összes erényes cselekedeteket.
3. Ezenkívül, a törvény a k ö z j ó r a irányul, amint mondottuk.2'" Á m d e bizonyos eré-nyes cselekedetek nem a k ö z j ó r a , hanem egyéni jóra irányulnak. Tehát a törvény n e m parancsol m i n d e n erényes cselekedetet.
Ezzel szemben áll, amit a F i l o z ó f u s mond (Ethic. V.) [3. fej.]1'": „A hathatós törvény parancsolja a mértékletesség és szelídség cselekedeteit; hasonlóképpen rendelkezik más erényekről és a bűnökről is: az előbbieket parancsolja, az utóbbiakat tiltja."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az erények fajai a tárgyak szerint különböznek, ahogy a fentebb"" mondottakból kitűnik. Ámde az erények valamennyi tárgya vagy vala-mely személy javára, vagy a n é p közjavára vonatkozhat. Például a lelkierősség tettét végrehajthatja valaki vagy az állam fennmaradásáért, vagy a barátja jogának védelmére (és hasonló a helyzet a többi erénnyel kapcsolatban is). Ámde a törvény a közjóra irá-nyul, amint mondottuk.1"2 Ezért egyetlen erény sincs, amelynek a cselekedeteiről a tör-vény ne adhatna parancsot. De a törtör-vény nem ad parancsot minden erény minden csele-kedetéről, hanem csak azokról, amik a közjóra irányulhatnak, vagy közvetlenül, a m i k o r bizonyos cselekedetek egyenesen a közjóért j ö n n e k létre, vagy közvetve, például a m i k o r a törvényhozó bizonyos cselekedeteket a helyes oktatásra irányít, ami a polgárokat ellát-ja a szükséges ismeretekkel, az igazságosság és a béke közellát-javának fenntartása végett.""
295 Vö. q 9 1 , a 2.
296 Vö. q 9 3 , a 3, ad 3.
297 PL 32, 1228.
298 A 2.
299 Q 90, a 2.
300 1129, b, 19-25.
301 Q 54, a 2 ; q 60, a 1; q 62, a 2 . 302 Q 90, a 2.
303 Az á l l a m a k ö z j ó é r d e k e b e n m i n d a z t m e g p a r a n c s o l h a t j a , ami t e r m é s z e t é n é l fogva a t á r s a d a l o m céljára i r á n y u l , de mivel az e m b e r nem irányul m i n d e n e s t ő l a politikai közösségre, az á l l a m n a k csak a f e n t i e k p a r a n c s o l á s á r a v a n j o g a .
XCVI. K É R D É S : Az E M B E R I T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 49
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az emberi törvény nem tilt min-den bűnös cselekedetet parancs kötelezettségével, ahogy nem is parancsol minmin-den nyes cselekedetet. De az egyes bűnök bizonyos cselekedeteit tiltja, a h o g y az egyes eré-nyek bizonyos cselekedeteit parancsolja.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy valami kétféle értelemben mond-ható erényes cselekedetnek. Egyik módon azért, mert az ember erényeset cselekszik:
például az igazságosság actusa igazságos dolgokat cselekedni, a lelkierősség actusa bá-tor tetteket végrehajtani. A törvény ilyen éltelemben parancsol bizonyos erényes csele-kedeteket. - Másik módon erényes cselekedetről azért beszélünk, mivel valaki erényes tetteket oly m ó d o n hajt végre, a h o g y az erényes ember. Az ilyen tett mindig erényből ered és nem esik a törvény parancsa alá, hanem cél, a m i r e a törvényhozó elvezetni szán-dékszik.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy nincs erény, a m e l y n e k cselekede-te közvetlenül vagy közvetve ne irányulhatna a közjóra, amint mondottuk.1"4
4. S Z A K A S Z . - V A J O N AZ E M B E R I T Ö R V É N Y L E L K I I S M E R E T I F Ó R U M O N K Ö T E L E Z I - E AZ EMBERT?''1 5
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy az emberi törvény lelkiis-mereti fórumon nem kötelezi az embert.
1. Az alacsonyabb rendű hatalom ugyanis nem alkothat olyan törvényt, amely a ma-gasabb rendű hatalom ítéletét befolyásolná. Ámde az emberi hatalom, az emberi tör-vény alkotója alacsonyabb rendű, mint az isteni hatalom. Tehát az e m b e r i hatalom nem alkothat törvényt az isteni ítélet, illetve a lelkiismeret ítéletének befolyásolására.
