Ezt követően a ceremoniális parancsokról kell tárgyalnunk. Először ö n m a g u k b a n , má-sodszor az okukról, harmadszor az időtartalmukról.
Az e l s ő kérdéskörrel kapcsolatban n é g y kérdést teszünk fel:
Először: Mi a ceremoniális parancsok értelme?
Másodszor: Vajon jeltermészetűek-e?
Harmadszor: Vajon többnek kellett-e lennie?
Negyedszer: A felosztásukról.
1. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K É R T E L M E A B B A N ÁLL-E, H O G Y A Z ISTEN T I S Z T E L E T É H E Z T A R T O Z N A K ?
Az első problémát így közelítjük meg: ú g y látszik, hogy a ceremoniális p a r a n c s o k értel-me n e m abban áll, hogy az Isten tiszteletéhez tartoznak.
1. A régi törvényben ugyanis a z s i d ó k bizonyos parancsokat kaptak ételektől való tartózkodásról (3 Móz 11), bizonyos öltözékektől való tartózkodásról: „Ne h o r d j maga-don két színből szőtt ruhát." (3Móz 19) [ 19] Kaptak továbbá ilyen parancsot is: „Köntö-sük csücskeire csináljanak bojtokat." ( 4 M ó z 15) [38] Á m d e ezek nem erkölcsi paran-csok, mivel nem maradnak fenn az új törvényben. Nem is ítélkezési p a r a n c s o k , mivel nem vonatkoznak az emberek közötti ítélethozatalra. Tehát ceremoniális parancsok.
Á m d e úgy tűnik, hogy semmi közük Isten tiszteletéhez. Tehát a ceremoniális parancsok értelme nem abban áll, hogy az Isten tiszteletéhez tartoznak.
2. Ezenkívül, egyesek"1 azt mondják, hogy ceremoniális parancsoknak a z o k a t neve-zik, a m i k az ünnepekkel kapcsolatosak (mintha a nevük a 'ereus' = ' g y e r t y a ' szóból származna, minthogy az ünnepek alkalmából gyertyát gyújtanak). De Isten tiszteletéhez sok más tartozik az ünnepeken kívül. T e h á t nem tűnik úgy, h o g y azért beszélnénk cere-moniális parancsokról, mivel azok az Isten tiszteletéhez tartoznak.
3. Ezenkívül, egyesek szerint a ceremoniális parancsok az üdvösség n o r m á i , illetve szabályai, ugyanis a ' c h a i r e ' görögül a n n y i t jelent: légy üdvözölve, élj boldogul. De a törvény minden parancsa az üdvösség szabálya, nemcsak az, ami Isten tiszteletéhez tar-tozik. Tehát nem csak azokat a parancsokat nevezzük ceremoniálisoknak, a m i k Isten tiszteletéhez tartoznak.
4. Ezenkívül, Rabbi Moyses szerint [Doct. perplex., III, 28. fej.] ceremoniális paran-csoknak azokat nevezzük, amiknek az é r t e l m e nem kézenfekvő. Ámde sok mindennek k é z e n f e k v ő az értelme, ami Isten tiszteletéhez tartozik: mint a szombat megtartása"2, Húsvét ünneplése'", a sátoros ünnep5'4, és sok egyéb, amiknek az értelmét megjelöli a törvény. Tehát nem azok a ceremoniális parancsok, amik Isten tiszteletéhez tartoznak.
531 L á s d A l b e r t u s M a g n u s : Sent. IV., dist. I, a 7 : Borgnet, X X I X . k ö t e t , 19. o.
5 3 2 V ö . 2 M ó z 20, 8-11.
5 3 3 V ö . 2 M ó z 12, l l ; 5 M ó z 5 , 12-15.
5 3 4 V ö . 3 M ó z 23, 24; Jn 7, 2.
Ezzel szemben áll, amit 2Móz 18 [19 sk.[ mond: „ L é g y a nép o k t a t ó j a abban, ami Istenre vonatkozik, és mutasd meg a népnek a ceremóniákat és az istentisztelet rítusát."
