■ v &* C" . - v-f, W^r ,- r. :*c * i **y.y • cr' ^ 4v7< 7 -^ ^ . i-v*;'V - ' ‘. ., ■■> S’777-7 f'<*.>' -* y ^ «*■ .->’ 7> j-& *V cS& j '' "7■:' v ^'> .f ^ ^ Ife • v. x» y * * .- - ^.'* _f : /■ v " . ■ • * * 'V >t,** ;\' r;' •• 4 ^ V ... «Q W * ** * . ( ,

j ä ' / ' V* / - , , j V -* '^. ■c ''-

• r v „ , » " V ' v p ' *. . ■ u » V • í r . .a v

' ' * * • d * - e V t ' • ' V - ; 1 .j». -. * v ^ á ®

#,; V C - ' ^ v > * v : \g £ , v !

■jP * ' " V A , J

■ v^5 - r $

*■' ^ " \

V

* * » > * * a * « * w . * • • ? • * . - ^ V . T * i > . A - ' a ,

• * ^ V T * 7 • , > 7 ?* \ . ^ . V * \ - -M Sí

v K , v . i . ' y > .*» * 4 k ^ í & d * * *

- , . , * * **f / . , Í r '• A \ V " ■ ■%>*

* * ‘ 'ifc.. *■

• t\. Y. . r

^•v ■

^ •'

<* ... /

»>*

. • ■ »*

V <*rf ✓⁴ki/ V * ¹

• * f *■♦ >

#■*-*. #»

, - M »

V

7 y T

* - v V ;

* 'V t,** • * >

^ 1 ^ ■ - h *

• v. x» y

. ' - r ^ » » v , v ^ j i * / •• < '

V ... «Q W * ** * . ( , ■ *.«?

r ^ ^ k ;\' r ; ' •• 4 ^

V - » ' . i <í ^ - V ' ■

> , - r r J t ^ - , ■ ' -: -v^ v

. - - ^.'* _ f : /■ v " . ■

* v * > . - w r - T ’’ v . ’ • ■ > í' " é? < * - r — .

•■ - 'y ’.i i ß + F - j :

V . ' *

*

*

‘ > .t '**•

j-& * V cS& j '

' " 7 ■ :' v ^ '> . f ^ ^ I f e

%'í.. >• V y . , - v .* ’ V ; j j r > ^

^ 4 v7 < 7 -^ ^ . a i - v * ; ' V j - ' ‘. .,

■ ■ > S ’ 7 7 7 - 7 f '

<*.>' -* y ^

«*■ .->’ 7>

:*c * i **y.y • cr'

: ’ ^ , v í ; ' v - v ^ ' í 7 / > v - ‘ ^ ^ ^

■ v & * C" r ,- r. . - v - f , W ^

LCV l

*

/

21001000384980

M iskolci Egyetem

v

f

F A Y E R L Á S Z L Ó

1842—1906

B K t Ü 3 i ! '« r * ! i

XL'H. l O ß MISKOLC

F R A N K L IN -T Á R S U L A T NY O M D Á JA .

KEGYELETTEL

FAYER GYULA BALOG ARNOLD

Sí ■ ■ i•’ i ■ : y ■i' W * . v ;.-y

í ■' - ‘ 7 -?•*-*> *-;v . ^ “ .- ^ ^ w t; r * ■ .<-■ ^

■■ T r~<-&-jí - ' : :fí - ', 1

s - •■> ■y . ----^..,, ■: ■ VT-. ■ -, .■ ■ r ■' .y- >-■ . ■ ' •’.. -,V'K -rí-»** '■•;*" ■' '-⁵-

- • : - v « * r* / .• ' . ,* » y u• 1 v . • * : . . A ■*- ' •>** *•’ ' < /

-

•■ i . ■ " ^ - : w ~ ; \ f í - .

-:s _{■ ■'. . ' .} ' - '-•• ■■■?■' ■y .y y ^ .-.i ■-/ívT;:i,-., A ^ - á í ^ í v ..•:„wir -’C-v-v^"* -;•• < -• •-' : ,í* . s ••• --c r ^ , T -

s . c v - ■ •-' -V—-''' - ' >í*® - ' i ■ * * $ - ú*.-* * ? $ * & * . > > • -•'k * V '- •■. t3 --> ^ 5 , ••. .- • ’> * • £ % ■ , . x - - ' j - i •> !» . '. ''- t .,

i ® y V : .'V ;:í4«³ . - - Í , ] , . : A . « y ' ^ h r C ' V ^ ?%.:■. :-a

' v r y v . -:--yyf

‘ ' ;. , , ... : ' ■ , ■-

• ' 5 - - - > - -'• ■ ■ . '

-*-'•/ - Vv ••' / W'V '-t" .>íP' . jTLs, - • *•

- - t - r . ' ■■' ■■**' j - y . J * 5 ,

VÄ' -A / v,-“í-V -'-' '■ •''Hitt . ^ w - - -Tia 2JÍ

AÁ:.;V.y >*£;?, > í í ? , > ; . . ' ( A f ' * yy .-:.r-

- - » A - a g >. -•

'Á i & . y

_ ’-.,.„X •'. <-• sS. -T- „.„v. /- . ■- ••’•■ A f' z. -■ jC ■ •■*'•:■

A S Z A K IR O D A L O M

FAYER LÁ SZ L Ó R Ó L

•V ' ' ' f- ' ''' •’ yi:' ^ i% - - , ' '""4- S

% .>v.& ^j * -n ■

■

-*■ .-, v* ' ÍV -" > y ; . -. ..-■■■.: ■. -- i ■ g g g ; -\%sí ■■ -fig^{; v 4} ■■

..., - - - - . - g g f - ,

g". Y> ' -N-gr' '.-. 4 . vy- r* /> ;, 4 0 ,-v / 4i"> > , - < ' >' '

■ - ... w U - ! * .. o ; r > > V) • ^ 4 . -•

■••■■

-..---^

. a g g ? :■;■ y&.

•-'» ■<-: ' ' g,;.,-; ■; . g , X. gfig - -J} l£ -

'V^..U

- r' •~y-cs''; í í /

y ry'<3? % -. A; f ': f i * «gs

ír v:$ar««áfcí

: ; W , ' ‘>f

:; &V-. :Vf4 ■ ;

J* í ; . - /

4 4 ^

^ v ' ■ 'iv ■ V ■

. > . y >

y & .' ' ■ w ;

:í "Y-t:

V" - ^ H - ; ' 4 ' :- ' ‘-'í- 'M ' V n > ' ‘■.'-:rr'

^ w "V \ ^ . • ' . ' 4 . - > ^ fi - .

IÉSwifi

r ^ v ' '.

; . ; : X í ' .

' W -

.

4 - ‘ y /'V . ;<•

- . 3 » 'K.>fiVií:

- v. v , >

m0 m

' v i “ . » - - ■ ‘ *; l : - - ; : - ^ k ' ^ . .-i'

■ V ' í ^ f i ' V w - ' S ? 1 # =■' •? . ^ - f i Ä r ^ f i ^ f i f i . - f i f i :

> ■ : f - v - ' . ■■.. - » i s : . >■ v .■> - -fi ,

■■'- •r;^ >

- . S r '. - , - , ': i < ■ ■ - - * -

'■ S íá -í

44

. fi,. .

■ág ,.1' ‘.'V " ';ű i' .■■^-.--v-',-';. i.fi.- .fi. r \ ! »'‘ftfi-fi ; ,-fi.

i-4-' y.y;v-=4y4

fi^-i’v ■-.,; .4 ^/ s . f i ^yí : *:-ä.^ . "-s v: : ' ■ - - -

'■ fi"':

,

.

