S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
________________ IV__________________
MERLIN SZÜLETÉSE
1662
F O R D ÍT O T T A
V É R T E S Y J E N Ő
B U D A P E S T
K IA D JA A MAGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D ÉM IA 1915
Á ra 2 k o r. 60 fillér
S Z E R K E S Z T I H E I N R I C H G U S Z T Á V
________________ IV_________________
MERLIN SZÜLETÉSE
1662
F O R D ÍT O T T A
V É R T E S Y J E N Ő
B U D A P E S T
KIADJA A M AGYAR TU D O M Á N Y O S A K A D É M IA
F R A N K L IN T Á R S U L A T NY O M D Á JA .
Jelen d rám a 1662-ben jele n t m eg e czímmel ; The B írt o f M erlin or T he C hild hath fo u n d his Father, Francis K irkm an k iadásában, a ki szerzőül Shake- spearet és W illiam Row leyt nevezi meg. Ez utóbbi szintén író és színész volt, m int a m ester, nem első
rangú, de kom oly tehetség, egyike az E rzsébet-korabeli virágzó drám airodalom kisebb csillagainak. A Merlin- darab az első kiadás ó ta hétszer jelen t m eg nyom ta
tásban, de ezek m ind újabb kiadások a Tyrrelétől (1851) kezdve a Brook-féléig (1908). N évtelen kiadásai nincsenek, ennek ellenére alig a k a d t kom oly Shake- speare-kutató más, m in tT ieck , a ki a m unkát Shake- spearenek tulajdonította volna. Ellenben Rowley szer
zőségét nem vonták kétségbe ; Ulrici, H opkinson neki adják az egészet ; Fleay m ég tovább m egy s azt állítja, hogy Rowley is egy régebbi d rám át (Uther P endragon, 1597) dolgozott volna át.
Ezek alapján, a m íg e kérdés teljesen nem tisztá
zódik, elfogadhatjuk a d a ra b o t a Rowley alkotásának.
Lehet, hogy Shakespeare neve csak reklám ul került a m ásik név mellé. A mi a d rám áb an S hakespearere em lékeztet, az inkább közös sajátja az angol renais
sance drám aköltészetének, m int az erős szenvedélyek ábrázolása s a ragyogó, üde költői nyelv. Tieck a d rám át S hakespeare legutolsó m unkái közé helyezi, m ikor az öregedő poéta m ár nem a szilaj szenvedé
I
4 Bevezetés.
lyeket idézte föl, hanem tiindéries já té k o k a t és m esé
k et szeretett költeni, teh át a T é li rege és A vihar idejébe. De az az öntudatosság, a mely e d arab o k at jellemzi, az az öreges m elancholia, mely Prospero alakján elömlik, a m egbékülésnek az az érzése, mely jó végre ju ttatja Leontes szenvedélyét és bocsánatot ad Antonio bűnének — m indez hiányzik a M erlin születéséből. Az egész drám a kissé naiv, azonban e naivságban van valami bájos és vonzó. K étségtelen, hogy stílusa nem vall Shakespearere, de igazi költőt ism ertet m eg velünk s a színmű a S hakespeare nevé
hez fűződött kétes darabok között érdem es helyet foglal el.
A drám a tárg y a a népszerű M erlin-monda, mely később az A rtur-m ondakör egy részét alkotja. A m onda részben általános ősrégi, részben sajátos nemzeti ele
m ekből áll. H őse a varázsló, az ártatlan leány (király
leány vagy apácza) fia ; anyját az ö rd ö g álm ában ejtette m eg s épen mivel csak testben ro n to tta m eg a szüzet, a gyerm ek is erényes lesz, csak a sátán bű
bájos tudom ányát hozza m agával. A kijátszott ö rd ö g m eséjének egy változata. M ár a kerek asztal m onda
körébe Merlin nem tud belehelyezkedni. C sak jövendöl, jó tanácsot ád, de m aga nem cselekszik. A m onda vége trag ik u s : a nagy bűbájost, a pró fétát asszony veszti el, a szép Viviane kicsalja belőle titk át s az erdő mélyén ö rö k álom ba meríti a jóst. Eltűnte után a kerek asztal rom lása is elkövetkezik, de a kapcsolat újból nem világos. Eschenbachi W olfram a Parcival- ban K lingsort említi, a kiből W a g n e r m ár valóságos dæm oni h atalm at formál. Valószínűleg K lingsornak M erlinhez sem m i köze. A M erlin-m ondát m egtalálhatta a költő ak á r N ennius H istória Britonum-yában, ak á r M onmouthi Galfrid krónikájában, ak á r bármilyen m ás
régebbi vagy újabb földolgozásban, m ert annak bővi- ben vagyunk. Az alak közism ert volt és népszerű.
Shakespeare m aga is említi Merlint. (L e a r király III. 2. és IV . H enrik I. rész. III. i.).
A költő a m ondán némi változtatást tett, melyek közül a legm erészebb, hogy Merlin anyját egyszerű parasztleánynyá teszi, de finom költői tolla m egm enti attól, hogy kom ikussá váljék. A d arab n ak érd ek ét kétségtelenül emeli a tárg y is, mely sokszor csábította a régi és új költőket földolgozásra. T ennyson költői el
beszélést, Im m erm ann drám ai költem ényt, G oldm ark op erát írt belőle, hogy csak a legfontosabbakat említ
sük. A M erlin-monda irá n t érdeklődőket figyelmez
tetjük Heinrich Gusztáv tan ulm ányára (Budapesti Szemle, igio).
MERLIN SZÜLETÉSI
SZEMÉLYEK.
A urelius, B ritannia királya.
Vortiger, B rita n n ia királya.
Uter Pendragon királyfi, A urelius öcscse.
Donobert, főár, C o n sta n tia és M odestia atyja.
Gloster g ró f, E dw in atyja.
Edol, C h e ste r g ró fja, A urelius fővezére.
Cador, C ornw all g ró fja, C o n sta n tia kérője.
E d w in , G lo ste r g r ó f fia, M odestia kérője.
Toclio és Oswald, nem es urak . M erlin, a jós.
A nselm , a rem ete, k éső b b W in c h es te r püspöke.
Bolond, b á ty ja Jo an n ek , M erlin an y ján ak . S ir N icodem us S em m ih á zi, u dvam ok.
A z Ördög, M erlin atyja.
Ostorius, szász fővezér.
O d a , szász főúr.
P roxim us, sz á sz varázsló.
K ét püspök.
K ét szász főúr.
E dol k ét k a p itá n y a.
K ét úr.
K is fu rcsa szellem .
A rtesia, O sto riu s szász fővezér húga.
Eredj-neki. J o a n , M erlin anyja.
A rte sia palo tah ö lg y e.
L u cin a, az á rn y a k k irálynéja.
D o n o b e rt leányai.
Színhely : B ritannia.
E lső szín.
Do n o b e r t, Gl o s t e r, Ca d o r, Ed w in, Constantia és Mo d e st ia jö n n ek .
C A DO R.
T aníts beszédre, jó uram , a mi Jól eltalálja a szív tarto zását ;
Hú széptevőként táplálom m agam ’ R égóta a siker reményivel
S m egegyezésed’ várom m ég csupán.
D O N O B E R T .
Bízd énrám , ítjú lord.
H a az idő nem szolgált alkalom m al,
V ágyad csak n őtt ; — föltéve, hogy leányom Szerelme követi m egegyezésem ’.
C A D O R .
ígérete pecsét reá, uram.
D O N O B E R T .
Igaz, C onstantia ?
C O N S T A N T IA .
Kész szívvel adtam esküül szavam ’, O sokszor esküdött, hahogy szeret.
10 Merlin születése.
D O N O B E R T .
S te bíztál benne ?
C O N STA N TIA .
Remélem, férfiú.
D O N O B E R T .
Ez a kérdés, leány.
C O N S T A N T IA .
H a úgy van is, én nő vagyok.
D O N O B E R T .
A törvény részeden, férjet szereztél
S bizony m éltót. — Jó Cornwall, ím fogadd őt S tedd oly boldoggá, m int kívánjuk is.