Válaszul azt kell mondanunk, a h o g y fentebb5'5 mondottuk, hogy a ceremoniális parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsolatokat az Istenhez való vonatkozásban, ahogy az ítélkezési parancsok konkretizálják az erkölcsi parancsokat a felebaráthoz va-ló vonatkozásban. Á m d e az ember Istenre a m e g f e l e l ő istentisztelet által irányul.5"' Ezért ceremoniális parancsoknak sajátos értelemben azokat nevezzük, amik Isten tiszte-letéhez. tartoznak. - Ennek a szónak az értelmét pedig fentebb5'7 megadtuk, ahol a cere-moniális parancsokat a többiektől megkülönböztettük.
A ; első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, h o g y Isten tiszteletéhez nemcsak az áldozatok és e h h e z hasonlók tartoznak (amik közvetlenül Istenre irányulónak tűnnek), hanem az Istent tisztelők kellő felkészítése is Isten tiszteletére, ahogy m á s területen is a célra irányuló m i n d e n n e m ű felkészülés a célról szóló tudomány tárgyát képezi. Ámde az olyan parancsok, amelyek a törvényben az Istent tisztelőknek a ruháira és ételeire vo-natkoznak, m a g u k n a k az Istent szolgálóknak bizonyos felkészüléséhez tartoznak, hogy alkalmasak legyenek Isten tiszteletére, ahogy a király szolgái közül is némelyek sajátos fegyelmi szabályokat követnek, tehát ceremoniális parancsoknak is alá v a n n a k vetve.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a n é v n e k ez a magyarázata nem tű-nik megfelelőnek, különösen mivel n e m sok utalást találunk a törvényben arról, hogy az ünnepeken gyertyát gyújtsanak, h a n e m a mécsesek tartójába olajat készítettek elő, ahogy a 3Móz 2 4 [2]-ből kitűnik. Mindazonáltal e l m o n d h a t ó , hogy az ünnepeken mind-azt, ami az istentisztelethez tartozott, a leggondosabban megtartották, és ennek megfe-lelően az ünnepek megtartásában az összes ceremoniális parancsok b e n n e foglaltatnak.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a névnek ez a magyarázata sem tűnik nagyon megfelelőnek, mivel a 'ceremónia' szó n e m görög, hanem latin szó. Még-is mondható, h o g y mivel az ember üdvössége Istentől van, különösen a z o k a parancsok tűnnek az üdvösség szabályainak, amelyek az embert Istenre irányítják, é s így ceremo-niális parancsoknak azokat nevezzük, amelyek az istentisztelethez tartoznak.
A negyedik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsoknak ez az értelme bizonyos módon valószínű; nem azért, mivel amiatt m o n d a n á n k ezeket cere-moniális p a r a n c s o k n a k , mert az értelmük nem k é z e n f e k v ő , hanem ez e g y f a j t a követ-kezmény. Mivel az istentiszteletre vonatkozó parancsoknak jeltermészetűeknek kell lenniük, amint alább5'8 rámutatunk, az értelmük emiatt n e m annyira nyilvánvaló.
2. S Z A K A S Z . - V A J O N A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K J E L T E R M É S Z E T Ű E K - E ?
A második p r o b l é m á t így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a ceremoniális parancsok nem jeltermészetűek.
1. Bármely tudós tanító feladatához tartozik ugyanis, hogy úgy adjon elő, hogy köny-nyen érthető legyen, ahogy Augustinus mondja (De doctr. Christ. IV.) [8. IO.fej.]5"J. Ez a törvényhozás alkalmával látszik legszükségesebbnek, mivel a törvény parancsait az egyszerű nép k a p j a . Ezért a törvénynek kézenfekvőnek kell lennie, ahogy Isidoras
5 3 5 Q 99, a 4.
5 3 6 Contr. Gent. III, 1 19.sk.
5 3 7 Q 99, a 3.
5 3 8 A 2.
5 3 9 P L 3 4 , 9 8 - 9 9 .
C l . K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K R Ó L Ö N M A G U K B A N 1 0 1
mondja [Etymol. II, 10. fej.; V, 21. fej.]54". Ha tehát a ceremoniális parancsok valamely dolog jelzésére lettek adva, úgy tűnik, nem megfelelően adta ezeket a parancsokat M ó -zes, mert nem magyarázta meg, h o g y mit jeleznek.
