S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
__________ I___________
III. EDVÁRD KIRÁLY
SZ ÍN M Ű ö t f e l v o n á s b a n
1596
F O R D ÍT O T T A
V É R T E S Y JE N Ő
B U D A P E S T
K IA D JA A M AGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D É M IA 1914
A r a 2 k o ro n a .
S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
_________________ I__________________
III. EDVÁRD KIRÁLY
S Z ÍN M Ű Ö T F E L V O N Á S B A N
1 5 9 6
F O R D ÍT O T T A
V É R T E S Y JE N Ő
B U D A P E S T
K IA D JA A M AGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D É M IA
I9M
Az ú. n. ál-shakespearei drám ák közül e m unka jelenik m eg először m agyar fordításban, am ennyiben ál-shakespearei drám áknak azokat nevezzük, melyek a nagy költő m unkáinak első folio-kiadásából hiány
zanak és melyeket a kritikusok nagyobb része azért nem ism ert el Shakespeare müveinek. M ert egy-két kétes darab az általánosan elism ert harm inczhét Shakespeare- darab között is van, melyek a K isfaludy-Társaság Shakespeare-kiadásában m egjelentek s ezek egyike, Perikies, a kritika mai álláspontja szerint nyugodtan az ál-shakespearei drám ák közé volna utasítható.
Ezek a k étes drám ák (Perikles-en kívül) szám sze
rint vagy tizenöten vannak s a tudom ány mai állás
pontja e kérdésben m ég nagyon ingadozó. A vele fog
lalkozó tudósok közül csak kevesen vannak, kik vala
m ennyit elvetik s m ég kevesebben, kik valam ennyit Shakespeare m üvének tulajdonítják ; legtöbben a kö
zéputat követik, am ennyiben e színművek ném elyikét egészben vagy részben Shakespeare tulajdonául isme
rik el. Sőt m ég ezeken kívül is van ö t drám a, am elyet m egpróbáltak Shakespeare művei közé írni, de ezek részben az ő darabjainak elrontott utánzatai, részben, igazán sem m i közük sincs a drám aírók fejedelmével
A történelm i bizonyítékok egyetlen darabnál se annyira erősek, hogy kételkedés nélkül lehetne ezt
vagy am azt Shakespeare m unkát közé fölvenni. K ét
ségtelen, hogy a kiadóknak érdekükben állt Shakes
peare nevével csapni reklám ot. Az æ sthetikai bizonyí
tékok pedig soh’sem döntők. U gyanazon író nagyon különböző értékű és különböző stílusú m unkákat képes írni fejlődése, életviszonyai, sőt hangulatai különböző korszakában Viszont egyik író utánozza és sikerültén ellesi a m ásik irányát és Shakespeare nem m agányos író, hanem egy virágzó drám airodalom nak legnagyobb képviselője, mely drám airodaim at egyazon k o r stílusa jellemzi, ha nem is hasonlítnak egym áshoz annyira, m int T aine angol irodalom történetében olvasható. De anélkül, hogy a subjektiv bizonyítékoknak a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk, kiemeljük, hogy m indezen darabok közül egyetlen egy sem áll oly közel a Shakespeare szelleméhez, m int a III. Edvárd.
Ebben a m agyarázók m ajdnem m ind megegyeznek.
E d rám át 1596-ban ad ta ki először C uthbert Bury e címmel l ' he R eigne o f E d w a rd the T h ir d (London).
Ezután m ég négy kiadása jelen t m eg 1599-, 1609., 1617.
és 1625-ből, az előbbivel együtt m ind névtelenül, bár a sok kiadás a d arab népszerűségére m utat. Edw ard Capell volt az első, aki 1760-iki kiadásában Shakespearet nevezte m eg szerzőül, de érveit jóform án csak a darab irodalm i becsére alapította.
Capell vélem ényéhez sokan csatlakoztak, a többi között Tieck, Collier, H opkinson, Vincke, Moltke, T eetgen, míg ellenben Ulrici, Delius, Sym onds és Neub- ner az ellenkező vélem ény m ellett kardoskodtak. K ö
zépen állan ak Tennyson, W o rd és Fleay, akik szerint a két első felvonás a Shakespeare m unkája, míg a többi három nem az ő tollából került ki. A külső bi
zonyítékok m a m ég nincsenek m eg kellő számmal, a belsők m eg - láttuk — három táb o rra osztják a kri
tikusokat. A külső bizonyítékok közt említik azt is, hogy e színmű Shakespeare királydrám áit egészíti ki, időrendben János király és II. R ichárd király közé esvén. De a sorozat így se teljes.
A drám a tárg y a III. Edvárd angol király diadalm as h ad járata a francziák ellen és szerelme a szép Salis
bury grófné iránt. E k ét cselekvény azonban nem kapcsolódik kellőképen egybe, a szerelmi epizód a II felvonás végével be van fejezve és csak lazán fűzi egybe a két részt az a gondolat, hogy csak az méltó országokon uralkodni, aki m egtanult önm agán is ural
kodni. A Salisbury-epizódnak csak m ondai alapja van, a többiben híven követi az író a történelm et, csak összevonja s nagy vonásokban jeleníti meg, ahogy a Shakespeare többi királydrám áiban is látjuk. A drám a cselekvénye a történelem szerint 1338-tól 1356-ig ter
jed. Ez idő a la tt a franczia trón uralkodót cserél : VI.
Fiilöp halála u tán Jó Ján o s következett a királyi szé
ken, de az egység kedvéért a drám ában mindelejétől János a király. A m ondai részben Bandello novellás- kötete, a históriai részben H olinshed krónikája volt a forrás. A források közt említik F roissart krónikáját is, de ez nem valószínű, m ert F roissart nyom án né
mely részt — főleg Calais o strom át — drám aibban színezett volna ki a költő.
Am ha a szerző kivoltát bizonyítgatva sikam lós mezőre tévedünk is, azon vélem ényen vagyunk, hogy a drám a nem m éltatlan a legnagyobb költőhöz sem.
A szerelmi epizód tele élettel, szenvedélylyel és gyön
gédséggel, a Shakespeare legragyogóbb lapjaira emlé
keztet. H a a csatajelenetekben esik is a darab, ott sem hiányzik a shakespearei színezés s a körülzárt walesi herczeg végső elszántsága a m aga kom or philo- sophiájával az em beri lélek legm élyébe világít belé.
V égül figyelmeztetjük az érdeklődőt az ál-shakes- pearei drám ák m agyar irodalm ára, mely csak a leg
utóbbi évek term éke : H einrich G usztáv : Az ál-shakes- pearei drám ák. Egyetem es Phil. Közlöny 1910. és külön 59 lap. Bodrogi Lajos : Tizenkét ál-shakespeareinek m ondott színmű. M agyar Shakespeare-Tár V. k. Egyes drám ákkal foglalkoznak : Vertesy J e n ő ; Shakespeare egy kétes drám ája (III. Edvárd). U ránia 1508. Bodrogi L a jo s: Az ál-shakespearei Lokrine és a húnm agyar hagyom ány. M agyar S hakespeare-T ár II. k.
Budapest, 1913 novem ber 1.
Vértesi] Jenő.
S Z ÍN M Ű Ö T F E L V O N Á S B A N
III. E d v árd , A n g lia királya.
E d v árd w alesi h e rc z e g , fia.
W arw ic k g ró f.
D e rb y gróf.
S a lisb u ry gróf.
L o rd Audley.
L ord P ercy.
Lodowick, E d v árd m eghittje.
S ir W illiam M ountague.
S ir Jo h n C opland.
K é t esq u ire és n ég y h ird ető , angolok.
R ó b ert, A rtois g ró fja.
M ontfort gróf.
G óbin de G rey.
Ján o s, F ra n c z ia o rs z á g királya.
K áro ly és Fülöp, fiai.
L o th rin g e n h erczeg e.
Villiers, fran czia úr.
C s e h o rsz á g k irály a L en g y el k a p itá n y | H a t calaisi p o lg ár.
F ra n c z ia k a p itá n y s n éh án y sz e g én y calaisi lakos.
M ásik kap itán y . H ajós.
H á ro m fran c z ia hírm ondó.
D ávid, S c o tia k irálya.
D o u g las g ró f és két hírm ondó, skótok.
P h ilip p a k irály n é, E d v árd k irály felesége.
S alisbury g ró fn é.