2. Ezenkívül, a lelkiismeret ítélete leginkább az isteni parancsoktól f ü g g . Ámde az emberi törvények olykor kiüresítik az isteni parancsokat. Mt 15 [6] ugyanis ezt mondja:
,.Hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát." Tehát az e m b e r i törvény nem kötelezi lelkiismeretét illetően az embert.
3. Ezenkívül, az emberi törvények gyakran hamis vádnak szolgálnak alapul és jogta-lanságokat o k o z n a k az embereknek. Iz 10 [1-2] ezt m o n d j a : „Jaj a z o k n a k , akik gonosz törvényeket hoznak, aláírják az e l n y o m ó rendeleteket, akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, megfosztják jogaitól népem szegényeit és erőszakot gyakorolnak né-pem megalázottjaival szemben." Á m d e szabad mindenkinek az e l n y o m á s t és az erő-szakot elkerülni. Tehát az emberi törvények lelkiismereti fórumon n e m kötelezik az embert.
Ezzel szemben áll, amit IPét 2 [ 19] mond: „Kegyelem, ha a lelkiismerete miatt elvi-seli valaki a szomorúságot, még ha igazságtalanul szenvedi is el."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy az emberi törvények vagy igazságosak vagy igazságtalanok. Ha igazságosak, lelkiismereti fórumon kötelező erővel rendelkeznek az örök törvénytől, amiből származnak, a Péld 8 [15] szerint: „Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők." A törvényeket pedig igazságosnak mondjuk a céljuk alapján, amikor a közjóra irányulnak; a törvényhozó szempontjából, amikor nem haladják meg a törvényhozó hatalmát; és a formájukra tekintettel, amikor arányosan egyenlő terheket raknak az alattvalók vállára a közjó érdekében. Mivel az ember a közösség része, bármely e m b e r léte és birtoka a közösségé, amint bármely rész
3 0 4 A szakasz t ö r z s é b e n . 305 DS 864, 830, 1760, 1763.
léte is az egészé.m Ezért a természet is inkább valamelyes kárt okoz a résznek, hogy megmentse az egészet. E n n e k alapján azok a törvények, amelyek arányos terhelést okoznak, igazságosak, lelkiismeretben kötelezők és törvényesek.
Á m a törvények kétféle módon igazságtalanok lehetnek. Egyik módon, ha ellentéle-sek az ember javával, ellentéteellentéle-sek a fentebb mondottakkal: v a g y a céljuk alapján, ami-kor valamely elöljáró olyan terheket rak az alattvalókra, a m i k nem a közjót, hanem a maga vágyainak kielégítését vagy saját dicsőségét szolgálják; vagy a törvényhozó szempontjából, amikor valaki olyan törvényt hoz, amire nincs hatalma; vagy a formá-jukra tekintettel, amikor egyenlőtlenül terhelik meg a k ö z ö s s é g tagjait, még ha pedig
a közjóra is irányulnak. A z ilyenek inkább erőszakosságok, mint törvények, mivel
„úgy tűnik, hogy nem törvény, ami igazságtalan", ahogy Augustinus mondja (De lib.
arb.) [I, 5. fej.]"'7. Ezért az ilyen törvények nem köteleznek lelkiismereti fórumon, hacsak nem esetleg a botrány vagy a zavar elhárítására, ami miatt az embernek a saját jogáról is le kell mondania; Mt 5 [40-41] szerint: „Aki perbe fog, h o g y elvegye a ruhádat, add oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldre kényszerít, m e n j vele kétannyira."
Másik módon a törvények igazságtalanok lehetnek, ha ellentétesek Isten javával:
ilyenek például a zsarnokoknak bálványimádásra vezető törvényei, vagy bármi más.
ami ellentétes az isteni törvénnyel. Az ilyen törvényeket semmiképpen sem szabad meg-tartani, mivel „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek", ahogy az ApCsel 5 [29] mondja.
Az első ellenvetésre tehát azt kell m o n d a n u n k , hogy „ m i n d e n emberi hatalom Isten-től van, és ezért aki a hatalommal szembeszáll" oly dolgokban, amik a hatalom rendjé-hez tartoznak, „Isten rendelésének szegül ellen" (Róm 13) [ 1-2], és ezáltal válik bűnös-sé lelkiismereti fórumon.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan emberi törvények-ből indul ki, amelyek Isten parancsa ellen irányulnak. E z e k r e nem terjed ki a hatalom rendje. Ezért ilyen esetekben az emberi törvénynek nem kell engedelmeskedni.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy ez az érv olyan törvényből indul ki, amely jogtalanul kárt okoz az alattvalóknak. Erre a h a t a l o m Istentől engedélyezett rendje nem terjed ki. Ezért az ember ilyen esetekben sincs kötelezve arra, hogy engedel-meskedjen a törvénynek, ha botrány és n a g y o b b károkozás nélkül ellenállni képes.