2. Ezenkívül, azoknak, amiket Isten tiszteletére cselekszünk, a legtisztességesebbek-nek kell lenniük. Ámde úgy tűnik, hogy más dolgok jelzésére tenni valamit színházi, illetve költői cselekmény. Egykor5 4 1 ugyanis a színházakban az ott viselt álarcok által másoknak bizonyos tetteit jelezték. Úgy tűnik tehát, hogy ilyesmit n e m szabad isten-tiszteleti céllal cselekedni. Á m d e a ceremoniális parancsok Isten tiszteletére irányulnak, amint mondottuk.542 Tehát a ceremoniális parancsok nem lehetnek jeltermészetüek.
3. Ezenkívül, Augustinus szerint (Enchirid.) [3, 4.fej.]5" „Istent leginkább hittel, re-ménnyel és szeretettel tiszteljük". Á m d e a hitről, reményről, szeretetről adott parancsok nem jeltermészetüek. Tehát a ceremoniális parancsok nem lehetnek jeltermészetüek.
4. Ezenkívül, az Úr ezt m o n d j a (Jn 4) [24]: „Lélek az Isten, és akik Őt imádják, lélek-ben és igazságban kell imádniuk." Ámde a jel n e m maga az igazság, sőt a felosztásban szemben áll az igazsággal. Tehát az Isten tiszteletére vonatkozó ceremoniális parancsok nem lehetnek jeltermészetüek.
Ezzel szemben áll, amit az Apostol mond (Kol 2) [ 16 sk]: „Senki se ítélkezzék fölöt-tetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyai a jövendőnek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy ceremoniális parancsoknak azokat nevezzük, amik Isten tiszteletére irányulnak, amint már544 mondottuk. Ámde Istennek kétféle, kül-ső és belkül-ső tisztelete van. Mivel az ember lélekből és testből van összetéve, mindkettőt fel kell használni Isten tiszteletére: a lélek bensőleg, a test külsőleg tisztelje Istent. Ezért
mondja a Zsolt 84 [3]: „Lelkem és testem ujjongtak az élő Istenben." S ahogy a test Istenre a lélek által irányul, ugyanúgy a külső istentisztelet a belső istentiszteletre irányul,545 Á m d e a belső istentisztelet abban áll, h o g y a lélek az értelem és a törekvés ál-tal Istenhez kapcsolódik. Ezért annak megfelelően, hogy az Istent tisztelő személynek az értelme és törekvése különféleképpen kapcsolódhat helyesen Istenhez, az ember kül-ső cselekedetei különféleképpen irányulhatnak Isten tiszteletére.
A mennyei boldogság állapotában ugyanis az e m b e r i értelem m a g á t az isteni igazsá-got önmagában fogja szemlélni. Ezért a külső tisztelet nem valami jelben fog állni, ha-nem Isten dicséretében, ami a belső gondolkodásból és törekvésből ered; Iz 51 [3] sze-rint: „Öröm és vidámság lesz b e n n e , hálaadás és dicséret szava z e n g . "
Ám a jelen életünkben nem vagyunk képesek az isteni igazságot önmagában s z e m -lélni, hanem az isteni igazság sugarának valamilyen érzékelhető j e l e k által kell megvi-lágítania minket, ahogy Dionysius mondja (Cael. hier.)546, de az e m b e r i ismeret különfé-le állapota szerint különfékülönfé-le m ó d o n . A régi törvényben ugyanis az isteni igazság sem önmagában nem volt nyilvánvaló, sem nem nyílt m e g a hozzávezető út, ahogy az Apos-tol mondja (Zsid 9) [8], Ezért a régi törvény külső istentiszteletének nemcsak a mennyei hazában elénk táruló eljövendő igazságot kellett jeleznie, hanem Krisztust is, aki a men-nyei haza igazságához vezető út. D e az új törvényben ezt nem kell előre jelezni, mint el-jövendőt, hanem megemlékezni kell róla, mint múltról és jelenvalóról; előre jelezni
5 4 0 PL 82, 131 A , 2 0 3 A.
541 Utalás az antik színházakra.
5 4 2 A 1.
5 4 3 PL 40, 2 3 2 - 2 3 3 . 5 4 4 A 1; q 99, a 3, a 4.