F ra n c zia assz o n y és két g y erm ek .
Já n o s k irály szö v etség esei.
U rak és m ás k íséret, hírm ondók, tisztek, k a to n á k stb.
Szín : fölváltva A nglia, F la n d ria és F ra n c ziao rs zá g .
ELSŐ SZÍN.
L ondon, F o g a d ó tere m a p alo táb an .
H arso n ák . E d v árd király k íséretével, a w alesi herczeg ,W arw ick , D erby, Audley, A rtois és m áso k jö n n ek .
ED V Á RD .
Artoisi Róbert, hát téged is
Szám űzött F rankhon, tulajdon hazád : De nálunk is lesz húbérbirtokod, Mivel mi Richm ond grófjává teszünk.
No m ost meséld családfánkat tovább : Ki is következett h á t Szép F ü lö p re ?
A R TO IS.
H árom fia : sorban egym ás után K övetkeztek az apjuk trónusán, De m indhárom m eghalt gyerm ektelen’.
ED V Á R D .
S az én anyám húguk volt ő nekik ?
A R T O IS .
Úgy van, királyom, m ert Fi'ilöp királynak Csak egy leánya, Izabella volt,
K it oltárhoz felséged atyja vitt S kinek illatos liliom öléből
Felséged sarjadt, E urópánk virága Es frank hazánk jogos örököse.
De pártos lelkek rossz szándéka dúl S hogy Szép Fülöpnek törzse el-kiszáradt, Felséged anyjának jo g áb a vágnak
A frankok s bár ő volna legközelbb, Valois Ján o st kiáltják királylyá.
És hogy a frank föld — azt vetik okul —•
Királyi herczegekkel van tele S parancsolót uralni nem szokott, Ki nem a férfi-ágból sarjadott.
Ellenkezésük’ erre építik,
H ogy m agasságodat ebből kitudják.
De m eglátják, igényüket csalásból K ovácsolták s futó hom okra rakták.
T alán fonák csúfságnak tetszik is, H ogy ezt föltárom , franczia m agam ; De én az Ú ristent hívom tanúnak, Nem gyűlölet vezet, se sérelem, Csak hazaszeretet m eg a jogérzés, Mi e szókig tüzelte nyelvemet.
Felséged született védelmezőnk, Valois Ján o s csak oldal-rokon.
A lattvaló hódoljon az urának.
S tisztét jobban hogy töltse be, m ikéntha Behelyezi a zsarnok gőgje ellen
Az ország án ak jogos pásztorát ?
E D V Á R D .
Tanácsod, Artois, m int friss eső S udárba hajtja m éltóságom at.
Szavad tűzárja bátorságom at
Üj lán g ra szítja, mely m ár-m ár kihalt Feledségem nek ham uja alatt,
De m ost m egint aranyos szárnyra kél S m egóvja Izabella jo g ait
S vassal görbítem m eg kevély nyakuk’, Kik frank király-voltom ellen kapálnak.
(A s^iii mögött harsona siói.) Követ jön ? Láss utána, Audley lord.
(Audley kimegy és vissiatér.)
A U D LEY .
M egérkezett L othringen herczege S felségeddel kívánna szólani.
ED V Á R D .
Vezessétek be, lordok, hogy fogadjuk.
(A lordok kimennek, a király trónusába ül.) A lordok vissiatérnek a lothringeni herceggel és kíséretével.
L othringen herczege, mi jó b a ’ jársz ?
L O T H R IN G E N .
Dicső uram , János, frankok királya, K öszöntet, Edvárd és rendelteti, Mivelhogy tisztelet-ajándokából Guyenne herczegség te kezedre bír, T edd érte a köteles hódolást.
Ezért vagyok figyelmeztetni rá :
H ogy negyven nap a la tt F ran k h o n b a’ légy S o tt ősi és bevett szokás szerint
Esküdj föl a király hűbéresének ; M áskép jogod elvész e tartom ányra És birtokába ő m aga veszi.
E D V Á R D .
No lám, hogy rám m osolyg az alkalom ! Im én t határoztuk : F ran k h o n b a mék
S m ár hívnak is, sőt fenyegetnek is, Jöjjek, m ert büntetésnek terh e vár —
Bolondság volna nem et m ondani ! Lothringen, vidd uradnak ezt a választ M eglátogatom én, ha úgy kívánja, H anem hogy ? nem bókolni szolgaképp H anem m int győző, őt hajlítni meg.
Rossz cseljátéka napvilágra jött, Alorczáját letépte az igazság, A melylyel hetykeségét leplezé.
M ég hűbéresküre m er hívni engem ? Bitorlott koronája az enyém
S hová lábát teszi, térdeljen ott.
Nem ez a pötty herczegség kell nekem De széltében-hosszában mind az ország S h a vakm erőn átadni késkedik, K iszakgatom kölcsönzött tolláit S úgy űzöm a vadonba m egkopasztva.
L O T H R IN G E N .
Úgy, Edvárd, minden lordjaid előtt, itt A hadüzenetet arczodba vágom .
H E R C Z E G .
H adizenetet, frank ? Mi visszavágjuk U rad to rk áb a s gégéjébe azt.
És — ha m egenged szólnom a király, K egyes atyám s im itten ez urak — K övetséged’ csak játékszám ba vészem S tunya h erének azt, ki ide küldött, Ki orvúl fölszállt a sas tészkibe.
De majd olyan vihart hozok reája, H ogy m ásokat is intsen elbukása !
W A R W IC K .
Mondd m eg, oroszlánybőrét dobja el ; H a az oroszlány nyílt mezőn találja, D ölyféért száz d ara b ra tépi szét.
A R T O IS .
O kegyelm ének a legjobb tanácsom : Addig hódoljon, míg nem kényszerítik.
Ö nkéntes balsorsnak kisebb a gúnyja, M intha a gáncscsal szembeszáll, vadulva.
L O T H R IN G E N .
Elfajzott pártos, kigyó a hazán, Mely gyerm ekséged gyám olója volt,
(kardot ránt)
Mi részed van ez összeesküvésben ?
E D V Á R D .
L othringen, nézd, mi éles ez aczél : (kardot ránt)
De itt keblem ben lángos vágy tüzel, Szúrósabb, élesebb, m int ez a penge ; C salogány-dal is úgy kínozzon engem M indannyiszor, m ikor pihenni térek, A míg zászlóm F ran k h o n b an nincs fölütve.
Ez volt utolsó szóm, ezt vidd te el.
L O T H R IN G E N -
N em ez, nem az an g o l pártoskodás, Ez árúló m érges látása fáj,
Leghívebb helyett a leghitlenebbé.
(A lotbringmi hercgeg és kísérete el.)
ED V Á R D .
U rak, az árra l vígan kél hajónk ! Ju talm a vár, m egkezdődött a harcz,
H anem a vége m ég jóm essze van.
Sir William Mountague jön.
Mi hírrel jössz, Sir W illiam M ountague ? H ogy áll a skótokkal a frigykötés ?
M O U N T A G U E .
Széttépve, eltaposva, jó uram . Alig hallotta a hitlen király,
H ogy felséged hadsergét visszahívta, Azonnal, elfeledve esküjét,
V ég várainkra tö rt rá a bitor : Berwick oda, Newcastle rom ban áll S R oxborough v árát fogta m ost O strom alá, a hol Salisbury grófné B ezárva m ár nem képes ellenállni.
E D V Á R D .
Az a te lányod, W arw ick gróf, úgy-é ? U ra B retagneban szolgált oly soká,
H ogy g ró f M ontfort-t helyezze vissza, nem de ?
W A R W IC K .
Úgy van királyom.
E D V Á R D .
N yom orult Dávid, h át m ár m ást se tudsz, Csak gyönge nőt szorítni fegyvereddel ? Riasztó kü rtő d ’ elhallgattatom !
No m ost, Audley, első tiszted legyen F ran k h ad ra sereget toborzani.
Te, Ned fiam, jól nézd á t a h a d a t:
C sak a jav át szedd ki m inden megyéből, K ato n ák at friss jókedvvel tele,
A kik a szégyentől félnek csupán.
Vigyázz, fiam, m ert vészes háborúra És m agabiró nem zettel kelünk.
T e Derby, pedig követségbe mégy Ipánk, H ainault grófjának udvarába ; Elm ondod, hogy mire vállalkozunk, M egkéred, hogy utána lásson ő is Szövetséges társin k n ak F landriában S nevünkben a ném et császárnak is.
