9—12. szám. —392-——
1923
Gyapjm'par. Ez iparág székhelye, Brad- ford, szeptemberben azzal lepte meg a vilá—
got, hogy ellejtve hagyományos ,,Free-Trade"
jelszavát, protekcionizmust sürgető határoza—
tot' hozott. A védvám iránti óhaj oka, hogy Bradford igen drágán produkál s a honi piac nem brja fizetni a magas árakat. Szá- zalékokban kifejezve így néz ki a helyzet;
nyersgyapjú ára 480/0 az 1914-i ár felett;
—' gyapjúszövetek ára (tehát Bradford'i feldol- gozás után) 1200/0 az 1914-i ár felett, mig a vevők milliói átlagban nem keresnek többet, mint háború előtti jövedelmüket —l— 70 per- cent, tehát nem bírják venni a drága árút.
A gyapjúérdekeltségek tehát védvámot sürget—
nek, nem azért, hogy távol tartsák az idegen versenyt, hanem hogy ne kelljen az olcsóbb idegen árúk miatt saját áraikat leszállítani.
A gyapjúpiac egyébként elég jól dolgo- zik, áraik szilárdak s a kilátások nem rosz—
szak, melyeket nagyon emelt Japánország azon intézkedése, hogy a gyapjúra kirótt be- viteli vámot bizonytalan időre felfüggesztette.
Ez a földrengéssel függ össze, mely elpusztí—
tott nagyszámú szövőtelepet s így a feldol- gozott textilárúk szabadabb importja tudja csak megakadályozni az árak felszökését.
E kapcsolatban érdemes megemlíteni a japán szövőipar fejlődését illusztráló azt a tényt, hogy a Japán által Ausztráliában vásárolt nyersgyapjú 1913—14-ben 20.500 bált, 1922——
23-ban pedig kb. 235.000 bált tett ki.
Gyapotrendelésekben nincs hiány, de az ármegállapítás hiúsítja meg az üzleteket. A kontinens szeretne vásárolni, de nem bír lé- pést tartani az árakkal, mely az amerikai rossz terméshírekre érthetőleg még feljebb szökött. A depressziót fokozza a német hely-
zet bizonytalansága s az általános krízis, melyben a gyapottermelés évek óta sínylódik, s mely állandóan rosszabbodik. Ugyanis az Egyesült-Államok, mint a világ első gyapot- termelő állama, fokozatosan csökkentik a ter—
melést.
Lancashire-ben a munkátlanság percent—
száma aránylag nem túlmagas, de a gyárak minimális nyereséggel dolgoznak. Rendelé- sek helyeztettek el az Egyesült-Allamok ré- széről, Dél—Amerikából és a messze Keletről
is. Az utolsó teljesen békeév (1913) első ki—
lenc hónapjával szemben a jelen ev meg- felelő időszaka így alakul: 1913 ban az Egyesült Királyságból exportált gyapot (da- rabárú) 5.350 millió yard —— 74 millió font sterling értékben; 1923-ban: 3.097 millió yard — 104 millió sterling értékben.
A bőrpiac az elmult negyedben kedvező volt. A német import, illetve verseny most teljesen szünetel, az árak szilárdak, jóllehet 6 hó elején kis visszaesés volt, tekintettel a chicagoi hírekre, ahol a legjobb belföldi marha- bór ára 1 cent—el esett. A cipőexport is elő—
nyös statisztikát mutat, minthogy az idén januártól szeptemberig a kivitt árú értéke 707000 fonttal tett ki többet, mint 1922-ben.
A zongoraipar a békeévekhez arányítva siralmas képet nyujt. Az idén pl. feleannyi zongOrát exportáltak, mint 1913 első tíz hó- napjában.
Az import is erősen visszament, a há—
ború előtti zongorabehozatal túlnyomó része Németországból jövén. Az árak magasak;
angol zongorák átlagára ma 53 font sterling, míg a háború előtti átlagár nem haladta meg a 31—32 fontot. Az export jó részét Ausztrá- lia és Nevaeeland szívja fel.
Olaszország.
Italic.
Bortermelés.
Miláno, 1923 november 19—én.
.Olaszország bortermése a háború előtti években átlag évi 45 millió hektoliter volt.
Dacára a bortermelésben igen gazdag annek—
tált Venezia Giulia-i és Venezia Tridentina-i tartományoknak, a háború utáni megnöveke—
dett Olaszország bortermelése mindezideig a háború előtti átlagot elérni nem tudta és szá—
mokban kifejezve a következőkép alakult:
1919—ben. 35,002.000 hl 1920—ban. 42,294.ooo 1921-ben. 31,908.000 ,, 1922-ben. 35,626.000 ,,
A megcsappant terméssel arányosan azon—
ban, sőt talán még nagyobb mértékben meg—
csappant a belföldi borfogyasztás és főleg az, export is. Ez utóbbi, míg a háború előtt évi 1—2 millió hl között mozgott, sőt gyakran a 2 milliót is meghaladta, addig jelenleg az _
1 milliótsem éri el. Számokban kifejezve akivitel ,
1923
1919-ben. 590000 hl
1920-ban. 634000 ,,
1921-ben. 920.000 ,, és
1922-ben. 850000 ,, —t
tett ki.