5 4 5 Vö. II-II, q 81, a 7; q 84, a 2.
5 4 6 PG 3, 121 B .
csupán a mennyei dicsőség m é g nem kinyilatkoztatott e l j ö v e n d ő igazságát kell. Erről beszél az Apostol (Zsid 10) [ 1 ]: „A törvény csak árnyéka az e l j ö v e n d ő javaknak, és nem a valóság képe." Az árnyék ugyanis kevesebb, mint a kép; a kép az új törvényhez tarto-zik, az árnyék a régihez.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy az isteni dolgokat az e m b e r e k -nek csak a felfogó képességük-nek megfelelően lehet kinyilatkoztatni; máskülönben az csak a bukásukra adna alkalmat, mert megvetnék azt, amit n e m képesek felfogni. Ezért hasznosabb volt, hogy az isteni titkok az egyszerű néppel a j e l k é p e k fátylán keresztül legyenek közölve, hogy így legalább burkoltan megismerjék azokat, amíg a jelek által Istennek hódolnak.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy amint a költői dolgokat az emberi ész a bennük lévő hiányos igazság miatt nem képes felfogni, u g y a n ú g y nem képes töké-letesen felfogni az isteni dolgokat, az emberi észt meghaladó igazságuk miatt. Ezért mindkét esetben szükség van az érzékelhető jelek által való ábrázolásra.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy Augustinus ott a belső isten-tiszteletről beszél, amire azonban külső istentisztelettel kell irányulni, amint mon-d o t t u k . "
Hasonlóképpen kell válaszolnunk a negyedik ellenvetésre is, mivel Krisztus által az emberek tökéletesebben lettek bevezetve Isten lélekben való imádásába.
3. S Z A K A S Z . - VAJON T Ö B B C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S N A K K E L L E T T - E L E N N I E ?
A harmadik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy n e m kellett több ceremoni-ális parancsnak lennie.
1. Az eszközöknek ugyanis arányosnak kell lenniük a céllal. Á m d e a ceremoniális parancsok Isten tiszteletére és Krisztus jelzésére irányulnak, amint mondottuk.5"1* Á m d e
„egy az Isten, akitől minden van, és egy az Úr Jézus Krisztus, aki által minden van"
(1 Kor 8) [6], Tehát nem kellett több ceremoniális parancsnak lennie.
2. Ezenkívül, a több ceremoniális parancs törvényszegésre ad alkalmat, annak meg-felelően, amit Péter mond: „Mit teszitek próbára Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát. amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?" Á m d e az is-teni parancsok áthágása ellentétes az e m b e r üdvösségével. Mivel pedig minden törvénynek összhangban kell lennie az emberek üdvösségével, ahogy Isidorus m o n d j a [Etymol. II, 10.fej.; V, 3. fej.]549, úgy tűnik, hogy nem kellett t ö b b ceremoniális paran-csot adni.
3. Ezenkívül, a ceremoniális parancsok Isten külső, testi tiszteletéhez tartoznak, amint mondottuk.550 Ámde az ilyen testi istentiszteletet a törvénynek csökkentenie kel-lett, mivel Krisztusra irányított, aki azt tanította, hogy az e m b e r e k Istent „lélekben és igazságban" tiszteljék, ahogy ez a Jn 4 [23 sk.]ben áll. Nem kellett tehát több c e r e m o -niális parancsot adni.
Ezzel szemben áll Óz 8 [12]: „Beléjük írom sok törvényemet"551, és Jób 11 [6]: „Hogy megmutassa neked a bölcsesség titkait; megmutassa, hogy több az ő törvénye."
5 4 7 A s z a k a s z törzsében.
5 4 8 A 1, a 2.
5 4 9 PL 82, 131 A , 199 A B . 5 5 0 A 2.