5. S Z A K A S Z . - V A J O N MINDENKI A L Á VAN-E V E T V E A TÖRVÉNYNEK?1""
Az ötödik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n e m mindenki van alávetve a törvénynek.
1. Csakis azok vannak alávetve ugyanis a törvénynek, akik számára a törvényt hoz-ták. Á m d e az Apostol azt m o n d j a (ITim 1) [9], hogy „a törvényt nem az igaz e m b e r szá-mára hozták". Tehát az igazak nincsenek alávetve az emberi törvénynek.
2. Ezenkívül, U r b á n u s pápa azt m o n d j a , és a Decretumok (19, q 2),lw tartalmazzák:
„Semmilyen érv nem támasztja alá, hogy állami törvény k ö s s e meg azt, akit külön tör-vény vezet." Ámde a Szentlélek külön törtör-vénye vezeti m i n d a z o k a t a lelki embereket, akik Isten fiai; a Róm 8 [ 14] szerint: „Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." Tehát nem minden ember van alávetve az emberi törvénynek.
306 V ö . q 90, a 2; a 3, ad 3; q 9 2 , a l , a d 3 . 307 P L 32, 1227.
308 D S 864, 830, 1760, 1 7 6 3 .
309 G r a t i a n u s : Decretum II. 19, q 2, can. 2.
X C V I . K É R D É S : A Z E M B H R I T Ö R V É N Y H A T A L M Á R Ó L 5 1
3. Ezenkívül, a jogi szakértő"" szerint „a f e j e d e l e m a törvény alól fel van oldva".
Á m d e aki fel van oldva a törvénytől, nincs alávetve annak. Tehát n e m mindenki van alávetve a törvénynek.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Róm 13) [ 1 ]: „Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak." Ámde úgy tűnik, hogy nincs alávetve a hatalomnak, aki nincs alá-vetve a hatalom által hozott törvénynek. Tehát m i n d e n ember tartozik alávetni magát az emberi törvénynek.
Válaszul azt kell mondanunk, hogy - amint a f e n t e b b "1 mondottakból k i t ű n i k - a tör-vény lényegéhez kettő tartozik: először, hogy az e m b e r i cselekedetek szabálya, másod-szor, hogy kényszerítő ereje van. Tehát kétféleképpen lehet valaki a törvénynek alávet-ve. Egyik módon úgy, ahogy a szabályozott alá van vetve a szabálynak. Ily mádon mindazok, akik alá vannak vetve a hatalomnak, alá vannak vetve a hatalom által hozott törvénynek. A z pedig kétféleképpen fordulhat elő, h o g y valaki nincs alávetve a hata-lomnak. Egyik módon, mivel abszolút értelemben m e n t e s az alávetettségtől. Ezért akik egy országhoz vagy államhoz tartoznak, nincsenek alávetve a másik állam, illetve or-szág fejedelme törvényeinek és uralmának. Másik módon, mivel m a g a s a b b törvény kormányozza őt. Például, ha valaki alá van vetve a proconsulnak, annak parancsa sza-bályozza életét, de abban a vonatkozásban nem, a m i b e n felmenti a császár. Ebben a vo-natkozásban n e m köti az alacsonyabb hatalom parancsa, mivel a m a g a s a b b hatalom pa-rancsa irányítja. Ezért fordulhat elő, hogy valaki, aki abszolút értelemben alá van vetve a törvénynek, bizonyos szempontból nincs alávetve annak, mert abból a szempontból magasabb törvény irányítja.
Másik módon úgy mondható valaki a törvény alávetettjének, ahogy a kényszerített alá van vetve a kényszerítőnek. Ily módon csak a rossz emberek vannak alávetve a tör-vénynek, az erényes és igaz emberek nem. A kényszer és az erőszak ugyanis ellentétes az akarattal. Á m d e a j ó emberek akarata összhangban van a törvénnyel, amitől a rosszak akarata eltér. Ezért ily módon a jók nincsenek alávetve a törvénynek, csak a rosszak.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y ez az érv abból az alávetettség-ből indul ki, amely kényszerítés által történik. Ily m ó d o n „a törvényt n e m az igaz embe-rek számára hozták", mivel „ők maguk saját maguknak a törvénye", m i d ő n „igazolják, hogy a törvény szabta cselekedet a szívükbe van írva", ahogy az Apostol m o n d j a (Róm 2) [14-15]. Ezért velük szemben a törvénynek nincs kényszerítő ereje, mint a bűnösök-kel szemben.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, h o g y a Szentlélek t ö r v é n y e magasabb rendű minden e m b e r i törvénynél. Ezért a lelki e m b e r e k , akiket a Szentlélek törvénye vezérel, nincsenek alávetve a törvénynek abban, ami ellentmond a Szentlélek vezérleté-nek. De az is a Szentlélek vezérletéhez tartozik, hogy a lelki emberek legyenek alávetve az emberi törvényeknek; az lPét 2 [ 13] szerint: „Legyetek alávetve Istenért minden em-beri hatalomnak."