M agam , a míg mindezt elvégzitek, Kéznél fekvő hadam m al rajt’ ütök Újfent a skóton és m egűzöm őket.
Erély, urak ! négy sark án a világnak H a d a t indítunk — te m eg, N ed fiam, Kezdj elfeledni könyvet, tudom ányt S a vért súlyához edzd m eg válladat.
H E R C Z E G .
Ifjú kedvem nek oly vígan rivali A háború kelő harsány zaja, M int új király koronázásakor A nép üdvözlő tom boló zsivajjá,
Midőn m inden nyelv «üdv Caesar»-t kiált.
A becsületnek iskolája vár ; H arczban dicső halál a pályabér V agy ellenség vérén szerzett babér.
H á t el ! ki erre, ki m eg a rra mégyen, N yom ós dologban várni, késni szégyen.
(Mind. el.)
M ÁSODIK SZÍN.
R o x b o ro u g h . A v á rk asté ly előtt.
Salisbury grófné jön némi kísérettel fönt a várfalon.
G R Ó F N É .
Óh jaj, hányszor nézem ki a szentem’, H iában várva a király segélyét !
M ountague bátyám , télek, te képtelen vagy A királyt feltüzelni tűzbeszéddel,
F utvást siessen engem menteni.
Nem m ondtad el neki, mi fájdalom, Minő gy alázat sk ó t foglyáúl esni : Eltűrni durva udvarlásukat
V agy b a rb á r kényszerük gyalázatát.
Nem m ondtad el, h a itten győz az ellen, H ogy gúnyolnak m ajd m inket északon S nyers, b árdolatlan utczadalba’ hogy Gajdolják vesztünk’ és győzelm üket ' Rideg, hideg, ködös egük alatt.
Dávid király jön kísérettel, Üouglas-siel. a lothringeni herceggel és másokkal.
El kell vonulnom, esküdt ellenem A sáncz felé jön, elrejtőzködöm S kihallgatom dicsekvő fecsegésük’.
(Egy fülkébe vonul.)
D Á V ID .
Ajánljon testvérünknek, herczeg úr,
A frank királynak úgy, m int jó keresztényt.
Tisztelem ő t s szívemből kedvelem.
Mi követségét nézi, visszatérhet És m ondja, angollal nem tárgyalunk, Nem békülünk, nem kell fegyverszünet,
H anem m egbüntetem végváraik’, Y orkig tűzzel-vassal fölégetem.
B átor lovas-népünknek nincs szünet, Nehi ér reá a rozsda, hogy kirágja Az éles sa rk a n ty ú t és zabolát, Le sem teszik sodros vas ingüket, Nem is tám aszth atják a vár falához Békésen sk ó t kőrisnyelű dzsidáik’, Le sem oldhatják gom bos b arn a bőr Övükről kardjuk’, míg azt nem kiáltja K egyelm etek királya : «Kegyelem nekik !•
Jó ú ta t ! m ondja m eg, hogy itt hag y o tt E vár előtt ; m íg hazaér kegyelmed, Azt is m ondhatja, a kezünkbe’ van.
L O T H R IN G E N .
Búcsút veszek s u ram nak megviszem Felséged kellem es üzenetét.
(EL)
D Á V ID .
Nos, Douglas, lássunk a dolgunkhoz ism ét : Biztos zsákm ányunkat osztályra vetni.
D O U G L A S.
U ram , nekem a hölgy kell, sem m i más.
D Á V ID .
Módjával, jó úr, én választok elsőbb : M agam vetettem rá előbb szemet.
D O U G LA S.
Akkor, uram , az ékszerét szeretném .
Vértesy Je n ő : III. Edvárd király. 2
D Á V ID .
Az az övé, elválhatatlan attól, Kié a hölgy, azé az ékszer is.
Hírtnondá fon sietve.
H ÍR M O N D Ó .
K irályom , hogy zsákm ányra vág tatán k A dom bra föl, h át látni csak, ahol jő Hadi m enetben egy nagy hadsereg.
A nap, hogy a fegyverre tűz, m erő érez Mezőt m utat, ahol közéig felénk
Egy lándzsa-erdő. Felség, szánja el m agát.
Alig négy órás kényelm es m enetben Végső csapatjuk is elér ide.
D Á V ID .
Haj, rajta, haj ! ez az angol király.
D O U G LA S.
Hé, Jim fiam, nyergeid b ogár lovam ’ !
D Á V ID .
H arco t kívánsz, D ouglas ? gyöngék vagyunk rá.
D O U G L A S .
Tudom , királyom , ép’ azért futunk.
G R Ó F N É .
(Előlép rejt ekéből.)
No, sk ó t urak, m aradtok áldom ásra?
D Á V ID .
Kicsúfol, D ouglas, ezt nem bírom el.
G R Ó F N É .
Nos, jó urak, kié lesz h át a hölgy, Kié az ékszer ? Úgy vélném bizonyra,
Nem m entek, míg a zsákm ány nincs fölosztva.
D Á V ID .
H allá a hírm ondót s a mi beszédünk' S biztonságban lévén, csúfol ki minket.
Másik hírmondó jön.
H ÍR M O N D Ó .
Fegyverre, jó uram ! R ajtu n k ütö ttek !
G R Ó F N É .
U tána a frank követnek, királyom
És m ondja meg, hogy Y orkig nem m erészel, Kimenti, hogy m egsántúlt a lovacska.
D Á V ID .
Ezt is hallotta. Elviselhetetlen !
Isten velünk, hölgy. Bár tágítok én is — (Riadó. A skótok el.)
G R Ó F N É .
Nem félelemből — odább állunk mégis.
K öszöntelek házunkban, jó szerencse ! A szemtelen, szájas, hetvenkedő skót,
Ki itt a sáncz előtt esküdt, hahogy Nem tág ít az ország egész hadának, H anyatt-hom lok m ost úgy futásra lódult, M intha észak szelével versenyezne A fegyver szónak puszta hallatára.
Moimtague és mások jönnek.
Oh nyár-napom ! O tt jő atyámfia.
M O U N T A G U E .
H ogy-m int, húgom ? Ej, nem vagyunk mi skótok.
M ért zár k a p u t b arátai elő tt?
G R Ó F N É .
Szives Istenhoztát m ondok, rokon, M egjöttöd elkergette ellenim !
M O U N T A G U E .
M aga személyében jö n a király is, Jöjj, kedves húgom , hogy hódolj neki.
G R Ó F N É .
O felségét hogy is fogadjam én Tisztem hez hűn, m éltóságáho’ m éltón ?
(Leszáll fölülről.)
Harsonák. Edvárd király, Warwick, Artois és mások jönnek.
E D V Á R D .
No h át m eg u g ro ttak a csalfa rókák, A m ielőtt sark u k ra léptünk volna ?
W A R W IC K .
Igen, nagyuram , ám egy víg, tüzes, Merész ebfalka a sark u k b a’ jár.
A grófné visszatér kíséretével.
ED V Á R D .
Ugy-é, W arw ick, ez itt grófasszonyunk ?
W A R W IC K .
O, uram , ám a zsarnok félelem,
Szépségét, m int zord szél m ájus virágát, M egtépte, elhervasztá, összerontá.
E D V Á R D .
H át m ég szebb volt, W arw ick, m int a milyen ?
W A R W IC K .
K egyes uram, nem szép ő sem m ikép’, De a hogy itt van, foltot ejt m agán, H a úgy nézem, hogy azelőtt milyen volt.
ED V Á R D -
Minő csodás varázs ég ett szem ében, H a m ég sugárzóbb volt, m int e sugár, H a elfordítja rom lásában is
U ralkodói dolgoktól szem em ’,
H ogy ő t ak arja csak m indig csudálni ?
G R Ó F N É .
H ódolva térdelek m élyebb’ a földnél S térdem nél mélyebben hódol szivem, H ogy fölségednek készségem ’ m utassa Sok millió köszönettel kísérve
K egyes királyi m egjelentéért, K apum elől mely elhajtá a harcot.
E D V Á R D .
Kelj föl, lady. B ékét hoztam neked S a békéért harczot kaptam cserébe.
G R Ó F N É .
Nem úgy, királyom ; elfutott a skót, Hazafelé nyargaltak lóhalálban.
E D V Á R D .