A kivitel visszafejlődése bővebb magya- rázatra nem szorul. A terjedő abolicionizmus a középeurópai államok elszegényedése és kisebb vevőképessége, az északi államok (Norvégia, Dánia, Svédország) elzárkózása, mind olyan momentumok, melyek a kivitelt lényegesen befolyásolják. Az olasz bornak jelenleg legjobb vevője a Svájc. E mellett nagyobb mennyiségeket vásárol még Ausztria és Cseh-Szlovákia is.
Mig az eddigi háború utáni években a ter- melők, ha nagy nehézségek árán is, boruk legnagyobb részét el tudták adni, addig idén az olasz bortermelés igen kritikus időknek néz elébe.
Az idei termés ugyanis várakozáson felül jól ütött ki és a kalkulációk szerint körülbelül 45 millió _hl-t fog eredményezni. Ezzel szem- ben a belföldi fogyasztás és az export kilá- tásai az elmult évaddal szemben nem javul- tak, sőt annyiban rosszabbodtak, hogy az olasz kormány a szeszesitalok kimérésének engedélyezését bizonyos órákhoz kötötte. A kedvezőtlen eladási lehetőségek már éreztetik is hatásukat a must és szóló árának állandó _ hanyatlásával, ami az új bor olcsóbb árala-
kulására enged következtetni.
——393—— 9—12. szám.
Érzékenyen sujtja a jelenlegi állapot a termelőket, kik az olcsóbb árak mellett ajó- val megnövekedett adókat tartoznak elviselni.
E mellett még természetesen az a veszély fenyegeti őket, hogy idén boruk nagyrésze eladatlan marad. Az, hogy az állam a bor- adót —-— még ideiglenesen is — leszállitsa, a mai pénzügyi politika mellett, mely min- den áron helyre akarja állítani az állam—
háztartás egyensúlyát, kizártnak tekinthető.
Ezért az érdekeltek főigyekezete ma odairá—
nyul, hogy a községi borvámok eltörlését el—
érjék. Olaszországban ma 189 község sujtja a bor behozatalát vámmal. Természetes kö- vetkezménye ennek, hogy a bornak vízzel való felhigítása az illető községekben nagy—
mértékben folyik. Az így nyert bortöbbletet,
mely a községi vámot is elkerüli, évi 3—4
millió hl—re becsülik a királyság egész terü- letén. Káros ez a fogyasztóra és károsa ter- melőre, aki kevesebbet és csak a magas szesz—
tartalmú borokat bírja a városokban elhe- lyezni. A termelők kívánsága odairányul, hogy szűnjék meg a községi borvám, melyért az érdekelt községeket az állam egy arányosan kiszámított évi fixummal kártalaníthatná. Hogy az állam se károsodjék, a termelők hajlan- dók volnának magasabb boradót fizetni. Igy meg volna óva az állam és a községek érdeke és lényegesen segítve volna a termelő helyzetén.
A kérdés még eldöntetlen, a termelők azonban, kiknek életbevágó érdekeiről van szó, erősen mozgolódnak.
Svájc.
Suisse.
1923. július—szeptember).
Bem, 1923 október 15-én.
A svájci általános gazdasági helyzetnek az exporttal való szoros kapcsolata révén a közgazdasági szituációt természetszerüleg ez utóbbi lényegesen befolyásolja. A kivitelben pedig a körülbelül egy év előtt megindult javulási processzusban stagnáeíó állván be, az általános gazdasági helyzet is-ezt aképet mutatja, ha a folyó év harmadik negyedének mérlegét megállapítjuk: Az export konjunk- túravonala már nem mutat felmenő tendenciát és —— a jelek után ítélve —— az év végére alig fog lényegesen különbözni az 1922.
évitől. Ezért fel sem tehető, hogy a munka- nélküliség a közeljövőben normális méretet öltsön. Hogy a munkanélküliség az export—
ban beállott stagnáció dacára nem nagyobb
mérvű, az abban leli magyarázatát, hogy több iparág máris, részben export helyett belföldi igényeknek, részben pedig stokkra dolgOzik.
Ez utóbbi momentum következménye persze, hogy előbb-utóbb megint üzemredukeió, és avval párhuzamosan a munkanélküliség erős- bödése áll be. Miután a szükséglet megvan, de a fogyasztó vásárlóereje úgy itt, mint a külföldön gyengült, a termelésnek intenzí- vebbnek és olcsóbbnak kellene lennie, hogy az adott viszonyok között a termelőre nézve eredményes legyen.
Az állami, vagyis szövetségi üzemek ——
amennyire az eddig megjelent kimutatásokból megállapítható — jó eredményt mutatnak fel.
A vámból származó bevétel szeptember hó