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a fejedelmet a törvény alól felol-dottnak a törvény kényszerítő ereje tekintetében m o n d j u k . Sajátos értelemben ugyanis senki sem kényszeríti önmagát, á m d e a törvénynek kizárólag a fejedelem hatalmából van kényszerítő ereje. így tehát mondható, hogy a fejedelem fel van oldva a törvény alól, mivel senki sem hozhat elmarasztaló bírói ítéletet ellene, ha a törvény ellen cselek-szik. Ezért m o n d j a a Zsolt 50 [6] („egyedül teellened vétettem...") Glosszája"2: „Nincs
3 1 0 Digcsta 1, 3, 3 1 . 311 Q 90, a 1, a 2 ; a 3, ad 1.
3 1 2 G l o s s a O r d i n a r i a : P L 1 1 3 , 9 1 9 A. L o m b a r d u s Glosszája: P L 1 9 1 , 4 8 6 A.
olyan e m b e r , aki a király tetteit megítélhetné." - De a fejedelem önkéntesen alá v a n vet-ve a törvénynek, annak irányító erejét tekintvet-ve, ahogy a „Constitutiones" „Cum o m n e s "
f e j e z e t e1" mondja: „Aki m á s n a k törvényt szab, ő maga is köteles azzal élni." A Bölcs"4
szerint: „Terjeszd ki m a g a d r a a törvényt, amelyet te hoztál." Elítéli az Úr is azokat, akik
„ m o n d j á k és nem teszik", és akik „másokra nehéz terheket raknak, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani r a j t a " (Mt 23) [3-4], Ezért Isten ítélete szerint a fejedelem nincs feloldva a törvény irányító erejétől, hanem kényszer nélkül, önként teljesíteni tartozik a törvényt. - A fejedelem felette is áll a törvénynek, amennyiben szükség esetén megvál-toztathatja, és bizonyos területre és időszakra felmentést adhat alóla.
6. S Z A K A S Z . - V A J O N A T Ö R V É N Y A L A T T V A L Ó I N A K S Z A B A D - E A T Ö R V É N Y S Z A V A I T Ó L E L T É R Ő E N C S E L E K E D N I Ü K ?
A hatodik problémát így közelítjük m e g : úgy látszik, h o g y a törvény alattvalóinak nem szabad a törvény szavaitól eltérően cselekedniük.
1. Augustinus ugyanis ezt mondja (De vera relig.) [31. fej.]"5: „Az emberi törvények esetében, noha emberek ítélnek róluk, a m i k o r megalkotják őket, de amikor m á r meg-hozták és megerősítették azokat, nem szabad róluk, hanem csak szerintük ítélni." Á m d e ha valaki figyelmen kívül hagyja a törvény szavait, mondván, hogy a törvényhozó szán-dékát követi, úgy tűnik, a törvényről ítél. Tehát a törvény alattvalójának n e m szabad figyelmen kívül hagynia a törvény szavait, hogy a törvényhozó szándékát kövesse.
2. Ezenkívül, csak arra tartozik a törvények értelmezése, aki törvényhozó. Á m d e a törvény alattvalói nem törvényhozók. T e h á t nem jogosultak a törvényhozó szándé-kának értelmezésére, h a n e m mindig kötelesek a törvény szavai szerint cselekedni.
3. Ezenkívül, minden bölcs ember k é p e s szavakkal kifejezni a szándékát. Á m d e a törvényhozókat bölcs embereknek kell tekinteni: [a Szentírásban] ugyanis ezt m o n d j a a Bölcsesség (Péld 8) [15]: „Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők." Tehát a törvényhozó szándékáról csakis a törvény szavai segítségével kell ítélni.
3. Ezenkívül, minden bölcs ember k é p e s szavakkal kifejezni a szándékát. Á m d e a törvényhozókat bölcs embereknek kell tekinteni: [a Szentírásban] ugyanis ezt m o n d j a a Bölcsesség (Péld 8) [15]: „Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők." Tehát a törvényhozó szándékáról csakis a törvény szavai segítségével kell ítélni.