H ogy ne epedjek itt el csúfosan, Inkább a sk ó t után — Jer, Artois.
G R Ó F N É .
Csak egy kicsiny időt, kegyes királyom.
Tisztelje m eg mi hajlékunk’ királyi H adával. Az uram csatába’ jár, H a ezt m eghallja, öröm ébe’ győz.
Oh nagyuram , ne fukarkodjon ezzel, Szerény kapunk előtt, felség, ne menj el !
, ED V Á R D .
Grófné, bocsánat, hogy be m ég se térek, Árulásról álm odtam m últ nap — félek.
G R Ó F N É .
R út árulás nem ül m eg e helyen !
E D V Á R D .
(Magában.)
K ét szem e esküdt össze ellenem : M érgét onnan szivembe béereszti,
Ész m eg nem véd, m esterség nem hegeszti.
Nem csak a nap, a mely fényt olt a fénynyel, K ábítva a h alandónak szem ét el ;
E csillag-szem pár is, ha rám tekint, Szem em ’ vakítja a nap fényekint.
Bámész kívánság ! bámúlj szabadon, Érd azzal be, legyél úr m agadon !
(Fenn.)
Hej, W arw ik, Artois, indúlni, lóra !
G R Ó F N É .
H ogy állna m eg uram , m inő szép szóra ?
E D V Á R D .
(Magában.)
Kell is szép szó, m ikor beszél a szebb szem, Minden szónoklatnál beszédesebben !
G R Ó F N É .
Ne tégy úgy, m int az áprilisi nap, V égigczirógat s ism ét messze hagy ; Ne boldogítsd itt kivül sánczam at, H anem benn vendéglátó házam at.
E ház, m int a parasztlegény, olyan, Nyers mezze, faragatlan m ódja van, Sem m it sem igér, de nézz csak bele, Szívbéli jó sá g kincsével tele ; V agy a hol arany-erek rejlenek, A term észet nem tesz rá szőnyeget, Száraz-pusztán, kietlenül m ered ; S hol pázsittal fölül a föld pompázik, Bódítón illatoz, ta rk á n virágzik, Áss csak m élyebbre le s ihol a pást C sak iszapot tak art, csak rothadást.
S hogy e hosszú hasonlat érne véget : O trom ba sánczaim ról ne ítéld meg, Minő belül ; ez itt a takaró, É rtékest védni rossz időbe’ jó.
M ost szólj m agadhoz nálam szívesebben, K érd, hogy velem időzzön egy kicsit benn.
E D V Á R D .
( Magában.)
Olyan okos, m int szép. Kéjvágy, ne törj ki, A szépség ajtaját okosság őrzi.
(Fenn.)
Grófné, b ár sürgős ügy szólít tovább, H add várjon rám , m int én várok terád.
Jerünk, urak, itt lesz az éji szállás.
(Mind el.)
ELSŐ SZÍN.
R o x b o ro u g h . A v á rk e rt.
L odow ick jön.
L O D O W IC K .
M ost láthatom , m int vész szeme szemébe, Füle csak édes nyelve h an g ját issza S a szenvedély, a k á r a kósza felhő, Mely fogy s dagad a szél fuvallatával, Földúlt orczáján színét váltja egyre.
H a a hölgy elpirul, urunk elsápad, M intha forró vérét orczáiból Am oda h ajtan á á t a varázslat ; S viszont ha az sápad a tisztelettől, Az ő arczán gyűl é k e s , skárlát-pírja ; De ám a hölgy keleti bíborához K oráihoz tégla, élethez halál.
M iért cserélik így tekintetük’?
H a a hölgy elpirul : illő szemérem, Félénkké válik, m ert itt a király ; H a urunk elpirul : illetlen szégyen, A szem rossz fátyola, m ert ő király.
H a a hölgy sápad, asszony-félelem, M aga személyiben itt a király ; H a urunk sápad, bűnös félelem,
Gonosz kivánság, m ert ő nagy király
j ó éjt, sk ó t harczok ! attól tarto k én, A nglia szívet ostrom olni mén.
Jö n ő felsége, egyedül bolyong.
Edvárd király jön.
E D V Á R D .
Mióta itt vagyok, so k k alta szebb, Ezüstösebben cseng minden szava, Jókedve áradóbb Mi bájosan
Meséli D ávidot és skótjait !
íg y szólt ő — m ondja és rákezdi nyersen, Skótos hangsúlylyal és skótos m odorban ; H a ugyan egy sk ó t ily szépen beszélhet.
íg y szólt rá — és elm ondja válaszát ; Ki szólhat úgy, m int ő ? csak ő m aga Szólt úgy a sánczról, m int ég angyala, Édes daczával b arb ár ellenekhez.
H a békéről szól, a harczot m ag át B örtönbe küldi nyelve ; hogyha harczról, Róm ai sírjából Caesar kikéi,
H ogy megszépítve hallja ajkiról.
Az ész m ind balgaság, csak nyelve nem, A szépség m ind csúfság, csak arcza nem.
Nincsen forró nyár, csak tüzes szeme, Nincsen jeg es tél, csak hideg szava.
A sk ó to t sem szidom, hogy ostrom olta, Hisz’ országunk egyetlen kincse ő ; Pulyáknak tartom ám, hogy m egfutottak, Mikor ily szépség ta rtó z ta tta őket.
T e vagy az, Lodowick ? tintát, papirt hozz.
I.O D O W IC K .
T üstént, uram király.
E D V Á R D .
Es kérdd a lordokat, sakkozzanak még, H ogy egyedül sétálva gondolkozzunk.
I.O D O W IC K .
N agyuram , úgy teszek.
(El.)
ED V Á R D .
Ez a fiú a versírásba’ jártas, Vidám és rábeszélő lelke van, A szenvedélyem et közlöm vele.
Majd áttetsző fátyolba’ festi le, H add lássa a szépség nagyasszonya, Csakis m iatta lettem így oda.
Lodowick visszatér.
Készen van-é tentád, pennád, p apírod?
L O D O W IC K .
Igen, király uram .
E D V Á R D .
Ügy jöszte, ülj le a lugasba hozzám, Ez lesz tanácsterm ünk, belső szobánk ; H a g o ndunk zöldéi, zöld legyen a kam ra, H ová lerázzuk gondunk terheit.
No, Lodowick, aran y o s M úzsát idézz föl, Bűbájos tollat adjon a kezedbe :
H a sóhajt írsz, sóhajtson, a m it írsz, H a búról szólsz, h át jajg attasd a szót, H a könnyről írsz, öltöztesd ez igét Kivül-belülről oly édes keservbe, H ogy h arm ato t csalj a ta tá r szemébe
S indítsd m eg a skythának kőszívét ; M ert ily hatalm as a poéta tolla.
K öltő vagy, rajta, használd a h atalm ad ’ S urad b ará tsá g a dússá teend.
H a zengő hárfa édes hangjai Fülelni késztik a pokol fülét, Mi könnyen fogja a költő szava A szelíd em bert elvarázslani !
L O D O W IC K .
S ki az, kinek írnom kell, nagyuram ?
E D V Á R D .
A szép szégyenkezik előtte s a Bölcs balga lesz; a teste foglalatja M inden szépségnek a kerek világon.
Kezdd úgy: T e üdvösségnél üdvösebb, A szépre mondj jobb szót, m iként a szép, Minden dicséret, mellyel cziczomázod, H aladja a dicséretet felül.
Ne félj, hogy hízelgőnek tartan ak , M ert voln’ tízszer nagyobb dicséreted, A kit dicsérsz, m inden dicséretet Tizszerte tízszeresen múl felül.
No rajta ! addig én elm élkedem .
Ne hagyd ki azt se, hogy szépsége szívem’
Beteggé tette és búval rak o tt m eg S szilaj vágyat vetett belém.
L O D O W IC K .
Asszonynak írok ?
E D V Á R D .
H ogy győzött voln' szépség m áskép le engem?
V irág-ének csakis hölgyet köszönt.
Azért hívlak tán, hogy lovat m agasztalj ?
L O D O W IC K .
Minő ran g b an , mi m éltóságba’ van ? Azt is tudnom kell m ég, uram király.
E D V Á R D .
Oly ra n g b a’ van, hogy tró n u sa vagyon S az én rangom tró n ján ak zsámolya.
M éltóságát találd el tenm agad, H ahogy a hatalm ához m éred azt.