7 '

'

4;

4

r.-v ry -» f

'■’ '«»-’i'.ívV

• ,v © f if if i- a * ^ »

- • ...g . \ ' .- ; y * .» A ::. g ,..:4

» -/. - fi ■'- ■ 'fi’ - 'fi '-.. í . i, # ■ n,' - -

•"V" ^ - ': 4:. 4 ,W '' íy J T

JíÍWJ- fi - -fi-i'fi^'-v •.• fi':»'«! ;

- E ' ' . ‘ r .í : c . > * r v

í 0 i % í t 5 '

■ 4 r ,-.fi

. i.4;y A4i^g,fi v>

T ? 1 ' i ':

? - ^ Ä ä £

• g 4 í ; -

-

f í v . s - a e

; 4 - - 4 - - V- . . ^4- 44 v ' V i K g 4 4 4 - ; 4 .. . 4 g 4 > r -' g . ’ f i / x - f - ' - ' f i v S g . f i , fi-fii ’ 4 ' ^ ' *

. . g ^ y •*

- 4 . 7 g - ■ v k

* ; y g ; / V - : 4 * 4

/ V f /

>44--' :r;^pK rM._•V-

Ä f i ' M ^ ^ y # ■

,^,. ■• * .e -Cm‘> -»• s fiV..-'Vfi .■ g - j : '■> - ,.,.,:/ ;.-■;

. ■,. fi • • •'■ . fi. 'i' ' .fi, ■■?•: ■ - 'fi -1 r ' ... ■- ;« £ :•■-■■ .> ... -'fi' . . . " i - ■ ...fi, fi-y» ■ ■ fi-, fi. ■ ■ . fi'.fi '

N

• . . . g - ' ■■ v •' v - r v - ßS ;' ' - - 4 .fi ;--j "• -> ⁴. x . v,' v: --••-« - * J - - • • - “ >'•-

..fi- v . - i f i - g - - . . - - g ^ - i f i í E f i í í g - g ; . ...

.A r ..:.. -.fi ".-V ,-fi...-. , .- ■ fií-'fi- • . ■ r-J tg -í n/ .‘ -/ • ■ -Hí. ■ - ?■ r - ^ r í r -

■ ' - ■ ■ - :•■ m m

fiV ...

■

Vfifi.i,. V fi“ - X - .:J ; -..fi-g i f i , f i.-g . g f i . - f i - ^ - ' - - J.

-M X, -

g' sxí

' f " \ / ^ - I " ;: - v- ! ' x

* - g -

. , , .'.-.'-.'fii 'ifiV.'-Efi-X-

. v . . ; fi* v ,

V g>-''».figg _{fi . *} - .'xx','--. _fi . -fi. - * -K ■ 'v<S*fe^. H

' ' . .'. 1 'fi' . ' - 'f i , ' X fi , . ; .fi. . ■ ...'. -"fi-fifi .' ■ _fi , - ■ - ... . ... . . . . . . . ., .fi - - . ■ '- .—. : - - fi - ;

V" ■v;.-^c.-ü,gi-g:. ■ ' ' • ■ N‘ '* :--f ■'■.. fi • ,.g > 'g v

■ ;> V f i r , - » .

■ g - : c;.: i^{4 4} ::.'J^{4 ’ - 4} . g g . - g ;⁴ ...i^{, 4} .- ^{. ..} g .- - g - ; : g fiV -. :. ''.'-fiV-

; - g f y ' g - - ^ ^

? - -

. / . ' ^■ ■ „ x - ' i - r f t - . *-■• .> - L---a. . a • , - *s *' . . x g . , • * ',- . .«itv • --.vT w .••_*». • ■ l., #- ,-v> 1-*» . “ >

-■ “ „..fii ■ fi-i-'í-;.g ;

f i - y - v r ^ g ■ .'' - x .f i

, - -fi - --- -X . — -..., ^äWä®Ä*„.. , IH

T O w - ^ sjgáS

fii,.- r g f i r f f - v í g .

•

4 ''4 , > v i ^ g vy 4 - 4

r&.fi. •g-g'fivjg- . ,,

■ ; v4 t í -■ fi----. - --.-»■v

• .-■- ---■.. -■* '--^fi- .- - .-■.- - - ' --- .- ■

- ■ »xgg- I M * 4 4 - - g>'.4 , -

;i ' ( 4

- 4 X i m m

" ' A ; 4 í ' g . '-

g Vä - g . - ' x. M>Ä x , # . -;4 '

44 4*:-4 Xr;4;' ^{■. -}

f i - . - f i . - Ä /

44:

F A Y F R LÁSZLÓ .

M elegen őrzöm azon igaz barátság em lékét, mely engem F a y e r Lászlóhoz, felejthetetlen tanártársam hoz fűzött.

Nem csak a kiváló tan á rt és a jogirodalom előkelő m űn- kását becsültem benne nagyra. Nem csak a tudom ányos küzdő­

té r közössége, melyen legtöbbször azonos eszm ényekért har- czoltunk, tette szorossá köztünk az összetartó kapcsot.

B ár az együttm unkálkodás fáradsága és eredm énye férfiak között szilárd kötelék ek et szokott terem teni, m égis csak az em ber erkölcsi tulajdonságai azok, am elyek tartósan vonza­

n ak és igazán hódítanak. É rtelem és szív egyensúlya nélkül, lelki em elkedettség és szivbeli jóság nélkül alig szerethetünk valakit igazán . . . .

Ó benne az em ber nem es tu lajd o n ság ai: az az oda­

adó lelkesedés, m elylyel m inden em beries eszmét felkarolt, m inden kezdőt gyám olitott, m inden lankadót bátorított, ma­

gáról megfeledkezve m ásokért m indent te tt, irigységet nem ism ert, m ásban m inden jót elism ert, egész életén keresztül hálás tu do tt lenni a legcsekélyebb jóért, saját kiválóságát nem m ások kicsinylésében k ereste, ellenben m ások gyönge- ségeire m indig talált m entő szavakat, férfias önérzettel p á ­ rosult ritk a szerénysége, csüggedetlen, k itartó szeretete a pálya iránt, m elyet választott, atyai gondozása az ifjúságnak, m elyet tan íto tt — ezek a tulajdonságok azok, m elyek előt­

tem a legbecsesebb erkölcsi érték k é fokozták azt az igaz

8

barátságot, m ely a közös m unkatér és közös czélok együttes szolgálatában keletkezett.

Az űrt, m elyet távozása lelkem ben hagyott, én mélyen érzem. U r m arad Ó utána a tanszéken, a szem inárium ban, a jogászegyletben, az iro dalom b an ; de a legsúlyosabb veszte­

ség azt az ifjúságot érte, m elyet ő ann y ira szeretett, mely többé nem érzi nem es szive m elegét, an n ak a rajongó szere­

tetn e k közvetlenségét, m ely az önfeláldozásig fokozta az ifjú­

ság jövő boldogságának szentelt m unkásságát.

Sokszor fogom em lékem be visszaidézni azokat az időket, midőn tudom ányunk vezérlő gondolatairól együtt tanakod­

tu n k és m egrajzoltuk, hol m erészebben, hol óvatosabban, a büntetőjog jövő képét. A mai büntetőjog alapelvét-, az egyéni felelősséget. Ó m egingathatlannak tarto tta. Az egyéni szabad­

ság nagy biztositékát látta m egtám adva az uj tanok ama túlzásaiban, m elyek az egyéni büntetőjogi felelősség m eg­

semm isülésére vezetnek. D e azért üde fogékonysága volt m in­

den életrevaló uj eszme, a legélénkebb érzéke volt m inden haladás iránt. Nem sánczolta el m agát kényelm esen a m ár megtanult és előbb tanított elm életek és tantételek mögé.