CADOR.
Köszönöm, jó uram .
G L O S T E R .
Legyen e n apnak boldogsága kettős S az én vágyam ’ is koronázza m eg : Itt a fiam, távollétem be’ nem Kisebbet kiván, m int m ásik leányod’.
D O N O B E R T .
Ej, Gloster, úgy van ? Mit szól Edwin úr rá ? A lány is ép’ úgy bizonyozza-é ?
E D W IN .
A nénje hitével k én’ bírnia.
M O D E S T IA .
Uram, inkább hiszékenységivei.
Mylord, vitéz vagy s úgy tetszik nekem, M agas tisztednek el kell oltani
A szerelem tüzet
S m indjárt vérontani kell s rontani.
E D W IN .
Úgy annál inkább kell új nem zedékkel Pótolni a világnak veszteségét.
M O D E STIA .
Úgy látszik, szükség szól érzés helyett S ily á ré rt én nem adom ám m agam ’.
Asszonynyal gyorsan jóllakunk, uram.
E D W IN .
Midőn az étvágy gyönge és beteg.
M O D E S T IA .
L egtöbbötöknek gyönge gyom ra van.
D O N O B E R T .
Föl kell vidítnod őt, Modestia,
Légy szives hozzá. — H agyd, jó Edwin, őt, A mi enyém ő benne, néked adtam ; Érd azzal bé, csak ostrom old, legyőzöd, Hisz’ asszony ; m eghódítsák, azt akarja.
E D W IN .
íg éreted m egnyugtat.
U Merlin születése.
To c l i o j ö n .
P O N O B E R T .
Mi újság, T oclio?
T O C L IO .
Nagyuraim , királyunk látni kiván S tan ácsb a hív : minő választ adunk Az ellennek, kinek követi m ár az U dvarhoz útba’ v an n ak ?
D O N O B E R T .
Ily sietve ? Úgy látszik, C hester rájuk vert kem ényen, H ogy békét kérnek ; ám de énszerintem C sak harcz, a míg el nem hagyják hazánkat.
N em es Gloster, jöjj, várni a k irályt;
Fiadon áll csak, hogy kedvem be járjon, A nászlakom a költségét kím élvén ; Szivbéli dolga jó véget ha vesz, K ettő helyett gondom csak egyre lesz.
( D o m b é r t és G loster el.)
E D W IN .
R ajtam nem múlik.
C A D O R .
Nos, Toclio, az udvarnál mi újság?
T O C L IO .
Oh mylord, az udvar tele hírrel, a város tele újság
gal, az ország tele csodával s a királyság összes ha
rangjainak ki kell hirdetniük, hogy új ünnepnapot kapunk.
C O N S T A N T IA .
Ü n n ep n ap o t? k ié rt? te érted ?
T O C L IO .
Értem , asszonyom ? terin g ettét! Nem volna ínyemre, ha akárki is ünnepet csinálna érettem .
Röviden : az udvarhoz jö tt a hír, C hesternek grófja küldte a királyhoz, H ogy egy szent hírben álló férfiú, K egyes rem ete m egm enté hadunk’
Csoda segítségével s a pogány S ergét em bersegély nélkül leverte S uram, olyan csodásán, hogy egész Birodalm unk bizonyságot teh et rá.
ED W IN -
Csodás újság valóban s hol van ő ?
T O C L IO .
A királylyal beszélgetésbe m erült el, a ki igen tiszteli.
M O D E STIA .
Hidd meg, látnom kell őt.
T O C L IO .
Igazán, nem nagy tetszésedet fogod benne találni, a m ennyire én hozzávethetek, lady ; azt m ondják, olyan próféta-féle. Csak valami hírt ad h atn a nékem az el
veszett királyfiról. Húsz talentum ot ígértek annak, a ki rátalál.
CADOR.
Ilyes újságot m ár reggel költöttek.
’4 Merlin születése.
T O C L IO .
Es m ost van születése m eg élete. H a szerencse kí
sér, m ég egy p ró b át teszek az erdőben, a hol eltűnt.
M ert h á t nem tudom , minő sors vár rám . (El.)
CADOR.
Szerencse járjon véled. — Jöszte, hölgyem, H ugód s lord Edwin m ég m ind’ játszanak S egész valójuk’ a nyerésre tették.
C O N S T A N T IA .
M ost m ég előnybe’ van az én húgom , De elveszíti, m int vesztettem én is, H a ellensége koczkát vetni tud.
( Cador és Constantia el.)
E D W IN .
Édes hölgyem , jó játék o s vagy ám.
M O D E S T IA .
V eszett játék a házasság bizony, Úgy nyerhető, ha m indkettő veszít.
E D W IN .
T ökéletességed, nemes lady, K orlátot m ért zárt kérésem elé ?
D e boldogságom — ha tetszik neked — E zt is legyőzi s nem fogsz látni mást, C sak hódolásom ’ és hűségem et.
M O D E S T IA .
Nem es uram , egyiknek sincs helye.
De kérlek mégis, vedd szelíd szavam ’
K érésed válaszául : azt Ígérem,
H a szűz nevem ’ letenném , csak te véled Nyerném s veszítném el.
E D W IN .
V ágyam betelt.
M O D E STIA .
Szabj néki itt határt,
ígéretem tiéd, hiszel-e benne ?
E D W IN .
V álasz reá ö nkéntes távozásom . (El.)
M O D E S T IA .
Nemes s d erék ! ha nászról álm odoznék, Edwin, téged szeretnélek. De lelkem ! Valam i bent azt m ondja, a terem tés K oronája, a gyönge férfi és nő Egész valója, élte, teste-lelke M agasabb czélra tö r ; ha a gyönyör V oln’ végczél, a term észet bölcseségét M éltán korholnák, mely fölékesíté Szépséggel és m űvészettel lakát, míg Tökéletlen és gyönge vendég lakja.
Csak a beszéd választ el az állattól, Melyek között nincs rang, se szárm azás S a jó sá g ism eretlen ? Mily silány voln’
Az élet ily á ré rt? Nem, a T erem tő, Ki életet adott, beszédet, észt, A zért adott, hogy hálások legyünk.
S ki alkotott — énnékem férfi nem kell — Csak ann ak tartozom hű szerelemmel. (El.)
6 Merlin születése.
M ásodik sziti.
H a rso n á k . L o b o g ó k a la tt jö n n e k Au r eliu s, Do n o b e r t, Gl o s t e r, La ho r, Ed w in, To c l io, Osw a ld és k ísé ret.
A U R E L IU S .
Ö csénkről semmi h ír? Mégis csudás, Mi országunkban, az udvarhoz ily közel S m ég sincsen róla hír ! E veszteség Időtlen b ánattal ném itja el
Víg győzelm ünk zaját.
D O N O B E R T .
K irály uram, K érdetlen is biztos, hogy az idő E hírt majd földeríti. H a halott voln V agy ellen foglya tán, gyors híradó Balsorsa hírét hozta volna m ár.
A U R E L IU S .
Ez a rem ény nyugaszt engem csakis S az ég ellen hálátlan volna m ost A ggódnunk, hogy elvész, mi fölvidít.
K övetségünkre jött-e válasz a Szent em bertől, a jám b o r rem etétől, A kit C hester gróf küldött, a csodát H ogy bizonyítsa? Nem kisebb eset volt, Mint hogy hadunk futott, ső t tönkreverve
— Úgy írja C hester — s e szent férfiú Csak bottal és kereszttel jö tt m osolygva S m erészen szem benézett ő velük ; Elhültek a szászok, m eglátva, hogy A szent feje m ö g ö tt fény árad el, Szent s tiszta lángok, m intha seregünk
Egy-tűzben m enne — elfut a pogány had, A m íg a mi hadunk halálba űzi.
G L O S T E R .
Merő-csuda, felséges úr.
A U R E L IU S .
Oh Gloster, nagy kincs ez, országot ér.
No hát, Oswald m egjött a válaszával?
O SW A LD .
lm itt, uram király.
