220"
számú ítélet szerint kártérítésre köteles az a fél, ciki a.
céljavesztett társasági szerződést per nélkül felbontani nem volt hajlandó — a társaság célja pénztárgépek értékesítése volt, amelyek azonban kelendők nem voltak — és így a.
másik fél részére lehetetlenné tette, hogy a per folyama alatt a szerződéssel megvalósítani szándékolt gazdasági célt más úton érje el. Egyik példája ez az ítélet annak, hogy bíróságaink egyre jobban szigorítják a kötelmeket és jog- hátrányokat állapítanak meg annak terhére is, aki talán első látásra olyannak volna tekinthető, hogy szabadon hatá- roz afelől, fenntart-e vagy sem egy joghatályosan meg- kötött társasági szerződést.
A P. IV. 2751/1933. sz. ítélet szerint a részvényes is indíthat kártérítési keresetet az igazgatósági tag ellen, mivel, a részvénytársaság vagyonának az igazgatósági tag hibájára, visszavezethető csökkenése a részvényes osztalékjogát és- részvényértékesítési érdekét, károsítólag érinti. A P. IV.
3139/1933. sz-. ítélet szerint az igazgatósági tag maga nem indíthat kártérítési keresetet a csődkérés elmulasztása, miatt, mivel ezért a mulasztásért önmaga is felelős.
Dr. Vági József.
A lateráni konkordátum és az olaszok házassági köteléki perei..
Az Olaszország és a Szentszék között létrejött, 1929. február l'T-én Rómában aláírt konkordátum házasságjogi érdekű 34.
§-a folytán az olasz jog az eddigi kötelező polgári házasságról a fakultatív polgári-egyházi házasság rendszerére tért át, ameny- nyiben a k o n k o r d á t u m életbelépése óta a h á z a s u l o k tetszésére, van bízva, polgári, vagy s a j á t lelkészük előtt egyházi házasságot, kívánnak-e kötni? és az egyház előtt, a n n a k szabályai szerint, kötött és az állami anyakönyvbe bejegyzett 'házasságot a pol- gári házassággal egyenlő joghatályunak ismerte el.
A konkordátum a házasság semmiségét tárgyazó perekben, továbbra is fenntartotta az egyházi h a t ó s á g o k imperiumát, vi- szont ami az ágytól és asztaltól való elválasztást illető kerese- teket illeti, a Szentszék hozzájárult ahhoz, hogy ezeket a pol- gári bíróság bírálja el.
Vitás volt már most, vájjon az említett k o n k o r d á t u m válto- zást idézett-e elő ab.ban, hogy volt olasz á l l a m p o l g á r katolikus:
házastársak által kieszközölt magyar bontó ítélet Olaszországban, jogérvényesíthető-e (délibácdó)?
A trentói fellebbviteli törvényszék egy 1930.. II. 26-i.
ítélete a m a g y a r bírói ítélet érvényesítését, mint a hazai törvény kijátszására irányulót, visszautasította. Ezzel szemben a r ó m a i fellebbviteli törvényszék egy 1930'. jún. 12-én hozott ítéletében, ellenkezően, nevezetesen akként döntött, hogy a h á z a s s á g r ó l szóló ú j törvény után is külföldi á l l a m p o l g á r o k között e g y olyan államban kimondott bontóperi ítélet, mely állam a h á g a i
221
egyezményt elfogadta, nem tekinthető Olaszország közrendjé- vel ellentétben állónak, (Tudni kell, hogy Magyarország is, Olaszország is részesei a házasságbontásra vonatkozó hágai egyezménynek.) Ezen utóbbi ítélethez tartotta azután magát a későbbi judikatura is (melfi-i törvényszék, 1931. VITI. 19.; to- rinói törvényszék 193.1. VI. 25.; bari-i törvényszék 1930. X. 3.;
milanói törvényszék 1930. VI'Il. 22.).
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a jogérvényesítés egyik előfeltétele az olasz állampolgárság elvesztése, és a ma- gyar állampolgárság megszerzése. Az olasz állampolgárság el- vész, ha helyette idegem állampolgárság vétetik fel, és az illető személy lakhelyét külföldre teszi át. Ezenkívül megállapítást kell, hogy nyerjen a külföldi bontóítélet jogérvényesíthetőségé- nek megadása végett az is, hogy a feleség követte-e férjét az utóbbi által választott külországba, tekintettel arra, hogy a fele- ség állampolgársága elvesztéséhez ez is megkívántatik. Bizo- nyos, hogy nem elégséges egy külföldi állampolgárság spontán megszerzése ahhoz, hogy az olasz állampolgárság elvesszen, hanem szükséges evégből még a lakóhelynek a külföldön való állandósítása. És éppen ezen körülmény kikutatására irányult Mortara igazságügyminiszternek 1920-ban kiadott körlevele, melyben utasítja a fellebbviteli törvényszékek főügyészeit, akik a jogérvényesítési eljárásokban résztvesznek, hogy a magyar válás jogérvényesítését kereső feleknek előző olasz lakhelyük tény- leges elhagyásáról vagy el nem hagyásáról kutatásokat folytas- sanak le.