Azok közé a választottak közé tartozott, kik a kor eszméivel újra ifjodnak, de akik a tapasztalat bölcseségével egészítik ki a helyeseknek fölismert reform ok irán t táplált lelkesedé­

süket. A m it orthodoxiának, m egcsontosodott kathedrai m erev­

ségnek neveznek, attól Ó távol állott. Azok sorában lát­

tuk, akik a megszokott, a tekintély súlyával reájuk n eh e­

zedő uralkodó eszm éket is helyesbíteni tudták, ha a bennük rejlő hagyományos elem többé nem felel meg az igazságnak.

D e nem kiálto tta m eggondolatlanul, hogy m ár kihalt a f a, ha repedezik, ha kiszárad a kérge. A zt gondolta, azt ta n í­

to tta Ő is a büntetőjog mai fejlődési fokáról, am it egy nagy olasz iró ebben a találó képletben fejezett k i : «Ti azt mond­

játok b a rá ta im : mi p ihen tü n k an nak a fának árnyékában,

9

de m ost m ár repedezik a kérge, a fa is el fog halni, keres­

sünk más árnyékot. A fa nem fog elszáradni. H a volna füle­

tek, hallanátok az uj kéreg perczegését, amely m ár kezdődik, am ely szintén el fog hasadni, amely szintén el fog száradni, m ert egy m ásik kéreg fog helyébe lépni, de m aga a f a nem hal el, maga a f a növekszik . . . »

Ő tudta, hogy a büntetőjogi evolutio oly átalakulás kü­

szöbén van, midőn a legm erészebb uj eszmét sem szabad m egvizsgálatlanul félretenni. Nem csak átértette, de át is érezte azokat a tökéletlenségeket, tisztán látta azokat a sötét árnyakat, am elyek a m ai büntetőjogi törvényhozást elborítják.

Senki se hirdette erősebb m eggyőződéssel, hogy a nagy társadalm i k ó r : a krim inalitás ellen folytatott küzdelem ben a dogm atikus fogalmi m eghatározások kicsiszolásai és a dialek­

tikus m esterkéltségek erőtlen fegyverek, sőt hogy a legtöké­

letesebb büntetési rendszernél is fontosabbá vált m a m ár a b ű n tett átiologiája, a krim inalitást felburjánzó tényezők, okok k ifú r készése és ezen okok lehető hatályos leküzdése.

Tudta, érezte, hogy ha az egyes bűnesetben tisztán lát­

h atn á az anyagi igazságra törekvő ítélő biró a bű n tettn ek föl nem ism ert, egyéni vagy környezeti o k á t: akkor nem a bün­

tetés rideg alkalm azásában kellene keresnie az igazság kiszol­

gáltatását.

Érezte, hogy hányszor igazságtalan, em bertelen az íté­

let, m elyet a törvény alapján m a igazságosnak, em berséges­

nek hirdetünk. Sőt gyakran az ilyen ítéletet m int valami m űrem eket m agasztaljuk, pedig az okok m élyebb kutatása világánál az csak hitélet nélküli Ítélkezésit, «okok nélküli okos­

kodás ».

H ány beszámíthatatlan em ber jut a m ai tételes jogok beszám ítási tantétele m ellett az anyagi és alaki jog m inden szabályainak m egtartásával a b örtönök falai közé ?

H án y ártatlan em ber válik áldozatává az általánosító

IO

(schematizáló), az egyéniesitést (individualismust) figyelmen kivül hagyó büntetési rendszernek ?

H án y ifjú k o ri tévelygőből nevel az igazságszolgáltató állam, a mai tételes jog egyenes, de elhibázott parancsait követve, m egrögzött bűnösöket, gonosz és veszélyes tám adókat a jo g­

rend és a társadalom békéje ellen r

H ányszor sújt le aránytalan büntetéssel valami dogm a­

tikus tétellel bizonyítható arányosság czimén a jelenkor té te ­ les büntetőjoga ?

H á n y érdeket véd a mai büntetőjog a büntetés szigorú eszközeivel, oly érdeket, m elyet a jelenkor szelleme szerint nem a büntetőjog sanctiója van hivatva védeni ? És hány érdeket hagy védelem vagy kellő értékelés nélkül a jelenkor uj eszm éktől telitett, nagy társadalmi átalakulása m ögött messze lem aradt büntető-törvényhozás ?

Ezek és hasonló kérdések voltak az Ó elm élkedéseinek leggyakoribb tárgyai. Ezzel az eszm ekörrel függ össze m in­

den, am it alkotott, am it tett, am iért küzdött. Ezért birálta és bonczolta szét a mi büntetési rendszerünket és annak végre­

hajtási módját. Ezért volt lelkes szószólója a feltételes elitélés intézm ényének, m elyet a m agyar hagyom ány dicsfényével vett körül. E zért irányozta a rendelkezésére álló m inden eszköz­

zel a m agyar közvélem ény figyelmét a minősített lopás né­

hány esetének kegyetlen tulszigorára. E zért küzdött a bírói tévedése^ helyrehozása érdekében annyi tiszteletre és becsü­

lésre m éltó szívós kitartással és az ártatlanság győzelm ének sok eredm ényével.

Lelki egyéniségének tettre mozgató ereje m indenütt és m indenben a haladás élénk érzete, az igazán mély felebaráti szeretet és a legemberiesebb gondolkozás volt. Nem a könyörü­

letes érzelgősség, de az igazságosság eszm énye lelkesítette az ő ajkát, az Ó tollát.

Nem is leh etett m ásképen annál, aki, m int ő , éles m eg­

11

figyelő tehetségével, széleskörű m űveltségével belátott a bün­

tető-jogtudom ány rejtekeibe és m inden zugába, látta m ár azokat a m élységeket, m elyek elm erüléssel fenyegetnek nem egyet azok közül az úgynevezett örök igazságok közül, ame­

lyekre m int oszloptartó kövekre, az állam ok tételes jogukat építették.

E zért volt Ó a tételes büntetőjog értelm ezésének és alkal­

m azásának kérdéseiben rendszerint az enyhébb, a méltányos m eg­

ítélés igazi apostola. Ism erte a gyönge, ingadozó oszlopokat, am elyeken az em beri igazságszolgáltatás úgy az an y ag i jog, m int a perjog területén nyugszik. Tudta, hogy a büntetőjogi fejlődés egész tö rtén ete a g yakran évtizedek rytm usában vál­

tozó igazságok sorozata. A m it egykor m egváltozhatlan örök igazságnak hirdettek, az tartalm a vesztett szólammá, üres köd­

képpé változott, a fejlődött uj eszmék, uj m egfigyelések világánál.

D e volt egy terület, ahol a legnagyobb szigort követelte.

Csaknem felháborodásnak m ondhatnám azt a hangulatot, mely erőt v ett rajta, ha arról beszélt, hogy az erkölcsi ja va k a t a mi tételes jogunk nem részesíti a szükséges és czélszerü védelem ben. Ism eretesek azok a javaslatai, m elyeket a női becsület büntetőjogi védelm e érdekében tett. M indig a leg­

szigorúbb felfogásnak volt szószólója azokban az esetekben is, m időn a gyermek által szülője ellen elkövetett bántal­

mazó cselekvények büntetőjogi szabályozásáról vagy birói megítéléséről volt szó. G onddal szedte széjjel azokat a törvény- szakaszokat, am elyek ebben a kérdésben a kellő m egtorlást figyelmen kívül hagyták. Örömmel m utatott ezekben az ese­

tekben is — m int sok más kérdésben — a rajongásig becsült kodifikaczionális eszményképére, az 1843-ki javaslatra, mely az erkölcsi javak büntetőjogi védelm ét is kiváló gondozásban ré ­ szesítette. Nem csak azért szeretem én — m ondta több alkalom ­ mal —- az 1843-iki javaslatot, hogy büntetési rendszerében

hiányzik a büntetési téte l minimuma, de azért is, m ert D eák F erencznek és törvény szerkesztő társainak élénk érzékük volt az állam és társadalom legfontosabb é rd e k e i: az erkölcsi ja v a k iránt.