A U R E L IU S .
Irásban-é ? T anácsot ülni vélünk nem kiván?
O SW A LD .
Im áját hogyha végzé, ügy üzen, Alázattal kíván közelgeni.
A U R E L IU S .
Lássuk tan ácsát s rendeljétek el, Bocsássák majd be a követséget, mely V álaszra vár. Nos, Oswald, Toclio, T irátok néz. Mi lássuk, jó urak,
H ogy szól a szent rem ete szent tanácsa. (Olvas.)
«Ha jóvoltod kedves, g á ta t ne vess Az egy hatalom nak, mely pártfogol ; A nyílt ellenségnek ne higyj nagyon, Mert az a vesztő s győzelm ed hiába’, Jó kezdeted’ ne balszerencse zárja.
Anselm, a remete.»
Vértesy Jen ő : Merlin születése. 2
8 Merlin születése.
D O N O B E R T .
Erős, hatalm as szó, én is javallom : Ki senyved, a gyógyszert nem hagyja el, De m egkettőzi. Szép a békeszó
V érben forgó szem eknek, ám a hol Az arcz vak m ár a rá ra k o tt tapasztól, Gyógyszert kíván s művészet benne nincs.
A U R E L IU S .
Beszédetek hibás, ám két dolog A béke neve és valója ; az
Elsőt előbbre tenném s mit a szász N ekünk ajánl, nem látok benne bántót.
G L O S T E R .
A kért harm incznapos fegyverszünet G yanút kelt és elég a fél idő,
Győzött hadunk hogy új erőre kapjon.
CADOR.
Ki m entené m eg tőlük oly h am ar O rszág u n k at?
E D W IN .
Velünk a jó szerencse.
D O N O B E R T .
Merész és jórem ényű hadvezérünk Nem m ester a síkon s nem vész haduk, Mi m egm aradt, fél, vérzik, félhalott Es szép sikereink’ m ost veszni hagyjuk ? Az égre, nagyuram , nagyobb veszélyt rejt A te szavad, m int az ő fegyverük.
Osw a ld jön.
O SW A LD .
Sire, a követség.
A U R E L IU S .
Hívjátok be őket.
Elvégezénk, urak, eddig se vitt Világi bölcsesség s nem lesz helye A végezetben.
Az égi hatalom jav u n k ra kezdte R om lásukat s tudom , bevégezi.
M agam adom válasznak e rem ényt.
H a rso n á k . L o b ogók a la tt jö n Ar t e sia a szász u ra k k al.
D O N O B E R T .
H át ez mi lesz? Asszonyszemély a szónok?
A U R E L IU S .
D onobert, békén. — Szólj, ki vagy, lady?
a r t e s i a.
A szász vezérnek, hős O storiusnak, N yugat-Anglia királyának húga, Nevem A rtesia s a nagy Aureliusnak Békét hozok a szeretet szavával S b ár olyan szép ajándokot vihetnék
Haza, a milyen szívből ezt teszem.
A U R E L IU S .
Legszebb ajándék, m it csak lát szemem ! Hej, széket a szép szász hölgynek ham ar Nos ülj le, lady s szólj : vitézi bátyád Békét kér, úgy tudod ?
2 *
20 Merlin születése.
A R T E S IA .
Szeretve vég nélkül hazád’ s m agad’.
A U R E L IU S .
S hatásos szószólót küldött, biz’ engem.
Mit vélsz te, D onobert ?
D O N O B E R T .
Biz’ engem, sire, ha m ég ifjú lehetnék, Az arany pirula jól ízlenék.
A U R E L IU S .
Ö reg vagy m ár s az em ber elfelejti
En vétkét ! Szép kisaszony — Pártütő nyelv, Elárulsz — Ellenségem h úga — Átok ! Szépsége sodrom ból kihoz m erőben, Beszélni sem tudok, ha nézem ő t — Mit is határozánk ?
D O N O B E R T .
Királyom, azt, hogy —
A U R E L IU S .
Pihá, te nem tudod elmondani.
Király bátyádnak, szépek szépe, m ondd meg, H azánknak üdvéért s szerelm éért — ha ! — H adával o rszágunkat hagyja el.
De ha te, gyöngy terem tés — Donobert, Mondd el kívánatunk’.
D O N O B E R T .
El én, királyom.
Térj vissza, lady s bátyádnak jelentsd m eg —
A U R E L IU S .
Te durva s nyers vagy — Vissza ily h am ar?
Pí ! csak m aradjon s küldjön híradót K ivánatunkkal.
D O N O B E R T .
H ogy gondolja felség?
A U R E L IU S .
Időt neki nagy út után pihenni ; Nem szívesen lennék ildom talan.
A R T E S IA .
N agy b ritt király, szokatlannak ne lássék : Fejdelmi tá rt k a rt kínálok barátul
S erényitekkel k ét országnak sorsa Békében és szeretve összeforrna.
A U R E L IU S .
Szerelemről beszél m egint!
Félek, m ert tudja, nem gyűlölhetem.
A R T E S IA .
Dicső Aurelius, légy tenm agad, Ne hagyd, hogy itt tanácsosid között Irigység s m ég rosszabb bűn m egrabolja Nemes jóságod’. Békét kérni jöttünk, Soh’sem tevénk, először itt, előtted Igázzuk lelkünk’ rá. Engedd, habár
Nemem nem szám ít s szótalan csodál csak, H ogy én vigyem nem es voltod hirét meg.
Kinek dicső éltét hír hordjon szét, H add k ap ja mind méltó dícséretét.
22 Merlin születése.
A U R E L IU S .
Angyal nyelvén szól. — C sak beszélj tovább.
D O N O B E R T .
E hízelgés otrom ba, síre, ne hallgasd.
— Ú rnőm , fölösleges e gyerm ekes bók.
Itt rá a válasz s értsd meg, asszonyom, H ogy a király, b ár ifjú, szive hallgat Kom oly tan ácsra s m eg nem szédíti A sím a hízelgés, a szó olajja.
A R T E S IA .
Uram , nem jöttem én kérőbe hozzá.
D O N O B E R T .
Bolondság is voln’ ; nem lépsz frigyre véle.
A U R E L IU S .
Szégyen nyelvedre ! m ert vén s gyönge vagy T ennen hiányosságodban beszélsz úgy, M int rólunk véled. H ogy parancsolok M ásoknak, hogyha tennem nem szabad?
Ki sem tisztel, csak korhol vagy nevet mind E ztán úgy lesz, a hogy tetszik nekem !
— Szép Artesiám, a király leszáll S szász hőseiddel együtt úgy köszönt S közös h a tá rt ajánl. Fegyverszünet H elyett örök frigyet s forraszsza egybe V érünket a szent házasság pecsétje.
Ü zend m eg b átyádnak az új szerencsét, H ogy vélem kötsz tü stén t ö rö k frigyet S országa véle nyer testvért s b aráto t — Édes szerelm em , szólj, m egegyezel ?
A R T E S IA .
Nem volnék nő, ha tán el nem fogadnám , Nekem , hazánknak nagy kitüntetés.
A U R E L IU S .
Élj h át királynéként Britanniában.
G L O S T E R .
H á t el akarja venni?
D O N O B E R T .
Átok, halál ! előbb az örd ö g ö t ! Elvenni egy pogányt bálványim ádót?
C A DO R.
S minő ham ar m ondott igent.
E D W IN .
M egkérte m ár, mielőtt ide jö tt S csak jö tt a házasság kötése végett.
A U R E L IU S .
Ki m er daczolni vélem ? Gloster úr, K övetnek indulsz testvérünk elé, Artesia királynőm bátyjához.
Mondd m eg, minő ünneppel várjuk őt, Szivem boldogságát m egadja nászunk ; Aztán ha jő szerencse, ha veszély ér, Az ő képm ásában m ind összebékél.
A re m e te jö n .
H ogyan? a rem ete? Üdv, jó szerencsém ! H azánk rem énye, legszentebb atyám ,
24 Merlin ssü/cte'se.
Áldásod híjjá volt, hogy végtelen Boldogságom tökéletes legyen.