M ost írj, én m eg m agam ban majd betűzöm : Szava zene vagy csalogány dala —
Zene, eh m it ! m inden b angó juhásznak Zene n apégett’ kedvese szava.
Es hogy em líthetem a fülmiiét ? V étkes szerelm et zeng a csalogány S ez a hasonlat bántó volna itt : A bűn m ag át nem hívja bűnnek ám, E rényt bűnnek, erénynek bűnt nevez.
H aja selyem fonálnál finomabb, M egszépítvén, m int hízelgő tü k ö r Az ám b ra fényét — hízelgő tükörről
Nem szólok most, a szem ét m ondom annak, M ert tü k ö rk é n t tükrödzi a napot
És onnan szórja szét lelkem felé Tüzes lángját, m íg szívem’ perzseli.
Hej ! bennem a szerelmi tárg y nyomán Egész világ dallam szökell, kering ! Lodowick, a tintád aran y ra vált ? H a nem, csak írd le nagy kezdőbetűvel H ölgyem nevét s aranynyá
V ál a papírod. Olvasd hát, fiam !
Fülem üres b arlangját töltsd teli K öltészeted bűbájos hangzatával.
I.O D O W IC K .
D icséretét be m ég nem végezém.
E D V Á R D .
Dicsérete végeden, mint szerelmem, Mert m indkettő olyan távolba tör, A hol eltűnik a h a tá r s a vég.
Báját csak szenvedélyem éri föl,
Ez több a legtöbbnél, az legtöbb s több a többnél, T öbb dicséretre érdem es, m iként
A te n g e r cseppjei, a föld pora,
H ogy ta rth a tn á d eszedben, hány hom okszem -*■
No hát ak k o r végről minek beszélsz, H a végeden csodálatot kiván ? H add halljam hát !
I.O D O W IC K .
«Te szebb, szüzebb, m int az éj assz o n y a ...»
E D V Á R D .
K ettő t is botiasz, két szarvas hiba, M iként a hold, az éjjel asszonya, Ki fénylik, m ert árnyban van trónusa ? Mi lesz belőle, h a főikéi a nap ? A szürkületben pisla gyerty a csak ! Szerelmem meg, ha fátylát fölveti, Elbú a déli nap szégyenteli !
L O D O W IC K .
Mi a m ásik hiba, uram király ?
E D V Á R D .
Olvasd csak újra el !
L O D O W IC K .
«Te szebb, szü zeb b ...»
ED V Á R D .
Nem hívtalak lantolni tisztaságát, Kizsákm ányolni lelki kincseit ; E rényét kívánnám erénytelennek.
El a hold-verssel, nem kell ez nekem ! H asonlítsd máshoz, mondd, a k á r a nap, H árom szor fényesebb, m iként a nap, És oly hatalm as, m int a k á r a nap, T öbb édességet áraszt, m int a nap, A tél fagyát olvasztja, m int a nap, A n y ár kedvét éleszti, m int a nap, A szem et elvakítja, m int a nap, És m int hasonló voltában a nap, Egyetem es-szabad, m iként a nap : K eshedt fű, szagos rózsa egy neki, Mind egyform án m osolygón nézdeli.
H add lám, hogyan szól a hold-vers tovább ?
L O D O W IC K .
«Te szebb, szüzebb, m int az éj asszonya, A hűségben bátrabb, m iként —»
ED V Á R D .
H űségben ? m int ki ?
L O D O W IC K .
«Mint Judit m a g a ...»
E D V Á R D .
R ém séges vers ! m ost k ard következik És én kérem , hogy vágja le fejem’ ! T örüld ki, Lodowick ! H add lám a többit !
L O D O W IC K .
Nincs m ég tovább.
E D V Á R D .
Jó, köszönöm , hibád csak kis hiba, De kis hiba is óriást teszen.
C sak a vezér beszéljen a csatáról, Sötét, kom or börtönről a fogoly, H alálverejtékéről a beteg, D ús lakom áról a kiéhezett, M elengető tűzről szegény didergő
S van m inden szükségnek édes ellenszere.
Szerelem csak szerelm es ajk ra illik.
Ide a tollat ! én Írok m agam . A grófné j'on.
De csitt, itt jö n lelkem nek d rág a kincse.
Nem, Lodowick, nem tudsz csatát vezetni, E szárnyak, e részek, e csapatok
Kevés tudásod bizonyságai : Ide kell tenned ezt, em ezt oda.
G R Ó F N É .
Nézd el, három szor kegyes jó királyom , K ötelességnek vedd tolakodásom ’, Mely nézni jő, hogy-m int van én uram.
E D V Á R D .
Eredj s tégy úgy, m int m eghagytam neked.
Megyek.
L O D O W IC K .
(Lodowick el.)
G R Ó F N É .
Bánt, hogy borúsnak látom jó u ram ’.
Szolgálód m it tegyen, hogy elm aradjon Sötét kísérőd, a zord m élabú ?
E D V Á R D .
Grófné, kábúlt vagyok s nem hinthetem be Ö röm -virággal a gyalázat ágyát.
M egbántottak, m ióta itt vagyok.
G R Ó F N É .
M ents’ Isten, hogy házam ba’ valaki G ondolna is olyanra ! Jó uram, Közöld velem rossz kedvednek okát.
E D V Á R D .
S milyen közel találom gyógyszerét ?
G R Ó F N É .
O lyan közel, királyom , m ennyire Asszony-erőm’ zálogba adnám érte-
E D V Á R D .
V alót h a szóltál, én m eggyógyulok.
H atalm ad van boldogságom ’ m egadni.
Víg leszek, grófné, m áskép’ m eghalok.
G R Ó F N É .
Akarom , nagyuram .
Vértesy Jenő: III. Edvárii király. 3
ED V Á R D .
Esküdj reá.
G R Ó F N É .
Az égre, akarom .
E D V Á R D .
T ekints el úgy egy kissé tenm agadtól S képzeld, hogy egy király beléd bolondult, Vedd, hogy h atalm adban van teljesen Őt boldogítni, hogy m egesküvél, Mi rajtad áll, b o ldogságát m egadni.
T edd ezt s m ondd m eg : boldog m ikor leszek
G R Ó F N É .
M ár m egtörtént, három szor jó uram.
A szeretet hatalm a, a m it adhatok, Engedelm ességem m el a tiéd ; Parancsolj, hogy bizonyságot tegyek.
E D V Á R D .
H allottad m ár, beléd bolondulék.
G R Ó F N É .
H a szépségem be, vedd el, ha tudod, A mily kicsiny, tizedrészül becsülöm ; H a erényem be, vedd el, ha tudod, M egosztva nő értéke az erénynek.
Legyen, a mi, ha néked adhatom S ha elveheted, légyen a tiéd.
E D V Á R D .
Szépséged az, a mire éhezem.
G R Ó F N É .
H a festve voln’, letörleném m agam ról, M egfosztanám m agam ’ és néked adnám ; De, nagyuram , éltem m el egybenőtt.
Vedd ezt s azt is, m ert m int hűséges árn Nyár-életem napfényével megyen.
E D V Á R D .
De játékképen kölcsön adhatod.
G R Ó F N É .
H a olyan könnyen eszes lelkem ’ is Kölcsön adhatnám s testem m égis élne, M int testem et, lelkem palota-házát, O d’adnám s lelkem et m egtartanám . T estem laka, udvara, klastrom a S ő angyal benne, szent, szeplőtelen ; H ázát h a odakölcsönzöm neked, M egöltem lelkem ’ és az engem et.
E D V Á R D .
M egadod, m it kérek, úgy esküvél.
G R Ó F N É .
Csak ha m egadhatom , a m it kívánsz.
E D V Á R D .
C sak azt kívánom én, a mit m egadhatsz ; Nem koldulom, öröm est megveszem.
Busás cserét kínálok föl neked : Szerelm edért az én szerelmemet.
G R Ó F N É .
U ram , h a ajka fölszentelve nem voln’, Szentetlenné tenné a szerelem nevét.
M inőt kínál, nem ad h a t oly szerelmet, K irálynőnek C aesar adót fizet ;
M inőt kiván, hogy adnék oly szerelm et ? U rán ak S arah h űséget fizet.
Ki m egtörné vagy m ásolná pecsétjét, M eghal s kegyelm ed szentséges személye Az ég királya ellen felségáruló,
K épét m egtiltott érczbe vési be, Feledve hűségét és esküjét?