A tudós büntetőjogász gondolkozásának e néhány vonása a legszebb világításba helyezi az Ő általános világnézetét, tiszteletrem éltó értelm i és lelki egyéniségét. L egnagyobb és legigazabban érzett rokonszenvünk, becsülésünk és soha el nem múló szeretetünk legyen szemfödele az O m unkában el­

töltött, nem es eszm éktől vezetett életének. É rté k é t becsüljük m eg azzal az igazsággal és szeretettel, am elylyel Ő tudta m egítélni és m egbecsülni m indazokat, akik a haladás, a hum a­

nizmus, az em berszeretet jegyében álltak a m unkasorban.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 16.) D r. Wlassics Gyula.

E M L É K E Z É S .

Ilyenkor, hogy a novem beri szél kopasztja az ágakat, szoktál jönni először m inden téli évadban, hogy czikket írjak.

M ost téged is ledöntött a téli szél, és írnom kell az egyetlen tárgyról, m elyről nem engedtél m egem lékezni, m ig köztünk v o ltá l: saját m agadról.

M ikor egyetem re kerültem , láttalak először teljes em ber­

öltő e lő tt; satnya testű, öreg em bernek láttalak m ár akkor is.

És most, 30 év után, m ialatt mi ifjak m egöregedtünk, úgy látom , m intha m agad m aradtál volna köztünk fiatal. A lélek diadala volt ez a test felett. M ert garm adával kelt-m ult ez idő ala tt az elme és a te h e ts é g ; de lélek egyikben sem volt annyi, m int te benned. Név szerint m eg lehetne nevezni, am int unszolásodra keltek évről-évre az uj jogi irók, jogászegyleti felolvasók, jogászgyülési szónokok, szaklapi czikk ezők ; te m elengetted, te figyelted to llazásu k at; de am int szárnyra

í j

keltek, ott hagy tak téged és fiatalságuk á b rá n d ja it— «komoly»

férfiak lettek és az öregség m eddőségébe asztak. Csak te nem öregedtél m indvégig. H a a régi erők m egvénhedtek, te újakat k e re s té l; kezükbe adtad a tollat, m it amazok elejtettek, és annyi csalódás után m indig uj m eg uj ifjakat szoritottál gyönge, ziháló melledhez. M ert te a gyöngék m ellé álltái egész ( é le te d b e n : ak ik et az élet m ég be nem fogadott és ak ik et az élet m ár kitaszitott. A k ik et m ég be nem f o g a d o tt: az élet kezdői, iskolában, irodalom ban, gy akorlati érvényesülésben.

É s ak ik et k itaszito tt: az élet kikezdettjei, a társadalm i nyo- ) m ór áldozatai, k ik et a jólét gőgje «bünösök»-nek nevez.

H ogy jogászi pályádat a büntetőjogban tette d meg, erre is nem es szived ösztökélt. M ert a m agánjog a vagyonosok joga : tulajdon, szerződés és öröklés csak an nak kell, akinek van valamije. D e a büntetőjog a szegény e m b e ré : lopni csak an­

nak kell, akinek nincs. T e a büntetőjogból, m ely m a a szegény em ber ellen való jog, a szegény em ber jogát ak artad formálni.

G arancziákat kerestél a társadalm i önzés, a hivatalnoki nyo­

más, a tudákos formalismus ellen, hogy kivédjed a te sze­

g ény em bereid javára az egyetlen vagyont, am ijök le h e t: a személyi szabadságot. íg y lett belőled a büntetőjog huma­

nistája : az esküdtszék, a feltételes elitélés, a gyerm ekvédelem , a büntető-codex reform jának sikeres agitátora, a Pribil- és K öteles-p erek bírói tévedéseinek helyreütője. A m it elméd alkotott, m aradandó becsű szakm unkák hosszú sora — befe­

jezett munka. D e amihez szived volt hozzánőve: a kezdők és a kidőltek istápolásának n agy m űve — ez sohasem feje­

ződhetik be és seb m arad e mű testén ott, ahol a halál le­

szakított róla.

H ullnak az em lékezés fájáról a hála levelei. K oszorúba fonom és leteszem hantodra.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 16.) D r. Schwarz Gusztáv.

F A Y E R E Á S 2E O .

T anuld m eg akarni a jó t! Ez volt F ay er jelm ondata.

Ezt az igét igazolta élete folyásával, ezt hirdette tanai­

ban, ezt oltotta be egy egész nemzedék lelkületébe.

F ay erb an m egvolt az, ami csak az igazi nagyságoknak a d a to tt: a lélek nyugalm a, a ^szív és az ész teljes harm óniája.

Ez ad ta m eg lényének azt a hatalm as erőt, melylyel át tu­

dott törni m inden korlátot, m elynek segélyével hatni tud ott az értelem re és behatolni a szivekbe.

V an-e valaki köztünk, aki nem érezte azt a varázserőt, mely lényéből kisugárzott ? M inden szavából és m inden sorából felénk árad m agával ragadó, lángoló lelkesedése. Örökké em lékezetes m arad előttünk sugárzó nem es arcza, m elyen élete legvégéig o tt volt a hervadhatlan ifjúság lehellete. K e ­ m ény vonásaiban a törhetetlen ak arat kifejezése, csillogó te ­ kintetéb en a szeretet és a tiszta lélek fensége. Csodálatos m egragadó összhangban volt gyenge, m egtört testével ez az örökké ifjú arcz, m int a test felett is diadalm askodó, győz­

hetetlen ak arat m egtestesülése.

Belső tűz lobogott ereiben. E gy atom ja annak az em­

beri testb e tévedt szent szikrának, m elynek izzó tüzében a világot felgyújtó, világot átalakító ak arat születik. Ez éltette, ez ölte m eg őt.

Az em beri szem élyiség legtökéletesebb kifejlesztése: ez volt eszm ényképe.

íg y alakult ki világnézlete.

E gy dekadens korban, m elyben az em beri kultúra annyi kiváló képviselője m egingott hittel vallja az em bert akaratá­

tól független erők tehetetlen rabjának, F ay er hirdeti az esz­

m ények felé törő em beri ak arat m indenható erejét.

E gyik kifejezője ő nem zetünk ébredő kultúrájának.

i 5

Az ébredő nem zeti vágy kelt visszhangra szivében .. . H ird ette az egyéni jogok szentségét, az em ber fejlődésé­

nek szabadságát, a nemzeti géniusz m indent átható erejét.

Csak az első pillanatban csodálkozhatunk azon, hogy F ay er, akinek lelkében ezek a nagy problém ák égtek, a b ü n ­ tetőjog m űvelésének szentelte egész életét. A büntetőjogban van valami a h itn ek a nagy szerű ségéb ő l: tan ai m élyen gyö­

kereznek a népnek erkölcsi világnézletében és behatolnak az em beri lélek legm élyebb rejtelm eibe.

F ay er a büntetőjogban az egyéni szabadság védője, az em beri ak a ra t hirdetője, a nem zeti jogfolytonosság hatalm as eszm éjének kifejezője.

Ezek az eszmék, a legfinom abb részletekig kidolgozva, tudom ányos rendszerré alakulnak ki agyában.

D e a legelvontabb gondolat is szint és életet n y ert nála a szeretet hevétől és az ak arat erejétől.

A ki m élyen gondolkodik, az m élyen érez. Csak a mély­

séges szeretet vezethet a m ég m élyebb megismeréshez.

F ay er m inden gondolatát végigérezte. M ég az élettől leg­

távolabb álló gondolat is belevágott é le té b e : ő cselekedett azok hatása alatt és m ások cselekedtek az ő hatása alatt.

Az ő tan ítása nem csak az értelem re hatott, hanem be­

hatolt a szivekbe és irán y íto tta az akaratot.

Ez a titk a népszerűségének.