R E M E T E .
O h jó uram , az o tt fölül vagyon, Szerencséd attól messze já r nagyon ; A földön an n ak nincsen székhelye.
A U R E L IU S .
Tévedsz, atyám . Ide nézz, m it találtam Szépség, szövetség, béke, jó barátok, M indenbe’ minden legfelső fokon ! Frigyet kötöttem .
R E M E T E .
jó uram , kivel?
A U R E L IU S .
E szép hölgynek vitézi testvérével, A szász királylyal.
R E M E T E .
Jaj ! hogy látom ezt És félek, hogy veszted felé sietsz.
A balsorshoz m inő varázs k ö tö tt?
M inden jav ak ra, m it neked arattam , Siess a végrom lás elől.
A U R E L IU S .
Szólj em berként s én engedek neked.
R E M E T E .
Odább, pogányok ! — B algatag király, Rom lásod o tt az, országod sirám a.
D O N O B E R T .
Jól szóltál, a g g atyám , csak szidd kem ényen Alig birok m agam m al, Szűzanyánkra!
Mi ördög ez?
1. SZÁ SZ FŐ Ú R -
2 . SZÁ SZ F Ő Ú R .
Az átkozott keresztény, ki hadunk’
Pokoli bűbájával tönkretette.
R E M E T E .
Mit késel még, uram ? E get ne kísérts, Kígyó melegszik puszta kebleden : Küldd udvarodtól el.
A U R E L IU S .
Botor m ódjára szólsz.
A fázó pásztort űzd árnyékba, míg A nap m elege hívja ; kit a láz Hevít, lánggal szítasd belső tüzét,
H a rád hallgatnak, nincs oly képtelenség, Mint a mire engem hívsz. Vesd szemed’
Em e szépségre és én m egbocsátok, Pedig féltés nem szívesen bocsát meg.
Mondd, nem szereted s én megesküszöm , Te halhatatlan vagy s nem földi ember.
H alandó voltom ’ szidd, ne engem et.
R E M E T E .
E gyöngeséged rom lásodba hajt, Boldogtalan király.
A U R E L IU S .
Lágyabb igét!
2 6 Merlin születése.
R E M E T E .
K em ényebb lesz az ég vesztő szava, Emlékezz rá.
A R T E S IA (magában).
Nem élsz, hogy lássad azt. (Fenn.) H ogy vagy, király uram ?
H a árva ittlétem bánt, nagy királyom, M ég oly veszendő lélek nem vagyok, hogy Szavaddal kell talán téged lekötnöm .
A U R E L IU S .
Szavam, édes szerelmem ! H item vész el, H azám , koronám , h a elvesztelek ! C hester g ró f táb o rát elhagyja tüstént, Nem h áb orgatván szász b a rá ta in k a t;
Gyors po stát m inden órán hajtani K irály bátyád’ kötésünk’ szentesítni, Boldog békénk’, szerelm etes frigyünket.
M ulatság já rja s nézzetek utána, Győzelmi ünnepünk híjját ne lássa A jókedvnek sehol. H a ily nemes vér
Rosszat nemz, úgy a föld több jó t nem esmér.
(Mind el a remetén ki-viil. Harsonák.) Mo d e st ia könyvből olv asv a jön.
M O D E STIA .
A mennyi hír száll e szent rem etéről,
Fölkölti vágyam ’ ; látnom kell nekem s lám, Annak kell lennie. Világi hívság,
Pom pázó por s minő szerény a jó ság ! S mi em berben csak nagy, rajt’ visszafénylik.
— Tisztelendő uram , nem bántlak-é meg, H a m egzavarlak szent elm élkedésben?
R E M E T E .
Mit kívánsz, asszonyom ?
M O D E S T IA .
A mit soh’sem tudtam kim ondani : Szeretni !
R E M E T E .
Mit szeretni?
M O D E S T IA .
Az erényt.
R E M E T E .
V alóban ez g áncsot nem érdemel.
M O D E S T IA .
Igen, uram , veled, szent életeddel, Erényeddel, jóságoddal. Mi név az, Mely érzésem ’ szavával m egnagyítja, T aníts rá teljesen m eg. Tisztelendő H a bárm i akadály elémbe áll,
Légy oly kegyes s hárítsd el. Szent im ádhoz Ép’ oly im át óhajtok én csatolni.
Én szent atyám ,
T anitásod’ buzgalm am tól ne vond el, T udasd velem, mi vezetett idáig.
Tudom , a földi n agyság ha mit érne, Szent voltod ily alázatban nem élne.
R E M E T E
Te szúz vag y ?
M O D E S T IA .
Az.
28 Merlin szülelese.
R E M E T E .
Neved ?
M O D E S T IA .
Modestia.
R E M E T E .
Neved s erényed szerény szűzre vall : M indég eme szent ösvényen haladj Az ég s az üdv felé. Jó vág)' le m ár S m ég többre is tanítlak. Jer, tekints föl Az ég boltjára, o tt a hatalom ,
Kinek e föld a zsámolya. T anúid meg S gyakorold ezt. Ki úgy vágy fölfelé, Több öröm et ne nézzen föld felé. (El.)
M O D E S T IA .
M egértelek, uram ; szemem az égen,
Lent nincs gondom , fönt vár minden rem énye Á rtatlanságban m eztelen születtünk
S e föld g áto lja édes visszam entünk’. (El.)
Liso szín.
A bolond és h úga, Joan á ld o tt állap o tb an — jö n n ek . BOLOND.
Ej, ne járj a sarkam ban tovább, én nem vagyok m ár a te testvéred. Mit, várandós vagy ? gyerm ekkel vagy várandós ? osztán azt se tudod, ki az ap ja ! Szégyelnem kell m agam at, hogy húgom nak nevezlek.
JOAN.
Hidd m eg nekem bátyám , nem es úr volt.
BOLOND.
No, m eghiszem, o d aad ta a k arját is m eg a láb át is a tetejébe és hírneve heroldjának téged te tt meg. De Joan, Joan, Joan húgám , hogy nem tudod nekem m egm ondani a nevét ? hogy fogjuk akkor hívni az öcsém et, a te fattyadat, ha majd meglesz nekünk ?
JOAN.
Jaj, bátya, nem tudom az úr nevét, Utolsó hajtásk o r tö rté n t ez erdőn ; Oly nyájas volt s m a g á t m eg úgy kínálta, Szivem se volt rá, hogy kérdjem tovább.
BOLOND.
Nem tudod a n ev ét? No, ez a te falusi szárm azó
30 Merlin születése.
sodra vall. Bizony, ha városbéli volnál, először ap át szereztél volna és csak osztán gyerm eket. Nincs valami ism ertetőjeled róla ?
JOAN.
N agyon g azd ag köntöse volt, szép kalapja m eg tolla is volt, aranyos kardja m eg pom pás szíjjazata.
b o l o n d.
A m enykő a szíjazatába ! b ár azt k ap ta volna ju tal
mul a tettéért.
JOAN.
Oh, ha hallottad volna az esküjét, azt hitted volna — BOLOND.
Ej, tu dhatnád : eskü m eg hazugság együtt járn ak . H a az esküjétől estél volna m eg, m ost lenne egy kiáltás fiókánk, bizony. Adj’ Isten, húgárn, itt kell hagynom téged.
JOAN.
Édes bátyám , megállj, segíts nekem őt m egkeresni ; tovább ak aro k kérdezősködni.
BOLOND.
Az áldóját, hol kell m egtalálnom ? Hol kell tovább keresnem ?
JOAN.
Haj, nem t’om ; itt szók’ az erdőbe’ járni, Ez volt szava és esküje tanúja.
b o l o n d.
Ügy látszik, furcsa egy p erünk lesz, a hol a főtanunk egy lovag vagy a fatörzsek.
Második felvonás.
\
31
V
JO A N .
K utassuk á t az erdőt, én veled mék, T alán a jó szerencse rávezet.
B O L O N D .