A házasság szentségét sérti m eg ? N agyobb m éltóság az kegyelm edénél : M ert a király az ifjabb á g s a főbb A hitvestárs ; hiszen felséged ősét, Adám ot, a m indenség egy-urát,
Mint férjet, az Isten tisztelte meg, Pedig nem kente önkeze királylyá.
Ki m egszegi törvényit, büntetést kap, H a felséged keze aláírá már,
H át m ég, ki a szent törvényt m egtöri, Min Isten ajka és keze nehézlik ? Tudom , uram — férjem hez szerétéiből.
Ki hűn szolgál m ost is csatáiban — K isérti csak Salisbury asszonyát, H a hallgat-é a csábító beszédre.
M aradásom hogy bűnössé ne váljon, Csak ezt kerülöm el s nem a királyom ’.
(A gr,]fné el.)
E D V Á R D .
Szava teszi szépségét oly csodássá V agy szavai szépsége papjai ?
íg y teszi széppé a szél a vitorlát S a láth atatlan szelet a vitorla, Szavai szépségét, szavát szépsége.
Oh hogyha m ézetgyűjtő m éh lehetnék, E rózsa erény-m ézét m egrabolni S nem a m érgeteresztő csúf irigy pók, Bűnöm m el gyilkos m érget ontani ! A vallás zordon s a szépség kecses,
I[y bájos gyerm ekhez nagyon kem ény gyám.
Bár voln’ enyém, a k á r a levegő !
De lám, hisz’ úgy van ; ha ölelni vágyom, Ölelem s csak m agam ’ karoltam át.
Bírnom kell őt ! őrült szerelm em et Sem okkal, sem gáncscsal le nem verem.
Warwick jön.
Itt jő az apja : őt késztem reá, Szerelmi harczom ban zászlóm ’ vigye.
W A R W IC K .
M ért oly kom or az én uram -királyom ? Szabad tudnom , honnan van e ború ? T án a g g iparkodásom m egteszi,
H ogy felséged’ ne b ántsa oly soká.
E D V Á R D .
K edves ajándokot kínálsz te önként, Mit épen én ak artam kérni tőled.
De óh világ ! hízelgés vén dajkája, M ért raksz a nyelvre aran y szavakat S a te tt serpenyőjébe súlyos ólmot, H ogy fölbillentse az íg éretet ?
A szív zárt könyve b á r kezünkbe’ lenne S elnyom hatná a léha nyelv szavát, ha O lyant m ond, a mi o tt nincs följegyezve !
W A R W IC K .
Ö reg-korom ra m ondom , m entsen Isten, H ogy színarany helytt ólommal fizessek ! Az ag g k o r érdes s nem hízelkedő ; M ondom m egint, ha ism erném baját És rajtam állna m egkönnyíteni, E nnen testem m el is ja v á ra lennék.
E D V Á R D .
Ez a ham is em ber szokott beszéde.
Ki szaváért m indég adós m arad.
Esküdni kész vagy e szavadra ; de H a tudnád, miben áll búbánatom , H am ar kiröppent szódat visszavonnád És úgy hagynál engem gyám oltalan’.
W A R W IC K .
Az égre nem ! b ár m ondja azt felséged, Dőljek kard jáb a és haljak m eg úgy.
E D V Á R D .
S ha bán ato m ’ nem orvosolja más, Csak a becsületed sérelm e s veszte ?
W A R W IC K .
H a csak vesztés van felséged javára, Javam nak tartom azt a veszteséget.
ED V Á R D .
Úgy gondolod, majd visszaeskiiszöd ?
W A R W IC K .
Nem tehetem s nem akarom , ha tudnám .
e d v á r d.
S h a m égis megteszed, m it m ondjak a k k o r ?
W A R W IC K .
Mit a hazug ribancznak m ondanak, Ki m egtöri az eskü szent hitét.
ED V Á R D .
S te mit szólsz arról, ki esküt szegett ?
W A R W IC K -
Isten s em ber előtt hiteszegő S itten is, ottan is kiátkozott.
ED V Á R D .
S minő tiszt voln’ valakit a rra bírni, H ogy m egszegjen szent s törvényes kötést ?
W A R W IC K .
Ö rdögnek és nem em bernek való tiszt.
E D V Á R D .
No h át ez ördög-tisztét töltsd be te
V agy szegj szót s tépd el köztem és közötted H űség s szeretet minden kötelékét.
Azért, W arw ick, ha az vagy, a ki vagy, Szavad és esküd ura s m estere,
Eredj a lányodhoz s a kedvem ért Parancsold m eg neki, vedd rá, ha bírod, Legyen az én titkos szerelmesem.
E gy szót se, csitt ! te esküd az övét T öresse meg, m áskép’ m eghalt királyod.
(Mvárd el.)
W A R W IC K .
Oh elvakult király ! Gyalázatos tiszt ! V esztem re m egkísérthetem m agam ’
— H ogy m egesketett az Isten nevére — Isten nevébe’ tett esküt szegetni.
H á t ha azt esküdném e jobb kezemmel, H ahogy levágom azt ? K önnyebb a bálványt M egfertőztetni, sem m int összetörni.
Egyiket sem teszem ; m egtartom esküm ’ S lányom nak újra eldícsérgetek
Minden erényt, a m int valaha tettem.
Elm ondom , hogy u rát feledni kell, H a a rra gondol, a királyt ölelje ;
Elm ondom , hogy esk ü t m egtörni könnyű, De nem könnyű m eg is bocsátni azt ; Elm ondom , hogy jószívűség szeretni, De igaz szerelem nem oly jószívű ; Elm ondom , a királyt nem éri szégyen, De bűnt országával se vált m eg ám ; Elm ondom , hogy tisztem rávenni őt, De becsülete nem hallgatni rám.
A grófné jön.
lm itt jö n ő. H ogy egy atyán m egessék Ö nnön lányához ily vétkes követség !
G R Ó F N É .
Apám uram , kegyelm edet kerestem . Anyám m eg az urak m ind kéretik,
M aradjon ő felsége oldalánál
S szorgoskodjék, hogy jókedvű legyen.
W A R W IC K
(Magában.)
H ogy kezdjem bűnös m egbízásom at?
Nem hívhatom lányom nak. Mely atya H ívná rom lásba önnön gyerm ekét ? Salisbury grófné — h át így kezdhetem ? Nem, m ert a g ró f barátom s mely b a rá t Csúfolná a b arátság o t m eg így ?
(Fenn.)
Nem vagy lányom, barátom nője se, En sem vagyok W arw ick, kinek hiszel, De a pokol törvényinek ügyésze, Ki lelkét ő képébe bújtatá,
H ogy néked a királytól hírt vigyen.
A nglia nagy királya érted ég S kinek h atalm a van elvenni élted H atalm a van becsületed fölött is.
Add zálogul éltednél szívesebben ; V esztett becsület g yakran visszatér, K ilobbant élet m eg nem jő soha.
Egy nap aszal szénát s növel füvet ; Fölem el a király, m ikor besároz.
K öltők írják, nagy Achilles dzsidája Sebet gyógyított, m it ü tö tt ; tanúság : N agyúr mi rosszat tesz, jóvá tehesse.
Véres to rk á t bezárva az oroszlány Szép és kegyes s szelíden áll, a míg Hűbéres-félelem lábához omlik.
Dicsfénybe rejti bűnöd’ a király S kik őt bám úlják, hogy m eglássanak, A naptól m ind elkáprázik szemük.
A tengernek mit á rt egy cseppnyi m éreg ? A rossz m indenségében elmerül
S ereje változatlan m egm arad.
Király neve enyhíti bűnödet S a m egvetés keserű serlegének Mézédes, kellem es ízt kölcsönöz.
Aztán nem is rossz ám m egtenni azt, Mi szégyen nélkül jóvá nem lehet, lm ő felsége kedvéért a bűnt Erényes m ondások mezébe dugtam . K érésire mi h át a válaszod ?
G R Ó F N É .
T erm észettelen ostrom ! Jaj nekem, Miért m enekülék m eg ellenimtől, H a barátim gonoszbbúl ostrom olnak ! H á t tiszta vérem re m áskép se törhet, Csak ha m egrontja vérem alkotóját R út és gyalázatos ügyvédjéül ? Oh nem csoda, ha az á g elrohad, Mikor a m éreg a gyökérbe’ forr m ár, Se ha a gyerm ek bélpokolba’ hal meg, H a anya-kebelből m érget szopott.