M égis nem lehetne h atását elképzelni gondolatainak sajátosan szép m egjelenési form ája nélkül.

K önnyed az, csodálatosan folyékony, gördülékeny, szinte tovaröppenő. Nála az irás művészet volt, és van m agában stylusában valami az alkotás ihletéből.

D e hű tük re stylusa m agyarul érző, a m agyar h a g y o ­ m ányokban gyökerező, a nemzeti haladásért hevülő lelké­

nek i s . . .

E gy egész nem zedék áll F a y e r hatása alatt.

i 6

Beigazolta egész életével, hogy minő hatalm a van az em beri ak a ra tn a k és átv itte az em berekbe azt az eleven erőt, hogy tudjanak akarni.

Az az égő, emésztő akarat, amelytől annyi em ber lelke fogott lángot, vitte őt feltartóztathatlanul az emberi szellem m agaslatai felé — a testi enyészetbe.

D e hatása nem vész el, hanem kiegészitő alkotó-elem e lesz nem zeti k ultúránk egy m ég csak derengő, de lelki szemünk előtt m indjobban kibontakozó nagy korszakának.

V ilágitó példa F a y e r élete, hogy m ekkora hatása lehet korunkban a tudósnak.

O tt foglal helyet a nagyok nagyjai között, az államférfiak, a művészek, a költők oldalán a tudós •— a gondolat hérosza.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 16.) D r. Frtedmann Ernő.

F A Y E R É S C S E M F G I .

A jogalkalm azás legm élyebb kérdése, hogy a jogszabá­

lyok érdekm érlegelés vagy konstrukczió utján alkalm aztassa­

nak-e az egyes esetre. E kérdés, am ely most állandó m eg­

vitatás tárgy a a ném et irodalom ban, volt tulajdonképpen alapja ann ak az ellentétnek, am ely F ay er László és Csemegi K áro ly közt m induntalan fölmerült. Csemegi a jogi ko nstru k­

czió hive és, tegyük hozzá, művésze volt, aki a törvény re n ­ delkezéseit a jogi dogm atika szabályai szerint következetesen m agyarázta és alkalmazta. Ellenben F ay er a törvény rendel­

kezéseinek értelm ezésénél abból indult ki, am it ő a legfonto­

sabb érdeknek tarto tt, és úgy tarto tta a tö rv én y t alkalm azan­

dónak, hogy az ezen érdek védelm ére alkalm as legyen.

F a y e r alapfelfogása szerint az a legfontosabb érdek a bün­

tetőtörvény és a bűnvádi eljárás alkalm azásánál, hogy aggo­

dalm asan ügyeljünk arra, hogy az állam büntető hatalm a á r­

17

tatla n t ne sújtson. Ezen alapult nála az a felfogás, hogy a b üntetőtörvény rendelkezéseit a k o n k rét' esetben úgy kell alkalmazni, hogy az enyhitő és m entő körülm ények teljes m értékben való figyelem bevétele biztositva legyen, a bűnvádi eljárás rendelkezéseit pedig úgy, hogy a vádlott az állam bün tető hatalm ának túlkapásaitól, akár elfogultságból, ak ár tévedésből erednek azok, hatál^os^n m eg je g y g t^ védve.

V oltak kérdések, am elyekben Csemegi dogm atikája F ay er érdekm érlegelő következtetéseivel találkozott. Ilyen volt pld.

a vádelv következetes keresztülvitele a bűnvádi p e rre n d ta r­

tás előtti bűnvádi eljárásban és a correctionalizáczió elvének keresztülvitele a b ü ntetőtörvény alkalm azásánál. D e hogy a kétféle alapfelfogás eredm énye nagyon sok, napról-napra fel­

merülő és Csemegi bírói m űködését is érintő kérdésben el­

té rt egym ástól, az a dolog term észetéből következik.

A dolog term észetéből következik az is, hogy m indket­

tőjük alapfelfogása egyéniségük különbözőségének nyom ait is m agán viselte. Csemegi felfogása a törvény szigorú dogm a­

tikus alkalm azását követelő következetes jogászét, F a y e r fel­

fogása a hum anizm ust a jogi következtetés szigorúságán felül helyező em berét.

Csem egit sok világhírű jogászszal hasonlították össze éle­

tében és halála után, és ped ig anélkül, hogy az összehasonlí­

tás az ő h á trán y ára ü tö tt volna ki. Fay erről a jogászegylet m ély érzésű szónoka azt m ondta búcsúztatójában, hogy D eák Ferencz bölcs szelleme virrasztott volt vele az ő tudom ányos m űködésében. F a y e r László, aki m indenekfelett D eák F eren- czet ta rto tta az igaz és nagy em bernek és a követendő m intaképnek, büszkébb lett volna erre a m éltatásra, m intha a jogi dogm atika leghíresebbjeivel helyezték volna őt egy sorba.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 16.) D r. Reichard Zsigmond

2

i 8

F A Y R R LÁ SZLÓ ÉS A MAGYAR J 0 G Á S 2 - F G Y F R T .

A M agyar Jogászegylet gyászjelentésében m éltán m ond­

h a tta F a y e r Lászlóról, hogy az egylet lelke volt. V alóban az v o lt: m ert ő képviselte az egyletben az összefoglaló öntuda­

tot és a mozgató erőt. K özel huszonöt évig volt az egylet ügyvezető titkára, az egyleti élet tényleges irányitója s az m aradt azután is, am ikor az alelnöki tisztet, n agy vonakodása után, rákényszeritették. M egható, szinte apai szeretettel csüg- g ö tt az egylet s o rs á n ; nem is c so d a : hiszen ő nevelte kicsi­

ből nagygyá, a közöny éveiben aggódó gondoskodással ő tarto tta benne az életet, sikereit szerényen háttérbe vonulva ő rendezte s legjobban ő lelkesedett azokon.

Mi fiatalok bám ultuk benne, az öregedő, beteg em berben a fiatalos lelkesedést és hevületet, amelylyel az egylet ügyeit felkarolta. M int életének m inden m ozzanatában, úgy ebben is eszme vezérelte, m elynek szolgálatában törhetetlenül k i­

ta rto tt : a m agyar jogélet központi szervévé ak arta fejlesz­

teni az egyletet, mely az elm élet és a g yakorlat férfiait ál­

landó kölcsönhatásban egyesíti és ily módon a jogalkalm a­

zásra és a jogreform okra irányadó befolyást gyakorol. S ha az eszme a m aga teljességében m eg nem valósult is, F ay er m égis m egérhette, hogy «a kisded m akk merész sudárba szökkent» : a kis asztaltársaság egy 1500 tag o t számláló or­

szágos egyesületté növekedett.

A kávéházi asztal mellől, m elynek törzsvendégeiből k e­

rü lt ki az egylet legbuzgóbb gárdája, csendes türelem m el szövögette és m ozgatta az egylet szellemi életének szálait.

Nem várta, mig felolvasók jelentkeznek, hanem — saját m ondása szerint — m int a színigazgató, m aga osztogatta a sz e re p e k e t: tém át adott, előadásra buzdított. S az ő szerep-

19

osztása ellen nem volt a p p e llá ta : akiről F ay er László elhatá­

rozta, hogy előadást fog tartan i, vagy a vitában felszólalni, hiába v o n a k o d o tt: végső szükség esetén F ay er önhatalm úlag nyom atta ki nevét az előadók vagy felszólalók sorába, m int­

egy belekényszeritve em berét az előadói székbe.

Életet, elevenséget szeretett látni az előadásokon, ő , aki annyira fázott m inden szerepléstől és k ü lső sé g tő l: örült, ha az egyletnek egy-egy «slágere», zsúfolt háza akadt. L eg­

nagyobb gyönyörűsége egy-egy élénk, heves vita volt. Nem is volt szemében jó előadás, amely v itára nem vezetett. Nem szerette a tulóvatos, a m agát m inden oldalról körülbástyázó elő ad ó t; «el kell vetni a sulykot», ez volt kedves szava- járása — ellenm ondásra ingerelni, hogy annak nyom án fel­

pezsdüljön a vita s tisztázódjanak az eszmék.