551 Vulgata: „ E l ő í r o m neki sok t ö r v é n y e m e t . "
C L . K É R D É S : A C E R E M O N I Á L I S P A R A N C S O K R Ó L Ö N M A G U K B A N 1 0 3
Válaszul azt kell mondanunk, hogy minden törvényt valamilyen nép kap, amint fen-tebb5" mondottuk. Ámde a népben az emberek kétféle neme található: egyes rosszra hajlók, akiket a törvény parancsai által meg kell fékezni, amint fentebb551 mondottuk; és olyan emberek, akik jóra hajlanak vagy a természetüknél fogva, vagy szokás folytán, il-letve inkább az isteni kegyelem hatása következtében, és ezeket a törvény parancsa által kell tanítani és a nagyobb tökéletesség felé ösztönözni. Az emberek mindkél nemét ille-tően hasznos volt a régi törvényben több ceremoniális parancsot adni. Voltak ugyanis abban a népben olyanok, akik a bálványimádásra hajlottak, ezért szükséges volt őket a ceremoniális parancsok által a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére visszavezet-ni. Mivel pedig az emberek a bálványimádásnak többféle módon hódoltak, több ilyen törvényi kellett alkotni az egyes m ó d o k visszaszorítására, és az ilyen embereknek több törvényt kellett adni azért is, hogy mintegy megterhelve attól, amit Isten tiszteletére for-dítanak, ne legyen szabad idejük a bálványimádásnak hódolni.
A jóra hajlók szempontjából is szükséges volt több ceremoniális parancsot adni.
Egyrészt, mivel ezáltal a lelkük különféleképpen és állandó jelleggel lépett kapcsolatba Istennel, másrészt, mivel Krisztus misztériuma, amit ezek a ceremoniális parancsok je-leztek, számos hasznot hajtott a világnak, és vele kapcsolatban sok mindent meg kellett fontolni, és ezeket különféle ceremoniális parancsokkal kellett jelezni.
Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy amikor az, ami a célra irányul, elégséges ahhoz, hogy a célra elvezessen, elegendő egy eszköz egy célhoz: ahogy oly-kor elegendő egy hatékony orvosság az egészség helyreállítására, és ilyenoly-kor nem kell szaporítani a gyógyszereket. De ha az eszköz gyenge és tökéletlen, több eszközre van szükség, ahogy több orvosságot adnak a betegnek, a m i k o r egy nem elég a meggyógyítá-sára. Ámde a régi törvény ceremóniái gyengék és tökéletlenek voltak Krisztus végtelen gazdagságú misztériumának jelzésére, és ana, hogy az emberi lelkeket az Isten iránti engedelmességre ösztönözzék. Ezért mondja az Apostol (Zsid 7) [18 sk.J: „A régi tör-vény megszűnt, mint hatástalan és alkalmatlan, tudniillik nein vezetett el a tökéletesség-re." Ezért kellett ezeket a ceremóniákat sokasítani.
A második ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a bölcs törvényhozó a kis törvény-szegéseket eltűri a nagyobbak elkerülése érdekében.554 Annak érdekében tehát, hogy el-hárítsa a bálványimádást és a gőgöt, ami a zsidók lelkében keletkezne, ha a törvény minden parancsát teljesítenék, nem tekintett el Isten attól, hogy több ceremoniális pa-rancsot adjon, n o h a ez könnyen alkalmat adhatott a törvényszegésre.
A harmadik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy a régi törvény sokban csökkentet-te a csökkentet-testi kultuszt: úgy rendelkezett, hogy ne mindenki és ne mindenütt mutasson be áldozatot, és sok hasonló rendelkezése volt a külső kultusz csökkentésére, ahogy az egyiptomi Rabbi M o y s e s is mondja.555 De nem lehetett annyira csökkenteni Isten testi tiszteletét, hogy az emberek a d é m o n o k kultuszához pártoljanak.556
5 5 2 A 2.
5 5 3 Q 95, a 1.
5 5 4 V ö . q 9 6 , a 2 .
5 5 5 D o c t . perplex. 111,30. fej.
5 5 6 K o r á b b i s z o k á s u k b ó l e r e d ő h i á n y é r z e t ü k miatt.
4. S Z A K A S Z . - V A J O N A RÉGI T Ö R V É N Y C E R E M Ó N I Á I M E G F E L E L Ő E N V A N N A K - E F E L O S Z T V A Á L D O Z A T O K R A , S Z E N T D O L G O K R A ,
SZENTSÉGEKRE5 5 1 É S E L Ő Í R Á S O K R A ?