M egtalálni ő t ? És m icsoda néven fogod hívni, ha rátaláltunk ? Az áldóját ! nem is ismered, m eg se tudod m ondani, hogy hívják? Volt-é valaha em bernek ilyen esete, h úga van, a ki gyerm eket vár, osztán nem tudja : k itő l? No jó, neked látnod kell őt, én m egteszem éretted, a mi tőlem telik ; én kikiáltatom : h a ez az erdő m eg ezek a fák, a hogy te m ondod, egyenként tanúskodni ak arn ak , hát feleljenek : H alljátok ! H a van itt egy em ber, a kinek hiányzik a neve és a lelkiism e
rete szerint ide ak a r jönni és m ag ára veszi, hogy ő volt a kurafi, itt olyan teherhez ju th a t egy ó ra alatt, a mitől világéletében se szabadul m eg ; ha van földje, ö rököst k ap ; ha van türelm e, asszonyt kap ; ha se földje, se türelm e, rim át kap. H ahó, ficzkó, hahó, hahó !
U T E R K IR Á L Y F I (kívül).
H ahó, ficzkó, hahó, h ah ó !
B O L O N D .
H aliga csak, hallga, húgom, valaki visszakiabál.
Micsoda istentelen világ ! Az em ber alig m ondja ki a rínia szót, m ár tü stén t jön egy kötnivaló és nézd csak, o tt van ni ; állj csak odább egy pettyet, húgom.
Ut e r királyfi jön.
K IR Á L Y F I.
Mi h an g o k at kiált e visszhang, óh ! de Érzékem bám ulatba vész örökre.
Merlin születése.
/ /
V -
Lelnék valakit, szépségét leírni, F a m eghajolna a leget csókolni, Mely elszállt ajkam ról dicséretével.
B O L O N D .
Ez asszonyról beszél, húgom.
JO A N .
Lehet, hogy ő az, bátyám
B O L O N D .
Nézd m eg jól, látod, hogy szép k ard ja van ; de a szíjazata m egódzott
K IR Á L Y F I.
Először itt láttam , szépsége teljiben ; Be boldog volnék, h a tudnám nevét !
B O L O N D
H ugóm , ez lesz a’ biztosan, ez se tudja a nevét. No, okos-bolond egy pár, engem uccse, gyerm eket nemze
nek, osztán egyik se ismeri a m ásikat.
K IR Á L Y F I.
Síró lomb, m elynek gyönge levelit Én bánatom könnyével áztatá,
Te hallád, hogy m int esküdtem s fogadtam —
B O L O N D .
Ej, ej, h át olyan nagy esküvő ; ez lesz az, húgom .
K IR Á L Y F I.
Ü gy értem én utói,
A hogy láttam sebes vadászkutyát,
H angnál gyorsabb csahost zsákm ányra készen, M intha valam it látna, visszadöbben
S a helytt, hogy az elért zsákm ányba kapna, Csak veszteg áll, m aga is m egriadva ; V agy Marius harezossaként, szemoltó Nézéssel k it m erevvé tőn a G orgo ; Erőm úgy reszketett ; felhő is így jár, N apot kiván s záporrá foly’ szét m indjár’.
A mi sorsunk közös, Pygm alion : Ivor képed s az én szerelm em egy, K épzelgésünk az őrülésbe megy.
L áttam s vágy égetett
B O L O N D .
M enykő a képzelődésedbe ! Érted őt, húgom ?
K IR Á L Y F I.
De részem ül gyönyör m ég sem jutott. Haj ! Te szerethettél nappal-éjszaka,
N ekem egy árva pillantás a kincsem, G yönyört így válték örökös bilincsen.
T e csókkal oltád égő vágyaid’, Én ráem lékszem , vigy halok m eg itt.
Gyászos virágok, nektek eskem íme, K iket először te tt boldoggá híre : El nem m egyek, míg nem tudom nevét !
B O L O N D .
Add a kezedet, húgám ; a gyerm ek m egtalálta az apját. Ez az, olyan biztosan, m int hogy férfi vagyok ; ha asszony lennék, ezek a szelíd szavak m eghódítottak volna engem is, nekem is így bele kellett volna híz
nom, annyi szent. Jól van, beszélni akarok vele.
Legnem esebb és valóságosan érző lovag, add ide a kezedet, uram .
Vértesy Je n ő : Merlin születése. 3
34 Merlin születése.
K IR Á L Y FI.
Ki vagy te, a ki oly nyersen s m erészen Z avarni m ersz engem , ki annyira H ozzászegődtem a keserűséghez ?
B O L O N D .
Úgy van, uram , a mi az összeszegődésünket nézi, van jussom szegény sógorává lenni kegyelm ességednek.
A hölgy, a kiről szólni tetszett, az én húgom . K egyel
med lássa, m icsodás fonalat font ő, a neve Eredj-neki Joan, én vagyok a nagyobbik, de ő készségesebb, m int én ; ez m ár az asszonyok hibája. A m enykő a szem érm etességbe ! lépj elő, Jug, kérlek, beszélj vele.
K IR Á L Y FI.
L áttál m ár engem , asszonyom ?
B O L O N D .
H ogy látta-é ? hah a ! úgy látszik, érezte is ; egy ifjú Eredj-neki van útban, uram ; ő az én húgom , mi m indnyájan olyan szivesen nekim együnk, a m int ke
gyelm ességednek tetszik. O m ég lány, hanem kegyel
m ed asszonynyá teheti, ha úgy tetszik uraságodnak.
K IR Á L Y F I.
Elám ulok csodálatom ban. Asszony,
M ondd csak, minő bűnért lakolsz m eg így ?
JO A N .
Nem ismersz engem , u ram ?
K IR Á L Y FI.
Ism erlek! m int m enykőt, poklot, csapást, Varázslónő, boszorkány !
B O LO N D .
Látom m ár, el ak arja venni ; m ár férj m ódjára tár
salog vele.
K IR Á L Y F I.
Pokol ! kitépem majd a nyelvüket E károm lásért. — Utczalány, silány te, Hol láttál engem v alaha?
B O L O N D .
Beszélj m agad helyett ördög nevébe —
K IR Á L Y F I.
Majd to rk o to k ra forr ez a kísértés.
R abnép !
JO A N .
Uram , hogy azelőtt szóltál velem, Igéd szelidebb volt, szód édesebb.
K IR Á L Y F I.
A villám sújtson, h a csak láttalak !
D ühöm vérem be’ forr s elfut türelm em . (Megüti.)
B O L O N D .
Megállj ! Kérlek, uram , nincs semmi m ondani valóm hozzád.
JO A N .
Segítség, segítség, gyilkos, gyilkos !
To c l i o é s Os w a l d j ö n n e k .
T O C L IO .
Jöszte, uram , ham ar, innen szólt a hang, innen az erdőből-
Merl in szü lelése.
36
O SW A LD .
Nézd, ez ő m eg a királyfiba mi fáradozásunk jutalm a.
B O L O N D .
A királyfi, azt m ondja? ez belőlem is szegény alatt
valót csinált, engem ucscse.
T O C L IO .
Dicső Uter, hogy vagy, jó herczegem ?
O SW A LD .
O h térj m agadhoz, jó uram , sötét Távolléted oly sok búval véré m eg Szegény királyunk’, ki keresni küldött S boldog lesz, hogy föllelhettük nyom od’.
T O C L IO .
E szem s e hallgatás zavart jelent.
B O L O N D .
No ügy is van bizony, nem a k a r ráism erni se a hú
gom ra, se pedig a gyerm ekre.
O SW A LD
K érjük fenségedet, jöjjön velünk ; K irály bátyádat új életre kelted.
T O C L IO .
Tetszik jönnöd, u ram ?
K IR Á L Y F I.
A kárhová, vigyj. Mind pokol nekem ; Más lég fú rám , de egy bú já r velem.
( A királyfi és Toclio el.)
JO A N .
H add szóljak egy szót veled, uram .
B O L O N D .
Jól mondod, húgám , ennek tolla van m eg szép szíj- jazata hozzá, ennek kell lennie.
O SW A LD .
Mit kívánsz, szépséges terem tés ?