S a m agába vonult, a világtól távolálló em ber, az ügy­

szeretettől sarkalva, valóságos diplom ata-m űvészetet tudott kifejteni az egylet sok ügyes-bajos dolgának elintézésében.

K én yes személyi kérdéseket — pedig m inden egyletben akad ilyen elég — tap in tato san elsim ított, az «egyleti pro ­ paganda», az «extensiv terjeszkedés» ügyében bám ulatos ta ­ lálékonyságot és agilitást tanúsított.

Szerencsés optim ism usa, mely szintén az eszméiben való rendületlen hitéből fakadt, az egylet ügyeiben sem hagyta el soha. H ányszor p an g o tt az egyleti é l e t : üres term ek, gyenge előadások, program m hiány, csüggedt hangulat. E gye­

dül F ay er nem csüggedt e l; őt nem kedvetlenítette el a közöny, bízott az egylet szükségszerű jövőjében, és bizal­

mával átseg ített a holt pontokon. Az ifjúsággal való állandó érintkezése révén egyre újabb nem zedékeket kapcsolt be az egylet életébe, belőlük nevelt uj m unkásokat és velük frissí­

tette fel az egyletnek ko ro n kin t lassudó érverését.

H ányán kellene hogy összefogjunk, hogy m egközelítsük az összetartó és ösztönző erőnek azt a fokát, m elyet ő az

2*

2 0

egyletben egym agában képviselt ? . . . D e úgy érzem, m intha m ég onnan túlról is jóakaró feddéssel in te n e : «Semmi k is ­ hitűség ; az én Jogászegyletem nek élnie és fejlődnie k e ll! »

(Jogt. Közi. 1906 nov. 16.) D r. Szladits Károly.

B A Y E R É S A R É G I M A G Y A R B Ü N T E T Ő J O G .

«A nem zeti lelkesedésnek és em elkedésnek, a te tt és erőm eritésnek valódi kutforrása csak a m últak emléke, a történelem lehet.» M ennyire á té rte tte e szavakat b ü n tető ­ jo g u n knak im m ár sírban nyugvó fáradhatatlan m u n k ása ! A frnzgó tanár, a kitűnő dogm atikus, az éles szemű krim i- nálpolitikus sohasem lett hűtlen a történelm i alap o k h o z ; ezeken épültek fel előadásai, ezekre vezette vissza a létező jogtételeit s ezekből m erített erőt, valahányszor valam ely m eggyőződése szerint helyesnek felism ert uj eszme m ellett oly fiatalos hévvel sikra szállt. Az élő jog s a régi M agyar- ország büntetőjogának kapcsolatát bám ulatos szorgalommal igyekszik fe lk u ta tn i; elégséges csak átlapozni különösen az anyagi jogot tárgyazó büntetőjogi kézikönyvét, hogy m eg­

győződjünk, mily erős szálakkal fűzi a jelen t a múlthoz. D e talán m ég nagyobb kitartással ku tat a sárguló oklevelek között, midőn a nyugatról felénk közeledő s nézete szerint nálunk is m eg­

honosítandó intézm ények vagy gondolatok gyökérszálait hazai jogterületen véli m egtalálhatni. A feltételes elitéi és tárg y á ­ ban 1892-ben «Büntetési rendszerünk reformja» czimü müvé­

ben még igy i r : «Igen nagy vívm ánynak tartanám , ha ki tu dnók m utatni az évszázados jogfolytonossági fejlődést. Ezen körülm ény nagyon m egkönnyítené az intézm ény behozatalát, m ely ily m ódon nem volna egyéb, m int egy, nehány évvel ezelőtt gyakorlaton kívülivé vált évszázados jogszokásnak törvény utján való újólagos felélesztése» ; majd leközöl ne­

21

hány régi feltételes ítéletet, de tovább k u tat s 1896-ban már kijelenti, hogy «eddig m ár sikerült annyi különböző város és m egye törvénykezéséből ily Ítéleteket napfényre hozni, hogy ezen intézm ény országos jellegűnek nevezhető. *

A külföldi irodalom ban oly élénken tárg y alt «korlátozott beszámítás» kérdését (mely nézete szerint «aktuális ugyan, de m ég sem oly égető m int Ném etországban») ** s az olasz és norvég B tk. vonatkozó szakaszait összeveti az 1843-iki m a­

gyar javaslat 84. §-ával s oda konkludál, hogy: az 1878-iki m agyar kodifikáczió javítást és haladást jelen t a ném et B tk.- höz k é p e st; egyszersm ind áthidalást az olaszra. Az 1843-iki kodifikáczió pedig egy világitó torony, melyhez — m inekutána m ások az u tat m egm utatták — talán visszatérünk lassan mi is.

Az 1843-ik évi javaslatok iránti rajongását egyébként nem csodálhatjuk: több m int h ét éven keresztül foglalkozik (1895. évi május 15-ikén terjeszti indítványát az A kadém ia elé «az x843/44-iki büntetőjogi javaslatok teljes anyaggyüjte- m ényének rendbeszedése és kiadása iránt», m ondván, hogy

«az anyaggyüjtem ény összeállitása Ugy szólván nem zeti kö­

telesség», s 1902-ben október folyam án adja ki a nagy m unka negyedik s utolsó kötetét) a javaslatok anyaggyüjte- m ényének eg yb eállításáv al; lankadatlan buzgalommal, egész­

ségét nem kiméivé k u tat az országos levéltár, a bécsi udvari és állami levéltár poros aktái között. H a semmi m ást sem te tt volna életében : ezzel a m onum entális m unkával elévül­

hetetlen érdem eket szerzett volna m a g á n a k ! M egállapítja, hogy a javaslatok előzm ényei visszanyúlnak a XVITI. szá­

zadba, ez alapon bevonja a m unkába a régibb javaslatok tö r­

ténetét, valam int a régibb m agyar joggyakorlat jellemzését.

U g y an itt — egyebek között — rendkívül érdekes történeti

* Az x843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye I. k. 134. 1.

** Jogt. Közi. 1903. évf. 117. 1.

22

adatokat közöl a halálbüntetés kérdéséhez, de valam ennyinek nein tud helyet szorítani, «a többi, az oda tartozó okiratok­

kal és adalékokkal eg y ü tt, külön önálló dolgozatba jut» . . . Sajnos a halál k ira g a d ta m unkás kezéből a tollat . . . vajon lesz-e, ki hangyaszorgalom m al összegyűjtött iratai alapján a feladatnak im m ár k ö nny eb b részét elvégezendi ?!

(Jogt. Közi. 1906 nov. 23.) D r. A n gyal Pál.

F A Y R R L Á S Z L Ó M I N T K R I M I N Á T P O T I T I K U S . F ay er László halálával a m agyar krim inálpolitikai iro­

dalom is egyik m esterét vesztette el.

A krim inálpolitikusok ama higgadt, előkelő osztályába, az u. n. uj klasszikus iskolába tartozott ő, akik a tételes jog szilárd talaján m aradva, m eg tudják óvni m agukat a tulságok- tól, akik a «megelőzés» kedvéért nem hajlandók feladni a

«megtorlás» elvét, de a reális, gyakorlatias reform okért tu d ­ nak küzdeni bátran és kitartóan. A n n ak a bölcs, kiegyenlitő irányzatnak volt hive, m ely a krim inálpolitikát összeolvasztja a büntetőjog dogm atikájával, mely a tételes büntetőjogi sza­

bályok ism ertetése és elemzése m ellett reám utat azok hiá­

nyaira, fogyatkozásaira s az egészséges uj eszmék és reform- kivánalm ak beillesztésével vonzóbbá, élvezetesebbé teszi a büntetőjog tudom ányát.