A lakhely kapcsán említem meg, hogy az ezelőtti Ausztriá- hoz tartozott jelenlegi olasz területeken 1924-ig az osztrák fele- kezeti alapon álló házassági jog nyervén alkalmazást, felme- rült a magyar bontó ítélet jogérvényesítési lehetőségének kér- dése oly volt olaszokra nézve, akik Olaszországban egyházi há- zasságra léptek, E tárgyban a trentóí fellebbviteli törvényszék 1930. febr. 26-án hozott, már említett ítéletén kívül van eg- másik, a trieszti fellebbviteli törvényszék által 1930. nov.
hozott ítélet, amely elismerte jogérvényességét olyan br
Jetnek,amelyet magyar bíróság volt olasz katolikus ^ j j ^q h á - zastársak között 1923-ban Triesztben kötött e g y h ^ . - házasság f e - lett hozott, kimondván, hogy: „Ha az állam» .0] gá r s á g megvál- toztatását alkalmas ténynek kell tekintem . },ogr az: egyén személyes statútumának m e g v á l t o z t a t ó ^ - ^ ^ & h á z a s^i ;
kötelek felbonthatosagat s z a b a l y o z ^ ^ alkalmazását maga után vonja, nincs ok arra, hogy ¿t e M n t e t b e n p o l g á r i é s egyházi hazasság kozott különbség t e4 ^ . ^ l é v é n a z. o l a s z j o g b a n a h á_ zassagi kötelek értekü a minden formája mellett egy es ugyanaz . Bar a z ir odalomban ezen álláspont vitás, szerin- tem helyes a d ö n t é s , mert ellenkező döntés megkülönböztetne
^f1.*- állampolgártól, házassági köteléket házassági kö- telektol. _F s b a a z 0ja s z állam kötelezte is magát arra, hogy az egyházi házasságoknak ugyanazon jogi következményeit ismeri p ' m' nt amely következményeket a polgári házasságoknak tu- l a j d o n í t , az már nem kívánható, hogy más vagy nagyobb követ-
4
222"
kczményeit ismerje el az egyház előtt kötött házasságnak, mint a polgárinak.
Igen érdekes és sokáig ellentétesen eldöntött kérdés volt, vájjon a Ht. 77. §-a a) pontja esetében a hat havi különélés- nek a magyar állampolgárság megszerzése után kell-e fennfo- rognia, avagy elegendő-e, ha előtte telt el. Idevonatkozólag fel- jegyzésre érdemes a római Semmitőszék legújabb keletű 1932.
nov. 15-én kelt határozata, amelyben — mint magyar kartár- saimtól hallom —, a Ht. 77. §. a) pontjában írt jogszabály akként nyer interpretálást, amint az a magyar törvény szellemének teljesen megfelel.
Ezen esetben a bolognai fellebbviteli törvényszék tekintet- tel arra, hogy a. házasság felbontását a budapesti törvényszék a magyar állampolgárságnak a házastársak részére történt el- nyerése után akkor mondotta ki, amikor az állampolgárság meg- szerzésétől számított hat hónap még nem telt el, 1931. júl. 3-i ítéletével a jogérvényesítést a budapesti kir. törvényszék ítéleté- től megtagadta. Ezen ítélet ellen fellebbezéssel élt a felperes, azt állítván, hogy a bolognai fellebbviteli törvényszék tévedett akkor, amikor nem ismerte fel, hogy a magyar törvény szerint a bírói felszólításban foglalt azon parancsnak megtagadása létesíti a bontó okot, amely felhívás az ellenérdekű félnek meg- hagyja, hogy az abban megállapított határidőn belül a kérelmező házastárssal a házassági életközösséget ú j r a vegye fel. Felperes ezen argumentációjával szemben a Semmitőszék ítélete, felhíva előbb a Ht. 77. §. a) pontjának teljes szövegét, a következőket mondja: „Ezen rendelkezés egyszeri elolvasásából is nem kétsé- ges módon tűnik az ki, hogy a budapesti kir. törvényszék a visszatérést csak abban az esetben hagyja meg a felhívott fél- nek, ha a közös lakhelytől legalább hat hónapon át távol volt, annyira, hogy ezen távollét a bontó ok tényállásának integráns része, sőt annak tulajdonképeni magva, úgy hogy tehát a helyes
^álláspont az, hogy ily esetben a törvényes bontó ok: a szándé- kos^ és igazolatlan és legalább hat hónapig tartott, a bírósági felszólítás ellenére is folytatott elhagyás. Nem helytálló a fel- lebbező fél azon ellenvetése sem, hogy a magyar törvény szerint a bontó ítélet kimondásához vezető eljárás két fázisból áll, melyeknek elseje adminisztratív jellegű, s abban áll, hogy a bí- róság, miután a legalább hat hónapig tartott távollétet megálla- pította, a felhívó határozatot kiadja, míg a másodiknak jog- szolgáltatási jellege van, amennyiben konstatálván az engedet- lenséget, a házasság felbontását kimondja, mert a bontó ok tény- állása három elemből áll, és pedig: 1. legalább hat hónapi tá- vollét, 2. bírói felszólító határozat, és 3. ezen felszólításra kö- vetkező engedetlenség, amelyek együtt egy komplex egységes tényt alkotnak, lévén mindhárman nélkülözhetetlenek a bontás kimondásához; úgy, hogy ha figyelemmel vagyunk az 1932. jún.