JO A N .
Bizonyára m ár láttalak valam ikor ebben az erdőben.
O SW A LD .
Hidd meg, soh’sem ; nem járta m itt, a míg B arátom nem vezetett erre most.
JO A N .
A nnál szom orúbb ez nekem.
O SW A LD .
Mi szívesen vigasztalnálak én !
Legény vagyok, de úgy látszik, neked m ár Férjed van s rossz voln’, ha nem lenne úgy.
B O L O N D .
Asszonyok hibája, mi m ind szívesen uram.
TO CLIO j ö n .
nekim együnk,
T O C L IO .
Jer, Oswald, nélküled nem mén a herczeg.
38 Merlin születése.
O SW A LD .
Szívesen. Isten veled, asszonyom.
f
T O C L IO .
Siess, kérlek. (Oswald el.)
JO A N .
Jó uram , csak egy szót, m ielőtt elhagynál.
T O C L IO .
Velem, szép virágom ?
B O L O N D .
M eg ak arja csípni, a gyerm eknek atyjának kell lennie.
JO A N .
L áttál, uram , m ár engem ?
T O C L IO .
T ég ed et?
Ej, láttam p á r szép arczot életem ben, Nézz föl hát, kérlek és ne sírj tovább ; Igen, csinos jószág, m ár láttalak.
. JO A N .
Elég, de m ár többé nem látsz soha (Elájul.) TOCLIO.
M enykőt ! elájult.
Elbűvölt ez a hely. Ficzkó, segíts rajt’. (El.)
B O L O N D .
Oh, m eghal, m eghal ! H a férfi vagy, megállj és
segíts rajta, uram . - J o a n , Joan, Joan húgám , no Eredj- neki Joan, ha m ondom ! El akarod veszteni m ag ad at m eg a gyerm ekedet m eg engem is a tetejébe? Mit akarsz, húgom ?
JO A N .
Bocsáss meg, jó uram , a nagy öröm, A boldogság lebírt. Tudom , nemesbb Vagy, hogysem eltagadd — H a ! hova lett?
B O L O N D .
Ki, a nem es ú r? elm ent az, húgom.
JO A N .
Oh, végem van ! fuss hát, m ondd m eg neki, Ö röm öm ben ájultam el. Mit állsz itt?
Ne hagyd elmenni, a m íg nem felelt.
B O L O N D .
Ejnye, ki is ő ? hogy is hívják, he?
JO A N .
Te rossz testvér, m utasd m eg az u tat hát.
Mit késlekedsz? óh szólj, hogy m erre m ent?
B O LO N D .
Erre, arra, által a cserjén.
JO A N .
A kárha tűzön át,
K önnyű az út, édes vágy szárnyat ád. (El.)
B O L O N D .
Ej, ej, itt m ég van valam icske rem énységünk. Követni akarom az atyafiság okából ; ha ő m ost újra elhibázza,
4 ° Merlin születése.
m indenkit megszólít, a kivel találkozik, tudom jól ; m ár pedig a míg ebben az egész országban kétlábú terem tésekkel van dolgunk, a gyerm eknek kell apjának lenni, annyi szent. (El.)
M ásodik szín.
H a rs á n y zene. Jö n n e k p á ro s á n a k a rd d a l é s a k o rm án y p ál- czával Ca do r, Ed w in, k ét püspök, Au r eliu s, Os t o r iu s a m eg k o ro n á zo tt Ar t e siá-í vezetve, Co nsta n tia, Mo d e st ia, Octa, Pr o x im u s, a v arázsló, Do n o b e r t, Gl o s t e r, Osw a ld, To c lio , m ind átv o n u ln a k a színen. Do n o b e r t, Gl o s t e r, Ed w in,
Ca do r m ara d n ak . D O N O B E R T .
Gloster, jövel,
E gyors házasság nem tetszik nekem.
G L O ST E R .
K urtán esett: alig hat napja, hogy Mint ellen, békét kérni jö tt s m a m ár a Brittek királynéja. Csodás bizony.
D O N O B E R T .
H anem a bátyja is egynyom ban itt volt, O tthagyva szászait s éhes hadát, Megcsípni a kínálkozó szerencsét.
Az égre, félek, urunk oly hiszékeny ; Hisz’ elbocsátá a sergünket is.
G L O ST E R .
Igen s vezérünk’ ide rendelé.
Edwin fiam, nem láttad-é azó ta?
EDWIN.
Eljött az udvarhoz, de nem jelent meg, Nem is a k a rt beszélni a királylyal, Oly bősz e rögtönös szász frigy m iatt És türelem re bírni hasztalan.
C A D O R .
Tudjátok, nem tűr ellenzést kedélye, B ár a király szegüljön ellene ;
Rossz kedvét s bősz hevét hizlalja csak : A lelke olyan, m int a puskapor,
A leg p a rá n y 'b b szikra lán g ra gyújtja S a józan észt a légbe fújja el.
G L O S T E R .
A chesteri Edol nem es vitéz.
D O N O B E R T .
Az, a keresztre s királynak, hazának Hivebbje nincs, bár szenvedély vezérli.
Ed o l k ap itán y aiv al jö n . C A D O R .
Ihol jön is, mylord.
M IN D .
K öszöntünk ím az udvarnál, nem es gróf.
E D O L .
Minek csúfoltok hizelgésitekkel ?
H át nincs itt m ár a szász? nem volt a frigy m eg ? Meg a h ázasság ? az udvar m egosztva
Hitlen pogányokkal, hol az utolsó
42 Merlin születése.
Rész a keresztényé ? N agy istenek ! E g o ndolat álm om tól m egrabol S úgy földúl, hogy rátok sern ismerek.
Lovat nekem, m egyek C hesterbe vissza
K A PITÁ N Y.
H át dandárinkkal m it tegyünk, mylord ?
E D O L .
Neveljétek honn szarvakat szerezni S tak a ró t nékik h adnagyság helyett ! Simítsák harcz-barázdált’ hom lokuk’ ki, K ülönben nem néznek többé reátok.
D O N O B E R T .
Uram , tartsd m eg türelm ed’.
E D O L .
T artsáto k meg, urak, hazátokat, Mit az idegen áhít! A királyt Mi fekete ö rd ö g bűvölte m eg, H ogy elbocsássa m ost pom pás hadát Győzelme bérczén, diadalra készen, H ogy ígyen fölbecsülje ellenét, A ki kiéhezett, futásba hajtott, K it gázoló sarkunk olyan silány R abbá csépelt, hogy puszta éltéért E földet elhagyni örökre kész volt?
D O N O B E R T .
H a így ak a rta a király.
ED O L-
H a így ak arta balgaságotok.
M utattátok voln’ m eg sarjú korának, Mi vész az állam nak, uralm áért ha Külső h atalm ak küzdnek a királylyal, H a biztonságáért elsőben is
Soh’sem akarja vérét ontani A vetélytársinak.
D O N O B E R T .
Szavad jól hangzik, országunk’ s m agunk’
A karja védeni ; de m int esett, H ogy te, m int teljhatalm ú fővezér, K orlátlan úr a harczmező fölött, A gyönge ellent alkudozni h ag y tad ?
E D O L .
Jóságos istenek !
C A DO R.
K övetség jö tt tüstént egyezkedésre.
E D O L .
H át m eghallgattok-é ?
E D W IN .
Levelid azt jelenték a királynak, A békét és minden föltételét.
Az a szász hölgy hozá, kinek csalóka Szerelme úgy legyőzte a királyt.
E D O L .
Elátkozlak, m int poklot, ördögöt, H a nem hallgattok ! D urva tévedésiek M agát az észt tévé futó bolonddá, Ki önárnyékával harczol. Halál ! Nem volt, a ki e nőt megölje ?
44 Merlin születése.
D O N O B E R T , G L O S T E R .
Gróf!
E D O L .
A vén ördög vitt voln’ el élve engem ! L ennék itt s volna m eddő minden asszony, Neki m égis m eg kéne halnia,
Míg férjhez nem m ent ily föltételekkel.
CA DO R.