A «bűnügyi politika» vagyis «a b ü n tette k kevesbitésére szolgáló törvényhozási és egyéb intézkedések» tárgyalása F ay er szerint csak kiágazása a krim inál-szocziologiának, mely a társadalm i jelenségeket a bün tető cselekm ényekkel hozza kapcsolatba s kölcsön-hatásukat tanulmányozza. D e e két szak «a dogm atikai fegyelmezés, tag oltság és részletezés nél­

kül kevés gyakorlati értékkel bir». F ay er ezért, ép úgy m int P rin s, összeköti a három szakot s B üntetőjogi K ézikönyvé­

2 3

b en a tételes m agyar büntetőjog kifejtése m ellett adja elő krim inálpolitikai eszm éit és kívánalm ait.

Az «uj irányok» túlzására, különösen a Lom broso elm é ­ letének gyengéire nagy alapossággal m utat reá. Találóan emeli ki, hogy a «bűnös typus» eszméje a m odern alk ot­

m ányos állam gyökereit fenyegeti, a büntető igazságszolgál­

tatást a közigazgatás kezébe játszaná át s «a rendőri razzia»

szinvonalára sülyesztené alá. Nem helyesli végeredm ényben a krim inálszocziologusok «statisztikai törvényét» sem. Szíve­

sen elfogadja, hogy az állam nak küzdenie kell a statisztikai törvény (a bűnözési adó) ellen, de «küzdjön az egyén is».

F ay er teh át m int reform er is «az individualisztikus büntetőjog» alapján áll. «A m eglevőből kívánja a reform ot keresztülvinni.» Elfogadja és hirdeti a m érsékelt indeterm i- nism ust, az egyéni felelősséget. Az akaratszabadság és ak a ra t­

erő azonban szernite az intelligencziában rejlik.

K rim inálpolitikai követeléseiben óvatos, körültekintő.

Csak olyat sürget, am ire valóban szükség van s ami m eg is valósítható.

A F a y e r krim inálpolitikai eszméi, e helyes m érsékelt kiindulási pont folytán diadalt is arattak.

A javítóintézetek szaporítása, a patronage felkarolása, a feltételes elítélés behozatala és a pénzbüntetés végrehajtásának reformja képezték legkedveltebb reform kivánalm ait. Az ő é r­

deme, hogy ezek az eszmék és intézm ények ma közkivánal- m ak a hazai jogászvilágban s a büntetőjogi novella ezek elől nem térh e t ki.

K ülönösen lelkes hive volt a feltételes elitélésnek.

M ár 188 9-^0^ alig hogy a belga törvény (1888) életbe­

lép, felszólal ann ak hazánkba behozatala m ellett. (Büntetési rendszerünk reformja. III.) A jogászegyleti vitákban m int a feltételes elitélés legbuzgóbb harczosa küzd több ízben is érette. Az 1892-iki Novella-javaslat, mely csak a fiatalkoruakra

2 4

akarja behozni az intézm ényt, nem elégíti ki F ay ert s hogy meggyőzze a hazai jogászságot a feltételes elitélés életrevaló­

ságáról, felkutatja a régi m agyar birói gyakorlatot s kim utatja, hogy az intézm ény a mi régi jogunkban ism eretes és gyakori.

N agy k itartással küzd a büntetőjogi novelláért. Nem volt b arátja a Codex teljes revíziójának. A legégetőbb hiányok sürgős kijavítását óhajtotta m indig. Szinte gúnyosan p ana­

szolta, hogy a N ovella-tervezetek lavinam ódra terjedelm e­

sednek. Az általános reformeszmék m ellett különösen a magas minimumok eltörlését vagy leszállítását sürgeti. A h a t havi börtönös ítéletekről rendes rovatot vezet a «Jogtudom ányi Közlöny»-ben. A lopás lüntetéser'ól külön javaslatot dolgoz ki.

Az 1843-iki javaslat egészséges eszméjének m egfelelően a m inősített lopásoknál is kivívja az értékhatárok felállítását.

A m agyar krim inálpolitikai irodalom, m elynek m egterem ­ tése és fellendítése jó részben az ő érdem e, kegyelettel örö­

kíti m eg nevét s a reform erek ifjú gárdája, m elyet ő tobor­

zott és lelkesített, a legm élyebb fájdalommal hajtja le lobo­

góját koporsójánál.

(jogt. Közi. 1906 nov. 23.) D r. Finkey Ferencz.

F A Y E R É S A Z E S K Ü D T S Z É K .

A bűnvádi p erren d tartás köréből ta rto tt előadásainak sajátságos egyéni varázst ad o tt a lelkesedésnek az a soha nem lohadó lángja, m elyet tudom ányos meggyőződésével a ju ry intézm énye irán t táplált.

E n n ek a kérdése volt perjogi előadásainak és irodalmi m üveinek a tengelye.

E s ennek a teng ely n ek k ét szilárd sarkpontja volt.

Az egyik az alkotmányjogi szem pont. A ju ry legnagyobb, vele kongeniális védelmezőjével azt h irdette, hogy a tisztán

2.S

a korm ány által kinevezett szak b iró ság az absolut állam b í­

rósága, a jogállam é pedig az esküdtbiróság.

A m ásik szem pont m ár tisztán processuális volt.

G neist, Glaser és a többi h allhatatlanok tan ait tovább fejlesztette és elm élyítve, k im utatta, hogy egyedül az esküdt­

biróság képes m a a m o d ern p e r nagy alapelveit, a szóbeli­

séget és a közvetlenséget, az igazi vádelvet és a bizonyité- kok szabad m érlegelését m egvalósítani.

A szóbeliséget, m ert hiszen a kollégium legelső tagja m ár ism eri az előkészítő eljárás an y ag át és nem áll a főtár­

gyalási drám a közvetlen h atása a la tt; a vádelvet, m ert az elnök, aki a per anyagát kidolgozza, gyarló em ber létére azt csaknem m indig bizonyos m eggyőződés, teh át előítélet alapján te s z i; a szabad m érlegelést, m ert a favor defensio- nis szolgálatában álló bizonyítási szabályok elhagyása igen számos tagból álló itélő tan ácso t kíván, am ilyent szakbírók­

ból megszervezni nem lehet.

É rvelésének súlya ala tt azok a hallgatói is, kik m int az intézm ény ellenesei lép ték á t tan term ének a küszöbét, ha ugyan nem lettek egyenesen rajongóivá, legalább is arra a m eggyőződésre ju to ttak , hogy az esküdtbiróság m ég m indig a Bentham -féle malum necessarium , teh át okvetlenül fentartandó.

A m ily szeretettel készítette elő nálunk az esküdtbiróság talaját, olyan aggódó gondossággal kisérte figyelem mel a m ég zsenge p alánta első hajtásait.

K ülönösen «Az up bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban»

czimü gyönyörű jogászegyleti értekezésében (1903) fejtette ki idevonatkozó tapasztalatait s kim utatta, hogy a kezdet nehézségeivel járó számos hiba a kérdés-feltevések és az elnöki kitanitások helytelenségeiben gyökerez.

E bben az értekezésben fejti ki legalaposabban azon ta ­ nítását, am ely szerint a B P. 359. §-nak m ásodik bekezdése, m ely az enyhítő és sulyositó körülm ények irán t való kérdés

2 6

feltételét tiltja, elhibázott s a visszatetszést keltő felm enté­

sek kutforrása.

«Az esküdt azt tekinti, hogy egy bizonyos m inősítésnek mi a következménye» és ezért, ha az enyhítő körülm ényeket megfelelő esetben m eg nem állapíthatja, inkább felment.

K étségtelen, hogy a bűnvádi p errendtartás majdani r e ­ form jánál ez az igazság érvényesülni fog.