12-i hágai egyezmény 4. §-ára, mely azt mondja: „A hazai tör- vényt . . . . nem lehet alkalmazni azon célból, hogy egy ténynek, mely akkor történt, amikor a házastársak vagy azok egyike más nemzetiségűek voltak, válóok jellege adassék", és hogyha továbbá szem előtt tartjuk, hogy az elhagyás hat hónapjának
223
¡egy része akkor telt el, amikor a házasfelek még olasz hono- .sok voltak: nyilvánvaló az, hogy a fellebbviteli törvényszék he- lyesen ítélt akkor, amikor megtagadta egy olyan ítélettől a vég- rehajthatóságot, amely, a fentnevezett hágai egyezmény 4. §-át
;ilyen nyilvánvalóan megsértette". Dr. Rodolfo Goldschmied Trieste.
A csehszlovák valuta devalvációja folytán Csehszlo- vákiában is napirendre került az értékállandósági klauzula kérdése. A Frankfurter Zeitung információja szerint ere- detileg törvényhozási szabályozásról volt szó, azonban a tényállások és érdekek annyira szerteágazók, hogy ezt a gondolatot az irányadó körök elejtették. Valószínűnek tartják, hogy a klauzulát az esetek minéműsége szerint különböző elbírálásban fogják részesíteni. Ha az érték-
;állandósági klauzula nyilván a devalváció ellen óhajtott biztosítékot nyújtani, úgy az érvényben marad. Ez az eset
"forog fenn különösen akkor, ha az aranyhoz vagy a külföldi pénzegységhez való viszonyban előálló változások ellen akar a kikötés védeni s ebből a célból az értékállandóság biztosítása végett egy minden kétségen felül álló mértéket állapít meg.
Másként alakul a helyzet, ha a szerződési szövegben a kötelezett összeg megállapításánál csupán a koronának aranytartalma van megállapítva. Ebben az esetben a ki- kötésnek nyilván az a célja, hogy a cseh korona belső vásárlóképességének csökkenésé, annak belföldi értékének leromlása ellen nyújtson védelmet. Mindeddig azonban . ebben a tekintetben nem rosszabbodott a helyzet és a tör- vény szavai, valamint célja szerint az nem is fog bekövet kezni. Az ily aranyklauzula tehát nem szolgálhat alapul a követelések felértékelésére.
Két jogegységi kérdés a per és végrehajtási jog köréből.
A m. kir. Kúria elnöke április 14-ére két vitás per és végre- hajtási jog körébe vágó elvi kérdést tűzött ki a jogegységi ta- nács napirendjére döntés céljából. A perjogi kérdés a követ- kező: ,,Azt a felet, aki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kö- telességét elmulasztja, vagy elkésve teljesíti, ha emiatt a tár- gyalást el kell halasztani (Pp. 203. §.), az okozott költségben -nyomban, a tárgyalást elnapoló végzésben kell marasztalni, vagy
ez a marasztalás a véghatározatra tartható fel?" A gyakorlatban -ellentétes döntések voltak, kezdetben a Pp. életbeléptetése után inkább gyakori volt a tárgyalást elnapoló végzésben való ma- - rasztalás, míg újabban a bíróságok inkább a véghatározatra t a r t j á k fenn a marasztalást. A Pp. 424. §-a általános szabály- nak a végítéletben való marasztalást állítja fel, illetve ha a pe- /t'es eljárás másképen fejeződik be, abban a határozatban törté-
3*