Nincs ebben józan ész, a m it beszélsz.
ED O L.
H á t nincs, ha volna, az beszéllene.
Nem volt m ég em ber elgyötörve így, Ily mélyen sújtva és így m eggúnyolva.
Tisztem ’, hírem ’, rem ényadó győzelm em ’, Időm ’, pénzem ’, vérem ’ m eg birtokim ’ H iába áldozám föl.
E D W IN .
E düh, mylord, hiába : a király Szándékán nem segít, te sem segítsz.
ED O L .
K ard o m n ak el kelj hagyni őt.
C A DO R.
S ki ellen kívánod forgatni m ajd?
E D O L .
Mit b án o d ? A pokol sátáni ellen Az ország védelmére.
E D W IN .
Szófia.
E D O L .
U ram , türelm em m el m ár visszaélsz.
E D W IN .
Én úgy szólok, m int hű alattvaló És újra m ondom , lettél volna itt, Király te tté t gátolni nem mered.
E D O L .
Éltébe gázolok, ki így beszél-
CADOR.
Mylord —
E D W IN .
Jövel.
E D O L .
Az égre !
CADOR.
Jó uram !
ED O L .
H ogy nem m erem ? A m ájad is hazug
G LO ST ER .
Elég, Edwin fiam.
E D W IN .
M ár hallgatok, uram és távozom-
4 6 Merlin születése.
EDOL.
De, sir, előlem így el nem kerülsz ! DONOBERT.
Jóvoltunkért, m ylord — EDOL.
Megyek, uram s itt hagylak, m ind a hányat, Az udvart s a királyt. K ardom s barátim E dolért állnak jót. M aradjatok
A szász karjában, míg g ég étek ’ metszi V agy az országot szolgává teszi, Ily rablánczot C hester nem tű rh et el ! Megyek. M ég m egbánjátok b algaságtok’, M ikor e frigyben elvérzik hazátok.
De én m eggátolom vagy m eghalok.
( E io l és kapitán yai el.)
GLOSTER.
Nézzétek, a dühtől m agánkivül van.
CADOR.
Szilajságát nem nézve, több ilyen Jeles vitéz nincs széles e világon.
DONOBERT.
Kívánom, hogy m ag át ne veszsze el.
Királyé a parancs, nekünk engedni kell, Igaz erény ném án is a jó ú tra lel.
H a rs á n y zene. Au r eliu s, Ar t e sia, Os t o r iu s, Oc ta, Pro xim u s, Osw a ld, a rem ete jö n n ek .
A U R E L IU S .
Az udvar m ért oly zordon ? Azt hívém,
Palotánk minden term e, szöglete Csupa jókedv s diadal lesz, m agas T etszésünk m ásaként. Oswald, a bort!
Mi kezdjük m eg a dáridót ? no jó ! K elyhet nekem , iszom m egint sugárzó K irálynénkért, édes A rtesiám ért S vitéz testvérünkért, a szász királyért!
Rendelj egész udvarnak áldom ást.
A rem etének! — Szent Anselm, először T éged tisztellek m eg, köszöntsd királyném ’.
R E M E T E .
Én áldom ást nem iszom, nagy királyom, O lyanból én nem iszom, a minek E gészséget nincsen h atalm a adni.
A U R E L IU S .
Ne értsd balul, csak azt m utatja, hogy Szeret és hű királynénkhoz s mihozzánk.
A R T E S IA .
Adósunk lenni, látom , nem kíván.
R E M E T E .
Adózom az erénynek. Á ldom ást M értékletesség csak abból iszik, mit A term észet fakaszt m indenkinek.
Ki testét nézi csak bérelt lakásnak, Csak a rra költ, mi a k ó rt orvosolja.
H a ez a tüzes bor, szép herczegasszony, Ö reg képen, fáradt tag o n segít,
H alált, nyavalyát űz, bővebben idd ; É tvágyat készítek rá ; ám de m áskép Jóllétet a tékozlótól hogy várnék?
48 McrHn születése.
O S T O R IU S .
Nem nászi vendég m ódjaként beszél.
ARTES1A.
Nem ám, uram , de m int irigy csaló.
OCTA.
Ez keresztény rabszolga, cinikus.
To c l i o j ö n .
O S T O R IU S .
Mi erő bírja le királyi lelked’, H ogy ezt oly nag y ra tartod, a kinek Bűbája szedte össze vert had ad ’ És készté fegyverid’ végső tu sára ? V eszett rem ényük bábájába' volt csak, Leverve a vérontó győzelemben.
O C TA .
V arázslat volt, pokol bűbája, sire, Volt része benne, mi hitünk szerint, M inden szász harezunkban, m elyek közölt A legvégső rút árulásba’ folyt le.
A U R E L IU S .
Bizony csalódtok, az ég keze volt az, D iadalt ad o tt az ő erénye által, E m ber hatalm a bir-é m egriasztni Egész nagy serg et? szellem et terem t, C süggedt kebelbe új lelket fuvalni ?
O S T O R IU S .
L elkünk’ rabbá tévé ott látom ással,
T alpig fegyverzett haddal ott lebegve Em ber-form ában ; úgy te tt ez napon E boszorkánym ester szerencsénk ellen.
A U R E L IU S .
Nálunk az a törvény, szó hasztalan Vív a te tt ellen ; példát kéne látni, H asonlatost, m ielőtt hihetném.
O S T O R IU S .
Higyj nékem , fenség, ez könnyen lehet : Mondd, hogy m it kívánsz s adj helyet reá, A mi varázslónk m indjárt megteszi S ennek h atalm át úgy m érd a miénkhez.
A U R E L IU S .
Kedvem re nem lehetne semmi jobban, Ez elégtételül szolgálhat így.
Mutasd be, jó testvér.
O S T O R IU S .
Meglesz, királyom.
Bölcs Proxim us, jöjj és m it tudsz, mutasd.
H atalm as bűbájaddal rontsd hitét le, Mit m egnyert e keresztény rút varázszsal.
P R O X IM U S .
Dicső király, tárd föl kívánatod’,
Kit kívánsz, mit, hányat, hogy fegyverezve, Felségetek előtt hogy m egjelenjék?
A U R E L IU S .
Csodás dolog ! Mit vélsz, szent rem ete ?
Vértesy Jenő: Merlin születése. 4
Merlin szülelése.
.SO
R E M E T E .
H add jöjjenek, királyom.
A U R E L IU S .
Akarod látni a m űvészetét?
R E M E T E .
N agyon, királyom ; kedvem telik ebben, H ogy együtt őt s a poklot kinevessem.
A U R E L IU S .
Tetszik bizalmad.
A R T E S IA .
Minő orczátlanság ! — M utasd a próbát.
P R O X I M US.
U ram , mondd, m it kívánsz, h a b á r legyen A kárm i zugban is, a hold alatt,
A föld közepiben, a vizbe’, légben, A tűzrétegben, ak á r a pokolban, Előidézem.
A U R E L IU S .
Nem kell ilyen rém kép egy sem nekünk ; D e h a művészeted képes, m utasd a Trójai háború két nagy vitézét,
Achillest és b átor H ektort, nagy ősünk’, A harczm ezükben, fegyverrel, paizszsal, A hogy ak k o rtájt’ já rta k a csatában.
P R O X IM U S .
Meglesz, uram , csendet-rendet parancsolj M indenkinek,'kinek az élte kedves!
— Armel ! Plesgeth !
Szellem ek jö n n ek . SZ E L L E M .
Quid vis ?
P R O X IM U S .
H allgass reám.
A U R E L IU S .
A jelenés jő ; kegyvesztés alatt Csend s nyugalom m indenkinek !
( K ív ü l indulót dobolnak.)