E bben az értekezésben hangsúlyozta m ég egyszer az es- küdtbiróság azon pótolhatatlan tulajdonságát is, hogy fel­

m entő ítéleteivel elavult büntetőnorm ák m egváltoztatása iránt ellenállhatatlan nyom ást képes a törvényhozás nehézkes app arátusára gyakorolni.

V ajha az esküdtbiróságok csarnokait is az Ő szelleme lengené át.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 23.) D r. N y á r i Jeni).

F A Y R R É S A G Y F R M F K V É D F E F M .

A fiatalkorú bű n tettesek érdekeinek legm elegebb szó­

szólója volt F ay er László. B ár az ő évtizedeken át foly­

ta to tt agitácziója e tek in tetb en is eredm ényeket ért el, m indam ellett a gyerm ekvédelem terén a büntetőjogban ma is igen sok m ég a tennivaló.

Elsősorban nagyon kevés a javitó-intézet. M ikor F ay er a harczot m egkezdte, egy volt. M ikor büntetőjogi tankönyvé­

nek utolsó kiadását közzétette, öt. De öt intézet egy húsz milliónyi lakosságú országban nagyon is kevés. 1897-től 1902-ig ez az öt intézet 3216 egyént fogadott be, holott ugyanakkor kb. 60,000 ifjúkori b ű n tettest Ítéltek el.

D e fontos anyagi jogi intézkedések is szükségesek.

A 16 éves k o rh atár elégtelensége, a F ay er által követelt harm adik ko rh atár égető szüksége a gyakorlatban egyre

2 7

jobban kitűnik. G yakran szerepelnek együtt a büntetőbiróság előtt 16 éven aluli és oly fiatalkorúak, akik a 16-ik évet éppen hogy betöltötték. E s ez a csekély korkülönbség azt okozza, hogy az egyik tettes, ha pl. m inősitett lopásról van szó, néhány napi elzárást k ap, mig a m ásik a minimális 6 havi b örtönnel lakói. Az igazságos döntést lehetővé tenné, a kellő arán y t és átm enetet h elyreállítaná az a kisebb fokban redukált skála, am elyet F a y e r László a 16— 18 éves tette se k szám ára követelt.

A bűnvádi perjog terén sincsenek m egvalósítva azok az elvek, am elyekért F a y e r küzdött és am elyek érdekében az 1899-iki nem zetközi gyerm ekvédői congresusson indítványt is terjesztett elő. M ár a nyomozás és vizsgálat során is számolni óhajtott a fiatalkor által okozott speciális h e ly ­ zettel.

A zt kivánta, hogy a fiatalkorúak előzetes letartóztatása, vizsgálati fogságba helyezése lehetőleg korlátoztassék, csak akkor alkalm aztassák, ha szülőiknél, vagy valam ely családnál való őrizet alatt tartásu k vagy javító, illetve gyerm ekvédő intézetbe való elhelyezésük nem lehetséges; a fiatalkorúak ügyei soronkivül, gyorsan, a formalizmus lehető mellőzésé­

vel, intéztessenek el és a fiatalkor a hatáskörre is kihasson, ném ely esetekben az ügyet a törvényszéktől a járásbíróság­

hoz utalja át. M ind oly eszmék, m elyek m egvalósítása m inden kó dexnek becsületére válna és az állapotokat lényegesen javítaná.

A processuális törvényhozási intézkedéseken kívül igen fontos volna m ég a kiskorúak védelm ének intensivvé tétele és a fiatal tettesn ek Ítélet u tán is a védő felügyelete, jóakaró gondozása alá való helyezése. Ez irán y ban fordulatot jelent a «Védői bizottság» m egalakulása, m ely ép e kettős czélt ápolja és rem élhetőleg sikeresen fog m űködni.

Pusztán az állam nak és a jogászköröknek érdeklődése

2 8

nem elég. Saját érdekökben a társadalom legszélesebb ré te ­ geinek is közre kell m üködniök a fiatalkorú bűntettesek m egm entésében és hathatósan kell tám ogatniok m inden ide­

vágó törekvést.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 2 3 ) D r. Hevesi Illés.

F A Y F R F S A F R I / f ^ T F L F S E L ÍT É L É S .

A feltételes elitélés iránti törekvés élénk küzdelm eket tám asztott m ajd m inden kulturáltam ban. H azánkban az eszme élénk visszhangra talált.

F a y e r László volt az első, aki az eszm ét felkarolta.

1891-ben m ár javaslatot terjeszt elő a feltételes elitélésről.

Az időtől kezdve m indvégig ébren tarto tta a kérdést és a m indjobban élénkülő irodalm i küzdelem ben sikeresen védel­

mezte az intézm ényt a több oldalról felhangzó erős tám adá­

sok ellen. K özigazgatási törvényeink közül az 1898: II. tcz.

m ár törvénybe ik tatta a feltételes elitélést, nincs messze az idő, mikor ez eszme a büntetőjog egész területén uralom ra fog jutni. B átran elm ondhatjuk, hogy ha egyszer a feltételes elité­

lés törvénybe iktattatik , ez elvitázhatatlanul főkép F ay er László fáradhatatlan m unkásságának lesz köszönhető.

Á m de érdem einek csak kisebb részét tárja fel a vázolt küzdelm es m unka és annak eredm énye.

F a y e r László igazi érdem e a feltételes elitélés k érd é­

sében abban áll, hogy ő nem a külföldi törvényhozási intéz­

kedést szerette benne, nem ann ak nyom dokait követte küz­

delm ében, hanem fáradságot, tu d ást és szorgalm at nem kiméivé kim utatta, hogy a feltételes elitélés a régi m agyar jogban gyökeredző intézm ény, hogy a feltételes elitélés része azon m éltányos jognak, m it bíróságaink a X V I—X V III.

században, sőt m ég a 70-es években is gyakoroltak. F ayer

2 9

László amily ellensége volt m indig az iskolai jog formalis- m usának, époly lelkes hive az egyéni szabadságjogok védel­

m ének. E bből m agyarázható m eg egyrészt a feltételes elité­

lés eszméje iránti ragaszkodása is, m ert m indig azt hangoz­

tatta, hogy ne büntessünk ott, hol bü ntetésre nincs szükség, hol a büntetés csak uj bűncselekm ényt idézne elő.

M agyarország összes vidéki levéltárait úgy maga m int szem inárium ának lelkes tagjai az ő m egbizásából átkutatták , hogy megszerezzék azokat az Ítéleteket, m elyek a feltételes elitélésnek a m agyar régi joggyakorlatban való m eghono­

sítását igazolták. Já rt az ország legkülöm bözőbb vidékein, és a feltalált ítéletek fényesen igazolták azt, hogy egész M agyar- országon általános jogszokás volt a feltételes elitélés. K utatásai eredm ényét a gondos gyűjtő, az eszm éjéért küzdő tudós nem es szeretetével adta közre Büntetési rendszerünk reformja czimü m üvében, sőt tankönyvében is, különösen kiem elvén, hogy m ily nagy vívm ánynak tartja sikeres kutatását, m ert ennek folytán a feltételes elitélés behozatalával nem idegen jogintézm ényt vennénk át, hanem egy gyakorlaton kivülivé lett évszázados jogszokást.

(Jogt. Közi. 1906 nov. 23. D r. L á n yi Márton.

H A R M IN C A É V ELŐ TT.

A «kis Fayer». Ezen a néven beczézgettük őt, m este­

rü n k et az 1870-es évek végén és a 80-as években. O tt vol­

tak gárdájában : D ell’A dam i Rezső, S ík Sándor, B arna Ignácz és e sorok írója, abban az időben m ind m egannyi «enfant te rrib le ».

S csudálom, hogy m indezek közt m aga a jó és szelíd lelkű «kis Fayer» volt, ha talán nem is a legrettenetesebb, de m indenesetre a legrettenthetetlenebb.