R ajta, szabad-levelet h át a bűnnek, Az ifjúságnak nem kell zabla több, T örüld el a törvény kem ény tilalm át
Meg a m it a szent kánon írt elő : Szégyenre szégyent, bűnre büntetést.
M eghalni inkább, m int szilaj hevének Engedni, inkább, m intsem hajlani Istentelen kényére-kedvire !
W A R W IC K .
Lám, úgy szólottái m ost szivem szerint ! Figyelj most, a szavam visszája hogy szól.
T isztességes sír sokkal több nekem,
Mint a király beszennyezett szobája.
M ennél több valaki, annál nagyobb A tett, mit végbevitt, ha jó, ha rossz ; A sem m i porszem, ha napfénybe fürdik, M agánál jóval nagyobbat m utat ;
Legszebb nyár-nap leggyorsabban rohasztja A csúf dögöt, m elyet csókolni látszik.
H atalm as bárd csapása súlyosabb ; A vétkes te tt tízszerte vétkesebb, H a m egszentelt helyen követik el ;
S a rossz, a m it tekintély tám ogat, Bűn és vesztegetés. Czifrázd a m ajm ot A ranyos öltözettel és a köntös
C sak az állat nagyobb csúfjára lesz.
F ölhozhatnék ok o t m ég egy határral, D icsőségedre s az ő szégyenére.
A m éreg legszörnyübb aran y kehelyben, Villám után az éjjel m ég sötétebb, R o th ad t liljom a gyom nál bűzösebb És minden dicsvágy, mely a bűnre csábít, Az ellentéttel három szorta rútabb.
M egyek s áldásom ’ lehelem szivedbe.
Mely a legsúlyosabb áto k ra vál, H a a becsület színarany nevétől Fekete házasságtöréshe’ térülsz !
(EL)
G R Ó F N É .
Követlek. És ha úgy eltévelyednék, T estem ’-lelkem’ örökös tűzre vessék !
(El.)
M ÁSODIK SZÍN.
U g y an o tt. S zo b a a v á rk asté ly b a n . D e rb y és A udley e g y m á ss al szem be jö n n ek .
DERBY.
H árom szor nem es Audley, mily szerencse ! H ogy van királyunk s országm tgyjai ?
A U D L E Y .
O felségét nem láttam k ét hete, Mióta elküldött h ad at szerezni.
Betöltve a parancsot, hozom őket Mind fölszerelve a király elé.
H á t a császárról, D erby lord, mi újság?
D ER B Y .
A legjobb, m it kívánhatunk : a császár Baráti m ód’ segítségére áll
S királyunkat helytartóvá teszi O rszágiban s dús uradalm iban ; O sztán vigan a széles frank m ezőkre !
A U D L E Y .
S nem u g ro tt ő felsége föl a hírre ?
DERBY .
Nem volt időm közölni m ég vele.
Kedvetlen ül term ében a király, Mért, nem tudom és úgy parancsolá, Ebéd előtt ne háborgassa senki.
S Salisbury grófné, W arw ick, Artois, Mindnek redőbe vonva homloka.
A U D LEY .
Nyilvánvaló, valami rendbe’ nincs.
(Harsonák kívül.)
D ER B Y .
A harsona ! Hozzánk jö n a király, Edvárd Jön.
A U D LEY .
Itt ő felsége.
D ER B Y .
T eljék uram minden kivánata !
E D V Á R D .
V olnál varázsló bár, hogy úgy legyen !
D ER B Y .
Köszönti a császár felségedet.
(Leveleket ad át.)
ED V Á R D .
( Magában.) H a a grófné voln’ !
D ER B Y .
S megegyezik, mit felséged kíván.
E D V Á R D .
(Magában.)
Hazudsz, ő nem teszi. C sak én szeretném
A U D L E Y .
K irályunknak szeretet, tisztelet !
ED V Á R D .
( Magában.)
H a egy nem, senki sem. •— Nos hát, mi újság ?
A U D LEY .
U ram , szedtem lovas s gyalog hadat, A m int parancsold s hozom magammal-
ED V Á R D .
P arancsold lóra a gyalog hadat, Ez a parancs visszája s el velük.
Derby, hadd lássam , hogy mit szól reá A grófné ?
DERBY .
A grófné, uram király ?
ED V Á R D .
Azaz a császár. H ag y jato k m agam ra.
A U D L E Y .
Mire gondol ?
DERBY.
H agyjuk csak kedvire.
(Derby és Audley el.)
E D V Á R D .
íg y szólott nyelvem szívem mélyiből : C sászár helyett grófnéról M ért ne is ?
Hisz’ ő császárom énnekem valóban, M agam pedig
T érdethajtó hűbérese, ki folyton
Jó s rossz kedvét vigyázza két szemében.
Lodowick /ön.
Mit mond tehát, ki több, m int Cleopatra, C sászárjának ?
I.O D O W IC K .
Ügy m ondja, nagyuram , Felel felségednek az éj előtt még.
(Dohsió hívül.)
E D V Á R D .
Minő dob m enydörög o tt indulót S szivembe’ szende Cupidóm ’ ijeszti ? Szegény juhbőr, hogy perel a dobossal ! Menj, tépd ki azt a pergő pergam entet, H add oktatom , hogy édes sorokat Vigyen el égi nym pha keblibe, M ert azt ak aro m én író-papírnak ; Czivódó dobból á t így változik H írm ondóvá s édes tanácsadóvá
Egy istenasszony és egy nagy király közt Menj és tanítsd lantolni a dobost
V agy kösse föl m ag át a dob-szalagra, M ert bárdolatlan egy dolog valóban A m ennyet ily nyers h an g g al m egzavarni.
Eredj !
(Lodowick el.)
Az én íjjamhoz szükség k a rra nincs ; El kell ellenségem ’ találnia
S hosszú sóhaj ver hozzá indulót.
Szemeim a nyilak és sóhajom Jav am ra szolgál nékem, m int a szél,
Legédesebb lövegeim ’ röpítni ; De haj, a nap az ő részén vagyon, M ert ő m aga a nap s ezért a költő A buja harczost v aknak nevezi.
A szerelem addig lát és ítél csak, Míg nem vakítja m eg kegyesse fénye.
Lodowick visszatér.
Mi h ír?
L O D O W IC K .
N agyuram , a dob, mely víg indulót ver, Ed várd úré, felséged hős fiáé.
A herczfg jön. Lodawick az ajtóba áll.
ED V Á R D .
(Magában.) Ez a fiú. Az anyja képem ása, Szem em re hányja kósza vágyam at, Szivem’ korholja és tolvaj szemem’, Mely dúsgazdag b ár ő tekintetében, Csak félre néz ; ez a legcsúnyább rablás, Hol ürügyet nem ád rá a szegénység.
(Ermi.) Mi hír, fiú ?
H E R C Z E G .
K egyes uram atyám , ím összeszedtem A nglia legszebb sarjadékait
Franczia h ad ra és jö ttü n k ide Indulni felséged parancsszavára.
E D V Á R D .
(Magában.) M integy lefestve benne látom Az anyja arczát : ez az ő szeme, Mely szem rehányón nézve, el pirít.
Ö nnön tanúbizonyságán a vétek M agára vall. A vágy tűz, a mi bennünk H am ar fölgyúl, ha m int lám pást, m eggyújtjuk.
El, férfiatlanság hívságos selyme ! Én ak aro k úr lenni az egész szép B ritannián? s nem bírom a m agam Kis udvarházát korm ányozni sem ? Pánczélt nekem, nem törhető aczélból ! K irályokon ak aro k győzni, kell
M agam ’ legyőznöm, ellenem nek lennék B arátja ? Nem !
(Fenn.)
H ajrá, fiam, a hadba ! Zászlónk’ az égbe frank szellő rag ad ja !
L O D O W IC K .
(Előlép ai ajtóból, súgva.) N agyuram , a grófné édes mosolylyal Felségeddel kívánna szólani.
E D V Á R D .
(Magéiban.)
El innen, m inden m ás ! ez a mosoly Szabaddá tette F rankhont, a királyt M eg a dauphint m eg m inden főurát.
(Fenn.)
H agyj engem , Ned, m ulass barátaiddal.