Pro xim u s jö n HEKTOR-t vezetve, a ki tró ja i m ódon van öltözve és fölfegyverkezve tárc sá v al, k a rd d a l é s c sa ta b á rd d a l, előtte k ü rtö s m eg y s e g y szellem fák ly ásán , tű zv ö rö sb en ; m ásik felől Ac h ille s lép b e d á rd áv a l é s szablyával, előtte is k ü rtö s s es:y szellem fek etéb en ; a h a rs o n a ria d ó t fú s ők feg y v ereik k el v iad a lb a fo g n ak ; n éh án y ö s s z e c s a p á s u tán a re m e te kö zéjü k
lép s a m e g ria d t szellem ek re szk e tn i kezdenek.
( K iv iil meny dörgés.)
P R O X IM U S .
E szünet m it jelentsen, fényes Armel, Plesgeth ? Mitől ijedtek vissza így ? Új h arsonát kem ényebb ütközetre V agy nyeljen el örökre a pokol !
A R M EL.
M ár nem m erünk.
P R O X IM U S .
H a!
P L E S G E T H .
V arázsunk törve van. Armel, jerü n k ! E hely pokolnál is rosszabb nekünk.
( A szellemek eltűnnek.)
4
Merlin születése.
R E M E T E .
Nos, nincs tovább? Hidd szégyenszem re vissza
P R O X IM U S .
Mi győz varázsom on ? pokol kutyái vissza, Armel, Plesgeth, száz kárhozat reátok ! Minden poklokra, az ördögkirály ez Rem ete-m ezben, m ásképen m iként E jthette szellemim’ ily rettegésbe ?
R E M E T E .
Mi gvönge ok hiányod’ eltakarni : S átán sátántól fél s vív a pokollal ? Úgy látszik, ezt nem régen ismered.
Hitlen pogány, lásd, az a hatalom , A mely m egtörte bűbájos h atalm ad’, U ralkodik a poklon és terajtad.
P R O X IM U S .
Szégyen, gyalázat ! Újra bűvölök, Új szellemet eskem föl a pokol M élységes mélyiből.
A U R E L IU S .
Elég, barátom ; H agyd el bűbájad’, majd m ás alkalom m al M utasd bűvészeted’. Szivem m ost érzi, H ogy ég hatalm a volt itt látható.
De e kudarcz ne bántson, jó urak, T éged se, szép királyném s színhelyünk’
V áltsuk nagyobb gyönyörhöz. El szobánkba ! S ha valam i tetszésed itt redőzi,
Állandó boldogságunk majd legyőzi.
TOCLIO.
M egtoldom még, felség, új hírt hozok : Testvéred, a királyfi, él —
AURELIUS.
H a!
TOCLIO.
S jő égáldotta nászod’ ékesítni.
AURELIUS.
Nem csalogatsz csak ? hogy hihessen! el, H ogy ily boldogság vár reám ?
Ut e r királyfi s Osw ald jö n n ek . TOCLIO.
Szavain’ ittléte bizonyozza, sire.
D O N O B E R T .
Lelkemre, ő az! Nézd csak, Gloster.
GLOSTER.
R em ényünkön fölül, sire.
AURELIUS.
Oh, ő az ! m ásodik vigaszszom, üdvöz ! Artesia, szerelmem, az öcsém ez, Királyfi testvérem , hazám reménye ; Mondj Istenhoztát, ha engem szeretsz.
ARTESIA.
Uram, olyan szívből köszöntelek, A hogy ittléted hat rám. Esküszöm, Nekem, idegennek, feledni kell
54 MeHin születése.
H azám ’, nevem ’, barátim ’ és csak itt él É ltem nek m inden öröm e.
KIRÁLYFI.
Ez ő ! Esküm reá, hogy ő ! N agy istenek, Ez arcz, m it az erdőben láttam elsőbb S mely úgy megbűvölt, hogy néhány hava K erültem m inden em ber-társaságot.
De hogy ju to tt ide?
Aurelius, m ondd ez angyal nevét Ez égáldott nevet, ham ar, királyom !
AURELIUS.
Artesia, a szász herczegkisasszony.
KIRÁLYFI.
H át nő, nem isten? nem tündéri árny, A mely eszem’ hódítja csalfa képpel, H anem rem ényem ’ is életre kelhet Szeretni, bírni őt, bátyám , nem így van ?
A U R E L IU S .
O minden szép és jó s tu d h at’d nevét, ő A hitvesem, királyném .
KIRÁLYFI.
Hitvesed !
A R T E S IA .
S ha m ajd alk alm at ád idő s szerencse, Szerelmem m éltó próbát áll, királyom.
Óh jaj !
KIRÁLYFI.
A U R E L IU S .
Mi háborít meg, jó öcsém ? M ért nézed oly idegenül s m erőn B oldogságom ’ ?
A R T E S IA .
Nem jól vagy, jó uram ?
K IR Á L Y F I.
Igen, igen. Ö rök hatalm ak, óh m ért T ártok szegény em bernek ily kaput A m ord b án atra, ha érzékeink G yöngék fölfogni az ily égi szépet?
Születtem voln’ süketnek, hallgatástok H ibám ra legalább nem vallana.
Rejtsétek irgalom ból bűnöm ’ el,
M ert bűn hallgatni engem , d rág a bátyám ! AURELIUS.
Elég!
V etélytársam lennél, lám, égi üdvöm Öröm iben. Artesiám, jövel.
Dicsérjük a napot, az éj borúi rá : Nagy jó n ak nagy gonosz az ellene.
K IR Á L Y F I.
Várj m ég egy sz ó ra ; nem, eszembe jut, Nászéjszakád ez s volna az enyém, Egy percznyi veszteség is bántana.
A R T E S IA .
Irigység nem szól így, nem nézhet így,
K IR Á L Y F I.
Édes nyugalm at m ind a kettőtöknek.
6 Merlin születése.
A U R E L IU S .
V ilágot nászszobánkba !
A R T E S IA (titkon a királyfihoz).
T e m ondanád ezt bárha,
Nem félnék, hogy növekszik búm nak árnya.
A U R E L IU S .
V ilágot a hálónkba, el, el, el,
(M in d el a királyfin Motti.)
K IR Á L Y F I.
«Te m ondanád ezt bárha,
Nem félnék, hogy növekszik búm nak árnya.»
Ezek voltak szavai igazán !
Kezem ’ hogy m egszorítá s hogy beszélt H ozzám ’ mi szenvedélyes érzelemmel.
T alán szeret s m egbánta választását, F rigyet kötvén bátyám m al. Oh bolond, M iért merülsz árúló gondolatba, M agadat csalván ? Ébren álm odál S a m it hallál, te gondoltad s nem ő, H ogy így nyújtsad csupán őrült rem ényed’
H itvány életre. Mint beteg gyerek El-eljátszván, az időt csalja meg,
De m eg nem gyógyúl. Légy h át férfi te, H a el nem futhatsz tőle, rontsd le, törd meg, H a élni nem tudsz tőle, ak k o r öld m eg ; Nevezd m eg újra ; kit kívánsz m agadnak, A bátyád hitvese, atyádfia,
A bűnök bűne rád gondolnia,
Mitől ki nem m ent semmi. Ég, bocsáss m eg ! Kiűzve m ár szívemből m indörökre.
Remél az ár, ha kis dagály is érzik, H a nő a bűn, a vágy buján tenyészik
E g y p a lo ta h ö lg y jö n é k sz ert hozva.
PA L O T A H Ö LG Y .
Ugy-é, uram, a nem es herczeg te vagy?
K IR Á L Y F I.
Úgy szólítasz, a m inek lennem kellene, asszonyom.
PA LO T A H Ö LG Y .
Azon a néven tudd meg, Artesia királyné üdvözöl
K IR Á L Y F I.
Haj, jóság o s erényesség, m ennyire félreértetted !
PA L O T A H Ö L G Y .
H ajlandóságát ajánlja ez ékszerben, uram.
K IR Á L Y F I.
N agyon lekötelez vele. H a ! mily szép Ékszer s lelkemre, hogy nagyon hasonlít Ahhoz, mit rajta láttam az im ént.
PA L O T A H Ö LG Y .
Művészileg form ált rák, uram .
K IR Á L Y F I.
Olyan állat, a mely hátrafelé megy.
PA L O T A Ö H L G Y .
Igaz, az úttól visszafelé, a hová néz.