A negyedik problémát így közelítjük meg: úgy látszik, hogy a régi törvény c e r e m ó n i á i nem megfelelően vannak felosztva „áldozatokra, szent dolgokra, szentségekre és elő-írásokra".55"
1. A régi törvény ceremóniái ugyanis Krisztust jelezték. Á m d e ez kizárólag az áldo-zatok által történt, amelyek azt az áldozatot jelezték, amellyel „Krisztus odaadta magát értünk j ó illatú áldozati adományként Istennek" (Ef 5) [2]. Tehát az áldozatok voltak ce-remóniák.
2. Ezenkívül, a régi törvény az újra irányult. Ámde az új törvényben maga az áldozat az Oltáriszentség. Tehát a régi törvényben nem kellett „szentségeket" megkülönböztet-ni az áldozatokkal szemben.
3. Ezenkívül, „szentnek" azt nevezzük, ami Istennek van szánva. Ily módon beszél-tek szent sátorról és a benne lévő szent edényekről. Ámde minden ceremoniális parancs Isten tiszteletére irányult, amint mondottuk.55 9 Tehát minden ceremoniális parancs szent volt. N e m kell tehát azoknak egy részét „szent dolgoknak" nevezni.
4. Ezenkívül, a „rendelkezések" szó latin megfelelője az „observantiae", a m e l y az
„observare" (=megtartani) igéből származik. Á m d e a törvény minden parancsát meg kell tartani. 5 M ó z 8 [ 11] ugyanis ezt m o n d j a : „Vigyázz, ne feledkezz el az Úrról, a te Is-tenedről, nem tartván meg parancsait, ítéleteit és ceremóniáit." Tehát nem kellett azok egy részét „rendelkezéseknek" nevezni.
5. Ezenkívül, az ünnepek a ceremóniák közé tartoznak, mivel az eljövendő árnyékai, ahogy ez a Kol 2 [16 sk.]-ból kitűnik. Ugyanígy a felajánlott dolgok és a d o m á n y o k is, ahogy az Apostol m o n d j a (Zsid 9) [9], E z e k azonban - úgy tűnik - nem tartoznak a fel-sorolt ceremóniák közé. Tehát nem megfelelő a ceremóniák fenti felosztása.
Ezzel szemben áll, hogy a régi törvényben a felsoroltak egyenként ceremóniának vannak nevezve. Az áldozatokat ugyanis ceremóniáknak nevezi a 4 M ó z 15 [24]: „Mu-tasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égő áldozatul a h o z z á tarto-zó étel- és italáldozaton kívül, a ceremóniáknak megfelelően." A 3Móz 7 [35] a pap-szentelésről5"' ezt m o n d j a : „Ez Áronnak és liainak megkenése ceremóniák keretében."
A szent dolgokról a 2 M ó z 38 [2] így ír: „Ezek a szövetség sátrának eszközei a leviták ceremóniáiban." Az előírások megtartásáról mondja az 1 Kir 9 [6[: „Ha elfordultok, nem követtek e n g e m , nem tartjátok meg a ceremóniákkal kapcsolatos előírásokat sem, amiket parancsoltam nektek."
Válaszul azt kell mondanunk, hogy a ceremoniális parancsok Isten tiszteletére irá-nyulnak, amint fentebb5'1' mondottuk. E b b e n a kultuszban vizsgálhatók: maga a kultusz, az Istent tisztelők és a tisztelet eszközei. Maga a kultusz sajátosan az áldozatokban áll, amiket Isten tiszteletére felajánlanak. - Az istentisztelet eszközei a szent dolgok: a sátor, az edények és ehhez hasonlók. - A j Istent tisztelők részéről pedig kettőt lehet vizsgálni:
az istentiszteletre való rendelésüket, ami vagy a népnek, vagy a szolgálatot tevőknek
5 5 7 Ezek az Ú j s z ö v e t s é g szentségeitől k ü l ö n b ö z n e k , mert nem a d n a k , h a n e m csupán j e l e z n e k kegyel m e t .
5 5 8 Lásd Petrus L o m b a r d u s : Sent. IV, dist. 1.
5 5 9 A 1.
5 6 0 N e m a z o n o s az ú j s z ö v e t s é g i p a p s z e n t e l é s s e l , ami kegyelmet k ö z v e t í t ő szentség.
561 A 1, a 2.