(A bercgeg el, magában.) Fekete az anyád s te képe m ása, Eszembe juttatod, mi csúnya ő.
(Fenn.)
Eredj s kézfogva hozd ide a grófnét, A tél felhőit hadd kergesse el, M ert eget-földet ő derűbe von.
(Lodowick el.)
N agyobb rossz a szegényt elnyomni, ölni, Mint törvénytelen ágyban átölelni
Vértesy Jenő: III. Edvárd király. 4
A m inden ritka-szép oly foglalatját, Minő A dám tól e perczig nem élt.
Lodowick visszatér a gróf nival.
Lodowick, erszényem be nyúlj könyékig, Adj, m úlass, pazarolj tetszés szerint.
C sak meni eg}’ kissé s hagyj m ag am ra most (Lodowick el.)
Nos, úgy jössz, lelkem játszó társa te, H ogy égi szózatnál különbb igent mondj, A ki szépséges szép szerelm ed’ esdem ?
G R Ó F N É .
Atyám m egáldott és úgy rendelé —
E D V Á R D
H ogy nékem add.
G R Ó F N É .
A mi a tiéd, édes nagyuram .
E D V Á R D .
Édes szerelmem, nem kevesbbet akkor:
Jo g é rt jogot, sz ereim ért hű szerelmet.
g r ó f n é.
S értésért sértés, h a ra g é rt harag.
De ha felséged oly kedvébe’ van, hogy Se húzódásom , se férjem szerelme, Se rangja, se másmily tisztes körülm ény Mind nem segít és nagyságod csakúgy Á tgázol m inden szent tekinteten, K elletlenség helytt kelletem m agam ’, N em -akarásom ’ töröm ak arássá ;
H anem csak úgy, ha felséged m aga H árítja el, mi szerelm ünk közé áll.
ED V Á R D .
Szép asszony, szólj s az égre, megteszem !
G R Ó F N É .
Nos hát, azoknak életét kívánom, A kik szerelm ünk közzé állanak.
E D V Á R D .
Ki az, úrnőm ?
G R Ó F N É .
Szerette jó királyom, A királyné s hites uram , a g ró f ; Elvén, szerelm ünkhöz tartják joguk’,
H alálukkal rajta m egosztozunk.
E D V Á R D .
Föltételed törvényünk’ sérti meg.
G R Ó F N É .
M int a felséged kívánsága is.
H a g á t a törvény végbevinni ezt, G át ak k o r ép’ úgy m egkísértni azt.
S szerelmiben én hinni nem tudok, H a nem helyesli, a m it esküdött.
ED V Á R D .
Elég : urad s királyném halni fognak.
Szebb vagy te sokkal, m int H ero vaia S erősbb én, m int pelyhesállú L eander ; C sak vízárt úszott á t szerelm éért,
4’
A poklok vérözönjét úszom én át Sestosba, hol az én H eróm lakik.
G R Ó F N É .
Felség, m ég többet tesz, ten g ert terem t Szerelm ünk g átján ak szív-vériből, Az uram s az asszonya vériből.
E D V Á R D .
Szépséged ítéli halálra őket : Bizonyságot tesz, m eg kell halniuk S bírájuk, én, pálczát tö rö k fölöttük.
G R Ó F N É .
Haj, rontó szépség s m ég rom lottabb bíró!
H a majd fejünk fölött ítélni ül A nagy világ nagy csillag-kam arája, B űnünkért m indketten reszkethetünk.
E D V Á R D .
Szerelem, m it szólsz m ég ? elvégezéd ?
G R Ó F N É .
Elvégeztem , hogy vége lesz. C sak ezt még.
Úgy állj szavadnak, m int én, nagy király.
H elyben m aradj, én kissé a rra m ék,
M ost nézz rám és tég}' úgy, m int én teszek.
(Hirtelen előránt és fölmutat hét tört.) Itt hordom én az én nász-késeim ’.
V edd egyiket, királynédat megölni,
M egm ondom , hol lelsz rá, hogy hol pihen ; A m ásikkal szerelm em m el én végzek, Ott, a hol ő pihen, szívembe’ benn.
H a m indkettő oda, tiéd vagyok.
Ne merj gátolni, féktelen király,
Mozdulj s elszántságom gyorsabb leend, Mint m entésem re te tt kísérleted.
Mozdulj s én szúrok, h át nyugton m aradj S halld a választást, mit neked teszek : V agy esküdsz, hogy fölhagysz e rút merénynyel S többé nem unszolsz rá engem soha
Avagy az égre,
(Letérdel.) e kétélű tör, Azzal szennyezte földed’, m it m agad
Szennyeznél, szűz vérem m el. Esküd’, Edvárd ! V agy egy szúrás s szemed előtt halok meg.
E D V Á R D .
A rra a h atalom ra esküszöm, mely H atalm at ád, hogy szégyeljem m agam ’, H ogy nyelvemről el nem röppen soha Egyetlen szó többé, mely ostromol.
Kelj föl, valódi angol hölgy ! Szigetünk tereád büszkébb leend, Mint a nagy R óm a arra, a kinek D icséretében fáradt annyi toll.
Kelj föl, vétkem dicsőséged legyen, D ússá tesz téged m essze-korban is.
Hiú álomból ébredtem föl én,
W arw ick, Ned, Derby, Audley, Artois ! Ti jó vitézek, hol késtek oly soká ?
A hercxeg s a lordok jönnek.
W arw ick, m egteszlek észak őréül,
W ales hercege s Audley, tengerre szálltok, N ew hagenhez ; o tt vár egy rész reám.
M agam , Artois s D erby Flandriába,
B arátainkat hívjuk o tt segítni.
Elég nekem egyetlen k u rta éj S botor ostrom ból szívem visszatér ! S ha a nap az eget fényben füröszti, Víg harczi indulónk fennen köszönti
(Mind. el.)
ELSŐ SZÍN.
F lan d ria. A fran czia táb o r.
Ján o s fran czia k irály két fiával, K árolylyal, a n o rm an d iai h e r- ezeg-g-el és Fülöppel, a lo th rin g e n i h e rc z e g és m áso k jö n n ek .
JÁ N O S .
Míg ezer vitorlás hajóhadunk Ellenséginkkel m eg fog reggelizni, Itt táborozzunk, lesve a szerencsét.
L othringen, m ondd, Edvárd készen van-é ? Mit hallottál, ellátva hogy lehet,
Mi harczi készséggel e m érkőzésre ?
L O T H R IN G E N .
Nem szépítem szükségtelen’ a dolgot, Ü res szóval se töltöm az időt :
H anem úgy m ondják s úgy is van, királyom.
Bizony nekigyürkőzött em berül
S oly készséggel gyűl hozzá népe, m intha D iadalm enetre hívná csak őket.
K ÁROLY.
De A nglia révpartja pártosoknak, Vérszom jas, lázadó C atilináknak, Tékozlónak m eg m ás ily csőcseléknek, Kik pártjuk’ szüntelen váltják, cserélik.
Lehetséges, hogy m ost egyszerre hozzá Mind oly hűségesek ?
L O T H R IN G E N .
A sk ó t nem, ünnepélyesen fogadta, A m int felségednek m egm ondtam is, K ardot se rejt, fegyverszünetre sem lép.
JÁ N O S .
Ez jó rem ényünk m entőhorgonya ! D e ha elgondolom , minő baráti V annak az Alföldön Edvárd királynak, Ezek a söröscsap-Epicuristák,
E m éhsörtől fölfújt hollandusok,
A kik csak m indenütt isznak, nyakainak, Bizony h arag o m ’ jócskán szítja ez.
Meg, a m int hallom, véle ta rt a császár S h atalm at ád neki képét viselni.
No de szám ban minél nagyobbak ők, Annál dicsőbb lesz m ajd a győzelem.
S honi hadunkon kül vannak barátink, A kem ény lengyel és a harczias dán, A cseh király s vele Sicilia,
Mind frígyestársúl érkeznek nekünk S úgy vélem, m ár nyargalnak is felénk.
(Dobszó kiírni.)
De csitt, m ár hallom is a dobjukat, Ú gy tetszik, egyre-egyre közelebb.
A cseh király hadával és dán, lengyel és orosz segédcsapatok jönnek.
C S E H .
János, F rankhon királya, a baráthoz,
Mint frigytárs és szomszéd, jövök a vészben, Jövök s hozom m agam m al a hadam .’
